A váltott gondoskodás intézményét, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) megjelenő nóvumként a jogalkotó beemelte a szabályozás körébe. Noha a gyermek váltott gondokoskodás körében történő gondozásáról a szülők korábban is köthettek egyezséget, maga a Ptk. ezt a gondoskodási formát nem nevesítette, így külön nem is szabályozta. A 2022. január 1-jétől hatályos jogszabályváltozást a 2021. évi CXXII. törvény iktatta be a magyar jogrendszerbe.
A váltott gondoskodás a gyermek mindennapjait jelentősen befolyásoló gondoskodási formaként a családi joggal foglalkozó bírákat, ügyvédeket, a családjogi ügyekben eljáró igazságügyi pszichológus szakértőket, valamint az e jogterületen szorosan együttműködésre hivatott társszakmák képviselőit kezdettől megosztotta. A különböző hivatásrend tagjai körében számtalan kérdés merült fel annak kapcsán, hogy a váltott gondoskodás valójában egy, a gyermek érdekeit szolgáló gondoskodási forma-e, segíti-e egyáltalán a gyermek kiegyensúlyozott személyiségfejlődését, mindennapjait. Felmerül a kérdés: valóban a gyermek érdekét szolgálja, hogy a szülei a különválásukat követően azonos időtartamban gondozzák és neveljék? Kutatásom és a kerekasztal-beszélgetés többek között erre a kulcsfontosságú kérdésre keresi a választ.
A házasságkötések és válások számában mindig is folyamatos mozgás volt érzékelhető. A KSH által közzétett adatok szerint 1949-ben köttetett a legtöbb házasság (107 820), a 2010-es években a házasságkötések száma rohamosan csökkent, majd 2020-2021. években ismételt emelkedést (67 095/72 030) észlelhettünk, amit 2023-ban megint jelentős csökkenés követett (50 150).[1] A válások kapcsán rendelkezésre álló adatokat illetően megállapítható, hogy ugyan a számokat tekintve csökkenő trend figyelhető meg (1987 - 29 856, 2010 - 23 873, 2020 - 14 979, 2023 - 16 791), arányaiban magasnak mondható a felbontásra kerülő házasságok száma.[2] A KSH adatai szerint csökken a házassági élettartam is, a házasságok 17%-a tíz éven belül, 31%-a pedig húsz éven belül felbomlik, míg további 35%-uk "nem éri meg" az ezüstlakodalmat sem.[3] A házasság felbontásával érintett kiskorúak száma a KSH által mért adatok szerint 2010-hez képest (24 500) fokozatosan csökkenő tendenciát mutat,[4] 2016-ban 16 700,[5] míg 2019-ben 14 162 érintett kiskorút rögzítettek az adatok.[6]
A váltott gondoskodás hazai és nemzetközi szabályozása tekintetében lényeges eltérés figyelhető meg. A hazai szabályozás szerint a "közös szülői felügyelet úgy is gyakorolható, hogy a szülők felváltva, azonos időtartamban jogosultak és kötelesek a gyermek nevelésére és gondozására", míg a nemzetközi szabályozás szerint - például Hollandiában - amennyiben a gyermek a teljes idő minimum 35%-át - azaz nagyjából heti 50 órát - az egyik szülőnél tölti, már váltott gondoskodásról beszélhetünk.[7] A korábbi kutatások rámutattak, hogy a váltott gondoskodás mint új intézmény megjelenése és elterjedése jóval gyorsabb volt, mint azt sokan várták, sőt a skandináv államokban már bevezetését követően is elrendelhető volt annak ellenére is, hogy valamely szülő azzal nem értett egyet. Svédországban 1998-tól kezdődően "...a szülők megegyezésének hiányában is elrendelhető, amennyiben ez szolgálja a gyermek mindenekfelett álló érdekét".[8]
- 25/26 -
A jogszabályváltozás értelmében hazánkban a váltott gondoskodást a bíróság akár egyik szülő kérelmére is elrendelheti, amennyiben az a kiskorú gyermek érdekében áll. 2022-ben végzett kutatásom alapján megállapítható volt, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők szerint váltott gondoskodás esetén célszerű a váltásokat minél ritkábbá tenni.[9] Ezt támasztja alá Smart és munkatársainak 2001-ben végzett kutatása is, amely szerint a gyermek számára a szülők közötti váltás megterhelő.[10] A nemzetközi adatok ugyanakkor igen kecsegtetőnek bizonyulnak, hiszen Hollandiában a gyermekek 27-29%-a,[11] míg Svédországban minden tizedik 12-15 éves korú gyermek váltott gondoskodásban nevelkedik a szülők házasságának felbontását követően.[12]
Nem kérdés, hogy mind maga a válás ténye, mind a váltott gondoskodás nagy hatást gyakorol a gyermekre és személyiségfejlődésére. Ranschburg Jenő szerint: "a válás nem közömbös a gyermek számára, de ha ez kulturált formában, a gyermek érdekeit kölcsönösen és messzemenőkig szem előtt tartva zajlik le, az általa okozott zavarok átmenetiek lehetnek és a szocializáció sikerét hosszú távon kevéssé veszélyeztetik".[13] A váltott gondoskodás kapcsán minden esetben felmerül annak kérdése, hogy milyen a gyermek személyisége, ugyanis nem minden gyermek reagál egyformán arra, ha a válást követően a szülők a nevelési feladatokat megosztják egymás között, amihez szorosan kapcsolódik az immár különélő szülők nevelési stílusa, a környezet kérdése is. Az említett 2022-es kutatás eredményeként a megkérdezett hazai igazságügyi pszichológus szakértők a "kétheti váltást" vélték a gyermek szempontjából legideálisabb gyakoriságúnak, ami ritka a hazai gyakorlatban, hiszen ügyvédi tapasztalataim szerint leggyakrabban a gondozási feladatok megosztása kapcsán a szülők között az ún. "heti váltás" alkalmazására kerül sor.[14]
A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara és a Magyar Pszichológiai Társaság szervezésében már két alkalommal is - 2021-ben és 2023-ban - sor került Budapesten, az I. és II. Országos Igazságügyi Pszichológus és Pszichiáter Szakértői Konferencia megrendezésére.[15] A szervezők a 2021 szeptemberében lezajlott első rendezvény sikerén felbátorodva ismételten megszervezték ezt a hiánypótló rendezvényt. A diszkusszió az igazságügyi pszichológus és pszichiáter szakértők részvételével zajlott, ugyanakkor jelen voltak más szakmák képviselői is, így bírák és különböző hatóságok dolgozói, valamint szűk számban ügyvédek is. Mindkét konferencián helyet kapott nóvumként a váltott gondoskodás témája.
Úgy vélem, s talán már a fentiekből is kitűnik, hogy nagy jelentősége lenne a szakmák közötti együttműködésnek, együtt gondolkodásnak a váltott gondoskodás kapcsán, amely az említett konferencián résztvevők igényeként is megfogalmazásra került, előrevetítve a különböző társszakmák közötti szélesebb körű egyeztetés szükségességét. Mindez arra inspirált, hogy témavezetőm: Szeibert Orsolya támogatásával a váltott gondoskodás kapcsán megszervezésre kerüljön az ELTE Jogi Karán az első kerekasztal-beszélgetés. A beszélgetésen a moderálásom mellett részt vett Szeibert Orsolya, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, Madarasné Molnár Gizella bírónő a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságról, Tömböly Gabriella bírónő a Budapest Környéki Törvényszékről (mindketten családjogi szakjogászok), Tornyossy Mónika igazságügyi pszichológus szakértő, Mészáros Viktória igazságügyi pszichológus szakértő és Matisz Eszter ügyvéd, családjogi szakjogász. A beszélgetés bástyáját négy témakör képezte, melyek mindegyike elengedhetetlen jelentőséggel bír, amikor a váltott gondoskodás kapcsán eszmecserét folytatunk.
Az első kérdéskör a váltott gondoskodás egyoldalú kérelemre történő elrendelhetősége volt. Mindkét résztvevő bíró hasonló tapasztalatokról számolt be a váltott gondoskodás bíróság általi elrendelése kapcsán, ugyanis még nagyon csekély mértékű a gyakorlat. Az első fokon ítélkező Madarasné Molnár Gizella bírónő három olyan váltott gondoskodás tárgyában benyújtott kereseti kérelemmel találkozott, mely az egyik szülő egyoldalú kérelmére történő elrendelésre irányult, e kérelmek mindegyike elutasításra került. Lényeges momentum ennek kapcsán, hogy mindhárom ügyet megelőzte egy-egy előzményi per, amely jelentős befolyással bírt magára az érdemi döntésre. A másodfokon ítélkező Tömböly Gabriella bírónő elmondása szerint a legtöbb esetben olyan váltott gondoskodást érintő ügyek kerülnek a másodfokú tanács által elbírálásra, melyek ideiglenes intézkedéseket érintenek.
- 26/27 -
A részt vevő bírák egyetértettek a bírák felelősségének kiemelkedő jelentőségében, az ilyen tárgyú ügyek kapcsán a szélesebb körű bizonyítás szükségességében és az érintett gyermek érdekeinek vizsgálatában. Hangsúlyozták az igazságügyi szakértőkről szóló - 2016. június 15. napjától hatályos - 2016. évi XXIX. új szakértői törvény jelentőségét, miszerint az 56. § (1) bekezdése értelmében a hatóság kötelezettsége az igazságügyi szakértő számára minden olyan ügyben az ügy érdemében hozott jogerős vagy véglegessé vált döntésének másolati példányát megküldeni, amelyben szakértőként eljártak. A jogszabály szerint az iratot akkor is meg kell küldeni a szakértő számára, ha "a szakértő szakvéleményét a bizonyítékok köréből alkalmatlanság vagy más ok miatt kirekesztette" a hatóság.
A szakértők egybehangzó véleménye szerint nagyban segítené - családjogi tárgyú ügyekben is - a munkájukat, ha ismernék az ítéleteket, látnák a peres eljárások kimenetelét. Sajnálatos módon ítéletet csak kivételes esetekben kapnak kézhez, így nem tudják felmérni, hogy a szakértői tevékenységük ellátása körében adott szakvélemények milyen mértékben gyakorolnak hatást egy-egy jogvita elbírálására. A szakértők kiemelték, hogy azon esetekben, melyekben ők igazságügyi pszichológus szakértőként eljártak, többnyire elmérgesedett viszonyokkal találkoznak, sok esetben teljesen hiányzik a szülők közötti együttműködés, amely magával hozza azt is, hogy a gyermek váltott gondoskodás keretében történő nevelése nem célszerű, sőt kifejezetten ellenzendő. A szakértők elmondása szerint sok a negatív tapasztalatuk, ugyanakkor egyetértettek abban is, hogy amennyiben a gyermek számára várható, előre jelezhető a szülők közötti jó kapcsolat és együttműködés, akkor komfortos nevelési forma lehet ez a fajta gondozás. A váltott gondoskodás által ugyanis a gyermek számára az apa- és anyakép is biztosított, mind az apa, mind az anya elérhető marad, egyben lekerül a gyermekről egyfajta pszichés teher, így optimális esetben ennél a gondozási formánál elkerülhetővé válik a lojalitáskonfliktus is.
Az ügyvédi álláspont szerint a váltott gondoskodás kapcsán elengedhetetlen tájékoztatni az ügyfelet arról, hogy mivel jár/járhat a gyakorlatban a váltott gondoskodás, miként érintheti a hétköznapokat, a munkamegosztást, milyen mértékű együttműködést igényel és mindenekelőtt tisztázni szükséges a döntés hosszú távú következményeit is. A gondoskodási forma újdonságára tekintettel, még az ügyvéd kollégák sem találkoztak - egyoldalú kérelemhez kötötten - ilyen tárgyú ítélettel, csupán kereseti kérelemmel. Ügyvédi oldalról is kiemelésre került a mediáció jelentősége, hiszen a váltott gondoskodás az együttműködés - mint nélkülözhetetlen feltétel - megléte nélkül ítélettel "ki nem kényszeríthető" nevelési és gondoskodási forma.
Granet egy 2008-ban megjelent tanulmányában utalt arra, hogy Franciaországban a szülők tiltakozásának ellenére a bíróságnak lehetősége van váltott gondoskodás ideiglenes elrendelésére, majd hat hónap leteltét követően hoz az eljáró bíróság a váltott gondoskodás tárgyában végleges döntést.[16] A Franciaországban bevett gyakorlat szerint a "próbaidő" bebizonyíthatja, hogy a váltott gondoskodás működhet-e a szülők válását követően. Álláspontom szerint célszerű lenne bevezetni hazánkban is ezt a módszert, hiszen fél év alatt valóban fény derülhet arra, hogy a szülők képesek-e a gyermek érdekeit figyelembe véve őt váltott gondoskodásban nevelni, így akár az ideiglenes intézkedéssel az eljáró bíróság meggyőződhet az adott eljárásban arról, hogy az érintett szülők a váltott gondoskodás körében történő nevelésre alkalmasak-e. Hahn 2006-ban végzett kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a közös szülői felügyelet, váltott gondoskodás során a válást követően a kezdeti kommunikációs nehézségek javultak és az együttműködés zökkenőmentesebbé vált. A vizsgálatban részt vevő szülők elkötelezettek voltak a szülői szerepvállalás iránt, így a negatív érzések ellenére együttműködtek, összehangolták a gyermek körül felmerülő szülői feladatokat, igyekeztek a legjobbat tenni a gyermeküknek, rugalmasak voltak és áldozatokat hoztak. Ezek a magatartásformák és attitűdök áthatóak voltak és hosszú távon fennmaradtak annak ellenére, hogy a válás súlyos kihívások elé állította a szülőket.[17] A Hahn által elért kutatási eredmények figyelemreméltóak, s véleményem szerint azt tükrözik, hogy a szülők elhatározása és közreműködési hajlandósága kiemelt hatást gyakorol a válást követően a gyermekről történő gondoskodás kereteire.
A résztvevők által megvitatott második témakör a Ptk. hatályos szövegezése köré épült, kérdésként merült fel, hogy a Ptk. szövege kielégítően szabályozza-e a váltott gondoskodást. A bírák hivatkoztak arra a tényre, miszerint az eddig rendelkezésre álló tapasztalatok szűkösek, érdemi vélemény nagyobb jártasság, több ítélet alapján volna lehetséges. Tömböly Gabriella bírónő hangsúlyozta, hogy ismeretei szerint első fokon a kapcsolattartás körében kezdték el szabályozni a váltott gondoskodást, holott a Ptk. rendszeréből, felépítéséből egyértelműen levezethető, hogy az a szülői felügyelethez kapcsolódó kérdéskör. A bírónő véleménye egybecseng a korábbi bírói gyakorlattal, ugyanis a Kúria ítéletében korábban már kimondta, hogy a váltott gondoskodás a közös szülői felügyelet egy formája: "A szülői felügyelet kizárólagos gyakorlása esetén, megállapodás hiányában a kapcsolattartás ítélettel nem szabályozható olyan módon, hogy az a különélő szülőt a gondozó szülővel azonos időtartamban illesse meg. Az ilyen rendezés a közös szülői felügyeletnek a kapcsolattartás jogintézményével való pótlását, tartal-
- 27/28 -
mában burkolt közös szülői felügyeletet jelent."[18] Erre utalt Szeibert Orsolya a 2022-ben megjelent tanulmányában is, amikor az alábbi gondolatot fogalmazta meg: "A közös szülői felügyelettel összefüggésben mondja ki a Ptk., hogy a szülők megállapodhatnak abban is, hogy felváltva, azonos időtartamban gondozzák és nevelik a gyermeket. Ez egy már létező és itthon is alkalmazott megoldásnak a Ptk. szabályrendszerében való elhelyezését jelenti, hiszen a Ptk. mind ez idáig nem utalt erre a lehetőségre."[19]
Ugyan a Ptk. részletesebben nem szabályozza a váltott gondoskodás kérdését, ám egyezség keretében lehetséges a közös szülői felügyelet, átadás és visszaadás körülményeinek, továbbá az egyes ünnepnapok, iskolaszünetek kapcsán történő megállapodás is. A váltott gondoskodás intézményét negatívan befolyásoló tényként értékelte Tömböly Gabriella a média jelentőségét, hiszen a jogszabályszöveg megjelenését követően számtalan, a szakmai szempontok szerint nem helytálló írás látott napvilágot, amely a közvéleményre negatív hatást gyakorolt, egyben egyfajta félreinformáltsághoz vezetett. Felmerül a jogszabályszöveg kapcsán a szülő kontra gyermek közötti érdek(ellentétek) problémája is, hiszen kérdésként merül fel, hogy valójában az ilyen jellegű peres eljárások során a váltott gondoskodás a gyermek érdekét szolgálja-e, vagy a gyermek csak elszenvedője szülei döntésének.
Itt emelem ki a Ptk. 4:171. § (4) bekezdése és a Brüsszel IIb rendelet 21. cikke alapján az ítélőképessége birtokában lévő gyermek nyilatkozattételi lehetőségének jelentőségét, amely szerint a gyermeket érintő lényeges kérdésben a gyermek meghallgatása az ilyen tárgyú peres eljárások során elengedhetetlen. A gyermek érdeke a családjogi tárgyú peres eljárások során - különösen a gyermek feletti szülői felügyeleti jog, továbbá a kapcsolattartás, a gyermek gondozása, nevelése esetén - elsődleges, amelynek családjogi alapelvként mindenképpen érvényre kell jutnia, tekintettel a Ptk. 4:2. § (1) bekezdésére is. Míg a New York-i Gyermekjogi Egyezmény 3. cikk 1. pontja - the child's best interests - a gyermek legfőbb érdekeinek védelmét hivatott biztosítani, addig a Ptk. egyik családjogi alapelve a gyermek érdekének és jogainak "fokozott védelme" kapcsán tartalmaz rendelkezéseket. "Az európai bontójogok nagyfokú liberalizálódása mellett (így például a vétkességi rendszer feldúltságon alapuló rendszerré való átalakulása, a közös megegyezésen alapuló bontási forma megjelenése) az utóbbi évtizedekben mindenütt előtérbe került a válással érintett kiskorú gyermekek hatékonyabb védelme és érdekeinek figyelembevétele."[20]
Álláspontom szerint a fenti gondolatok is alátámasztják, miért is szükségszerű, egyben elengedhetetlen a jogszabály szövegének megfogalmazása során a gyermek érdekeinek hangsúlyozása és előtérbe helyezése. Az igazságügyi pszichológus szakértők - mint más szakma képviselői - a jogszabályszöveg kapcsán nem fogalmaztak meg véleményt, ugyanakkor a családjogi tárgyú eljárásokhoz kapcsolódóan rávilágítottak annak fontosságára, hogy szükségszerű lenne valamiféle "fék" beépítése, amely akár a szülők számára biztosított terápiás tanácsadásban, mediációban, avagy bármilyen válási edukációban testesülhetne meg. A szakértők egyöntetű véleménye az volt, hogy a folyamatos "költözés" megterhelő lehet a gyermek számára. Tornyossy Mónika szakértő elmondta, hogy a lakás, a ház, a lakótér szimbolikusan leképeződik bennünk, határokat építünk fel az énünkben is, kvázi egyetlen otthonunk van, ennek folyományaként nehézség az otthon rendszeres változtatása, ami nem elvi, sokkal inkább pszichés kérdés. A közös szülői felügyeleti jog, így a váltott gondoskodás a gyermek számára ténylegesen kártékony lehet, sőt az egymással rivalizáló szülőknek számtalan visszaélésre adhat lehetőséget. A terápiás tapasztalatok szerint az évek óta működő váltott gondoskodás is hathat a gyermekre kártékonyan, például a szülők relatív érzelmi éretlensége miatt a gyermekben kelthet olyan érzetet is, hogy ő valójában egyik szülőjének sem kell, rá valójában nincs szükség. Az ügyvédi szemlélet e körben is eltérő, hiszen alapvetően egyetértés tapasztalható abban, hogy örvendetes, hogy a közös szülői felügyelet, így a váltott gondoskodás egyoldalú kérelemre történő elrendelésére megnyílt a lehetőség a válófélben lévő szülők előtt. A szakértőkkel egyetértve a mediáció fontossága ügyvédi oldalról is jelentőségteljesnek bizonyult. A jelen lévő ügyvédkolléga az ideiglenes intézkedések, a váltott gondoskodás bíróság általi elrendelése körében folyamatban lévő perekben - mint eljárásjogi intézmény jelentőségét kiemelve hangsúlyozta -, hogy a váltott gondoskodás ideiglenes intézkedés körében történő elrendelése egyfajta próbaidőként is szolgálhat, ami a bírák számára is segítséget nyújthat a végleges döntés meghozatalához, ami egybevág a fent már említett Franciaországban meghonosodott gyakorlattal.
A Ptk. megfogalmazása kapcsán álláspontom szerint "a szülők a gyermekről felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak" rendelkezés nagyon merev, nem igazodik a nemzetközi szabályozáshoz, és ez számtalan esetben nehézséget okoz a válófélben lévő felek számára. Nehéz megértetni is a szülőkkel, hogy az általuk ideálisnak vélt - például - kilenc- és ötnapos váltások miért nem minősülnek a Ptk. rendelkezései szerint váltott gondoskodásnak. Ennek a gondoskodási formának ugyanakkor véleményem szerint számos olyan feltétele van, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az valóban a gyermek érdekét szolgálja, és amelyet a jogalkotó a Ptk.-ban nem szabályoz. Kiemelem az érintett gyermek két otthona közötti távolság jelentőségét, a szülők közötti zökkenőmentes együttműködés fontosságát - amely összefüggésben áll a szülők közötti jó viszonnyal -, továbbá annak szükségességét, hogy a gyermek számára mindkét szülő otthonában biztosított legyen egy olyan helyiség, ahol ő a saját kis birodalmába visszahúzódhat, megnyugodhat.
- 28/29 -
Granet 2008-ban végzett kutatásának eredményei azt mutatják, hogy váltott gondoskodás során a szülők lakóhelye közötti ideális távolság maximum 10-20 km között van.[21] Casmore és munkatársai szintén ennek kapcsán vizsgálódtak, a 129 érintett család körében végzett kutatásuk eredményei szerint a gyermekeiket váltott gondoskodás körében nevelő családok 78,3%-a 0-19 km, 13,3%-a 20-49 km, 1,7%-a 50-99 km távolságra élt egymástól.[22] Az ebben a kérdésben folytatott kerekasztal-beszélgetés reményeim szerint kezdete lehet egy jövőbeni diskurzusnak, amely akár a váltott gondoskodás Ptk.-ban történő szabályozásának pontosítását, részletesebb szabályozását is eredményezheti.
A résztvevők a következőkben arról értekeztek, hogy miként tudnák egymás munkáját segíteni a jelen lévő szakmák, azaz a bírák, az igazságügyi pszichológus szakértők, illetve az ügyvédek a családjogi tárgyú eljárások során. A bírák kiemelték az igazságügyi szakértők munkájának jelentőségét, és egyúttal hangsúlyozták, hogy álláspontjuk szerint az igazságügyi pszichológus szakértőknek kizárólag az ügy szempontjából releváns kérdésekben szükségszerű állást foglalniuk, azaz nélkülözhetetlen az, hogy a bírák "szűrjék" az igazságügyi pszichológus szakértők részére továbbított kérdéseket. A bírák is szembesülnek nap mint nap azzal, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők száma nagyon alacsony, amihez aránytalanul magas számú peres eljárás társul.
A 2022-ben végzett kutatásom során észleltem jómagam is azt a figyelmen kívül nem hagyható tényt, miszerint az országos Igazságügyi Szakértői Névjegyzékben mindösszesen 73 nyilvántartott igazságügyi pszichológus szakértőt jegyeznek, amiből nagyságrendileg 60 fő, aki családjogi tárgyú ügyekben is "szakért". Madarasné Molnár Gizella bírónő megosztotta személyes élményeit is a jelenlévőkkel, hiszen saját maga is találkozott több olyan váltott gondoskodás kapcsán folyamatban lévő perrel, ahol maguk a felek adták elő, hogy jogi képviselőjük tanácsára nem kérték a váltott gondoskodás elrendelését az alapeljárásban, azt vélve, hogy a gyermek életkorára tekintettel az eljáró bíróság semmiképp sem tenne eleget egy ilyen kereseti kérelemnek.
A bírák kiemelték a gyermek érdekeinek elsődlegességét, valamint az edukáció fontosságát, amely utóbbi mint a felek jogi képviseletét ellátó ügyvédek terhére eső feladat nem elhanyagolható a családjogi tárgyú eljárásokban, hiszen a bíráknak is könnyebbséget jelent, ha felkészített, pontosan informált felek vesznek azokban részt, így nem elszenvedői, hanem jól informált résztvevői az eljárásnak. A szakértők egyetértettek a bírák véleményével, ők is úgy vélik, hogy a kérdések tartalmának, s ezáltal számának bírák általi megszűrése nagyban elősegíti a pszichológus szakértők munkáját. Kiemelték annak jelentőségét, hogy a jogszabályváltozásra tekintettel a szakértők a felek kérdéseire már választ nem adhatnak. Ugyancsak osztották a bírák véleményét az igazságügyi pszichológus szakértők alacsony száma és az eltúlzott ügymennyiség kapcsán, további teherként jelölték meg a beadványok szűretlen továbbítását a szakértők számára - akár szakértőnek feltett kérdéseket nélkülözve -, a díjazás alacsony mértékét, illetve a szakértői díjak késedelmes kifizetését.
Szintén nehézségként fogalmazódott meg a bírákkal történő akadályozott kapcsolatfelvétel, holott a gördülékenyebb kommunikáció az igazságügyi pszichológus szakértők és a bírák között nagyban felgyorsíthatná, könnyíthetné a munkájukat. A szakértők - egyetértve a mediáció fontosságával - nehezményezték, hogy az általuk végigkísért ügyek jelentős részében valamely fél a mediációs eljárásból korán kilép. Véleményük szerint szerencsés lenne bármilyen, a váláshoz kapcsolódó edukáció, vagy sokkal inkább (család)terápiás szemléletű megsegítés, ahol a válófélben lévő érintettek kimondhatnák érzelmeiket, sérelmeiket, aminek segítségével megindulhatna az érzelmek feldolgozása, és ez a gyermek számára kiemelt jelentőséggel bírna.
Az ügyvédi álláspont a kommunikációt illetően megegyezett az igazságügyi pszichológus szakértők véleményével, a bírákkal történő kapcsolatfelvétel a jogszabályváltozást követően ugyanis szinte lehetetlen. A gyermek meghallgatása kapcsán az az ügyvédi tapasztalat, hogy inkább gyakoribb a gyermek meghallgatásának mellőzése: az ügyvédek nem találkoznak az érintett gyermekkel, ami sok esetben vonhatja maga után azt a következményt, hogy az ügyfél előadása és az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye között nagy szakadék tátong, ugyanakkor mire minderre fény derül, már jó néhány hónap eltelt, a per javában folyamatban van, ez idő alatt számtalan trauma és sérelem keletkezhet. Sok esetben nehéz az ügyfél nyomásának eleget tenni, hiszen az ügyvédeknek feladata egyfajta szűrőként jelen lenni az eljárásokban, ugyanakkor az ügyfél részéről tapasztalt, erőltetett vélemény kontrollálására sok esetben csak szűkebb körben van lehetőség.
A kompetenciahatárok kérdése csak érintőlegesen került elő a kerekasztal-beszélgetés során. 2022-ben az igazságügyi szakértők körében végzett kutatásomban is vizsgáltam, hogy felmerülnek-e kompetenciahatárral kapcsolatos problémák a szakértői munka során. A kutatási eredmény arra mutatott rá, hogy ez valós nehézség, ugyanis a válaszadók 76%-ának visszajelzése szerint a bíróság és az igazságügyi szakértők munkája során a kompetenciahatárok tekintetében észlelhetőek problémák. Kompetenciahatár kapcsán felmerülő kérdés lehet a váltott gondoskodással összefüggésben a kapcsolattartás részleteinek meghatározása, így különösen gondolok itt a váltások számának, napra, órára történő megállapítására. Ezt támasztotta alá a BH 2012.121. számú döntés is, amikor kimondta: "A jogszabályok keretei között a kapcsolattartás időtartamának, módjának, feltételeinek, a gyermek átadás-átvétele helyének és más részleteinek
- 29/30 -
meghatározása bírói mérlegelés körébe tartozó kérdés, amely felülvizsgálattal eredményesen nem támadható." A kerekasztal-beszélgetés és korábbi kutatásom konklúziójaként - meglátásom szerint - kijelenthető, hogy a szakmák közötti együttműködésnek és kommunikációnak kiemelt jelentősége van, így ezek a beszélgetések segíthetik a gördülékenyebb, mindenki - így az érintettek - számára kielégítőbb ügymenetet.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői a diskurzus utolsó témaköreként a gyermek meghallgatásának fontossága kapcsán cseréltek eszmét egymással, különös figyelemmel a gyermek véleménye megismerésének fontosságára a váltott gondoskodásra irányuló eljárásokban. Madarasné Molnár Gizella bírónő hangsúlyozta, hogy szükségszerű a különbségtétel a gyermek meghallgatása és a meghallgatás lehetőségéhez fűződő tájékoztatási kötelezettség között. A gyermek tájékoztatásának és meghallgatásának életkorhoz kötöttsége szakmai vitákat váltott ki, hiszen az ítélőképességet vélelmezni kell minden gyermeknél. Az eddigi tapasztalatok szerint, bár a Ptk. 4:171. § (4) bekezdése alapján az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket szükségszerű tájékoztatni az őt érintő és folyamatban lévő eljárásról, ugyanakkor a gyermekek az eléjük tárt lehetőséggel sokszor nem élnek - kevés válasz érkezik a megkeresésekre -, továbbá a szülők sem érzik a gyermek meghallgatásának fontosságát.
Kérdésként merül fel, hogy valójában a gyermek érdektelensége, vagy inkább a szülői ráhatás az oka a "közönynek". Természetesen vitás helyzetekben elengedhetetlen a gyermekek bíróság, továbbá igazságügyi pszichológus szakértő általi meghallgatása, azonban figyelemmel kell lenni minden esetben a gyermek életkorára, a feltett kérdések számára, továbbá a meghallgatás körülményeire. Jómagam is tapasztaltam afféle anomáliát a gyermekbarát meghallgatás kapcsán, hogy a gyermekek számára létesített, az ő meghallgatásukat célzó szobát közvetlenül egy olyan tárgyalóterem mellett helyezték el, ahol folyamatosan büntető ügyekben tartanak tárgyalásokat és a vádlottak bilincsben várakoznak a tárgyalóterem előtt, ami további riadalmat okozhat a gyermekben. A házasság esetleges egyezséggel történő felbontása, illetve a váltott gondoskodás szülők között egyezséggel történő rendezése kapcsán a gyermek meghallgatására abban az esetben kerül sor, amennyiben az eljáró bíró részéről felmerül a kétely, hogy a váltott gondoskodás valóban a gyermek érdekeit szolgálja-e.
A családjogi tárgyú ügyekben fontos kérdés, hogy az érintett gyermek miként látja saját helyzetét, miként éli meg a körülötte zajló eseményeket. A gyermekek meghallgatása jogászként sok esetben igen nehéz feladatnak bizonyul, hiszen jelentős tényező, hogy ezek a beszélgetések ne okozzanak a gyermeknek traumát, ne ragadjanak meg rossz élményt számukra. Tömböly Gabriella bírónő tapasztalatai szerint első fokon még könnyebb dolga van a bíráknak, másodfokon a gyermekben meglévő feszültség szinte már tapintható. Szerencsétlen a szabályozás, hiszen minden gondolat, amit a gyermek megoszt az eljáró bírával - vagy az igazságügyi pszichológus szakértővel -, az a szülők tudomására jut később, ennek következménye, hogy sok esetben a gyermek nem őszinte, kifejezetten jelzi a bíró felé abbéli aggodalmát, hogy egyik vagy másik szülője megismerheti az ügy kapcsán feltárt gondolatait, érzéseit, ami tulajdonképpen lojalitáskonfliktust is láttat. A szakértők ez utóbbi gondolatsort megerősítették, kifejezték azt, hogy a gyermek meghallgatása kapcsán szükségszerű lenne az információk egyfajta zártan kezelésére, éppen a lojalitáskonfliktus megelőzése érdekében. Az igazságügyi szakértők véleménye szerint a gyermekben mind a szakértő, mind az eljáró bíró irányába egyfajta bizalomvesztést eredményezhet annak ténye, hogy a szülők közötti vita során felmerülő legféltettebb gondolatait feltárják, mivel azok mindkét szülő tudomására juthatnak. Lényeges momentum - szakértői álláspont szerint - a sorrendiség: szerencsés lenne, ha a gyermek bíróság általi meghallgatására kizárólag az igazságügyi pszichológus szakértői véleményt követően kerülne sor. A pszichológus szakértők hangsúlyozták azt a nehézséget, ami a gyermek másodfokon - a jogszabályi környezetre tekintettel - hármas tanács előtt történő meghallgatásának nehézségeihez kapcsolódik, hiszen maga a 3:1 "ellen" tárgyalástechnika már önmagában feszültségekkel teli helyzetet eredményez.
Szakértői oldalról kifejezésre került azon aggály is, miszerint a gyermeknek bíróság általi meghallgatása gyakorlatilag egyet jelenthet a gyermeknek a szülők közötti vitás helyzetbe történő érdemi és megterhelő bevonásával, ahol az érintett gyermekben akár az az érzet is megszülethet, hogy szülei a közöttük lévő vitás kérdésében tőle várnak egyfajta megoldást, amiben jelentős veszélyként van jelen a lojalitáskonfliktus. A szakértői álláspont szerint ugyanakkor talán segítséget jelenthet, ha a gyermek meghallgatására nem a bíróság épületében, hanem egy spontánabb környezetben kerülhetne sor (pl. a gyermek oktatási intézményében). Fazekas Ágota szerint "A gyermeki érdek védelmének fontosságát jelzi, hogy amennyiben a szülők a szülői felügyeleti jogokat nem a gyermek érdekének megfelelően gyakorolják, úgy kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekének biztosítása céljából hatósági beavatkozásra, azaz a szülői felügyeleti jog korlátozására vagy elvonására kerülhet sor. E körben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szülői felügyelet a szülők részéről elsődlegesen kötelezettség. Ugyanakkor a gyermek védelme és a róla való gondoskodás nemcsak a család alkotmányos kötelessége, hanem az államé is. Így amennyiben a gyermeknek szülői kötelességet nem teljesítő szülője van, úgy helyettük az államnak kell helytállnia. Ez ad a jogalkotónak lehetőséget a beavatkozásra, jelen esetben a szülői felügyelet elvonására vagy korlátozására."[23] Álláspontom szerint a hivatkozott alkotmánybírósági
- 30/31 -
döntés is érzékelteti a gyermek érdekeinek védelmét, amely egyfajta kötelezettségként is megjelenik és a gyermek meghallgatása, azaz véleményének megismerése segítséget jelenthet az adott ügyekben. Az ügyvédek álláspontja ebben a kérdésben tért el a többi szakma véleményétől a leginkább.
A jelen lévő ügyvéd kolléganő kartársai körében megosztó és szélsőséges véleményekkel szembesült. Az általa megkérdezett ügyvéd kollégák egy része a gyermek meghallgatásának szükségességét a gyermeket érintő kérdések egyezséggel történő rendezése körében is nélkülözhetetlennek tartotta, míg mások minden esetben meghallgatnák a gyermeket a nevelését és gondozását érintő kérdésekben. Elengedhetetlennek tartom minden megállapodás, de különösen a váltott gondoskodásban történő neveléshez kapcsolódó megállapodás szerkesztése során felhívni az ügyfelek figyelmét arra a tényre, miszerint a gyermek nem a megállapodás tárgya, nem lehet annak elszenvedője, így amennyiben a szülők mindenképpen váltott gondoskodásban szeretnék gyermeküket a továbbiakban nevelni, úgy erről a gyermek véleményét feltétlenül meg kell kérdezniük, őt életkorának megfelelő módon tájékoztatniuk szükséges. Ezzel összefüggésben úgy vélem, az eljáró bíróságnak is sokkal körültekintőbben kell eljárnia, illetve vizsgálnia kellene a váltott gondoskodás kapcsán született megállapodások tartalmát, annak megvalósításához elengedhetetlen feltételeket.
Az ügyfelek részéről érzelmileg terhelt helyzetben sok esetben nehezített az ügyvéd és az ügyfél közötti kommunikáció. Az ügyfelek tudni akarják, milyen kérdésekre számíthat a gyermek a bíróságon, különösen az igazságügyi pszichológus szakértőnél, biztosra véve azt, hogy a gyermek meghallgatása egyfajta "kérdőív" alapján történik. Lényegesnek tartom, hogy a gyermek meghallgatására jogi képviselőként ne próbáljuk a szülőket - így rajtuk keresztül a gyermeket - felkészíteni, hiszen egy gyakorlott igazságügyi pszichológus szakértő, továbbá családjogi tárgyú perekben ítélkező bíró azonnal észlelni fogja ennek tényét, kifejezetten szem előtt tartva annak lehetőségét is, hogy milyen károkat okozhatunk akár az adott ügy, akár a gyermek szempontjából. A levélben történő tájékoztatás és az igazságügyi pszichológus szakértők leterheltsége - ezáltal a gyermek "késői" meghallgatása - már jelentős következményeket eredményez, hiszen a gyermek sok esetben meghallgatásának időpontjában már lojalitáskonfliktusba került, és a szülők vélt, valós érzelmi megterhelését elszenvedve sérült.
Ranschburg Jenő már négy évtizeddel ezelőtt találóan és örökérvényűen fogalmazta meg gondolatait a válás gyermekre gyakorolt hatása kapcsán: "Amikor a gyerek tudatosan vagy nem tudatosan rádöbben arra, hogy a szülői harcok eszköze, belső biztonsága fenyegetetté válik, védekezni kezd. Múltbeli tapasztalatai és vele született adottságai együttesen határozzák meg, hogy belső és családi biztonsága érdekében a védekezésnek milyen módját választja."[24] Vitathatatlan tény, hogy a válás jelentős hatást gyakorol a gyermekre, éppen ezért bír rendkívüli jelentőséggel a szülői felügyeleti jog, a kapcsolattartás rendjének kialakítása, különösen, ha a felek váltott gondoskodás keretében kívánják a gyermeket gondozni, nevelni. A gyermek számára a következetes, kiszámítható rendszer elengedhetetlen. A válás következtében "felborul a gyermek érzelmi biztonsága, az új, kiszámítható rendszer ennek visszaállításában segít".[25] Deliága Éva pszichológus szintén úgy véli, lényeges a gyermek számára, hogy mindkét szülője elérhető maradjon a válást követően is, részese maradjon "a gyermek hétköznapjainak, életének".[26] Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus és családterapeuta elengedhetetlennek tartja, hogy váltott gondoskodás esetén a szülők mindketten stabil otthont teremtsenek a gyermek számára, ugyanakkor úgy véli, "a gyerek nem elsősorban lakhelyet vált hetente, hanem élete két fontos szereplője között osztja meg az idejét".[27]
Álláspontom szerint fenti szerzők gondolatai és kutatásai egyaránt megerősítik azt az általam felvetett tézist, hogy lehet "szépen" válni, a gyermek érdekeit szem előtt tartva, azonban elengedhetetlen az érzelmek, a veszteség feldolgozása, a gyermek partnerként történő kezelése. Bergström és munkatársai 2015-ben megjelent kutatási eredményei 147 839 svéd gyermek körében arra a következtetésre jutottak, hogy a váltott gondoskodás keretében nevelt gyermekek jóval kevesebb pszichoszomatikus tünetet produkáltak, mint azon gyermekek, akik valamely szülő kizárólagos nevelésébe kerültek.[28] Bergström és munkatársai egy korábbi, 2012-ben végzett kutatásában 167 410 12-15 év közötti gyermek vett részt, és a váltott gondoskodás keretében nevelkedő gyermekek jólétének és mentális egészségének vizsgálta során arra a következtetésre jutottak, hogy a váltott gondoskodásban élő gyermekek jobb eredményeket mutattak, mint a kizárólag egyik szülőnél nevelkedő társaik.[29] Ugyan mindkét kutatást Svédországban végezték, Európában először Svédországban történt bevezetésre a váltott gondoskodás, így ott nagyobb múlttal, így sokkal szélesebb körű tapasztalattal bírnak a váltott gondoskodás és annak hosszú távú következményei kapcsán.
Az ismertetett kerekasztal-beszélgetés kezdete lehet egy, a szakmák közötti elengedhetetlen kommunikációnak.[30] A váltott gondoskodás mint a gyermekről történő
- 31/32 -
gondoskodási forma valóban újdonság a Ptk.-ban, így jogerős bírósági ítéletek - az egyik fél kérelmére történő elrendelhetőség kapcsán - még nem állnak rendelkezésre. Az "új" Ptk. kodifikációja során a jogszabályszöveg a váltott gondoskodás kapcsán még nagyon merev. Lényeges és nem hagyható figyelmen kívül a 2023. októbertől hatályos jogszabályváltozás sem, miszerint a Ptk. 4:167/A. § (3) bekezdése alapján, amennyiben a "bíróság a szülőket felváltva, azonos időtartamban jogosítja fel a gyermek gondozására, akkor a (2) bekezdés szerinti döntések megváltoztatását is a bíróságtól lehet kérni". Lényeges következtetés és tényként kezelhető, a jogszabályszövegen van mit korrigálni, pontosítani, amiben a szakmák közötti párbeszéd új kapukat nyithat meg, abban segítséget jelenthet.
Közel egy évtizeddel korábban hazánkban még szinte elképzelhetetlen volt, hogy a szülők váltott gondoskodásban állapodjanak meg a házasságuk felbontását követően a gyermek további gondozását, nevelését illetően. A váltott gondoskodás ugyanakkor kizárólag abban az esetben lehet működőképes, ha a gyermek érdekét szolgálja, a szülők egymás közötti viszonya jónak mondható, így az együttműködés biztosított. A gyermek véleményének megismerése lényeges feltétel, a váltott gondoskodásban történő megállapodás megkötése során figyelmen kívül nem hagyható tényező. A gyermeknek szüksége van a gondoskodásra, a gyermek és szülők közötti, mindkettőjükhöz kötődő kapcsolat a válás miatt nem szűnhet meg létezni egyik pillanatról a másikra. "A fiatal, fejlődő emberi lény lelki életében - és, ha őszinték akarunk lenni, akkor sok felnőttében is - a kötődés a legfontosabb. A gyermekek számára pedig elengedhetetlen. Mivel képtelenek egyedül funkcionálni, ezért kötődniük kell egy felnőtthöz. [...] a gyermekeinknek kötődnie kell hozzánk, amíg képesek lesznek arra, hogy megálljanak saját lábukon, önállóan tudjanak gondolkodni és dönteni, és a saját kezükbe tudják venni az életük irányítását."[31] Fentieket összegezve, felmerülhet bennünk rossz érzés a váltott gondoskodás gyermekre gyakorolt hatása kapcsán, azonban álláspontom szerint a kerekasztal-beszélgetés sokkal inkább a veszélyekre hívta fel a figyelmet, ami segítséget jelenthet a jogalkalmazók számára, hogy kicsit más szemlélettel, egyéb tényezőket is figyelembe véve segíthessék a válófélben lévő párokat abban, hogy a gyermek igényeit figyelembe vevő, valójában hosszú távú döntést hozhassanak, így ezáltal a döntés tartósan megvalósulhasson. ■
JEGYZETEK
[1] KSH (2020): 22.1.1.15. Házasságkötések, válások száma. Letölthető: https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0015.html. Letöltés ideje: 2024. július 10.
[2] KSH (2020): 22.1.1.15. Házasságkötések, válások száma. Letölthető: https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0015.html. Letöltés ideje: 2024. július 10.
[3] KSH (2019): A válások demográfiai jellemzői, Statisztikai Tükör, Budapest. Letölthető: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/valas17.pdf. Letöltés ideje: 2021. április 10.
[4] KSH (2019): A válások demográfiai jellemzői. Statisztikai Tükör, Budapest. Letölthető: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/valas17.pdf. Letöltés ideje: 2021. április 10.
[5] Makay Zsuzsanna - Szabó Laura: Válás. In: Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai Portré. Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest 2018., 29-45. o. Letölthető: https://demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografiaiportre/article/view/2729/2642. Letöltés ideje: 2023. március 05.
[6] Makay Zsuzsanna - Murinkó Lívia: Válás, élettársi kapcsolatok felbomlása. In: Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai Portré. Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest 2021, 29-43. o. Letölthető: https://www.demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografiaiportre/article/view/2825/2715. Letöltés ideje: 2024. június 30.
[7] Kozák Henriette: A gyermek jogellenes elvitele, szülői felügyeleti jog gyakorlása határon innen és túl. HVG-ORAC, Budapest 2022., 28-31. o.
[8] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái. Családi Jog 2012/4., 6. o.
[9] Haász Diána: A váltott gondoskodás és az igazságügyi pszichológus szakértők. Ügyvédek Lapja 2023/2., 38-46. o. A kutatás során az Igazságügyi Szakértői Névjegyzékbe felvett, igazságügyi pszichológus szakértők körében vizsgáltam a szakértők váltott gondoskodás kapcsán kialakult szakmai álláspontját, továbbá a 2022. január 1. napjától hatályos jogszabályváltozást - Ptk. 164. §, 167. §, 167/A. § - illetően a szakértők a váltott gondoskodás egyoldalú kérelemre történő bíróság általi elrendelhetősége tekintetében kialakult véleményét, annak gyermekre gyakorolt hatásait is figyelembe véve. A kutatás kitért a kompetenciahatárok, a "jó" szakértői vélemény és kirendelő végzés ismérveinek vizsgálatára, csakúgy mint a gyermekek szakértők általi vizsgálata során tapasztalt nehézségekre is.
[10] Carol Smart et al.: The changing experience of childhood: Families and divorce. Polity Press, Cambridge 2001.
[11] Szeibert Orsolya: A váltott gondoskodás szabályozása, elterjedtsége és a gyermekre gyakorolt hatása. Családi Jog 2017/1., 38-43. o.
[12] Szeibert Orsolya: A váltott gondoskodás - amerikai és svéd kutatási tapasztalatok; a kutatás nehézségei. Családi Jog 2021/4., 39-44. o.
[13] Ranschburg Jenő: A családi diszharmónia és a válás hatása a gyermek fejlődésére. Demográfia 1994/3-4., 389. o.
[14] Haász Diána: i. m. (2023) 38-46. o.
[15] A konferencián elhangzottak tekintetében: Haász Diána: A vélemény számít? In memoriam Szegedi Márton: Beszámoló az I. Országos Igazságügyi Pszichológus és Pszichiáter Szakértői Konferenciáról. Családi Jog 2021/4., 61-64. o. és Haász Diána: Quo vadis szakértés? - Kérdés, döntés, felelősség. Családi Jog 2024/2., 49-52. o.
[16] Frédérique Granet: Alternating residence and relocation. A view from France. Utrecht Law Review 2008/4., 48-54. o.
[17] C. P. Hahn: Long-term joint physical custody: Distinguishing characteristics of the parents, Capella University ProQuest Dissertations & Theses. 2006.
[18] Pfv.II.20.326/2014/6., BH 2020.11.
[19] Szeibert Orsolya: Új mérföldkő a hazai családjogi szabályozásban: a bíróság által elrendelhető közös szülői felügyelet és váltott gondoskodás. Családi Jog 2022/1., 10-15. o.
[20] Kőrös András: Alapelvek. In: Kőrös András (szerk.): Polgári Jog - Családjog - Az új Ptk. magyarázata III/VI. HVG-ORAC, Budapest 2013., 27-28. o., Fazekas Ágota: A gyermeki jogok érvényesülése az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében. Pro Futuro 2016/2., 39- 59. o. idézi.
[21] Frédérique Granet: i. m. (2008).
[22] Judy Cashmore et al.: Shared care parenting arrangements since the 2006 family law reforms: Report for: Australian Goverment, Attorney-General's Department, 2006., 23. o.
[23] Fazekas Ágota: i. m. (2016).
[24] Ranschburg Jenő: Családi kör. 1977. Újbóli nyomtatás 2012, Saxum Kiadó Kft. 157. o.
[25] Deliága Éva: Ketten három felé, Válás gyerekkel. HVG Kiadó Zrt., Budapest 2018., 73. o.
[26] Uo. 75. o.
[27] Bogár Zsuzsa: Válásterápia - Hogyan segítsünk önmagunknak és gyerekeinknek válás előtt, közben és után? Printpix Nyomda Tazo Kft., 2022., 181. o.
[28] Malin Bergström et al.: Fifty moves a year: is there an association between joint physical custody and psychosomatic problems in children? Epidemiol Community Health, 2015., 769-774. o.
[29] Malin Bergtröm et al.: What Can We Say Regarding Shared Parenting Arrangements for Swedish Children? Journal of Divorce & Remarriage. 2018/5.
[30] Amelyet célom a továbbiakban egyéb társszakmák bevonása mellett folytatni.
[31] Máté Gábor - Gordon Neufeld: A család ereje / Ragaszkodj a gyermekeidhez! Open Books 2021., 39. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd, pszichológus, mediátor. PhD-hallgató, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
