Az új választottbírósági törvény új intézményrendszert vezetett be, ezért indokolt azt áttekinteni, elsődlegesen a kereskedelmi állandó választottbíráskodás szempontjából. Szükséges ezért elemezni a választottbíráskodás magyarországi történetét és az új törvény meghozatalának indokait. Az új, integrált Kereskedelmi Választottbíróság jogállását, felépítését, újszerűen létrehozott elnökségének összetételét és feladatkörét vizsgálva számos újdonságra derül fény. A választottbírói jogállás sajátos megbízási viszony, amelyet kettős kötöttség jellemez. A változások megmutatkoznak a Kereskedelmi Választottbíróság eljárási szabályzata néhány alapvető kérdésében is.
Nemrégen megszületett az új választottbíráskodási törvény, a 2017. évi LX. törvény (Vbt.), ezért aktuálissá vált, hogy áttekintsük a választottbíráskodás jogi lényegét, egész területét, valamint a kereskedelmi választottbíróság, illetve a választottbírók státuszát. A tanulmány tehát - címéből is kitűnően - alapvetően nem az új törvény eljárási jogi részével foglalkozik. Ennek az oka elsődlegesen az, hogy a törvény gyökeresen megváltoztatja a választottbíráskodás intézményrendszerét. Nem vitás, hogy a választottbírósági eljárásban is megjelentek új elemek - pl. az előzetes, illetve ideiglenes intézkedés, beavatkozás, eljárásújítás - de az alapvető változás a státuszkérdésekben következett be.
A választottbíráskodás véleményem szerint komplex, jogágazatilag összetett jogterület és négy alapvető jellemvonása van.
a) A választottbíráskodás alapját azok a szerződések képezik, amelyek részben a szerződő felek között, vagy egy átfogó szerződés mellékkikötéseként, vagy önálló megállapodás formájában jönnek létre, részben a választottbíráskodást választó felek és a választottbírók, illetve állandó választottbíróság esetében a választottbírókon túlmenően a felek és az állandó választottbíróság között keletkeznek. Ez a szerződési rendszer tehát a választottbíráskodás polgári anyagi jogi alapja.
b) A választottbíráskodás az igazságszolgáltatás sajátos formája, amikor a felek törvényi felhatalmazás alapján az állami bíróság helyett "civil", különleges bíróságot, a választottbíróságot választják. A választottbíróság különleges, de az állam által elismert bíróság, ami abból is látszik, hogy az állam közhatalmi kényszerrel végrehajtja a választottbíróság döntéseit. Ebben az értelemben tehát a választottbíróság közjogi intézmény is.[1]
c) A választottbíráskodás egyben az alternatív vitarendezés egyik sajátos formája is. A választottbíráskodás régi alapelve, hogy igyekszik rávenni a feleket, hogy jogvitájukat egyezség formájában rendezzék, amelyet a választottbíróság ítéletébe foglalhat (Vbt. 43. §). Az új Vbt. erre az alternatív vitarendezési jellegre még rá is erősít, amikor kimondja, hogy ezen túl az állandó választottbíróság az eljárásba beépített közvetítői eljárásról külön szabályzatot alkothat (Vbt. 58. §). Az új törvény ezen utóbbi rendelkezése pedig egy átfogó nemzetközi "soft jogon", az Uncitral 2002-es nemzetközi kereskedelmi békéltetésről szóló mintatörvényén alapszik.
- 39/40 -
d) Végül - bár ezt sokan tagadják - a választottbírósági eljárás egy sajátos polgári peres eljárás, a felek között per folyik (az új Vbt. is fél a "per"-terminológiát alkalmazni, pl. a 48. §-ában nem perújításról, hanem egyszerűen csak "újításról" beszél).[2] Mivel peres eljárásról van szó, a polgári per általános szabályai a választottbíráskodásban is érvényesülnek: a tisztességes eljárás és a felek egyenlő elbírálásának, a jogok jóhiszemű gyakorlásának követelménye, a bírók függetlensége és pártatlansága, stb. Ugyanakkor - és ez fejeződik ki abban a szabályban, hogy a polgári perrendtartás főszabályként nem mögöttes jogterülete a választottbírósági eljárásnak - a választottbíráskodásnak több, a polgári per általános szabályaitól eltérő vonása is van. Így a választottbírósági eljárás főszabályként nem nyilvános [bár a felek nyilvánossá tehetik - Vbt. 36. § (7) bekezdés], főszabályként írásbeli (bár van mód pl. tanúk meghallgatására), gyorsabb [mert az ítélet ellen nincs fellebbezés és csak szűk körben - közrendsértés, lényeges eljárási hiba - van jogorvoslati lehetőség - Vbt. 47. § (2) bekezdés] és végül a törvény szövegét merevebben érvényesítő állami bírói gyakorlattal szemben a választottbírói gyakorlat a lazább törvényértelmezést követi a méltányosság jogelve alapján, sőt a felek abban is megállapodhatnak, hogy a választottbíróság a törvény szövegét némileg félretéve, közvetlenül a méltányosság alapján bírálja el a jogvitát [Vbt. 41. § (3) bekezdés].
Kiknek érdemes a választottbírósági utat választania jogvitájuk rendezéséhez? Azoknak, akik előnyben részesítik a gyorsaságot, valamint az üzleti titkok megőrzését és ennek érdekében lemondanak az állami bíráskodás bonyolult és hosszadalmas jogérvényesítési mechanizmusáról. Azoknak, akik megbíznak az általuk választott civil bírák szaktudásában és méltányosságában. Itt tehát valódi választási lehetőség áll az üzleti forgalom szereplői előtt, az előnyök és a hátrányok mérlegelése alapján kell dönteniük.
Különleges része a választottbíráskodásnak a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás. Az új Vbt. 3. § (1) bekezdés b) pontja kifejezetten meghatározza, mi minősül nemzetközi választottbírósági ügynek a magyar választottbíróság szempontjából.[3]
A szocialista társadalmi rendszer, az államigazgatási jellegű pártállamiság általában háttérbe szorította még az állami bíróság tevékenységét is, hát még a civil választottbíráskodást. Az állami szektor jogvitái az államigazgatási jellegű döntőbíráskodás körébe kerültek 1950-től és ezen csak az 1970-es évek elején változtattak, amikor helyreállt az állami igazságszolgáltatás (bírósági rendszer) egysége. Az 1968-as magyar gazdasági reformig a választottbíráskodás legfeljebb a külkereskedelem körében, tehát nemzetközi jelleggel kerülhetett szóba. A belső választottbíráskodás az 1968-ban bevezetett ún. új gazdasági mechanizmus keretében éledt fel, mégpedig alapvetően az intézményes állandó kereskedelmi választottbíróság keretében.[4] A szerződésekkel kapcsolatos választottbíráskodás alapvetően a külkereskedelem keretében folyt az 1970-80-as években, úttörői Réczei László és Szász Iván voltak, és különösen Szász Ivánnak igen nagy érdemei vannak a magyar választottbíráskodás fejlesztésében. Az átfogó áttörést a rendszerváltozás előkészítése jegyében a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény jelentette, amely általános jelleggel lehetővé tette a választottbírósági kikötést a társaság és tagjai, illetve a tagok társaság működésével összefüggő egymás közötti jogvitáiban. Ettől kezdve a Magyar Kereskedelmi Kamara Állandó Választottbíróságán számos per indult a gazdasági társaságok belső ügyeivel kapcsolatban (pl. tagkizárás).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
