A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvényt (a továbbiakban: Jszbt.) - annak indokolásából, és hatályba léptetésének különleges módjából is kiolvashatóan - elsősorban nem belső, magyar jogalkalmazói, jogpolitikai igények hívták életre. A törvény előkészítésekor hatályos magyar Büntető Törvénykönyv (1978. évi IV. törvény; a továbbiakban: régi Btk.) szerint bűncselekményt csak természetes személy követhet el, és ez az elv a hatályos Büntető Törvénykönyvben, a 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) sincs másként. A büntetőjogi felelősség egyéni felelősség. Ezt a jogi helyzetet a magyar jogi irodalom általában elfogadja, és a mértékadó szerzők egészen a legutóbbi időkig egyetértéssel idézték a "societas delinquere non potest" elvet.
Ezzel kapcsolatban ugyanakkor érdemes kiemelni - ahogy azt dr. Nagy Zoltán András egy 2009-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos lapjában megjelent, a témánkkal kapcsolatos cikkben is megteszi -, hogy a századforduló egyik legnagyobb büntetőjogi szaktekintélye, Finkey Ferenc már az 1914-es "A magyar büntetőjog tankönyve" című művében a kérdéssel kapcsolatban mai szemmel nézve is igen rugalmasnak tekinthető álláspontot foglalt el. Amellett, hogy az előbb említett művében Finkey leszögezi, hogy "Az összemély (társaság, intézet), vagy a közönségesen ún. jogi személy, büntetendő cselekmény alanya nem lehet, s mint ilyen büntetéssel nem sújtható. ...az elkövetett büntetendő cselekmény alanyai azok az egyes személyek lesznek, akik a jogsértő határozatot hozták, vagy akik a társaság nevében cselekedtek.", nem mulasztja el művében ismertetni azon jogtudósok (Prins, Merkel, Liszt, Leverkühn) munkáit, akik szerint a jogi személy nem fikció, nem költött jogalany, és ha különböző kereskedelmi, közigazgatási, magánjogi jogviszonyokban joghatásokkal járó magatartást képes tanúsítani, akkor - ebből következően - a büntetőjogban is el kellene ismerni a jogi személyek felelősségét. Erre tekintettel Finkey - ugyancsak az előző kijelentéséhez fűzött lábjegyzetben - megjegyzi, hogy a maga részéről sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem tartja lehetetlennek a jogi személyek büntetőjogi jogalanyiságát, mivel "Egy testületi határozat ép olyan bűnös motívumokból indulhat ki s így ép olyan alanyi bűnösséget tartalmazhat, mint az egyes ember akarata és elhatározása."[1]
A Jszbt. 2000-2001-es előkészítésekor a jogi személy büntetőjogi felelősségét már régóta elfogadó angolszász országok mellett a kontinentális Európa országai közül Hollandia 1976-ban[2], Norvégia 1991-ben[3], Izland 1993-ban[4],
- 15/16 -
Franciaország 1994-ben[5], Finnország 1995-ben[6], Belgium 1999-ben[7] vezette be a jogi személy büntetőjogi szankcionálhatóságát. Anglia és Wales 2000-ben szélesítette a jogi személy büntetőjogi felelősségének a körét. Svédország 1986-ban[8], Spanyolország 1995-ben[9] vezetett be sajátos szankciót a jogi személyekkel szemben. Közigazgatási jogi szankciókat alkalmaztak a jogi személyekkel szemben Németországban, Olaszországban, Portugáliában és Svájcban.
Érdekes adalékként szolgál, hogy a jogi személy büntetőjogi felelőssége Franciaországban a Code Penale módosítására vonatkozó tervezetekben 1934-től kezdődően megjelent, azonban tényleges bevezetésre csak az 1994-ben hatályba lépett Nouveau Code Pénalban került sor.[10]
A Jszbt. megalkotását egyértelműen nemzetközi jogi, és európai uniós elvárások, kötelezettségek indokolták. 2001-ben ezek a következők voltak:
- az Európa Tanács 1999. január 27-én kelt Korrupció Elleni Büntetőjogi Egyezménye [megerősítette a 67/2000. (IX. 13.) OGY határozat, kihirdette a 2002. évi XLIX. törvény],
- az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében létrejött, a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni Egyezmény, valamint kiegészítő jegyzőkönyvei [aláírva 2000. december 14. napján a 2282/2000. (XI. 29.) Korm. határozat alapján, kihirdette a 2006. évi CI. törvény],
- az 1997. július 19-én felvett második jegyzőkönyv az Európai Közösségek Pénzügyi Érdekeinek Védelméről szóló Egyezményhez, (ez akkor az ún. aquis része volt, amely azokat az uniós jogi aktusokat tartalmazta, amelyeknek való megfelelés Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásának a feltétele volt, kihirdette a 2009. évi CLIX. törvény).
Itt kell megemlíteni, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1988-ban a tagállamoknak No.R. (88) 18 számmal ajánlást[11] tett a jogi személyiséggel rendelkező vállalatok felelősségéről a tevékenységük során elkövetett bűncselekményekért.
A már említett az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény második kiegészítő jegyzőkönyvén túl az Európai Unió következő aktusai rendelkeztek akkor a jogi személyek felelősségre vonhatóságáról:
- az 1997. február 24-én elfogadott együttes fellépés az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen[12],
- az 1998. december 21-én elfogadott együttes fellépés a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról[13],
- az 1998. december 22-én elfogadott együttes fellépés a korrupció ellen a magánszektorban[14],
- a 2000. május 29-én elfogadott kerethatározat az Euro bevezetésével kapcsolatos hamisítások elleni fokozott védelemről, büntetések és más szankciók alkalmazásával[15].
A Jszbt. elfogadása óta számos nemzetközi egyezmény, és európai uniós kerethatározat, illetve irányelv tartalmaz a jogi személlyel szemben alkalmazandó hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kapcsolatos rendelkezéseket. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők:
- a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló, 2002. november 28-i tanácsi kerethatározat (2002/946/JHA)[16],
- az Európai Parlament és a Tanács 2008/99/EK irányelve (2008. november 19.) a környezet büntetőjog általi védelméről (EGT-vonatkozású szöveg)[17],
- a Tanács 2008/841/IB kerethatározata (2008. október 24.) a szervezett bűnözés elleni küzdelemről[18],
- a Tanács 2008/913/IB kerethatározata (2008. november 28.) a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről[19],
- 16/17 -
- az Európai Parlament és a Tanács 2009/123/EK irányelve (2009. október 21.) a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló 2005/35/EK irányelv módosításáról[20],
- az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU (2011. április 5.) irányelve az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról[21],
- az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról[22].
Ki kell azonban emelni, hogy e jogforrásoknak való megfelelést a Jszbt. hatályos rendelkezései biztosítják, a kiszabható, de a Jszbt. által nem szabályozott szankciók meghatározása e jogi aktusokban csupán példálózó jellegű.
Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a törvény elfogadásakor sem volt, és azóta sem keletkezett Magyarországnak olyan nemzetközi kötelezettsége, amelynek alapján a jogi személy büntetőjogi felelősségét kellett volna, illetve kellene megteremteni a belső jogban.
A Jszbt. megalkotásakor három út állt a jogszabály-előkészítő, illetve a jogalkotó előtt. Az első az ún. "beszámítási modell", amelyben az individuális bűnelkövető egyéni bűnösségét meghatározott kritériumok, kapcsolódási pontok alapján a jogi személynek beszámítják. Magának a szervezetnek a büntetőjogi felelősségén, büntetőjogi jogalanyiságán alapul a második modell, amelyben a szankcióval az "üzem vitele" kapcsán jelentkező "szervezeti bűnösség"-et büntetik. A harmadik modell az ún. "intézkedési modell", amely a jogi személlyel szemben alkalmazandó jogkövetkezményt nem büntetésként szabályozza, amelynek feltétele lenne a büntetőjogi bűnösség, hanem a jogi személlyel szemben a büntetőjogi intézkedések sajátos, önálló fajtáját alakítja ki, amelynek célja lehet a bűncselekménnyel szerzett vagyoni előny, a gazdagodás elvonása és a további jogsértések megelőzése.
A Jszbt. megalkotásakor - és ez a később ismertetendő jelentős módosítások eredményeként sem változott - a kiindulópont az előbb ismertetett harmadik modellnek megfelelően az volt, miszerint a jogi személynek nincs önálló büntető anyagi jogi jogalanyisága, tehát a jogi személy nem válik - a Büntető Törvénykönyv értelmében - elkövetővé.
A Büntető Törvénykönyv minden jogintézménye az egyéni büntetőjogi felelősség elvén alapul, erre tekintettel a jogi személy büntetőjogi szankcionálásáról külön törvény rendelkezik.
Ezt a megoldást a jogtudomány is helyesnek tartja: "A magyar törvény-előkészítés - és törvényhozás érett bölcsességről tett tanúbizonyságot azzal, hogy az »intézkedési modell« talaján építette ki a jogi személyek büntetőjogot érintő felelősségét. Egy külön jogszabályban helyezte el, utalva arra, hogy a klasszikus bűnösségi felfogásba (dogmába) a jogi személyek felelőssége nem tartozhat."[23]
Vitathatatlan tény, hogy a jogi személy büntetőjogi felelőssége olyan, elsősorban gyakorlati célokat szolgáló, a (nemzetközi) büntetőpolitika eredményeként a világon egyre inkább elterjedt jogintézmény, amely a klasszikus jogelveken alapuló dogmatikába nehezen illeszthető be. A Jszbt. által alkalmazott intézkedési modell azonban ebből a szempontból is talán - a jogszabály előkészítőinek szándékai szerint biztosan - a legkisebb mértékű szétfeszítését kívánja a büntetőjogi dogmatika zárt kereteinek.
Nagy Zoltán András a már hivatkozott cikkében két, a jelenlegi büntetőjog-tudományt meghatározó jogi iskolát is ismertet, amely dogmatikai alátámasztását jelenti a Jszbt.-t meghatározó intézkedési modellnek. Nagy Ferenc professzor szerint "a személyes bűnösséghez való merev kötődés és kötöttsége azonban a fejlődés nyomán csak az elsődleges büntetőjogi szankciónál, nevezetesen csupán a büntetésnél konstitutív, és így rendszerfüggő nélkülözhetetlen feltétel. (...) az intézkedés legitimációja és alkalmazhatósága nem a bűnösséghez, hanem általában a veszélyességhez kapcsolódik. A veszélyesség pedig nem csupán a természetes, hanem a jogi személy sajátja is lehet."[24]
Annak az elvnek a figyelembevétele, hogy a jogi személy nem válik - a Büntető Törvénykönyv értelmében - elkövetővé, határozta és határozza meg mind a mai napig azokat a sajátos eljárási rendelkezéseket, amelyek szabályozzák, hogy a jogi személlyel szemben milyen eljárási keretek között alkalmazhatóak a Jszbt. szerinti intézkedések.
A jogi személy a büntető anyagi jog szerint nem elkövető, a büntetőeljárási jog szerint sem lehet terhelt. A Jszbt. II. Fejezetében található eljárásjogi rendelkezések ezért a jogi személyt nem terheltként, vagy - ami még következhetne a büntetőeljárás dogmatikája szerint - egyéb érdekeltként kezelik, hanem teljesen új konstrukciót hoznak létre a büntetőeljárási jogban is. E rendelkezések - tényként kezelve, hogy a jogi személy csak képviselője útján képes jogviszonyokban részt venni - nem a jogi személy jogállásáról rendelkeznek, hanem a jogi személy törvényes képviselőjét, illetve a büntetőeljárás során az érdekében kötelezően eljáró ügyvédet, mint perbeli képviselőt ruházzák fel büntetőeljárási jogosultságokkal, mégpedig úgy, hogy a jogi személy törvényes, illetve perbeli képviselőjének büntetőeljárási helyzete leginkább a védő eljárási helyzetéhez hasonlítható.
A Jszbt. a legutóbbi módosításáig kiindulási alapként kezelte azt a tételt, hogy a jogi személy sajátos büntetőjogi
- 17/18 -
felelőssége főszabályként nem önálló, hanem származékos: büntetőjogi szankcionálására - a törvényben meghatározott kivételekkel - csak akkor nyílik lehetőség, ha van olyan természetes személy, akivel szemben büntetőeljárást lehet folytatni, és e természetes személy hagyományos értelemben vett büntetőjogi felelősségéhez kapcsolható a jogi személy büntetőjogi szankcióval sújtása.
Ebből következik, hogy a büntetőeljárás a természetes személlyel szemben folyik, az eljárásnak a természetes személy az alanya, így a jogi személlyel szemben a hagyományos értelemben vett büntetőeljárás nem folyik: a jogi személy az eljárásban nem terhelt, vele szemben nyomozást elrendelni, folytatni, megszüntetni, vádat emelni, vádemelés helyett más ügyészi jogkörbe tartozó szankciót alkalmazni nem lehet.
A Jszbt. megalkotásakor határozott volt az az álláspont, miszerint a jogi személy a büntetőeljárásban főszabályként annak a természetes személynek az eljárási helyzetét osztja, akire tekintettel a jogi személlyel szemben az intézkedés szükségessége, lehetősége felmerül: ha e természetes személy terhelt elleni büntetőeljárás bármilyen okból megszűnik, a büntetőeljárás a jogi személlyel szemben sem folyhat tovább.
E szabály alól a Jszbt. két kivételt fogalmazott meg. Ezek értelmében a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés abban az esetben is alkalmazható, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte, de az elkövető a kóros elmeállapota miatt nem büntethető, vagy az elkövető halála miatt a büntetőeljárást megszüntették.
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés és a természetes személy elkövetővel szemben folyó büntetőeljárás közötti ilyen szoros kapcsolatot a Jszbt. következőkben ismertetésre kerülő módosításai egyre lazábbá tették.
A Jszbt. első átfogóbb módosítását a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény módosításáról szóló 2008. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: 2008. évi XXVI. törvény) jelentette. A módosítások célja elsősorban egyes vonatkozó nemzetközi egyezmények tagállami hatályosulását ellenőrző nemzetközi szervezetek, mint az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO)[25], illetve az OECD Korrupció elleni munkacsoportja ajánlásainak[26] való megfelelés volt. Az ajánlások a Jszbt. gyakorlati alkalmazásának a megkönnyítését célozták.
Az OECD Korrupció elleni munkacsoportja a Jszbt. 2. §-a (1) bekezdése vonatkozásában felhívta a kormányt, hogy "módosítsa a jogi személyek büntetőjogi felelősségére vonatkozó jogszabályokat úgy, hogy megszűnjék továbbá az a követelmény, amely szerint a vesztegetéssel a jogi személynek »vagyoni« előny elérésére kell törekednie, illetve a vesztegetésnek ilyen előny elérését kell eredményeznie."
A módosítás eredményeként lehetővé vált, hogy a vagyoni előny mellett a jogi személy számára elért vagy elérni kívánt más előny is megalapozza az intézkedés alkalmazását. Ez azért jelentős, mert különösen a közélet tisztasága elleni bűncselekmények esetében az elért vagy elérni kívánt előny nem mindig ölt vagyoni jelleget. A versenytársak kiszorítása, vagy a törvény által egyébként kötelezően előírt eljárás lefolytatásának meggyorsítása például nem alapozta meg minden esetben az intézkedés alkalmazását, tekintettel arra, hogy az elért, vagy elérni kívánt előny azonnal nem számszerűsíthető, illetőleg pénzben közvetlenül nem fejezhető ki. Az előny a Btk. közélet tisztasága elleni bűncselekmények tényállásaiban már használt fogalom, és a kialakult bírói gyakorlat szerint egyaránt lefedi mind a vagyoni, mind a nem vagyoni előnyt.
A 2008. évi XXVI. törvénnyel történt módosítás kis mértékben ugyan, de megkezdte a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazásának feltételét jelentő, a természetes személlyel szemben folytatott büntetőeljárással fennálló szoros kapcsolat lazítását. A jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés a módosítás előtt akkor is alkalmazható volt, ha természetes személy elkövető a halála vagy a kóros elmeállapota miatt nem volt büntethető. Ugyanakkor a módosítás előtt hatályban volt szabályozás szerint nem volt lehetőség az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának felderítésére, ha az utóbbi helyzet a büntetőeljárás megindítása után következett be. A 2008. évi XXVI. törvény - a Jszbt. könnyebb és hatékonyabb alkalmazása érdekében - ezt a rendelkezést kiegészítette azzal, hogy a Jszbt. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti intézkedések akkor is alkalmazhatók, ha a természetes személlyel szemben a büntetőeljárást a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt függesztették fel.
A Jszbt. 2008. szeptember 1. előtt hatályos szövege szerint:
"12. § (1) Ha a nyomozás során adat merül fel arra, hogy a büntetőeljárás során jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a nyomozó hatóság erről haladéktalanul tájékoztatja az ügyészt.
(2) Az ügyész rendelkezik arról, hogy a nyomozás kiterjedjen-e az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának felderítésére. ... "
Ez a rendelkezés áttörte a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben (a továbbiakban: Be.) az alapvető rendelkezések között szereplő hivatalból való eljárás elvét, mivel az ügyész diszkrecionális jogává tette annak eldöntését, hogy a nyomozás kiterjedjen-e az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény és a jogi személy kapcsolatának felderítésére, ha adat
- 18/19 -
merül fel arra, hogy a jogi személlyel szemben a büntetőeljárás során intézkedés alkalmazásának lehet helye. A Jszbt. gyakorlati alkalmazását és tényleges hatályosulását ez a rendelkezés nem szolgálta. Ezért a Jszbt. úgy módosult, hogy ebben az esetben a nyomozó hatóságnak ki kell terjesztenie a nyomozást a jogi személy és az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény közötti kapcsolat felderítésére. Tekintettel azonban az ilyen eljárás összetettségére, indokolt, hogy erről az ügyész azonnal értesüljön, ezzel biztosított a szoros ügyészi felügyelet az ilyen jellegű nyomozások felett.
A Jszbt. következő - megint csak a már említett nemzetközi monitoring szervezetek ajánlásaira figyelemmel történt - módosítását a Btk. hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény (a továbbiakban: 2012. évi CCXXIII. törvény) tartalmazta.
Az Európa Tanács Pénzmosás Elleni Bizottsága (MONEYVAL) 2009-2010 között folytatta le Magyarország "negyedik körös" országértékelését[27], amelynek során megvizsgálta, hogy a hazai jogszabályok és intézményrendszer mennyiben felelnek meg a pénzmosás és terrorizmus-finanszírozás elleni nemzetközi követelményeknek. A MONEYVAL vizsgálat mellett utalni kell arra is, hogy az OECD keretében 2012 márciusában fejeződött be Magyarország "harmadik körös" ország-értékelése[28].
A MONEYVAL jelentés megállapítja, hogy amíg a jogi személyek a magyar büntetőjog szerint elméletileg széles körben, valamennyi szándékos bűncselekmény miatt felelősségre vonhatók, az értékelés során megkérdezett gyakorlati szakemberek szerint a Jszbt. alkalmazása a gyakorlatban nehézkes, ezért ritkán kerül sor intézkedés alkalmazására jogi személyekkel szemben.
A Jszbt. hatékony alkalmazásának egyik akadálya a jelentés szerint az a feltétel, amely szerint ahhoz, hogy a jogi személy büntetőjogi felelőssége megállapítható legyen, meg kell állapítani a természetes személy elkövető (vezető tisztségviselő, képviseletre feljogosított tag stb.) büntetőjogi felelősségét. Ez utóbbi azonban nem állapítható meg minden esetben. A jelent és szerint a Jszbt. hatékony alkalmazásának másik akadálya az a feltétel, amely szerint a szándékos bűncselekmény elkövetése esetén is csak akkor alkalmazhatók intézkedések a jogi személlyel szemben, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte.
Az OECD Korrupció elleni munkacsoportja ajánlása szerint is Magyarországnak módosítania kell a Jszbt.-t úgy, hogy ne álljon fenn az a követelmény, amely szerint jogi személlyel szemben a törvényben meghatározott intézkedések akkor alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte.
A két országértékelés tehát hasonló megállapításokat tartalmaz a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések alkalmazási feltételeivel kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy Magyarországnak e nemzetközileg vállalt kötelezettségeit teljesítenie kellett, a Jszbt.-t a fenti ajánlásoknak megfelelően módosította a 2012. évi CCXXIII. törvény.
A Jszbt. 2. §-ának módosítása azon a korábban elsőként említett nemzetközi ajánlás miatt vált indokolttá, miszerint túlzottan korlátozó az a feltétel, hogy a jogi személlyel szemben akkor alkalmazhatók intézkedések, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte. A jogi személlyel szemben a büntetőjogi intézkedés alkalmazhatóságához a jogi személyt logikailag valamilyen módon kapcsolni kell a bűncselekményhez. Ez a kapcsolódási pont 2012-ig kizárólag a jogi személy érdeke volt, ami nyilvánvalóan valamilyen előnyt jelent számára.
A fent említett nemzetközi ajánlások azonban megjegyzik, hogy vannak olyan bűncselekmények (pl. a terrorizmus finanszírozása), amelyek a jogi személy számára nem feltétlenül járnak előnnyel. Erre tekintettel a 2012-es törvénymódosítás - az előnyszerzéssel kapcsolatos rendelkezések fenntartása mellett - egy új logikai kapcsot illesztett a törvénybe, ez pedig a jogi személy felhasználásával történő elkövetés. A terrorizmus finanszírozása kapcsán pl. elképzelhető, hogy a jogi személyt arra használja fel az elkövető, hogy az anyagi eszközöket rajta keresztül gyűjtse, szolgáltassa stb.
A nemzetközi vizsgálatok által jelzett, fentebb másodikként említett probléma megoldása érdekében a 2012. évi CCXXIII. törvény lényegesen kitágította azon esetek körét, amikor a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának helye lehet akkor is, ha a bűncselekményt elkövető természetes személy büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg, bár az hogy bűncselekmény történt, egyértelmű.
Ezen esetek a következők:
- az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, ezért a nyomozó hatóság vagy az ügyész a nyomozást felfüggesztette,
- az ügyész a nyomozást azért szüntette meg, mert nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt, vagy a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,
- a bíróság a felmentő ítéletében megállapította, hogy nem a vádlott követte el a bűncselekményt, vagy az eljárás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el,
- az elkövető a halála, kóros elmeállapota, tevékeny megbánása, illetve kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, vagy
- 19/20 -
- az elkövető ismeretlen helyen tartózkodása, illetve tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt vele szemben az eljárást felfüggesztették.
Mindegyik fent felsorolt esetben az intézkedés alkalmazásának feltétele, hogy a jogi személy és a bűncselekmény között a két logikai kapocs (előny vagy a jogi személy felhasználásával történő elkövetés) közül az egyik fennálljon.
Az ismertetett módosítások eredményeként elmondható, hogy a Jszbt. 2001-es megalkotásakor az a szilárd alapelv - az eredményesebb jogalkalmazás érdekében és erős nemzetközi nyomásra - meghaladottá vált, miszerint a jogi személy a büntetőeljárásban főszabályként annak a természetes személynek az eljárási helyzetét osztja, akire tekintettel a jogi személlyel szemben az intézkedés szükségessége, lehetősége felmerül: ha e természetes személy terhelt elleni büntetőeljárás bármilyen okból megszűnik, a büntetőeljárás a jogi személlyel kapcsolatban sem folyhat tovább.. A hatályos Jszbt. azonban a módosítások eredményeként sem szól a jogi személy büntetőjogi felelősségéről, ugyanakkor a jogi személlyel szemben a büntetőjogi intézkedés alkalmazásának lehetőségét olyan mértékben kitágítja, amennyire egyes Btk.-beli intézkedések alkalmazásának (elkobzás, vagyonelkobzás) a Be. 569. §-a szerint a természetes személlyel szemben "indult" büntetőeljárásban helye lehet.
A Jszbt. előbb ismertetett legutóbbi módosítása 2013. július 1-jével lépett hatályba, így alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai még nem igazán ismerhetőek meg.
Az ügyészségi ügyviteli rendszerben csak 2008. II. félévétől kerültek rögzítésre a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekhez kapcsolódó kivezetések.
A Legfőbb Ügyészségtől az alábbi adatok állnak rendelkezésre a jogi személlyel szemben folytatott nyomozásról, valamint vádiratban indítványozott jogi személyekkel szembeni intézkedések számáról:
| Összesen | Nyomozó hatóságtól érkezett tájékoztatás az intézkedés alkalmazásának lehetőségéről | Az ügyész a lehetséges intézkedéssel kapcsolatos nyomozás- felügyeleti utasítást adott | Az ügyész értesítette a cégbíróságot vagy más illetékes felügyeletei hatóságot az eljárással kapcsolatosan | Az intézkedéssel összefüggésben alkalmazható zár alá vétellel kapcsolatos ügyészi döntés | Az intézkedéssel összefüggésben alkalmazható biztosítási intézkedéssel kapcsolatos ügyészi döntés | Az ügyész a vádiratban a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza | |
| 2008 | 28 | 8 | 4 | 6 | 4 | 0 | 6 |
| 2009 | 47 | 15 | 6 | 15 | 5 | 0 | 6 |
| 2010 | 53 | 19 | 10 | 12 | 4 | 0 | 8 |
| 2011 | 65 | 25 | 3 | 13 | 19 | 1 | 4 |
| 2012 | 50 | 16 | 1 | 17 | 9 | 3 | 4 |
| 2013 | 71 | 20 | 1 | 25 | 13 | 2 | 10 |
| 2014 | 111 | 16 | 8 | 64 | 15 | 0 | 8 |
| 2015 | 182 | 32 | 9 | 78 | 25 | 1 | 37 |
Jogi személy megszüntetésére, illetve jogi személy tevékenységének korlátozására egyetlen vizsgált ügyben sem került sor a 2014. május 1. és 2015. december 31. napja közötti időszakban. Ugyanezen időszak alatt 7 ügyben került sor pénzbírság kiszabására jogi személlyel szemben, jogerős bírósági határozat azonban csupán 5 ügyben született.
Az ügyek csekély száma alapján nincs lehetőség általános következtetések levonására a bírósági gyakorlatról. Célszerű megjegyezni, hogy a Kúria eddig egyetlen felülvizsgálati ügyben (Bfv.III.527/2014/5.) foglalkozott a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság feltételeinek megállapíthatóságával, és fejtette ki álláspontját az előnyszerzései célzattal kapcsolatban akkor, ha a jogi személynél nem következett be vagyoni előny. Jelenleg egy további ügyben folyamatban van a Kúria előtt (Bfv.1456/2015.) egy felülvizsgálati eljárás, ahol az OTP Bank Nyrt. kifejezetten a terhére megállapított pénzbírsággal összefüggésben vitatja az intézkedés törvényi feltételeinek fennállását.
A Legfőbb Ügyészség az elmúlt években két alkalommal vizsgálta a jogi személyekkel szembeni büntetőjogi intézkedések alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatot. A vizsgálatok eredményei nyomán került sor a 5/2014. (XI. 30.) LÜ körlevél kiadására, aminek 4. pontja előírja, hogy minden esetben vizsgálni kell a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések törvényi feltételeinek fennállását, és azok megléte esetén a kényszerintézkedéseket, valamint a vádiratokban a szükséges ügyészi indítványokat meg kell tenni.
Figyelembe véve, hogy a Jszbt. legutóbbi átfogó és nemzetközi követelményeknek való megfelelést biztosító módosítása csupán három éve lépett hatályba, valamit a módosítások gyakorlatban történő hatékony érvényesülését szolgáló, a Legfőbb Ügyészség által kiadott körlevél még két éve sem került elfogadásra, így a rendelkezésre álló gyakorlati tapasztalatokból
- 20/21 -
egyelőre, nem vonhatók le olyan következtetések, amelyek a Jszbt. újabb, a hatékony alkalmazásához feltétlenül szükséges módosítását megalapoznák.
Ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok alapján az megállapítható, hogy a Jszbt. legutóbbi módosításának hatálybalépése óta a jogi személyekkel szemben indult eljárások és vádemelések száma folyamatosan növekszik. Így különösen figyelemre méltó adat, hogy a 2013-as esetszám 2015-re 2,5-szeresére növekedett. A statisztikai adatokból megfigyelhető, hogy a Jszbt. utolsó átfogó módosítása által bevezetett új, szigorítást is jelentő szabályok egyértelműen segítik a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések gyakorlati alkalmazását.
Elmondható, hogy a 2012. évi CCXXIII. törvény által bevezetett módosítások alapján szélesebb körben nyílik lehetőség a jogi személyekkel szemben büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazására. Ugyanakkor ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a módosítások maradéktalanul teljesítik-e a jogalkotói és a nemzetközi elvárásokat, további gyakorlati adatok gyűjtése és vizsgálata szükséges. Az azonban meggyőződéssel állítható, hogy a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazása lehetőségének feltételei tovább nem tágíthatók vagy annak feltételei tovább nem lazíthatóak anélkül, hogy az ne jelentene teljes szakítást a büntetőjog dogmatikájával. ■
JEGYZETEK
[1] Nagy Zoltán András: A jogi személy büntetőjogi felelősségét megállapító törvényről, JURA 2009/1, 94-95. p., http://jura.ajk.pte.hu/JURA_2009_1.pdf [2014.06.11.]
[2] B. F. Keulen & E. Gritter: Corporate Criminal Liability in the Netherlands, Electronic Journal of Comparative Law, vol. 14.3 (December 2010), 3. p., http://www.ejcl.org/143/abs143-9.html [2014.06.11.]
[3] Simon O'Connor: Corporations, international crimes and national courts: a Norwegian view, International Review of the Red Cross, Volume 94, Number 887, Autumn 2012, 1016. p., http://file:///C:/Users/TothCsD/Downloads/irrc-887-oconnor.pdf [2014. 06. 11.]
[4] Susanne Beck: Corporate Criminal Liablity in: The Oxford Handbook of Criminal Law (ed. Markus D. Dubber, Tatjana Hörnle), 564. p., https://books.google.hu/books?id=eE1VBQAAQBAJ&pg=PA564&lpg=PA564&dq=1993+iceland+criminal+legal+persons&source=bl&ots=JV6WaJ-uef&sig=yFpC1SS216bv3GmE9soMJDaLKHI&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwj7jNPm8K_QAhXC_ywKHRKkBIwQ6AEIUTAH#v=onepage&q=1993%20iceland%20criminal%20legal%20persons&f=false [2014. 06. 11.]
[5] Susanne Beck: Uo. 564. p.
[6] Susanne Beck: Uo. 564. p.
[7] Susanne Beck: Uo. 564. p.
[8] OECD Working Group on Bribery in International Business Transactions: Corporate Liability Rules in Civil Law Jurisdictions, 2. p., https://www.coe.int/t/dghl/monitoring/greco/evaluations/seminar2002/HeineOLIS.pdf [2014. 06. 11.]
[9] OECD Working Group on Bribery in International Business Transactions: Uo. 2. p.
[10] Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelőssége, Debreceni Jogi Műhely, http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_2007/a_jogi_szemely_buntetojogi_felelossege/[2014. 06. 11.]
[11] https://www.coe.int/t/dg4/epas/resources/texts/Rec(88)8_en.pdf [2014. 06. 11.]
[12] HL L 63. szám, 1997. 3. 4., 2. p.
[13] HL L 351., 1998. 12. 29., 1-3. p.
[14] HL L 358., 1998. 12. 31., 1-3. p.
[15] HL L 140., 2000. 6. 14., 1. p.
[16] HL L 328., 2002. 12. 5., 1. p.
[17] HL L 328., 2008. 12. 6., 28-37. p.
[18] HL L 300., 2008. 11. 11., 42-45. p.
[19] HL L 328., 2008. 12. 6., 55-58. p.
[20] HL L 280., 2009. 10. 27., 52-55. p.
[21] HL L 101., 2011. 4. 15., 1-11. p.
[22] HL L 335., 2011. 12. 17., 1-14. p.
[23] Nagy Zoltán András: Uo. 97. p.
[24] Nagy Zoltán András: Uo. 95. p.
[25] https://www.coe.int/t/dghl/monitoring/greco/evaluations/round2/GrecoRC2(2008)4_Hungary_EN.pdf [2014. 06. 11.]
[26] http://www.oecd.org/daf/anti-bribery/anti-briberyconvention/39991723.pdf [2014. 06. 11.]
[27] https://www.coe.int/t/dghl/monitoring/MONEYVAL/Evaluations/round4/HUN-MERMONEYVAL(2010)26_en.pdf [2014. 06. 11.]
[28] http://www.oecd.org/daf/anti-bribery/Hungaryphase3reportEN.pdf [2014. 06. 11.]
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főosztályvezető-helyettes, Igazságügyi Minisztérium.
[2] A szerző jogi szakreferens, Igazságügyi Minisztérium.
Visszaugrás
