A tanulmány - öt fejezetre osztva - a nemperes eljárások bizonyítási gyakorlatával foglalkozik.
A tanulmány első fejezetében (A nemperes eljárásokban folyó bizonyításról általánosságban) a téma megalapozása, a tudomány által kidolgozott bizonyítási elvek és csoportosítások ismertetése olvasható: a rendes bizonyítástól a bizonyítás hiányáig. Az itt felvázolt logikai elv alapján halad a további fejezeti beosztás oly módon, hogy minden típusból egy vizsgálati minta választásával az adott eljárásra vonatkozó általános szabályok vázolása az ennek fényében szemléltetett gyakorlat (konkrét jogeseteken keresztül) körvonalazásával folytatódik.
A kiválasztott eljárások: a hagyatéki és a cégeljárás, az előzetes bizonyítás, valamint a fizetési meghagyásos eljárás.
A nemperes eljárásokkal foglalkozó régebbi magyar szakirodalom körében széles körben elterjedt álláspontnak számított az a nézet, hogy nemperes eljárásokban - amennyiben egyáltalán helye van - bizonyításra csak kész (ún. liquid) bizonyítási eszközzel kerülhet sor.1 Mivel ennek a kritériumnak leginkább az okirati bizonyítás felelt meg, így kézenfekvő és hamar közismertté vált tanná nőtt, hogy a nemperes eljárásban csak okirati bizonyításra kerülhet sor.2 Ezzel párhuzamos volt az a szintén bevett gyakorlat, hogy a nemperes eljárásokban a bíróság meggyőződését kialakítani törekvő bizonyítás helyett megelégedtek valamely tény hihetővé tételére irányuló valószínűsítéssel.
Ez az álláspont már az 1960-as években megdőlt. Farkas - vállalkozva arra, hogy ebben a kuszaságban rendet tesz - a nemperes eljárásokat a bizonyítás mértéke és jellegzetességei szerint négy kategóriába sorolta: 1. a bíróság a peres eljárással azonos bizonyítást foganatosít, 2. kész bizonyítást3 folytat le, 3. bizonyítás helyett csak valószínűsítés történik, 4. nem folyik bizonyítás.4
1. Rendes bizonyítás foganatosítására kerül sor például a szabadalmi (iparjogvédelmi) nemperes eljárásokban,5 a hagyatéki,6 illetőleg a csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárásokban,7 továbbá a holtnak nyilvánítási és a halál tényének bírósági megállapításával kapcsolatos eljárásban.8 A jogutód személyének megállapítása iránti eljárásban a törvényalkotó - szükség esetén - korlátozás nélkül engedi meg a bizonyítást.9
2. A nemperes eljárások túlnyomó többségében kö-tött,10 más néven korlátozott11 bizonyítási szabályok érvényesülnek. A "kész bizonyítás" során a bizonyítási eszközök közül meglehetősen egyoldalúra, mondhatni kizárólagosra szorult a paletta, hiszen lényegileg egyeduralkodónak tekinthető az okirati bizonyítás.12
3. Már valószínűsítéssel is megelégszik a jogszabály az értékpapír és az okirat megsemmisítésére irányuló eljárásban,13 a bírói letétbe helyezésnél14 vagy az előzetes bizonyítás iránti kérelemnél.15
4. Nem jöhet szóba bizonyítás a fizetési meghagyásos eljárásban, az egyezségi kísérletnél16 és a felek részére végzett közjegyzői tevékenység során.
A fenti csoportosításból jól látszik, hogy bizonyítási szempontból meglehetősen differenciált szabályozással van dolgunk. A szabad bizonyítási mozgástértől kezdve - a kötöttségen keresztül - egészen a bizonyítás szükségtelenségéig terjed a skála. Az egyes nemperes eljárások bizonyításra vonatkozó szabályai (mint lex specialis) általában lyukacsos szerkezetűek, a hátuk mögött - akár a különös szabályban kifejezett utaló rendelkezés formájában, akár az általánosan érvényesülő Ppék. 13. § (3) bekezdése értelmében - támaszként, és "kitöltőanyagként" ott áll a Pp. (mint lex generalis). A nemperes eljárások bizonyítási szabályai ezért mindig a Pp. és a különös jogszabály bizonyítási szabályainak különböző összetételű ötvözetei.
A különbségek és a fokozatosság érzékeltetésére mindegyik kategóriából egy nemperes eljárás részletesebb, bírói gyakorlatra is kiterjedő vizsgálatára vállalkoztunk.
A He. 89. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán a hagyatéki eljárás mögöttes joga a Pp. APp. 3. § (5) bekezdésében megfogalmazott szabad bizonyítási rendszer a hagyatéki eljárásban is érvényesül, de csak az erről szóló jogszabály keretei közé szorított mértékben:17 a He. 50. § (1) bekezdésének és a He. 55. §-ának szabályai ugyanis a bizonyításfelvételi kötelezettség [Pp. 163. § (1) bek.] helyett főszabályként bizonyításfoganatosítási tilalmat rendelnek el, az eljárásban a tárgyalási elv [Pp. 3. § (3) bek.] helyett a hivatalbóliság kerül előtérbe, továbbá a bizonyítási eszközökre vonatkozó kötetlenség [Pp. 3. § (5) bek.] helyett a bizonyításfelvétel körébe vonható bizonyítási eszközök katalógusa az esetek egy részében zárt. A hagyatéki eljárásban folyó bizonyítás így a peres és a nemperes eljárások bizonyítási szabályainak tarka szőttese. Az eljárás sajátosságai az IM rendelet és a Pp. együttes elemzésével tárhatók fel.
A hagyatéki eljárásban bizonyítás felvételének annak nemperes jellege miatt - amennyiben az erről szóló rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik - nincs helye.18 Ez azért van így, mert a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani [He. 50. § (1) bek.], így a közjegyző hivatalbóli feladata az is, hogy - még ha a hagyatékot tárgyalás nélkül is adja át - a szükséges adatokat felkutassa. Ez a koncepcionális eltérés ellenben az érdekeltek aktivitásának nem akadálya,19 vagyis nem jelenti azt, hogy az érdekeltek az eljárásban a hagyatéki vagyon megállapítására, az öröklési minőség igazolására vagy álláspontjuk alátámasztására okiratot ne csatolhatnának (He. 55. §-ának második mondata), sőt, maga a közjegyző is felhívhatja a feleket nyilatkozattételre, okiratok bemutatására stb.20
A rendelet 55. §-ának első mondatában megfogalmazott erőteljes főszabályt azonban kifejezett rendelkezésekben megfogalmazott kivételek is megtörik, amelyek - meghatározott körben - megengedik a bizonyítás egyéb formáit is.21 Habár van olyan nézet is, amely a hagyatéki eljárásból - a szóbeli végrendelet tanúinak meghallgatásán kívül - kizárja mind a tanú-, mind a szakértői bizonyítást,22 ezt az álláspontot a közjegyzői gyakorlat nem támogatja.
A főszabály-kivétel jogtechnikai megoldása azt juttatja kifejezésre, hogy más tények, illetőleg körülmények vonatkozásában bizonyítás foganatosítására - éppen annak hivatalbólisága miatt - nincs lehetőség. Így például a hagyatéki eljárás szabályai sem az írásbeli végrendelet érvényességének, sem a hagyatéki hitelezői igény kérdésében nem adnak lehetőséget bizonyítás lefolytatására: az érdekelt ezzel kapcsolatos igényét csak a polgári perben érvényesítheti.23
Ugyanakkor a hagyatéki eljárásban is érvényesülnek azok a Pp.-ből átemelhető szabályok [3. § (4) bek.], amelyek szerint a közjegyző a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve, továbbá amely szerint a közjegyző mellőzheti a bizonyítás elrendelését vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a hagyatéki ügy elbírálása szempontjából szükségtelen. Figyelmen kívül hagyandó ugyanakkor az a Pp.-beli rendelkezés [141. § (2) és (6) bek.], amely alapján a felróhatóan, késedelmesen előterjesztett bizonyítási indítvány elutasítható, illetve elutasítandó.24
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
