A pénzügyi lízinget a jogirodalom klasszikusan atipikus, vagyis jogszabályban nem nevesített szerződésnek minősíti. Magyarországon a piacalapú gazdaság meggyökeresedését követően a lízingszerződésnek két évtizedet meghaladó gyakorlata alakult ki. A polgári jog újrakodifikálása során fókuszba került több atipikus jogviszony, így a lízing törvényi szintű anyagi jogi normáinak megalkotása. A Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság 2011 decemberében elkészítette az Új Polgári Törvénykönyv megalkotására vonatkozó Javaslatot (a továbbiakban: Javaslat), majd a társadalmi vitát követően a Kormány 2012. július 11. napján benyújtotta az Országgyűlésnek a T/7971. számú törvényjavaslatot a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Törvényjavaslat). Az Országgyűlés 2013. február 11-én fogadta el a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt (a továbbiakban: új Ptk.). Az új Ptk. - akárcsak a Javaslat és a Törvényjavaslat - a pénzügyi lízingszerződést típusszerződésként szabályozza. Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, milyen változást hozhat a gyakorlatban az, hogy a jogalkotó a pénzügyi lízinget beemelte az új Ptk. szabályozási tárgykörei közé.
Az elmúlt években több bírálat érte a lízing szabályozási kísérletét. A kritikák hatására a Javaslat tartalmához képest a pénzügyi lízing a Törvényjavaslatban újraszabályozáson esett át, sőt a parlamenti vita is hozott módosításokat, amelyek összességében a szabályozás előnyére váltak. A kérdés azonban az, hogy a változások után alkalmas-e az új Ptk.-beli lízingfogalom a gyakorlatba való átültetésre.
Meglehetősen szerencsétlen következményekhez vezet, ha a szakma, amely alkalmazni hivatott egy jogszabályt, nem tudja értelmezni azt. Márpedig jelen esetben ez a helyzet állott elő.
Az új Ptk. 6:409. §-a szerint "pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.
A fenti törvényi definícióról első olvasatra megállapítható, hogy nyelvtanilag és normaszerkesztési szempontból is aggályos. Az azonos kötőszavak gyakori használata, illetve a feltételes mód eleve bizonytalanná teszi az értelmezést. Ezen túl a normaszöveg tagolatlan és olyan közgazdasági fogalmat használ ("gazdasági élettartam"), amelyet máshol nem határoz meg. Kénytelen vagyok egyetérteni azon kritikát hangoztatókkal, akik a törvényi fogalmat körülményesnek, a gyakorlattal nehezen összeegyeztethetőnek tartják (lásd Lízingszövetség 2013. február 28-i sajtóközleménye).
A következőkben bemutatásra kerülnek a pénzügyi lízing alapvonásai az új Ptk. rendelkezései szerint.
Az új Ptk. - elfogadva a Javaslat eredeti megoldását - nem csak a dolgok, hanem jogok lízingjét is lehetővé teszi, bár külön szabályokat a jog lízingjére nem határoz meg. A szakmai észrevételek hatására a végső normaszövegbe bekerült azon kitétel, miszerint a pénzügyi lízing alapeleme, hogy határozott időre jön létre.
a) jogok
A lízingbevevőt megilleti
- a használat joga,
- a használat átengedésének joga a lízingbeadó hozzájárulásával,
- a hasznok szedésének joga, továbbá
- a vételi jog.
Az új Ptk. 6:409. §-a alapján nem világos, hogy a vételi jog milyen értéken gyakorolható - a gyakorlat szerint ha van maradványérték, akkor annak megfelelő összeg ellenében, ha nincs maradványérték, akkor pedig az utolsó lízingrészlet kifizetésével nyílik meg a vételi jog. A vételi jog kapcsán hiányzik a vevőkijelölési jog szabályozása is, így az új Ptk. nem különbözteti meg egymástól a nyíltvégű és zártvégű pénzügyi lízinget.
b) kötelezettségek
- viseli a lízingtárgy terheit és
- a kárveszélyt, valamint
- fizeti a lízingdíjat.
A lízingdíj fizetésével kapcsolatban aggályos kikötést tartalmaz az új Ptk. 6:414. § (2) bekezdése, miszerint a lízingbevevő nem köteles lízingdíjat fizetni arra az időszakra, amely alatt a lízingtárgyat a saját érdekkörén kívül álló okból nem használhatja. A "lízingbevevő saját érdekköre" meglehetősen tág fogalom és indokolatlanul széles hivatkozási lehetőséget nyújt a lízingbevevők számára. Ez a szabály teljességgel idegen a lízing finanszírozási jellegétől, hiszen a lízingbevevő felelőssége mindazon körülmények biztosítása (biztosítási díjak fizetése, rendszeres karbantartás elvégzése stb.), amelyek a lízingtárgy használatát lehetővé teszik. A lízingdíj fizetése a gyakorlatban csak akkor szüneteltethető, ha a lízingcég jogellenesen akadályozza ügyfelét a lízingtárgy birtoklásában és használatában.
- 19/20 -
c) speciális kötelezettség
Új kötelezettségként jelentkezik a lízingszerződés bejegyzése
- ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba,
- ingóság és jog esetén a hitelbiztosítéki nyilvántartásba vagy ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja és jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a megfelelő lajstromba.
A lízing bejegyzését a vonatkozó nyilvántartásba akár előremutató lépésnek is tekinthetnénk, hiszen a lízing bejegyzése elvileg mindkét szerződő fél jogait védi. Ám a hitelbiztosítéki nyilvántartás kialakuló rendszere - úgy tűnik - mégsem szolgálja megfelelően a felek érdekeit, hiszen nem jogok keletkezését, fennállását tanúsítja, mindössze a jog megalapítására vonatkozó nyilatkozat megtételét.
További probléma, hogy a bírálatok ellenére átkerült az új Ptk.-ba a Javaslat azon szabálya, miszerint a bejegyzés elmaradása esetén a lízingbevevőtől jóhiszeműen, ellenérték fejében jogot szerző személy tulajdonjogot, illetve zálogjogot szerezhet a lízingtárgyon akkor is, ha a lízingbevevő - a lízing jellegéből fakadóan - nyilvánvalóan nem rendelkezik a dolog (jog) tulajdonjogával vagy rendelkezési jogával. A "nemo plus iuris" elv áttörése ebben az esetben teljességgel indokolatlan, hiszen éppen a lízingnek a kölcsönügyletekhez képest fennálló előnyét (a lízingtárgy tulajdonjogának mint elsőszámú biztosítéknak a lízingbeadó részére történő fenntartását) eliminálja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
