https://doi.org/10.59851/mj.73.05.5
Kétrészes tanulmányomban a választottbírók kártérítési felelősségével kapcsolatos, a magyar bírói gyakorlatban mind a mai napig megoldatlan dilemmákat kísérlem meg feloldani.
A helyes megoldások megtalálása érdekében a tanulmány I. részében bemutatom a választottbíráskodás jogi természetét és az azt meghatározó legfontosabb elméleteket. Ezt követően elemzem a választottbíráskodás során létrejövő jogviszonyok rendszerét, valamint a választottbírósági eljárásban érvényesülő eljárásjogi garanciákat, melyek választottbíró általi súlyos megszegése adott esetben a kártérítési felelősség alapját képezheti.
Kulcsszavak: választottbíráskodás; választottbíró; alternatív vitarendezés; felelősség; kártérítési felelősség; kontraktuális felelősség; szerződésszegés; deliktuális felelősség; bírósági jogkörben okozott kár; személyiségi jogi jogsértés; sérelemdíj; tisztességes eljáráshoz való jog; alkalmazandó jog; joghatóság; felelősségbiztosítás
In my two-part study I will try to resolve the dilemmas related to the liability for damages of arbitrators that are still unresolved in Hungarian judicial practice. In order to find the right answers, in Part I, I will present the legal nature of arbitration and the main theories that define it. I will then analyse the system of legal relationships that are present in arbitration and the procedural guarantees in arbitral proceedings. If an arbitrator seriously breaches these guarantees, it may form the basis of its liability for damages.
Keywords: arbitration; arbitrator; alternative dispute resolution; liability; liability for damages; contractual liability; breach of contract; tort liability; liability for the actions of courts; personal injury; restitution; right to a fair trial; applicable law; jurisdiction; liability insurance.
A választottbíráskodás - mint alternatív jogvitarendezési mechanizmus - az állam igazságszolgáltatási monopóliumának a jogvitában érintett felek általi, választottbírósági szerződésben kifejezésre juttatott derogációja.[1] A felek azért kötnek választottbírósági szerződést, hogy jogvitájukat ne valamely állam igazságszolgáltatási tevékenységet gyakorló szerve vagy tisztviselője, hanem a felek által megválasztott választottbírók bírálják el, a felek által meghatározott eljárási rend szerint és a véglegesség erejével.[2]
A választottbíráskodás kettős természetű jogintézmény: eredetét és természetét tekintve magánjogi, hiszen a felek magánautonómiáján, a felek által megkötött választottbírósági szerződésen alapul, célját és funkcióját tekintve azonban közjogi, mert az eljáró választottbírók a felektől arra kapnak felhatalmazást, hogy a jogvitát tisztességes (fair) eljárásban, a véglegesség erejével döntsék el, azaz igazságszolgáltatási hatalmat gyakoroljanak.[3]
Egy ideális helyzetben a felek megállapodnak a választottbírók személyében és az eljárási szabályokban, majd az eljárás végén kapnak egy állami kényszerrel végrehajtható ítéletet, amelyet mindkét fél tudomásul vesz, és optimális esetben elégedett is vele.
Ez azonban a gyakorlatban a legritkább esetekben van így. Az egyik fél szükségszerűen elégedetlen lesz a választottbírósági ítélettel, megpróbálja majd érvényteleníteni azt, illetve a végrehajtási eljárásban is végrehajtás-megtagadási okokra fog hivatkozni. Ha pedig az elégedetlen fél úgy ítéli meg, hogy a számára sérelmes eljárás, illetve ítélet valamely választottbíró hibájára vezethető vissza, és sem az érvénytelenítési per, sem pedig a végrehajtás-megtagadási okokra történő hivatkozás nem vezetett eredményre, akkor a fél megpróbálhat kártérítési igénnyel fellépni a választottbíróval szemben.
Ez első ránézésre kétségbeesett és komolytalan próbálkozásként is hathat, azonban ez nem feltétlenül van így. A választottbíró, illetve - intézményi választottbíráskodás esetén - a választottbírósági intézmény kártérítési felelősségének kérdését már a külföldi és a magyar bírói gyakorlatban és jogirodalomban[4] elkezdték boncolgatni, jóllehet máig nem született rá egyértelmű megoldás.
Tanulmányomban a választottbírók kártérítési felelősségének helyes jogalapját vizsgálom, és az azzal kapcsolatos legizgalmasabb kérdésekre keresem a válaszokat. Elsősorban a magyar jogszabályokat és a magyar bírói gyakorlatot fogom elemezni, így a kártérítési felelősséggel kapcsolatos megállapításaim azt feltételezik, hogy a választottbírósági eljárásra, valamint a választottbírók kártérítési felelősségére is a magyar jog alkalmazandó, és hogy a kártérítési keresetet magyar bíróságok bírálják el. Választottbíróság alatt pedig nem valamely állandó
- 316/317 -
választottbírósági intézményt, hanem egy adott ügyben eljáró választottbírói tanácsot fogok érteni.
Ebben a pontban röviden áttekintem a választottbíráskodás jogi természetét bemutató legfontosabb elméleteket, melyek arra a kérdésre keresik a választ, hogy a választottbíráskodás - mint "privatizált" bíráskodás - hogyan kapcsolódik az állami jogrendszerhez.[5] Az elméletek bemutatásán keresztül segítséget kaphatunk a választottbíró kártérítési felelőssége jogi természetének alaposabb megértéséhez is.
A joghatósági elmélet az állami jogalkotás és bíráskodás útján teljes körű felhatalmazást ad az államoknak a választottbíráskodás szabályozására és felülvizsgálatára.[6] A joghatósági elmélet képviselői úgy vélik, hogy a választottbírók az állami bírókhoz hasonlóan ítélkező funkciót látnak el, így eljárásuk eredménye is egy ítélet, és nem pedig egy szerződés teljesítése.[7]
Az állam választottbíráskodáshoz kapcsolódó szerepét erősíti, hogy a választottbírósági szerződésre irányadó szabályokat és az eljárási szabályokat is az államnak kell megalkotnia, továbbá, hogy a választottbíráskodás helye és a végrehajtás helye szerinti állam joga határozza meg a választottbírósági ítélet érvényességét.[8]
A joghatósági elmélet egyik legnevesebb képviselője, Mann úgy érvel, hogy jogi értelemben "nem létezik nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. (...) A választottbíráskodás szükségszerűen nemzeti, vagyis alá van vetve egy nemzeti jogrendszernek (...). A felek autonómiája is valójában az állami jognak köszönhetően és annak keretein belül érvényesül, amelyet lex forinak, választottbíráskodás esetén lex arbitrinek nevezünk."[9]
A joghatósági elméletből az olvasható ki, hogy a választottbíróságok az állami bíróságokhoz hasonlóan ítélkező funkciót látnak el, és eljárásuk során nem egy magánjogi szerződést teljesítenek. Ebből arra következtethetnénk, hogy a választottbírók kártérítési felelősségének alapja inkább a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) bírósági jogkörben okozott kár szabályaihoz áll közelebb,[10] és nem a kontraktuális felelősséghez.[11]
A szerződéses elmélet élesen eltér a joghatósági elmélettől, mivel a választottbíráskodást a felek szabad szerződéses akaratából, és nem pedig az állami jogrend választottbíráskodást lehetővé tevő szabályozásából vezeti le. Ennek megfelelően a választottbírósági eljárásnak is a felek megegyezése és kívánalma, és nem az állami jogrend előírásai szerint kell zajlania.[12] A választottbírósági ítélet így a felek választottbírósági szerződésének, illetve annak teljesítésének eredménye.[13]
A szerződéses elmélet szerint a lex forinak minimális befolyása van a választottbírósági szerződésre és az ítéletre, és csak a felek megállapodásának, valamint az eljárási szabályoknak a hézagjait tölti ki.[14]
Az állami szabályozás választottbírósági eljárásban betöltött szerepét a szerződéses elmélet sem vitatja el, ugyanakkor elutasítja az állam választottbíráskodás feletti felsőbbrendűségét.[15]
A szerződéses elmélet nemcsak a jogirodalomban, de a francia Cour de Cassation[16] és az angol House of Lords[17] joggyakorlatában is megjelent.
A szerződéses elmélet tehát a joghatósági elmélethez képest inkább a kontraktuális felelősséghez viszi közelebb a választottbírók kártérítési felelősségének jogalapját.
- 317/318 -
A vegyes (hibrid) elmélet megpróbálja összeegyeztetni a joghatósági és a szerződéses elmélet elemeit, ezáltal kettős, egyszerre közjogi és magánjogi alapokat ad a választottbíráskodásnak.[18]
A vegyes (hibrid) elmélet képviselői szerint a választottbíráskodás - a választottbírók kiválasztását és az eljárási szabályokat tekintve - a felek magánjogi megállapodásából nyeri a legitimációját, azonban az eljárás tárgyának választottbírósági útra tartozását és az ítélet végrehajthatóságát tekintve alá van vetve az állami jognak.[19]
Más szavakkal: a választottbírósági megállapodás érvényessége a magánjogi szabályozástól függ, azonban a közjog (eljárásjog) irányadó annak megítélésére, hogy a jogvita - tárgyát tekintve - alkalmas-e arra, hogy a felek lemondjanak az állami igazságszolgáltatási monopóliumról, és a jogvitájukat választottbíróság elé utalják.
Az államnak a választottbírósági ítélet végrehajtásában vállalt szerepével (is) magyarázza a Redfern - Hunter szerzőpáros a vegyes (hibrid) elmélet létjogosultságát: "A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás egy hibrid. A felek magánjogi megállapodásával kezdődik. Magánjogi eljárásként folytatódik, amelyben nagy szerepet kap a felek akarata. Ennek ellenére egy kötelező erővel bíró ítélettel zárul, amelyet - ha a feltételek teljesülnek - a világ legtöbb állama kész elismerni és végrehajtani. A magánjogi eljárásnak közjogi joghatása lesz, amelyet minden állam saját hatóságai útján fogad be, a saját állami szabályai szerint."[20]
A vegyes (hibrid) elméletet vizsgálva az is elképzelhető lenne, hogy a választottbírók kártérítési felelősségét két alternatív jogalapon is el lehet bírálni, attól függően, hogy miben áll a károkozó magatartás: ha a választottbírósági ítélet okoz kárt, akkor a bírósági jogkörben okozott kár szabályai merülnek fel, ha pedig egyéb eljárási szabálysértésről beszélünk, akkor a kontraktuális felelősség jogalapja jöhet szóba.[21] Elvégre az elmélet alapján a választottbírósági ítélethez állami kényszerrel történő végrehajthatóság párosul, míg az eljárási szabályok megalkotása és magának az eljárásnak a lebonyolítása a felek magánjogi megállapodásából nyeri a legitimációját.
Az autonóm elmélet a fent ismertetett három elméletnél is továbbmegy, a választottbíráskodást kiveszi a szerződéses és a joghatósági elmélet keretei közül, és a felek által létrehozott önálló, autonóm képződménynek tekinti.[22]
Az elméletet kidolgozó Rubellin-Devichi szerint a választottbíráskodás szerződéses és joghatósági elméleti jellemzői összekapcsolódnak, emiatt lehetetlen és nem is tanácsos szétválasztani az eljárási és a szerződéses elemeket. Szerinte az eljárási szabályokra vagy a választottbírósági szerződésre vonatkozó állami jognak a választottbírósági eljárás bármely szakaszára történő alkalmazása helytelen, mivel a választottbírósági ítélet nem állami bírósági ítélet, és a választottbírósági szerződés sem egy szokványos szerződés.[23]
Az autonóm elmélet szerint a választottbíráskodást el kell szakítani az államoktól, valamint az állami jogi konstrukcióktól, és azt teljes egészében egy önálló jogintézményként kell kezelni.[24]
Ebből az elméletből kiindulva valójában magunk mögött kellene hagynunk a deliktuális és a kontraktuális felelősség alapján álló gondolkodásunkat, és a választottbírók kártérítési felelősségére egy teljesen önálló és független, akár az állami normáktól is elszakított tényállást kellene alkotnunk.
A magyar Alkotmánybíróság ez idáig két határozatában foglalkozott az itt vázolt dilemmával és gyakorlatában a szerződéses elméletet követi.
Az első ügy[25] alapjául szolgáló tényállás szerint az indítványozó és pertársa a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság előtt szerződés érvénytelenségének megállapítása és kártérítés megfizetése iránt kezdeményezett eljárást, az eljáró választottbírói tanács azonban az indítványozó keresetét elutasította. Az elutasító döntés meghozatalát és kézbesítését követően az indítványozó és pertársa az eljáró választottbírói tanács két tagjával szemben elfogultsági kifogást terjesztettek elő, amit az Állandó Választottbíróság elnöke elutasított. Az ügy pedig úgy jutott az Alkotmánybíróság elé, hogy
- 318/319 -
az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952-es Pp.) 364. § (1)[26] és (2)[27] bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését arra hivatkozva, hogy azok sértik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát.
Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában úgy foglalt állást, hogy "a választottbíróság felhatalmazása arra, hogy valamely jogvitát végérvényesen eldöntsön, a felek - eljárásjogi tartalmú - magánjogi szerződésén alapszik". A felek a választottbírósági szerződés megkötésével lemondanak az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás alapjogáról, és egyben elfogadják azt is, hogy a választottbírósági ítélettel szemben nem, vagy csak korlátozott keretek között van helye jogorvoslatnak. A bírói út igénybevételéhez való alkotmányos jog ugyanis magában foglalja annak szabadságát is, hogy a fél e jogával ne éljen, és hogy arról egy konkrét jogviszonyban szerződéssel kifejezetten lemondjon (az alapjog gyakorlásának negatív aspektusa).[28]
Ezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványozók alkotmányjogi panaszát elutasította, mert a félnek fogalmilag nem sérülhetett a bírói út igénybevételéhez való alkotmányos joga, hiszen arról egy magánjogi szerződés (választottbírósági szerződés) megkötésével lemondott.
A másik ügyben[29] az Alkotmánybíróság a korábban hatályos a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: 2000-es Stv.) alkotmányosságát vizsgálta, a 2000-es Stv. elfogadására vonatkozó - az indítványozó szerint minősített többséget igénylő - országgyűlési többségre tekintettel. Az indítványozó többek között úgy érvelt, hogy a 2000-es Stv. a Sport Állandó Választottbíróságra vonatkozó szabályokat is tartalmaz, e szabályok elfogadásához pedig azért lett volna szükség egyszerű többség helyett minősített többségre, mert a korábban hatályos, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: 1997-es Bszi.) elfogadásához is minősített többségre van szükség.
Az Alkotmánybíróság azzal utasította el az indítványozó fenti érvelését, hogy a választottbíróságok nem tartoznak az állami bíróságok által alkotott igazságszolgáltatási szervezetrendszerbe, így a választottbíróság törvényi szabályozására - köztük a Sport Állandó Választottbíróságra - nem vonatkozik a rendes bíróságok szervezetére és működésére irányadó, minősített többséget igénylő szavazati követelmény. Az Alkotmánybíróság szerint a 1997-es Bszi. nyilvánvalóan a rendes bíróságokra vonatkozik, a választottbíróságok pedig nem szerepelnek az állami igazságszolgáltatást gyakorló bíróságok felsorolásában.[30] E megállapításával az Alkotmánybíróság - az állami bíróságok oldaláról megközelítve - megerősítette azt, hogy a választottbíráskodás egy magánjogi jogintézmény, mely kívül esik az állami igazságszolgáltatás terrénumán.
A választottbíráskodás jogi természetét leíró elméletek után ebben a pontban közelebbről is megvizsgáljuk, hogy egy választottbírósági eljárás során az eljárásban részt vevők között milyen jogviszonyok jönnek létre. Ezeknek a jogviszonyoknak a feltárása közelebb visz minket annak eldöntéséhez is, hogy adott esetben a választottbírók kártérítési felelősségét milyen jogalapon lehet elbírálni.
A választottbíráskodás során az eljárásban részt vevők között magánjogi szerződések hálója jön létre. Az Alkotmánybíróság már a fent hivatkozott első határozatában felismerte, hogy "[a] választottbíráskodás két szerződésen alapszik. Az egyik a választottbírósági szerződés, amelyben a felek a törvény által meghatározott keretben és módon megállapodnak abban, hogy valamilyen köztük lévő, egyébként "rendes" polgári bírói útra tartozó ügyben az általuk választott személyek döntsenek, a másik szerződés pedig a feleknek a választottbíróval (vagy választottbírákkal, választottbírósággal) kötött szerződése. Ez a szerződés a választottbíróság és a fél között kötelmi (megbízási) jogviszonyt hoz létre, amelynek polgári anyagi jogi jogkövetkezményei vannak, illetőleg lehetnek."[31]
Azonban az Alkotmánybíróság által adott felsorolás nem teljes. Amennyiben a felek intézményi választottbíráskodás útján kívánják a jogvitájukat rendezni, úgy a felek és a választottbírósági intézmény között is (ún. adminisztrációs) szerződés jön létre, valamint a választottbírók is szerződéses kapcsolatba kerülnek a választottbírósági intézménnyel azáltal, hogy annak keretein belül folytatják le az eljárást. Ha pedig a bizonyítás során közreműködők (például tanúk, szakértők) jelennek meg, úgy az ő jogviszonyukat is minősíteni kell az eljárás többi résztvevője viszonylatában. Az alábbiakban e jogviszonyokat vizsgálom meg részletesen.
- 319/320 -
Valamennyi választottbírósági eljárás a jogvitában részes felek közötti választottbírósági szerződésen alapul. Érvényes választottbírósági szerződés hiányában nincs annak jogalapja, hogy a fél választottbíróság elé vigye a jogvitáját, illetve hogy egy féllel szemben választottbírósági ítéletet hajtsanak végre.[32]
Egy érvényes választottbírósági szerződés a felekre nézve mind pozitív, mind pedig negatív joghatásokkal bír: a pozitív joghatás alapján a félnek jóhiszeműen és a választottbírósági megállapodás szellemében kell részt vennie a választottbírósági eljárásban,[33] a negatív joghatás alapján pedig a félnek tartózkodnia kell attól, hogy állami bíróság előtt peres eljárást kezdeményezzen.[34]
A választottbírósági szerződés pozitív joghatása a gyakorlatban úgy tud érvényesülni, hogy az államok nemzetközi egyezmények és saját választottbírósági törvényeik alapján elismerik, és kikényszeríthetőnek nyilvánítják a felek választottbírósági megállapodását. A külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló New York-i egyezmény (a továbbiakban: New York-i Egyezmény) II. cikkének (1) bekezdése szerint: "Valamennyi Szerződő Állam elismeri az olyan írásbeli megállapodást, amelyben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy (...) valamely jogvita esetére választottbíróság döntésének vetik alá magukat (...)." A magyar jogban ennek megfelelő rendelkezést a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 8. § (1) bekezdésében[35] találunk.
Ha a fél a választottbírósági megállapodásból eredő kötelezettségeinek nem tesz eleget, és a választottbírósági megállapodás ellenére állami bíróság előtt indít peres eljárást, akkor az állami bíróság kötelezettsége, hogy választottbírósági eljárásra utalja a jogvitát. A New York-i Egyezmény II. cikk (3) bekezdés alapján "Az egyik fél kérelmére bármely Szerződő Állam bírósága választottbírósági eljárásra utasítja a feleket, ha olyan ügyben indítottak pert előtte, amelynek tárgyában a felek a jelen cikk értelmében megállapodást kötöttek". A magyar jogban ilyen szabályt a Vbt. 9. § (1) bekezdése[36] rögzít.
Lehetnek azonban olyan államok és bíróságok, amelyek nem tartják tiszteletben a felek választottbírósági megállapodását. Éppen ezért a New York-i Egyezmény idézett II. cikk (3) bekezdése nem mindig elegendő a választottbírósági megállapodás pozitív joghatásának kikényszerítésére. Ezt a problémát a common law országok bíróságai ún. perlést tiltó döntés ("anti-suit injunction") kibocsátásával orvosolják, amellyel a jogvitában részes feleket eltiltják attól, hogy bármelyik állam bírósága előtt perelhessenek.[37] Ez a megoldás a kontinentális jogrendszerű államok bíróságai előtt azonban nem honosodott meg.[38]
A választottbírósági megállapodás negatív joghatásának kikényszerítésére egy másik megoldás lehet a választottbírósági megállapodást megszegő féllel szembeni kártérítési igény érvényesítése, de ezt a nemzetközi jogirodalom csak mint kiegészítő lehetőség nevesíti, kiemelve azt is, hogy ilyen igény esetén a kár összegszerűsége nehezen kiszámítható.[39] A perlést tiltó döntéshez hasonlóan a kártérítési keresetek is a common law államok bíróságai előtt gyakoriak.[40]
Végül, ha a fél a választottbírósági megállapodást megszegve állami bíróság előtt indít keresetet, akkor más államok a New York-i Egyezmény fent idézett szakaszait megsértő állami bíróság ítéletének elismerését és végrehajtását már számos alkalommal megtagadták, ezáltal érvényre juttatva a választottbírósági megállapodás negatív joghatását.[41]
A választottbírók esetleges kártérítési felelőssége szempontjából lényeges, hogy a választottbírósági szerződésnek sem a választottbírók, sem pedig a választottbírósági intézmény nem részes felei, így annak esetleges megszegéséből nem következhet egyikük kártérítési felelőssége sem. A választottbírósági szerződés csak a felek viszonylatában válthat ki joghatásokat.
- 320/321 -
Ha a választottbíró elfogadja a fél általi jelölést, akkor közte és az eljárás valamennyi résztvevője között választottbírói szerződés jön létre. A választottbírósági eljárás egyik legfontosabb sajátossága, hogy a felek maguk választhatják meg saját "bizalmi embereiket"[42] a közöttük fennálló jogvita elbírálására. A Vbt. elsősorban a felekre hagyja annak eldöntését, hogy milyen eljárási szabályok alapján, pontosan kiket jelöljenek választottbíróknak. A Vbt. 12. § (9) bekezdése a jelölés elfogadását írásbeli alakhoz köti.[43]
A választottbírói szerződés egy, a magyar jogban kifejezetten nem szabályozott, vállalkozási és megbízási jegyeket egyaránt magában hordozó atipikus szerződés. A választottbírói szerződést a fent elsőként hivatkozott alkotmánybírósági határozat és a Fővárosi Ítélőtábla is megbízási jellegűnek tekintette az egyik ügyben.[44] Hasonlóan fogta fel a választottbírói szerződés természetét a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk (Plósz-féle Pp.) miniszteri indokolása is, amely szerint a "peres felek és a választott bírák közti jogviszony a magánjogi megbízás jellegével bír".
A korai magyar jogirodalom a szerződés közjogias jellegét emelte ki,[45] az újabb magyar jogirodalom szerint e szerződést a megbízási mellett a vállalkozási jegyek is jellemzik.[46]
A választottbíráskodás nemzetközi jogirodalmának neves képviselője, Gary Born a választottbírói szerződésre sui generis szerződésként hivatkozik, mivel "a választottbírók megbízásának speciális célja van: az ő megbízásuk a lényegét tekintve különbözik minden más szerződéses szolgáltatás nyújtásától és egy sui generis, ítélkező funkció betöltésére irányul (...)".[47]
A választottbíró a jelölés elfogadásával arra vállal kötelezettséget, hogy a felek jogvitájában eljárjon, valamint hogy a felek jogvitáját a véglegesség igényével eldöntse. Ez magában foglalja az eljárás során a pervezető és adminisztratív feladatok ellátását, illetve a döntéshozatalt is.[48] A választottbíróknak e feladataikat a felektől függetlenül és pártatlanul kell ellátniuk, ők nem a felek ügyvédjei, kizárólag a törvénynek és az eljárási szabályzatnak vannak alávetve.
A választottbíró nem arra vállalkozik, hogy a fél érdekében és utasításai szerint jár el (mint egy tisztán megbízási szerződésnél), hanem arra, hogy a legjobb tudása szerint, tisztességesen és pártatlanul eldöntse a felek jogvitáját.[49] A felek utasítási joga tehát a választottbírói szerződés megbízási, vállalkozási jellege ellenére korlátozottan érvényesül,[50] és nem arra vonatkozik, hogy egyik vagy másik félnek kedvezően döntsenek,[51] hanem arra, hogy a választottbírók a felek jogvitáját a felek által meghatározott eljárási rend szerint, függetlenül és pártatlanul, a véglegesség erejével döntsék el. A felek utasítási jogának iránya tehát magára az eljárás lebonyolításának mikéntjére és nem annak végkimenetelére vonatkozik.
A választottbírói szerződés hangsúlyos eleme a titoktartási kötelezettség.[52] A Vbt. 11. §-a szerint a választottbírák "(...) teljes titoktartásra kötelezettek a teendőik ellátása keretében tudomásukra jutott körülmények tekintetében, az eljárás megszűnése után is. Minderről - állandó választottbíróság esetében - megválasztásuk (kijelölésük) alkalmával írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni".
A titoktartás pedig komoly akadálya lehet a választottbíró kártérítési felelősségre vonásának, hiszen e kötelezettség az eljárás megszűnése után is fennáll. Varga István álláspontja szerint az alperesként bíróság elé vont választottbírók az egyes kártérítési perekben még arra sem nyilatkozhatnak, hogy egyáltalán részt vettek-e az alapul fekvő választottbírósági eljárásban, nemhogy az ügy részleteiről bármit mondhatnának, ami egy kártérítési tényállást képes lenne megalapozni.[53]
A választottbírói szerződés több okból is megszűnhet. Ezek: a választottbíró kizárása, a választottbíró tisztségéről történő lemondása, a felek választottbíró megbízatása megszűnésében történő megállapodása, valamint a megbízás teljesítése ítélethozatal vagy az eljárás megszüntetése által.
A választottbíró megbízása annak megszűnése ellenére kivételesen feléledhet, ha a rendes bíróság érvénytele-
- 321/322 -
níti az ítéletet, a felek pedig az érvénytelenítést követően élnek a Vbt. 47. § (5) bekezdésében foglalt jogukkal, és újra választottbírókat jelölve folytatják a választottbírósági eljárást, amely az ítélet érvénytelenítése után kérdéses, hiszen a fél alappal veszítheti el a bizalmát egy olyan választottbíróban, aki az érvénytelenített ítélet meghozatalában részt vett.
A választottbíró kártérítési felelőssége szempontjából a megszűnési okok közül a jogirodalomban és a joggyakorlatban a választottbírói tisztségről történő lemondás kapott hangsúlyos szerepet. A Vbt. 57. § (1) bekezdése szerint "a választottbírói tisztségről lemondás (...) akkor hatályosul, ha arról az eljáró választottbírósági tanács mindegyik tagja, továbbá (...) valamennyi fél értesül".
A joggyakorlat e rendelkezést úgy értelmezi, hogy a felek jogosultak eldönteni, hogy tudomásul veszik-e a választottbírói tisztségről történő lemondást, vagy sem, tehát a lemondó nyilatkozat hatályosulása nem szünteti meg automatikusan a választottbíró megbízatását. Ha a felek azt elfogadják, akkor a megbízás megszűnik, ha nem, akkor a választottbírói jogviszony továbbra is fennmarad, ha pedig e kérdésben a felek nem tudnak megegyezni, bármelyikük kérheti a rendes bíróságtól, hogy döntsön a választottbíró megbízatásának megszűnéséről.[54]
A választottbíró lemondásának időbeli korlátjait tekintve Sárközy Tamás álláspontja az, hogy a választottbíró a tárgyalás berekesztéséig mondhat le.[55] A Legfelsőbb Bíróság[56] e kérdésre azt a választ adta, hogy "a [régi] Vbt. 21. § (1) bekezdésében szabályozott esetek[57] bekövetkezése azonban nem kizárt a választottbírósági tárgyalás berekesztését követően sem (pl. betegség miatt a választottbíró képtelenné válik feladata ellátására, vagy más okból kellő időben nem jár el az érdemi határozat meghozatal érdekében). Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem fogadja el (...) azt a jogi álláspontot, hogy a tárgyalás berekesztése után már nincs helye a választottbíró lemondásának."
Az idézett jogeset tényállása szerint az egyik választottbíró a tárgyalás berekesztését követően, az ítélethozatal során mondott le tisztségéről, a tanács többi tagja pedig a lemondás ellenére szótöbbséggel meghozta az ítéletet. Ezt követően az ügy felperese a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: 1994-es Vbt.) 55. § (1) bekezdés e) pontja alapján az ítélet érvénytelenítését kérte a rendes bíróságtól arra hivatkozva, hogy a választottbíróság összetétele, illetve eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntésében helyt adott a felperes keresetének, érvénytelenítette a választottbírósági ítéletet, és úgy foglalt állást, hogy az eljáró tanács addig nem hozhatott volna ítéletet, amíg a felek vagy végső soron a rendes bíróság - a fent idézettek szerint - nem döntenek a lemondó választottbíró megbízatásának megszűnéséről.
Ami pedig a választottbíró kártérítési felelőssége szempontjából még érdekesebb, hogy a Legfelsőbb Bíróság a hivatkozott döntésben hozzátette: "Az eljárási szabályok betartására vonatkozó kötelezettséget meghaladó kérdés, hogy ha a választottbíró a vállalásának - azaz a választottbírósági ügyben való eljárásának és döntési kötelezettségének - nem tesz eleget és ezzel a szerződésszegésével valamelyik félnek kárt okoz, azért a polgári jogi kártérítési felelősség általános szabályai szerint felelősséggel tartozik".[58]
A Legfelsőbb Bíróság tehát e döntésével felvetette a választottbíró lemondását el nem fogadó fél azon jogát, hogy a választottbírói szerződés megszegésére hivatkozva adott esetben kártérítési igénnyel élhessen a tisztségéről alapos ok nélkül lemondó választottbíróval szemben, amely Lajer Zsolt álláspontja szerint a szerződés teljesítése jogos ok nélküli megtagadásaként értelmezhető.[59]
A választottbírói szerződés jogirodalmának és joggyakorlatának fenti bemutatása után arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a választottbírói szerződés a Ptk. rendszerében inkább megbízási, nem pedig vállalkozási jellegű szerződésként minősíthető. A szerződés megbízási jellegéből pedig az következhet, hogy a választottbírói szerződés választottbíró általi megszegése is csak akkor tudná elvben megalapozni a választottbíró kártérítési felelősségét, ha a választottbíró nem az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozottan gondos magatartást tanúsította.[60] Ez a helyzet forgott fenn a Legfelsőbb Bíróság fent ismertetett döntésében a tisztségéről alapos ok nélkül lemondó választottbíró esetén. Ezen túlmenően a választottbírótól elvárható fokozottan gondos magatartás követelménye sérülhet az alábbiakban bemutatott, a választottbírói szerződés tartalmát képező jogok és kötelezettségek választottbíró általi súlyos megszegése esetén is.
- 322/323 -
A választottbírók szerződéses szolgáltatása - célját tekintve - arra irányul, hogy a felek egy végleges választottbírósági ítélethez jussanak. Emiatt álláspontom szerint a választottbíráskodás igazságszolgáltatási hatalom gyakorlását is jelenti (magánjogi szerződéses eredete ellenére), így azokkal a jogirodalmi álláspontokkal értek egyet, amelyek szerint a választottbíráskodás egyben igazságszolgáltatási tevékenység is.[61]
Emiatt a választottbírói szerződésben foglalt jogok és kötelezettségek részét képezik a feleket a választottbírósági eljárás során megillető, igazságszolgáltatással kapcsolatos alapjogi garanciák is. E garanciákat a tisztességes eljáráshoz való jog fogja át, amely alapjogot az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke rögzít.[62] A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria elvi jelentőségű határozataiban hangsúlyozta, hogy a választottbírósági eljárásban is garanciális követelmény a tisztességes eljáráshoz való jog.[63]
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) - a fent idézett alkotmánybírósági gyakorlathoz hasonlóan - úgy értelmezi a választottbíráskodást, hogy a felek annak kikötésével önkéntesen lemondanak az állami bíróság előtti eljáráshoz való jogukról. Az EJEE 6. cikke polgári ügyekben ugyanis nem jelenti azt a kötelezettséget, hogy a félnek az állam rendes bíróságai előtt kellene eljárást indítania,[64] az EJEE 6. cikke pedig nem zárja ki választottbíróságok létrehozásának lehetőségét magánszemélyek között jogviták elbírálására.[65]
Az ilyen lemondás az EJEB gyakorlata szerint akkor nem ütközik az EJEE-be, ha szabad, jogszerű és egyértelmű.[66] Ahhoz, hogy a lemondást az EJEE szempontjából joghatályosnak lehessen tekinteni, a lemondásnak az EJEE által biztosított bizonyos minimumgaranciákkal kell párosulnia.[67] Az EJEB eddigi joggyakorlata alapján a felek a választottbírósági megállapodásukkal lemondhatnak a nyilvános tárgyaláshoz való jogukról,[68] illetve a választottbíráskodás során korlátozottan érvényesül a jogorvoslathoz való jog is. Vannak azonban olyan részjogosítványok, amelyeknek a választottbírósági eljárás során is érvényesülniük kell.
E részjogosítványok érvényesülése azért is kiemelkedően fontos, mert a választottbírósági eljárást követően az érvénytelenítési pertől eltekintve nincs olyan fellebbviteli eljárás, amely a választottbírósági eljárás formai és tartalmi hibáit korrigálni tudná. A választottbíróságnak egyfokú eljárásban kell biztosítania azt az eljárási egyensúlyt és tartalmi pontosságot, amelyet az állami bíróságok többfokú eljárásban tesznek meg.[69] Ha pedig ez a választottbíró súlyos kötelezettségszegése miatt nem teljesül, akkor elvben felmerülhet az itt felsorolt alapjogi garanciákat súlyosan megsértő választottbíró kártérítési felelőssége.
A választottbírónak az eljárása során mindkét féllel szemben függetlenséget és pártatlanságot kell tanúsítania. Ez minden választottbírósági eljárási szabályzatban és választottbírósági törvényben hangsúlyosan jelenik meg.[70] Hiába teljesít a választottbíró szerződéses kötelezettségeket a választottbírósági eljárás során, a felek utasítási joga nem érvényesül teljeskörűen.
Az EJEB megállapította, hogy ha a választottbíróság tagjai között van olyan személy, aki feladatait és szolgálatának megszervezését tekintve az egyik féllel szemben alárendelt helyzetben van, a peres feleknek jogos kétségeik támadhatnak e személy függetlenségével kapcsolatban. Egy ilyen helyzet súlyosan érinti azt a bizalmat, amelyet a bíróságoknak (választottbíróságoknak) kell közvetíteniük egy demokratikus társadalomban.[71]
A választottbíró felekkel szembeni függetlensége és pártatlansága tehát olyan eljárási garancia, amelyről a felek választottbírósági szerződés megkötésével sem
- 323/324 -
mondhatnak le. Azonban ha a fél a választottbíró függetlenségével és pártatlanságával kapcsolatban felmerülő kétsége ellenére nem kezdeményezi a megfelelő határidőben a választottbíró kizárását, hanem tovább folytatja az eljárást, akkor erre tekinthetünk úgy is, hogy a fél lemondott a kifogásolás jogáról,[72] vagyis ilyen esetben - károsulti beleegyezés miatt - kérdésessé válhat a kártérítési igény érvényesíthetősége.
Csakúgy, mint a választottbírók függetlensége és pártatlansága, a felek egyenlősége és az ügyük előadásához való joga is explicite megjelenik minden választottbírósági eljárási szabályzatban és választottbírósági törvényben.[73]
Az EJEB gyakorlatában e részjogosítvány azt jelenti, hogy minden félnek észszerű és tényleges lehetőséget biztosítani kell arra, hogy az ügyét olyan körülmények között adhassa elő - ideértve a bizonyítékait is -, hogy azáltal nem kerül a másik féllel szemben semmilyen hátrányba.[74]
Ahogy azt a Kúria, illetve korábban a Legfelsőbb Bíróság több határozatában kifejtette, az ügy előterjesztése lehetőségének fogalmába a fél álláspontjának és az arra vonatkozó bizonyítékainak a választottbíróság előtt szóban és írásban történő előadása, megjelölése és mindennek az ellenérdekű fél által történő megismerése tartozik.[75] Az is az ügy előterjeszthetősége jogának megsértését jelenti, ha a választottbíróság olyan kereseti kérelemről dönt, amelyről a felek nem fejthették ki a véleményüket.[76]
A Legfelsőbb Bíróság értelmezésében "ez a szabály a választottbírósági eljárás egészében és minden részében érvényesítendő, sarkalatos rendelkezés, a választottbíráskodás egyik alapelve. A szabály magában foglalja, hogy a Választottbíróságnak a feleket meg kell hallgatnia, előterjesztéseik megtételére alkalmat kell adnia."[77] Az adott ügyben a választottbíróságnak az általa hivatalból észlelendő semmisségi okra kellett volna a felek figyelmét felhívnia, majd pedig lehetőséget biztosítania arra, hogy a felek a semmisséggel kapcsolatos álláspontjukat kifejthessék. Miután ezt a választottbíróság elmulasztotta, a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntésében hatályában fenntartotta az elsőfokú bíróság választottbírósági ítéletet érvénytelenítő döntését.[78]
A Legfelsőbb Bíróság egy másik döntésében hasonló következtetésre jutott, és ugyanúgy hatályában fenntartotta a választottbírósági ítéletet érvénytelenítő elsőfokú döntést, mert a választottbíróság eljárása során olyan tényt állapított meg, amelyet egyik fél sem állított. Ebből következően olyan ténybeli alapra helyezte a döntését, amellyel kapcsolatban a feleknek nem volt módjuk kifejteni az álláspontjukat, és ilyen értelemben az ügyüket nem adhatták elő.[79]
A választottbírósági eljárásnak a gyorsaság az egyik előnye a rendesbírósági eljárással szemben. Ez logikusan következik abból, hogy az eljárás egyfokú, de emellett számos választottbírósági eljárási szabályzat határoz meg ambiciózus határidőket az eljárás lefolytatására,[80] illetve a gyorsított eljárások igénybevételével a felek még gyorsabban juthatnak hozzá a választottbírósági ítélethez.[81] Így a választottbírósági eljárásban az észszerű időn belüli eljárás részjogosítványa kiemelkedő jelentőséggel bír, amelynek megítélése során a konkrét eljárásra irányadó eljárási szabályzatból kell kiindulni, és e körben támpontot nyújthat az EJEB gyakorlata is.
Az EJEB az észszerű időn belüli eljárás megítélésekor a következő szempontokat vette figyelembe gyakorlata során:
- az ügy bonyolultsága (például a bizonyítás összetettsége;[82] a támpontot nyújtó bírósági gyakorlat hiánya és az EUB előtti előzetes döntéshozatali eljárás szükségessége[83]);
- 324/325 -
- a feleknek az eljárás során tanúsított magatartása, esetleges perelhúzó taktikája;[84]
- az eljáró választottbírósági tanács magatartása (például a jelentős ügyteher nem lehet kimentési ok[85]);
- az ügy tárgya szerinti fontossága.[86]
E körülmények mérlegelése alapján lehet abban a kérdésben állást foglalni, hogy az adott választottbírósági eljárásban teljesült-e a felek észszerű időn belüli eljáráshoz való joga.
Összegezve, a fentiekben felsorolt és az EJEE 6. cikkében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogból levezethető eljárási garanciák a választottbírói szerződés és így a választottbírósági eljárás tartalmát is képezik. Ha pedig e garanciák az eljárás során sérülnek, és az a választottbíró súlyos kötelezettségszegésére vezethető vissza, akkor felmerülhet a választottbíró kártérítési felelőssége.
Intézményi választottbíráskodás kikötése esetén szerződéses jogviszony jön létre a felek, illetve a választottbírók, valamint a választottbírósági megállapodásban megjelölt választottbírósági intézmény között is. E szerződés - melyet adminisztrációs szerződésnek neveznek - egy sajátos, atipikus, a megbízáshoz közel álló szerződés, mely alapján a fél és a választottbírói tanács aláveti magát az adott intézmény eljárási szabályzatának és díjszabásának,[87] az intézmény pedig ügyviteli, adminisztratív szolgáltatásokat nyújt, és segíti az eljárás lebonyolítását (például kézbesíti az ítéletet a feleknek).[88]
A kontinentális jogi megközelítés alapján a választottbírósági intézmény igazságszolgáltatási tevékenységet egyáltalán nem fejt ki.[89] Következésképp az intézmény felelőssége is csak az adminisztrációs szerződés megszegéséért, az ügyviteli hibákból eredő súlyos kötelezettségszegésekért állhat fenn. E felelősség pedig nagyobb valószínűséggel merülhet fel olyan intézmények esetén, amelyek - szabályzatuknál fogva - aktívabb szerepet vállalnak az eljárás lebonyolításában.[90]
Ezt a francia bírósági gyakorlat is megerősíti. A Cubic-ügyben[91] a felperes a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarával (International Chamber of Commerce, ICC) szemben nyújtott be keresetet a Tribunal de Grande Instance de Paris előtt arra hivatkozva, hogy az ICC nem kontrollálta kellőképpen az eljárás hosszúságát, számos alkalommal meghosszabbította az ítélet meghozatalára rendelkezésre álló határidőt, és nem vizsgálta felül a választottbírói tanács által elkövetett eljárási hibákat sem. Ugyan a keresetet valamennyi eljáró fórum elutasította, azonban azt egyöntetűen megerősítették, hogy a felek és a választottbírósági intézmény (ICC) között szerződéses jogviszony jött létre, és ha az intézmény megszegi ezt a szerződést, akkor felmerülhet a kártérítési felelőssége. Az intézmény azonban nem hasonlítható az állami bíróságokhoz, nem fejt ki igazságszolgáltatási tevékenységet, így az immunitása (felelősség alóli mentessége) sem merülhet fel.[92]
A common law országok gyakorlata ehhez képest jelentős eltérést mutat. Ezeknek az országoknak a felfogása szerint a választottbírósági intézmények nemcsak ügyviteli-adminisztratív, hanem kvázi-igazságszolgáltatási funkciót is ellátnak. Miután a common law országok a választottbíró státuszát is az állami bírók státuszához hasonlítják, és emiatt immunitást biztosítanak számukra, így - a választottbíróknak biztosított immunitásból levezetve - immunitásban részesítik a választottbírósági intézményeket is.[93]
Jó példa erre az Egyesült Államok bírósági gyakorlata. A Sixth Circuit Court of Appeal Corey-ügyben meghozott döntése szerint "a választottbírói immunitás választottbírósági intézményekre történő kiterjesztése természetes és szükségszerű velejárója az eljárásnak; ellenkező esetben a választottbírói immunitás illuzórikus lenne és csupán a felelősség választottbírósági intézményre történő áthárítását jelentené".[94]
A választottbírósági intézményeknek biztosított immunitás alól azonban az amerikai bírósági gyakorlat is ismer kivételt. Ha a választottbírót súlyos kötelezettségszegése miatt nem illeti meg immunitás, akkor szükség-
- 325/326 -
szerűen a választottbírósági intézményre sem lehet azt kiterjeszteni.[95]
Magyarországon eddig még nem indult olyan kártérítési per választottbírósági intézmény ellen, amelynek alapja kifejezetten az intézmény ügyviteli-adminisztratív szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos hibája lett volna. Az eddig felmerült ügyekben a felperesek azon az alapon perelték az intézményt, hogy az helytállni tartozik a választottbírói tanács károkozó magatartásáért, és ezzel egy ügyben a Fővárosi Ítélőtábla is egyetértett.[96]
A választottbírósági intézmények úgy válaszoltak az ítélettel elégedetlen felek velük szemben előterjesztett kereseteire, hogy az eljárási szabályzataikban felelősségkorlátozó -, illetve kizáró kikötéseket fogalmaztak meg. Példaként említhető a London Court of International Arbitration (a továbbiakban: LCIA), az International Chamber of Commerce (a továbbiakban: ICC), a Stockholm Chamber of Commerce (a továbbiakban: SCC) vagy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (a továbbiakban: MKIK) mellett működő Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata is.
Az LCIA eljárási szabályzata 31. cikkének (1) bekezdése a választottbírósági intézmény, illetve valamennyi szerve és az eljáró választottbírók vonatkozásában is kizárja a kártérítési felelősséget, kivéve a szándékos károkozásért való felelősséget és azt az esetet, ha az alkalmazandó anyagi jog szerint a felelősségkizárás, illetve -korlátozás érvénytelen lenne.[97]
Az ICC esetében az eljárási szabályzat 41. cikke mondja ki, hogy a kártérítési felelősség főszabály szerint kizárt, kivéve, ha a felelősség kizárása az alkalmazandó anyagi jog szerint érvénytelennek minősülne.[98]
Az SCC eljárási szabályzata - a szándékos és a súlyos gondatlan károkozást kivéve - kizárja az intézmény, az eljáró választottbírók és az adminisztratív szervek kártérítési felelősségét.[99]
Az SCC hivatkozott szabályával szinte egyező klauzulát tartalmaz az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság eljárási szabályzatának 50. §-a is, mely a szándékos és a súlyos gondatlan károkozásokat kivéve kizárja - többek között - az intézmény kártérítési felelősségét. Ez a szabály a Vbt. 57. § (3) bekezdésében adott felhatalmazáson[100] alapul, és a Ptk. 6:152. §-ához[101] képest szigorúbb rendelkezést tartalmaz, mert nemcsak a szándékos, hanem a súlyos gondatlanságból eredő károkozást is nevesíti.[102]
A választottbírók felelőssége szempontjából lényeges, hogy a fél és az intézmény közötti adminisztrációs szerződésnek a választottbírók nem részes felei, így annak esetleges megszegéséből nem következhet az ő felelősségük sem. Az adminisztrációs szerződés csak a felek és a választottbírósági intézmény viszonylatában válthat ki joghatásokat, azonban olyan magyar bírósági döntés egyelőre még nem született, amely a választottbírósági intézmény adminisztrációs szolgáltatások nyújtásának hibájában megnyilvánuló szerződésszegését vizsgálta volna.
A választottbírósági eljárásban nemcsak a választottbírók és a felek, hanem egyéb, tipikusan a bizonyítási eljárásban közreműködő személyek (például szakértők, tanúk, tolmácsok stb.) is részt vehetnek. Köztük és a választottbírók között az eljárásban való részvétellel nem jön létre szerződéses jogviszony, de mégis elvben elképzelhetünk olyan esetet, hogy a választottbírók szerződésen kívül kárt tudnak okozni a közreműködő személyeknek.
Gondoljunk csak arra az esetre, hogy a választottbírók megfelelő kimentő körülmény nélkül elhalasztják az adott időpontra és helyszínre kitűzött tárgyalást, ahol a tanú vagy a szakértő - messziről utazva, jelentős útiköltség mellett - már megjelent, majd őket egy külön végzésben arra kötelezik, hogy az újabb tárgyalási napon ismételten jelenjenek meg.[103] Ez adott esetben útiköltségben és elmaradt jövedelemben is megnyilvánuló kárt jelenthet számukra, amelyet - a választottbírókkal fennálló szerződéses jogviszony hiányában - a deliktuális felelősség általános szabályai szerint próbálhatnának meg érvényesíteni a választottbírókkal szemben, hacsak a felek e költ-
- 326/327 -
ségeket meg nem előlegezik, illetve meg nem térítik számukra.
A magyar bírósági gyakorlatban eddig egy hasonló eset fordult elő.[104] Az ügy felperese igazságügyi szakértőként vett részt a választottbírósági eljárásban. A választottbíróság végzésében nem állapított meg számára szakértői díjat, a szakvéleményt kirekesztette a bizonyítékok köréből, és felhívta a szakértőt az iratok visszaszolgáltatására. Ennek az volt az oka, hogy a szakértő a titoktartási kötelezettségét[105] szegte meg azzal, hogy a szakértelmén túlmutató kérdésben egyetemi munkatársaihoz fordult, amiről sem a feleket, sem a választottbíróságot nem tájékoztatta. A szakértő emiatt aggályos szakvéleményt készített, feladatát nem végezte el, így díjazásra sem volt jogosult.
A szakértő elsődlegesen bírósági jogkörben okozott kárfelelősség alapján, másodlagosan pedig az általános deliktuális kárfelelősség alapján kérte az alperesként megjelölt választottbírósági intézményt az eljárásban felszámított szakértői díj és késedelmi kamata mint kár megfizetésére.
A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla az elsődleges keresetet azzal utasította el, hogy a választottbíróság által meghozott végzés tekintetében nem állapítható meg közhatalmi jelleg, így az alperes bírósági jogkörben okozott kárfelelőssége sem merülhet fel.
A másodlagos kereset (általános deliktuális felelősség) körében pedig az alperes választottbírósági intézmény kimentette felelősségét, mivel bizonyította, hogy nem volt neki felróható, hogy a felperes részére nem állapított meg szakértői díjat az eljárás során. A felperes a kárát saját felróható magatartásával okozta, hiszen megszegte a titoktartási kötelezettségét, és a kirendelő végzésben foglaltak ellenére konzultált egyetemi munkatársaival.
Ez az ítélet nemcsak a választottbírók és az eljárás egyéb résztvevői közötti jogviszony megítélése, hanem azért is érdekes, mert explicite kimondta, hogy a választottbíróság pervezető végzése nem közhatalmi aktus, vagyis a választottbíróság az eljárás lebonyolítása és a pervezetés során nem gyakorol közhatalmat. Ez a megállapítás egybecseng a 2.3. alfejezetben bemutatott vegyes (hibrid) elmélettel is, amely a választottbírósági eljárás szabályainak megalkotása és az eljárás lefolytatása mögött a felek magánjogi szerződéses akaratát jelöli meg legitimációs forrásként és nem pedig az állami közhatalmat.
A választottbíró kártérítési felelősségének jogi természetét az egyes országok jogi kultúráját meghatározó különbségek és a választottbíráskodás jogi természetét leíró elméletek befolyásolják. Ezeknek az ismerete hasznos segítséget nyújthat abban, hogy a felelősség kérdését tágabb kontextusában is megértsük.
A problémakör elemzéséhez a választottbíráskodás során létrejövő egyes jogviszonyoknak a feltárása is szükséges, amelyekből eredően a választottbírósági eljárás különböző szereplői viszonylatában, különböző jogalapokon álló kártérítési tényállások keletkezhetnek.
A tanulmányban tárgyalt választottbírói felelősség szempontjából elsődlegesen a választottbírói szerződésnek és az annak tartalmát képező, a tisztességes eljáráshoz való jogból levezethető eljárásjogi garanciáknak van jelentősége. Ha a választottbíró ezeket a garanciákat az eljárása során súlyosan megszegi, akkor lehet amellett érvelni, hogy nem tanúsítja az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondosságot, vagyis megszegi a választottbírói szerződést, mely megalapozhatja kártérítési felelősségét. ■
JEGYZETEK
[1] Varga István: A választottbírák felelőssége. Közjegyzők Közlönye, 2019. (5-6), 5.
[2] Vannak a jogirodalomban olyan álláspontok is, amelyek a választottbíráskodást kevésbé tekintik magánbíráskodásnak, hanem áttételesen igazságszolgáltatást biztosító bírói tevékenységnek minősítik. Ehhez lásd bővebben: Sárközy Tamás: A választottbíróság helye az igazságszolgáltatás rendszerében. In: Burai-Kovács János (szerk.): A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve, 2019-2020. Budapest, HVG-Orac, 2020. 13.
[3] Ehhez kapcsolódóan Kecskés László véleménye az, hogy a választottbíráskodás intézményi fejlődésében a szerződési és az igazságszolgáltatási jelleg adja a két alapfunkciót, illetve jelenti a választottbírósági tevékenység értékelésével kapcsolatos két szélsőértéket azzal, hogy alapvetően a szerződéses jelleg az elsődleges. Lásd bővebben: Kecskés László: A választottbíráskodás történeti alapjai. In: Kecskés László - Lukács Józsefné (szerk.): Választottbírók könyve. Budapest, HVG-Orac, 2012. 33.
[4] A téma átfogó és legújabb jogirodalmi áttekintéséhez lásd bővebben: Boóc Ádám: Felelősség és immunitás a választottbíráskodásban mint alternatív vitarendezési eljárásban. Budapest, ORAC, 2025.
[5] Julian D. M. Lew - Loukas A. Mistellis - Stefan M. Kröll: Comparative International Commercial Arbitration. Kluwer Law International, 72.
[6] Julian D. M. Lew: Applicable Law in International Commercial Arbitration: A Study in Commercial Arbitration Awards. Dobbs Ferry, NY, Oceana Publications, 1978. 52.
[7] Adam Samuel: Jurisdictional Problems in International Commercial Arbitration: A Study of Belgian, Dutch, English, French, Swedish, US, and West German Law. Zürich, Schulthess, 1989. 51.
[8] Hong Lin Yu: A Theoretical Overview of the Foundations of International Commercial Arbitration. Contemporary Asia Arbitration Journal, 2008. (2), 255-258.
[9] Frederick Alexander Mann: The UNCITRAL Model Law "Lex Facit Arbitrium". Arbitration International, 1986. (3), 244-245.
[10] A Ptk. 6:549. §-a szerint: "A bírósági (...) jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a kárigényt bírósági jogkörben okozott kár esetén a bírósággal (...) szemben kell érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, a kárigényt azzal a bírósággal szemben kell érvényesíteni, amelynek elnöke a nem jogi személy bíróság bírái tekintetében az általános munkáltatói jogkört gyakorolja. A kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése."
[11] A Ptk. 6:142. §-a szerint: "Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni".
[12] Lew: Applicable Law in International Commercial Arbitration... 54.
[13] Philippe-Antoine Merlin: Recueil alphabétique de questions de droit. 4th edition, Brussels, Tarlier, 1829. 145.
[14] Lew: Applicable Law in International Commercial Arbitration... 56.
[15] Emilia Onyema: International Commercial Arbitration and the Arbitrator's Contract. London, Routledge, 2010. 36. DOI: https://doi.org/10.4324/9780203859919
[16] Roses v. Moller et Cie., cass, 27 July 1937, I Dalloz 25 (1938): "Arbitral awards that are based on an arbitration agreement constitute a unit with and share with it its contractual nature."
[17] Fiona Trust and Holding Corp. v. Vrivalov [2007] Bus LR 1719, 1723-724. Lord Hoffman érvelése szerint: "Arbitration is consensual. It depends upon the intention of the parties as expressed in their agreement. Only the agreement can tell you what kind of disputes they intended to submit to arbitration (...)."
[18] Onyema: International Commercial Arbitration and the Arbitrator's Contract. 38.; Lew - Mistellis - Kröll: Comparative International Commercial Arbitration. 79.
[19] Georges Sauser-Hall: L'arbitrage en droit international privé. Annuaire de l'Institut de droit International, 1952. 469.
[20] Nigel Blackaby - Constantine Partasides - Alan Redfern: International Arbitration. 6th edition, Oxford, Oxford University Press, 2015. 11. DOI: https://doi.org/10.1093/law/9780198714248.001.0001
[21] Lényegében hasonló álláspontra helyezkedik Szakál Róbert is, úgy fogalmazva, hogy a választottbírák az eljárás folyamán az általános szabályok szerint (az 1959-es Ptk. felelősségi rendszerének értelmében), míg a jogerő, a véglegesség és a végrehajthatóság közhatalmi joghatásával felruházott ítélettel okozott kárért viszont a közhatalommal okozott károk szabályai szerint felelnek. Ehhez lásd bővebben: Szakál Róbert: Gondolatok a választottbíráskodás felelősségi kérdéseiről. In: Burai-Kovács János (szerk.): A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. Budapest, HVG-Orac, 2019. 150.
[22] Mauro Rubino-Sammartano: International Arbitration Law and Practice. 3rd edition, New York, Juris Publishing Inc., 2014. 63.
[23] Jacqueline Rubellin-Devichi: L'arbitrage: Nature Juridique: Droit Interne et Droit International Privé. Paris, Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence, 1965. 17-18.
[24] Rubellin-Devichi: L'arbitrage... 17-18.; Lew: Applicable Law in International Commercial Arbitration... 60.
[25] 1282/B/1993. AB határozat.
[26] "A Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Kamarai Választottbíróság eljárására a 361-363. §-ok nem alkalmazhatók. A Kamarai Választottbíróság részére - megkeresés esetében - az illetékes helyi bíróság a bizonyítás lefolytatásával, valamint a választottbíróság által lefolytatott bizonyítás során szükséges kényszerítő eszközök alkalmazásával jogsegélyt nyújt."
[27] "A Kamarai Választottbíróság ítélete, marasztaló végzése és a végzésével jóváhagyott egyezség végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók."
[28] 1282/B/1993. AB határozat.
[29] 95/B/2001. AB határozat.
[30] A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 45. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják."
[31] 1282/B/1993. AB határozat.
[32] Gary B. Born: International Arbitration: Law and Practice. 2nd edition, Alphen aan den Rijn, Kluwer Law International, 2016. 45.
[33] Idetartozik, hogy a félnek bizonyos fokú együttműködést kell tanúsítania az eljáró választottbírói tanács tagjainak megválasztásában, a választottbírósági díj megfizetésében, a titoktartási kötelezettség betartásában stb.
[34] Born: International Arbitration... 62.
[35] "A választottbírósági szerződés a felek megállapodása, amelyben meghatározott - akár szerződéses, akár szerződésen kívüli - jogviszonyukból keletkező, köztük már felmerült vagy a jövőben felmerülő minden vagy valamely konkrétan meghatározott vitát választottbíráskodásnak vetnek alá (...)."
[36] "Az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben pert indítottak, az eljárást - a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított per kivételével - e kereseti kérelem tárgyában megszünteti, ha azt az alperes legkésőbb a keresetlevélre benyújtott írásbeli ellenkérelmében kérte, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan vagy betarthatatlan."
[37] Born: International Arbitration... 68. Az angol bíróságok gyakorlatából lásd például: Airbus Indus GIE v. Patel [1998] 1 Lloyd's Rep. 631 (House of Lords); Aggeliki Charis Compania Maritime SA v. Pagnan SpA (The Angelic Grace) [1995] 1 Lloyd's Rep. 87, 96 (English Ct. App.).
[38] Georgios Petrochilos: Procedural Law in International Arbitration. Oxford, Oxford University Press, 2004. 105. DOI: https://doi.org/10.1093/oso/9780199249480.001.0001
[39] Born: International Arbitration... 70.
[40] Ennek joggyakorlatához lásd például: Indosuez Int'l Fin., BV v. Nacional Reserve Bank, 758 N.Y.S.2d 308 (N.Y. App. Div. 2003); Schiffahrtsgesellschaft Detlev von Appen GmbH v. Voest Alpine Intertrading GmbH [1997] 2 Lloyd's Rep. 279 (English Ct. App.); Mantovani v. Caparelli SpA [1980] 1 Lloyd's Rep. 375 (English Ct. App).
[41] Lásd például: WSG Nimbus Pte Ltd. v. Board of Control for Cricket in Sri Lanka, [2002] 3 SLR 603 (Singapore High Ct.); Judgement of 19 December 1997, Compania Minera Condesa SA et Compania de Minas Buenaventura SA v. BRGM Pérou SAS, DFT 124 III 83, 83-86 (Swiss Fed. Trib).
[42] Varga: A választottbírák felelőssége. 6.
[43] Kecskés László a receptum arbitrii jelentőségére mutat rá, kimondva, hogy a római jog jelentős hangsúlyt helyezett a választottbíró részéről történő elfogadás fogalmára, amely intézmény a választottbírói tisztség megbízatásának elfogadását, valamint az ezzel járó felelősség vállalását is jelentette. Ehhez lásd bővebben: Kecskés László: Választottbíráskodás a római jogban. Magyar Jog, 2013. (4), 195.
[44] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8., megjelent: BDT 2014.3137.
[45] Ujlaki Géza: A választottbíráskodás kézikönyve. Budapest, Tébe, 1944. 140.
[46] Sárközy Tamás: Választottbírói helytállás - felelősség, különös tekintettel a választottbírósági ítéletek érvénytelenítésére. Gazdasági Jog, 2019. (7-8), 21.; Horváth Éva - Kálmány György: Nemzetközi eljárások joga. A kereskedelmi választottbíráskodás. Budapest, Szent István Társulat, 2003. 73.
[47] Gary B. Born: International Commercial Arbitration. 3rd edition, Alphen aan den Rijn, Kluwer Law International, 2021. 2121.
[49] Sárközy: Választottbírói helytállás... 20.
[50] Kiss Nikolett Zsuzsanna: A választottbíró, illetve a választottbíróság kártérítési felelősségének dogmatikai alapja a magyar jog szerint. Polgári Jog, 2024. (9-10), 7.
[52] A piaci szereplők számára ez jelentős előnyt biztosít a választottbíróság javára a rendes bíróságok eljárásával szemben.
[53] Varga: A választottbírák felelőssége. 12.
[54] Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.066/2009/6., megjelent: BH 2010.96.
[56] Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.066/2009/6. megjelent: BH 2010.96.
[57] A hivatkozott törvényhely visszautal az 1994-es Vbt. 19. § (3) bekezdésére és 21. § (2) bekezdésére, mely szabályok a felek megállapodására, illetve a választottbírósági intézmény döntésére bízzák a megbízásának ellátására képtelenné vált választottbíró megbízásának megszüntetéséről való döntést.
[58] A döntés meghozatalának időpontjában az 1959-es Ptk. volt hatályban, és a Legfelsőbb Bíróság az 1959-es Ptk. 339. §-ára utalt a kártérítési felelősség általános szabályai címszó alatt.
[59] Lajer Zsolt: A választottbíró jogviszonyainak néhány kérdéséről a Vbt. 57. § alapján. In: Bodzási Balázs (szerk.): Gazdasági jogi és adójogi tanulmányok. Budapest, Budapesti Corvinus Egyetem, 2020. 182.
[60] Az új Ptk. Tanácsadó Testületének a Ptk. 6:142. §-ához fűzött véleménye: Milyen módon alkalmazható a Ptk. 6:142. § szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség gondossági kötelmek esetén? https://kuria-birosag.hu/hu/ptk?tid%5B%5D=498&body_value=
[61] Lajer: A választottbíró jogviszonyainak néhány kérdéséről... 79. o.; Sárközy: Választottbírói helytállás... 20.
[62] E szerint: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában (...)."
[63] Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.188/2011/9., megjelent: EBH 2011.2421.; Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.520/2007/3., megjelent: EBH 2008.1794.; Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.279/2005. sz., megjelent: EBH 2006.1428.; Kúria Gfv.30.367/2016/8.
[64] Suda v. the Czech Republic, no. 1643/06, ECHR 2010-X., 48-49. bekezdés.
[65] Tabbane v. Switzerland, no. 41096/12, ECHR 2016-III., 27. bekezdés.
[66] Lásd Tabbane v. Switzerland, no. 41096/12, ECHR 2016-III., 27. bekezdés, valamint Suovaniemi and others v. Finland, no. 31737/96, ECHR 1999-II.
[67] Eiffage S.A. and others v. Switzerland, no. 1742/05, ECHR 2009-IX. és Tabbane v. Switzerland, no. 41096/12, ECHR 2016-III, 26-27. és 30. bekezdés.
[68] A választottbíráskodás egyik előnye a piaci szereplők számára, hogy a titkosság és a diszkréció nagyobb mértékben tud érvényesülni a rendes bíróságok előtti eljárásokhoz képest. Lásd: Suovaniemi and others v. Finland, no. 31737/96, ECHR 1999-II.; Mutu and Pechstein v. Switzerland, no. 40575/10 and 67474/10, ECHR 2018-X., 180-181. bekezdés.
[69] Nagy Csongor István: Szokatlan helyzetek szokásos ügyekben: kereskedelmi választottbíráskodás az államközi konfliktusok árnyékában. In: Bodzási Balázs (szerk.): Jogászegyleti Értekezések 2023. Válság és jog. Budapest, Magyar Jogász Egylet, 2023. 105.
[70] Az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata 20. § (2) bekezdése alapján: "Kötelezettségeik teljesítése során a választottbírák függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek." Az ICC Arbitration Rules Article 11(1) alapján: "Every arbitrator must be and remain impartial and independent of the parties involved in the arbitration."
[71] Sramek v. Austria, no. 8790/79, ECHR 1984-X. 42. bekezdés.
[72] Suovaniemi and others v. Finland, no. 31737/96, ECHR 1999-II.
[73] Például a Vbt. 29. §-a szerint: "A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az ügyét előadhassa." Hasonló rendelkezést tartalmaz az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata a 31. § (3) bekezdésében.
[74] Regner v. the Czech Republic, no. 35289/11, ECHR 2017-IX., 146. bekezdés.; Dombo Beheer B.V. v. the Netherlands, no. 14448/88, ECHR 1993-XI., 33. bekezdés.
[75] Legfelsőbb Bíróság Gfv.VI.30.450/2002., megjelent: BH 2003.127.
[76] Kúria Gfv.VII.30.103/2013/4., megjelent: BH 2014.21.
[77] Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.188/2011/9., megjelent: EBH 2011.2421.
[78] Az érvénytelenítés alapjául az 1994-es Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja szolgált: "A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történő kézbesítésétől számított hatvan napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha (...) egyébként nem volt képes az ügyét előterjeszteni."
[79] Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.520/2007/3., megjelent: EBH 2008.1794.
[80] Az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata 41. § (3) bekezdése szerint a választottbírósági tanács az eljárást lehetőség szerint a tanács megalakulásától számított hat hónapon belül berekeszti. Az ICC eljárási szabályzat 31. cikk (1) bekezdése is a Terms of Reference aláírásától számított hat hónapos határidőt állapít meg az ítélethozatalra. Hasonló hat hónapos határidőt állapít meg az ítélethozatalra az SCC eljárási szabályzata, amelyet az ügy választottbíróság elé terjesztésétől kell számítani.
[81] Az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata 52. § (10) bekezdése alapján az egyesbíró a gyorsított eljárást lehetőség szerint a jelölésének, illetőleg kijelölésének kézhezvételétől számított három hónapon belül berekeszti.
[82] Humen v. Poland, no. 26614/95., ECHR 1999-X., 63. bekezdés.
[83] Satakunnan Markkinapörssi Oy and Satamedia Oy v. Finland, no. 931/13., ECHR 2017-VI., 212. bekezdés.
[84] Unión Alimentaria Sanders S.A. v. Spain, no. 11681/85., ECHR 1989-VII., 35. bekezdés.
[85] Probstmeier v. Germany, no. 20950/92., ECHR 1997-V., 64. bekezdés.
[86] E kritérium választottbírósági eljárásokban kevésbé releváns, hiszen ide tipikusan választottbírósági útra nem tartozható ügycsoportok (például családi státusz és cselekvőképesség tárgyában való döntés, gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlása, munkaügyi jogviták) tartoznak.
[87] Kiss: A választottbíró... 7.
[88] Az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság eljárási szabályzata 43. § (3) bekezdés.
[89] Lajer: A választottbíró jogviszonyainak néhány kérdéséről... 194.
[90] Bernardo M. Cremades: Should Arbitrators Be Immune from Liability? International Financial Law Review, 1991. (3), 32-34. Példaként említhető az ICC, mely intézmény az eljárási szabályzatának 34. cikke alapján a választottbírói tanács által meghozott, de még alá nem írt ítéletet felülvizsgálhatja, továbbá érdemi javaslatokat is fűzhet hozzá.
[91] Société Cubic Defense System Inc. v. Chambre de Commerce Internationale, Cour de Cassation, 1st Civil Chamber, 20 February, 2001.
[92] Société Cubic Defense System Inc. v. Chambre de Commerce Internationale, Cour de Cassation, 1st Civil Chamber, 20 February, 2001.
[93] Margaret L. Moses: The Principle and Practice of International Commercial Arbitration. 2nd edition, Cambridge, Cambridge University Press, 2017. 164.; Hong Lin Yu - Laurence Shore: Independence, Impartiality and Immunity of Arbitrators - US and English Perspectives. International & Comparative Law Quarterly, 2003. (4), 951. DOI: https://doi.org/10.1093/iclq/52.4.935
[94] Corey v. New York Stock Exchange, 691 F2d 1205 (6th Cir 1982). Hasonló döntések születtek a Rubenstein v. Otterbourg és az Austern v. Chicago Bd. Options Exchange Inc. ügyekben is.
[95] Baar v. Tigerman, 140 Cal App 3d 979 (Cal Ct App 1983). A hivatkozott döntés alapjául szolgáló választottbírósági eljárásban a választottbíró nem hozta meg határidőn belül az ítéletet, erre a mulasztásra nézve pedig a felelősség kérdését elbíráló bíróság nem biztosított számára immunitást. A választottbírósági intézmény (American Arbitration Association) pedig e mulasztással összefüggésben az adminisztratív feladatainak nem tett eleget, így a bíróság megállapította felelősségét.
[96] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8., megjelent: BDT 2014.3137.
[97] LCIA Arbitration Rules 2020, Article 31(1).
[98] ICC Arbitration Rules 2021, Article 41.
[99] SCC Arbitration Rules 2023, Article 52.
[100] "Az állandó választottbíróság szabályzata, vagy eseti választottbíráskodás esetén a választottbírósági tanács és a felek megállapodása kizárhatja vagy korlátozhatja az állandó választottbíróság, a választottbírósági tanács és a választottbírák felelősségét, kivéve a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért való felelősséget."
[101] "A szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis."
[102] A választottbírók felelősségkizárásának kritikai észrevételeihez lásd bővebben: Murányi Katalin: Az állami bíróságoknak a választottbíróságok működéséhez kapcsolatos gyakorlata és gondolatok az esetleges szükséges jogszabály módosításokról. In: Kecskés László - Lukács Józsefné (szerk.): Választottbírók könyve. Budapest, HVG-Orac, 2012. 353.
[103] Ramón Mullerat: The liability of Arbitrators: a survey of current practice. Chicago, International Bar Association, Commission on Arbitration, 2006. 7.
[104] Győri Ítélőtábla Pf.V.20.031/2019/6/I., megjelent: PJD 2020.16.
[105] A választottbírósági eljárásban érvényesülő bizalmas ügykezelés és titkosság kapcsán lásd különösen: Gellért György: Új törvény a választottbíráskodásról. Magyar Jog, 1995. (8), 451-452.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvédjelölt; kártérítési jogi szakjogász. https://orcid.org/0009-0008-8333-3965.
Visszaugrás
