Jelen tanulmány1 a jogszabályok tipizálásának a nemzetközi magánjogban érvényes egy módját ismerteti, ami meghosszabbítása az anyagi szerződési jogból ismert diszpozitív-kógens kategóriarendszernek. Míg a polgári jog addig megy el, hogy leírja, hogy a szerződéses szabadság milyen korlátokkal terjed ki az anyagi jogi jellegű szerződéses rendelkezések meghatározására, és felállítja a diszpozitív és kógens szabályok kategóriáját, addig a nemzetközi magánjog speciálisan egy szerződéses rendelkezés - a felek szerződéses jogválasztása2 - vonatkozásában teszi meg ugyanezt.3 A jogszabályok fenti négy kategóriába sorolásának alapja tehát a nemzetközi magánjog szerint az, hogy azok milyen mértékben és módon képezik korlátját a felek jogválasztási szabadságának.
A polgári jogi diszpozitivitás és kógencia kettősét azért lényeges és időszerű tudatosan kibővíteni a nemzetközi magánjogból ismert imperatív és közrendi szabályok kategóriájával, mert EU csatlakozásunkból adódóan lényegesen megugrik a külgazdasági jellegű szerződések száma, amelyek értékelésének alfája annak a jogi keretnek a meghatározása, amelyen belül a hagyományos polgári jogász a szerződéses szabadság határait - a diszpozitivitást és kógenciát - vizsgálhatja. Azaz egy lényeges külföldi elemmel rendelkező szerződés megítélésénél, amely tartalmát a felek meghatározott keretek között szabadon határozhatják meg, beleértve az alkalmazandó jogot is, nem elegendő azt ismerni, hogy egy szabály kógens vagy diszpozitív-e, hanem a szerződés nemzetközi jellegéből fakadóan az imperatív és közrendi szabályokra is figyelemmel kell lenni.
Ugyanakkor a négy kategória közül egyik sem kizárólag nemzetközi magánjogi kategória: a kógens és diszpozitív felosztás az anyagi polgári jogból ismert. A közrendi szabályok a nemzetközi polgári eljárásjogban a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére alapot adó okként, illetve a bírói határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadási okaként is ismertek.4 A közrendi és az imperatív szabályok léteznek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogában is, főként az export- és importkorlátozások szabályain belül; végezetül ezen utóbbi fogalmaknak további, erősen közjogi jelentéseik is vannak, mint pl. a közrend büntetőjogi vagy igazgatási jelentése. A fenti négy kategória közül egy - a közrendi - minden nemzetközi magánjogi jogviszonyban ismert, míg a másik három elsősorban a szerződésre alkalmazandó jog korlátjaként jelenik meg5. A közrendi és az imperatív szabályok attól függetlenül érvényesülnek, hogy az alkalmazandó jogot a felek jogválasztó jogukkal élve maguk jelölték-e meg a lényeges külföldi elemmel rendelkező szerződésükre nézve, vagy jogválasztás hiányában jutottunk el a lex obligationis-hoz6, míg a kógens és diszpozitív rendelkezések csak a felek akarati autonómiájának kontextusában értékelhetők7. Mindezek alapján mivel egyedül a szerződéses szabadságból kinövő magánautonómia és az akarati autonómia kérdése az, amelyik kapcsolatot teremt a fenti négy kategória között, a négyes felosztásnak a szerződésre alkalmazandó jogon belül is mint a felek akarati autonómiája korlátjának van jelentősége.
Az imperativ, vagy más néven feltétlen érvényesülést kivánó szabályokkal kapcsolatos önálló, és részletesen kidolgozott gondolatrendszer egyrészt részben hiányzik a hatályos magyar jogból, másfelől részét képezi az EK-nak a szerződésre alkalmazandó jog tárgyában létrejött Római Egyezményének (továbbiakban: RE), és mint ilyen, jogharmonizációs kötelezettségünk kiterjed rás. Sőt, nemzetközi magánjogunk küszöbön álló reformjának izgalmas kérdése lesz - és a fogyasztó ügyleteknél9 és az egyéni munkaszerződésnél10 már volt is - az imperativ szabályokkal kapcsolatos egyes rendelkezések beépítése a magyar jogba.
A címben jelzett sorrend egyben az akarati autonómia korlátozásának erőssége, a "kötelező ero"szerinti sorrendnek is tekinthető. Nagyon sematikusan összefoglalva ez azt jelenti, hogy a diszpozitív szabályoktól a felek jogválasztással még a jogválasztást a legszűkebb értelemben vevő anyagi jogi jogválasztás11 esetén is eltérhetnek, mert annak alapja még a polgári jogban található szerződéses szabadság elve. A kógens szabályoktól való eltérés már az anyagi jogi jogválasztásnál nem lehetséges, mert ott a jogválasztás csak ügyleti tartalomként hozza be a választott jog szabályait, amelyiknek meg kell felelnie az egyébként alkalmazandó jog szabályainak. A kollíziós jogválasztásnál azonban minden további nélkül el lehet térni a fórum vagy a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog kógens szabályaitól: a kollíziós szabály miatt azokig a jogszabályokig el sem jutunk. A feltétlen érvényesülést kívánó szabályok kifejezett tételesjogi normák, amelyeket nem a választott jogban, hanem vagy a fórum jogában, vagy valamely harmadik állam jogában keresünk, és amelyek alkalmazását kivételesen lehetővé teheti a jogszabály a választott jog szabályai mellett. A szabály imperativ jellege sokszor függ a konkrét tényállástól, és elképzelhető, hogy ugyanazon szabály egy esetben imperativ lesz, más esetben nem. A közrendi szabályok vagy konkrét normák, vagy nem is tételesjogi formában létező elvek, amelyek szinte mindig a fórum jogában vannak, és amelyek alkalmazása nem kivételes jellegű, hanem általánosan elfogadott. A fórum közrendjébe ütköző külföldi szabályt nem lehet alkalmazni. A szabály közrendi minősége ráadásul nem eshetőleges, az nem függ az azt körülvevő tényállástól.
A fenti, nemzetközi magánjogi tipizálás elméletileg a teljes jogrendszert képes átfogni, hiszen bármilyen jogi természetű szabály besorolható a fenti kategóriák valamelyikébe.
Végezetül megjegyezzük, hogy Magyarországon és a külföldi jogokban is sokáig tartotta magát az a nézet, amelyik az imperativ és közrendi szabályokat szinonimaként kezelte, vagy legalábbis az imperativ szabályokat a közrendi szabályok egy esetének tekintette.12 A két szabályfajta egyértelmű elválasztása azonban egyrészt következik a RE-ből13, másrészt ez az álláspontja újabbkeletű hazai jogirodalmi íróinknak is: "határozottan elválasztom a közrendi záradék és az imperativ szabályok alkalmazását egymástól. [...] Az imperatív szabályok ugyan közrendi szempontok érvényesülését közvetlenül garantálhatják, ugyanakkor olyan jogpolitikai szempontokat is érvényre juttathatnak, melyeknek a közrendhez semmi közük nincsen."14
A címben jelzett négy kategória közül a közrendi korlát a "legerősebb": a közrendi szabályokat minden esetben érvényesíteni kell. Tehát amikor azt vizsgáljuk, hogy a felek egy szerződésben valamilyen tartalommal jogszerűen rendelkezhetnek-e, akkor a felek által megjelölt jog nyújtotta jogi keretek mellett, amelyek az anyagi jogi diszpozitivitást és kógenciát meghatározzák, az alábbiak szerint figyelemmel kell lenni más jogrendszerek bizonyos szabályaira - az ún. közrendi szabályokra is.
A közrendi szabályok témakörének szerencsére elégséges magyar irodalma van15. Az irodalmat bővíti, hogy a közrendi hivatkozás nem csak a nemzetközi magánjogban jelenik meg, hanem egyrészt a nemzetközi polgári eljárásjogban is16, másrészt része egy sor kereskedelmi egyezménynek17 is, ahol a közrend védelme legitim kereskedelmi akadály. Ebből kifolyólag a közrend tartalmának pontosítására különböző célokból egész sor jogeset áll rendelkezésünkre18 különféle egyezmények vagy jogrendszerek alapján. Bár véleményünk szerint, ha egy szabályról megállapítják közrendi jellegét abból a célból, hogy az legitim kereskedelmi akadályt képezzen, akkor ez egy másik konkrét esetben az ezzel ellentétes külföldi jogi rendelkezés alkalmazásának mellőzéséhez is vezethet - azaz a nemzetközi gazdasági jogi célból megállapított közrendiség felhasználható nemzetközi magánjogi célból is -, mi a továbbiakban csak a nemzetközi magánjogi célból foglalkozunk a közrendi szabállyal. Ugyanez mondható el a közrendnek mint a külföldi bírósági határozat elismerésének és végrehajthatóságának a gátjáról is.
A közrend (public policy, ordre public, öffentliche Ordnung) védelmében meglévő korlátozás a nemzetközi magánjog legrégebbi korlátozása, amelyik a külföldi jog tartalmával kapcsolatos. Savigny általában a nemzetközi magánjog modernkori tudományát és rendszerét meghatározó műveiben19, Mancini kifejezetten a jogválasztásra hivatkozva20 dolgozta ki a külföldi jog alkalmazásának közrendi korlátjait. A hazai jogban Szászy elemezte először részletesen a közrendi szabályoknak a jogválasztásra gyakorolt hatását21; általában a közrenddel pedig magyar nyelven Szántó, Balla és Ferenczi foglalkoztak elsőként22. A külföldi jog alkalmazásának közrendi alapon történő kizárása a nemzeti és a nemzetközi kollíziós szabályozás egyik sarokköve.23 Az első kodifikált közrendi szabály a francia Code
Civil 6. cikkelye. A közrendi kivétel megtalálható a szerződésre alkalmazandó jog témakörében jelenleg létező két nagy regionális nemzetközi egyezményben is: az része mind a RE-nek24, mind a pán-amerikai viszonylatban hasonló szerepet betöltő Mexikói Egyezménynek25. A közrendi hivatkozást tartalmazza az 1979.: 13. tvr., azaz a nemzetközi magánjogi kódexünk is26.
A közrend témája a nemzetközi kollíziós magánjog önálló fejezete27. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése a közrendre hivatkozással nem csak a szerződésre alkalmazandó jog területén jelenik meg: az minden jogviszonyban szerepel28. Mivel azonban a szabályoknak a címben jelzett négyes felosztása csak a szerződésre alkalmazandó jog - ott is elsősorban az akarati autonómia - területén bír jelentőséggel, ezért a továbbiakban a közrendnek csak a szerződésre alkalmazandó jogon belüli szerepévei foglalkozunk.
Általánosan elfogadott, hogy a közrendi szabály nem feltétlenül jogszabályi szinten jelenik meg: lehet az a jogrendszer általános elve, feltétlenül érvényesülő morális tartalom, alapelv stb. Így a külföldi szabály esetenként semmilyen belföldi tételes jogi szabályba nem ütközik, mégsem fogják alkalmazni, mert ütközik valamely "alapelvvel". Különböző korok és jogrendszerek példái között szemezgetve, konkrét jogszabályi rendelkezés nélküli alapelvre hivatkozással zárja ki a nemzetközi magánjogi gyakorlat a common law-ban a külföldi büntetőjogi szabály alkalmazását23; a Busta-mante Kódexhez készített tanulmányában Bustamante közrendi szabálynak tekintette az összes közjogi szabályt egy az egyben és a kollíziós szabályokat is30; közrendi elv a közjog territoriális jellege, amely adott esetben indokolta az NSZK-ban az NDK valamely közjogi szabályának figyelmen kívül hagyását31. Konkrét ügyben a külföldi jognak a titkosszolgálatban dolgozókra vonatkozó titoktartási kötelezettségét nem vették figyelembe, hivatkozva többek között arra, hogy az ilyen szabály a kötelezettséget előíró állam érdekét védi, amelynek elismerése belföldön közrendi okból nem lehetséges, azaz a titkokat kifecsegő korábbi titkosszolga és a külföldi kiadó közötti kiadási szerződés érvényessége nem támadható meg a jogszabályba ütközés miatt32. Közrendbe ütközik a fórum államával hadban álló ország jogának alkalmazása, ha a szerződésre azt a jogot kellene alkalmazni33; közrendbe ütközik a külföldi szabály, "ha ellenkezik valamely hazai törvény világos céljával"34; közrendi jellegűek a jó erkölcsök ott is, ahol azok védelmét tételes jog nem tartalmazza35 stb.
Közrendi hivatkozás alapja azonban konkrét jogszabályhely is lehet. Így közrendi szabály az adott szerződésre a jogválasztást kizáró szabály, aminek kapcsán a jogválasztást kizáró szabály megkerülése érdekében alkalmazott joghatósági kikötés alapján nem lehet eljárni36; Szászy szerint közrendi szabály az "örök időre szóló "kötelezettségvállalás kizárása37, és közrendi jellegűek a naturalis obligatiora. vonatkozó tételes szabályok is38.
Közrendi szabályok a német ítélkezési gyakorlatban a Grundgesetz-be foglalt alapjogok39. Közrendi szabály pl. a magyar Alkotmány 56. §-a a jogképességről és ebből kiindulva a Ptk. 8. §-a40. Ilyennek találta Ole Lando a kartell-ellenes és adószabályokat41, és ezt erősíti az esetjog is42. Ilyen lesz az arab fórum előtt a külföldi jognak a kamatot megengedő rendelkezése és a kínai fórum előtt az olyan jog alapján kötött szerződés, amelyikből a kínai államnak nem származik haszna, hiszen mindkét esetben a fórum jogának sarkalatos szabályairól van szó43. Közrendi szabály ugyanúgy lehet magánjogi, mint közjogi természetű norma.
A szabály közrendi jellege a legtöbb esetben nem derül ki belőle, így azt az esetjognak vagy a jogirodalomnak kell kidolgoznia. Ehhez képest a jogszabály orientálhatja a bírót abban, hogy milyen szempontot vegyen vagy ne vegyen figyelembe. Ilyen pl. a mi Kódexünk, amelyik kimondja, hogy a külföldi állam eltérő társadalmi-gazdasági rendszere önmagában nem szolgálhat a közrendi klauzula alkalmazásának alapjául44. Hasonló általános orientációt tartalmaz az Amerikai Második Nemzetközi Magánjogi Mintatörvény45 187. § (2) bekezdés b) pontja, amely alapján akkor lehet közrendi okból eltekinteni a választott külföldi jog alkalmazásától, ha valamely másik államnak érdemben nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy az alapvető jogpolitikai érdekeivel ellentétes külföldi szabályt ne alkalmazzák, mint a választott jog államának46. Az amerikai bírói gyakorlat szerint elvész az alapelvi jellegű szabály közrendi jellege, ha a belföldi jog számos kivételt tartalmaz hozzá.47 Konkrét esetben ez vonatkozott a szerencsejátékot, fogadást tiltó, vagy az abból származó követelés bírói érvényesíthetőségét kizáró szabályok közrendi jellegére, ha számos nevesített kivétel található hozzá, amely bizonyos szerencsejáték-fajtákat (lóverseny, bingó, sportfogadások, lottó-jellegű játékok) kivont alóla.4S Hasonló érveléssel nem fogadták el az általános szabályban tiltott uzsorakamatot meghaladó hitel közrendbe ütközését, mert speciális hitelkonstrukciókra a belföldi jog lehetővé tette az uzsorakamat alkalmazását, és a szóban forgó konstrukció - amelyet a belföldi jog nem nevesített, de a választott külföldi jog elismert - hasonlított a belföldön kivételesen engedélyezett konstrukciókhoz.49
Annak alapján, hogy a közrendi hivatkozás a belföldi általános értékek védelmének ügyét szolgálja-e egyfajta általános közrendi klauzula útján, vagy a belföldi tételes norma alkalmazásának lehetőségét látják benne a külföldi joggal szemben, kétféle megközelítése létezik a közrendnek. Az az elmélet, amelyik nem feltétlenül belföldi normatív tartalmat kíván érvényesíteni a közrendi hivatkozással, hanem a belső jog bármilyen kiemelten fontos értékének védelmére alkalmazza a közrendi hivatkozást, a német jogban kidolgozott kollíziós fenntartás elmélete50 vagy a közrendi záradék elmélete51 vagy a közrend propter normam extemam52 vagy végszükségként?53 érvényesítése vagy negatív54 vagy defenzív alkalmazásának elmélete. A másik lehetőség a romanista joggyakorlatban és jogirodalomban először kidolgozott közrendi jellegű törvények elmélete55, amelyik a közrendi klauzulában a lényeges belföldi norma alkalmazhatóságának lehetőségét látja az egyébként alkalmazandó joggal szemben.56 Ez az irányzat a közrendi hivatkozás offenzív alkalmazásának elméleteként vagy a közrend pozitív jellegű védelmének elméleteként57 vagy a közrend propter normam domestican58 érvényesüléseként, vagy a territorialitás kifejeződéseként59 is ismert.
További szempont a közrendnél, hogy a közrendi korlát elsősorban csak a fórum közrendjére vonatkozik. Azaz általában kizárt, hogy egy adott állam egy másik állam közrendjébe ütközés miatt ne alkalmazza a külföldi szabályt60. Ezt a megoldást tartalmazza a mi Kódexünk 7. §-a és a RE 16. cikkelye is. Van azonban olyan megközelítés is, amelyik szerint harmadik állam közrendjébe ütközés esetén is el lehet tekinteni a külföldi jog alkalmazásától, ha a harmadik állam és a fórum közötti speciális nemzetközi kapcsolat azt indokolja61 - ekkor belföldi közrendbe ütközőnek az minősül, hogy egy szabály a baráti külföldi állam közrendjébe ütközik62. Ez azt jelenti, hogy az olyan speciális állam-közösségen belül, mint pl. az EU, egymás közrendjének védelmében is el lehet tekinteni az alkalmazandó külföldi jog adott szabályától63. Szászy további partikuláris és inkább elméletileg érdekes eseteket is azonosított, amikor a külföldi közrendre figyelemmel kell meghozni a döntést, mint pl. amikor a renvoi szabály nem zárja ki a külföldi kollíziós jog alkalmazását, és annak közrendi klauzulája saját közrendi szabályainak alkalmazására utasít64. Végezetül elméletileg létezik a semmilyen nemzeti közrendnek részét nem képező nemzetközi közrend, amire nemzetközi bíróság előtti eljárásban lehet hivatkozni.65 A fórum közrendjének szerepe sajátos értelmet nyer a választottbíráskodásban akkor, ha sem az eljárásnak, sem a tényállásnak, sem az alkalmazandó jognak nincsen érdemi kapcsolata az eljárás helyével azon túl, hogy esetleges szempontok alapján az adott országban jár el a választottbíróság. A választottbíróságra nézve akár a lex fori fogalmi kizárhatóságáig is eljutó nézet alapján fogalmazta meg Mayer, hogy "a választottbíró nem a közrend Őrangyala"66, és illusztrálta azt, hogy a fórum szempontjából vitathatatlanul közrendi szabályokat - korrupciós szerződés, piacfelosztás - miként hagytak figyelmen kívül választottbírósági eljárásban.67
Kérdés, hogy a közrend változása mennyiben hat ki a folyó jogviszonyra. Megállapítható, hogy a közrend változása a folyó jogviszonyokat erőteljesen befolyásolja68, sőt - a már elbírált jogviszonyokra is hatással van, ami rendkívül fontos lehet a külföldi határozat elismerésénél és végrehajtásánál. Azaz, ha egy szabály közrendi jellege elvész, az eddig közrendbe ütközőnek minősített jogviszony is elveszti ilyen jellegét, illetve az éppen megítélés alatt álló jogviszonyok sem lesznek vitásak69. A volt szocialista országokban lezajlott rendszerváltások jól példázhatják ezt: számos korábbi "szocialista" alapelv elvesztette közrendi jellegét azokra a jogviszonyokra nézve, amelyek a fordulat előtt keletkeztek, de elbírálásuk később következett be.
Feltehető a kérdés, hogy mit kell alkalmazni a közrendbe ütköző szabály helyett. A hazai megoldás egységes abban, hogy ekkor a lex fori alkalmazandó, ami kézenfekvőnek is tűnik70. Ehhez képest gyakori megoldás az is, hogy a közrendbe ütközés esetén továbbra is a választott jogot alkalmazzák, azonban annak egy, nem a közrendbe ütköző szabálya kerül előtérbe71. Végezetül, amennyiben harmadik állam közrendjébe ütközött a külföldi jog, és az államközi kapcsolat jellege azt igazolja, akkor természetesen annak a harmadik államnak a szabályait kell alkalmazni - esetleg azzal a feltétellel, hogy a jogviszony ténylegesen annak az államnak a területén valósul meg72.
Érdekes kérdés, hogy a közrendi klauzula csak akkor alkalmazható-e, ha a jogviszonynak a fórumhoz valamilyen kapcsolódási pontja van73 - azaz pl. éppen ezért nem lehet mellőzni a külföldi jogot a fórum közrendjébe ütközés alapján akkor, ha az ítéletet teljes egészében külföldön kell végrehajtani. A kapcsolat kívánalma a jogirodalomban említett effektív hatás angolszász eredetű elméletéhez74, illetve a német Binnen-beziehung fogalmához75 kapcsolódik. Egyetértünk Vékással76 és Buriánnal77, akik szerint vannak olyan esetek, amikor a közrendbe ütközés az effektív kapcsolat nélkül is megállapítható lehet, bár nem osztjuk azt a nézetet, hogy ez az alkotmányos alapelvekbe ütközésre szorítkozna. Így pl. a joghatósági kikötés miatt Budapesten a holland jog alapján elbírálandó és aszerint érvényes, marihuána adásvételére vagy prostitúciós szolgáltatásra vonatkozó szerződés feltehetően akkor is a magyar közrendbe ütközik, ha a jogviszonynak Magyarországgal az elbírálás helyén túl más kapcsolata nincsen.
A közrend következő szempontjai a magyar graduális képzésben használt tankönyvekben kidolgozottak, ezért ezeket itt csak felsoroljuk. Ilyen megállapítás az, hogy történetileg a belföldi közrend kategóriáját kiterjesztve jutottak el az egyes jogrendszerek a speciálisan a kollíziós jogra jellemző ordre public international fogalmához, ahol a legfontosabb alapelvek már nem pusztán mint a jogrendszer legfontosabb alapértékei kerültek megállapításra, hanem abból a célból, hogy azok a külföldi jog korlátját képezzék78; hogy a közrend tartalma időben és térben változó79; hogy a közrendi klauzula csak egészen kivételesen alkalmazandó eszköz a bíróságok kezében80 és, hogy túl gyakori alkalmazásuk átpolitizálja a jogot81.
Végezetül megjegyzendő, hogy az olyan kollíziós rendszerben, ahol az alkalmazandó jogot nem objektív kapcsolóelvek, hanem eleve a szóba jöhető jogok tartalmi összehasonlítása alapján állapítják meg - mint pl. az amerikai better law approach-ot vagy a governmental interets analysis doktrínát követő jogok82 -, nagyon kis szerepe van csak a közrendnek, hiszen az alkalmazandó jog kiválasztásánál minden esetben tartalmi összehasonlítást kell végezni a szóba jöhető megoldások között. Ennek jó példája az 1991-es lousianai nemzetközi magánjogi törvény, amelyik egyáltalán nem tartalmaz közrendi klauzulát vagy hasonló - pl. ún. imperativ szabályokra utaló - rendelkezést, mert az alkalmazandó jog kiválasztásának alapja eleve a lehetséges lex causae-k összehasonlítása83.
A feltétlen érvényesülést kívánó szabályok lehetőséget teremtenek a szerződésre alkalmazandó jogon kívüli jog figyelembe vételére, ha ez a kollíziós szabályban megkövetelt kapcsolatban áll a jogviszonnyal; illetve lehetőséget teremt arra, hogy a fórum jogának a közrendiség szintjét el nem érő szabályát is alkalmazzák a külföldi jog helyett. Ezáltal az ilyen szabályok is határt szabnak annak, hogy a felek milyen tartalommal rendelkezhetnek egy szerződésben. Ennek mechanizmusait a nemzetközi magánjog tartalmazza.
A feltétlen érvényesülést kívánó szabályok (Mandatory rules, Zwingende Vorschriften, Lois de Police) témaköre európai uniós csatlakozásunk miatt előtérbe kerül, ugyanis a RE több értelemben is lehetővé teszi ezek figyelembevételét84, de az imperatív szabályok kérdésköre az EU-n kivüli jogegységesítés miatt is vizsgálat tárgyát képezheti85. A hatályos magyar jog eddig a fogyasztóvédelmi86 és a munkajogi87 szerződésekre vonatkozóan tette lehetővé az imperatív szabályok vizsgálatát.
Hasonlóképp a közrendi szabályokhoz, imperatív szabályok is lehetnek magánjogi és közjogi szabályok. Különbség azonban, hogy az imperatív szabály mindig normatív tartalmat jelöl, nem pedig általános elveket: az azok alkalmazását lehetővé tévő rendelkezések mindenhol kifejezetten szabályokat, rendelkezéseket -értsd: jogszabályokat - említenek. A gyakorlatban külföldi közjogi imperatív szabálynak adott helyt a bíróság akkor, amikor a külföldi devizajogi korlátozásokat figyelembe vette a szerződés érvényességének megállapításánál, kifejtve, hogy a devizajogi rendelkezések alkalmazási igénye nyilvánvalóan kiterjed az államhatáron túlra is88. Ehhez képest polgári jogi imperatív szabálynak minősítették az egyes fuvareszközök fuvardíj maximumát az egyébként kikötött jog ellenében akkor, amikor elutasították a felperesnek azt az igényét, hogy a maximálisan engedhető fuvardíj felett fizessen az alperes89. Bármilyen fogyasztóvédelmi vagy munkajogi szabály feltétlen alkalmazást nyerhet akkor, ha jobban védi a fogyasztót vagy egyéni munkavállalót a szerződésben választott jog szabályainál, és a jogviszonnyal meghatározott kapcsolata van.90
Külön magyarázatot igényel az imperatív norma alkalmazásának szintje. Itt két dologról kell beszélni: egyrészt a külföldi normának a belföldivel való együttvagy ahelyetti alkalmazásáról, másrészt pedig a külföldi norma figyelembevételéről. Ami az első esetet illeti, a fogyasztói szerződések és az egyéni munkaszerződések szabályozásának a RE-ben található példáján lehet kitérni arra, hogy milyen értelemben alkalmazzuk a külföldi feltétlen érvényesülést igénylő szabályt. Az Egyezmény megfogalmazása arra utal, hogy a fogyasztó szokásos tartózkodási helyén érvényes szabályok, illetve a jogválasztás hiányában a munkajogviszonyra alkalmazandó jog szabályai nem váltják fel vagy zárják ki a választott jog szabályainak alkalmazását - mint ahogy a belföldi közrendbe ütköző külföldi norma alkalmazását kizárja a belföldi közrendi klauzula -, hanem többletjogosultságokat teremtenek a fogyasztó vagy munkavállaló számára91: a fogyasztói és munkavállalóijogok katalógusa kibővül a fogyasztó szokásos tartózkodási helyén érvényesülő fogyasztói jogokkal, illetve az egyéni munkaszerződésre jogválasztás hiányában alkalmazandó jog szerinti jogokkal. A protektívebb szabályozás akkor fogja csak szó szerint kizárni a választott jog alkalmazását, ha egészen pontosan eltérő szabályozást tartalmaz a két jog ugyanarra a kérdésre: pl. ha a választott jog kizárja a munkavállalói rendes felmondást egy olyan esetre, ami a munkaviszonyra egyébként alkalmazandó jogban nevesítetten felmondási okként szerepel.
Ami a második esetet illeti, ha feltétlen érvényesülést kívánó szabályként közjogi jellegű szabályról van szó, természetesen a belföldi bíró semmilyen körülmények között nem fogja teljes terjedelmében alkalmazni a külföldi imperatív rendelkezést mint szerkezeti-tartalmi egységet az abban rejlő utasítással együtt - erre egyébként sem a RE, sem más jogforrás nem utasít -, tehát nem fogja pl. megkísérelni, hogy közjogi eszközökkel érvényt szerezzen a külföldi exportkorlátozásnak, pl. úgy, hogy alkalmazza az abban található szankciót, mint lefoglalás, bírság kiszabása a külföldi állam számára stb.; vagy hogy teljes terjedelmében alkalmazza a külföldi adójogi szabályt, abban az értelemben, hogy beszedi a külföldi állam részére a befizetni elmulasztott adót a féltől stb. A külföldi közjogi szabály címzettje a külföldi állam államigazgatási/államhatalmi szerve, ami - ellenkező tartalmú nemzetközi megállapodás hiányában - kizárja azt, hogy a belföldi államigazgatási szerv a külföldi közjogi szabály utasítását kövesse. Azonban a harmadik állam közjogi normáit alkalmazni előíró szabály, mint a RE 7. cikkely 1. bekezdése, egyértelműen utasítja a bírót a külföldi feltétlen érvényesülést kívánó norma figyelembevételére. A figyelembevétel pedig azt jelenti, hogy a bírónak érvényesítenie kell a közjogi norma megszegéséhez fűződő polgári jogi következményeket, mint a szerződés érvénytelenségének kimondása. Szászy a külföldi közjogi norma alkalmazásának lehetőségeit taglaló elemzésében92 említi Kegel megállapítását, amivel egyetértünk: "(a) külföldi közjog mint tény (...) magánjogilag jelentős lehet, és ezért figyelembe kell venni"93. Az imperativ szabályok figyelembevételére utasító rendelkezés éppen ennek a normatív alapját teremti meg.
Az imperativ szabályok nem korlátozódnak a fórum jogára. Az imperativ szabályokat kereshetjük a fórum jogában, valamely előre nevesített jogban, mint a fogyasztó szokásos tartózkodási helye, és olyan ország jogában is, amelyik szoros kapcsolatban áll a jogviszonnyal, anélkül, hogy a jogszabály pontosan meghatározná ezt a kapcsolatot.
Elsősorban persze figyelembe lehet venni a fórum imperativ szabályait: kifejezetten kitér a fórum imperativ szabályainak alkalmazására pl. a RE 7.2. cikkelye vagy a Mexikói Egyezmény 11. cikkelye.
Másodikként egyes speciális érdekcsoportok védelmekor nevesíthető az a kapcsolat, amelyik az érdekcsoport számára priorált állam jogára mutat. Ilyen a fogyasztó szokásos tartózkodási helye a RE 5. cikkely (2) bekezdése alapján, ha a jogviszony fogyasztói ügylet. Az előre nevesített kapcsolat további elemei az 5. cikkely szerint olyan tényezők, amelyek a fogyasztó lakóhelyét vagy szokásos tartózkodási helyét az ügylethez fűzik, mint pl. hogy ott a szerződést reklám vagy ajánlat előzte meg, vagy itt vették át a fogyasztótól a megrendelést stb. A fogyasztó lakóhelyére mutató példa az 1978-as osztrák nemzetközi magánjogi törvény 41. szakasza, az 1980-as Hágai Fogyasztói Klauzulák 6. cikkelye vagy a quebec-i polgári törvénykönyv 3117. cikkelye is.
A RE 6. cikkelye egy másik érdekcsoportot emel ki: eszerint az egyéni munkaszerződésben alkalmazott jogválasztás nem vezethet arra az eredményre, hogy megfossza a munkavállalót attól a védelemtől, amit a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog biztosít a számára. Ez a jog a 2. bekezdés szerint a szokásos munkavégzés helye - a lex loci laboris - lesz94, vagy ha az nem alkalmazható - mert pl. rendszeresen több országban is munkát végez akkor az őt foglalkoztató munkáltató azon telephelyének állama után állapítjuk meg az alkalmazandó jogot, amelyik őt foglalkoztatja95. Ha azonban bebizonyosodik, hogy valamely más államhoz jobban kapcsolódik a jogviszony, akkor annak az államnak a jogát kell alkalmazni96.
Előre nevesített kapcsolatot az adhéziós szerződések körén kívül is fel lehet mutatni. Ilyen lehet egy szerződésben a teljesítési, hely: Ole Lando úgy találta, hogy a com-mon law bíróságok nem fogják a szerződést érvényesnek találni akkor, ha a lex loci solutionis valamely közjogi szabályával ellenkezik"97. További lehetőség a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog feltétlen érvényesülést igénylő szabályainak figyelembe vétele. Ilyen pl. a Második Amerikai Nemzetközi Magánjogi Mintatörvény98 187. § (2) bekezdése, illetve az 1969-es Egységes Benelux Nemzetközi Magánjogi Törvény 13. cikkelye99.
Harmadik lehetőségként pedig előre nem meghatározható kapcsolat alapján, általában a jogviszonnyal kapcsolatban lévő bármely állam jogának imperatív szabályait lehet figyelembe venni. Így a RE 7. cikkely (1) bekezdése szerint a tényállással szoros kapcsolatot mutató állam feltétlen érvényesülést kívánó szabályait lehet figyelembe venni. Fontos ez a rendelkezés, mert az államok ezzel - azon keresztül, hogy egymás szabályainak kölcsönösen extraterritoriális jelleget biztosítanak, ha nem is az alkalmazás, de legalább a figyelembevétel szintjén - hatékonyabban tudják belső rendelkezéseiket érvényesíteni akkor, ha a jogviszony már kikerült a területükről, amire jó példa az exportkorlátozás megsértésével külföldre vitt javakra vonatkozó szerződés külföldi érvénytelenségének lehetősége.
A közrendi szabályokkal ellentétben egy szabály feltétlen érvényesülést igénylő jellege a bírói diszkréción túl további feltételekhez van fűzve. Az első feltétel, hogy a szabály normatív alakot öltsön. A második feltétel, hogy a feltétlen érvényesülést kívánásnak ki kell tűnnie a szabályból: a RE szerint itt olyan szabályokról van szó, amelyeket attól függetlenül alkalmazni kell, hogy mi a szerződésre alkalmazandó jog100. Mindez pedig kitűnik a szabály természetéből, céljából és a nem alkalmazás következményéből101. Kifejezetten leírják saját feltétlen érvényesülést kívánó jellegüket pl. az ún. Hágai/Visby Szabályok102. Kifejezetten imperatív pl. az 1977-es angol tisztességtelen szerződési feltételekről szóló törvény, amelyik a 27. cikkely (2) bekezdésében kifejezetten leírja, hogy az alkalmazandó külföldi jog ellenében is alkalmazni kell azt. Ilyen a devizakorlátozást előíró szabály103 vagy a spanyol jognak az egyes fuvareszközök esetére fuvardíj maximumot megállapító szabálya104. A RE államaiban az olyan jogalkotási termékek, amelyek az Egyezmény után keletkeztek, egyre nagyobb számban tartalmaznak kifejezett utalást arra, hogy alkalmazási igényük a 7. cikkely sze-rinti105. Ilyenek a magyar jogban a fogyasztói és egyéni munkavállalói szerződések kapcsán már említett szabályok. Véleményünk a magyar jogban ilyenekké tehetőek a termőföld haszonbérlettel kapcsolatos azon kötelmi jogi szabályok, amelyek célja az ún. zsebszerződések megakadályozása. 106
Rendszerint nem ilyenek a belső fogyasztóvédelmi szabályok: a német legfelsőbb bíróság szerint a fogyasztót jobban védő német fogyasztóvédelmi szabályból éppen annak Németországon belüli alkalmazási köre derül ki107, és így a RE 7. cikkelye mentén még akkor sem alkalmazhatóak, ha az 5. cikkben nevesített kapcsolat a tényállásban nem valósult meg.
A közrendi szabályokkal szemben a fogyasztói és egyéni munkavállalói szabályoknál relatív a norma im-peratív jellege, mert a tényállástói függ az, hogy összehasonlítva protektívebb legyen, mint a választott jog.108 A feltétlen alkalmazási igény tehát nem is feltétlen, hanem kifejezetten feltételes. Így az a szabály, hogy a fogyasztói igényt a vásárlás napjától számított 8 munkanapon belül érvényesíteni kell, imperatív egy 7 munkanapot előíró szabállyal szemben, de nem az egy 9 munkanapot előíró szabállyal szemben. A klaudikáló kógencia analógiájára ezek a szabályok klaudikálóan imperatí-vak: csak akkor alkalmazandóak, ha a választott jognál jobban védik a fogyasztót vagy egyéni munkavállalót. Mindezek mellett sem könnyű sokszor eldönteni egy szabály klaudikálóan imperatív jellegét, és végül a döntés nem csak a szabályok Összemérésén, hanem a szerződéses fél döntésén is múlik. Konkrét esetben nehéz lehet meghatározni, hogy az egyéni munkavállaló érdekeinek a választott jog és a lex loci laboris által biztosított kedvezmények közül melyik felel meg jobban. Szubjektív ismérvek nélkül nem határozható meg, hogy a túlóra elszámolásánál a munkaidő-kedvezmény vagy a túlóradíj lesz-e a kedvezőbb, és lesz-e a konkrét esetben imperatív.109 Így végül a jogalany dönthet arról, hogy egy szabály imperatív lesz-e, vagy sem.
Léteznek végül olyan megoldások is, ahol a normát annak közjogi jellege önmagában imperatívvá teszi, mint az Ole Lando által említett common law gyakorlat110. Történetileg ez volt az a terület, ahol a közrendiség és az imperatív szabályok átfedték egymást, mint a korábban érvényesült romanista gyakorlat, amely szerint a droit public a közrend azon része, amelyik a feltétlen érvényesülést igénylő szabályokat, az ún. közjogi szabályokat takarja.111
Az imperatív normák egy körénél nem az anyagi norma az, amelyik a szabály feltétlen alkalmazásra alapot adó jellegét tartalmazza, hanem a figyelembevételére utasító kollíziós szabály. Ez a helyzet a RE 5. és 6. cikkelyében szabályozott fogyasztóvédelmi és egyéni munkavállalói jogviszonnyal. Dogmatikailag vitatható, hogy ezek mennyiben ugyanúgy feltétlen érvényesülést kívánó szabályok, mint a 7. cikkely szerinti imperatív normák, hiszen egyrészt ezen szabályokból sok esetben nem tűnik ki feltétlen alkalmazási igényük, illetve ezen szabályok nem általában a lex causae, hanem csak a felek által választott jog korlátját képezik, valamint ezeket a legtöbb esetben nem csupán figyelembe venni lehet, hanem teljes terjedelmükben alkalmazni is; és ezek a szabályok csak relatíve imperatívak, mégis, azokat széles körben ugyanúgy az imperatív szabályok között tárgyalja a jogirodalom, mint a 7. cikkely szerinti szabályokat.112 Véleményünk szerint a hasonló kategóriába sorolás alapja pusztán az a tény, hogy ezek a szabályok is ugyanúgy az alkalmazandó jog korlátját képezik, mint a 7. cikkely szerinti szabályok. Jól és tömören ragadja meg ezt Mádl, amikor mind a gyengébb felet védő szabályozásnak, mind a bármilyen érintett harmadik állam imperatív szabályainak alkalmazására az utólagos vagy másodlagos kapcsolás kifejezést alkalmazza113, és úgy fogalmaz: "(e)z is Nachknüpfung, Durchgriff vagy Disregard a választott statútummal szemben, miután ezt a jelenséget ma már beemelik a nemzetközi magánjogi kapcsolóelvek rendszerébe "114 Bár szerintünk ebből még nem következik, hogy a fogyasztóvédelmi vagy munkajogi szabályok alkalmazására utasító szabályok besorolhatóak lennének az imperatív normák fogalomkörébe, mert a fentiek alapján jóval több különbség van alkalmazási és érvényesülési mechanizmusukban mint hasonlóság, mégis, elfogadjuk a széles körű jogirodalmi minősítést, és imperatív normaként tárgyaljuk őket, mint a 7. cikkely szerinti imperatív normákat.
A kiszolgáltatottabb fél védelmére persze objektív kollíziós normák útján is lehetőség lenne, amikor eleve előre meghatározott jog szabályait lehetne csak alkalmazni115, ez azonban dogmatikailag nem az imperatív szabályok fogalomkörébe tartozik, hanem a jogválasztás kizárásának, vagy a választható jogok körének korlátozásához, így nem foglalkozunk vele.116
Mivel az imperatív szabályok rendes jogszabályok, rendszerint a jogi hatást kiváltó tény időpontjában fennálló állapotukat kell figyelembe venni: azok megváltozása főszabályként nem érinti az elbírálás alatt álló jogviszonyokat.
Néha nem egyértelmű, hogy a külföldi jog alkalmazásának alapja a külföldi jog imperatív szabályának alkalmazási igénye, vagy a belföldi közrend védelme-e.
Nygh megemlíti a dilemmát118, hogy a szerződésnek az indiai exportkorlátozások alapján történő érvénytelenítése az alkalmazandó joggal szemben legalább annyira harmadik állam imperativ szabályának alkalmazása, mint a belföldi közrendi klauzula alkalmazása, aminek a tartalma itt az Indiával fenntartandó jó kapcsolat volt.119 - Ugyanez mondható el a nigériai maszkok ügyről120 is, ahol közvetlenül egy nigériai kiviteli tilalmat vettek figyelembe, ugyanakkor ez az alkalmazandó német jogban a belföldi jó erkölcsbe ütközés szabálya alapján volt csak alkalmazható. A nigériai maszkok ügyét Moloney121 a közrend fogalmába utalja - mert az nála az államközi kapcsolatok sérülése mint a jó erkölcsbe Ütközés alapja a fontosabb - Vörös122 az imperativ szabályok körében tárgyalja, mert számára a nigériai exporttilalom kapcsolódási pontja fontosabb, mint a német jognak a jó erkölcsöt védő szabálya. Németország és Nigéria viszonya és mindezek közrendi jellege.
Véleményünk szerint mindenesetre az imperativ szabályok figyelembevételét lehetővé tévő rendelkezések jóval többet jelentenek, mint a közrendi alapon álló érdekek érvényesítése. Mindazon esetek köre, ahol az imperativ szabályokhoz fűzött magánjogi jogkövetkezmények alapján más lett a jogvita kimenetele, mintha csak a közrendi korlátozás érvényesítésére lett volna lehetőség, jelentik az imperativ szabályok Önálló értelmét. Amint láttuk a RE külön szabállyal védi a belföldi imperativ normákat és a belföldi közrendet. Nyilvánvaló, hogy éppen a gyengébb felet védő szabályokból vezethető le a legjobban a közrendiség és a "szimpla" imperativitás közötti különbség. Így pl. az, hogy egy fogyasztói igény érvényesítésének határideje 8 nap, nem pedig csak 6, aligha nevezhető közrendi jelentőségű szabálynak, míg imperatívnak minősülhet. Abból a szempontból különíti el a feltétlen érvényesülést kívánó normákat a közrendtől, hogy azok "nem érik el a közrendi minőséget", több más forrás is, mint pl. a Második Amerikai Nemzetközi Magánjogi Mintatörvény123.
Végezetül a fórum szabályait illetően feltehetően igaz az állítás, hogy minden közrendi jellegű tételes norma egyben imperativ szabály is, míg nem minden imperativ szabály éri el a közrendiség mércéjét.
Véleményünk szerint a RE 7. cikkelyének a hatályos magyar jogi dogmatikába illesztéséhez egy alapvető ponton meg kell bolygatnunk nemzetközi magánjogi dogmatikánkat. A vonatkozó kommentárokból, írásokból ugyanis az derül ki, hogy a 7. cikkely szerinti ún. imperativ szabályok természetük szerint gyakran közjogi jellegű szabályok (vámszabályok, pénzügyi vagy igazgatási korlátozások stb.) Kérdés, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogi szabály vonatkozhat-e közjogi jellegű szabály összeütközés feloldására, vagy előírhatja-e a belföldi bírónak külföldi közjogi jellegű szabály figyelembevételét. Válaszunk - előrevetítve későbbi fejtegetéseink - röviden az, hogy a magyar Kódex logikus, jól záró rendszere ezt nem teszi lehetővé, mert nem tartozik tárgyi hatálya alá a közjogi norma alkalmazására utasítani. A magyar nemzetközi kollíziós magánjog csak magánjogi szabályok közötti nemzetközi jogszabály - Összeütközés feloldására hívatott: erre predesztinálja a Kódex tárgyi hatályát megfogalmazó 1. §-a, valamint a ráépült doktrína is.124 Véleményünk szerint annak az oka, hogy az imperatív szabályokról szóló rendelkezés belekerült a RE-be az, hogy egy sor külföldi nemzetközi magánjognak a tárgyi hatálya nem olyan pontosan a körülírt és valóban a magánjogi kol-líziókhoz szabott, mint a hazai125. Ezen jogokból kiindulva elképzelhető a közjogi szabály figyelembevételére utasítás, de a magyar jogba ez csak a Kódex rendszerét megbontva fér bele. A korábbi magyar jogirodalomban egyébként jelen volt a közjogi szabályok kol-líziójának kérdése, és elfogadott a külföldi közjogi norma alkalmazásának a már említett szintje, ami a norma figyelembevételét írja elő126 - ez a lehetőség csupán a jelenleg hatályos jogszabályból hiányzik.
Kérdés végül, hogy mi az eredménye annak, ha a RE 7. cikke alapján vesszük figyelembe a harmadik államok imperatív szabályát, ahhoz képest, ha ez nem lenne előírva? Ekkor véleményünk szerint az a helyzet, hogy ezek a jogok csak akkor vehetőek figyelembe, ha az alkalmazandó jog anyagi szabályai szerint ezek valamilyen anyagi jogi rendelkezés kiváltását lehetővé teszik, vagy ha a külföldi imperatív norma figyelmen kívül hagyása a belföldi közrendbe ütközne. Így pl. ha a nigériai maszkok ügyéhez hasonló esetet kellene ma Magyarországon elbírálni, akkor amennyiben a német jog lenne az irányadó a szerződésre, akkor figyelembe lehetne venni a nigériai szabályt, mert a német jognak a jó erkölcsbe ütközést tiltó szabálya éppen a nigériai maszkok ügyében hozott jogértelmezés alapján kiterjed a külföldi imperatív normák kijátszásával létrejött szerződésre is. Ha azonban olyan állam joga lenne az irányadó, amelyikben erre semmilyen anyagi szabály nem terjed ki, akkor nem lehetne figyelembe venni a nigériai kiviteli tilalmat. Legvégső esetben esetleg a magyar közrendbe ütközőnek minősülhetne a nigériai kiviteli tilalomba ütköző szerződés, feltehetően a jó erkölcsbe ütközést szankcionáló magyar szabály - a Ptk. 200. § (2) bekezdése - közrendi jellegűvé minősítése kapcsán, ami azonban olyan rendkívül spekulatív helyzetekhez vezetne, ami semmiképpen sem ideális.
A sem közrendi, sem imperatív jelleggel nem felruházott kógens szabályok köre az, amelyekkel szemben a külföldi jog alkalmazásának felek által megfogalmazott elvárásai kollíziós jogválasztás esetén teljes mértékben érvényesük Mindezek szabályait azonban egyrészt kimerítően tartalmazza polgári jogi dogmatikai rendszerünk, másrészt - csak kollíziós jogi relevanciáit illetően - az anyagi jogi és kollíziós jogi jogválasztással kapcsolatosan a bevezetőben említett nemzetközi magánjogi dogmatika is. ■
HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE
Balla - Balla Ignác: Tételes magyar nemzetközi magánjog, Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1928.
Batiffol - Batiffol & Lagarde: Traité de droit inter-national privé, 8. kiadás, 1993.
Bánrévy - Bánrévy Gábor: A szerződésre irányadó jog meghatározása, in: A külkereskedelmi tevékenységjogi kézikönyve, Budapest, ELTE Jogi Továbbképző Intézet, 2., bővített, átdolgozott kiadás, 1994. pp. 14-26.
Burián - Burián László: Gondolatok a közrend szerepéről, in: Magister artis boni et aequi - Studia in honorem Németh János, különnyomat, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2003.
Burián - Kecskés - Vörös + szélszám - Burián László - Kecskés László - Vörös Imre: Magyar nemzetközi kollíziós magánjog, Budapest, Logod Bt., 1997.
Dicey - Dicey után Morris, J. H. C. (szerk.): Dicey's Conflict of Laws, London, Stevens&Sons Ltd., Sweet&Maxwell Ltd., 1949., 6. kiadás.
Ehrenzweig - Ehrenzweig, Albert A.: A Treatise on the Conflict of Laws, St. Paul, Minnesota, West Publishing Co., 1962.
Ferenczi - Ferenczi Árpád: Nemzetközi magánjog, Budapest, 1911.
Fitori - Fitori Erzsébet: Jogszerű kereskedelmi korlátozások az EK Szerződés közrendi klauzulája alapján, in: Globalizáció, piacliberalizáció - A világméretű globalizáció megvalósításának jogi eszközrendszere, a piacliberalizációs szabályozás és korlátai, Miskolc, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, 2004., pp. 191-232.
Hay - Hay, Péter (szerk.): Conflict of Laws (Priváté International Law and Procedure), Budapest, Central European University, 1996/1997. Szöveggyűjtemény, belső oktatási célból kiadva, kereskedelmi forgalomba nem került.
Hontvári - Hontvári Mátyás: Felelősség a minőségért a nemzetközi adásvétel körében, KJK Budapest, 1979.
Mádl - Mádl Ferenc: Az akarati auronómia a magyar nemzetközi magánjogban, in: Állam- és Jogtudomány 1987-1988/3-4. összevont szám, 633-645.
Mádl-Vékás - Mádl Ferenc-Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat és az ELTE közös kiadványa, 3., átdolgozott kiadás, 1992.
Mayer (1) - Mayer, Pierre - Droit international privé, 4. kiadás, 1993.
Mayer (2) - Mayer, Pierre: Reflections on the International Arbitrator's Duty to Apply the Law - the 2000 Freshfields Lecture, in: Arbitration International 2001/3, 235-249.
Moloney - Moloney, Niamh (szerk.): Conflict of Laws - Casebook, London, Old Bailey Press, 1997.
Nygh - Nygh, Peter: Autonomy in International Contracts, Oxford, New York, Oxford University Press, 1999.
Ole Lando - Ole Lando: Private International Law - Contracts, in: International Encyclopedia of Comparative Law, Vol. III. Chapter 24., MOHR-1976.
Palásti - Palásti Gábor: Külföldi jog alkalmazása a termőföld hasznosításáról szóló szerződésekre, in: Napi Jogász, 2001. november, pp. 21-28
Savigny - Savigny: Treatise on the Conflict of Laws, 2. kiadás Guthrie Tr., 1880.
Scoles - Scoles, Eugene F., Hay, Peter: Conflict of Laws, 2nd ed., Hornbook Series, West Publishing Co., St. Paul, Minnesora, 1992.
Szántó - Szántó Mihály: Nemzetközi magánjog, különös tekintettel hazai viszonyainkra, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia és Nagy Sándor Könyvnyomdája, 1893.
Szászy (1) - Szászy István: A szerződő felek jogszabályválasztó joga a nemzetközi kötelmi jogban, Budapest, Tébe Kiadóvállalata, 1929.
Szászy (2) - Szászy István: Jogszabály összeütközések, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1973.
Vincze - Vincze Andrea: A közrend, mint kereskedelmi akadály a nemzetközi magánjogban, in: Globalizáció, piacliberalizáció - A világméretű globalizáció megvalósításának jogi eszközrendszere, a piacliberalizációs szabályozás és korlátai, Miskolc, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, 2004., pp. 174-191.
JEGYZETEK
1 A dolgozat a szerzőnek a jogválasztással kapcsolatos PhD értekezése egy fejezetének kivonata. A dolgozat néhány további fejezete és a szerző kapcsolódó írásai az elmúlt években további szaklapokban (Jogtudományi Közlöny, Gazdaság és Jog, Napi Jogász, Cég és Jog, Miskolci Kari Akta stb.) jelentek meg.
2 Ld. az 1979.: 13. tvr. a nemzetközi magánjogról (továbbiakban: Kódex) 24. §; a magyar jogirodalomban pl.: Szászy (1); Mádl; Hontvári 215-283.; Mádl-Vékás 418-421., Bánrévy; Burián-Kecs-kés-Vörös 708-759. szélsz, stb.
3 A kérdés önállóan értelmezhető egy harmadik fajta, hasonlóképpen lényeges rendelkezés, a fórumválasztás vonatkozásában is, amely azonban a nemzetközi polgári eljárásjog kategóriarendszere alá tartozik, és így rá ebben a tanulmányban nem térünk ki.
4 Ld. Burián kiváló tanulmányát, főképp: Burián 119-122.
5 Az EK-nak a szerződésre alkalmazandó jog tárgyában meghozott Római Egyezményét (továbbiakban: Római Egyezmény) követve a fenti kijelentés céljából a szerődéses kötelmek közé soroltuk a munkaszerződéseket is. A szerződésen kívüli kontextusban a diszpozitivitás és kógencia nem bír jelentőséggel, az imperativ normáknak más jogviszonyban való figyelembevételére utasító lényegesebb normát pedig nem találunk, bár elméletileg az nem kizárt.
6 A magyar jogban ld. Kódex 25-29. §; a jogirodalomban a jogválasztáshoz fentebb hivatkozott művek, oldal és szélszám szerint folytatólag.
7 Az imperativ szabályok egy része, mint pl. a fogyasztót jobban védő rendelkezések (pl. Római Egyezmény 5. cikkely) és az egyéni munkavállalót jobban védő rendelkezések (pl. Római Egyezmény 6. cikkely), szintén csak a felek akarati autonómiájával összefüggésben értékelhetők, mert az imperativ szabályok mint a választott jog korlátai jelennek meg. Ehhez képest azonban az imperativ szabályok figyelembevételét előíró általános értelmű utasítás (Római Egyezmény 7. cikkely) a szerződés jogára vonatkozik, függetlenül attól, hogy azt jogválasztás vagy egyéb kapcsolóelv alapján kell-e alkalmazni.
8 A kézirat lezárásakor a RE-t aláírta a Magyar Köztársaság kormánya, azonban ratifikációja még nem történt meg. Kérdéses, hogy az Egyezménynek rendeletté alakítása megelőzi-e a ratifikációt.
9 Ld. a Ptk. módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 5/C. §-át.
10 Kódex 51. § (3) bekezdés.
11 Anyagi jogi jog választásról beszélünk, ha a jogválasztás nem a kollíziós norma, hanem az anyagi polgári jog hatálya alatt áll, mint pl. a lényeges külföldi elemmel nem rendelkező szerződésben történő jogválasztás, és mint ilyen, a szerződéses szabadság hagyományos polgári jogi elve vonatkozik rá. Ehhez képest a kollíziós jogi jogválasztásra a kollíziós norma ad lehetőséget, és így a fórum kógens normáihoz el sem jutunk. Bővebben ld. pl. Mádl-Vékás 418-419., Burián-Kecskés-Vörös 712-714., Szászy (2) 160-164. A magyar választottbírósági gyakorlatból: VB 1998. 3.
12 Ennek remek Összefoglalását adja Burián (Burián 101-117.)
13 A fogyasztóvédelmi tartalmú imperativ szabályokhoz ld. az Egyezmény 5. cikkelyét, az egyéni munkavállalókat védő imperativ szabályokhoz a 6. cikkelyt, és általában az imperativ szabályokhoz a 7. cikkelyt. Ehhez képest ld. a hagyományos közrendi klauzulát a 13. cikkelyben.
14 Burián 117.
15 Pl. Szászy (1) 155-167., Szászy (2) 149-153., Mádl-Vékás 131-136., Burián-Kecskés-Vörös 449-472., Burián, Vincze stb.
16 Pl. Kódex, és a 44/2001. EGK. Sz. Rendeletet a bírósági joghatóságról és a külföldi bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról polgári jogi és kereskedelmi Ügyekben, New Yorki Egyezmény a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról stb. Ld. továbbá: Burián.
17 Ld. pl. a GATI XX. cikkelyét, vagy annak alapján az EK-Szerződés 30. cikkelyét.
18 A nemzetközi polgári eljárásjogi vonatkozásokhoz Burián 117-122. A nemzetközi gazdasági jogi eseteket, a közösségi jogot, illetve a GATT joganyagát kommentáló kézikönyvek rendszerint tárgyalják. Az EK-Szerződés 30. cikkelye alapján álló esetek részletes elemzéséhez részletesen ld. Fitori.
19 Pl. Savigny 76.
20 Idézi: Nygh 8.
21 Szászy (1) 55-62.
22 Szántó 12-13., Ferencit 7-8., Balla 25. A hazai gondolkodás fejlődésének rövid bemutatásához ld. Burián 107-108.
23 Pl. Burián-Kecskés-Vörös 138 szélsz., Mádl-Vékás 131.
24 Római Egyezmény 16. cikkely.
25 Mexikói Egyezmény 18. cikkely.
26 Kódex 7. § (1) Mellőzni kell a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a magyar közrendbe ütköznék.
(2) A külföldi jog alkalmazása egymagában nem mellőzhető azért, mert a külföldi állam társadalmigazdasági rendszere a magyarétói eltér.
(3) A mellőzött külföldi jog helyett a magyar jogot kell alkalmazni.
27 Részletesen pl. Szászy (1) 55-62., Mádl-Vékás 131-136., Burián-Kecskés-Vörös 449-471. szelsz., Dicey 19-22., 408-409., 604-607., 667., Ehrenzweig 133-136., 342-352. stb., és számos önálló munka a témában.
28 Csak maga a Kódex is több jogviszonyban nevesíti és specifikus tartalommal bontja ki a közrendi hivatkozást: a személyes jogon belül ld. 15. § (2), (3) bekezdés, a deliktuális felelősségen belül ld. 34. § (1), (2) bekezdés (pl. Burián-Kecskés-Vörös 866., 869. szélsz.); a családi jogon - házasság megkötésén belül ld. 38. § (2) bekezdés (pl. Burián-Kecskés-Vörös 903-926. szélsz.); családi jog - házasság felbontásán belül ld. 41. § (pl. Burián-Kecskés-Vörös 927. szélsz.).
29 Huntington v. Atrill [1893] AC 150 Privy Council; Banco de Vizcaya v. Don Alfonso de Borbon y Austria [1936] 1 KB 140 K.B. Division; USA v. Inkley [1988] 3 WLR 304 Court of Appeal.
30 Szászy (1) 57.
31 BGHZ 31,367.
32 Attorney-General (UK) v. Heinemann Publishers Australia Pty Lttd. (No. 2) (1988) 165 CLR 30.
33 Dynamit Actien-Gesellschaft v. Rio Tinto Co [1918] AC 260 House of Lords.
34 Magyar Királyi Kúria 5767/1926. sz. ítélete, in: Szászy (1) 55.
35 Szászy (1) 58-59.
36 Akai Pty. Ltd. v. The People's Insurance Co. Ltd. (1996) 141 ALR 374.
37 Szászy
38 Szászy (X) 61.
39 Burián-Kecskés-Vörös 456. szélsz.
40 Burián-Kecskés-Vörös 469. szélsz.
41 OleLando 73. bek.
42 Peter Bucham Ltd. and Macharg v McVey [1955] AC 516 High Court of Justice of Eire.
43 A kamat mint jogintézmény tételesjogiïag tiltott az iszlám jogban; a kínai jog pedig egy sor rendelkezésével írja elő azt, hogy a szerződések érvényességének feltétele az állami haszon.
44 7. § (2) bekezdés.
45 Restatement, Conflict of Laws, 2nd.
46 A gyakorlatban pl. Southern International Sales Co. v. Potter & Brumfield Div. of AMF Inc. 410 F. Supp. 1339 (SDNY 1976), ahol puertó ricói jogot alkalmaztak a fenti teszt alapján a választott in-dianai jog helyett; vmint Fricke v. Isbrandtsen Co. 151 F. Supp. 465 (SDNY 1957).
47 Scoles664.
48 Intercontinental Hotels Corp. v. Golden, 15 N.Y.2d 9,254 N. Y. S. 2d 527,203 N. E. 2d 210,213 (1964)
49 Ury v. Jewelers Acceptance Corp., 227 Cal.App.2d 11, 38 Cal. Rptr. 376, 382-83 (1964); Big Four Mills, Ltd. v. Commercial Credit Co., Inc., 307 Ky. 612, 211 S. W. 2d 831, 836 (1948)
50 Burián-Kecskés-Vörös 466. szelsz.
51 Mádl-Vékás 132-133.
52 Szászy (2) 149.
53 Szászy (2) 149.
54 Ole Lando 73. bek., Burián 102-104.
55 Burián-Kecskés-Vörös 465. szelsz.
56 Burián 101-102.
57 Mádl-Vékás 132., Ole Lando 73. bek.
58 Szászy (2) 149.
59 Burián 101.
60 Nygh alapján ide tartoznak Batifoll és Lagarde, Mayer és Kropholler és Nygh maga is erre a következtetésre jut - Nygh 123. Továbbá: Ole Landold. A szabályt eseti jelleggel is kimondták: Lemenda Trading Co. Ltd. v. African Middle East Petroleum Co. Ltd. [1988] QB 448.
61 Regazzoni v. K C Sethia Ltd [1958] AC 301 House of Lords és Lemenda Trading Co Ltd v African Middle East Petroleum Co. Ltd. [1988] QB 448.
62 Moloney 16.
63 Ennek a megoldásnak az előfutára az 1971-es Második Amerikai Nemzetközi Magánjogi Mintatörvény 6. § (2) c) bekezdése, amelyik lehetővé teszi az esettel kapcsolatban lévő harmadik állam közrendjének alkalmazását, ha annak a harmadik államnak fontos érdeke fűződik hozzá. Nyilvánvaló, hogy ennek a rendelkezésnek az oka az, hogy az USA-ban a kollíziók túlnyomó része tagállami szintű, ráadásul a szövetségi jellegből kifolyólag az egyes tagállamok közrendi megfontolásai az esetek túlnyomó részében egybeesnek legalábbis a szerződéses kötelmek területén, ráadásul a jog nyelve is nagyjából homogén.
64 Szászy (2) 152-153.
65 Szászy in Burián 110.
66 Mayer (2) 246.
67 Mayer (2) 244-245.
68 Szászy (2) 153.
69 Batiffol 364, Mayer (1) 206, Fender v. St. John Mildmay [1938] AC 1, Seidler v. Schallhopfer [1982] NSWR 80.
70 Kódex 7. § (3) bekezdés; Burián-Kecskés-Vörös 471. szélsz., illetve a "kisegítő jog" kérdésköre: 472-483. szélsz.; Mádl-Vékás a kisegítő jogról: 136-137.
71 Nygh az olasz, a német és a svájci megoldást találja ilyennek, ld.: Nygh 206-207.; továbbá Burián-Kecskés-Vörös 460. szélsz.
72 Szászy (2) 152.
73 Mádl-Vékás 135., Burián-Kecskés-Vörös 462-463. szélsz.
74 Burián-Kecskés-Vörös 467. szélsz.
75 Burián 106-107.
76 Mádl-Vékás 134-135.
77 Burián 106-107.
78 Mádl-Vékás 131., Burián-Kecskés-Vörös 451. szélsz.
79 Mádl-Vékás 132., Burián-Kecskés-Vörös 457. szelsz.
80 Mádl-Vékás 135., Burián-Kecskés-Vörös 456-459. szélsz.
81 Mádl-Vékás 132.
82 Ld. pl. Burián-Kecskés-Vörös 221-225.
83 Hivatkozva Rabelre és Symeniodes-re, Nygh 207.
84 Ld. az 5., 6. és 7. cikkelyeket.
85 Ld. pl. a Mexikói Egyezményt vagy a kereskedelmi ügynöki megállapodásra alkalmazandó jogról szóló 1978-as Hágai Egyezményt.
87 Kódex 51. § (3) bekezdés.
88 Ez már a Római Egyezmény létrejötte előtt is ezen az alapon volt alkalmazandó: Kahler v. Midland Bank Ltd., [1950 AC 24]; jogirodalomban: Batiffol 429., Mayer (1) 90.
89 Ralli Bros v. Cia Naviera Sota y Aznar [1920] 2 KB 287.
90 Római Egyezmény 5. és 6. cikkely.
91 Ld. továbbá pl. Burián-Kecskés-Vörös 755. és 759. szélsz.
92 Szászy (2) 270-286.
93 Szászy (2) 283.
94 Szászy (2) bekezdés a) pont.
95 Szászy (2) bekezdés b) pont.
96 Szászy (2) bekezdés utolsó fordulata.
97 Ole Lando 74. bekezdés sz.
98 Restatement, Conflict of Laws, 2nd, 1971.
99 Mindkettő: Ole Lando 75. bek.
100 Római Egyezmény 7. cikkely (2) bekezdés
101 Ld. uo.
102 A tengeri árufuvarozás területén a fuvarozói felelősség alóli kimentési okok és a felelősség szintjének meghatározása tekintetében akkor is ezeket a Szabályokat kell alkalmazni, ha olyan jogot választottak a hajóraklevélen, amelyik a fuvarozó számára kedvezőbb felelősségi szabályokat enged. Ld. The Hollandia [1983] 1 AC 565 House of Lords, England; részletesen: Hay 68-71, rövid összefoglaló: Moloney (1) 155-157.
103 Kahler v. Midland Bank Ltd., [1950 AC 24]; jogirodalomban: Batiffol 429., Mayer (1) 90.
104Ralli Bros v. Cia Naviera Sota y Aznar [1920] 2 KB 287.
105 Nygh 211.
106 Ld. Palásti.
107 BGH, 1997. március 19. (1997) 25 NJW 1697.
108 A közrendi relativitásra esetleg az effektív hatás vagy Binnenbeziehung elmélete lehet példa.
109 Ld. Nygh 158.
110 Ld. korábban.
111 Burián 101-102.
112 Ld. pl. Burián-Kecskés-Vörös 744-759.
113 Mád! 643.
114 Mád/643.
115 Így pl. a svájci nemzetközi magánjogi törvény 120.2. cikkelye megtiltja a fogyasztói szerződésekre a jogválasztást.
116 Ez a megoldás a kollíziós jog értéksemlegességé-bői fakadóan kevéssé használatos: semmi sem garantálja, hogy az előre meghatározott jog, vagy a választhatóságukban korlátozott jogrendszerek a kiszolgáltatottabb félre (pl. fogyasztóra) valóban kedvezőbb szabályokat tartalmaznak, mint amit választani kívántak.
117 Nem térünk itt ki azokra a történetileg már meghaladott nézetekre, amelyek az imperatív szabályokat egyértelműen a közrendi klauzula egy esetének tekintették, mint pl. Szászy 1947-es magyar nemzetközi magánjogi törvénytervezete, amely 15. §-ában nagyszerűen elegyítette a két intézmény elemeit, amikor úgy rendelkezett, hogy a külföldi jog alkalmazása közrendbe ütközés miatt kizárt, "ha a jó erkölcsökkel vagy a magyar jog olyan alapelveivel van ellentétben, amelyek az adott esetben feltétlen alkalmazást igényelnek" [Szászy (2) 150-151.]. Továbbá: Burián 101-117.
118 Nygh 224-225.
119 Regazzoni v. K C Sethia Ltd [1958] AC 301 House of Lords.
120 BGH 22.6. 1972 NJW.
121 Moloney 15.
122 Burián-Kecskés-Vöws 819-828. szelsz.
123 Ole Lando 75. bek.
124 A Kódex kivételesen utasít közjogi norma figyelembevételére - ld. a külföldi közlekedési szabálysértés elbírálását a 33. § (1) bekezdésében -, azonban ez csak egy pontosan körülírt szabály típusnak egyetlen kérdésben való figyelembevételére szólít fel, nem pedig általában bármilyen harmadik államnak a saját joga szerint feltétlen érvényesülést kívánó szabálya figyelembevételére.
125 Ld. a common law-t és a conflict of laws koncepcióját a nevében is szűkítő private international law/internationales privatrecht/droit international privé koncepciójával szemben. Az idézett common law esetek a külföldi büntetőjogi, pénzügyi jogi stb. szabályok alkalmazását nem azért utasították el, mert azok nem tartoznak a nemzetközi magánjog területére, hanem a közrendbe ütközés miatt.
126 Szászy (2) 281-282.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Palásti Gábor, egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem, ÁJK
Visszaugrás
