Talán nem túlzás azt állítani, hogy a gyakorlatban olyan sokszínű az értelmezése annak, hogy mely kötelmi jogi rendelkezéstől lehet eltérni, és mennyiben, mint a festők színpalettája. Így nem csoda, hogy nap mint nap találkozunk olyan helyzetekkel, amikor kollégák homlokegyenest mást gondolnak egyes Ptk.-ban található szabálytól való eltérésről. De mi is lehet a magyarázata ennek a "jelenségnek"? A jelen tanulmány ennek okait kívánja feltárni, és azokat a rendező elveket, amelyek segíthetnek az egységesebb értelmezésben. Igyekszem továbbá bemutatni és értékelni a vonatkozó bírósági gyakorlat fontosabb megállapításait és következtetéseit. Végezetül az írás záró részében javaslatokkal is előáll, egy koherensebb szabályozás érdekében.
Kollégákkal folytatott beszélgetéseimből azt szűrtem le, hogy a jelen kérdéskör alapfogalmai általában tiszták, így az eltérő következtetések nem abból fakadnak, hogy máshogy értelmezné a jogász társadalom a diszpozivitás, kógencia vagy éppen a közjogi jellegű szabály fogalmát.
A szerződési szabadság tézisét a Ptk. jól ismert és sokat idézett 200. § (1) bekezdésének második mondata adja meg, amely szerint a felek a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.1 Már ez a tömör rendelkezés is több síkon értelmezendő. Egyrészről ugyanis azt mondja ki a jogalkotó, hogy a felek főszabály szerint eltérhetnek a Ptk. szerződésekre vonatkozó rendelkezéseitől, kivéve ott, ahol azt maga a jogszabály tiltja meg. Más oldalról megközelítve: nem azt olvashatjuk a Ptk.-ban, hogy általában a kötelmi jogi normáktól, hanem kifejezetten a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől térhetnek el a jogalanyok. A szerződésekre pedig a hatályos Ptk. a negyedik rész I. címében ("A szerződés" - azaz a 198. §-tól a 338/D. §-ig) és III. címében ("Egyes szerződések" - azaz a 365. §-tól a 596. §-ig) található fejezetek tartalmaznak rendelkezéseket. Így például - első olvasatra legalábbis - a negyedik rész II. címe ("Felelősség szerződésen kívül okozott károkért és jogalap nélküli gazdagodásért") alatt található szabályok nem tartoznak abba a körbe, amelyektől a felek eltérő feltételeket állapíthatnának meg. Továbbá - még mindig az első "síkon" maradva - a 200. § (1) bekezdésének második mondata "ha jogszabály az eltérést nem tiltja" fordulatot használja, tehát nem kizárólag a Ptk.-ra utal, hanem minden olyan jogszabályra, amelyet a Ptk. a 685. § a) pontjában ekként határoz meg. Arra a kérdésre pedig, hogy a szerződésekre vonatkozó rendelkezések miként értelmezhetőek olyan szerződések esetében, amelyeknek egyes alapvető feltételeit dologi vagy éppen öröklési jogunk határozza meg, később térek ki.
Másrészről a sarokpontként szolgáló Ptk. 200. § (1) bekezdése azt is jelenti, hogy a felek olyan kérdésekben is szabályokat alkothatnak, amelyek tekintetében a Ptk.-ban - annak is a szerződésekkel foglalkozó részében - nem alkottak rendelkezéseket. Kiemelendő azonban, hogy ezen általános jellegű következetés sem korlátok nélküli, hiszen amennyiben a felek által meghatározott feltétel ugyan a Ptk.-ban nem szabályozott kérdésre vonatkozik, azonban az például a Ptk. alapelvi (és eltérést nem engedő) rendelkezéseibe ütközik, akkor a felek által kreált norma akár érvénytelennek is tekintendő. Harmadsorban pedig főszabályként fogadhatjuk el, hogy a kontraktusokra vonatkozó szabályok szerződést pótló jellegűek, azaz, ha a felek az adott témakört nem rendezték szerződésükben, illetve az adott rendelkezés alkalmazhatóságát nem zárták ki, akkor a Ptk. vonatkozó normái lépnek előtérbe.
Visszatérve az első "síkhoz", a jogalkalmazó azt várná, hogy a Ptk. koherens módon táblázza ki azokat a pontokat, rendelkezéseket, amelyektől az eltérés nem megengedett. A tilalomfák megjelenésével azonban több probléma is van. Elsőként, a Ptk. majdnem fél tucat kifejezéssel, fordulattal jelzi azt, hogy az adott norma megváltoztatására, alkalmazásának elhagyására a feleknek érvényesen nincs módjuk. Így például a Ptk. számos helyen semmisnek minősíti az eltérést.2 Más esetben azt olvashatjuk, hogy "nem lehet" valamit megtenni, például bizonyos esetkörökben az igényt bírósági úton nem lehet érvényesíteni (204. §), vagy éppen ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni [207. § (4) bekezdés]. Megjelenik továbbá a Ptk.-ban az "érvényesen kizárni nem lehet" fordulat [314. § (1) bekezdés], illetve az "érvényesen kikötni nem lehet" megfogalmazás is [569. § (2) bekezdés]. Olyan megoldással is találkozhatunk, hogy a törvény hatálytalannak minősíti az eltérést (például a 293. § esetében, amikor is éppen az egyoldalú eltérés tilalmazott). A gondos jogalkalmazóban pedig - látván a kógenciára utaló fordulatokat - felvetődik a kérdés: szándékolt-e a jogalkotó részéről, hogy az adott esetben semmiséget fogalmaz meg jogkövetkezményként, más esetben pedig "nem lehet" kifejezéssel él? Más lenne a jogkövetkezmény, illetve a jogkövetkezményhez vezető út akkor, ha a jogszabály szövege semmiséget vagy érvénytelenséget jelöl meg? Így például, az utóbbi esetben foglalkozni kell azzal, hogy megtámadási jellegű vagy semmiséget eredményező érvénytelenségről van szó? Úgy gondolom, hogy bár jól körülhatárolható lenne a következmény - többek között - hatálytalanság vagy éppen érvénytelenség esetén, de az esetek túlnyomó többségében a törvényhozónak nem
-115/116-
állt szándékában különbséget tenni az eltérést nem engedő rendelkezések jogkövetkezményei tekintetében.
Megállapítva tehát, hogy a Ptk. számos helyen egyértelműen megjelöli azt, hogy a szerződő feleknek van-e mozgásterük, azaz a Ptk.-ban szabályozottaktól eltávolodhatnak-e, felvetődik a kérdés, hogy azoktól, és csak azoktól a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől tiltott-e az eltérés, amelyeket a Ptk. (pontosabban a jogszabály) ekként határoz meg? A válasz egyértelmű nem. Lássuk tehát azokat a 200. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó egyéb rendező elveket, kisegítő szabályokat, amelyek a tézis (azaz a kitáblázott tilalomfák) mellett segítenek eligazodni abban, hogy a kérdéses szabálytól engedett-e az eltérés a felek számára.
Mindenekelőtt fontos kiemelni azt, hogy a Ptk. nem csupán az egyes paragrafusok szintjén írja elő a kógenciát, hanem találhatunk arra is példát, hogy egy egész fejezet tekintetében rögzíti az eltérés lehetőségét, illetve annak korlátait. Így például a szerződésszegésre vonatkozó XXV. fejezet tekintetében a 314. § előírja, hogy bizonyos szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni (legyen az akár jogosulti késedelem vagy hibás teljesítés), vagy éppen meghatározott feltételek mellett lehet korlátozni vagy eliminálni. Ugyanígy, a biztosításról szóló XLV. fejezet esetében az ott rendezett szabályoktól a biztosított, illetve a kedvezményezett hátrányára nem lehet eltérni, kivéve, ha erre törvény kifejezetten engedélyt ad. Így tehát, egy adott rendelkezés esetében nem elegendő csupán a konkrét szabályt értékelni, de ellenőrizni javasolt, van-e az egész fejezetre irányadó olyan előírás, amely alapvetően befolyásolja (megváltoztatja) az eltérés lehetőségét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
