A közjegyzői tevékenység egyik kiemelten fontos eleme a különböző szerződések közjegyzői okiratba foglalása. Ennek során a közjegyzőnek különösen gondosan kell eljárnia, hiszen azon túl, hogy érvényes és a célzott joghatás kifejtésére alkalmas okiratot kell készítenie, még meg kell felelnie a közjegyzői eljárásokhoz fűzött azon többletkövetelménynek is, hogy lehetőleg a felek jogvitáit megelőzze, valamint végső esetben a szerződésből folyó kötelezettségek közvetlenül végrehajthatóak legyenek.
Jelen cikk ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy az új Ptk.-ban megjelenő, a szerződésekre vonatkozó azon érvénytelenségi okokat, amelyek a közjegyzők szerződéskötési gyakorlatában nagy eséllyel előfordulhatnak, jogesetek bemutatásán keresztül - mintegy kazuisztikus jelleggel - ismertesse. A dolgozatban külön is foglalkozni kívánok a diszpozitív szabályok kódexben való fokozott érvényesülésével, tekintettel arra, hogy az új szabályozásnak köszönhetően igen sok esetben attól függ egy szerződéses konstrukció érvényessége, hogy az arra vonatkozó jogszabályi rendelkezés diszpozitív, eltérést megengedő, avagy kógens, eltérést nem engedő kikötéseket fogalmaz meg.
Egy szerződés akkor jön létre érvényesen, ha megfelel a jogszabály által az adott szerződéstípusra előírt alaki és tartalmi feltételeknek, azaz kielégíti a formai követelményeket, illetve tartalmazza azokat a lényeges elemeket, amelyek nélkül az adott szerződéstípus nem képes joghatást kifejteni. Az alaki és tartalmi feltételeken kívül jogszabály még előírhat további speciális feltételt, amely a szerződés érvényességéhez szükséges (pl. hatósági jóváhagyás termőföld adásvétele esetén).
A szerződések szerkesztésekor tehát mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy az általunk megfogalmazni kívánt szerződés milyen szerződéstípushoz közelít leginkább, vagy mely szerződéstípusokból tevődik össze. Az így meghatározott szerződéstípusok vonatkozásában pedig utána kell nézni, hogy van-e olyan jogszabály, amely rendelkezik ezen szerződéstípus létrejöttéről, a részt vevő felek jogairól, kötelezettségeiről.
- 68/69 -
Amennyiben találunk ilyen szabályozást vizsgálni kell, hogy azok kógensek, vagy dispozitívak, azaz a jogszabály engedi-e az eltérést ezektől a rendelkezésektől, vagy azok figyelmen kívül hagyása a szerződés semmisségét eredményezi.
A kötelmi jog szabályai a régi Ptk.-ban is főszabályként diszpozitívek voltak, az új Ptk. pedig még fokozottabban törekszik a diszpozitivitás elvének az érvényesítésére. A törvény mind a kötelmek közös szabályainál [6:1. § (3) bekezdés], mind pedig a szerződés általános szabályainál [6.59. § (2) bekezdés] kimondja, hogy a törvénynek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, "ha e törvény az eltérést nem tiltja". A kógencia tehát csak kivételként, ott érvényesül, ahol a Ptk. tiltja az eltérést. A törvény azáltal tesz egy rendelkezést kógenssé, hogy az azzal ellentétes szerződési rendelkezéshez a semmisség jogkövetkezményét fűzi. A törvény - amint azt Wellmann György már a Ptk elfogadása előtt írt egyik tanulmányában is előrevetítette[1] - egyértelművé teszi, hogy a kógencia és a diszpozitivitás kizárólag a kötelmi jogviszony, illetve a szerződés tartalmára, vagyis a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályoknál értelmezhető kategóriák, míg ezen kívül vannak olyan feltétlen érvényesülést igénylő (imperatív) szabályok is, amelyeknél fogalmilag fel sem merül az eltérés lehetősége (ilyen pl.: az elévülés joghatását rögzítő szabály, vagy az érvénytelenség szabályai).
A diszpozitivitás tehát fogalmilag a szerződésen túli kötelmi jogi szabályoknál is csak jogügyleti (alapvetően szerződéssel érintett) körben lehet értelmezhető, ekként nem tekinthetőek diszpozitívnak az olyan normatív rendelkezések, amelyek nem a kötelem alanyainak az egymással szembeni jogaira és kötelezettségeire vonatkoznak. Fogalmilag tehát az új Ptk. kötelmi jogi rendelkezései körében is kizárt a diszpozitivitás a definíciós szabályok, egy szerződéses vagy azon is túlmutató jogintézmény fogalmi és joghatásbeli lényegét meghatározó szabályok, illetve a harmadik személyekre kiterjedő rendelkezések esetén. Ennek alapján az ilyen jellegű szabályokat csak kógensnek (esetleg imperatívnak) tekinthetjük.
Egy kis kitekintéssel a nemzetközi magánjogra azt látjuk, hogy a jogszabályok négy kategóriába kerülnek besorolásra - közrendi, imperatív (feltétlen érvényesülést kívánó szabály), kógens, és diszpozitív - azon az alapon, hogy azok milyen mértékben és módon képezik korlátját a felek jogválasztási szabadságának. Palásti Gábor szerint a magánjog terén a négyes felosztásnak a szerződésre alkalmazandó jogon belül is, mint a felek akarati autonómiája korlátjának van jelentősége. Az új Ptk. egyes rendelkezéseinek "kategorizálásakor" figyelembe kell venni, hogy hasonlóképp a közrendi szabályokhoz, az imperatív szabályok is lehetnek magánjogi és közjogi szabályok, a különbség az, hogy az imperatív szabály mindig normatív tartalmat jelöl, nem pedig általános elveket.[2]
- 69/70 -
Egy szabály diszpozitív jellegének felismerése szempontjából csak kevés segítséget nyújthat a nyelvtani értelmezés, mivel a jog keletkeztető és a diszpozitív normák megfogalmazása megegyezik (feltételes vagy kijelentő mód használata), továbbá a diszpozitív norma megfogalmazása is lehet parancsoló jellegű. A jogértelmezést segíti, ha a jogi norma a saját szabályától való eltérés kapcsán jelzi az érvénytelenség (általában semmisség) jogkövetkezményét, de van, hogy csak általában hagyatkozhat a jogalkalmazó valamely érvénytelenségi okra (például a tilos szerződésre) vagy valamely alapelvre.
A szabályozás diszpozitivitásának a felismerése tehát kifejezetten nehéz feladat, és esetről esetre is változó lehet ugyanannak a jogi normának a megítélése.
Gyakorlati szempontból használható módszer lehet a következő lépcsőzetes negatív szempontú megközelítés:[3]
1. először az adott jogszabályt érdemes értelmezni: mi az adott jogi norma célja, a jogalkotó mit kívánt elérni, milyen jogi eszközöket alkalmazott stb.
2. a jogszabályhely ezen értelmezési keretében szükséges a diszpozitivitás pozitív feltételeit, az egyedi eset összes körülményére tekintettel meghatározni, azaz a jogszabálytól való eltérés lehetőségét a jogalkotó meg kívánta-e egyáltalán engedni, megjelenik-e ez a jogszabály szövegében bármilyen formában, illetve egyéb módon történik-e rá utalás,
3. és csak ezt követően vizsgálhatjuk a diszpozitivitást kizáró feltételeket, amelyek vagy megjelennek tételesen kifejezett tilalomként vagy jogkövetkezményként vagy csak a diszpozitivitást kizáró generálklauzulaként vagy ekként sem,
4. amennyiben sem tételes, sem pedig generális tiltás nincs előfordulhat, hogy a diszpozitivitást valamilyen érvénytelenségi ok vagy az alapelvekbe való ütközés zárja ki,
5. végül felmerülhet, hogy az adott törvényhelyhez tartalmilag hasonló speciális normák teleológiai és rendszertani értelmezésével jutunk arra az eredményre, hogy az adott jogi normától nem lehet eltérni.
Egy adott jogszabályhely diszpozitivitásának megítélésénél segítségünkre lehet a bírósági gyakorlat is, amely számos szerződési jogi rendelkezés esetén értelmezte, meghatározta, hogy az adott szabály diszpozitívnak tekintendő-e. Az ezen döntésekben megfogalmazott okfejtések irányadók lehetnek az új Ptk. szabályainak értelmezésénél is, különösen, ha hasonló tartalmú és célú jogszabályokról van szó.
Jó néhány eseti döntés taglalja például a biztosítási szerződések esetén az eltérés megengedettségét, illetve tiltottságát.
Az egyik jogesetben például az alperes Általános Szerződési Feltétele úgy rendelkezett, hogy a biztonságtechnikai berendezések, alkatrészek cseréjét abban az esetben téríti a biztosító, ha az márkaszervizben történt. A szerződés, illetve a biztosítási szabályzat feltételei a felek jogviszonyában ugyanakkor abban az esetben nem érvényesülhetnek, ha a biztosí-
- 70/71 -
tási szabályzat, illetve a felek szerződése a biztosított, illetve a kedvezményezett hátrányára a törvénytől annak kifejezett engedélye nélkül tér el. A bíróság kimondta, hogy a semmisség megállapítása annak esetenként történő, konkrét elemzését igényli, hogy adott esetben a Ptk. szabályaitól történő eltérés valóban a biztosított (kedvezményezett) hátrányára történt-e. A szóban forgó esetben ez a rendelkezés a biztosított gépjárművel történő közlekedés élet- és vagyonbiztonságát szolgálta. Arra kívánta rászorítani a biztosított felet, hogy a biztonsági berendezések cseréjét valóban végrehajtsa, és a csere a legszakszerűbb szolgáltatást nyújtó szolgáltatónál valósuljon meg. Mivel az említett kikötés nyilvánvalóan elsősorban a gépjárművel közlekedő tulajdonost védte, a bíróság megállapította, hogy az a biztosított szempontjából valójában nem volt hátrányos.[4]
Előfordulhat az is, hogy a szerződő felek a jogszabálytól való eltéréssel atipikus szerződést hoznak létre. Ebben az esetben a jogkövetkezmény szempontjából jogvita esetén felmerülhet egy olyan "végkifejlet", amikor is a bíróság szerződésértékelésének, minősítésének lesz az a gyakorlati következménye, hogy feleknek végső soron sikerül(t)-e eltérniük a Ptk. vonatkozó rendelkezéseitől.
A Szegedi Ítélőtábla mondta ki azt egy ügyben, hogy az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó vízműkomplexum hasznosítási jogának tartós, határozott időre történő átengedése tartalmilag koncessziós szerződés akkor is, ha a felek azt "üzemeltetési szerződésnek" nevezik el. Az üzemeltetési szerződés elnevezésében koncessziós szerződést leplezett, vagyis a szerződés elnevezésével leplezték a tartalmában hasznosítási jog átengedésére irányuló szerződést, amelyre koncessziós eljárást kellett volna lefolytatni. Az üzemeltetési szerződés - amely tartalmát tekintve koncessziós szerződés - így semmisnek minősült, mivel a létrejötte, megkötése nem a koncessziós törvényben meghatározott eljárás eredményeként, az ott írt törvényi feltételeket betartva történt.[5] Látható tehát, hogy a felek hiába rendezték jogviszonyukat az üzemeltetési szerződés (azaz dominánsan a vállalkozási szerződés) szabályai szerint, mégsem tudtak eltérni a koncesszióról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseitől.
Érdemes lehet ennél a pontnál azt a témát is körüljárni, hogy a szerződésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések diszpozitIvitása miként értelmezhetőek olyan szerződések esetében, amelyeknek egyes alapvető feltételeit dologi vagy éppen öröklési jogunk határozza meg. Különösen izgalmasnak tűnik ez a kérdés, ha megnézzük azt, hogy a Ptk. például az öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozás esetén visszautal a Ptk. Hatodik Könyv 3. címében található "Egyes szerződések" között szereplő tartási, illetve ajándékozási szerződés szabályaira.
Ugyanakkor az adott jogszabályhelyeknek mind a rendszertani, mind pedig a teleológiai elemzése alapján kijelenthető, hogy ezekben az esetekben a dologi, illetve az öröklési jogi részben szabályozott rendelkezések, mint az adott szerződés alapvető jellegzetességei kógens szabályok, eltérés csak abban az esetben tolerált, ha azt a Ptk. kifejezetten rögzíti. Ami pedig a szerződésekre vonatkozó egyéb szabályokat illeti, így például a halál esetére szóló ajándékozás esetén az ajándékozás feltételrendszere, illetve ezen keresztül
- 71/72 -
a szerződési jog általános szabályai - az azoktól való eltérés lehetőségével - alkalmazandóak.[6] A korlátok tehát minden esetben a dologi, illetve az öröklési jogunk rendelkezései között keresendőek; így például a halál esetére szóló ajándékozás esetében e speciális ajándékozás alakisága [Ptk. 7:53. § (1) bekezdés] és tárgyköre [7:53. § (2) bekezdés] esetében nincs mozgástere a szerződést kötő feleknek.
A diszpozitivitás korlátja általában ott húzódik meg, ahol a felek magánautonómiája véget ér, azaz ahol a jogalkotót feltehetően egy erősebb, magasabb érdek vezérelte az adott jogszabályhely megfogalmazásakor. Jó példa erre a jogi személyek témakörében annak kérdésköre, hogy eltérhetnek-e a tagok (alapítók) a létesítő okiratban a Ptk.-ban meghatározott jogvesztő törvényi határidőktől. Meghatározhatják-e azokat hosszabb, vagy rövidebb időtartamban?
Ennél a kérdésnél elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy az említett jogvesztő határidők a jogi személyek működésével kapcsolatosak, ezért nem tartoznak az alapítók és a tagok magánautonómiájába, és így a rendelkezési jogkörükbe sem, így ezeket sem rövidebb, sem hosszabb időtartamban nem határozhatják meg. [Ide tartozik a Ptk. 3:104. § (1) bekezdés - egyedi könyvvizsgálat kezdeményezése; 3:108. § (2) bekezdés - a tag kizárása esetén a perindítás kezdeményezése.]
A jogvesztő határidő bármilyen módon való megváltoztatására a tagoknak azért sincs lehetősége, mert azzal a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályoznák, illetve az eltérés bizonyos esetekben jogbizonytalanságot is okozna, mivel a létesítő okirat tartalmát a hitelezők általában nem ismerik, és az eltérés számukra is okozhat jogsérelmet, ha ilyen cégekkel szemben érvényesítenek igényt. Honnan tudhatná például a hitelező, hogy az adott kéttagú betéti társaság a beltag halálát követően nem a 6 hónapos jogvesztő határidő után fog megszűnni, hanem a létesítő okiratában szereplő kéthónapos határidő elteltével?
Továbbmenve, maga a jogalkotó is egyediesített, amikor egy határidőt jogvesztő határidőként határozott meg, ezért is tiltott az ettől való eltérés, illetve hogy a nyilvántartó bíróság által a jogi személyek feletti törvényességi felügyelet csak abban az esetben folytatható le pártatlanul, ha ebből a szempontból minden vállalkozásra egyforma szabályok vonatkoznak.[7]
Okirat szerkesztésekor a közjegyző legfőbb felelőssége, hogy olyan szerződéseket készítsen, amelyek adott esetben végrehajthatóak lesznek, ha valamelyik félnek megnyílik a végrehajtás kezdeményezésére való joga. Ennek első és legalapvetőbb feltétele, hogy maga a szerződés érvényesen létrejöjjön a felek között, azaz ne álljon elő egyetlen érvénytelenségre okot adó körülmény sem.
- 72/73 -
Az új Ptk. jellemzően nem változtatott az érvénytelenség okainak rendszerén, az a továbbiakban is a következőképpen alakul:
- Akarathibák, amelyek közé tartoznak: cselekvőképtelenség; cselekvőképesség részleges korlátozása, színlelt szerződés, tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés
- Nyilatkozati hiba, amely alapvetően a kötelező alakiság megsértését foglalja magába.
- A célzott joghatás hibái (tartalmi hibák), ide tartoznak: tilos szerződések, jóerkölcsbe ütközés, uzsora, feltűnő értékaránytalanság, fiduciárius hitelbiztosítékok, fogyasztói jogot csorbító feltétel, fogyasztó joglemondó nyilatkozata, tisztességtelen ászf/egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel fogyasztói szerződésben, lehetetlenre irányuló szolgáltatás.
A fenti érvénytelenségi okok közül az alábbiakban azon érvénytelenségi okoknak a részletesebb bemutatására kerül sor, amelyek a közjegyzői gyakorlatban jellemzően előfordulhatnak.
A közjegyzői eljárásban a fenti érvénytelenségi okok közül értelemszerűen az alaki okok, valamint az akarathiba többsége nagy valószínűséggel kizárhatóak, hiszen amennyiben a közjegyző a rá irányadó jogszabályok szerint jár el, úgy ezen kifogások fel sem merülhetnek a későbbiekben.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a szerződéskötés során eljáró közjegyzőnek (vagy ügyvédnek) különös elővigyázatossággal kell eljárni a fél cselekvőképességét illetően, mivel előfordulhat az, hogy e tekintetben a fél (felek) az eljáró közjegyzőt megtévesztik. Amennyiben ugyanis az adott helyzetben, az ügyféllel való rövid előzetes konzultációt követően a közjegyző megítélése szerint a fél rendelkezik a szóban forgó jogügylethez szükséges belátási képességgel, ugyanakkor az elhallgatja, hogy cselekvőképességét részlegesen vagy teljesen korlátozó gondnokság alatt áll, már okozhatja a szerződés érvénytelenségét. Célszerű ezért a feleket, különösen tartási, öröklési, ajándékozási, vagy egyéb tulajdon-átruházásra irányuló szerződés megkötése előtt büntetőjogi felelősségük tudatában nyilatkoztatni, hogy nem állnak cselekvőképességet érintő gondokság alatt.
Színlelt szerződés:
Az akarathibák közül a közjegyzői eljárásban legvalószínűbben a színlelt szerződés esetei fordulhatnak elő, ezért ezzel egy kicsit részletesebben foglalkozunk.
Az új Ptk. 6:92. §-a egyértelműen előírja, hogy a szerződő fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényességét nem érinti. A színlelt szerződés tényállását részben átfogalmazva, az új Ptk. tartalmában változatlanul fenntartja azt a szabályt, hogy a színlelt szerződés semmis, és ha az más szerződést leplez, a felek jogait és kötelezettségeit a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
- 73/74 -
Amennyiben csak az egyik fél akarata tér el a kifejezésre juttatott nyilatkozatától, úgy nem színlelt szerződésről, hanem csak egyoldalú titkos fenntartásról (reservatio mentális) van szó, ami a szerződés érvényességét nem befolyásolja.[8]
A színlelt szerződés előfordulása általában vagy valamely jogszabályi tilalom, illetve kedvezőtlen jogkövetkezmény elkerülése érdekében jön létre vagy pedig valamely harmadik személy jogának érvényesíthetőségét kívánja kijátszani.
Az alábbiakban nézzünk erre néhány jogesetet:
Az adott ügyben a H. Kft. azt tervezte, hogy a tulajdonában álló ingatlanra négylakásos társasházat épít. A Kft. tulajdonosa és ügyvezetője megállapodtak, hogy a felépítendő négy lakásból háromra eső telekrészt értékesítik és ezeknek a vevői, mint magánszemélyek vesznek fel a cégnél kedvezőbben banki kölcsönt, amiből az építkezés befejezhető. Az ügyvezető családtagjai a telekhányadot illetően adásvételi szerződést, a lakások elkészítésére pedig vállalkozási szerződést kötöttek a Kft.-vel. Ezen szerződések alapján bankkölcsönt vettek fel, amelyet a Kft. az építkezés folytatásához felhasznált. A vevőknek a telekhányad megvásárlásához a pénzösszeg nem állt a rendelkezésére, ezért ezt az összeget a Kft. tulajdonosa biztosította a vevők részére egy velük kötött kölcsönszerződés alapján. Az időközben bekövetkezett gazdasági válság miatt az elkészült társasházi ingatlanokat nem sikerült értékesíteni, ezért a Kft. tulajdonosa sem jutott a pénzéhez, miközben a társasházi lakások is az ügyvezető családtagjai nevén maradtak. A lakástulajdonosokkal szemben a Kft. tulajdonosa indított pert a kölcsönszerződés alapján a kölcsön visszafizetése érdekében. Az alperesek védekezésükben hivatkoztak arra, hogy a kölcsönszerződés csak színlelt szerződés volt, emiatt érvénytelennek minősül, továbbá állították, hogy tényleges pénzátadásra nem is került sor. A Kúria felülvizsgálati eljárásában kifejtette, hogy bár kétségtelenül megállapítható, hogy az összes részt vevő félnek volt a szerződéskötések kapcsán titkos fenntartása, ugyanakkor minden félnek megvolt az ingatlanhányad megvételére, a vállalkozási szerződés megkötésére, illetve a kölcsönszerződésre vonatkozó szerződési akarata annak érdekében, hogy kedvezőbb bankkölcsönhöz hozzájussanak és a projekt ezáltal befejezhető legyen. Mindebből pedig az következik, hogy a felek titkos fenntartása a szerződés érvényessége szempontjából közömbös.[9]
Színlelt szerződésnek minősítette a Legfelesőbb Bíróság viszont a felek között a következő ügyben létrejött házastársi közös vagyont megosztó szerződést. A férj 2003-ban zsarolás és más bűncselekmények gyanúja miatt előzetes letartóztatásba került, ahonnan - házi őrizetének az elrendelése mellett - 2004 júliusában szabadult. A felek között 2004. augusztus 9 én "házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés" jött létre. A szerződés tartalma szerint a férj nevén bejegyzett ingatlan a felek 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát képezte, mert a vételár fele részét a férj, másik fele részét a feleség különvagyonából fizették. A vonatkozó földhivatali kérelem még elintézetlen volt, amikor a feleség
- 74/75 -
megbízást adott az ügyben eljáró ügyvédnek, hogy intézkedjen "a szerződés visszavonása" és a tulajdonjoga bejegyzése iránti eljárásnak a "visszavonása" érdekében. A feleség ezt részben a férj megváltoztatott álláspontjával és az emiatti nézetkülönbségekkel, részben a férj fenyegető magatartásával indokolta. A férj 2004 novemberében a házasság felbontása és a házastársi közös lakás felperesi kizárólagos használatára való feljogosítása iránt pert indított, amelyben a perbeli ingatlant különvagyonaként jelölte meg. A feleség az ingatlant egyenlő arányú közös tulajdonnak állította, viszontkeresetében pedig kérte a tulajdonjoga megállapítását, mely kérelmét elsődlegesen a korábban keletkezett házastársi közös vagyont megosztó szerződésre alapozta. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a peres felek a kérdéses szerződés megkötésével nem a házassági vagyonjogi viszonyaikat kívánták rendezni, hanem azt csak a felperes elleni büntetőeljárás szempontjából "jelentőséggel bírható" ingatlan-nyilvántartási állapot megváltoztatása érdekében színlelték. Miután pedig e színlelt szerződés mögött más leplezett szerződés nem állt, így a felek szerződése semmis.[10]
Tilos szerződések leggyakoribb esetei közé tartozik ez az érvénytelenségi ok, ezért egy szerződés közjegyzői okiratba foglalásakor, a közjegyzőnek mindenekelőtt meg kell győződnie róla, hogy a felek akarata nem ütközik-e az adott esetben jogszabályba.
A Ptk. a tilos szerződések körét leszűkítette a jogszabályba ütköző és a jogszabály megkerülésével kötött ügyletekre, és a korábbi szabályozáshoz képest a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződéseket külön törvényi tényállásként nevesítette.
A szerződés jogszabályba ütközésének a tilalma mint a célzott joghatás hibájának egyik esete akkor merül fel, ha az adott normában kifejeződő tilalomhoz, vagy a szerződés tartalmát érintő kógens szabály megsértéséhez a jogalkotó a semmisség jogkövetkezményét kívánja fűzni, de a tilalom kapcsán a semmisségről külön nem szól. Következetes azonban az a szakirodalmi álláspont, amely szerint a Ptk.-ban foglalt kötelező norma megsértése esetén a jogalkotói cél vizsgálatának nincs helye, a jogsértés minden esetben az adott jogügylet semmisségét eredményezi.[11] A Ptk. rendelkezési közül ebben a körben a következő szabályokat lehetne kiemelni: A 3:90. § (1) bekezdése szerint természetes személy egyidejűleg egy gazdasági társaságban lehet a társaság korlátlanul felelős tagja. Kiskorú személy gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja nem lehet. A 3:90. § (2) bekezdése szerint közkereseti társaság, betéti társaság és egyéni cég nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja.
- 75/76 -
A dologi jog körében megemlítendő a Ptk. 5:101. § (3) bekezdésében foglalt szabály, miszerint közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő tulajdoni hányada, több személyt megillető jognak a zálogkötelezettet megillető hányada, továbbá osztható követelés meghatározott része kivételével dolog vagy jog egy részén nem lehet zálogjogot alapítani.
A szerződések szabályai körében a Ptk. 6:202. § (1) bekezdése szerint a jogosult jogát másra átruházhatja, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja, vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik.
A biztosítéki szerződések kapcsán a Ptk. 6:430. § (3) bekezdése úgy szól, hogy ha a fogyasztó a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló valamennyi kötelezettségéért vagy meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi kötelezettségéért vállalt kezességet, a kezesség akkor érvényes, ha a szerződésben meghatározták azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezes felel a jogosult tartozásáért.
Az életbiztosítási szerződésekre vonatkozó szabály, hogy az életbiztosítási szerződést - a biztosítási kockázat jelentős növekedésének esetét kivéve - a biztosító nem mondhatja fel [Ptk. 6:483. § (2) bekezdés]. A 6:490. § (2) bekezdése pedig úgy szól, hogy az egészségbiztosítást a biztosító rendes felmondással nem szüntetheti meg.
A jogszabályba ütközés másik esetcsoportját a Ptk. azon kógens (imperatív) szabályai alkotják, amelyektől való eltérést a Ptk. kifejezetten semmisnek nyilvánítja. Ezek legtöbbjére elmondható, hogy a "célzott joghatás hibája" kategóriájába sorolandó, és túlnyomó részben csak a szerződés részleges érvénytelenségét eredményezik. A jogkövetkezmény is általában abban merül ki, hogy az adott kikötéshez nem fűződik joghatás, abból kötelem nem keletkezik.
A Ptk. a képviselet szabályai között rendelkezik a képviselt és a képviselő közötti összeférhetetlenségről. A 6:13. § (1) bekezdése kimondja: "Ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja." A (2) bekezdés szerint vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője. A (3) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy a képviselt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot, ha a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről tudott.
Új szabály, hogy a meghatalmazás korlátozásának és visszavonásának jogáról való lemondás semmis [Ptk. 6:15. § (4) bekezdés]. A régi Ptk.-ban hasonló rendelkezés nem található.
Kisfaludi András szerint az új szabályozás ugyanakkor azt a problémát veti fel, hogy a megtámadás alapja kizárólag a képviselő és a képviselt közötti belső viszonyban megjelenő érdekellentétet lesz. Ezt az érdekellentétet azonban a képviselővel szerződést kötő harmadik személy nem minden esetben ismerheti fel, mégis viselnie kell annak kockázatát, hogy a képviselő nyilatkozatán alapuló szerződés esetlegesen érvénytelen lesz. Mivel a sikeres megtámadás nem a képviseleti jogot magát kérdőjelezi meg, hanem a képviselő által tett nyilatkozat érvényességét, ezért az álképviselet szabályai szerint
- 76/77 -
sem kereshet majd kárpótlást az érvénytelenség miatt sérelmet szenvedő harmadik személy.[12]
Ugyancsak semmis a pénztartozás teljesítésére vonatkozó szabályok körében a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a pénztartozás idő előtti teljesítését kizáró és az olyan kikötés, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken kívül terhet ró (Ptk. 6:131. §) Ezt a szabályt azon kötelmi általános részi rendelkezés tükrében érdemes vizsgálni, amely előírja, hogy: "A jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni, ha az lényeges jogi érdekét nem sérti és a kötelezett az ezzel járó többletköltséget viseli " [(6:36. § (1) bekezdése)]. Ezt a szabályt azonban - annak diszpozitív jellege miatt - a felek megállapodásukkal kizárhatják, kivéve a fogyasztói szerződéseket, amelyek esetén az eltérést tiltja a fentebb ismertetett szabály.
Kógens rendelkezések találhatók a vállalkozások közötti szerződéseken alapuló fizetési kötelezettség késedelme esetére. A Ptk. 6:155. § (1) bekezdése egyrészről rögzíti a vállalkozások közötti szerződés esetén fizetendő késedelmi kamat mértékét, másrészről a (2) bekezdés szerint, ha a kötelezett késedelembe esik, köteles a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelvet átültető, jogszabályban meghatározott összeget a jogosult számára megfizetni. Az e rendelkezéseket kizáró szerződési feltételt a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződéses feltételnek kell tekinteni. A 6:155. § (3) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy vállalkozások közötti szerződés esetén a 6:155. §-tól a jóhiszeműség és tisztesség követelményének a megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltétel semmis. A szabályozás mögött egy európai irányelv húzódik, amely kötelezte a jogalkotót, hogy a kereskedelmi ügyletek késedelmes teljesítésére irányadó szabályok meghatározása során építse be az irányelv előírásait a hazai jogba.[13]
A jogszabályba ütközés tilalma természetesen nemcsak a Ptk. kógens rendelkezéseibe ütköző jogügyletekre vonatkozik, hanem más jogszabályba ütközőekre is.
Minél távolabb kerülünk a Ptk.-tól, az általa szabályozott vagyoni és személyi viszonyoktól, annál inkább látható, hogy a jogszabályba ütközés már nemcsak a célzott joghatás hibájában merül ki, hanem az kiterjed a szerződéskötés egyéb aspektusaira. Ez jellemzően bizonyos személyi korlátozások megsértését, vagy a szerződés előkészítése és megkötése körüli szabályok megsértésének esetköreit jelentheti, amelynek következtében a szerződés jogszerűtlen, függetlenül attól, hogy a szerződés tartalma egyébként nem jogszabálysértő.
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 17. § (3) bekezdése szerint semmis az
- 77/78 -
értékpapír adásvételére kötött szerződés, ha az értékpapírt nem a nyilvános forgalomba hozatalra vonatkozó szabályok szerint hozták forgalomba, és a forgalomba hozatal nem felelt meg a zártkörű forgalomba hozatal feltételeinek.
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 60. § (1) bekezdése kimondja, hogy semmis a föld tulajdonjogának, illetve a földhasználati jogosultság megszerzésére irányuló olyan szerződés, amely a törvénnyel megállapított szerzési korlátozásba, tilalomba ütközik.
A tilos szerződések másik csoportját alkotják a jogszabály megkerülésével kötött ügyletek. Az ilyen jellegű szerződések esetköre az elmúlt évtizedekben egyre szűkült, ami azzal függ össze, hogy egyre kevesebb a polgári jogviszonyokat érintő, azokat korlátozó technikai-adminisztratív jellegű jogszabályi előírás, amelyek megkerülésére az ilyen tilos szerződések tulajdonképpen irányulnak. Ezen ügyletek megítélése azért is összetett, mert olyan megállapodásról van szó, ahol a szerződésben foglalt kötelezettségek, a szolgáltatás tárgya önmagában nem ütközik a jogszabályba, azonban az ügylet végső soron mégis valamilyen kötelező jogszabályi rendelkezés megkerülését célozza.[14]
Az alábbiakban ismertetünk néhány ezzel kapcsolatos jogesetet:
Jogszabály megkerülésével kötött ügyletnek minősül, ezért semmis az az ajándékozási és adásvételi szerződés, amelyet az egyik házastárs az ingatlan tulajdoni hányada átruházására egyoldalúan annak érdekében kötött, hogy házastársa elővásárlási jogát kijátssza, és a folyamatban lévő vagyonmegosztási perben a közös tulajdon megszüntetésének lehetőségét házastársa számára terhesebbé tegye.[15]
A Bács-Kiskun Megyei Bíróság egy határozatában - egyezően az elsőfokú ítélettel - a jogszabály megkerülésére irányuló kikötésnek minősítette egy kölcsönszerződésnek azt a pontját, amely szerint a hitelező és az adós a hitelből vásárolt gépjárműre olyan feltételes adásvételi szerződést kötött, hogy az azt megelőzően lép hatályba, mielőtt ellene végrehajtási, felszámolási, vagy csődeljárás indulna. Az ítélet indokolása szerint a Vht. 167. §-a szerint csak a kielégítési sorrendben előbb álló követelés teljes kielégítése után lehet a sorrendben hátrább álló követelést kielégíteni. Amennyiben felek között a szerződés hatálya beállna, a Vht. rendelkezései sérülnének azáltal, hogy a gépjárművet kivonnák a végrehajtás alól, miáltal a felperes követelése nem az egyébként a végrehajtás során érvényesülő sorrendben nyerne kielégítést, a szerződő felek tehát a Vht. szerinti sorrendet megkerülnék.[16]
Végül megemlítenénk azt a jogesetet, ahol a felperesi társaságnak jelentős mértékű adótartozása halmozódott fel. Emiatt az adóhatóság 1999. decemberében a felperessel szemben végrehajtást rendelt el. Ezt követően a felperes egy őt megillető követelést az
- 78/79 -
alperesre engedményezett. Tekintettel arra, hogy az adósnak ekkorra már számolnia kellett a vele szembeni felszámolási eljárás megindításával, ezért a bíróság megállapította, hogy a felek ezen magatartásukkal "megkerülték" a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 1. § (3) bekezdését és 4. § (1) bekezdésében foglalt azon jogszabályi rendelkezéseket, mely szerint a felszámolási eljárás körébe tartozik az adós gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez.
A fentiek alapján a közjegyzőnek (vagy a szerződést ellenjegyző ügyvédnek) célszerű az ilyen engedményezésre, illetve valamelyik fél vagyonának egyéb módon történő csökkentésére irányuló szerződésnek, vagy akár tartozást elismerő nyilatkozatnak közjegyzői okiratba foglalásakor nyilatkoztatni a felet, hogy nem áll végrehajtási-, csőd-, vagy felszámolási eljárás alatt, illetve nincs tudomása arról, hogy ilyen eljárást vele szemben kezdeményeztek, továbbá, hogy a jogügyletnek nem célja valamely harmadik személy vele szembeni követelése fedezetének elvonása, kielégítési jogának meghiúsítása. A felek ilyen irányú nyilatkoztatása természetesen nem mentesíti a közjegyzőt (vagy a szerződést ellenjegyző ügyvédet) attól, hogy a közhiteles cégnyilvántartás adatait lekérdezze, viszont e körben lényeges megjegyezni, hogy előfordulhat, hogy a felszámolást már megindították az adóssal szemben, viszont a cégnyilvántartásban ez csak azután fog megjelenni, miután a cégbíróság elrendelte a felszámolás megindulása tényének közzétételét.
Megjegyzendő továbbá, hogy amennyiben a felek nyilatkozata ellenére mégis kiderül, hogy a szándékuk egyértelműen fedezetelvonásra irányult, a felek "megnyilatkoztatása" a közjegyző (ügyvéd) részéről értelemszerűen nem teszi érvényessé a szerződést, csupán a szerződést okiratba foglaló közjegyző (ügyvéd) felelősségét csökkentheti, vagy zárhatja ki teljes mértékben.
A Ptk. 6:96. §-a kimondja, hogy semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
Ezen a címen semmisnek minősülhet az a szerződés, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de amelynek tárgya vagy az általa elérni kívánt cél, a benne foglalt kötelezettségvállalás vagy érte ellenszolgáltatás felajánlása az általános elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, amely tehát az általános társadalmi megítélés szerint is egyértelműen tisztességtelennek és elfogadhatatlannak tekinthető.
A tilalmat kimondó norma generálklauzula, olyan nyitott szerkezetű norma, amely a norma szintjén további jogértelmezési támpontot nem nyújt, nem határozza meg, hogy a jóerkölcs alatt mit kell érteni. A szabályozás a generálklauzulát meta-jurisztikus tartalommal tölti meg, amikor az erkölcsi szabályokat teszi a jogi norma tartalmává és így a jog részévé.
- 79/80 -
"Annak meghatározása során, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközik-e és ez a jóerkölcsbe ütközés a szerződés érvénytelenségét eredményezi-e, objektív és szubjektív elemeket egyaránt figyelembe kell venni. A magatartás szubjektív értékelése a jóerkölcsbe ütközésnek valójában nem önálló eleme, mert a jóerkölcsbe ütköző szerződések tilalma nem a szerződő felek magatartásának, hanem a szerződés tartalmának kontrollja. Ugyanakkor a szerződés semmisségét eredményező jóerkölcsbe ütközés többnyire objektív és szubjektív elemek együtthatásaként valósul meg. A bírói gyakorlat, ha a szubjektív elem meglétét nem is feltétlenül követeli meg, azt azonban igen, hogy a szerződő felek tudjanak - vagy az elvárható gondosság nem tanúsítása miatt ne tudjanak - azokról a ténybeli körülményekről amelyek a szerződés jóerkölcsbe ütközését előidézik."[17]
A közjegyzői nyilvántartásba vételi kötelezettség miatt a közjegyzők egyre gyakrabban fognak találkozni házassági vagyonjogi szerződésekkel. A családjogi körben ugyanakkor leggyakrabban ez az a terület, ahol a jóerkölcsbe ütközés tipikusan felmerülhet. Itt mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy a szerződés eredményeképpen beálló állapot ne legyen méltánytalan egyik fél szempontjából sem. Így pl. jóerkölcsbe ütközőnek minősítette a Legfelsőbb Bíróság azt a házastársi közös vagyon megosztását tartalmazó szerződést, amelyet az ügyvéd foglalkozású férj maga szövegezett meg a házassághoz ragaszkodó, jogban járatlan házastársával szemben, oly módon, hogy annak alapján ő maga a jelentős értékkel bíró ingatlan tulajdonjogát, míg házastársa a folyamatosan amortizálódó személygépkocsi tulajdonjogát szerezte meg.[18]
A Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésében ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a házassági vagyonjogi szerződés lényegéből következően önmagában a közös vagy különvagyon körének a közös vagyonra vonatkozó főszabálytól eltérő meghatározása önmagában nem ad alapot a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés megállapítására. Így az általános társadalmi felfogással nem áll szemben, ha az egyik fél a saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előnyt juttat, azaz ha ajándékoz, és az sem, ha a közös vagyonát házastársa különvagyonába utalja.[19]
A többnyire a törvényes örökös várományosi jogának a sérelmével járó öröklési, tartási és gondozási szerződések gyakori és visszatérő konfliktusforrások, ezért a bírói gyakorlatban a konkrét esetek több, az adott ügyön túlmutató általános szabályok kimondásához
- 80/81 -
vezettek. A tartási típusú szerződések kapcsán elsősorban az merült fel, hogy sérti-e a jóerkölcsöt, ha valaki súlyos beteg személlyel köt tartási szerződést, vagy ha a szerződés megkötésekor már tudható volt, hogy a súlyos betegség következtében az eltartott közeli halálával lehet számolni. A bírói gyakorlat önmagában a súlyos betegségben szenvedőkkel kötött tartási szerződést nem tekinti jóerkölcsbe ütközőnek, különös tekintettel arra, hogy a szerződés kifejezetten a többnyire magát ellátni képtelen személy gondozását célozza.[20]
A jóerkölcsbe ütközik viszont az élettárssal kötött tartási szerződés, ha annak megkötésére a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő élettárs halálának közeli bekövetkezése időpontjában kerül sor, és a szerződésben az eltartó az élettársi kapcsolat jogszabályban meghatározott fogalmi elemeit meg nem haladó, illetőleg nem a saját vagyona rovására megvalósuló tartási gondozások ellátását az örökhagyó teljes vagyonának a megszerzése ellenében vállalja.[21]
Fontos megemlíteni, hogy a Ptk. öröklési szerződésre vonatkozó új szabályai szerint már nem minősül érvénytelennek a feleknek pusztán gondozásra irányuló szerződése, tekintettel arra, hogy a jogalkotó - lényegében a bírói gyakorlatot követve - elismerte az ilyen jellegű szolgáltatások jelentős személyi jellegű és egyben anyagiakban is tárgyiasuló értékét.
Az öröklési szerződések és tartási szerződések érvénytelenségével kapcsolatos tovább bírói gyakorlatokból a következőket érdemes még megemlíteni: Tartási szerződés esetén a feltűnő értékaránytalanság nem eredményez érvénytelenséget és az uzsora megállapítása sem jöhet szóba (EBH 1999.97.) (BDT2009. 2002.). Az öröklési szerződéssel szemben a Ptk. alapján is az allográf végrendelet érvényességi követelményeit kell támasztani (BH 2013.16.). Az öröklési szerződést nem teszi érvénytelenné az eltartó hozzátartozójának közreműködése (ügyvédi okiratszerkesztés) a szerződés elkészítésénél (BH 2002.269., BH 1998.176., BH 1990.477.). Az öröklési szerződés sajátos tartalmi érvényességi problémái közül kiemelendő még a köteles részre jogosult hagyatékból való kizárásának célzatával kötött és így színlelt öröklési szerződés (BH 2004.280., BH 2001.475.).
Ugyancsak a jóerkölcsbe ütköznek azok az ügyletek, ahol az ügyvezető, e jogkörével való visszaélve köt a jogi személy nevében olyan ügyletet, amely a cég számára nyilvánvalóan előnytelen, és az ügylet célja a jogi személy rovására történő haszonszerzés. Ezeknek az ügyleteknek a további sajátossága, hogy az esetek túlnyomó részében egyértelműen kimutatható a döntő befolyással bíró személy, illetve az ügyvezetés és az ügyletből hasznot húzó jogi személy vagy természetes személy közötti összefonódás (személyazonosság), amely egyrészről lehetővé teszi az ügylet létrejöttét, másrészről
- 81/82 -
igazolja az erkölcstelen ügylet mögött húzódó haszonszerzési szándékot. Erre szolgál például az az ügy, ahol kirívóan alacsony vételáron, közvagyonnak minősülő ingatlan tulajdonjoga, közjogi funkciót betöltő személy részére került átruházásra adásvételi szerződéssel. A Legfelsőbb Bíróság az adott ügyben értékelte azt, hogy az ügyletkötés következtében az egyik felet mint jogi személyt érte vagyoni hátrány a rendkívül alacsony áron történő értékesítés folytán.[22]
A jogalkotó jelentős mértékben átalakította ezt a tényállást. A Ptk. 6:98. §-a alapján, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. Újdonságként került bele a szabályozásba, hogy nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta. Jelentős újdonság továbbá, hogy a felek a megtámadási jogot - fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés kivételével - a szerződésben kizárhatják. Számos kritika érte ugyanis a szerzők részéről a korábbi Ptk. szabályozását atekintetben, hogy ez a rendelkezés alapjában sérti a jogbiztonságot, hiszen utólag biztosít az egyik fél számára olyan megtámadási lehetőséget, amelynek okát kellő körültekintéssel már a szerződés megkötésekor felismerhette volna. "A vagyonával rendelkező, önmaga és tulajdona védelmére feljogosított személy integritását féltve őrző polgár magánjogi képéhez lealacsonyító a döntésképtelenség és a felelőtlenség képzetét párosítani."[23]
Nyilvánvalóan annak eldöntése szempontjából, hogy egyáltalán felmerülhet ez az érvénytelenségi ok, nagy jelentősége van annak, hogy mekkora mérték az, ami már aránytalan értékkülönbözetet eredményez. A bírósági gyakorlatban számos ítélet foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, és általában a 20-30%-os értékkülönbözetet még nem minősíti feltűnően aránytalannak.[24] A forgalmi értéktől 40%-os eltérést mutató, ingatlan-adásvételi szerződésben kikötött vételárat azonban már feltűnően nagy értékkülönbségnek ítélt meg a Legfelsőbb Bíróság, figyelemmel arra, hogy ezt az értékkülönbséget egyéb körülmények nem indokolták.[25] A bírósági gyakorlat nem a római jogban ismert feléntúli sérelem szabályait alkalmazza, hanem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti objektív értékaránytalanság helyett szubjektív alapon, az eset összes körülményének mérlegelése alapján dönt az értékkülönbség feltűnően nagy arányának fennállásáról. Az értékkülönbség nagyságának megállapítása során a szerződés egész tartalmát vizsgálni kell, a forgalmi (érték-) viszonyokat figyelembe kell venni, továbbá az adott jogügylet
- 82/83 -
sajátosságait és a szolgáltatás ellenszolgáltatás meghatározásának módját (lásd. PK 267. sz. állásfoglalás).
Az értékaránytalanság megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha lehetőség van a szolgáltatások értekének konkrét meghatározására, ami alapvetően szakértői kérdéseket vet fel. Különösen nehézséget okoz olyan egyedi szolgáltatások objektív forgalmi értékét meghatározni, mint pl. egy kft.-üzletrész adásvételi szerződése alapján az üzletrész értéke. Nyilvánvalóan csak részinformációt ad az adott kft. vagyonának mértéke, hiszen az üzletrész értékét jelentősen befolyásolhatja a kft.-n belül ahhoz fűződő szavazati jog és a taggyűlés hatáskörbe tartozó határozatok meghozatalához előírt többség közötti viszony, az üzletrészhez kapcsolódó esetleges többletjogok (szavazatelsőbbség, osztalékelsőbbség stb.), illetve kötelezettségek (pl. pótbefizetési kötelezettség, mellékszolgáltatás stb.).[26]
Amennyiben tehát a közjegyző ilyen szerződést foglal közjegyzői okiratba, sokkal inkább érdemes a szerződés körülményeit vizsgálnia, azaz mi volt a felek motivációja, az eladó netán szabadulni akart az üzletrészétől, volt-e esetlegesen versenyeztetés stb. Persze az is megoldás lehet, ha a közjegyző ragaszkodik hivatalos értékbecslő vagy a fenti esetben könyvvizsgáló szakértői véleményhez, mielőtt a szerződés megkötésre kerül.
A Ptk. 6:99. §-a új érvénytelenségi okként szabályozza a fidúcia tilalomba ütköző szerződéseket, eszerint semmis az a kikötés, amely pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul.
A vételi jog jogellenessége, illetve jogszabály megkerülésére irányuló célja szoros összefüggésben áll azzal, hogy a biztosítéki célú vételi jog kikötése esetén a felek a zálogjog, különösen az abból való hitelezői követelés kielégítésére vonatkozó szabályaitól történő eltérésre törekszenek. A biztosítéki célú vételi jog nem merül ki a zálogjogi tilalmaktól való eltérésben, hanem a zálogjog kereteit teljesen áttörve (a zálogjogot "megsemmisítve"), a hitelező és adós oldalán egyaránt más jogokat és kötelezettségeket is létrehoz. Kétségtelen, hogy az adós érdekeinek inkább a gond nélkül alkalmazható, ingó dolgon alapított jelzálogjog felelne meg, de általában az erősebb fél diktál.
Egyes szerzők szerint ugyanakkor, ha a vételi jog gyakorlása során az adott dolgot reális áron vásárolja meg a vételi jog jogosultja - és nem pusztán a kölcsönügyletből fakadó aktuális tartozása fejében -, nem sérti az adós gazdasági érdekeit. Ez alapján a biztosítéki célú vételnek lehet létjogosultsága, mivel a főkötelem szerinti jogügylet (pl. kölcsönszerződés) és az annak biztosítékául megkötött adásvételi vagy vételi jogot alapító szerződés nem feltétlenül zárja ki egymást. Amennyiben a felek nem a lex commissoria tilalmába ütköző megállapodást kötnek, vagyis az adós nem az aktuális tartozása fejében "veszíti el" tulajdonjogát a hitelező javára, hanem a felek korrekt elszámolási kikötéssel szabályozzák jogviszonyukat, úgy a két egymás mellett létező szerződés érvényes.
- 83/84 -
A bírósági gyakorlat is amellett foglalt állást, hogy a két szerződés - akár egymásra tekintettel is - érvényesen megköthető, amennyiben az adásvételi vagy vételi jogot alapító szerződésben a felek a vételárat megfelelő módon szabályozzák, és így az elszámolási viszony nem eredményez aránytalanságot, sérelmet az adós számára.[27]
A Ptk. viszont azáltal, hogy semmisnek minősíti a biztosítéki célú vételi jog alapítását végső soron lezárta ezt a szakirodalmi vitát. A Ptk. szabályozása csak egy esetben tesz kivételt a fiduciárius biztosítékok alkalmazása tekintetében, ez pedig az Európai Parlament és a Tanács 2002/47/EK (2002. június 6.) irányelve a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról. Az irányelv alapvetően a pénzügyi szektor (pénzügyi intézmények, biztosítók, befektetési szolgáltatók stb.) esetében teszi lehetővé értékpapírokra, kötvényekre vonatkozóan tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás megkötését.
Az új Ptk. a kötelmi jog különös részében az egyes szerződéstípusokat újraszabályozta, számos, korábban a Ptk.-n kívül szabályozott szerződés szabályozása bekerült a kódexbe (pl. közvetítői szerződés), új szerződéstípusok is szabályozásra kerültek (pl. pénzügyi lízingszerződés, franchise szerződés, faktoring szerződés). Ezek mellett jelentős változást eredményezett, hogy számos olyan szabály, amely eddig az egyes szerződéstípusok részletszabályainál került tárgyalásra átkerült a kötelmi jog általános részébe.
A jelen fejezetpontban arra teszünk kísérletet, hogy néhány, a közjegyzői gyakorlatban is előforduló szerződéstípus esetében felmerülő tipikus érvénytelenségi okokat mutassuk be.
A Ptk. 6:103. § szerint a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános szerződési feltételre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is. A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.
A fogyasztói kölcsönszerződések esetében, a pénzügyi intézmények által alkalmazott általános szerződési feltételek vonatkozásában, elsősorban a bank által kikötött egyoldalú szerződésmódosítás joga kapcsán merült fel legmarkánsabban a tisztességtelenség kérdése az elmúlt időszakban. A Kúria 1/2014. PJE határozatával továbbra is irányadónak tekintett 2/2012. (XII. 10.) PK véleményében részletes iránymutatást alakított ki erre vonatkozóan, melynek a főbb megállapításai a következők:
"Tisztességtelen az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó olyan kikötés, amely
- 84/85 -
a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény számára - a fogyasztó hátrányára - indokolatlan és egyoldalú előnyt nyújt. Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés különösen akkor tisztességtelen - feltéve, hogy nem ütközik jogszabályba ha:
- tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem érthető (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve);
- az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis az oklista hiányzik, vagy van oklista, de az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz (tételes meghatározás elve);
- az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a téltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni (objektivitás elve);
- az oklistában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, költségre, illetve díjra (ténylegesség és arányosság elve);
- a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására (átláthatóság elve);
- a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát (felmondhatóság elve).
- kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön (szimmetria elve)."
A fentiekből elsősorban az egyértelműség és az átláthatóság elvét érdemes külön is kiemelni. Ezen feltételek esetében abból indokolt kiindulni, hogy a fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból szerződést kötő személy. Az átlagos fogyasztó tehát nem rendelkezik különleges szakismerettel és szakértelemmel, ugyanakkor az ügyletkötés kockázata őt is terheli. A pénzügyi kötelmekben - az átlagfogyasztó által nem feltétlenül ismert - szakkifejezések használata, adott esetben matematikai formulák (képletek, algoritmusok) alkalmazása elkerülhetetlen. A szakmai fogalmak (például BUBOR, EURIBOR, SWAP ügylet stb.) használata önmagában nem tisztességtelen. Lényeges követelmény viszont, hogy az általános szerződési feltételek a fogyasztó számára áttekinthető szerkezetben jelenjenek meg. A több szerződés megkötése céljából előre elkészített, különböző rendeltetésű kölcsönszerződés-minták gyakran utalnak a külön okiratokba foglalt, másutt elhelyezett üzletszabályzatra, hirdetményre, és ilyenkor az átlagfogyasztó számára - az utaló szabályok bonyolultsága miatt - nem követhető, hogy mely általános szerződési feltételek mely kikötései vonatkoznak az általa megkötött konkrét jogügyletre. Ha az általános szerződési feltételek szerkezeti kialakítása nem áttekinthető, követhetetlen, szükségtelenül bonyolult, a szerződési feltétel az egyértelmű és érthető megfogalmazás követelményébe ütközik. Elvárás az is, hogy a kikötés - az ügylet sajátosságai által indokolt szakmaiságon kívül - az átlagfogyasztó számára közérthető stílusban és olvasható formátumban kerüljön megszövegezésre.
A kölcsönszerződés megkötése során ugyanakkor elvárható a fogyasztótól, hogy a rendszerint nagy összegű és hosszabb távra szóló ügylet jellegéhez, nagyságrendjéhez,
- 85/86 -
a vállalt kockázat mértékéhez igazodóan tájékozódjon a szerződés megkötése előtt. A szerződési feltételeket tartalmazó okiratot - az átlagfogyasztótól elvárható gondossággal - át kell tanulmányoznia, és ha a szerződésben olyan rendelkezéseket észlel, amelyeket nem ért, megfelelő magyarázatot igényelhet. Szükség esetén határidőt kérhet a szerződés áttanulmányozásához, és adott esetben igénybe veheti jogban jártas szakember közreműködését, kikérheti véleményét.
A fogyasztói kölcsönszerződés annyiban speciális szerződés, hogy erre a szerződéstípusra nemcsak a Ptk. kölcsönszerződésre vonatkozó szabályai alkalmazandók, hanem a jogalkotó európai uniós kötelezettségének eleget téve[28] külön jogszabályt alkotott, mégpedig a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvényt (a továbbiakban: Fhtv.). Az érvénytelenség témakörénél maradva kiemelendő, hogy a törvény 29. § (1) bekezdése kimondja, hogy a fogyasztó a törvényben biztosított jogairól érvényesen nem mondhat le.
A törvényben szabályozott főbb fogyasztói jogokat a következőkben lehet összefoglalni:
- A hitelek reklámjában a teljeshiteldíj-mutató értékét egy tizedesjegy pontossággal szerepeltetni kell, csakúgy, mint az egyéb ellenértéket és járulékos szolgáltatásokat is (Fhtv. 4. § (1) bek.).
- A fogyasztó részletes előzetes tájékoztatásra jogosult papíron vagy egyéb tartós adathordozón (Fhtv. 5. §).
- A fogyasztó jogosult a hitelszerződés tervezetétnek egy példányát ingyenesen megkapni (Fhtv. 9. §, 13. §).
- A hitelszerződést írásba kell foglalni, és annak egy példányát a fogyasztó részére át kell adni (Fhtv. 15. §).
- A hitelszerződésnek tartalmaznia kell az Fhtv. 16. § (1) bekezdésében meghatározott huszonnégy tartalmi elemet (hitel típusa, felek neve, hitelközvetítő neve, hitel teljes összege, hitelkamat stb.), ennek hiányában a szerződés semmisnek minősül.
- A fogyasztó a szerződéskötést követő tizennégy napon belül indokolás nélkül, egyoldalúan elállhat a szerződéstől, illetve ha a hitelt már folyósították, úgy felmondhatja a szerződést (Fhtv. 21. § (1) bek.).
- A fogyasztót megilleti a lejárat előtti előtörlesztés joga (Fhtv. 23. §).
Az Fhtv.-t legutóbb módosító ún "Fair-banki" 2014. évi LXXVIII. törvény további olyan fogyasztói jogokat emelt be a törvénybe, amelyeket még mindenképpen érdemes a fentiekhez sorolni:
- A fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a hitelszerződésben megállapított hitelkamat, kamatfelár, költség és díj módosítható egyoldalúan, feltéve hogy e törvény ezt lehetővé teszi, és a felek ezt a szerződésben kifejezetten kikötötték. Egyéb feltétel, ideértve az egyoldalú módosításra vonatkozó kikötést is, egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem módosítható (Fhtv. 17/B. § (1) bek.).
- Ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus lejárta után a kamat, illetve a kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban a fogyasztóra hátrányosan változik,
- 86/87 -
a fogyasztó a hitelszerződés költség- és díjmentes felmondására jogosult (Fhtv. 20/C. § (1) bek.).
A Ptk. 6:430. § (1) bekezedése alapján a jogosultnak speciális tájékoztatási kötelezettsége van a fogyasztó által vállalt kezesség esetén. Eszerint a jogosult köteles kioktatni a kezest
- a kezes jogairól és kötelezettségeiről; és
- a kötelezett helyzetéből vagy a kötelezettség természetéből fakadó, a hitelező előtt ismert különleges kockázatokról.
Amennyiben a tájékoztatás elmarad, nem teszi érvénytelenné a szerződést, viszont a kezes indokolás nélkül elállhat a szerződéstől. A tájékoztatásnak világosnak kell lennie, és a kezes számára érthetően kell történnie. Nem egyértelmű azonban, hogy mit jelent a "különleges kockázat". Értelemszerűen nem tartozik ide az, ha a főkötelezett nem teljesít, mert az a kezesség lényegéből fakadó normális kockázat. Különleges kockázat lehet, ha az adós offshore cég, vagy egyébként székhelye Magyarországon, illetve különösen az EU-n kívül van, ami a megtérítési igény érvényesítését megnehezítheti.[29] A különleges kockázat körébe tartozik az is, ha az adós fizetésképtelen, vagy előre láthatóan fizetési problémái vannak, lesznek.[30] Nem illeti meg viszont az elállási jog a fogyasztót akkor, ha a különleges kockázatot a jogosult sem ismerte. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a kockázat jellegére és előrelátható mértékére is.[31]
A Ptk. 6:416. § (3) bekezdése szerint immár nemcsak a kezesség-vállalás, hanem a kezességi szerződés egészének érvényességi követelménye az írásba foglalás. A szerződés megköthető magánokirati formában, s a közvetlen végrehajthatósághoz elegendő, ha a készfizető kezes erre tekintettel közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tesz.[32] Ezt az álláspontot erősíti, a kommentár is, miszerint mindenképpen szerepelnie kell a szerződésben a felek nevének, a kezességvállalási szándéknak, a biztosított kötelezettségnek és összegszerűségének, valamint a főkötelezett személyének.[33] Ezzel tulajdonképpen szembe megy a törvény indokolása, amely úgy fogalmaz, hogy "A kezesség alakszerűségére vonatkozó követelmény azonban nem a kezességi szerződésre, hanem csak a kezességvállalásra, a kezességvállaló nyilatkozatra vonatkozik, mivel az alakszerűségi követelmény a kezes védelmét célozza, a kezességvállalás terjedelmével kapcsolatos bizonyítási nehézségek elkerülését szolgálja."
- 87/88 -
Tekintettel arra, hogy a miniszteri indoklás nem írhatja felül a törvényt, ezért érdemes az eljáró közjegyzőnek mindenképpen legalább magánokirati formában a kezességvállalási szerződést bekérnie a felektől, mielőtt a kötelezett egyoldalú kezességvállaló nyilatkozatát közokiratba foglalja, mivel annak hiányában egyébként semmissé válhat az ő okirata is.
A lakásbérleti szerződések esetében általában két kardinális kérdés szokott felmerülni, az egyik, hogy a bérbeadót és a bérlőt milyen költségek terhelik, a másik pedig a bérleti jogviszony felmondásának lehetősége. Mindkét esetre a törvény részletes szabályokat fogalmaz meg, ugyanakkor itt nagyon markánsan jelenik meg a diszpozitivitás kérdésköre, azaz mennyiben térhetnek el a felek a jogszabályban leírtaktól. Az új Ptk. számtalan rendelkezést tartalmaz a lakásbérleti szerződésről, ezek diszpozitívak, továbbra is hatályban van ugyanakkor az 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról (a továbbiakban: Ltv., vagy lakástörvény), amely jogszabály alapvetően kógens, eltérni attól csak ott és csak annyiban lehet, ahol ezt kifejezetten megengedi. Ez a kógencia azonban klaudikáló, azaz a bérlő javára (és csak a bérlő javára) el lehet térni a törvény szabályaitól.[34]
Az Ltv. 10. § (1) bekezdése szerint a bérbeadó köteles gondoskodni a) az épület karbantartásáról; b) az épület központi berendezéseinek állandó üzemképes állapotáról; c) a közös használatra szolgáló helyiségek állagában, továbbá e helyiségek berendezéseiben keletkezett hibák megszüntetéséről.
Ezen feladatok elvégzése olyan bérbeadói kötelezettség, mely a bérlőre érvényesen nem hárítható át. "A bérlőkkel - lakbérmérséklés ellenében - kizárólag azoknak az épülethez kötődő feladatoknak az elvégzésében lehet megállapodni, amelyek kisebb munka- és költségráfordítással elvégezhetők (így pl. a kert gondozása, öntözőrendszer karbantartása, kerti bútorok javítása, az épület és a közös használatú helyiségek tisztántartása, megvilágítása, a háztartási szemét elszállítása stb.)"[35]
A bírói gyakorlat nem egységes annak a megítélésében, hogy a lakásbérleti szerződés felmondására vonatkozó törvényi szabályok kógensek vagy diszpozitívak-e. A vita tárgyát az képezi, hogy a felek a szerződésben:
1. más felmondási okot is kiköthetnek-e,
2. az előzetes felszólításra és a felmondásra irányadó törvényi rendelkezésektől eltérhetnek-e, továbbá
3. a határozott idejű lakásbérleti szerződés esetén kiköthetik-e a "rendes felmondás" jogát.
Ami az első két kérdést illeti a bérlő egyéb szerződésszegéséhez kapcsolódó bérbeadói felmondás szabálya a lakástörvényből átkerült a Ptk.-ba (6:348. §), ugyanakkor a felmondást
- 88/89 -
megelőző felszólítás szabályai és határidői a Ltv. 25. §-ában maradtak (ld. (3) és (5) bek.). Ebből adódóan a felmondási ok szabálya diszpozitív, a felmondási eljárás szabályai azonban kógensek.[36]
A felmondási jogot a Ptk. 6:348. § (1) bek. a következőképpen szabályozza: "A lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó a bérlő előzetes felszólítását követően, legalább tizenöt napos felmondási idővel, a felmondást követő hónap utolsó napjára felmondhatja, ha a bérlő vagy a vele együttlakó személy a bérbeadóval vagy a szomszédokkal szemben az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást tanúsít; vagy a lakást vagy a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen használja." Nincs akadálya annak, hogy a felek részletezzék akár a rendeltetésszerű és szerződésszerű használatot, akár az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást, akár definíció-szerűen, akár példálózó felsorolással. Arra azonban ügyelni kell, hogy a felek a Ltv. 25. § (3) bekezdése szerinti eljárástól nem térhetnek el egyetlen olyan esetben sem, ha a felmondás a bérlő vagy a vele együttlakó személyek magatartására vezethető vissza.
Némi iránymutatással szolgál ehhez Horváth Gyula a lakástörvényhez írt kommentárjában: "Azt, hogy a bérlő vagy a vele együttlakó személyek mely magatartása minősíthető az együttélés követelményeivel ellentétesnek, nem határozza meg a törvény. Ez taxatív módon nem is lehetséges az élethelyzetek sokszínűsége miatt. Felmondást megalapozó magatartásnak minősül például a lakótársak rendszeres zaklatása, rendőri intézkedést kiváltó (adott esetben büntetőjogi vagy szabálysértési szankciókat is maga után vonó) garázda, másokban félelmet keltő bérlői magatartás. Az azonban, hogy valaki egyszer ittas állapotban hangoskodik a lépcsőházban, még nem ok a felmondásra. Amennyiben viszont ezt rendszeresen, huzamosabb ideig teszi, már megalapozhatja a felmondást. Annak eldöntésénél, hogy a bérlő vagy a vele együttlakó személyek az együttélés követelményeivel ellentétes magatartást tanúsítottak-e, komoly szerepe van továbbá a lakótársak, az egyéb ingatlanhasználók nyilatkozatának, illetve az ott lakás idejének és az ez alatt történt eseményeknek is."[37]
A harmadik ponttal kapcsolatos az új Ptk.-ban - a bérleti szerződés felmondásának szabályai között - található szabály, amire a törvény indokolása nem ad magyarázatot [6:339. § (2) bek.]: "A határozott időre kötött szerződést bármelyik fél rendes felmondással felmondhatja a törvényes felmondási idő betartásával idő előtt gyakorolható felmondási jog esetén a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig." Fuglinszky szerint a szabály olyan esetekre reflektál, amikor vagy jogszabály, vagy a felek a szerződésben a határozott idő ellenére kifejezetten megengedik a rendes felmondást. Vagyis nem értelmezhető úgy, mintha a rendes felmondás joga minden esetben, így határozott időre kötött szerződés esetén is megilletné a feleket.[38]
A későbbi jogviták elkerülése érdekében, a felek eltérő akarata hiányában a határozott idejű szerződésekben kifejezetten érdemes rögzíteni, hogy rendes felmondásnak helye nincs.
- 89/90 -
Lízingszerződés egy új jogintézmény a Ptk.-ban. A Ptk. szerinti fogalom a pénzügyi lízingnek egy korlátozott, annak az ún. direkt változatát ismeri el, azaz amikor a jogviszonyban csak lízingbeadó, illetve lízingbevevő van, a lízingtárgy tényleges eladója nem kerül megemlítésre.[39]
A kommentár szerint[40] nem minősül érvénytelennek a visszlízingre irányuló szerződés. A visszlízing azt a konstrukciót takarja, amikor is a dolog tulajdonosa - a leendő lízingbevevő - likviditási problémákkal küzd, ezért eladja a leendő lízingtárgyat, de rögtön vissza is lízingeli, azaz az eladó egyben lízingbevevő is, a vevő pedig egyben lízingbeadó is lesz. A visszlízing bár erősen magán viseli a fiduciárius biztosítéki ügyletek jellegzetességeit, azonban a Ptk. a pénzügyi lízinget mentesíti a fidúciatilalom alól, ezért a visszlízingre irányuló szerződés sem semmis.
A Ptk. szerint a szerződés bármilyen formában megköthető, de közjogi szabályok írásbeliséget előírhatnak. Ez nem elég pontos megfogalmazás, mivel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) a lízingszerződésre is, mint kockázatvállalást jelentő ügyletre, kötelezően az írásbeliséget írja elő.[41] Ráadásul ezek a szerződések nem is olyan típusú szerződések, amelyek szóban megköthetők lennének, hiszen ez összetett szerződés: meg kell határozni a lízingdíjat, a futamidőt, a maradványértéket stb. Amennyiben később bizonyításra lenne szükség, szóbeli megállapodás esetén ez aligha lenne kivitelezhető.
Új kötelezettségként jelentkezik a lízingszerződés bejegyzése ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba, ingóság és jog esetén a hitelbiztosítéki nyilvántartásba vagy ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja és jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a megfelelő lajstromba.
Ennek hátterében az áll, hogy az új Ptk. álláspontja szerint a lízingszerződés is alapvetően fiduciárius konstrukciónak minősül, hiszen a felek célja az, hogy a lízingbevevő megszerezze a lízingtárgyat. Ahelyett azonban, hogy a finanszírozó lízingbeadó követelését zálogjoggal biztosítaná, a zálogjogosultinál kedvezőbb tulajdonosi pozícióban marad. A Ptk. ugyanakkor, arra tekintettel, hogy a lízingszerződések kapcsán nem alakult ki az erősebb hitelezői pozícióval visszaélés, továbbá, hogy a lízingbeadók prudenciális felügyelet alatt állnak, a kódex fidúciatilalomra vonatkozó szabálya (6:99. §) ellenére
- 90/91 -
továbbra is megőrzi a lízingszerződést. Ennek ellentételezéséül viszont a Ptk. kiköti, hogy a bejegyzés elmaradása esetén a lízingbevevőtől jóhiszeműen, ellenérték fejében jogot szerző személy tulajdonjogot, illetve zálogjogot szerezhet a lízingtárgyon akkor is, ha a lízingbevevő - a lízing jellegéből fakadóan - nyilvánvalóan nem rendelkezik a dolog (jog) tulajdonjogával vagy rendelkezési jogával. Ez azonban szembe megy a tulajdonjog védelmének alapelvi szintű követelményével, sőt Bartal Tamás kiemeli, hogy még a "nemo plus iuris" szabályát is áttöri.[42]
A közjegyzőnek tehát egy szerződés közjegyzői okiratba foglalásakor meg kell bizonyosodnia arról, hogy az általa okiratba foglalandó szerződés mind alaki, mind pedig tartalmi szempontból érvényes lesz. Ehhez minden esetben szükséges az adott szerződésre irányadó jogszabályoknak, azok esetleges diszpozitivitásának ismerete, valamint ugyancsak vizsgálni szükséges, hogy az adott jogügylet nem esik valamely érvényességet kizáró ok esetkörébe. Ez utóbbi szempont tekintetében kiemelt jelentősége van az irányadó bírói gyakorlatnak, amely különösen egy-egy fogalmi elem kibontásában, vagy éppenséggel egy speciális szituáció megítélésében nyújthat nagy segítséget. Mindenképpen érdemes azonban az olyan határesetekben, amikor - bizonyos szubjektív megítélést igénylő oknál fogva - egyértelműen nem zárható ki az érvénytelenség, felhívni a szerződő feleket ennek lehetőségére, illetve nyilatkoztatni őket, hogy ennek ismeretében is kérik közokiratba foglalni a szerződést. Másik megoldás lehet, hogy a közjegyző olyan előzetes szakvéleményhez (pl. orvosi szakvéleményhez egy cselekvőképességbeli kérdés eldöntésekor, vagy könyvszakértői szakvéleményhez egy társasági törzsbetét értékének meghatározásakor) köti a szerződés elkészítését, amely a későbbiekben mentesítheti őt egy esetleges kártérítési perben. ■
- 91 -
JEGYZETEK
[1] Wellmann György: A szerződések általános szabályai az új Ptk.-ban In: Bírósági Határozatok, Hvgorac 2012/11., 967. old.
[2] Palásti Gábor: Közrendi, imperatív, kógens és diszpozitív szabályok, Magyar Jog 2006. 2. szám 68. old.
[3] Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben, Magyar Jog 2014. december, 682. old.
[4] BH 2006.247.
[5] BDT 2006.1448.
[6] Légrádi Gergely: Diszpozivitás a kötelmi jogunkban - egy elhanyagolt témakör a gyakorlat kereszttüzében, Magyar Jog, 2011. 2. szám 118. old.
[7] Dzsula Mariann: Miért kógens a diszpozitív? Céghírnök 2014. évi 2. szám (4. old.)
[8] Kiss Gábor, Sándor István: A szerződések érvénytelensége HVG Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014. 109. old.
[9] BH 2014.177.
[10] BH 2012.195.
[11] Darázs Lénárd: A jogszabályba ütköző (tilos) szerződések semmissége. Polgári Jogi Kodifikáció 2008/5-6. 23. old.
[12] Kisfaludi András: In.: Wellmann Gyögy (szerk): Az új Ptk. Magyarázata V/VI. Budapest, Hvg Orac 2013. 50. old.
[13] Az Európai Parlament és a Tanács 2011/7/EU irányelve (2011. február 16.) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről
[14] Kiss Gábor, Sándor István: A szerződések érvénytelensége HVG Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014. 140. old.
[15] Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.122/2010/4.
[16] Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Pf. 20.611/2005/4
[17] Menyhárd Attila: A jóerkölcsbe ütköző szerződés tilalmának tartalmi meghatározása, Gazdaság és Jog 2004/9. 4. old.
[18] Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.355/2009/5
[19] BH 2011.337.
[20] BH 2004.59., BH 2001.111., Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.20.774/2009. illetve az öröklési szerződések vonatkozásában: BDT 2008. 1868
[21] BH 2002.310.
[22] BH 2009.153.
[23] Kecskés László: A szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékaránytalansági problémái a szerződési jogban II. Magyar Jog 1999/3. 138. old.
[24] Legfelsőbb Bíróság Gf.I.30/398/1998/8.
[25] Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.250/2006/5.
[26] Kiss Gábor, Sándor István: A szerződések érvénytelensége HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014. 165. old.
[27] Leszkoven László: A biztosítéki célú vételi jog néhány kérdéséről. Gazdaság és Jog. 2004/12. 17. old.
[28] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztóihitel-megállapodásokról
[29] Fuglinszky Ádám: Mire figyeljünk különösen kezességi szerződés okiratba foglalása esetén? "Vigyázat új Ptk!, mire figyeljünk?" MOKK részére készített sillabusz sorozat / 9. rész 2014. március 24. 2. old.
[30] Gárdos István-Gárdos Péter: A kezességi szerződés, in: Vékás Lajos (szerk.) A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex, Budapest, 2013, 892.
[31] Pomeisl András: A kezességi szerződés, In.: Wellmann Gyögy (szerk): Az új Ptk. Magyarázata V/VI. Hvg-Orac, 2013., 326. old.
[32] Fuglinszky: i.m. 2.old.
[33] Pomeisl András: i.m. 306. old.
[34] Fuglinszky Ádám: Mire figyeljünk különösen kezességi szerződés okiratba foglalása esetén? "Vigyázat új Ptk!, mire figyeljünk?" MOKK részére készített sillabusz sorozat / 6. rész 2014. ,április 18. 1. old.
[35] Fuglinszky: sillabusz sorozat 6. rész 5. old.
[36] BH 2001.117., BDT 2003.816.
[37] Horváth Gyula: Kommentár a lakástörvényhez, Wolters Kluwer 2014. 24. §-hoz írottak
[38] Fuglinszky: sillabusz sorozat 6. rész 11. old.
[39] Ptk. 6:409. § [Pénzügyi lízingszerződés] Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét
[40] Gárdos Péter: Pénzügyi lízingszerződés In: Vékás Lajos, Gárdos Péter (szerk) Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, Wolters Kluwer 2014. LIX. fejezet
[42] Bartal Tamás: Pénzügyi lízing - az új Ptk. és a valóság, Gazdaság és Jog 2014/3. 20. old.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Kiskunfélegyháza.
Visszaugrás
