https://doi.org/10.59851/mj.72.03.4
A közigazgatási bíráskodás egyik alapkérdése, hogy a bíróság mely közigazgatási cselekményekkel kapcsolatos jogviták elbírálására rendelkezik hatáskörrel. E tekintetben a közigazgatási perrendtartás alapvető változásokat hozott, hiszen a törvény egy absztrakt generálklauzula útján határozza meg a hatálya alá tartozó jogvitákat. A kódex hatálybalépése óta eltelt öt év pedig lehetőséget ad arra, hogy megkezdődjenek a generálklauzula gyakorlati érvényesülését vizsgáló kutatások. Jelen tanulmányban - e diskurzushoz csatlakozva - azt mutatom be, hogy a bírói gyakorlat milyen jelentéstartalmat tulajdonít az általános hatályú rendelkezések fogalmának, és mely közigazgatási cselekmények megtámadását teszi lehetővé ezen keresztül.
Kulcsszavak: normakontroll; közigazgatási perjog; közigazgatási bíráskodás; közigazgatási cselekmény; generálklauzula; bírói gyakorlat
One of the fundamental issues of administrative litigation is the scope of administrative acts reviewable by courts. In this respect the Code of Administrative Court Procedure brought major changes, as it defines the scope of acts subject to judicial review by way of a general clause. The Code entered into force five years ago, which provides an opportunity to examine and analyze judicial practice regarding the application and interpretation of the provisions of the general clause. I intend to contribute to this line of research with my paper, by examining high court decisions that interpret the notion of 'provisions of general application' in the general clause, with the aim of establishing which administrative acts are reviewable by courts via this notion.
Keywords: judicial review of normative acts; law of administrative court procedure; administrative litigation; administrative act; general clause; judicial practice
A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) megalkotásával a jogalkotó célja az volt, hogy a közigazgatási tevékenységet minél szélesebb körben vonja bírói kontroll alá, ezzel biztosítva a hatékony és hézagmentes bírói jogvédelmet.[1] Az ezt szolgáló egyik legfontosabb újítás az ún. generálklauzula volt, amely révén a törvény egy absztrakt fogalomrendszer útján határozza meg azt, hogy mely jogvitákat vonja tárgyi hatálya alá, azaz mely közigazgatási tevékenységekkel szemben biztosítja a bírói jogvédelmet.[2] Ez a szabályozási módszer amellett, hogy a korábbi enumerációs modellhez képest szélesebb körben nyitja meg a bírói utat, egyúttal jóval rugalmasabb is, ekként pedig a közigazgatás eszközrendszerében bekövetkező változásokra is hatékonyabban tud reagálni. Ez azonban szükségszerűen maga után vonja a jogalkalmazás jelentőségének növekedését, hiszen a generálklauzula részét képező absztrakt fogalmi elemeket elsődlegesen a bírói gyakorlat tölti meg tartalommal. A generálklauzulának ráadásul hatáskört meghatározó szerepe van, így az annak részét képező jogfogalmak értelmezése valójában azt dönti el, hogy mely közigazgatási cselekményekkel szemben biztosított a közigazgatási bírói út, így e kérdésnek a jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogokkal összefüggésben alapjogi relevanciája is van. Mindezekből fakadóan a generálklauzula értelmezése körében kulcsszerepet játszik a bírói gyakorlat kvalitatív jellegű vizsgálata.[3]
Tanulmányomban ehhez kívánok hozzájárulni a generálklauzula egyik elemére, az általános hatályú rendelkezésekre vonatkozó bírói gyakorlat bemutatásával és értékelésével. A generálklauzula alapján ugyanis közigazgatási cselekménynek minősülnek, és közigazgatási jogvita tárgyát képezhetik az általános hatályú rendelkezések is. Írásomban azt mutatom be, hogy e fogalmat hogyan tölti ki a Kp. hatálybalépése óta kialakult felsőbírósági gyakorlat, azaz mely közigazgatási cselekményeket és miért minősít általános hatályú rendelkezésnek. Jelen tanulmánynak tehát hangsúlyozottan nem célja e fogalom dogmatikai elemzése, illetve annak definiálása. Célja "csupán" annak feltárása, hogy a bíróságok milyen indokolás, érvelés alapján döntenek a közigazgatási cselekménnyé és általános hatályú rendelkezéssé minősítés mellett vagy ellen. Az érvelés szempontjából fontosak azok az esetek is, ahol a bíróság vizsgálta ugyan az általános hatályú rendelkezéssé minősítést, de végül azt elvetette, így vizsgálatom ezekre is kiterjed. Lényeges továbbá, hogy írásomban nem a határozatok indokolásának tartalmi helyességét, hanem az indokolás meglétét és abban szereplő érvelés minőségét vizsgálom.[4]
- 163/164 -
A vizsgálatot több okból is a fellebbezési és felülvizsgálati ügyekben hozott, felsőbírósági határozatokra korlátozom. Egyfelől a perorvoslati bíróságok határozatai esetében nagyobb eséllyel várható, hogy azok magas szakmai szintű és részletes jogi érveléssel alátámasztott indokolást tartalmaznak. Másfelől e módszer mellett szól egy hozzáférhetőségi probléma is. Ha ugyanis az elsőfokú bíróság úgy foglal állást, hogy a támadott aktus nem minősül általános hatályú rendelkezésnek, akkor a keresetlevelet visszautasítja. E végzéssel szemben azonban fellebbezésnek van helye, így azt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 163. § (1) bekezdése alapján nem kell közzétenni a Bírósági Határozatok Gyűjteményében. Az elsőfokú gyakorlat kutatása esetén az általános hatályú rendelkezéssé minősítést kimondó elsőfokú ítéletek mellett ezen elsőfokú végzések is relevánsak lennének, ezek azonban nyilvánosan nem hozzáférhetőek. Témám szempontjából tehát az elsőfokú gyakorlat nem kutatható olyan formában, hogy az valós eredményt adjon.[5] Sőt, a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla még az ilyen ügyekben született másodfokú végzéseit sem tette, illetve teszi közzé a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, így ezek ismertetésére is csak külön kutatási engedély birtokában van lehetőségem.[6] A továbbiakban tehát bírói gyakorlat alatt kizárólag a felsőbírósági gyakorlatot értem.
A bírói gyakorlat bemutatása előtt szükséges e fogalom elméleti hátterének és a tételes jog releváns szabályainak rövid ismertetése. Az általános hatályú rendelkezések fogalmának bevezetésével a jogalkotó szándéka az volt, hogy a közigazgatási szervek egyedi aktusai mellett az általuk kibocsátott normatív aktusok felett is biztosítsa a bírói kontrollt.[7] A két aktustípus a címzetti kör alapján határolható el egymástól. A normatív aktusok címzetti köre, tehát a jogalanyokat leíró halmaz nyitott, azaz a halmaznak bármikor lehetnek új elemei; ehhez képest az egyedi aktusok címzetti köre zárt, tehát a jogalanyokat leíró halmaz nem aktualizálódik minden pillanatban.[8] Különbség továbbá, hogy a normatív aktusokban előírt magatartást a címzettek általában tartósan, folyamatosan vagy ismétlődően kötelezettek vagy jogosultak tanúsítani, míg az egyedi aktusok esetében nem ez a tipikus.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
