Kedves Olvasó!
A Fontes Iurisnak ezúttal nincs kiemelt témája. A zeneművekben sincs mindig főtéma, mint egy Beethoven-szimfóniában, hanem esetleg több vezérmotívum, mint Wagnernél. Vagy mondjuk azt: a fő üzenet most legyen az, hogy ezzel a számmal kívánok Boldog Karácsonyt és Új esztendőt az Olvasónak.
Ebben a lapszámban ismét végigjárjuk azokat a területeket, amelyek jellemzik az Igazságügyi Minisztérium főbb tevékenységeit. A közjogot Hajas Barnabás és Kurunczi Gábor közös cikke képviseli. Az aktualitást az Alaptörvény idén ünnepelt fél évtizedes születésnapja adja. A szerzők abból indulnak ki, hogy az Alaptörvény a bíróságokat illetően több új rendelkezést is bevezetett, s ezáltal a bírósági ítélkezés megváltozott közjogi környezetbe került. Bizonyos alkotmányos elveknek akár egy polgári, akár egy büntetőjogi, egy munkajogi vagy egy közigazgatási jogi ügyben is közvetlenül érvényesülniük kell. Ehhez hozzá szoktam tenni, hogy az Alaptörvénynek kultúrává, nyilván elsősorban jogi kultúrává kell válnia. Ez időbe telik, de öt év után már lehet mérleget vonni. (Érdekes statisztikai elemzések is vannak a tanulmányban, amelyek az Alaptörvényre hivatkozás gyakoriságát és jellegét mutatják be ügyszakonként.)
Büntetőjogi tárgyú Kara Ákos és Tóth Csenge "A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések alkalmazási feltételeinek alakulása a nemzetközi ajánlások tükrében" c. tanulmánya. Hogyan haladta meg a magyar büntetőjog a societas delinquere non potest korábban szinte teljes konszenzust élvező elvét? A hazai jogrendszer konzervativizmusára utal, hogy nálunk ez a lépés még a kontinentális Európához képest is meglehetősen későn következett be. (Az angolszász jogban ugyanis régóta ismert volt a társaságok büntetőjogi felelőssége.) Ez nem is csoda, hiszen az egyéni felelősség a büntetőjogban civilizációs alapkövetelmény. Itt éppen ezért nem is a kollektív felelősség rehabilitálásáról van szó. De hogy miről, az kiderül a cikkből.
A magánjog világába kalauzol Szombati Zoltán tanulmánya "A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény T/12719. számú törvényjavaslattal történő módosításáról" címmel. A jogi segítségnyújtás léte és minősége alapvető jelentőségű az igazságszolgáltatás iránti közbizalom szempontjából egy olyan korban, amelyre nem a tyúkperek, hanem tényállásukban és jogi megítélésükben egyaránt összetett, az ügy valamennyi szereplőjétől nagyfokú specializációt feltételező ügyek jellemzők. A társadalmi egyenlőtlenségek és a törvény előtti egyenlőség eszményei közötti ellentmondás feloldása vagy legalább enyhítése minden jogalkotó és jogalkalmazó feladata. Ennek egyik eszköze a jogi segítségnyújtás.
Horváth Bence Dániel a Polgári Törvénykönyv értékpapírjogi szabályainak változásáról ír, kitekintéssel az értékpapír keletkezésével kapcsolatos felfogásra. A cikk apropóját a Ptk.-nak az a 2017. január 1-én hatályba lépő novellája szolgáltatja, amely az értékpapírjog szabályait módosítja. A módosítás irányait, tartalmát elemzi a cikk, mindezt gazdag jogtörténeti és dogmatikai összefüggésbe helyezve. Az értékpapírok, és annak újabban megjelenő, egyre összetettebb, szofisztikált formái sohasem voltak könnyen emészthetők, sem a jogi szabályozás, sem a gazdaság számára. A pénz dematerializálódik, vagy spiritualizálódik, ami nem más, mint az elme fokozatos benyomulása az anyagba az újkor végén, ahogyan arról Oswald Spengler vagy John Lukacs írtak. Ha a szabályozás nem ér fel a kihíváshoz, az akár pénzügyi összeomláshoz is vezethet, amint annak 2008 körül világszerte tanúi lehettünk.
Az uniós és nemzetközi jog sem maradhat ki a karácsonyi számból. Peresztegi-Nagy Imola "A digitális egységes piac kihívásai: online értékesített árukhoz és szolgáltatásokhoz való diszkriminációmentes hozzáférés az Európai Unióban" címmel közöl tanulmányt. Megtudhatjuk tőle, hogy a Tanácsban megszületett az első-olvasatos megállapodás az ún. geo-blocking rendeletről. A jelenleg hivatalban lévő Bizottság egyik prioritása az egységes digitális piac megteremtése. A tervezett szabályozás célja, hogy az Unió belső piacán elősegítse a határokon átnyúló árukereskedelmet és szolgáltatásokhoz való hozzáférést annak megakadályozása révén, hogy a kereskedők a vevő állampolgársága,
- 3/4 -
lakóhelye vagy székhelye alapján közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést alkalmazhassanak. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a más tagállamokban működő kereskedőktől a vevők nem minden esetben tudnak egyenlő feltételekkel árut vásárolni, vagy szolgáltatást igénybe venni. A szerző bemutatja a rendelettervezet főbb elemeit. Az európai integrációnak ez a területe azért is fontos, mert a legkevésbé vitatottak közé tartozik. A belső piac kiteljesítése széles körű támogatást élvez azon tagállamok részéről is, amelyek egyébként kétkedéssel viszonyulnak pl. újabb közös intézmények létrehozásához.
E számban is jelentkezik a Jogértelmezések és a konferenciákról beszámoló rovat. Közel áll szívemhez a lapnak az a küldetése, hogy régi, olykor elfeledett, nagy magyar jogtudósokra emlékezzen. A mostani számból különösen is az Olvasó figyelmébe ajánlom a liberális, extravagáns, már-már anarchista jogbölcselő Horváth Barna személyét és munkásságát, akit hosszú emigrációja miatt idehaza szinte teljesen elfeledtünk. Tanítványai, mint például Bibó István és Szabó József tartották életben emlékét és osztottak meg kincseket szellemi hagyatékából. ■
Visszaugrás
