Kevés olyan területe van a magyar jogrendszernek, amely már első ránézésre is olyan sok különbözőségét képes feltárni magáról, mint a polgári eljárásjognak a nemperes eljárásokra vonatkozó része. Ha a közel százféle eljárásra és a mintegy hatvan jogforrása gondolunk, akkor a nemperes eljárásokra valóban illik a mikrovilág kifejezés. Az ide tartozó jogviszonyokban - a büntetőjog kivételével - a jogrendszer úgyszólván valamennyi területe jelen van.
A nemperes eljárások száma sem elhanyagolható, hiszen évente közel félmillió ügy indul. Közös szabályozás, önálló kódex hiányában legfőbb jellemzőjük a tarkaság, amely a jogalanyok, az alanyi jogok, a jogszabályok és a szabályozási módok sokféleségéből adódik. Az előadás célja az, hogy a nemperes eljárások látszólagos öntörvényűsége közepette is megtalálja és bemutassa a rendszeralkotó elemeket.
Jogi szakkifejezéseink egy részéről okkal és joggal hihetik azt a laikusok, hogy a magyar nyelv és a logikai szabályainak ellenében születtek. Így van ez a "nemperes eljárás" esetében is, amikor hangsúly, névelő és levegővétel nélkül próbáljuk meg mások tudtára adni, hogy olyan eljárás is van, amely nem a peres eljárás szabályai szerint zajlik. És ezzel máris eljutottunk a fogalom lényegéhez.
A kétféle eljárás közötti különbségtételt egészen a római jogig lehet visszavezetni, amely iurisdictio contentiosa elnevezéssel illette a peres eljárást, ahol a contentio a per lényegére, azaz a vitára vagy küzdelemre utalt, és iurisdictio voluntaria-nak nevezte azt az eljárást, amelyben a bíróság a saját akaratából - voluntas - gyakorolta a jogszolgáltató hatalmát.1
Ez az ismérvek mind a mai napig kiinduló pontul szolgálhatnak a kétféle eljárás megkülönböztetéséhez, jóllehet a iurisdictio voluntaria tartalma nagyon sokat változott az évszázadok folyamán.
A német freiwillige Gerichtsbarkeit vagy a francia jurisdiction gracieuse ennek ellenére is fennmaradhatott a perenkívüli eljárások jelölésére. Az "önkéntes jogszolgáltatási eljárás" kifejezést még Plósz Sándor is használta az egyetemi előadásai során, amikor is az elnevezést azzal indokolta, hogy az "adott eljárást nem a felek indítványára, hanem önként (sua sponte, ex nobili officio) gyakorolja a bíróság."2
A magyar jogi terminológiában mégsem a német freiwillige Gerichtsbarkeitnek megfelelő elnevezés terjedt el, hanem az osztrák szóhasználatot3 követő perenkívüli eljárás kifejezés, amely nem tévesztendő össze a bíróságon kívüliségre utaló "außergerichtlich/extrajudicial/extrajudiciaria" jelzőkkel.
Ám a perenkívüli eljárás kifejezés sem tudott a jogi nyelvezetünkben tartósan meggyökeresedni, mivel a XX. század második felétől kezdve a nemperes eljárás elnevezés váltotta fel.4 A névcsere valódi okára nem sikerült magyarázatot találni, mindenesetre tény az, hogy az ötvenes évek elejétől kezdve a jogszabályaink következetesen a nemperes eljárás kifejezést használják. A kilencvenes években aztán újból felbukkant a perenkívüli eljárás kifejezés, néhány jogszabályunk ismét alkalmazta5, de szerepelt alkotmánybírósági döntésben6 és a jogirodalomban7 is. Ez a kettős elnevezés is hozzájárul ahhoz a tarkasághoz, amely a nemperes eljárásokra általában jellemző.
A magyar polgári eljárásjog tudományának az a régi törekvése, hogy a nemperes eljárás fogalmát önállóan, vagyis a peres eljárásétól függetlenül határozza meg, rendszerint nem járt sikerrel vagy az erre irányuló kísérletek megrekedtek az általánosságok szintjén. A sikertelenség oka elsősorban abban keresendő, hogy a nemperes eljárásoknak nincsenek olyan közös szabályaik, amelyek alapján a peres eljáráséhoz hasonló definíció megalkotható lenne. A magyar polgári eljárásjog által jelenleg szabályozott közel százféle8 nemperes eljárásról ma sem tudunk többet elmondani, mint Beck Salamon, aki szerint a nemperes eljárás a) egymást követő eljárási cselekményekből áll, melynek b) alanyai a bíróság (a közjegyző), valamint az érdekelt személyek, c) az eljárás tárgya polgári ügy, d) célja az igazságszolgáltatás megvalósítása, e) az erre rendelt eljárási forma alapján.9
Ez a megfogalmazás egyébként nem sokban különbözik attól a másfél évszázaddal korábban keletkezett - porosz - definíciótól, amely a nemperes eljárások körébe sorolja a bíróságnak a törvényes előírásoknak megfelelő, de pernek nem minősülő, valamint a felek indítványára, a jogbiztonság érdekében végzett tevékenységét.10
A nemperes eljárás fogalmához csak akkor juthatunk közelebb, ha megpróbáljuk feltárni azokat a közös ismérveket, amelyek az egyes nemperes eljárásokat a polgári peres eljárástól megkülönböztetik.
A század elején a magyar jogirodalom a kétoldalú meghallgatás és az ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás hiányában látta a peres és a peren kívüli eljárás közötti leglényegesebb különbséget. Idővel azonban a jogtudomány mindkét elhatároló ismérvet elvetette, éspedig arra hivatkozással, hogy vannak olyan peren kívüli eljárások, ahol érvényesül a kétoldalú meghallgatás, illetve egyes peren kívüli eljárásban hozott végzésekhez anyagi jogerőhatás is fűződhet.
A harmincas években Richter Béla a peres eljárás tizenkét ismérvét sorolta fel, ám végül arra a következtetésre jutott, hogy ezek egyike sem alkalmas arra, hogy a peres eljárást a peren kívülitől elhatárolja. A különbségtétel csak "az eljárási cselekményeket meghatározó s azok menetére vonatkozó jogszabályok" alapján lehetséges, amelyek "a törvényhozó akaratára nyúlnak vissza". Tehát az eljárás peres, vagy peren kívüli voltát egyedül a szabályozás mikéntje határozza meg. Ugyanezzel a pragmatikus megközelítéssel élt Sárffy Andor is, aki szerint a perrendtartás általa perre vonatkozó szabályok alá vont eljárásokat pereknek nevezzük, a nem így szabályzottakat pedig peren kívüli eljárásoknak.11
Ugyanez a pragmatikus szemlélet uralja a német és az osztrák jogirodalmat is. Schlegelberger, Bärmann, Habscheid és Gerd Schmidt egyaránt azon a véleményen van, hogy a nemperes eljárások közé azok az ügyek tartoznak, amelyeket a törvény közvetve vagy közvetlenül nemperes eljárásra utal. Mindegyik eljárásnak saját tartalma és saját eljárási szabályai vannak. A nemperes eljárás során végzett tevékenység részben igazságszolgáltatás, részben igazgatás; részben vitát eldöntő (streitig), részben nem ügydöntő (nichtstreitig) tevékenység; részben polgári, részben közigazgatási jellegű stb.12
A magyar jogirodalomban általánosnak tekinthető az a felfogás, amely a polgári perrel szemben a nemperes eljárásokat atipikus eljárási formáknak tartja. Magyary Géza szerint a polgári per a magánjogi érdekek érvényesítésének a legfontosabb eszköze, ugyanakkor "vannak más eljárások is, amelyek más szerkezettel ugyan, de mégis ugyanazon célra szolgálnak".13 Beck Salamon szerint az egységes polgári eljárásjogon belül a polgári per a tipikus forma, ettől eltérő "szabályvilága" van a nemperes eljárásoknak.14 Negatív irányban határozta meg a nemperes eljárások körét Farkas, aki szerint nemperes mindaz a polgári eljárás, amely nem a polgári per szorosan szabályozott formájában bonyolódik le.15
A magyar jogirodalomban található egyetlen pozitív fogalomalkotás Németh Jánostól származik, aki szerint nemperes eljárásnak tekintjük
- a bíróságnak, vagy valamely ahhoz tartozó, illetőleg meghatározott szempontból azzal azonosnak minősülő személynek, valamint
- az eljárásban való részvételre jogosult más személynek, - az igazságszolgáltatás megvalósítására vagy
- tények, illetve jogok tanúsítása, elismertetése stb. érdekében,
- sajátos (a polgári perre előírtaknál általában egyszerűbb) eljárási formában végzett, törvényileg meghatározott, egymás követő és az azokhoz kapcsolódó eljárási jogviszonyokat.16
A polgári eljárásjogi szakirodalom évtizedek óta axiómaként kezeli azt a tételt, miszerint az igazságszolgáltatást kizárólag a bíróságok gyakorolják. Lényegében ezt a felfogást követik azok az alkotmányjogászok is, akik az olyan ügydöntő tevékenységet, amelyet nem az állami bíróságok gyakorolnak quasi igazságszolgáltatásnak nevezik.17 (Ebbe a körbe sorolják pl. a választottbíróságok tevékenységét is.) Az igazságszolgáltatás bírósági monopóliumát hirdető felfogás18 az Alkotmányra támaszkodik, mivel a 45. §-a szerint a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják, továbbá a törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti.
Az Alkotmánybíróság a kilencvenes években többször is foglalkozott az igazságszolgáltatás fogalmával, amelyet egy 1996-ban hozott határozatában "a bírói hatalomhoz kapcsolódó, az eljárási törvényben szabályozott közhatalmi tevékenységnek" nevezett.19 Ugyanakkor egy másik döntésének az indokolásában azt is megállapította, hogy az "igazságszolgáltatás alkotmányjogi fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az csakis a konkrét ügyekben való ítélkezésre vonatkozik, hanem ennél szükségképpen szélesebb kört ölel fel".20
Az Alkotmánybíróságnak ezt a megállapítását nem mindenki osztja. Gáspárdy László ugyanis az igazságszolgáltatást továbbra is úgy definiálja, mint a peres eljárás lefolytatása és eldöntése az állami bíróság által. Ebből következik az, hogy a nemperes ügyekben - ha azok bírósági hatáskörbe tartoznak - a bíróság alkotmányjogi értelemben nem végez igazságszolgáltatási funkciót.
A nemperes eljárásban a bíróság nem igazság-, hanem jogszolgáltatást végez.21
Az Alkotmánybíróság azonban nemcsak az igazságszolgáltatás fogalmát tágította ki, hanem az abban résztvevők körét is: így pl. az 52/1996. (XI. 14.) AB határozatában kimondta azt, hogy az igazságszolgáltatásban való részvétel az ügyészség alkotmányos kötelessége, sőt az ügyvéd részéről az igazságszolgáltatásban védőként, vagy jogi képviselőként való közreműködés is alkotmányos követelmény, és az eljárási törvények kötelező előírása.
A közjegyzőről nem is az Alkotmánybíróság, hanem maga a törvény [Ktv. 1. § (4)] mondja ki azt, hogy a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. A megfogalmazás helyessége két ponton is megkérdőjelezhető: 1. Állami igazságszolgáltatásról beszélni - legalábbis alkotmányjogi értelemben tautológia, mivel az igazságszolgáltatást az Alkotmány idevonatkozó rendelkezése szerint csak az állam bíróságai gyakorolhatják. 2. A közjegyző - a fentebb idézett AB döntéssel összhangban - legfeljebb résztvevője lehet az igazságszolgáltatásnak, de a tevékenységét semmiképpen sem lehet az igazságszolgáltatás részének minősíteni, mivel azt nem lehet összeegyeztetni a bíróság monopóliumával. Van olyan nézet is, amely szerint az igazságszolgáltatás gyakorlásának a súlyos sérelmét jelentené22 vagy a bíróság monopóliumát veszélyeztetné23 az, ha a bíróságon kívüli eljáró fórumok (pl. közjegyző, bírósági végrehajtó) látnának el igazságszolgáltatási teendőket. A fogalom védelmezése mindenképpen helyeselhető, legfeljebb azon kell elgondolkodnia - jogalkotónak, jogalkalmazónak és jogtudósnak egyaránt -, hogy milyen új tartalmat adjunk az igazságszolgáltatásnak, miután az igazság kiderítése, mint posztulátum, az 1999. évi módosítás alkalmával eltűnt a magyar Polgári perrendtartásból.24
Az igazságszolgáltatás fogalmával kapcsolatos dilemmák csökkenthetők akkor, ha az eddiginél következetesebb alkalmazzuk a jogszolgáltatás fogalmát, amelynek a körébe - a jogvitáknak a bíróságok általi eldöntésén kívül - minden más, a jogérvényesítést elősegítő, eljárásjogilag szabályozott jogalkalmazási tevékenység besorolható.
A nemperes eljárásokra elsősorban a hatósági jogszolgáltató tevékenység a jellemző. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a bíróság feladata - a nemperes eljárás keretén belül is - a jogvita eldöntésére irányul. (Ebbe a körbe tartoznak a jogirodalom által perpótlónak25 nevezett nemperes eljárások közül a közigazgatási és az iparjogvédelmi nemperes eljárások, továbbá a házassági vagyonközösség megszüntetése és a választójogi nemperes eljárás is.26)
A nemperes eljárások legnagyobb része mégsem nem a jogvita eldöntésére, hanem - a jogállapot megváltoztatására,
- a per elhárítására vagy a per előkészítésére,
- a joggyakorlás előmozdítására, beleértve a tények és jogok tanúsítását, valamint - a jog kényszer útján történő érvényesítésére irányul.
A felsorolt tevékenységek, mint jogszolgáltató feladatok, nem tartoznak a bíróság monopóliumába. A jogalkalmazó döntésétől függ az, hogy az egyes feladatok megoldását bíróságra, vagy a bírósághoz tartozó, de bírói hatalommal nem rendelkező személyre (pl. bírósági titkár, bírósági ügyintéző, jogtechnikus, végrehajtási ügyintéző), illetve más igazságügyi szervre, pl. közjegyzőre vagy bírósági végrehajtóra bízza. A jogalkalmazói döntés a célszerűségen, az egyszerűbb és rugalmasabb eljárási forma biztosításán, de a jogrendszer hagyományain is alapulhat27.
A magyar jogrendszerből mindig hiányzott a nemperes eljárások átfogó szabályozása. A jogirodalom a század eleje óta rendkívül szkeptikus volt a szabályozhatóságot illetően: Magyary Gézától kezdve nyomon követhető az a gondolat, hogy a "a perenkívüli eljárások egymás között is fogalmilag különböznek, valamennyire nézve egységes szabályokat, egységes perenkívüli eljárási jogot megállapítani nem lehet.28
Annak a lehetőségét azonban Magyary sem zárta ki, hogy azoknál a perenkívüli eljárásoknál, amelyek a bíróságok hatáskörébe tartoznak, bizonyos közös eljárási szabályokat állapítsanak meg. Ez a folyamat meg is indult, hiszen a Polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvényt életbe léptető 1912. évi LIV. törvény (Ppé.) néhány, a perenkívüli eljárásra irányt adó szabályt is kimondott. Ezek között szerepelt a perenkívüli ügyben hozott határozat ellen jogorvoslat29, illetve a végrehajthatóság szabályozása30.
A perenkívüli eljárások szabályozhatatlanságát valló álláspont azért tűnik különösnek, mert a magyar jogrendszer fejlődésére nagy hatást gyakorló német és osztrák jog már a XIX. század során meg tudta oldani ezeket a problémákat. Ausztriában 1854-ben, tehát a modern polgári perrendtartás kodifikálását (1895) jócskán megelőzve született meg a perenkívüli eljárásokról szóló törvény.31 Németországban pedig - hosszú előkészítő munka után - a BGB-vel és telekkönyvi rendtartással egyidőben, 1900. január 1. napján lépett hatályba a perenkívüli eljárások rendjét szabályozó törvény.32 Más jogforrásokkal ellentétben ez a két kódex nem hatott ösztönzően a magyar jogfejlődésre, amely meg sem kísérelte a nemperes eljárások átfogó szabályozását, jóllehet erre nézve több javaslat is felmerült az elmúlt évtizedekben.33
A perenkívüli eljárások szabályozása a magyar kodifikációban mindig is másodlagos kérdésnek minősült a peres eljáráséhoz képest. A törvényhozó 1911-ben, majd 1952-ben is beérte azzal, hogy a polgári perrendtartást életbe, illetve hatályba léptető jogforrásokba helyezte el a nemperes eljárásokra vonatkozó szabályokat. 1952-ben így is egy terjedelmes jogszabály kerekedett ki belőle: a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (Ppék.), amely eredetileg 58 szakaszban tartalmazta az egyes bírósági nemperes eljárásokra34, valamint a közjegyzői eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, beleértve a nemperes eljárásra vonatkozó általános szabályokat is. (A Ppék.-nak azonban alig tíz szakasza van már csak hatályban.)
Ez a jogszabály, amely a korszak csaknem valamennyi fontosabb nemperes eljárását szabályozta, akár a kiindulópontja lehetett volna egy későbbi törvénynek vagy legalábbis törvényerejű rendeletnek, ha lett volna erre irányuló kodifikációs szándék. Ehelyett azonban megkezdődött az egyes eljárások külön jogforrásokban történő részletes szabályozása: a sort a hagyatéki eljárásról szóló 1958. évi IM rendelet nyitotta meg, majd folytatódott a holtnak nyilvánítási eljárásról szóló 1/1960 (IV. 13) IM rendelettel, majd az iparjogvédelmi nemperes eljárásra [1969. évi II. törvény, 9/1969 (XII. 28.) IM rendelet, 1969. évi IX. törvény], az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos nemperes eljárásra (1972. évi 31. tvr.), a bírósági letétre [11/1974. (XII. 17.) IM rendelet], az alkoholisták intézeti gyógykezelésének elrendelésére (1974. évi 13. tvr.) vonatkozó rendelkezésekkel, és a sort még tovább lehetne folytatni.
A nemperes eljárások száma a külön jogszabályoknak köszönhetően gyorsan szaporodott, de a szabályozás még nem veszítette el az áttekinthetőségét. Éppen ezért Gáspárdy Lászlónak az "iker-kódex" létrehozására vonatkozó javaslata, amely - az előadó ismeretei szerint - a nyolcvanas években, a Pp. újrakodifikálásának kísérlete alkalmával bukkant fel először, még nem tűnt olyan reménytelen vállalkozásnak, mint húsz évvel később. Időközben ugyanis a nemperes eljárások valóságos erupciója következett be éspedig több hullámban. Az első hullám - szinte spontán módon - azokat a nemperes eljárásokat hozta vissza, amelyek a jogrendszerünkben korábban is megvoltak, de a szocializmus évtizedei alatt vagy elsorvadtak vagy kiüresedtek (pl. cégnyilvántartás, csőd-, felszámolási eljárás, végelszámolás stb.). A második hullám már a tudatos kodifikációs munka eredménye volt, amikor jelentősebb anyagi vagy eljárási jogszabályok tucatjával alapították a nemperes eljárásokat (pl. Munka törvénykönyve, közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, választottbíráskodásról szóló törvény, a bírósági végrehajtásról szóló törvény stb.). Ugyanilyen tudatosság fedezhető fel abban is, hogy a különböző - magán- és közjogi testületek - nyilvántartásba vétele, illetve esetenként a működése feletti bírósági felügyelet is nemperes eljárás formájában történik (pl. társadalmi szervezetek, egyesületek, egyházak, köztestületek nyilvántartásba vétele stb.). Végezetül említést kell tennünk egyfajta "lopakodó" kodifikációról is, amely a különböző jogpolitikai megfontolásokból a legváratlanabb helyeken alkalmazza a nemperes eljárást (pl. a belügyminiszter községgé nyilvánítás kezdeményezését elutasító határozatának bírósági felülvizsgálata: a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény.)
Az igazságszolgáltatás szempontjából minél perifériálisabb helyen bukkan fel egy nemperes eljárás, annál nagyobb esély van arra, hogy a szabályozása nem lesz konzisztens. (Így pl. az 1997. évi egészségügyi törvényben szabályozott, a cselekvőképtelen személy nyilatkozatának pótlására irányuló nemperes eljárást keresettel kell megindítani,35 jóllehet a kereset csak a polgári per megindításának az eszköze lehet. A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvénnyel létesített nemperes eljárásban ugyancsak a kereset előterjesztőjéről történik említés.36)
A nemperes eljárásokról gyakran mondják azt37, hogy egyetlen közös szabályuk van, éspedig a Ppék. - a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet - 13. §-ának (3) bekezdése, amely szerint ha az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik - a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni.38
Ötven év óta ez a rendelkezés képezi a nemperes eljárások és a Polgári perrendtartás közötti kapcsolat hídját, amelynek segítségével a Pp. - az önálló kódexet nélkülöző - nemperes eljárások háttér jogszabályává válik.
Továbbra is a hasonlatoknál maradva: ez a híd nagyon sok pilléren nyugszik, mivel a Ppék. 13. § (3) bekezdésébe foglaltakat az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok is megismétlik.39 [A közjegyzői eljárások többszörösen "be vannak biztosítva" ebből a szempontból, mivel a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 89. §-a, valamint a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 173. §-a is tartalmazza40, sőt a közjegyzők kizárásáról rendelkező 172/B. §-ban is megtalálható.41]
A 105/1952. (II. 28.) MT rendelet - 13. §-ának (3) bekezdésének alkalmazása nem problémamentes. Gáspárdy László jogszabálytani magyarázata szerint a Pp. általánosan (generaliter), ámde kisegítőleg (subsidiariter) alkalmazható jogforrás, "mégpedig két, egymás között vagylagos (alternatív), negatív feltétellel. Az egyik feltétel az, hogy adott kérdésben hiányzik a lex specialis. (Ha pl. az iparjogvédelmi ügyekben a tv. sajátos összetételű tanácsot ír elő, a Pp.-nek az elsőfokú bíráskodásra vonatkozó szabálya nem alkalmazható.) A Pp. szabályainak kisegítő alkalmazhatóságát kizáró másik feltétel, hogy más következik az eljárás jellegéből. Valamely konkrét perenkívüli eljárástípus jellege mindenek előtt ezen eljárástípus rendeltetése felől érthető meg... A Ppék. rendelkezése szerint a Pp. szabályait - amennyiben alkalmazható - megfelelően kell alkalmazni (Per analogiam legis). A jogi valóság azonban árnyaltabb ennél. Bizonyos jogalkalmazási helyzetekben ugyanis a Pp.-t ,egy az egyben' kell átvenni. Az ezután fennmaradó, nem csekély számú probléma esetén merülhet fel az analogikus jogalkalmazás szükségessége."42
A megfelelő alkalmazás szempontjából olyan kérdések merülhetnek fel, mint pl. a rendelkezési elv tiszteletben tartása, a kontradiktórius eljárás (ha van ellenérdekű fél), a tényállás megállapítása, a tárgyalási elv érvényesülése, illetve a hivatalbóli bizonyítás megengedettsége, a bizonyítási teher megosztása, és általában a peres eljárás általános szabályainak (kizárás, kézbesítés, határidők, mulasztás, igazolás, képviselet, költségviselés. tárgyalás, határozatok, jogerő stb.) a figyelembevétele.
A rendelkezési elv alapján a jogvita csak az abban érdekelt fél kérelmére indulhat meg és az eljárás során a bíróság kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz. A nemperes eljárásokban a rendelkezési elv csak általánosságban érvényesül, mivel egyes nemperes eljárások jellegéből vagy sajátosságaiból adódóan a hivatalbóliság szerepe lényegesen nagyobb lehet mint az 1995 utáni polgári peres eljárásban. Így pl. vannak olyan nemperes eljárások, amelyek nem vagy nem csak kérelemre indulnak, hanem hivatalból is megindíthatók. Ezek közé tartozik a cégbíróság előtti törvényességi felügyeleti eljárás (Ctv. 51. §) és a cég törlése iránti eljárás (Ctv. 56. §). Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján a bíróság hivatalból vizsgálja felül a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen beteg pszichiátriai kezelésének indokoltságát és a beleegyezés érvényességét (Eütv. 197. §). A kérelemhez kötöttség elve - mint a rendelkezési elv egyik fontos összetevője - a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárásban csak akkor érvényesül, ha az eljárást nem hivatalból indították, hanem kérelemre indult.43 A Csongrád Megyei Bíróság eseti döntésben mondta ki azt, hogy a nemperes eljárásban a jogosultat megillető rendelkezési jog azt jelenti, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban, annak bármely szakaszában a jogosult a követelésétől elállhat, akár a fizetési meghagyás kibocsátása előtt, akár a fizetési meghagyás kibocsátása után.44 Ugyanakkor azokra az eljárási cselekményekre nézve, amelyekre a Pp. kifejezetten a bíróság hivatalbóli eljárását írja elő (mint pl. a felek jog- és cselekvőképességének vizsgálatára) - a Ppék. 13. § (3) bekezdéséből következően - a nemperes eljárásokban is a hivatalbóliságnak kell érvényesülnie, kivéve ha jogszabály másképpen nem rendelkezik vagy a nemperes eljárás jellegéből más nem következik. Erre tekintettel mondta ki a Legfelsőbb Bíróság egy esetei döntésében azt, hogy a felszámolási eljárásban is hivatalból kell vizsgálnia a bíróságnak az eljárásban szereplő hitelező perbeli jogképességét,45 a Csongrád Megyei Bíróság pedig azt, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása esetén hivatalból kell a költség tárgyában határozni, kivéve, ha a jogosult a költség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri.46
A polgári perrendtartásban 1995 óta következetesen érvényesülő tárgyalási elv alapján a felek feladata az, hogy a jogvita eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat a bíróság rendelkezésére bocsássák. A bíróság csak akkor rendelhet el bizonyítást, ha azt törvény megengedi (Pp. 164. §). Az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó szabályok ettől az elvtől eltérést engednek, sőt vannak olyanok is, amelyek - az eljárás jellegéből adódóan - a vizsgálati elv alkalmazását írják elő. A He. [6/1958 (VII. 4.) IM rendelet] 50. § (1) bekezdése szerint a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállás hivatalból kell megállapítani. A regisztrációs eljárásokban a bíróságnak meg kell vizsgálnia azt, hogy a bejegyzési (változtatási, megszüntetés stb.) kérelem alapjául szolgáló adatok megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek. A kilencvenes évek elején a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében mondta ki azt, hogy a társadalmi szervezet vagy párt nyilvántartásba vételére vagy törlésére irányuló eljárásban a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a változást az arra jogosult személy jelentette-e be és a változást az arra hatáskörrel rendelkező személy határozta-e el.47 Egy 1997-ben közzétett eseti döntés szerint a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell, hogy az egyházként bejegyzett szervezetre vonatkozó változásokat arra jogosult személy jelentette-e be, és a változást arra hatáskörrel rendelkező szerv határozta-e el.48 Hasonló döntések a cégbejegyzési eljárással kapcsolatban is születtek.49
A nemperes eljárások "tarkaságából" adódik az, hogy a hivatalbóliság, a vizsgálati elv nem minden eljárásban érvényesül. A Legfelsőbb Bíróság 2000 óta több döntésében is kimondta azt, hogy a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 164. §-ában foglaltak értelmében menekültügyi nemperes eljárásban a kérelmezőt terheli annak a bizonyítása, hogy menekültkénti, vagy legalábbis befogadottkénti elismerés feltételei fennállanak.50
A polgári peres eljárás alapelvei közül nem mindegyik érvényesülhet a nemperes eljárásokban. A leggyakrabban emlegetett példa a kétoldalú meghallgatás elve, amely fogalmilag kizárt azokban az eljárásokban, ahol nincs ellenérdekű fél, mint pl. a bírósági letéttel kapcsolatos eljárásban vagy nemperes eljárások közül az okirat elkészítésével vagy a tanúsítvány kiállításával kapcsolatos eljárásban. Azokban az eljárásokban, ahol van ellenérdekű fél, ott biztosítani kell a meghallgatás lehetőségét, ellenkező esetben sérül a tisztességes eljárás elve. Az iparjogvédelmi nemperes eljárásokban erre az esetre külön szabály vonatkozik. Az Sztv. (a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény) 91. §-a szerint ha a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban ellenérdekű ügyfél is részt vett, a bírósági eljárást ellene kell megindítani.51 Ellenérdekű fél esetében a beavatkozás is lehetséges, amennyiben azt a jogszabály vagy a nemperes eljárás jellege nem zárja ki. A fizetési meghagyásos eljárás esetében a jogorvoslat szerepét is betöltő ellentmondás biztosítja a kétoldalú meghallgatás lehetőségét. Általános elvként lehet megfogalmazni azt, hogy "azokban az eljárásokban, amelyekben az ellenérdekű fél eljárásjogi szerephez jut, meghallgatásának a lehetőségét biztosítani kell."52 Ellenkező esetben súlyos eljárásjogi szabályt sért a bíróság.53
A kétoldalú meghallgatás elve a tárgyaláson realizálódik, csakhogy a nemperes eljárásokból általában hiányzik a tárgyalás. Kivételnek számítanak azok az eljárások, ahol a bíróság (vagy a közjegyző) tárgyalást tart. Ezek közé tartoznak az iparjogvédelmi nemperes eljárások, valamint a hagyatéki eljárás. Az Sztv. 98. §-a szerint a szabadalmi nemperes eljárásban a bíróság a Pp. szabályai bizonyítást folytat le és tárgyalást tart. Az ügy csak akkor bírálható el tárgyaláson kívül, ha az eljárásban ellenérdekű fél nem vesz részt.54 A He. részletesen szabályozza a hagyatéki eljárás menetét, a tényállás megállapításának a módját, az egyezségkötést és a jegyzőkönyv felvétetelét (47-56. §). Az iparjogvédelmi nemperes eljárással ellentétben a Pp. itt csak a háttérjogszabály szerepét tölti be, amelyet a He. által nem szabályozott kérdésekben (pl. meghatalmazotti képviselet) lehet alkalmazni.
A többi nemperes eljárásra nézve a jogszabály a fél (indítványozó, kérelmező) kötelező személyes meghallgatását vagy "szükség esetén", illetve "indokolt esetben" történő meghallgatását írja elő.55
A tárgyalás megtartásával szorosan összefüggő kérdés a tényállás megállapítása, illetve a bizonyítás felvétele a nemperes eljárásokban. Farkas József a bizonyítás szempontjából négy csoportba sorolta a nemperes eljárásokat: a) a bíróság ugyanolyan bizonyítást folytat le, mint a peres eljárásban; b) kötött bizonyítás folyik liquid (kész) bizonyítékok, azaz okiratok alapján; c) bizonyítás helyett a valószínűsítés is elegendő d) a bíróság nem folytat le bizonyítást.56
Ad a) Az szabadalmi (iparjogvédelmi) nemperes eljárásban a bíróság a Pp. szabályai szerint folytatja le a bizonyítást. Ez azt jelenti, hogy a bíróság csak a tárgyaláson veheti fel a bizonyítást.
A bizonyítási teher megosztása tekintetében a Pp. 164. §-ban foglaltak irányadók, vagyis a vitás körülmények bizonyítása azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a tényállításait a bíróság valónak fogadja el. Így pl. a szabadalmi bejelentést elutasító határozat megváltoztatása iránti kérelem ügyében a kérelmező tartozik bizonyítani azt, hogy az oltalmazni kért megoldás alkalmas a szabadalmi oltalomra. Más nemperes eljárásokkal ellentétben az Sztv. nem korlátozza a bizonyítás csupán az okiratokra, ezért a szabadalmi nemperes eljárásban más bizonyítási eszköz alkalmazására, pl. szakértő kirendelésére is sor kerülhet.
Rendes bizonyítást folytat le a bíróság a holtnak nyilvánítási és a halál tényének bírósági megállapításával kapcsolatos eljárásban [1/1960. (IV. 13.) IM rendelet 12. §]. A hagyatéki eljárásban csak a jogszabály által meghatározott esetekben és módon van helye bizonyítás-felvételnek. Így pl. a közjegyző a hagyaték átadásához szükséges tényállás megállapítása végett a feleket nyilatkozattételre, az okiratok bemutatására, az értékelésre vonatkozó és egyéb adatok szolgáltatására hívhatja fel, a bíróságoktól, más hatóságoktól okiratokat, iratokat szerezhet be (He. 50. §). Szóbeli végrendelet esetén a közjegyző annak tanúit kihallgatja és az általuk készített feljegyzést felolvassa (He. 37. §) stb. Egyéb esetben nincs lehetőség a tanúk kihallgatására és szakértő kirendelésére sem. Ezek a szabályok a közjegyzőt korlátozzák abban, hogy valamely tény fennállása vagy fenn nem állása tekintetében meggyőződést szerezzen, és - Farkas József kifejezését használva - többnyire csak a bizonyítás nélküli tényállás-megállapítást teszik lehetővé.57
Ad b) A nemperes eljárások jelentős részében kötött bizonyítási szabályok érvényesülnek, mivel a jogszabály csak az okirattal történő bizonyítást engedi meg.58 Kötelező a szakértő igénybe vétele a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésének elrendelése és felülvizsgálata során (Eütv. 199. §).
Ad c) Valószínűsítést követel meg a jogszabály az értékpapírok és okiratok megsemmisítése iránti eljárásban (Ppék. 41. §).
Ad d) Nem kerül sor bizonyításra a fizetési meghagyásos eljárásban, az egyezségi kísérletnél, a bírói letétbe helyezésnél és a felek részére végzett közjegyzői tevékenység során. Ezeknél a nemperes eljárásoknál ugyanis a bizonyítás kérdése az eljárások természetéből adódóan szóba sem jöhet, de az első két eljárás perré alakítható és ebben az esetben már lefolytatható a bizonyítás.59
A nemperes eljárásban hozott határozatokat formai szempontból lehetnek végzések, meghagyások és egyéb határozatnak nem nevezett döntések (mint pl. a végrehajtási lap kiállítása vagy az okirat végrehajtási záradékkal való ellátása), tartalmi szempontból pedig az ügy érdemében, illetve az eljárás során hozott határozatok.
A nemperes eljárásokban ítéletet hozni nem lehet.
Az ún. alaki jogerő-hatás tekintetében, amely a határozatok megtámadhatatlanságát jelenti, nincs különbség a peres és a nemperes eljárásban hozott határozatok között. Ennek megfelelően alakilag jogerőre emelkedik az a határozat, amely ellen nincs helye fellebbezésnek vagy amely ellen fellebbezésnek van helye, de a fellebbezésre jogosultak a törvényes határidőn belül nem éltek fellebbezéssel, illetve a fellebbezési jogukról lemondtak vagy a fellebbezésüket visszavonták. Az alakilag jogerős határozatok megtámadhatatlansága a nemperes eljárásban is érvényesül. Így pl. a teljes hatályú jogerős hagyatékátadó végzést peres eljárásban hozott határozattal (ítélettel) nem lehet hatályon kívül helyezni (PK 262. számú állásfoglalás).
Az alakilag jogerős határozatok közül az ítéletekhez, a meghagyáshoz, továbbá egyes végzésekhez anyagi jogerő-hatás is fűződik, amely pozitív értelemben a jogerős határozat irányadó voltát, negatív értelemben a további jogvitát kizáró ítélt dolgot (res iudicata) jelenti. A nemperes eljárásban hozott határozatok közül a fizetési meghagyáshoz (Pp. 321. §), valamint az egyezségi kísérlet során kötött és a bíróság által jóváhagyott egyezséghez (Pp. 148. §) a törvény rendelkezése alapján fűződik jogerőhatás. A többi érdemi határozat jogerejének a vizsgálatához a tételes jogszabályok nem adnak támpontot, ennélfogva az eljárás jellegét és annak jogi természetét kell irányadónak tekinteni. Farkas két csoportba sorolja azokat az érdemi határozatokat, amelyekhez a jogerő teljessége fűződik. Az egyikbe az ún. perpótló nemperes eljárásban hozott végleges és irányadó döntések, a másikba a jogállapot-változtató eljárásokban hozott mindenkivel szemben hatályos határozatok tartoznak.60
A nemperes eljárásban hozott határozatok közül anyagi jogerőhatás fűződik pl. a házassági vagyonközösséget - a házassági életközösség fennállása alatt - megszüntető végzéshez (Ppék. 9. §), a cég törlését elrendelő végzéshez (Ctv. 58. §), az iparjogvédelmi nemperes eljárásban, az ügy érdemében hozott végzéshez, és a közjegyzői eljárások közül az értékpapírt vagy okiratot semmissé nyilvánító határozathoz (Ppék. 44. §).
Ezzel szemben nem fűződi anyagi jogerőhatás a hagyatéki eljárásban hozott teljes hatályú, jogerős hagyatékátadó végzéshez, amely - a Legfelsőbb Bíróság PK 262. számú állásfoglalása szerint - az abban megjelölt örökösnek e minőségét és örökségének a tárgyát igazolja mindaddig, amíg a bíróság peres eljárásban hozott határozattal - anélkül, hogy új hagyatéki eljárás lefolyatására kerülne sor - másként nem dönt. A hagyatékadó végzésnek ugyanis anyagi jogereje nincs, ezért bármely érdekelt az esetleges öröklési igényét perben utóbb is érvényesítheti.
Az Alkotmánybíróság a 15518/1992. AB határozatában - a Legfelsőbb Bíróság fenti állásfoglalására hivatkozással - arra mutatott rá, hogy a peren kívüli eljárás jogerős lezárása után peres eljárásra irányadó garanciák mellett kerülhet bíróság elé minden olyan kérdés, amely a nemperes eljárás után vitás maradt. A törvény tehát biztosítja, hogy a jogok és kötelezettségek perben, tárgyaláson, anyagi jogerővel rendelkező ítélettel kerüljenek elbírálásra. Véleményünk szerint ez a megállapítás csak azokra a nemperes eljárásokra érvényes, ahol az eljárás olyan határozattal fejeződik be, amelyhez nem fűződik anyagi jogerő-hatás. Az anyagi jogerőre emelkedett határozattal befejezett nemperes eljárás után ugyanis nem maradhat olyan "vitás kérdés", amelyet a bíróságnak polgári perben, ítélettel kellene eldöntenie.
A peres eljáráshoz hasonlóan a nemperes eljárásában is különbséget teszünk a rendes és a rendkívüli jogorvoslatok között: az előbbihez soroljuk a fellebbezést, az ellentmondást és a kifogást, az utóbbihoz a perújítást és a felülvizsgálatot. A nemperes eljárásban is helye van a határozat kijavításának vagy kiegészítésének, és - ha a jogszabály nem zárja ki61 - igazolásnak. A nemperes eljárások sajátosságaiból adódóan olyan speciális jogorvoslatok is létezhetnek, mint a végrehajtási lap visszavonása, illetőleg a végrehajtási záradék törlése (Vht. 211-212. §) vagy a hagyatéki eljárásban az eljárás megismétlésére irányuló kérelem (He. 76/A. §). A perújítás és a határozat kiegészítésének elemeit vegyítő jogorvoslatot a hagyatéki eljárást érdemben befejező jogerős határozat ellen lehet - a jogerőre emelkedéstől számított egy éven belül - benyújtani. Ha a kérelem megalapozott, a közjegyző a hagyatéki ügyet újra tárgyalja és ennek eredményeképpen a jogerős hagyatékátadó végzést részben vagy egészben hatályon kívül helyezheti (He. 768. §). Ennek a jogorvoslatnak az egyedisége abban áll, hogy olyan alakilag jogerős határozat ellen irányul, amely az eljárást érdemben befejezi, de nem emelkedik anyagi jogerőre. Az anyagi jogerő hiányának tulajdonítható az is, hogy a megismételt eljárásban nincs szükség olyan garanciális szabályra, minta perújításnál, ahol a Pp. 21. §-a alapján nem járhat el az a bíró, aki a perújítással megtámadott ítéletet meghozatalában részt vett. A He 76/A. §-a szerint az eljárás megismétlésére vonatkozó kérelmet az érdemi határozatot hozó közjegyzőnél lehet előterjeszteni.62
A felülvizsgálati kérelemmel megtámadható határozatok köre 1992 óta több alkalommal is módosult, legutóbb 2001-ben. A hatályos szabályozás szerint jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen lehet felülvizsgálati kérelmet benyújtani (Pp. 270. §). A nemperes eljárásban azt a jogerős végzést lehet az ügy érdemében hozott döntésnek tekinteni, amellyel a bíróság (vagy más hatóság) az eljárást kezdeményező kérelmet elbírálja. De a felülvizsgálat nemcsak az eljárást jogerősen befejező végzés ellen, hanem az eljárás során hozott minden más érdemi döntést tartalmazó végzés ellen is megengedett. Így pl. a végrehajtási eljárásban a törvény engedi meg a felülvizsgálati kérelmet az olyan jogerős végzés ellen, amellyel a bíróság külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött (Vht. 214. §) Felülvizsgálati kérelemnek van helye az olyan jogerős végzés ellen is, amellyel a bíróság az ingatlanárverés vagy a nyilvános pályázat megsemmisítéséről döntött (Vht. 219. §). A bíróság gyakorlat szerint felülvizsgálati kérelemmel lehet megtámadni a hagyatéki eljárásban hozott teljes hatályú hagyatékátadó végzést, a hagyaték átadásának teljes hatályúvá válását megállapító végzést, a felszámolási eljárásban a hitelezői követelés nyilvántartásba vétele tárgyában hozott végzést stb.63 A nemperes eljárások számát figyelembe véve jogirodalom mintegy nyolcvanra becsüli a felülvizsgálati kérelemmel megtámadható jogerős végzések számát.64
A jogalkotó rendet kívánt tenni a felülvizsgálatból kizárt határozatok szabályozását illetően, ezért kimondta azt, hogy a felülvizsgálat kizárásáról csak a Pp. rendelkezhet. Ennek megfelelően a 271. § tételesen felsorolja azokat a határozatokat, amelyek ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Ezek között egyes nemperes eljárásban hozott határozatok is szerepelnek.65 (A felülvizsgálati eljárás szabályait módosító 2001. évi CX. törvény azonban nem helyezte hatályon kívül a felülvizsgálatot kizáró valamennyi külön rendelkezést, így ezek formailag változatlanul hatályban maradtak.66)
Annak az eldöntése, hogy egy polgári ügy elbírálása peres vagy nemperes útra tartozzon-e, ma is elsősorban jogpolitikai kérdés. Ennélfogva a két eljárás közötti határvonal meglehetősen képlékeny, mivel egy törvényhozói döntés nyomán a polgári peres ügyből nemperes eljárás válhat és viszont. (A házassági bontóper előtti meghallgatást például 1986 és 1995 között a Pp. nemperes eljárásként szabályozta.) Az esetleges jogpolitikai megfontolások ellenére is vannak olyan ügyek, "melyek peres útra kívánkoznak inkább, s vannak olyanok, amelyek nemperes eljárásra". Ez utóbbiak közé elsősorban olyan eljárások tartoznak, amelyek nem a jogvita eldöntésére, hanem annak a megelőzésére vagy a jogérvényesítés előmozdítására irányulnak. Végezetül arra is utalnunk kell, hogy a nemperes eljárások (a kétoldalú meghallgatás, a tárgyalás vagy a bizonyítás hiánya vagy korlátozott volta miatt) a polgári perhez képest kevesebb garanciát nyújtanak a jogkeresőknek, ezért a törvényhozónak minden esetben mérlegelnie kell azt, hogy egy polgári ügy nemperes úton történő szabályozása nem ütközik-e bele az alkotmánynak a bírósághoz fordulás jogáról rendelkező 57. § (1) bekezdésébe vagy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkébe, a tisztességes tárgyaláshoz való jogba.
Erre hívja fel a figyelmet a 36/2000. (X. 27.) AB határozat is, amely szerint "csakis az egyes eljárások sajátosságai alapján lehet megítélni: fűződik-e olyan érdek, indok az adott eljáráshoz, hogy az kívül essen a peres eljárás körén, és ezen belül az eljárás jellege (pl. hogy bírósági vagy nem bírósági eljárás) igazodik-e az eljárással érvényesíteni, védeni kívánt jogokhoz, magában az eljárásban érvényesülnek-e ennek megfelelő garanciák." ■
JEGYZETEK
1 Dig. I. 16. 2. Pr. Marcianus.
2 Plósz Sándor. Polgári törvénykezési rendtartás. Egyetemi előadásról készült kéziratos jegyzet. Bp. I. kötet. 19. p.
3 Gesetz über das gerichtliche Verfahren in Rechtsangelegenheiten außer Streitsachen (Kaiserlisches Patent 9. 8. 1854)
4 A "nemperes" jelző először Sárffynál bukkan fel (Sárffy Andor: Magyar polgári perjog, Bp., 1946. 9-11. p.) és a használata ezután válik általánossá.
5 A honvédelemről szóló 1993. évi CX: törvény 232. §-a szerint rendkívüli állapot esetében rendeletben módosíthatók a polgári peres és perenkívüli eljárás szabályai.
6 A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 257. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról szóló 551/B/1992. AB határozat a hagyatéki eljárást a közjegyző hatáskörébe tartozó perenkívüli eljárásnak nevezi.
7 Gáspárdy László (szerk.): Polgári nemperes eljárások. Miskolc, 2001. 24-32. p.
8 Németh János - Kiss Daisy (szerk.): A polgári nemperes eljárások magyarázata 1. A bíróság nemperes eljárások magyarázata. Budapest, 2002. 375. p.(a továbbiakban: Kommentár).
9 Beck Salamon: A nemperes eljárások. In. Bacsó-Beck-Móra: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, 1959. 633. p.
10 "Zu den Handlungen der freiwilligen Gerichtbarkeit werden hier sowohl diejenige gerechnet, welche, ob sie keine Prozesse sind, dennoch nach vorhandenen gesetzlichen Vorschriften vor Gerichten vollgezogen werden müssen, als diejenigen, zu derem gerichtlichen Vollziehung die Parteien sich. mehrerer Gewißheit und Beglaubigung wegen, aus freiem Willen entschließen." Allgemeine Gerichtsordung für die Preussischen Staaten von 1793. Teil 2 Titel 1. §
11 Sárffy Andor: A peráradat csökkentése. Budapest, 1930. 11-12. p.
12 Hans-Armin Weirich: Freiwillige Gerichtbarkeit. Eie Einführung in die Systematik und Praxis, Stuttgart, 1981. 37-38. p., Gerd Schmidt: Handbuch der freiwilligen Gerichtsbarkeit. München, 1991. 1. p.
13 Magyary Géza - Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 18. p.
14 Beck, i. m. (9. sz. lábj.) 634. p.
15 Farkas József: Bírósági és közjegyzői nemperes eljárások. In. Szilbereky Jenő (szerk.): Polgári eljárásjog. Budapest, II. köt. 1978. 177-178. p.
16 Németh János (szerk.) Polgári nemperes eljárások. Budapest, 1992. 41. p.
17 Fűrész Klára: Az igazságszolgáltatás. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, 1992. 319-322. p.
18 Zanathy János: Az igazságszolgáltatás bírósági monopóliuma. In. Az igazságügyi szervek működése. Kommentár a gyakorlat számára. Budapest, 1997. (szabadlapos kiad.) A/2-6.
19 52/1996. (XI. 14.) AB határozat.
21 Gáspárdy. i. m. (7. sz. lábj.) 27-28. p.
22 Vö. Kommentár, 34. p.
23 Gáspárdy: i. m. (7. sz. lábj.) 27. p.
24 Vö.: Novák István: Az eltűnt "igazság" nyomában (Proust után szabadon). Magyar Jog 2001. évi 11. szám. 666-670. p.
25 A nemperes eljárások osztályozása során a jogirodalom Farkas József csoportosítását követi. Vö. Bírósági és közjegyzői nemperes eljárások. In. Szilbereky Jenő (szerk.): Polgári eljárásjog. Budapest, II. köt. 1978. 180-181. p.
26 A perpótló nemperes eljárások másik csoportját azok a jogállapot-változtató eljárások képezik, amelyeknél a törvény a jogállapot megváltoztatását csak nemperes úton teszi lehetővé (pl. holtnak nyilvánítás, értékpapír és okirat megsemmisítése iránti eljárás).
27 Egy 1994-ből származó alkotmánybírósági döntés a nemperes eljárásokat az anyagi jogi igény érvényesítése szempontjából osztotta két csoportra. Az egyik csoportot azok az eljárási fajták képezték, amelyek (hasonlóan a peres eljáráshoz) valamilyen polgári, gazdasági, házassági, öröklési anyagi jogi igény érvényesítésére szolgálnak, de különböző (gyorsasági, pergazdaságossági etc.) szempontok miatt peren kívüli elbírálása ezeknek az igényeknek célszerűbben megoldható. Az eljárások másik csoportját azok az eljárások alkották, amelyek elsődlegesen nem a jogalanyok anyagi jogi igényeinek érvényesítésére szolgálnak, hanem más olyan cél elérését biztosítják, amelyeknél a bíróság (közjegyző) általi határozathozatal valamilyen anyagi jogi igény érvényesítését vagy a törvényesség megtartását, illetőleg helyreállítását segítik elő. Ez utóbbi eljárási fajtában a bíróság főszabályként a jogalanyok anyagi jogi igényéről nem dönthet (30/1994. (V. 20.) AB határozat).
28 Magyary Géza: Magyar polgári perjog. 2. kiadás. Budapest 1924. 20.
29 A járásbíróságnak a telekkönyvi, az örökösödési ügyekben, valamint a végrehajtási eljárásban hozott végzése ellen használt felfolyamodás felett a kir. törvényszék, a másodbírósági végzés ellen használt felfolyamodás felett pedig, amennyiben ennek helye van, a kir. Curia határoz (Ppé. 13., 27., 40. §)
30 A polgári bíróságnak a perenkívüli ügyben hozott végrehajtható határozata a kielégítési végrehajtás alapjául szolgáló közokirat (Ppé. 31. § 6. pont).
31 Gesetz über das gerichtliche Verfahren in Rechtsangelegenheiten außer Streitsachen (Kaiserlisches Patent 9. 8. 1854)
32 Verfahrensordnung für die Angelegenheiten der freiwilligen Gerichtsbarkeit vo 17. Mai 1898.
33 Benke Éva: Rendszerező szempontok a nemperes eljárások közös szabályainak a megalkotásához. Ügyészségi Értesítő. 1989. évi 2. szám 12-19. p.
34 Ideiglenes intézkedések, házastársi vagyonközösség megszüntetése, holtnak nyilvánítás, eltűntnek nyilvánítás, elmegyógyintézetbe való felvétel, fizetési meghagyásos eljárás, közjegyzők hatáskörére és eljárására vonatkozó rendelkezések, bérleti viszony felmondásának közlése, értékpapírok és okiratok megsemmisítése, hagyatéki eljárásra vonatkozó rendelkezések.
35 Amennyiben cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 20. § (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasítására kerül sor, az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt (1997. évi CLIV. törvény 21. §).
36 A bíróság a kérelemről - annak beérkezésétől számított 30 napon belül - nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz. A bíróság az érintett önkormányzati képviselőt, a polgármestert vagy a keresettel megtámadott határozatot hozó képviselő-testület képviselőjét, illetőleg a kereset előterjesztőjét meghallgathatja. A bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs (2000. évi XCVI. törvény 10. §).
37 Bajory Pál: A bírósági hatáskör kézikönyve, Budapest, 1992. 178. p.
38 Ezen kívül az 1958. évi 5. tvr. tartalmaz még néhány - meghaladott - rendelkezést a nemperes eljárásban fellépő ügyész jogaival, illetve a bíróságok hatáskörével kapcsolatban.
39 Ilyen rendelkezést tartalmaz:
- a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 89. §-a;
- a holtnak nyilvánítási eljárásról szóló 1/1960. (IV. 13.) IM rendelet 3. §-a;
- az egyesülési jogról szóló 989. évi II. törvény 15. §-a, a nyilvántartási kérelem elbírálásával kapcsolatban;
- a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 6. §-a;
- a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 9. §-a
- a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 88. §-a.
- a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 20. §-a;
- az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 21. §-a a cselekvőképtelen személy nyilatkozatának pótlására irányuló nemperes eljárással kapcsolatban.
40 Azokra az eljárási kérdésekre vonatkozólag, amelyeket a hagyatéki eljárásról és az egyéb nemperes eljárásokról szóló jogszabályok nem rendeznek, a Pp., valamint a Pp. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló jogszabályok megfelelően irányadók (Ktv. 173. §).
41 Amennyiben a kizárási okot nem a közjegyző jelentette be, illetőleg kizárásához nem járult hozzá, a kizárásról a Pp. megfelelő szabályainak alkalmazásával az érintett közjegyző székhelye szerint illetékes helyi bíróság nemperes eljárásban határoz. A bíróság végzése ellen jogorvoslatnak helye nincs (Ktv. 172/B. §).
42 Gáspárdy: i. m. (7. sz. lábj.) 34. p.
43 Vö. Kommentár 88-89. p.
44 Csongrád Megyei Bíróság 1. Gf. 40 075/1999/2.
45 Legf. Bír. Fpk. II. 33. 371/1995. - BH 1998. évi 244. sz.
46 Csongrád Megyei Bíróság 2. Pkf. 20. 793/1994. - BH 1994. évi 679. sz.
47 Legf. Bír. K. törv. I. 25230/1991. - BH 1992. évi 493. sz.
48 Legf. Bír. Kny. III. 27. 319/1997. - BH 1997. évi 367. sz.
49 A cégbíróság a változás bejegyzési kérelem elbírálása során - függetlenül attól, hogy erre vonatkozó kérelem érkezett-e az arra jogosulttól - hivatalból köteles vizsgálni a kérelem alapjául szolgáló okiratok tartalmi valódiságát (Legf. Bír. Cgf. II. 32. 028/1997. sz. - BH 1999. évi 33. sz.)
50 Legf. Bír. Kpkf. II. 39. 648/2000. - BH 2002. évi 166. sz.; Legf. Bír. Kpkf. II. 40. 156/2000. - BH 2001. évi 599. sz.
51 Ezzel a rendelkezéssel ellentétes szabályozást tartalmaz a Pp. 327. §-ának (2) bekezdése, amely kimondja, hogy a közigazgatási perben a keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell megindítani, amelyik a felülvizsgálni kért határozatot hozta. (Vö. Kommentár, 485. p.)
52 Kommentár, 99. p.
53 Így pl. akkor, ha a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárásban az indítványozón kívül nem biztosítja az eljárás alá vont cég félként való részvételét (Legf. Bír. Cgf. II. 31230/1987. - BH 1988. évi 157. sz.
54 Ezeket a szabályokat valamennyi iparjogvédelmi nemperes eljárásban alkalmazni kell (Vö. 1997. évi 11. XI. tv. 89. §, 1991. évi XXXVIII. tv. 37. § stb.)
55 Kötelező a személyes meghallgatás pl. az eltűntnek nyilvánítási eljárásban [Ppék. 11. § (2) bek.], a házastársi közös vagyon házassági életközösség fennállása alatti megszüntetése esetén [Ppék. 8. § (2) bek.], a bíróság szükség esetén hallgatja meg a feleket pl. a holtnak nyilvánítási eljárásban [1/1960. (IV. 13.) IM rend.
13. §] vagy a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárásban [Ctv. 53. § (3) bek.].
56 Farkas József: A nemperes eljárások néhány elméleti kérdése. Jogtudományi Közlöny. 1962. évi 8. szám. 415. p.
57 Farkas József: A bizonyítás a polgári perben. Budapest, 1956. 65-68. p.
58 A Kommentár 32 olyan bírósági nemperes eljárást sorol fel, ahol csak az okirati bizonyítás a megengedett (144-145. p.)
59 Farkas: i. m. (56. sz. lábj.) 416. p.
60 Farkas József: A jogerő a magyar polgári peres eljárásban. Budapest, 1976. 141-142. p.
61 A nemperes eljárásban kizárt az igazolás pl. a végrehajtási kifogás előterjesztésére nyitva álló egyéves határidő elmulasztása (Vht. 217. §), a hagyatéki eljárásban az eljárás megismétlésére irányuló kérelem határidejének az elmulasztása miatt (He. 76/A. §), a cégbejegyzési eljárásban a hiánypótlás késedelmes vagy hiányos teljesítése (Ctv. 41. §) miatt.
62 PJD XI. 471., BH 1987. évi 6. sz., P. törv. II. 20. 750/1986.
63 Szőke Irén: Felülvizsgálat. In. Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog. Kommentár a gyakorlat számára. 2. kiad. Budapest, 1999. C/53. p.
64 Kiss Daisy: Szűkebb lesz a felülvizsgálat. A polgári perrendtartás újbóli módosítása. Napi Jogász, 2002. évi 1. szám. 6. p.
65 Nincs helye felülvizsgálatnak:
- a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen;
- a felszámolást elrendelő, illetve a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen;
- a cég törlését elrendelő végzés ellen;
- a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során hozott végzés ellen;
- a választási eljárásban hozott bírósági határozat ellen (271. §)
66 Vö. Kommentár, 158-159. p.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kengyel Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Visszaugrás
