A természetes személyek személyes jognyilatkozatai közül vitathatatlanul a legkényesebb a végrendelet megtétele. A végrendelkezési nyilatkozat - legyen az írásbeli magánvégrendelet vagy szóbeli végrendelet - a házassági nyilatkozatokhoz hasonlóan a legszemélyesebb jognyilatkozatok közé tartozik. Világhy Miklós szerint a szóban nyilvánított végakarat a végintézkedés legproblematikusabb formája.[1] Természetszerűen nehézségekbe ütközik a hagyaték átadása során az örökhagyó szóban kifejezett szándékának a kiderítése. Ezért kiemelkedő jelentősége van annak, hogyan segítik elő a polgári eljárásjog alapvető szabályai ennek a különleges jogintézménynek az érvényesíthetőségét.
A tanulmány első része általánosságban mutatja be a szóbeli végrendelet - szemléletes elnevezéssel memória végrendelet - hagyatéki eljárási kérdéseit; majd pedig azt vizsgálja, hogyan alkalmazhatók a polgári eljárásjog releváns alapelvei a szóbeli végrendelethez kapcsolódó igények érvényesítése során.
A magyar közjegyzők több mint 100 évre visszamenőlegesen intézkednek hagyatéki eljárásokkal kapcsolatban. A közjegyző hatáskörének tartalma és terjedelme az évtizedek alatt sokat változott. A jogalkotó 1953. január 1. napján hatályba lépett szabályozással bírósági hatáskörből közjegyzői hatáskörbe utalta a hagyatéki eljárás lefolytatását.[2]
A hagyatéki eljárás a közjegyző hatáskörébe utalt önálló nemperes eljárás, amelynek "jelentősége abban áll, hogy lehetőséget biztosít az örökléssel kapcsolatos kérdések rendezésére, a felek jogainak érvényesülésére és érvényesítésére."[3] Célja az örökléssel együtt járó polgári jogi változások véghezvitele, vagyis az örökhagyó vagyonában bekövetkezett jogutódlás közhitelű igazolása. A hagyatéki eljárás permegelőző és perelhárító funkcióval is bír, hiszen bár öröklési jogvita eldöntésére nem kerülhet sor, a közjegyző előtt az öröklésben érdekeltek egyezséget köthetnek. A felek egyezségét - amennyiben megfelel a jogszabálynak - a közjegyző külön alakszerű végzéssel jóváhagyja. A közjegyző végzésével jóváhagyott egyezség a bíróság által jóváhagyott egyezséggel azonos hatállyal bír.[4] Az egyezség megkötésének lehetősége a szóbeli végrendeleti örököst is megilleti. A hagyatéki eljárásban a közjegyző kettős rendeltetést: bírói és mediátori szerepet is betölthet.
A hagyatéki eljárás, mint polgári nemperes eljárás közjegyzői hatáskörbe utalását igazolják a statisztikai számok: a hagyatéki eljárások 99,5%-a véglegesen a közjegyző előtt lezárul, nem kerül sor polgári peres eljárásra, bírói út igénybevételére.[5] A fennmaradó 0,5%-ba tartoznak azok az esetek, amikor a hagyatéki eljárásban érdekeltek között jogvita alakul ki, és hagyatéki perben szükséges rendezni a felek közötti öröklési jogvitát. Ezen kis létszámú esetek közé sorolható, amennyiben szóbeli végrendelet léte merül fel hagyatéki eljárásban.
A végrendeletekre vonatkozó anyagi és eljárásjogi jogszabályi rendelkezések alapjogot érintő garanciális okokból törvényi szinten kerültek szabályozásra. A szóbeli végrendeletre vonatkozó anyagi jogi rendelkezéséket a Ptk. Hetedik Könyvének Második Része, míg a szóbeli végrendelet esetén irányadó eljárási szabályokat a Hetv. tartalmazza, részletesen taglalva a szóbeli végrendelet beszerzését, kihirdetését, vagyis a közjegyző eljárási kötelezettségét.
A szóbeli végrendeletet a külföldi polgári jogban is gyökeret vert, a mintaadónak tekintendő német jog is szabályozza, de a skandináv államok jogában is fellelhető a szabályozás.[6] A finn öröklési jog rendkívüli végrendeletek között szabályozza, feltétele, ha a végrendelkező (viimeinen tahto) akár betegségből vagy más kényszerű körülmény következtében olyan helyzetben van, hogy nem tudja
- 369/370 -
megalkotni, ebben az esetben két tanú egyidejű jelenlétében szóban is előadhatja végakaratát, amely csak meghatározott ideig hatályos. A rendkívüli végrendelet hatályát veszti, ha a végrendelkező a kényszerhelyzet megszűnésétől követően három hónapon belül nem tesz allográf végrendeletet.[7]
A szóbeli végrendelet első megjelenése a hagyatéki eljárás első szakaszában, a jegyző előtti eljárásban történhet meg. Az illetékes önkormányzat hagyatéki ügyintézője leltárfelvétel során rögzíti a végrendelet tényét. Az eljárás e szakaszában is érdemes meghallgatni a szóbeli végrendeleti tanúkat, rögzíteni a tanúvallomásukat, amelyre a törvény is lehetőséget biztosít. Ennek indoka, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a szóbeli végrendeleti tanúkkal szemben magasabb követelményeket fogalmaz meg, mint az írásbeli végrendeleti tanúkkal szemben. A leltár felvétele során a jegyzőnek kettős kötelezettsége van: a szóbeli végrendeleti örökös, valamint a szóbeli végrendeleti tanúk adatainak rögzítése. A jogszabály alapján a hagyatéki leltárban kötelező feltüntetni a végrendeleti örökösöket a hagyatéki eljárásban érdekeltek és egyéb résztvevők adatai között, valamint a tanúkat is.[8] A jegyzői szakban a szóbeli végrendelet minősítésére további teendő nincs, a továbbiakban a közjegyzőre hárul a szóbeli végrendelet megítélése és értékelése.
A hagyatéki eljárás második szakaszában a közjegyző elsődleges eljárási kötelezettsége a végrendelet "beszerzése", amely - tekintettel arra, hogy nem okiratba foglalt végrendelet - a szóbeli végrendeleti tanúk által előadott nyilatkozatból tevődik össze.
A hagyatéki tárgyalás megtartása előtt a közjegyző előzetes nyilatkozatra felhívhatja azt, akinek a végintézkedés megtételének körülményeiről és tartalmáról tudomása van. Az így felhívott személy a közjegyző nyilatkozattételre való felhívásának köteles eleget tenni.[9] Az így felhívott fél nem feltétlenül a szóbeli végrendeleti tanú, hanem olyan személy, akinek a végintézkedés megtételéről, körülményeiről és esetlegesen tartalmáról tudomása van. A nyilatkozattétel módját a törvény rögzíti: teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt nyilatkozatok egyaránt elfogadhatóak. A nyilatkozattétel kiemelkedő szerepét mutatja, hogy a Hetv. részletesen szabályozza annak megküldési módját, amelyet ajánlott, tértivevényes formában belföldön bármely jegyzőnek vagy közjegyzőnek, külföldön pedig a hivatásos magyar konzuli tisztségviselőnek lehetséges továbbítani.[10]
A hagyatéki tárgyalásra a szóbeli végrendelet tanúinak megidézése nem kötelező. A tárgyalásra a közjegyző a szóbeli végrendelet tanúit megidézheti, de ha előzetes nyilatkozatot nem tett, vagy az öröklésben érdekelt erre vonatkozóan kérelmet terjeszt elő, meg kell idézni a szóbeli végrendelet tanúit vallomásainak jegyzőkönyvbe mondása céljából. A hagyatéki eljárás ésszerű időn belüli elbírálása érdekében célszerű megidézni a végrendeleti tanúkat, gyorsítva ezzel az eljárás menetét és befejezését.
A szóbeli végrendelet problémakörének sarkalatos eleme a közjegyző rendelkezésére álló eljárásjogi eszközök a felhívott fél - a szóbeli végrendeleti tanú, vagy akinek tudomása van a szóbeli végrendeletről - nyilatkozattételének vagy a hagyatéki tárgyaláson való megjelenésének kikényszerítésére.
Általánosságban vizsgálva a közjegyzői nemperes eljárásokat, kijelenthető, hogy az eljárásban nincs helye bizonyításnak, ha annak elvégzéséhez személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésre lenne szükség.[11] Ami a hagyatéki eljárást illeti viszont megengedett kényszerintézkedések alkalmazása a szóbeli végrendeleti tanúval szemben: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952-es Pp.) 185. § (1) bekezdésében szabályozott jogintézmény alkalmazható. Amennyiben a szóbeli végrendeleti tanú indokolatlanul megtagadja a nyilatkozattételt, vagy idézésre nem jelenik meg a hagyatéki tárgyaláson, a közjegyző elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés alkalmazása indokolható, hiszen a hagyatéki eljárásban a szóbeli végrendelet nélkül nem lehet az öröklési rendet megállapítani.
A közjegyző rendelkezésére álló másik eszköz, amelyet a szóbeli végrendeleti tanúval szemben alkalmazhat, a pénzbírság kiszabása, mint vagyoni jellegű szankció. A közjegyző a perbeli nyilatkozatok indokolatlanul késedelmes megtétele esetében pénzbírsággal sújthatja az általa megkeresett személyt, ha a megkeresést a megállapított határidőn belül nem teljesíti, vagy a megkeresés teljesítését jogosulatlanul megtagadja.[12] A pénzbírság összegére vonatkozó rendelkezést a Hetv. nem tartalmaz, mögöttes jogszabályként a polgári perrendtartás alkalmazandó.[13] Vagyis a szóbeli végrendelet tanúival szemben pénzbírság kiszabása alkal-
- 370/371 -
mazható, amennyiben nem tesznek nyilatkozatot, vagy nem jelennek meg a hagyatéki tárgyaláson. A pénzbírság kiszabásának hátránya, hogy a célját nem feltétlenül éri el: a szóbeli végrendeleti tanú vallomása hiányában a szóbeli végrendelet nem reprodukálható.
A szóbeli végrendeleti tanúk meghallgatásával kapcsolatban a Kúria álláspontja, hogy ha a perben éppen az a vitás, hogy az örökhagyó alkotott-e és milyen tartalommal érvényes szóbeli végrendeletet, abban az esetben mellőzhetetlen a szóbeli végrendeletnél jelen volt tanúknak a per során történő meghallgatása, feltéve, hogy az egyáltalán még lehetséges. Ezeknek a tanúknak a meghallgatása nem mellőzhető egyedül azon az alapon, hogy a hagyatéki eljárás során a közjegyző előtt már vallomás tettek.[14]
Összességében elmondható, hogy két csoportba sorolhatóak a közjegyző "fegyvertárában" lévő kényszerítő eszközök: az elővezetés elrendelése és a pénzbírság kiszabása. Megállapítható, hogy a közjegyzőnek széles körű törvényi lehetősége van a nyilatkozattevőkkel és szóbeli végrendeleti tanúkkal szemben, amennyiben akadályozzák a hagyatéki eljárást nyilatkozataik késedelmes megtételével. Amennyiben a hagyatéki eljárás lefolytatása a végrendeleti tanú passzív magatartása miatt megakadna, a közjegyző intézkedéseket foganatosíthat.
A polgári eljárásjogban létező alapelvek legnagyobb jelentősége abban ragadható meg, hogy áthatják az egész polgári eljárásjogot, iránymutatásként szolgálnak, továbbá jogértelmező, jogfejlesztő és hézagkitöltő szerepet töltenek be.
Amennyiben az alapelveket hatókörük, funkciójuk alapján csoportosítjuk, igazságszolgáltatási alapelveket, valamint a polgári perjog sajátos alapelveit különböztetjük meg. Az igazságszolgáltatási alapelvek jóval tágabb kört jelenítenek meg, hiszen a polgári eljárásjogon kívül a büntetőeljárási jogban is érvényesülnek, és rendszerint az igazságszolgáltatás szervezetéhez vagy annak működéséhez kapcsolódnak.
A funkcionális hatály révén a Pp. szabályai - így az alapelvek - alkalmazása kihat a külön törvényben szabályozott nemperes eljárásokra is. E szabályt erősíti meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában megalkotott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (a továbbiakban: Ppék.) 13. § (3) bekezdése, amely szerint amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik - a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni". A Hetv. - ellentétben a Pp-vel - nem tartalmaz alapelvi fejezetet, így a fent említett funkcionális hatály alapján a Pp. irányadó. A hagyatéki eljárás során vizsgálva az alapelveket, megállapítható, hogy amennyiben az egyes alapelv érvényesülése, hatóköre a hagyatéki nemperes eljárásban fogalmilag nem kizárt, akkor a Pp-ben megismert tartalommal kerül alkalmazásra.
A hagyatéki eljárásban kiemelkedő szerep tulajdonítható a hivatalbóliság elve, a rendelkezési elv, a szóbeliség-nyilvánosság-közvetlenség hármas alapelve, valamint a szabad bizonyítás elve és a kétoldalú meghallgatás elve szabályainak. A szóbeli végrendelet esetén fokozottan előtérbe kerül a szóbeliség és a szabad bizonyítás elve.
A fentiekben hivatkozott alapelvek kiemelkedő fontosságának igazolásához szükséges elsőként a hagyatéki eljárásban lefolytatott bizonyítás sajátosságait áttekinteni.
A 19. század első felében uralkodó nézet szerint "bizonyítás alatt a félnek azt a cselekvényét érti, mellyel az a bíróságot a tényállítás valóságáról vagy valótlanságáról meggyőzni törekszik, s a Pp. szerint a bíróságnak a tényállítás valóságát vagy valótlanságát kell megállapítani, s e tekintetben a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét juttatja érvényre, amely a leghathatósabb eszköz az igazság kiderítésére".[15]
A hatályos perrendtartásunk a szabad bizonyítás elvén alapul, bizonyítási eljárás lefolytatására - főszabály szerint - bíróság jogosult peres eljárásban. Az alapelv azonos tartalommal és más elnevezéssel szerepel az új polgári perrendtartási törvényben is.[16] A szabad bizonyítás elve a bizonyítási eszközök alkalmazása területén nem köti a felek kezét, ez a szabály azonban a nemperes eljárásokban nem feltétlenül érvényesül. A bizonyítás kötöttsége a nemperes eljárásoknál egyáltalán nem ritka, amely az okirati bizonyításra való korlátozást jelenti.[17] A tényállás megállapítása és a bizonyítás felvétele központi kérdése a nemperes eljárásoknak.
- 371/372 -
Farkas József a bizonyítás felvétele szempontjából a nemperes eljárásokat négy csoportba sorolta: 1. a bíróság a peres eljárással azonos bizonyítást foganatosít, 2. kész bizonyítást folytat le, 3. bizonyítás helyett a valószínűsítés is engedhető, 4. a bíróság nem folytat le bizonyítás.[18]
A magyar közjegyző valamennyi eljárása nemperes eljárás, amelyekre általánosságban helytálló megállapítás, hogy szűk körben van helye bizonyításnak.[19] A jogirodalomban fellelhető álláspontok a hagyatéki eljárást - a bizonyítás felvétele szempontjából - az első kategóriába, a rendes bizonyítást foganatosító körbe sorolja.[20] Máig helytálló megállapítás, hogy "a hagyatéki eljárásban folyó bizonyítás így a peres és a nemperes eljárások bizonyítási szabályainak tarka szőttese."[21] A bizonyítás szabályai a Hetv. és a Pp. együttesen elemzésével határozhatóak meg.
Megállapítható, hogy a hagyatéki eljárásban - mint nemperes eljárásban - a bizonyítás felvétele, illetve a bizonyítás köre és az ezek során felhasználható bizonyítási eszközök is korlátozottak. Anka Tibor szerint "fő szabályként a hagyatéki eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs".[22] Ezt az álláspontot erősíti a normatív szabály is, miszerint "ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a hagyatéki eljárásban - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - bizonyítás felvételének nincs helye, azonban a hagyatéki eljárásban érdekelt és az eljárásban részt vevő más személy álláspontja alátámasztására okiratot csatolhat be". [23] A bizonyítás kizártságának indoka az, hogy a hagyaték átadása tárgyában a tényállást a közjegyzőnek hivatalból kell megállapítani.[24]
A bizonyítási eljárás kizárásának elve főszabály, amely szabály alól több kivételt említ a Hetv. Ezek a rendelkezések megtörik a bizonyítás kizártságának elvét. A kivételeket négy csoportba sorolhatunk.
Az első csoportba tartozó kivétel a hagyatéki eljárás nemperes jellegéből fakad, amely szerint okirati bizonyítás megengedett. Ezt támasztja alá a Hetv. 13. § (1) bekezdése. Az okirat becsatolása lehetséges és egyben szükséges is lehet az öröklési rend megállapításához, például a születési és házassági anyakönyvi kivonatok becsatolásával. Helyesen értelmezve az ehhez a csoporthoz tartozó kivételeket, inkább a hagyatéki eljárás részvevői által álláspontjaik és a tényállítás bizonyítására szolgáló okiratok igazolásáról beszélhetünk, hiszen azokat mérlegelni nem kell.
A második csoportba sorolható a Hetv. speciális rendelkezése, amely szerint bizonyításnak van helye, amennyiben a hagyatéki eljárásban érdekelt a hagyatéki eljárásban a hagyaték átadását érintő lényeges kérdésben a Kjnp. szerinti előzetes bizonyítás felvételét vagy igazságügyi szakértő kirendelését indítványozza.[25]
A harmadik csoportba a holtig tartó haszonélvezeti jog megváltása tárgykörében lefolytatandó bizonyítási eljárás tartozik. A Ptk. kodifikációja során a túlélő házastársat megillető özvegyi haszonélvezeti jog megváltásának a szabályai változtak, hiszen a házastárssal szemben a holtig tartó haszonélvezeti jog megváltása nem igényelhető, azonban a házastárs - a jövőre nézve - bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását.[26] Az özvegyi (holtig tartó) haszonélvezeti jog megváltása esetén a Hetv. nem korlátozza a bizonyítási eljárás során felhasználható bizonyítási eszközöket, így arra a polgári perrendtartás általános szabályai vonatkoznak.[27]
A negyedik csoportba tartozik - jelen tanulmány központi szerepét betöltő - szóbeli végrendelet esetén lefolytatható bizonyítási eljárás. A szóbeli végrendelettel kapcsolatos bizonyítás a szóbeli végrendeleti tanúk, illetve a közvetett tanúk bevonásával, meghallgatásával történhet.[28] A szóbeli végrendelet tartalmának és alakiságának vizsgálata legtöbbször bizonyítási eljárás lefolytatását teszi szükségessé.
A hagyatéki eljárásban - mint nemperes eljárásban - a közjegyzőnek korlátozott lehetőségei vannak, amennyiben bizonyítási eszközöket kellene igénybe venni, vagy éppen bizonyítási eljárást kellene lefolytatni. Bizonyítási eszközként használható fel a szóbeli végrendeleti tanúk vallomása. Megengedett a bizonyítás a szóbeli végrendeleti tanúk és a közvetett tanúk meghallgatása során. Ezekben az esetekben a tanúk által előadott előzetes nyilatkozatoknak a felolvasása lehetséges. A jogirodalomban található álláspont szerint nincs helye a bizonyításnak a szóbeli végrendeleti tanúk vallomásának alátámasztására, kiegészítésére vagy megcáfolására, esetleg a szavahihetőségük lerontására. A tanúk vallomását a bizonyító erejük szempontjából sem értékelni, sem mérlegelni nem lehet.[29]
A bizonyítási eljárás egyéb esetekben egyáltalán nem folytatható le, még akkor sincs erre lehetőség, ha azt valamennyi érdekelt közösen előterjesztett kérelemben kéri. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy bizonyításnak nincs helye az írásbeli végrendelet érvényessége és a bejelentett hitelezői igénnyel kapcsolatban sem, az érdekelt ezzel kapcsolatos igényét csak a polgári perben érvényesítheti.[30] A közjegyző által a bizonyítási indítványok elutasítása tárgyában hozott végzés ellen
- 372/373 -
külön fellebbezésnek nincs helye, a polgári peres eljárás szabályaihoz hasonlóan az eljárást befejező határozatban kell a közjegyzőnek indokolnia, miért mellőzte a bizonyítást. A hagyatéki eljárásban érdekelt fél az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben sérelmezheti a bizonyítási indítványának mellőzését. A hagyatéki eljárásban az özvegyi (holtig tartó) haszonélvezeti jog és a szóbeli végrendelet eseteiben folytatható le bizonyítási eljárás.
A szakirodalomban fellelhető ellentétes álláspont szerint[31] viszonylag széles körben nyílik lehetőség a különböző bizonyítékok beszerzésére a hagyatéki eljárás során, amire szükség is van, hiszen a szóbeli végrendelet érvényessége a feltétel egyidejű és egymás mellett, a végrendelkezés időpontjában történő fennállásán múlik, amelyet viszont megtámadása esetén csak kellő bizonyítottság alapján ismer el a bíróság.
Összességében vizsgálva a közjegyzői nemperes eljárásokat, kijelenthető, hogy a fizetési meghagyásos eljárás mellett a legnagyobb részben a hagyatéki eljárás "töri át" a bizonyítás kizártságának szabályát.[32] Azonban ezek a megszorító szabályok a közjegyzőt korlátozzák abban, hogy a tények fennállása tekintetében meggyőződjön, többnyire csak a bizonyítás nélküli tényállás-megállapítást teszik lehetővé.[33]
A polgári eljárásjogban különösen a 19. század második felében került előtérbe a szóbeliség kérdése. Magyarországon alapvetően két minta közötti vita folyt: Emmer Kornél képviselte a francia modellt, amelyben megfigyelhető az írásbeliség szerepe is; a Plósz Sándor által követett német modell a "tiszta" szóbeliség talajára helyezte a polgári pert. Bacsó Jenő a modern perjogokat a szóbeliségre alapozta.[34] A szóbeliség elvének érvényesülése arra a kérdésre adja meg a választ, hogy a bíróság "a kétoldalú meghallgatás elvének megvalósításaképpen minő alakban hallgatja meg a feleket".[35]
A mintaadónak tekinthető német polgári perrendtartás is előtérbe helyezi a szóbeliséget. Bár a német kódex nem tartalmaz alapelvi fejezetet, ebből azonban nem következik az, hogy ne is érvényesülne a szóbeliség a német polgári eljárásokban. A dZPO 128. §-a foglalja össze röviden a szóbeliség elvét, amikor kimondja, hogy a felek a jogvitáról szóban tárgyalnak az ítélkező bíróság előtt akként, hogy a felek hozzájárulásával a bíróság szóbeli meghallgatás nélkül is dönthet.
A szóbeliség-írásbeliség eldöntésének kérdése a felek meghallgatásán alapszik. "Ha a meghallgatás csak szóbeli, akkor az eljárás tisztán szóbeli, függetlenül attól, hogy az ítéletet írásba foglalják. Ha a "meghallgatás" csak írásban történik, akkor az eljárást tisztán írásbelinek nevezzük, még akkor is, ha egyes perbeli cselekmények, mint a tanúk kihallgatása, szakértő meghallgatása, ítélet kihirdetése szóban történik."[36] Vegyes rendszer a kettő keveréke: írásban és szóban is meghallgatja a bíróság a feleket.
Az alapelv normatív jellege megkérdőjelezhető, hiszen nem nevesítik a perrendi szabályok, hanem jelentősége a tételes rendelkezések alkalmazása során nyilvánul meg.
Juhász Imre szerint "A szóbeliség a nemperes eljárásokban természetszerűleg korlátozottan érvényesül, mivel - hasonlóan a nyilvánossághoz - sok esetben szinte fogalmilag kizárt a verbális kapcsolattartás."[37] A hagyatéki eljárás - a nemperes eljárásokhoz képest jóval inkább - előtérbe helyezi a szóbeliséget. A szóbeliség elve tartalmilag egészen széles skálán mozog. Ide sorolhatóak a jegyzőkönyvbe mondástól a tárgyalás tartásáig tett szóbeli eljárási cselekmények. [38] A fő tartalmi eleme a tárgyalás tartása, amely főszabályként jelenik meg a hagyatéki eljárásban, hiszen a közjegyző a hagyaték átadásáról hagyatéki tárgyaláson hoz érdemi döntést.
A hagyatéki eljárásban mind a szóbeliség, mind az írásbeliség valamilyen arányban jelen van. A szóbeli végrendeletet tartalmazó hagyatéki eljárásban a szóbeliség irányába tolódik el az eljárás, a közjegyzőnek hagyatéki tárgyaláson kell átadni a hagyatékot, amely kógens szabálynak minősül.
A szóbeli végrendelet tanúi akár írásban előzetes nyilatkozattétellel vagy szóban külön meghallgatáson, esetleg a hagyatéki tárgyaláson adhatják elő a végrendelet tartalmát. E szabály a hagyatéki eljárás vegyes rendszerbe tartozását igazolja, egyszerre jelenik meg a szóbeli végrendelet esetén az írásbeliség és a tanúk meghallgatása során a szóbeliség. A hatékonyság érdekében a szóbeliség előtérbe helyezése fontos: az írásbeli nyilatkozattétel alkalmazásával elhúzódhat a hagyatéki eljárás. A megidézett végrendeleti tanúkhoz az örökösök kérdéseket intézhetnek, illetve a közjegyző kérdezési jogának gyakorlása a szóbeli kommunikáció mellett lehet igazán hatékony.
- 373/374 -
A hazai szabályozásban a nyilvánosság elve három szabályozási helyen került rögzítésre: az Alaptörvényben, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben (a továbbiakban: Bszi.), valamint a Pp-ben is találunk részletes szabályokat. A nyilvánosság elvének tartalma főszabály szerint azt jelenti, hogy az eljárás egésze a nyilvánosság előtt zajlik le. Ennek megnyilvánulási formája a polgári peres eljárás során a tárgyalás nyilvánossága. A nyilvánosság elve a nemperes eljárásokban korlátozottan érvényesül, tekintettel a nemperes eljárások sajátosságaira: egyoldalú kérelem, a "kétoldalúság" hiánya, sokszor hiányzik az ellenérdekű fél, valamint a tárgyalás általános hiánya. A tárgyalás tartása az ellenérdekű felek álláspontjának ütköztetését teszi lehetővé. Amennyiben egy nemperes eljárásban hiányzik a tárgyalás, mint fogalmi elem, egyben a kontradikció hiánya is megállapítható.
A közjegyzői nemperes eljárások közül a hagyatéki eljárásban központi szerepe van a tárgyalásnak, ennek következtében a nyilvánosság elvének.
A nyilvánosság elvének két fokozatát különböztetjük meg: egy teljes és egy nem teljes fokozatot. A teljes nyilvánosság akkor valósulna meg, amennyiben a bíróság (közjegyző) minden cselekménye a közönség előtt zajlana le. A teljes nyilvánosság elve jogpolitikai és célszerűségi indokok alapján nem érvényesül. Sem az 1952-es Pp., sem a Pp. nem követi a teljes nyilvánosság elvét, amelyhez a hagyatéki eljárás is igazodik. A hagyatéki eljárásban a nyilvánosság nem teljes fokozata érvényesül. A hagyatéki tárgyalás előkészítése során a nyilvánosság nem valósul meg, az előkészítő cselekmények nem a nyilvánosság előtt zajlanak, ellentétben a hagyatéki tárgyalással.
A nyilvánosság elvének érvényesítése a hagyatéki eljárás - a peres eljáráshoz hasonlóan - ellenőrzéséhez járul hozzá azáltal, hogy a közönségnek módon ad a közjegyző és a felek "perbeli" cselekményeinek a megfigyelésére. A szóbeli végrendelet esetén különös lélektani jelentősége van annak, hogy a nyilvánosság előtt mindenki, így a szóbeli végrendelet tanúi is a jognyilatkozataikat a végrendelet körülményeire tekintettel egyaránt megfontoltabban teszik meg. Így a nyilvánosság érvényre juttatása nagy biztosítéka lehet az "anyagi igazság" érvényesülésének.
Külön említést érdemel a tárgyaláshoz való jog, amely az örökösként érdekelteket illeti meg. A hagyatéki eljárás ebből a szempontból is speciális nemperes eljárás, hiszen főszabályként érvényesül a tárgyalás tartásához való jog, a közjegyzőnek a hagyaték átadásáról hagyatéki tárgyaláson kell döntenie. A Hetv. rendelkezései szerint bizonyos esetekben lehetőség van a közjegyző részéről tárgyalás tartása nélkül átadni a hagyatékot. Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés nem maradt, a közjegyző a hagyatékot tárgyalás nélkül is átadhatja ha csak egy törvényes örökös van; ha az örökösként érdekeltek egyezően, teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglaltan nyilatkoznak arról, hogy az örökhagyónak kizárólagos törvényes örökösei, és a hagyaték átadását a törvényes öröklés rendje szerint kérik, vagy csatolják az iratokhoz a közöttük a hagyatékra vonatkozóan létrejött teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt olyan egyezséget, amelynek alapján a hagyaték átadható; a póthagyatéki eljárásban; ha az örökhagyó után csak olyan ingóság maradt, amelynek átadása az öröklési illeték alól mentes. Fontos kivétel, hogy amennyiben végintézkedés maradt, a közjegyző nem hozhat döntést tárgyaláson kívül, kötelező tárgyalást tartania.[39]
A közvetlenség elve szerint a bíróság a per eldöntéséhez szükséges ismereteit közvetlenül a felektől, illetve a perben szereplő egyéb személyektől szerzi be. Bár szoros kapcsolatban van a szóbeliség elvével, fogalmilag különálló, vele nem azonos. A szóbeliség elve a perbeli cselekmények alakjára, míg a közvetlenség a perbeli cselekmények helyére vonatkozik.
A legtöbb nemperes eljárásban a közvetlenség elve fogalmilag fel sem merül, egyrészt a bizonyítás kizártsága, másrészt a tárgyalás tartásának hiánya miatt.
A közvetlenség elvének előnye a hagyatéki eljárásban a hagyatéki tárgyaláson nyilvánul meg akként, hogy a közjegyző és a felek személyesen érintkezhetnek, ez módot adhat a hatásos tárgyalásvezetés megvalósítására. A közjegyző kérdéseket intézhet a szóbeli végrendeleti tanúkhoz és a hagyatéki eljárásban érdekelt felekhez, az általa célravezetőnek tartott szempontok szerint. A közvetlenség elvének érvényesülése meggyorsítja a hagyatéki eljárás lefolyását.
Tekintettel arra, hogy a Hetv. nem tartalmaz külön alapelvi fejezetet és a perrendtartási törvény hát-
- 374/375 -
térjogszabályként alkalmazandó, ezért célszerű a 2018. január 1-jén hatályba lépő polgári perrendtartási kódex alapelvi rendszerének vizsgálatát elvégezni. A Pp. bevezeti új alapelvként a felek eljárástámogatási és igazmondási kötelezettségét, amelynek értelmében a felek kötelesek előmozdítani az eljárás koncentrált lefolytatását és befejezését.[40] A törvény indokolása szerint: "Az eljárástámogatás elve tevőlegességet, aktivitást kíván meg a felektől. A támogatás nem csak az időszerűség javításához szükséges, de a hatékonyság érdekében is. Az eljárásjog nyelvén ez lefordítható a célirányos, adekvát, lényegre törő nyilatkozatok kívánalmára, illetve a költségtakarékosságra".
Az alapelv nem minden előzmény nélkül került be perrendtartási kódexünkbe, hiszen a perbeli hazugság tilalma és annak jogkövetkezményei az 1911. évi I. törvénycikk hatálybalépésével szabályozásra kerültek perjogunkban. Az alapelvet a mintaadónak tekinthető külföldi kódexek is tartalmazzák.[41] A legújabb szakirodalom szerint az egyik alappillére az új polgári perrendtartásnak a felek eljárástámogatási kötelezettsége.[42] Az igazmondási kötelezettség kimondása szintén nem új keletű alapelv, az 1911. évi I. törvénycikk már rendelkezéseket tartalmazott a feleket terhelő igazmondásról.
A hagyatéki nemperes eljárásban a szóbeli végrendelet esetén külön kiemelkedő szerepe lehet a felek eljárástámogatási és igazmondási kötelezettségének. Ezáltal a szóbeli végrendeleti tanúk, illetve a szóbeli végrendeleti örökösök aktivitása előrébb mozdíthatja az eljárás befejezését, vagyis a hagyaték átadását. A szóbeli végrendelet rekonstruálása esetén fontos, hogy a felek együttműködjenek, valamint az igazmondási kötelezettségüknek is teljes mértékben eleget tegyenek.
A hagyatéki eljárás szempontjából további lényeges alapelvként említhető a jóhiszeműség elve. A Pp. 5. §-a szerint: "A felek és más perbeli személyek eljárási jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során jóhiszeműen kötelesek eljárni". Az új Pp. nevesíti, hogy a jóhiszeműség követelményeinek megsértése esetén a bíróság a felet pénzbírság megfizetésére kötelezi, valamint más jogkövetkezménnyel sújtja. A jóhiszeműség alapelve irányadó lesz a hagyatéki eljárásra is, fenntartva ezzel a közjegyző pénzbírság kiszabására vonatkozó döntésének lehetőségét.
A közjegyző hatáskörébe tartozó hagyatéki eljárásban kevés esetben találkozhatunk szóbeli vég-
rendelettel, előfordulása kifejezetten ritka. A végintézkedések körében a legnehezebb a szóbeli végrendelet értelmezése, hiszen ekkor kizárólag a végintézkedés elhangzásakor jelen lévő tanúk emlékezetére kell hagyatkozni. Az ekkor megszülető memória végrendelet nagyban függ a tanúk vallomásának helytállóságától. Mindezek ellenére a szóbeli végrendelet jogintézményének helye van a magyar polgári jogban.
Habár a nemperes eljárásokban főszabályként nem érvényesül a szóbeliség-nyilvánosság-közvetlenség hármas alapelve, mivel hiányzik a felek kétoldalú meghallgatása, ez a hagyatéki eljárásról és a szóbeli végrendelet átadásáról nem mondható el. A közvetlenség elvének kiemelkedő szerepe van a szóbeli végrendeleti tanúk meghallgatása során, hisz ilyenkor az örökösként érdekeltek akár kérdéseket is tehetnek fel a szóbeli végrendeleti tanúknak.
A 2018. január 1-jén hatályba lépő Pp. alapelvi modellje pozitív hatással lehet a közjegyző előtti hagyatéki eljárásra, elősegítve az eljárás gyorsabb és hatékonyabb befejezését. ■
JEGYZETEK
[1] Világhy Miklós: Öröklési jog. Tankönyvkiadó, Budapest 1979. 65. o.
[2] 105/1952. (XII.28.) MT rendelet 32. § g) pontja
[3] Éless Tamás - Juhász Edit - Juhász Imre - Kapa Mátyás -Papp Zsuzsanna - Somlai Zsuzsanna - Szécsényi-Nagy Kristóf - Timár Kinga - Tóth Ádám - Török Judit - Varga István: A polgári nemperes eljárások joga (szerk. Varga István) ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2013. 790. o.
[4] A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 12. § (1) bek.
[5] Varga (szerk.) i.m.729. o.
[6] A német polgári törvénykönyv (BGB) 2250. szakasza rendelkezik a végszükség esetén tehető szóbeli végrendeletről, amely három tanú előtt tehető meg.
[7] Urpo Kangas: Family and Inheritance Law. An Introduction to Finnish Law (edited by Juha Pöyhönen, 2nd Revised Edition. Kauppakaari/Finnish Lawyer's Publishing/Talentum Media Oy, Helsinki 2002. 347-348. o.
[8] A hagyatéki eljárás egyes cselekményeiről szóló 29/2010. (XII. 31.) KIM rendelet 1. számú melléklet 8.1. pontja
[10] Hetv. 47. § (2) bek.
[11] Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) 9. § (1) a) pont
[12] Hetv. 17. § (4) bek.
[13] Az 1952-es Pp. 120. §-a szerint a kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer - a kiskorúval szemben kiszabott pénzbírság legmagasabb összege háromszázezer - forint azzal, hogy az nem haladhatja meg a pertárgy értékét
[14] Pallósi Gizella - Petrik Ferenc - Sőth Lászlóné -Szolcsányszky Vilmos: Az öröklés joga. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1996. 95. o.
[15] Bacsó Jenő: A polgári per célja. Debrecen 1934. 4. o.
[16] A 2018. január 1-jén hatályba lépő Pp. 263. §-a foglalja magába tényállás szabad megállapításának elvét
[17] Varga (szerk.) i.m.790. 79. o.
- 375/376 -
[18] Farkas József: A nemperes eljárások néhány elméleti kérdése. Jogtudományi Közlöny 1962. 8. sz. 415. o.
[19] Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (továbbiakban: Kjnp.) Általános indokolása kifejti, hogy a közjegyzői nemperes eljárások jellegéből kiindulva az eljárásban nincs helye bizonyításnak, ha annak elvégzéséhez kényszerintézkedésre lenne szükség, harmadik személy számára kötelezettség teljesítését tenné szükségessé, és a kérelmező nem rendelkezik e személy kötelezettségvállaló nyilatkozatával, vagy pedig a bizonyítás lefolytatásához harmadik személy jogszabályon alapuló hozzájárulása szükséges és ez nem áll a kérelmező rendelkezésre.
[20] Lásd bővebben: Kengyel Miklós: A jogrendszer tarka mikrovilága: A nemperes eljárások. Közjegyzők Közlönye 2003. 2. sz. 8. o., valamint Király Lilla - Simon Károly László: Bizonyítás a nemperes eljárásokban. Magyar Jog 2006. 1. sz. 23. o.
[21] Király - Simon: i.m. 23.
[22] Anka Tibor: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest 2014. 50. o.
[23] Hetv. 13. § (1) bek.
[24] Hetv. 70. § (1) bek.
[25] Hetv. 13. § (2) bek.
[26] Ptk. 7:58 § (2) bek., valamint 7:59 § (1) bek.
[27] Hetv. 97 § (2) bek.
[28] Amennyiben a szóbeli végintézkedés tanúja elhunyt, vagy más okból nem képes nyilatkozni, a végintézkedés megtételének körülményeiről és tartalmáról az általa azokról korábban tett olyan személyek (közvetett szóbeli végrendeleti tanú) nyilatkozata alapján is meg lehet győződni, aki az elhunyt tanú által hallottakról tudomással bír.
[29] Anka: i.m. 51. o.
[30] Legfelsőbb Bíróság Pfv. 21119/1996. - BH. 1997/401. sz.
[31] Lásd erről bővebben: Gájerné dr. Szabó Andrea: A szóbeli végrendelet problémái a bírói gyakorlatban.
http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/gajerneszaboandreaa_szobeli_vegrendelet_problemai_a_biroi_gyakorlatban[jogi_forum].pdf (letöltés ideje: 2017. szeptember 19.)
[32] Fmhtv. 18. § (3) bek. szerint: A fizetési meghagyásos eljárásban bizonyítási eljárás lefolytatásának nincs helye. Ez a rendelkezés nem akadályozza a költségkedvezmény, valamint a részletfizetés és fizetésre halasztás engedélyezése iránti kérelem alaposságának a közjegyző általi megvizsgálását.
[33] Lásd bővebben: Farkas József: A bizonyítás a polgári perben. Budapest 1956. 65-85. o.
[34] Bacsó Jenő i.m. 3.
[35] Magyary Géza - Nizsalovszky Endre: Magyar Polgári perjog, Budapest, 1939. 3. kiad. 247-428. o.
[36] Köblös Adél: Új megoldások az elsőfokú eljárás szabályaiban, Közjegyzők Közlönye 2017. 2. sz. 16. o.
[37] Varga (szerk.) i.m.790. 58. o.
[38] Varga (szerk.) i.m.790. 58. o.
[39] Hetv. 95. § (1) bek.
[40] Pp. 4. § (1) bek.
[41] Az 1877. évi német polgári perrendtartás (dZPO) 138. § (1) bekezdése "a felek ténybeli nyilatkozataikat teljes körűen és a valóságnak megfelelően kötelesek előadni." Az 1895. évi osztrák polgári perrendtartás (öZPO) 178. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza az alapelv rendelkezéseit.
[42] Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai, Jogtudományi Közlöny 2017. 4. sz. 157. o.
Visszaugrás
