A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara és a Magyar Pszichológiai Társaság szervezésében két év után második alkalommal került megrendezésre Budapesten, 2023. szeptember 29-30. között a II. Országos Igazságügyi Pszichológus és Pszichiáter Szakértői Konferencia. A szervezők a 2021 szeptemberében lezajlott I. Országos Igazságügyi Pszichológus és Pszichiáter Szakértői Konferencia sikerén felbuzdulva ismételten megszervezték ezt a szakma és a társszakmák számára is hiánypótlónak bizonyuló rendezvényt. A plenáris előadásokon törvényszéki bírók, a szakma iránt elkötelezett és jelentős tudományos ismerettel és munkássággal bíró egyetemi oktatók, illetve a szakma által elismert pszichológus és pszichiáter szakértők előadásait hallgathatták meg a résztvevők. A konferencia tematikája igazodott a korábbiakhoz, a délelőtti órákban plenáris előadások, míg délután négy szekcióban workshopok, kerekasztal-beszélgetések és kiscsoportos ülések keretében nyílt lehetőség egy-egy téma átfogóbb megvitatására. Az alábbi ismertetés a plenáris üléseken elhangzottakra fókuszál.
A konferenciát dr. Szekeres György, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke nyitotta meg, aki kiemelte, hogy bár nagyon kevés a kirendelhető pszichológus és pszichiáter szakértő, az elmúlt két évben sajnálatosan továbbra sem született megoldás a szakértők hiányának kérdésében. Az igazságügyi pszichológus szakértők száma az utóbbi években megfeleződött és a pszichiáter szakértők száma is igen alacsony. Előadásában feltett egy nagyon sokatmondó, szakmai körökben is vitákat kiváltó, a szakmát valóban foglalkoztató kérdést: "Vajon merre tart a szakértés?" Hangsúlyozta, hogy a konferencián a gyermekek és a gyermekekkel kapcsolatos szakértői aktivitás kap kiemelt szerepet, az ezzel kapcsolatos kérdések megvitatására, válaszok keresésére a plenáris előadások és workshopok keretei között kerülhet sor.
A megnyitót követően az első plenáris ülésen Prof. Dr. Szeibert Orsolya, az ELTE Polgári Jogi Tanszékének vezetője, egyetemi tanár A gyermek "hangja" és meghallgatása a szülői felügyelet rendezésével kapcsolatos ügyekben - gyermekjogi szempontok címmel tartott előadást. Az előadó hangsúlyozta, hogy a gyermek hangja kapcsán egy más aspektust, szemléletmódot kíván a hallgatóság előtt megvilágítani, miután álláspontja szerint a gyermekjogi és a családjogi megközelítés eltérő módon "definiálja" a gyermek hangját mint nélkülözhetetlen fogalmat. A gyermekjogi megközelítésnek valamennyi jogterületen - nem csak a családjog területén -, a társadalomban, továbbá a jogalkotás során is egyre inkább előtérbe kell kerülnie és érvényesülnie kell, hiszen a gyermek hangja, a gyermek meghallgatása, a gyermek autonómiája és végső soron az, ahogy a gyermekre tekintünk egy társadalomban, alapvetően arról szól, hogy mit gondolunk a demokráciáról mint olyanról, hiszen ez az alapja a gyermekjogi gondolkodásnak. Az előadó rámutatott arra, hogy az utóbbi években a Polgári Törvénykönyv több olyan módosításon esett át, ami alapvetően érinti a gyermek részvételét az eljárásban, és bár a jelenlegi családjogi szabályozás a szülői felügyeletet helyezi középpontba, a gyermekjogi gondolkodás sokkal inkább a gyermekről szól, arról, hogy miként lehet a gyermeket támogatni abban, hogy olyan felnőtt válhasson belőle, aki hasznos tagja lesz a társdalomnak.
Az előadó górcső alá vette a gyermekvédelem témakörét, melyet hazánkban véleménye szerint paternalisztikus gondolkodásmód jellemez. Számtalanszor érzékelhetjük, hogy kiemelnek bizonyos gyermeki jogokat azok összességéből, azonban a gyermeki jogokat egyfajta egységben szükséges szemlélni. Ezzel összefüggésben gyakran felmerülő kérdés, hogy a gyermek hány éves kortól tekinthető ítélőképesnek: noha a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény, a Polgári Törvénykönyv, továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet egyaránt használja a gyermekkel kapcsolatosan az "ítélőképesség" kifejezést, gyermekjogi szempontból nagyon ingoványos talajra terelődik a kérdés. A joggyakorlat ugyanis országrészenként, régiónként, bírói tanácsonként eltérő módon foglal állást annak kapcsán, hogy mi az az életkor, amikor a gyermeket meghallgatják. Az előadás további fontos kérdésként jelölte meg azt, hogy ki hallgassa meg a gyermeket: szakértő vagy a bíróság, valójában mennyiben segítheti a gyermek meghallgatása a bíróságot, szükséges-e meghallgatni a gyermeket a bíróságnak, amennyiben a szakértő már meghallgatta, s utalt arra, hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű válaszok nincsenek. A gyermek legfőbb érdekének védelme sem egyszerű, hiszen ez rendszeresen megjelenik ítéletekben, de kontextus nélkül maga a fogalom is nehezen értelmezhető. A váltott
- 49/50 -
gondoskodás körében ez a probléma többször felmerülhet, s az előadó szerint ebben a kérdésben is szükség lenne szakmai diskurzusra, illetve álláspontja szerint ilyen esetekben mindenképp ki kell kérni a gyermek véleményét, hiszen ez a gondozási forma jelentősen érinti a gyermek életét, mindennapjait. A gyermek részvétele az egyes eljárásokban mindenekelőtt ténylegesen érdemi, befogadó, tiszteleten alapuló kell, hogy legyen, s ez azzal kezdődik, hogy a gyermeket tájékoztatjuk az őt érintő eljárásról, és annak lezárultát követően a döntést is közöljük vele. Az előadó a gyermeket középpontba helyező felszólalását Janusz Korczak (1929) gondolataival zárta: "Törődj vele: többet, mint törődsz élettelen kincseiddel, tünékeny javaiddal, talmi tekintélyeddel, ósdi szokásaiddal."
A következő plenáris előadás keretében Dr. Kozák Henriett PhD, a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumának bírája a gyermek hangjának jelentőségét taglalta Mennyit ér a gyermek szava? A gyermek meghallgatásán elhangzottak mérlegelése a szülői felügyelettel, kapcsolattartással összefüggő ügyekben című felszólalásában. Az előadó egy hétéves kisfiú bírósági meghallgatásának lehetőségéről szóló tájékoztató levél kapcsán a gyermek édesanyja felé megfogalmazott gondolataival kezdte felszólalását: "Mindkettőtöket egyformán, nagyon szeretlek és annak örülnék leginkább, ha meg tudnátok beszélni a konfliktusotokat és kibékülnétek." Az előadó hangsúlyozta, hogy a gyermek gondolata arra utal, hogy a szüleitől megfelelő tájékoztatást kapott arról, hogy milyen eljárás van folyamatban és lehetősége volt arra, hogy őt is meghallgassák a bíróságon, azaz a gyermek részesévé vált az eljárásnak. Álláspontja szerint következtetni lehet a gyermek véleményéből arra is, hogy a gyermek mindkét szülőhöz kötődik, nem tesz különbséget közöttük, s talán nem befolyásolja egyik szülő sem őt. Az előadó kiemelte, hogy a szülők a hivatkozott ügyben megállapodást kötöttek arra nézve, hogy a gyermeket a továbbiakban is közös szülői felügyelettel, váltott gondoskodás keretében gondozzák.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
