A választottbírósági jogviszony jellegére, illetve a választottbírósági ítéletek érvénytelenítése esetén a választottbírósági díj visszafizetésére, sőt általában a választottbírók kártérítési felelősségére nézve kialakított irodalmi, illetve bírósági álláspontok meglehetősen eltérnek egymástól. A következőkben saját jogi felfogásomat ismertetem, de lege ferenda. A felvetett probléma megoldásának azonban előkérdése, hogy állást foglaljunk a választottbíráskodás jogi minősítésében, valamint a választottbírói jogviszony jellegéről. A következőkben ezt a témát elsődlegesen az új, a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (választottbírósági törvény, Vbt.) és a legjelentősebb intézményes választottbíróság, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Állandó Választottbíróságának eljárási szabályzatára tekintettel vizsgálom.
A választottbíráskodás - mint a legfejlettebb alternatív vitarendezési mód - történetileg a kereskedelmi ügyletekhez fűződik[1], a szerződéskötési autonómia következménye. (Érdekes módon egyes történelmi időszakokban a nemzetközi jellegű választottbíráskodás erősebb volt, mint a belső nemzeti.) A felek szabad akaratukból kötnek szerződést, a szerződések törvényi szabályozása alapvetően eltérést engedő, tehát diszpozitív, a felek a törvényi szerződéstípusokhoz sincsenek kötve, vegyes-atipikus szerződéseket hozhatnak létre. Általában a kereskedelmi ügyleteknél jogválasztási szabadság van, tehát egy magyar és egy angol társaság közti jogvitában el lehet hagyni mindkét fél nemzeti állami jogát és választható mondjuk a svájci jog is (sokszor választják is a svájci jogot). Mindebből logikusan következik, hogy igen széles körben törvényi felhatalmazás alapján a felek kereskedelmi ügyletekből eredő jogvitájukat is kivihetik a nemzeti állami bíráskodás köréből és az általuk kijelölt választottbírók útján rendezhetik jogvitájukat. A választottbíráskodás - az állami bíráskodásban uralkodó jogalkalmazási elvekkel szemben - nem nyilvános (az üzleti titkok védelemére jobban alkalmas), jóval gyorsabb, nincs formaszigor, főszabályként nem tesz lehetővé jogorvoslatot, így a választottbírósági ítélet azonnal állami bírósági úton végrehajtható. Főleg a nagyvállalatok számára - ahol a választottbíráskodás költségeinek szerepe kisebb - a választottbíráskodás kedvezőbb jogvita rendezési mód lehet az állami bíráskodásnál. Ma már eléggé egyértelmű: a magyar gazdasági jogrendszer nemzetközi versenyképességéhez hozzátartozik a kereskedelmi választottbíráskodás erősítése, színvonalának emelése[2]. A választottbíráskodás jelentőségének növekedését jelzik a joggyakorlat változásai is, így a jogértelmezés, mely szerint az alapszerződés érvénytelensége nem teszi automatikusan érvénytelenné a választottbírósági kikötést, vagy amely a jogválasztásnál a kifejezett jogválasztás mellett elismer hallgatólagos jogválasztást is.
A választottbíráskodás szerintem áttételesen igazságszolgáltatás, nevezetesen sajátos bírósági jogalkalmazás. A választottbíráskodás törvényi alapon nyugszik, mégpedig Magyarországon is egyre nagyobb körben. Az egyre szélesebb körű kereskedelmi választottbíráskodás mellett ugyanis a 2013-as Ptk. bevezette az egyesületi választottbíráskodást és lassan már húsz éves a sport választottbíróság is. A választottbírósági ítéletek államilag végrehajthatók, emellett állami bírósági úton - meghatározott keretek között (alapvető perjogi hibák, közrendvédelem) - felülvizsgálhatók. A választottbíráskodás lehetőségét tartalmazó törvényeket sosem támadták meg e lehetőség biztosítása miatt alkotmányellenesség miatt az Alkotmánybíróságon, ráadásul az intézményes válaszottbíráskodás Magyarországon zömmel a vegyesen állami-civil köztestületek keretében folyik: kereskedelmi és iparkamara, agrárkamara, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság keretében, így szerintem az ezen szervezetek keretében hozott választottbírósági ítéleteknek bizonyos mértékben közhatalmi jellegük is van.
A választottbírósági eljáráshoz a Vbt. 6. §-a, 9-10. §-ai, illetve 26-28. §-ai szerint az állami bíróság intézményesen segítséget nyújt, jogtörténetileg pedig az is igazolható, hogy már a középkorban a választottbíráskodás beépült az állami bíróságok eljárásába[3]. A Vbt. azt
- 19/20 -
is szabályozza - némileg semmitmondóan - hogy mi a teendő akkor, ha a választottbírósági eljárásban szereplő valamely fél ellen az eljárás alatt felszámolási eljárás indul.[4] Ehhez hozzáteendő, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) hatálya kiterjed a köztestületekre[5] és a köztestületek törvénysértő aktusát bíróság előtt meg lehet támadni a Kp. 136. §-a szerint. Márpedig a három állandó választottbíróságunk köztestület belső szerveként működik. Ebből az is következik, hogy az állandó választottbíróságok eljárási szabályzatai is, mint köztestületi szabályzatok megtámadhatók a bíróságnál.
Véleményem szerint a fentiek alapján tévesek azok az irodalmi állásfoglalások, illetve állami bírósági ítéletekben foglalt indokolások, amelyek részben az Alaptörvénynek a bíráskodás állítólagosan tisztán állami minőségére, részben a választottbíráskodás tisztán szerződési jellegére hivatkozva a választottbíráskodást nem minősítik bírósági tevékenységnek és valamifajta "magánbíráskodásról" beszélnek[6].
Szerintem a választottbíráskodás- áttételesen, törvényi felhatalmazás alapján - állam által elismert "valódi" sajátos bírói tevékenység. (Végső soron nemcsak az intézményes, hanem az ún. ad hoc választottbíráskodás esetén is, hiszen ezek az ítéletek is bírósági úton végrehajthatók). A választottbírók nem a peres felek ügyvédjei, függetlenek a felektől és kizárólag a törvénynek vannak alávetve. A választottbíró, amikor a féltől elfogadja a választottbírói felkérést, nem arra vállalkozik, hogy a fél érdekében és utasításai szerint jár el (mint a normál megbízási szerződésnél), hanem arra, hogy legjobb tudomása szerint tisztességesen és pártatlanul, az alapul fekvő és a felek által kikötött jog rendelkezései alapján eldönti a jogvitát. A felek érdekeinek az is megfelel, hogy a választottbíróság nem a "rideg" törvényértelmezés szerint jár el, a méltányosság tevékenységében akkor is erősebben érvényesül, ha a felek a jogvita eldöntésénél nem kötik ki kifejezetten a méltányosság alapján történő ítélethozatalt. Az intézményes választottbíróságok esetlegesen ajánlott bírói listája pedig általában az adott ország legkiválóbb polgári jogi - kereskedelmi jogászait foglalja magába és nagy tudású külföldi választottbírók is választhatók. (Persze a felek ilyen lista esetén is nemcsak az ajánlott listáról választhatnak választottbírót.) Ezért akár az mondható, hogy az esetek jelentős részében az ügyet elbíráló választottbírói tanács szakmai színvonala bőségesen eléri akár az adott ország legfelsőbb bírósági tanácsainak színvonalát. Ez szükséges is, mert a választottbírósági ítélet rögtön jogerős, főszabályként nincs jogorvoslati lehetőség, bár Wellmann Györgynek igaza van abban, hogy a választottbírósági ítéletekkel szembeni érvénytelenségi per bizonyos mértékben jogorvoslati funkciót is betölt.[7] A választottbíróság előtt per folyik, függetlenül attól, hogy a választottbíráskodás főszabályként nem a polgári perrendtartás szabályai szerint folyik, de a polgári eljárás alapelvei a választottbíráskodásban is érvényesülnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
