https://doi.org/10.59851/mj.73.08.8
A Kúria kimondta, hogy felsőoktatási felvételi tájékoztató általános hatályú rendelkezésnek minősül, amelynek jogszerűsége az arra alapított besorolási határozattal együtt közigazgatási perben vitatható.
Jogeset száma: Kúria Kfv.VI.37.600/2025/5. (BH 2026.66.)
Kulcsszavak: közigazgatási per; közigazgatási jog; jogalkalmazás; felsőoktatás; közigazgatási cselekmény; általános hatályú rendelkezés; felvételi tájékoztató
In its judgment, the Curia ruled on the issue whether a university admissions guide may be subject to judicial review by administrative courts. The Curia established that such guides have to be classified as administrative acts, more specifically provisions of general application within the legal framework of the Code on Administrative Court Procedure. Therefore, applicants can challenge the legality of such guides in conjunction with the individual administrative act in which the provisions of the guide are applied to the applicant. The Curia also stated that the autonomy of universities does not preclude administrative courts from conducting judicial review of university admissions guides.
Keywords: administrative litigation; administrative law; judicial practice; judicial review; administrative acts; provisions of general application; university admissions guide
A Kúria végzésének releváns tényállása szerint a felperes felsőoktatási felvételi eljárást kezdeményezett, amely során a II. r. alperes felsőoktatási intézmény (a továbbiakban: Egyetem) által meghirdetett kereskedelem-marketing alapszak állami ösztöndíjas és önköltséges formájára is leadta jelentkezését. A felperes a felvételi évében angol nyelvből 65 százalékos eredményű emelt szintű érettségi vizsgát tett. Az erről kiállított érettségi bizonyítvány az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. r. (a továbbiakban: Érettségirendelet) 45. § (4)-(5) bekezdései alapján angol nyelvből B2 komplex, államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű okiratnak minősül.
A felsőoktatási felvételi tájékoztatónak (a továbbiakban: Tájékoztató) az Egyetem által meghirdetett kereskedelem-marketing szakra vonatkozó része az intézményi pontok számítása kapcsán kimondta, hogy a jelentkező számára a B2 komplex államilag elismert nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű nyelvtudás jogcímen 35 intézményi pont csak akkor adható, ha a jelentkező a nyelvvizsgát nem az adott szakon többletpontot eredményező emelt szintű érettségivel szerzi meg.
Az I. rendű alperes Oktatási Hivatal besorolási határozatával (a továbbiakban: besorolási határozat) a felperest az Egyetem által meghirdetett önköltséges kereskedelem-marketing alapképzési szakra sorolta be. Indokolása szerint a felperes az érettségi pontok körében 65 pontot kapott az emelt szintű angol nyelvi érettségi után, továbbá 50 intézményi pontot kapott érettségi, szakképesítés és középfokú tanulmányok címen. A felperes számára ugyanakkor nem állapított meg intézményi pontot az emelt szintű érettségivel megszerzett nyelvvizsga után.
A felperes keresetet terjesztett elő az Oktatási Hivatal besorolási határozatával szemben. Ebben kifejtette, hogy az Oktatási Hivatal nem vehette volna figyelembe az intézményi pontok számításánál az Egyetem Tájékoztatójában foglalt kikötéseket, azok ugyanis ellentétesek az Érettségirendelet 45. § (4) bekezdés a) pontjában, valamint az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatásról és a külföldön kiállított, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történő honosításáról szóló 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyelvvizsgarendelet) 14. § (7) bekezdésében foglalt egyenértékűség követelményével. Az emelt szintű nyelvvizsga után járó 35 intézményi pont jóváírása ugyanis nem tehető függővé attól, hogy a jelentkező a nyelvvizsgát akkreditált vizsgaközpontban vagy emelt szintű érettségivel szerezte meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a besorolási határozatot megsemmisítette, és az Oktatási Hivatalt új eljárásra kötelezte.
Ítéleti indokolásában rögzítette, hogy az Egyetem által megalkotott Tájékoztató különbséget tesz az államilag elismert nyelvvizsga és az emelt szintű nyelvi érettségi között, ugyanis ha a jelentkező a nyelvvizsgát nem emelt szintű érettségivel szerezte, akkor jár neki 35 intézményi pont, ha viszont emelt szintű érettségivel szerezte azt, akkor nem. A Tájékoztató ezáltal sérti a Nyelvvizsgarendelet 14. § (7) bekezdésében foglalt egyenértékűség követelményét. Utalt rá, hogy a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ffvr.) 19. § (1a) bekezdése által a felsőoktatási intézmények számára biztosított intézményi autonómia sem jogosítja fel az Egyetemet arra, hogy kivonja magát a felvételi eljárásra és az érettségire vonatkozó jogszabályi követelmények alól. A megismételt eljárásra előírta, hogy az Oktatási Hivatalnak a Tájékoztatóban foglalt jogsértő rendelkezés alkalmazása nélkül kell eljárnia, tehát a besorolást úgy kell elvégeznie, hogy megadja a felperesnek az emelt szintű angol érettségi vizsgával szerzett nyelvvizsgáért járó 35 intézményi pontot is.
A jogerős ítélettel szemben az Egyetem terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy az Ffvr. 19. § (1)-(1a) bekezdései alapján jogosult az intézményi pontok számítására vonatkozó szabályok megalkotásával meghatározni, hogy az egyes készségeket és kompetenciákat milyen módon kívánja értékelni.
Kiemelte, hogy magánfenntartású felsőoktatási intézményként az általa kibocsátott Tájékoztató törvényességét csak a fenntartó jogosult vizsgálni, erre a közigazgatási bíróságnak nincs hatásköre, következésképpen a bíróság jelen esetben sem vizsgálhatta volna, hogy a Tájékoztató
- 554/555 -
megfelel-e a jogszabályoknak. Utalt rá, hogy ellenkező esetben a bíróság a fenntartó hatáskörét vonná el.
Utalt arra is, hogy sem a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.), sem más törvény sem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint a közigazgatási perben meg lehet állapítani egy felsőoktatási intézmény belső szabályzatának jogsértő mivoltát. Kiemelte, hogy a per tárgyát kizárólag az Oktatási Hivatal besorolási határozatának jogszerűsége képezte, amelynek vizsgálata során a bíróságnak az Egyetem belső szabályzatában foglaltakat az Oktatási Hivatal által is megtartandó szabályként kellett volna figyelembe vennie. Kifejtette, hogy az egyenértékűség elve szerint az idegen nyelvből tett emelt szintű érettségi az államilag elismert nyelvvizsgával egyenértékű, ebből azonban nem következik, hogy az így megszerzett nyelvvizsgának a felvételi eljárás során mindenképpen többletpontot kell eredményeznie. Az egyenértékűség elve nem írja felül a felsőoktatási intézmény autonómiáját, tehát az intézmény szabadon dönthet úgy, hogy az ilyen nyelvtudást nem kívánja kétszeresen értékelni.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította végzésével.
Indokolásában az Nftv. és az Ffvr. rendelkezéseire utalással leszögezte, hogy a felsőoktatási felvételi összpontszám három kategóriából tevődik össze, amelyek közül az egyik a felsőoktatási intézmény által adható intézményi pontok kategóriája. A jogalkotó e kategórián keresztül juttatja érvényre a felsőoktatási intézményeket megillető autonómiát, amelyből fakadóan az intézmények maguk határozzák meg működési szabályaikat és felvételi követelményeiket. Az Ffvr. 15. § (3) bekezdése és 19. § (1) bekezdése tehát azokat a kereteket határozza meg, amelyeken belül a felsőoktatási intézmény megállapíthatja az intézményi pontok jogcímét és mértékét. Az már az intézményi autonómiába tartozik, hogy a felsőoktatási intézmény az Ffvr. 19. § (1) bekezdésében felsorolt jogcímek közül melyekre ad pontot, azaz mely kompetenciát, készséget kívánja értékelni. A normaszövegben szereplő "különösen" fordulat arra utal, hogy a jogalkotó nem korlátozta a szabályozást a konkrétan megnevezett jogcímekre, azonban korlátot jelent az, hogy az Ffvr. 15. § (3) bekezdés c) pontja szerint a jelentkező összesen 100 intézményi pontot szerezhet. Szintén az intézményi autonómia jelenik meg az Ffvr. 19. § (1a) bekezdése szerinti szabályozásban, miszerint az intézményi pontok elfogadhatóságáról is a felsőoktatási intézmény dönt, és a besorolási határozat intézményi pontokra vonatkozó rendelkezése az intézmény döntésén alapul.
A Kúria szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy mivel a felperes az intézményi pontok számítását vitatta, a besorolási határozat mellett a közigazgatási jogvita tárgyát képezte az intézményi pontszámításra vonatkozó Tájékoztató azon része is, amelyen a besorolási határozat alapul. Az elsőfokú bíróság azt is helyesen ismerte fel, hogy a Tájékoztató vitatott kikötése a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (3) bekezdés c) pontja szerinti, egyedi ügyben alkalmazandó - a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó - általános hatályú rendelkezés. A Kúria kiemelte, hogy e kategóriába tartoznak a felsőoktatási intézmények felvételi tájékoztatóiban meghatározott pontszámítási feltételek, amelyek a nyilvánosság számára elérhetők, és amelyek az intézményi pontok jogcímeinek és mértékének további szabályozását tartalmazzák. A Tájékoztató vitatott pontja a Kp. 4. § (5) bekezdése alapján azzal az egyedi döntéssel együtt lehet közigazgatási jogvita tárgya, amelynek megvalósítása során alkalmazták; jelen esetben ez a besorolási határozat.
Rögzítette, hogy ilyen esetekben a közigazgatási bíróság vizsgálhatja a Tájékoztató mint általános hatályú rendelkezés jogszabályokkal való összhangját a keresettel érintett és a hivatalbóli vizsgálat alá eső körben. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen mutatott rá, hogy az intézményi autonómia nem jogosítja fel az Egyetemet arra, hogy kivonja magát a jogszabályok alól. Amennyiben a bíróság nem vizsgálhatná a Tájékoztató rendelkezéseinek jogszerűségét, akkor kiüresedne a Kp. által célként kitűzött hézagmentes jogvédelem elve. Kiemelte továbbá, hogy ha az általános hatályú rendelkezés, tehát a Tájékoztató vitatott pontja jogszabállyal ellentétes, akkor a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján a bíróságnak ki kell mondania ítéletében az adott ügyben való alkalmazás tilalmát, méghozzá annak rendelkező részében, és nem az indokolásban, ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytelenül tette.
Utalt rá, hogy a Tájékoztató vitatott rendelkezése szerint a nyelvtudás után intézményi többletpont akkor adható, ha a hallgató a nyelvvizsgát nem az adott szakon többletpontot eredményező emelt szintű érettségivel szerzi meg. Ez azt jelenti, hogy ha a jelentkező azonos idegen nyelvből egyidejűleg nyelvvizsga és emelt szintű érettségi vizsga jogcímén is jogosult lenne intézményi pontra, akkor a pontokat csak egyszer, a számára kedvezőbb pontszámot biztosító jogcímen kapja meg.
Jelen esetben a felperes angol nyelvből olyan emelt szintű érettségit tett, amely a középfokú államilag elismert nyelvvizsgával egyenértékű. Ilyen esetben a Tájékoztató szerint a felperes részére kedvezőbb pontszámítás alapján az emelt szintű érettségiért járó 50 intézményi pont került beszámításra, amely mellett az ugyanezen nyelvtudásért járó 35 intézményi pontra a felperes már nem jogosult. Az Ffvr. 19. § (1)-(1a) bekezdései által biztosított szabályozási autonómia alapján az Egyetem megteheti, hogy kizárja az azonos nyelvtudás kétszeres értékelését, ami nem jár az egyenértékűség elvének sérelmével. Az egyenértékűségből ugyanis nem következik olyan követelmény, hogy a felvételi eljárás során az emelt szintű nyelvi érettségivel megszerzett nyelvvizsgának többletpontot kell eredményeznie nyelvtudás címén is. Az elsőfokú bíróság ekként tévesen állapította meg, hogy az Egyetem meg nem engedett különbséget tett az államilag elismert nyelvvizsga és az emelt szintű érettségi között.
- 555/556 -
A Kúria az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy a Tájékoztató alapján az angol érettségivel és nyelvtudással összefüggésben a felperes számára kedvezőbb, az emelt szintű angol érettségiért járó 50 intézményi pont kerül beszámításra, amely mellett az angol nyelvtudásért járó 35 intézményi pontra már nem jogosult.
A Kúria végzése jó példa arra, hogy milyen gyakorlati jelentősége van a közigazgatási bíróságok által végzett normakontrollnak.[1]
A Kp. egyik fontos újítása volt, hogy a Kp. 4. § (1) bekezdése és (3) bekezdés c) pontja közigazgatási cselekménynek, ún. általános hatályú rendelkezésnek tekinti a közigazgatási szervek normatív közigazgatási aktusait, és ekként biztosítja azokkal szemben a bírói jogvédelmet.[2] Ez a kategória magába foglal bizonyos tájékoztató leveleket, a köztestületek belső normáit, egyes közszolgálati szabályzatokat, valamint a felsőoktatási intézmények normáit is.[3] A Kp. 4. § (5) bekezdése ugyanakkor annyiban korlátozza a jogvédelmet, hogy az általános hatályú rendelkezés főszabályként csak azzal az egyedi döntéssel együtt lehet közigazgatási jogvita tárgya, amelynek meghozatala során azt alkalmazták.
Jelen ügyben a közigazgatási jogvita tárgyát képezte egyrészt az Oktatási Hivatal által közzétett Tájékoztatónak az intézményi pontszámításra vonatkozó rendelkezése mint általános hatályú rendelkezés; másrészt az Oktatási Hivatal besorolási határozata mint egyedi döntés, amelyben a Hivatal a Tájékoztató pontszámítási szabályait a felperes egyedi ügyében alkalmazta.
Bár a bírói gyakorlat még nem dolgozta ki az általános hatályú rendelkezés pontos fogalmát, a felsőoktatási intézmények normatív aktusait, szabályzatait jellemzően e körbe tartozónak tekinti a szakirodalom és az ítélkezési gyakorlat is.[4] A Tájékoztató ugyanakkor álláspontunk szerint nem tekinthető "klasszikus" felsőoktatási intézményi szabályzatnak, hiszen az Ffvr. 3. § (1) és (6) bekezdései szerint a felsőoktatási intézmények csupán adatot szolgáltatnak az Oktatási Hivatal számára, amely ezekből összeállítja, majd közzéteszi az egységes Tájékoztatót. A Tájékoztató tehát valójában az Oktatási Hivatal és a felsőoktatási intézmények által közösen alkotott normatív közigazgatási cselekménynek, azon belül is általános hatályú rendelkezésnek tekinthető.
Az Ffvr. 5. § (2) bekezdése szerint a Tájékoztatónak a felsőoktatási intézmény adatszolgáltatása alapján - többek között - tartalmaznia kell a valamennyi meghirdetett szakra vonatkozó információkat, továbbá az intézményi pontok részletezését. Az Ffvr. 15. § (3) bekezdés c) pontja is megerősíti, hogy a felsőoktatási intézmény határozza meg, hogy mely teljesítmények után ad intézményi pontot, az Ffvr. 19. § (1a) bekezdéséből pedig az következik, hogy ennek szerepelnie kell a nyilvános Tájékoztatóban. Látható tehát, hogy a Tájékoztató jogként (jogi normaként) funkcionál a felvételi eljárásban, hiszen az intézményi pontok számításának szabályait a Tájékoztató tartalmazza, az Oktatási Hivatal pedig a Tájékoztató alkalmazásával állapítja meg az egyes jelentkezők által elért intézményi pontszámot, amely befolyásolja azt, hogy az egyes jelentkezők mely felsőoktatási intézménybe kerülnek besorolásra a besorolási határozattal.[5]
Álláspontunk szerint ezért az elsőfokú bíróság és a Kúria is helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Tájékoztató általános hatályú rendelkezésnek minősül. A Kúria érvelése kapcsán ugyanakkor érdemes néhány megjegyzést tennünk.
Egyrészt, tévesnek tartjuk az elsőfokú bíróság és a Kúria azon megállapítását, miszerint az egyes felsőoktatási intézmények külön felvételi tájékoztatókat adnak ki a pontszámítás módjáról, hiszen a fent kifejtettek szerint a Tájékoztatót az Oktatási Hivatal állítja össze a felsőoktatási intézmények által szolgáltatott adatok alapján. A Tájékoztató tehát nem egy klasszikus felsőoktatási norma, mindazonáltal ez az általános hatályú rendelkezéssé minősítést önmagában nem befolyásolja.
Másrészt, igen zavaró, hogy a Kúria végzéséből egyáltalán nem derülnek ki annak indokai, hogy a Tájékoztató miért minősül közigazgatási cselekménynek, illetve ezen belül általános hatályú rendelkezésnek. A Kúria csupán annyit rögzített, hogy az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a Tájékoztató intézményi pontszámításra vonatkozó kikötése általános hatályú rendelkezés, azonban e megállapításnak nem adta indokát, csupán
- 556/557 -
kinyilatkoztatta azt.[6] E körben a Kúriának egyrészt azt kellett volna vizsgálnia, hogy a Tájékoztató megfelel-e a közigazgatási cselekmény Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt fogalmának, azaz közigazgatási szerv által kibocsátott, közigazgatási jog által szabályozott, és a felperes jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező cselekményről van-e szó.[7]
Álláspontunk szerint e feltételek maradéktalanul teljesültek, hiszen a Tájékoztatót a közigazgatási szervnek minősülő Oktatási Hivatal és Egyetem együttesen alkották meg, annak kibocsátására egy közigazgatási jogi norma, az Ffvr. adott felhatalmazást, továbbá a Tájékoztató a fent kifejtettek szerint alapvetően befolyásolja a besorolási döntés tartalmát, tehát joghatással is bírt a felperesre.
A Kúriának másrészt azt is vizsgálnia kellett volna, hogy a Tájékoztató ezen belül általános hatályú rendelkezés-e, azaz hogy a Tájékoztató normatív, nyitott címzetti körrel bíró aktusnak tekinthető-e.[8]
A végzés - az indokolási hiányosságok dacára - kiemelt jelentőséggel bír, hiszen a Kúria abban egyértelművé tette, hogy a felsőoktatási felvételi tájékoztatónak a besorolási határozatban alkalmazott rendelkezései közigazgatási perben felülvizsgálható közigazgatási cselekménynek, általános hatályú rendelkezésnek minősülnek. Helytállónak tartjuk a Kúria azon érvelését is, miszerint a felsőoktatási intézmények autonómiája nem jelenti akadályát annak, hogy a bíróság állást foglaljon az általuk alkotott normák jogszerűségéről, hiszen a felsőoktatási intézmények normaalkotási jogköre csak a jogszabályok keretei között érvényesülhet, ennek kikényszerítésére pedig végső soron a közigazgatási bíráskodás szolgál.[9]
A Kúria helyesen mutatott rá arra is, hogy ha a bíróság megállapítja a támadott általános hatályú rendelkezés jogsértő mivoltát, akkor az egyedi ügyben való alkalmazás kizárásáról az ítélet rendelkező részében kell rendelkeznie, hiszen a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja szerint e jogkövetkezmény a bíróság által hozható ítéleti rendelkezésnek minősül.
Végül a Kúria érveléséből az is következik, hogy a Tájékoztatónak a nem állami fenntartású felsőoktatási intézmények adatszolgáltatása alapján megalkotott és az ilyen intézményekre vonatkozó rendelkezései is általános hatályú rendelkezésnek minősülnek. Az Egyetem ugyanis kifejezetten hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy magán felsőoktatási intézményként a bíróság nem vizsgálhatja felül belső normáinak jogszerűségét, a Kúria azonban ennek ellenére közigazgatási cselekménynek minősítette a Tájékoztató azon részét, amely az Egyetem által meghatározott intézményi pontszámítási szabályokat tartalmazza. Ez a jogértelmezés összhangban van a Kp. 4. § (7) bekezdés d) pontjának azon szabályozási logikájával is, amely szerint a Kp. alkalmazásában - a fenntartó kilététől függetlenül - az összes felsőoktatási intézmény közigazgatási szervnek minősül, következésképpen a magánfenntartású felsőoktatási intézmények is képesek közigazgatási perben megtámadható közigazgatási cselekmények megvalósítására. ■
JEGYZETEK
[1] Normakontroll alatt nemcsak az alkotmánybírósági típusú eljárásokat értjük, hanem az összes normatív közigazgatási cselekmény felülvizsgálatára irányuló eljárást. Ilyen értelemben használja e kifejezést például Hoffman István: Néhány gondolat a normakontroll-eljárásoknak a közigazgatási perrendtartásban történő szabályozásáról. Jogtudományi Közlöny, 2017. (7-8), 340-344.
[2] Fazekas Marianna: Hatósági ügy - közigazgatási jogvita. Jogtudományi Közlöny, 2017. (10), 457-460.; F. Rozsnyai Krisztina: A közigazgatási perjog fejlesztésének koncepcionális irányai. Magyar Jog, 2015. (9), 485-487.; F. Rozsnyai Krisztina: Egyedi vagy általános közigazgatási aktus a közlekedési tábla? Közigazgatás Tudomány, 2025. (1), 127-129.
[4] Fazekas: Hatósági ügy - közigazgatási jogvita. 460.; Kárász Marcell: Hogyan (nem) érhető el a hatékony jogvédelem? Jogtudományi Közlöny, 2022. (1), 6-7. DOI: https://doi.org/10.59851/mj.72.03.4; Fényes Marcell: A Kúria határozata a felsőoktatási intézmény etikai szabályzatának közigazgatási jogi jellegéről. Jogesetek Magyarázata, 2024. (3)-(4), 5.1. pont.
[5] Megjegyezzük, hogy alkotmányossági szempontból kérdéses, hogy a Tájékoztató milyen alapon kötelező a jelentkezőkre, erre a problémakörre lásd Kárász Marcell: A köztestületi normák jogi természete - a közigazgatási bíráskodás kontextusában. Közjogi Szemle, 2024. (1), 85., 91.
[6] Az ilyen indokolási hiányosságokra lásd Kárász: Általános hatályú rendelkezések a közigazgatási bírói gyakorlatban. 172-173.; Fényes: A Kúria határozata a felsőoktatási intézmény etikai szabályzatának közigazgatási jogi jellegéről. 5.1. és 6. pontok.
[7] Lásd például Kúria Kpkf.VI.39.649/2020/2. [25] bekezdés; Kpkf.II.39.027/2023/3. [20] bekezdés; Kfv.V.35.088/2025/8. [73] bekezdés.
[8] Kárász: Általános hatályú rendelkezések a közigazgatási bírói gyakorlatban. 165.
[9] Részletesen lásd F. Rozsnyai Krisztina: Hatékony jogvédelem a közigazgatási perben. Budapest, ELTE Eötvös, 2018. 66-69.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
