A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény elfogadása óta számos módosításon keresztül nyerte el azt a hatályállapotát, amely a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény és egyes törvények eljárásjogi kérdésekkel összefüggő módosításáról szóló T/12719. számú törvényjavaslatban foglalt módosító rendelkezések kiindulópontját képezi. E módosítások alapvetően három csoportba rendezhetőek, melyek közül a terjedelmében legrövidebb, pusztán egy §-t felölelő, a jogi segítségnyújtói névjegyzék differenciált vezetését lehetővé tévő módosítás minősíthető a legjelentősebbnek, bár a jogharmonizációs és a jogi segítői névjegyzék vezetésével kapcsolatos fogalmi pontosításokat tartalmazó módosítások szükségességéhez szintén kétség sem férhet.
Mielőtt bővebben kitérnék az említett módosításokra, röviden érdemes pár szót ejteni a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Jst.) által biztosított szolgáltatásokhoz hasonló, azokkal funkciójukban megegyező egyéb törvényi rendelkezésekről, a jogi segítségnyújtás közösségi vonatkozásairól, valamint a törvényt alkalmazó szervezetrendszerről, illetőleg annak fejlődéstörténetéről.
A jogi segítségnyújtás kifejezés a Jst. elfogadását követően jelent meg a magyar jogrendszerben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a különböző eljárásokkal kapcsolatba kerülő, kellő jogi ismeretekkel nem rendelkező személyek jogi segítése teljesen előzmények nélküli lenne jogrendszerünkben.
Elég csupán utalni az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 22. § (3) bekezdésére, mely már a törvény elfogadásakor is úgy rendelkezett, hogy "az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni. Az államigazgatási szerv az eljárás során gondoskodik arról, hogy az ügyfelet a jogszabályok ismeretének hiánya miatt hátrány ne érje".[1] Ez a hatósági ügyfélkitanítási kötelezettség természetesen tovább élt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben is.[2]
Ugyan a hatósági eljáráshoz képest relatíve későn, de magában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben (a továbbiakban: Pp.) is megjelent a felek joggyakorlásának elősegítése,[3] amely bizonyos szempontból szintén felfogható a jogi segítségnyújtás előképeként.[4]
A fenti, csupán szemelvényes példák ellenére tény, hogy a jelenleg jogi segítségnyújtás fogalmába tartozó szolgáltatások és szolgáltatói rendszer előzményének kialakítására a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló 2003/8/EK tanácsi irányelv átültetése keretében került sor. Itt érdemes megjegyezni, hogy a megfelelő jogi segítségnyújtás - az európai fogalomhasználatnak megfelelően angolul "legal aid" - biztosítására irányuló közösségi jogalkotás a személyek szabad mozgásának közösségi elvével összhangban az évek folyamán egyre kiterjedtebbé
- 22/23 -
vált. Utóbbi megállapítás alátámasztására érdemes összevetni a Jst. jogharmonizációs rendelkezéseinek hatályos állapotát a törvény eredeti, kihirdetése kori normaszövegével. Fontos kapcsolódási pont továbbá az európai normák vizsgálatakor, hogy a jogi segítségnyújtás az egyik legfontosabb olyan szolgáltatásként szerepel, amely a bűncselekmények áldozatává vált személyeket megilleti. A közelmúltban Európában végrehajtott, közösség elleni támadások eredményeképpen jelenleg is folyamatban van egy, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelv előkészítése. Még egy ilyen, alapvetően más szabályozási célra irányuló normában is szerepel a megfelelő jogi segítségnyújtásról való gondoskodás, mint tagállami felelősség.[5]
A Jogi Segítségnyújtó Szolgálat a Jst. rendelkezései alapján került felállításra és kezdte meg a működését 2004. április 1-jén. Szervezetileg előbb a Pártfogó Felügyelői Szolgálathoz integrálva, majd 2006. január 1-jétől az Igazságügyi Hivatal keretében végezte tevékenységét. Az Igazságügyi Hivatal területi szervei Igazságügyi Szolgálat néven 2011. január 1. napjával a létrejött fővárosi, megyei kormányhivatalokba integráltan folytatták tovább a tevékenységüket, melyek szakmai irányító szervévé a Központi Igazságügyi Hivatal alapjain létrejött Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata (a továbbiakban: KIMISZ) vált. A KIMISZ-t a kormányhivatalokkal történő hatékony szakmai együttműködés biztosítása érdekében 2011. február 17-től 2011. június 17-ig miniszteri biztos vezette. A szervezeti átalakítások 2012-ben is folytatódtak, amelynek részeként a KIMISZ 2012. augusztus 15-én beolvadt a Wekerle Sándor Alapkezelőbe és a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalról szóló 177/2012. (VII. 26.) Korm. rendelet alapján a KIMISZ jogutóda 2012. augusztus 16. napjától a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal lett. A vonatkozó honlap[6] tájékoztatása alapján a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal látta el az igazságügyi szolgálatok feletti szakmai irányító szerv jogköreit, míg a megyei és fővárosi igazságügyi szolgálatok a kormányhivatalok szakigazgatási szerveiként működtek.
2014-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által addig ellátott feladatkörök több tárca közötti felosztását követően a jogi segítségnyújtásért való felelősség az Igazságügyi Minisztériumhoz került. Ennek megfelelően a megyei igazságügyi szolgálatok munkájának módszertani irányítására, valamint egyes hatósági feladatkörök gyakorlására létrehozták az (új) Igazságügyi Hivatalt. 2015-ben az addig a fővárosi és megyei kormányhivatalok szakigazgatási szerveiként működő Igazságügyi Szolgálatokat is integrálták a fővárosi és megyei kormányhivatalokba, a szolgálatok által ellátott feladatokra tekintettel a gyámügyi igazgatási szervezeti egységekkel közös szervezeti egységként.[7]
2016-ban a Kormány elfogadta a központi hivatalok és a költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával kapcsolatos intézkedésekről szóló 1312/2016. (VI. 13.) Korm. határozatot. Az ebben foglaltak megvalósítása keretében több minisztériumi háttérintézmény mellett az Igazságügyi Hivatal is megszüntetésre kerül azzal, hogy az általa ellátott módszertani-szakmai irányító feladatokat 2017. január 1-jétől az Igazságügyi Minisztérium látja majd el. A kormányhatározatban foglalt feladatok megvalósítása érdekében került sor a központi hivatalok felülvizsgálatával és a járási (fővárosi kerületi) hivatalok megerősítésével összefüggő egyes törvények módosításáról, valamint egyes költségvetési szervek feladatainak átadásáról szóló 2016. évi CIV. törvény megalkotására, illetőleg ennek kapcsán kialakításra kerültek a megfelelő kormányrendeleti, illetőleg miniszteri rendeleti szintű végrehajtási szabályok is. Mint ahogy azt a törvény címe is mutatja, a minisztériumi háttérintézmények feladatainak felülvizsgálatán és a szervek integrációján túl az érintett területeken a területi államigazgatási feladatok felülvizsgálata is megtörtént a tekintetben, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalok által ellátott elsőfokú hatósági feladatok nagyobbrészt a járási (fővárosi kerületi) hivatalok hatáskörébe kerültek át. Ez alól a jogi segítségnyújtás sem képezett kivételt, ugyanakkor ez természetesen nem jelenti azt, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalok 2017. január 1-jétől ne látnának el a jogi segítségnyújtással kapcsolatos hatósági feladatokat.
Anélkül, hogy valamennyi részletre kiterjedően bemutatnám a jogi segítségnyújtással foglalkozó szervek feladatellátását, a 2017. január 1-jét követő rendszerről a következő áttekintő - természetesen jelentősen egyszerűsített - képet lehet festeni. Bizonyos eseteket leszámítva az általános elsőfokú hatósági hatáskörben a járási (fővárosi kerületi) hivatalok, míg a másodfokú hatósági hatáskörben a fővárosi és megyei kormányhivatalok fognak eljárni. Az Igazságügyi Minisztérium a szakmai/módszertani irányítással kapcsolatos feladatokon túl a jogi segítői névjegyzék vezetésével kapcsolatos feladatokat is ellátja majd.
Mint az már a bevezetésben is említésre került, a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény és egyes törvények
- 23/24 -
eljárásjogi kérdésekkel összefüggő módosításáról szóló T/12719. számú törvényjavaslat (a továbbiakban: Törvényjavaslat) a Jst.-t érintően alapvetően három témakör szerint csoportosítható módosításokat tartalmaz. E rendelkezések a Törvényjavaslat tíz §-át töltik ki az összesen huszonnyolcból.
Az első témakör a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: Irányelv) érintő 2015. évi implementációs jogalkotáshoz kapcsolódó módosításokat foglalja magában. Az Irányelv 13. cikke ugyanis úgy szól, hogy "a tagállamok biztosítják, hogy az áldozatok jogi segítségnyújtáshoz jussanak, amennyiben a büntetőeljárásban részt vevő személy jogállásával rendelkeznek. [...]"[8]. Az Irányelv átültetését megvalósító implementációs jogalkotást megelőzően a jogi segítségnyújtásra való jogosultság büntetőeljárások esetében csupán a bírósági szakaszt érintően illette meg a bűncselekmények áldozatait. Ez az Irányelv olvasatában sérelmes helyzetet teremtett az áldozatok számára, mivel a büntetőeljárásnak már a bíróságit megelőző szakaszaiban is születhetnek olyan, a büntetőeljárást lezáró döntések, amelyekkel kapcsolatban az áldozatokat megismerési, illetőleg nyilatkozati jogok illetik meg. Utóbbihoz kapcsolódóan pedig természetesen felmerül a nyilatkozattételhez szükséges jogi szaktudást pótló jogi segítségnyújtáshoz kapcsolódó jogos igény is. Mindezek alapján az implementációs jogalkotás során - többek között - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, a Jst., valamint a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény oly módon kerültek módosításra[9], hogy a büntetőeljárásokat érintően a jogi segítségnyújtás szolgáltatás már a bírósági eljárási szakot megelőzően is nyíljon meg az áldozatok - illetőleg más rászoruló kérelmezők - számára.
Tekintettel arra, hogy az implementációt követően a büntetőeljárás során az áldozatok a korábbi gyakorlattól eltérően már a büntetőeljárás bármely szakaszában jogosulttá váltak a jogi segítségnyújtásra, így rendelkezni kellett a szolgáltatás nyújtásának befejezését jelző eljárási aktus tekintetében is. Ez a korábbi szabályozásban értelemszerűen a bírósági szakasz lehetséges kimeneteleinek felelt meg.[10] Tekintettel arra, hogy az új büntetőeljárási törvény megalkotásának előkészületei az implementációs jogalkotáskor már folyamatban voltak, illetőleg az Európai Bizottsághoz történő bejelentési kötelezettség adta szűkös határidő miatt a jogharmonizációt biztosító törvényt az Országgyűlés gyorsított eljárásban tárgyalta, így a Jst. vonatkozó, 2015. évi módosítása során már nem volt mód a büntetőeljárás valamennyi lehetséges kimenetelének a módosítások közötti szerepeltetésére. Ezt a hiátust pótolja a Törvényjavaslat vonatkozó része, amikor kiegészíti a Jst. 63. § (2) bekezdés a) pontjában, valamint a 63/A. § (5) bekezdésében található felsorolást a nyomozás részbeni mellőzésére, valamint a vádemelés elhalasztására utalással. E lehetséges kimenetelek ugyan nem minősülnek érdemi lezáró döntésnek, ugyanakkor kapcsolódik hozzájuk a korábban már említett, az áldozatokat megillető döntés-megismerési jog, illetőleg a büntetőeljárás korábbi szakaszában eljáró jogi segítő eljárása e döntésekig tarthat. E módosítások a Jst. releváns végrehatási rendeleteiben[11] már az implementáció során beépítésre kerültek, így a különböző szintű hazai jogforrások közötti fogalmi koherencia biztosítása érdekében mindenképpen szükséges volt a Jst. röviden ismertetett módosítására.
Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a Törvényjavaslat 10. §-a a Jst. 11. §-át valóban a közösségi joggal való harmonizáció érdekében egészíti ki. Célja a jogalkalmazók figyelmének felhívása arra a körülményre, hogy az ügyfelet a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 2008. december 18-i 4/2009/EK tanácsi rendelet 46. cikk (1) bekezdése alapján a szülő-gyermek kapcsolatból eredő tartási kötelezettségek végrehajtása iránti eljárásban az általános szabályoktól eltérően megilleti a jogi segítségnyújtás.
A módosító rendelkezések sorrendjében haladva és jelentőségét tekintve is a következő témakör a jogi segítők névjegyzékének vezetésére vonatkozó, fogalmi pontosításokat tartalmazó módosító rendelkezések. A jogi segítségnyújtás szolgáltatási rendszerének kialakításakor hazánk azt a megoldást választotta, hogy a jogi segítség nyújtását gyakorlatilag "kiszervezte" az államigazgatási rendszerből oly módon, hogy azt a jogi segítségnyújtó szolgálat mintegy utalványozza az ügyfél részére. A konkrét segítségnyújtást az Igazságügyi Hivatal[12] által vezetett jogi segítői névjegyzékben[13] szereplő ügyvédek, ügyvédi irodák vagy jogi segítő szervezetek nyújtják. Az ügyfél, miután kézhez kapta a szolgálat jogi segítségnyújtás igénybe vételére feljogosító döntését, ügyével a jogi segítői névjegyzékben szereplő, általa választott jogi segítőhöz fordulhat.
- 24/25 -
A jogi segítő a névjegyzékbe az Igazságügyi Hivatallal kötött szolgáltatási szerződéssel kerülhet felvételre. Ez a hatályos rendelkezések alapján kialakult gyakorlat szerint sem történt másként, ugyanakkor a Jst. több helyen úgy utalt a névjegyzék vezetésére, illetőleg az abba történő felvételre, mintha az hatósági tevékenység eredménye lenne és az azzal kapcsolatos döntések hatósági aktusokként jelennének meg. Ez már csak a jogorvoslatra vonatkozó szabályok miatt sem szolgálta a hatékony jogalkalmazást, hiszen a Jst. szabályai maguk sem koherensen tartalmazták a vonatkozó előírásokat.
Az, hogy az említett ellentmondásos rendelkezéseket a gyakorlatban a Törvényjavaslat módosításainak megfelelő tartalommal alkalmazták, különös tekintettel bír a jogi segítségnyújtás szolgáltatási jellege miatt. A jogi segítségnyújtás ugyanis a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó tevékenység, így az annak gyakorlását esetlegesen korlátozó hazai előírások csupán az irányelvben foglalt kimentési okokra hivatkozva állnának meg és bejelentési kötelezettséget vonnának maguk után.
A Törvényjavaslat módosításai a kifejtetteknek megfelelően a jogi segítői névjegyzék vezetése tekintetében tehát egyszerre szolgálják az egyértelmű jogszabályi rendelkezésen alapuló helyes jogalkalmazás "megerősítését", illetőleg deklarálják azt, hogy a jogi segítői névjegyzékbe bármely jogosult[14] kérheti felvételét és magára a felvételre hatósági döntés nélkül sor kerül, amennyiben az adott személy megfelel a névjegyzékbe kerüléshez szükséges objektív feltételeknek.[15]
Hatásában legjelentősebb témakörnek a Törvényjavaslat 15. §-ában megjelenő módosítások hátterét jelentő, az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó egyéb jogszabályi rendelkezésekből következő módosítási igény minősíthető. Ugyan terjedelmében e módosítás csupán egy §-t ölel fel, illetőleg a vonatkozó végrehajtási rendeletben[16] is kisebb változtatást igényel, hatása mégis jóval túlmutat terjedelmén.
A kormányzat elkötelezett az elektronizáció tekintetében. Ezt mutatja többek között az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) is, melyet az Országgyűlés T/7392. számú törvényjavaslatként tárgyalt és 2015. december 15-én fogadott el. Az E-ügyintézési törvény 9. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy az ügyfél jogi képviselője elektronikus ügyintézésre köteles. E kötelezettségének a jogi képviselő a 108. § (5) bekezdése alapján 2018. január 1. napját követően köteles valamennyi eljárásra kiterjedően eleget tenni.[17] Emellett azonban az E-ügyintézési törvény és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, valamint az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi XL. törvény Pp.-t is módosította oly módon, hogy a polgári peres eljárásokban már 2016. július 1. napjától kötelesek az elektronikus kapcsolattartásra a jogi képviselővel eljáró felek.[18]
A polgári peres jogi képviselettel kapcsolatos, az elektronizációt kötelezően előíró szabályok jelentős hatással vannak a jogi segítségnyújtásra, hiszen annak - többek között - éppen az a lényege, hogy a megfelelő jogi szakértelemmel nem rendelkező rászoruló felek számára jogi képviseletet biztosítson. Itt érdemes röviden megemlíteni azt, hogy a Jst. és végrehajtási rendeletei a jogi segítségnyújtás keretében mely szolgáltatások érhetőek el a kérelmező ügyfelek számára.
A szolgáltatásokat több szempont szerint is csoportosíthatjuk. Az első a vonatkozó jogszabályok tagolásának megfelelően a jogágak szerint megkülönbözteti a büntető és a polgári ügyekben nyújtott szolgáltatást.[19] Mind e kettő kategórián belül, mind önálló csoportosítási szempontként megkülönböztethetünk továbbá peres és peren kívüli jogi segítségnyújtás-szolgáltatást. A peren kívüli szolgáltatások a Jst. 1. § (2) bekezdése alapján jogi tanácsadást, okiratszerkesztést és az ezek alapjául szolgáló okiratbetekintést foglalják magukba, míg a peres eljárásokban a szolgáltatás értelemszerűen a peres képviseletet jelenti. Az utóbbi, tehát a peres képviselet során eljáró jogi segítőt pártfogó ügyvédnek nevezzük és a jogi segítségnyújtásra vonatkozó szabályok így is hivatkoznak rá.[20] További, az előzőektől eltérően kevésbé elfogadott csoportosítás lehet a bűncselekmények áldozatainak, illetőleg bármely egyéb kérelmezőnek nyújtott szolgáltatások szerinti különbségtétel. E csoportosítás azért atipikus, mert nem a kimeneti, tehát a nyújtott szolgáltatások alapján jelent különbséget, hanem a bemeneti, rászorultsági feltételek szempontjából.[21]
A szolgáltatások csoportosításából látható, hogy a polgári peres eljárásokban 2016. július 1. napjától kötelező elektronikus kapcsolattartás nem valamennyi jogi segítőt érinti, csupán a polgári peres eljárásokban jogi segítséget nyújtó pártfogó ügyvédeket. A Törvényjavaslat a helyzetet úgy kívánja rendezni, hogy lehetőséget biztosít a jogi segítői névjegyzéket vezető szervnek arra, hogy az általános, valamennyi jogi segítőt tartalmazó névjegyzék mellett vezethessen egy szűkebb körű,
- 25/26 -
csupán a polgári ügyekben eljáró pártfogó ügyvédeket tartalmazó névjegyzéket. Ebben a szűkebb névjegyzékben szerepelnek tehát mindazon párfogó ügyvédek, akik képesek teljesíteni az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó hatályos előírásokat. A Törvényjavaslat országgyűlési vitája során benyújtott képviselői módosító javaslat[22] álláspontja szerint a módosítás szigorítja a névjegyzék vezetése során érvényesítendő követelményekre vonatkozó szabályokat és így nem alkalmas az indokolásban megjelölt cél elérésére. Ez azonban nem tekinthető helytálló megállapításnak. A korábbiakban részletesen bemutatott okokból a Pp. hatályos szövege alapján a Törvényjavaslat képviselői módosító indítvánnyal kifogásolt része hiányában is kötelező a polgári ügyekben eljáró pártfogó ügyvédek számára az elektronikus kapcsolattartás. E kötelezettséget tehát nem a Törvényjavaslat módosítása keletkezteti.
Természetesen felmerülhet a jogos kétség, hogy tekintettel az elektronizációt előíró szabályok 2018. január 1. napjától hatályba lépő rendelkezéseire a Törvényjavaslat feleslegesen megkettőzi egy bizonyos szempont alapján a jogi segítői névjegyzék egy részét. E felvetéssel kapcsolatban ugyanakkor érdemes megvizsgálni azt a helyzetet, amely akkor alakul ki, ha a Törvényjavaslat nem módosítja a Jst.-t ebben a vonatkozásban.
A leginkább mértéktartó értelmezés alapján a módosítás hiányában csupán az fog nehézséget okozni, hogy a jogi segítségnyújtás engedélyezését követően - amennyiben polgári peres eljárásbeli képviseletre vonatkozik az adott szolgáltatás -a jogi segítségnyújtásra jogosult ügyfelek, illetőleg maguk a szolgálatok a továbbra is egységes jogi segítői névjegyzék alapján nem fogják tudni, hogy a polgári eljárásbeli pártfogó ügyvédi feladat ellátása érdekében mely jogi segítőhöz forduljanak, illetőleg irányítsák az ügyfelet. Erre vonatkozó törvényi felhatalmazás hiányában ugyanis maga a névjegyzéket vezető szerv sem lesz tisztában azzal, hogy mely jogi segítő képes eleget tenni az elektronikus kapcsolattartási kötelezettségnek, hiszen a névjegyzék erre vonatkozó adatokat nem tartalmaz. Könnyen belátható, hogy a bürokráciacsökkentés és a jogi segítségnyújtás szellemiségével szöges ellentétben álló helyzet állna elő, ha az ügyfél a jogi segítségnyújtás igénybevételére feljogosító, jogerős határozat birtokában is eshetőlegesen, próba-szerencse alapon keresné fel a jogi segítőket és a névjegyzéket vezető szerv sem tudna számára megfelelő információval szolgálni. Nem is beszélve arról, hogy a Jst. 61. § (2) bekezdése alapján[23] a fél jogainak védelme érdekében sor kerülhet a pártfogó ügyvéd kirendelésére is. E kötelezettségének a jogi segítségnyújtó szolgálat sem tudna eleget tenni, ha nem rendelkezik a szükséges információval a pártfogó ügyvédek elektronikus kapcsolattartási képességére vonatkozóan.
Természetesen létezik az előbbinél sokkal kevésbé megengedő értelmezés is. Ennek megfelelően, mivel a jelenleg hatályos rendelkezések alapján az elektronikus kapcsolattartás 2018. január 1. napjától mindenképpen kötelező lesz, a jogi segítői névjegyzék már előzetesen "letisztulhat", abból fokozatosan kerülhetnek ki azon jogi segítők, akik nem képesek eleget az elektronikus kapcsolattartás követelményének. Hosszabb távon mindenképpen ez a törekvés, ugyanakkor ez az értelmezés és megoldási módszer feltehetően a jogi segítségnyújtás rendszerének működését jelentősen veszélyeztető helyzetet idézne elő. Ugyan erre vonatkozóan nem áll rendelkezésre statisztikai adat, de a jogi segítői névjegyzéket vezető Igazságügyi Hivatal tapasztalatai alapján a jogi segítői névjegyzékbe jellemzően az idősebb korosztályhoz tartozó ügyvédek kérik felvételüket, illetőleg jelenleg zömmel ők alkotják a jogi segítők nagyobb részét. Ez sajnálatosan érthető, hisz egy a piaci környezetben sikeres ügyvédnek vagy ügyvédi irodának feltehetően nem éri meg a jogi segítségnyújtás keretében jogszabályban[24] rögzített óradíjért eljárni.[25] Ezzel szemben a pályájuk derekán túl járó ügyvédek, akik jelentős szakmai tapasztalattal rendelkeznek e tapasztalatukat a jogi segítségnyújtásra szorulók érdekében továbbra is kamatoztathatják jogi segítőként eljárva. Egyszersmind sajnálatos tapasztalat, hogy a felgyorsult technikai fejlődés világában az a korosztály, akinek életében a számítástechnika még nem töltött be olyan markáns szerepet, mint az azt követőkében, sok esetben nehezebben igazodik el a technológia útvesztőiben. Mindezt figyelembe véve a Törvényjavaslat módosítása hiányában a jogi segítői névjegyzék már említett "letisztulása" a jogrendszerben ismeretes legszigorúbb követelmény egységes alkalmazásának megfelelően voltaképp a feladatellátás ellehetetlenülését és vélhetően a jogi segítői névjegyzék kiüresedését vonná maga után. Nem is beszélve arról a körülményről, hogy a közösségi jogi környezet bemutatása során már ismerteteknek megfelelően a jogi segítségnyújtási rendszer működtetése Magyarország kötelezettségét képezi és a rendszer működésképtelensége esetén megalapozottan lehet kötelezettségszegési eljárás megindításától tartani.
A fentieknek megfelelően a Törvényjavaslat módosításának szükségességét megkérdőjelezni ambiciózus, a jogi segítségnyújtás rendszerének gyakorlati sajátosságait figyelmen kívül hagyó szemléletet tükrözne. A bemutatott álláspontokkal annyiban egyet lehet érteni, hogy a Törvényjavaslat névjegyzék megosztására vonatkozó módosítása ideiglenes megoldásnak minősíthető annyiban, hogy csupán 2018. január 1. napjáig számít kielégítő megoldásnak. Addig viszont mindenképpen szükséges, sőt előre mutató rendelkezésként tekinthetünk rá, mivel lehetőséget biztosít annak felmérésére, hogy az elektronizáció általánosan kötelezővé válását követően a jelenlegi jogi segítői személyi állományból kiindulva mekkora eljárni jogosult pártfogó ügyvédi létszámmal tervezhet a rendszert fenntartani köteles kormányzat.
- 26/27 -
E számok ismerete nélkül nem lenne lehetséges kialakítani a 2018. január 1. napjától hatályos jogszabályi környezetnek megfelelően működő, ugyanakkor a jogosulti igényeket minél teljesebb mértékben kielégítő jogi segítségnyújtó rendszert. A Törvényjavaslat módosítása révén vezetett polgári párfogó ügyvédi névjegyzék ugyanis már közelítőleg pontos képet tud majd festeni arról, hogy a rendszerben jelenleg működő jogi segítők közül hányan képesek teljesíteni az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályokat. Ezzel szemben ugyanakkor a jogi segítségnyújtás rendszerének az összes többi jogi segítő szolgáltatási kapacitásáról sem kell lemondania, mert azok 2018. január 1. napjáig változatlanul eljárhatnak bármely eljárásban peren kívüli szolgáltatások nyújtásakor, illetőleg büntető ügyekben pártfogó ügyvédként is.
A bemutatott szabályozási és szervezeti környezetnek megfelelően, bár a Törvényjavaslat módosításai között számszerűen nem, hatását tekintve azonban messze a legjelentősebbnek a jogi segítői névjegyzék vezetésére vonatkozó, azon belül egy szűkebb, a polgári peres eljárásokban eljárni jogosult és képes pártfogó ügyvédeket tartalmazó névjegyzék vezetését lehetővé tévő módosítás minősíthető. E módosítás hivatott irányt mutatni a tekintetben, hogy az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok jelentette kihívásokra a jogi segítségnyújtás, mint szakterület milyen megoldással kíván megfelelni. Az a 2017. évi jogalkotás során megoldandó feladat, hogy a Törvényjavaslat módosítása alapján létrejövő átmeneti, hibridnek minősíthető rendszerből levont tanulságok alapján milyen jogszabály-módosítások válnak szükségessé a jogi segítségnyújtás rendszere 2018. január 1. napját követő működőképességének megőrzése érdekében. Átmenetinek tekinthető ugyanis a Törvényjavaslattal létrehozott rendszer annyiban, hogy a szűkebb körű névjegyzékben már tartalmazni fogja mindazon jogi segítőket, akik az elektronikus kapcsolattartás szabályainak meg tudnak felelni, ugyanakkor a tágabb, jogi segítői névjegyzék még mindig tartalmazza majd valamennyi, jelenleg is a névjegyzékben szereplő jogi segítőt. A módosítás hiányában a jogi segítségnyújtás rendszerének az utóbbiak által nyújtott szolgáltatásról kellene lemondania, melyre álláspontom szerint még nem áll készen. ■
JEGYZETEK
[1] Lásd a Magyar Közlöny 64. száma, 1957. június 9. 361. oldal: http://ec.europa.eu/internal_market/finances/docs/actionplan/transposition/hungary/d15.3-hu.pdf (Utolsó letöltés: 2016. november 20.)
[2] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatályos szövege szerint: "5. § (1) A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását"
[3] Lásd a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben: "7. § (1) A bíróság - jogszabályban előírt esetekben - kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson."
[4] A megjelölt példák mellett akár a valamennyi eljárási kódexünkben jelen lévő nyelvhasználati, tolmácsoláshoz való jogot is értelmezhetjük úgy, mint az adott személy eljárási jogainak kiteljesedését, jogainak gyakorlását biztosító, ily módon a jogi segítségnyújtáshoz kapcsolódó, annak érvényesülését kiegészítő rendelkezéseket.
[5] Lásd az Európai Parlamenti módosító javaslatát az irányelv tervezetéhez, mely a http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-%2F%2FEP%2F%2FTEXT%2BREPORT%2BA8-2016-0228%2B0%2BDOC%2BXML%2BV0%2F%2FEN&language=EN hivatkozáson érhető el. (Utolsó letöltés: 2016. november 20.)
[6] Lásd a http://www.kormanyhivatal.hu/hu/szakigazgatasi-szervek/igazsagugyi-szolgalat hivatkozást. (Utolsó letöltés: 2016. november 20.)
[7] A vonatkozó módosításokat a területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi VIII. törvény, a területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 70/2015. (III. 30.) Korm. rendelet, valamint - a jogi segítségnyújtás vonatkozásában - a fővárosi és megyei kormányhivatalok területi integrációjával összefüggő egyes igazságügyi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 8/2015. (IV. 14.) IM rendelet tartalmazza.
[8] Elérhető a http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32012L0029&from=EN hivatkozáson. (Utolsó letöltés: 2016. november 20.)
[9] Az Irányelv rendelkezéseinek implementációját a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi CLI. törvény, illetőleg annak végrehajtási rendeletei tartalmazzák.
[10] Egészen pontosan a jogi segítségnyújtás igénybevételének részletes szabályairól szóló 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet 121. §-a 2015. november 1. napját megelőzően büntetőeljárásban is a polgári peres képviseletet ellátó pártfogó ügyvéd díjának megállapítására és kifizetésére vonatkozó szabályokat rendelte alkalmazni.
[11] Ezek a jogi segítségnyújtás igénybevételének részletes szabályairól szóló 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet és a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet.
[12] Illetőleg 2017. január 1-jét követően az Igazságügyi Minisztérium.
[13] A névjegyzék a http://igazsagugy.gov.hu/alaptev/nepugyvedje/nevjegyzek hivatkozáson érhető el. (Utolsó letöltés: 2016. november 20.)
[14] A jogi segítői névjegyzékbe a jogi segítői névjegyzék vezetésének részletes szabályairól szóló 42/2003. (XII. 19.) IM rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése, valamint 3. § (1) bekezdése alapján ügyvéd, ügyvédi iroda és jogi segítő szervezet kérheti a felvételét.
[15] Lásd a Jst. 66. § (2)-(5) bekezdésében foglaltakat.
[16] A szóban forgó jogszabály a jogi segítői névjegyzék vezetésének részletes szabályairól szóló 42/2003. (XII. 19.) IM rendelet.
[17] E rendelkezések tükörképe az E-ügyintézési törvény 108. § (1) bekezdése, melynek megfelelően a jogi képviselő eljárásával érintett, a törvény 1. § 17. pontjában meghatározott szervek is 2018. január 1. napjával kötelesek biztosítani az ügyek elektronikus intézését.
[18] Lásd a Pp. 394/C. §-át és a vonatkozó átmeneti rendelkezést tartalmazó 397/I. §-t.
[19] Érdemes megfigyelni, hogy a Jst. csupán polgári és büntető ügyek szerint csoportosítja a szolgáltatásokat, azonban az előbbi kategóriájába egyébként bele kell érteni valamennyi egyéb, a büntetőjogtól eltérő jogterületbe tartozó jogvitákat. Példaként hozható fel erre az, hogy a munkajog kapcsán ezért tartalmaz a jogi segítségnyújtás igénybevételének részletes szabályairól szóló 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet 1. mellékletében található formanyomtatvány 7.9. alpontja erre vonatkozó utalást.
[20] Ez rendkívül fontos momentum, hisz ebből adódóan a pártfogó ügyvéd kifejezés használatakor a jogszabályok egyértelműen csupán a peres képviseletet ellátó jogi segítőre vonatkozóan állapítanak meg rendelkezéseket.
[21] A bűncselekmények áldozatai jelentősen kedvezőbb feltételekkel, magasabb jövedelmi küszöb mellett jogosultak ugyanazon szolgáltatásokra.
[22] Lásd a T/12719/2. számú iratot, mely elérhető a http://www.parlament.hu/irom40/12719/12719-0002.pdf hivatkozáson. (Utolsó letöltés: 2016. november 20.)
[23] Lásd a Jst. 61. § (2) bekezdését: "61. § (2) Ha a fél képviseletét pártfogó ügyvédként jogi segítő nem vállalja, és ez - a határidőkre tekintettel - a jogainak sérelmével járhat, a fél az eljárási határidő elmulasztása esetén erre hivatkozással a perben igazolási kérelmet terjeszthet elő, a jogi segítségnyújtó szolgálat pedig részére kérelmére - pártfogó ügyvédként jogi segítőt, ügyvédet vagy ügyvédi irodát rendelhet ki. A jogi segítségnyújtó szolgálat a kirendelésről a végzés egy kiadmányának egyidejű megküldésével, illetve amennyiben az eljáró bíróságról és a per ügyszámáról csak később szerez tudomást, a tudomásszerzést követően haladéktalanul megküldött végzéssel értesíti az eljáró bíróságot."
[24] Ezek a jogi segítő díjazásáról szóló 11/2004. (III. 30.) IM rendelet és a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet.
[25] Ez 2017-ben a Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény 63. § (3) és (4) bekezdése alapján egyaránt 5000 forint.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogi szakreferens, Igazságügyi Minisztérium.
Visszaugrás
