A "jó gazda gondossága" mint absztrakt felelősségtani alakzat római jogi alapokra tekint vissza, a terminus a köznapi szóhasználatában egyfajta különös magatartási zsinórmértékként értelmezhető, amely szükségképpen etikai-erkölcsi jelentéstartalommal is bír. Horváth Gergely tárgykörhöz kapcsolódó részletes és átfogó tanulmánya rámutat a fogalom eredetének bibliai vonatkozására is,[1] Lenkovics Barnabás szerint a jó gazda egyszerre jelent magatartási mértéket és embertípust is.[2] A jó gazda gondossága mint magánjogi felelősségtani terminus technicus közvetlen normatív tartalommal nehezen ruházható fel, hiszen annak konkrét definícióját a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) expressis verbis nem rögzíti. Tekintettel jelen tanulmány központi kérdésére, azaz a jó gazda gondosságának a mező- és erdőgazdasági földek használati kontextusban történő vizsgálatára, a földjogi tárgyú jogszabályainkat áttekintve - úgymint a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény), azzal összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.), illetve a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) - sem rendelhető egzakt, normatív tartalom a fogalomhoz. Történik mindez annak ellenére, hogy a szerződéskötési gyakorlatban a földhasználati kötelmek minduntalan visszatérő klauzulája, miszerint a földhasználó kötelezettsége a szerződés tárgyát képező földet a jó gazda gondosságával művelni, rendeltetésszerűen használni, termőképességét hosszútávon megőrizni és művelésre alkalmas állapotban visszaadni azt a jogviszony lejártával. Adódik a teoretikus kérdés: mit is jelent mindez a változó agrár-környezeti feltételrendszerben, továbbá köthető-e mélyebb normatív tartalom ezen különös felelősségi formához?
Tekintettel az agrárjog, valamint a földforgalmi szabályozás dogmatikai attribútumaira, azaz a magánjogi és közjogi jellegű előírások kettősségére, valamint diszpozitív és kógens normák jogalkalmazási feszültségpontjaira,[3] a kérdésre kizárólagos válasz nehezen adható. Ha a tárgyi ingatlanon a földhasználat a földvédelmi és a talajvédelmi előírásoknak megfelelően is törté-
- 5/6 -
nik, az önmagában még nem feltétlenül elegendő az egyes agrártámogatási jogcímek követelményeinek való megfeleléshez, továbbá nem egyenértékű a használatba adó jogalannyal fennálló földhasználati kötelem szerződésszerű teljesítésével sem. Ahogyan azt a jogalkalmazói megállapítás is megerősíti: "A polgári és a közigazgatási jog eltérő szabályrendszere alapján a jognak való megfelelőség nem azonos, így jogellenességet is eltérő magatartások, mulasztások eredményezhetnek. ..."[4]
A földet használó jó gazda gondosságának értelmezése a klímaváltozás okán drasztikus mértékben átalakuló éghajlati-környezeti feltételek miatt válik még komplikáltabb kérdéssé, hiszen a mező-és erdőgazdasági földek termőképességének hosszútávú megőrzése éghajlati, környezeti, agrotechnikai stb. tényezők - szinte utópikus - concausájának különös függvénye. Az elmúlt évek aszálykatasztrófái, a Kárpát-medencét veszélyeztető elsivatagosodás, a talajminőség romlása, a vízgazdálkodási és öntözési kérdések, az új technológiák alkalmazása körében felvillanó anomáliák stb. tükrében a fenntartható földhasználat lehetséges jövőbeni irányairól, az egyes új gazdálkodási/művelési módokról eltérően vélekedik a szakmai grémium. Ugyan az Alaptörvény elvi éllel deklarálja, miszerint a természeti erőforrások védelme, fenntartása, továbbá a jövő nemzedékek számára való megőrzése nem csupán az állam, hanem mindenki kötelessége,[5] annak tényleges mikéntje a folyamatosan változó éghajlati, környezeti és technológiai körülmények miatt egyelőre tisztázatlan. Jelen tanulmánynak jogtudományi jellegéből fakadóan nem célja azon kérdésre választ találni, hogy a gyorsuló ütemben változó agrár-környezeti feltételrendszerben mely innovatív technológiák lehetnek alkalmasak versenyképes megoldást kínálni a hivatkozott problémákra. Álláspontom szerint a jogalkotó felelőssége, hogy az alaptörvényi kritériumoknak való általános megfelelésen túl - kiváltképp a természeti erőforrások hosszútávú megőrzésére[6] - egy olyan hosszú távon fenntartható földhasználati normatív keretrendszer kerüljön kialakításra, amely a mindenkori földtulajdonosok és földhasználók számos közjogi elemmel átitatott magánjogi viszony- és gazdasági érdekrendszerét képes megőrizni. Mindebből fakadóan a kutatás kisebb mértékű interdiszciplináris jelleget ölt, Fodor László gondolatait idézve: "Agrárjoggal foglalkozni köztudottan nem lehet közgazdasági, politikai és szociológiai összefüggések, valamint statisztikai adatok nélkül, vagyis interdiszciplináris megközelítésre van szükség, de a jogtudományi módszerek közül is számos kínálkozik."[7]
Jelen publikáció azon jogelméleti kérdések elemzésére fókuszál, miszerint hogyan értelmezhető a jó gazda gondossága a változó agrár-környezeti feltételrendszerben, továbbá a földforgalomban érintett magánjogi jogalanyok relációjában - jellemzően földhasználati szerződések esetén -nyerhet-e konkrét normatív tartalmat, illetve képezheti-e egy esetleges, szerződésszegésen alapuló igényérvényesítés jogalapját a vizsgált felelősségi
- 6/7 -
klauzula vélt vagy valós megsértése. Tekintettel Horváth Gergely már hivatkozott, átfogó tanulmányára,[8] a "jó gazda gondosságának" értelmezése kizárólag a magyar agrár-környezetjogi szabályozás egyetlen szűk, ám meghatározó és megkerülhetetlen szegmensére, a földhasználati viszonyrendszerre és azzal szoros összefüggésben jelentkező föld-és talajvédelmi aspektusokra korlátozódik.
A jó gazda gondosságának fogalmi keretrendszere római jogi előzményháttérrel bír. A felelősségtani alapfogalmak fejlődése során a klasszikus korban a gondatlanság (culpa) több különböző irányzat szerint tagozódott.[9] A jó családapa, azaz a jó gazda "bonus et diligens pater familias" gondosságának elhanyagolása az enyhe gondatlanságot (culpa levis) jelentette, amely az átlagember gondosságának elhanyagolásához képest (súlyos gondatlanság - culpa lata) fokozottabb felelősségi forma volt "mert hisz a felelősség fokozottabb, ha valaki enyhe gondatlansága következtében is felel. Úgy is fogalmazhatunk: elhanyagolása annak a nagyobb fokú gondosságnak, amit egy körültekintő ember (egy társadalmi mintakép), a bonus et diligens pater familias szokott az ügyeire fordítani'."[10] Mivel a jó családapa azon önjogú római polgár volt, aki nem állt más személy családfői hatalma (potestas) alatt, és a saját családtagjai felett maga gyakorolta azt, eljárásával másokért is felelt,[11] a fokozottabb felelősség a személyi viszonyokban is értelmezhető.
A hatályos polgári jogi szabályozásunk ugyan nem rögzíti expressis verbis a jó gazda gondosságának törvényi fogalmát, mindazonáltal a római jogi szemlélet tisztán lekövethető a Ptk. rendelkezései között. A Ptk. közös alapelvei a jogrend általános védelmét hivatottak szolgálni,[12] amelyek sorában rögzített elvárható magatartás klauzulájából célszerű értelmezni a vizsgált fogalmat. A Ptk. szerint a magánjogi jogviszonyokban a jogalanyoknak úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható,[13] amely a jogalkotó részéről egy tipizált és objektivizált elvárási szintet fogalmaz meg. "A fordulat első része (»az adott helyzetben«) azt juttatja kifejezésre, hogy nem a logikai »általános« szintjén támasztott, de nem is a konkrét egyedre mért elvárásról van szó (...). A tipizált követelményszint az élethelyzetek (...) felsorolhatatlan eltéréseihez igazodó rugalmas értékelést tesz lehetővé a bíróság számára. A fordulat második része (»általában elvárható«) pedig az elvárás objektivizált voltát fejezi ki.[14] Amennyiben az elvárható magatartás klauzulája és a jó gazda gondossága között kívánunk distinkciót vonni - visszautalva a római jogi premisszára - úgy a jó gazda gondossága fokozottabb felelősségi szintet, valamint szakmai, képzettségi és gondossági többletkövetelményeket sugall az általános felelősségtani alakzat fokmércéjéhez képest. Mindezt maga a Ptk. szövege is megerősíti azon kitétellel, miszerint az általában elvárható magatartás klauzulájának alkalmazásá-
- 7/8 -
ra csak akkor kerülhet sor, "ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt."[15]
A jó gazda gondossága mint különös felelősségtani kategória számos magánjogi jogviszonyban megjelenik, azonban annak tartalma esetről esetre relativizálódik, hiszen mindig az adott ágazati szabályozás tölti meg konkrét tartalommal. Távoli analógiával szemléltetve, az egészségügyi ellátásra vonatkozó jogviszonyok esetén a jogalkalmazói megállapítás szerint: "Az orvos Ptk. 1:4. § (1) bekezdése szerinti általában elvárható magatartására az Eütv.-ben foglalt gondossági mérce irányadó."[16] Mindez persze kiegészül a szakmai és etikai szabályokkal, a kapcsolódó irányelvekkel, továbbá általános elvárásként az egészségügyi dolgozó legjobb tudása, lelkiismerete, illetve a rendelkezésére álló tárgyi és személyi feltételek által megszabott keretek is[17] befolyásolják egy konkrét ügy megítélését. Sommásan megállapítható, hogy az általában elvárható magatartástól magasabb felelősségi alakzatot konkrét szakmai-jogi tartalommal megtölteni mindig csak az adott eset valamennyi körülményét összességében értékelve, az ágazati specifikumok figyelembevételével lehet.[18]
Ugyan a földforgalmi szabályozás, így a földhasználati kérdések tekintetében is a Ptk. csupán háttérjogszabályként funkcionál a Földforgalmi törvény, valamint a Fétv. rendelkezéseihez képest - azok viszonyrendszerében a lex specialis derogat legi generali elv érvényesül - a Ptk. által deklarált "eltérő követelmény" már a Ptk. haszonbérleti szerződésre vonatkozó általános előírásai körében is megmutatkozik. A Ptk. haszonbérleti jogviszonyra vonatkozó szabályai szerint a haszonbérbeadó jogosult a rendes gazdálkodás követelményeinek kikényszerítésére a haszonbérlővel szemben,[19] hiszen a haszonbérlő a dolog hasznait kizárólag a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően szedheti, továbbá termőföld esetén köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni, és gondoskodni föld termőképességének fennmaradásáról, ezek elmulasztása esetén pedig a haszonbérbeadó jogosult felmondással élni.[20] Elvi jelentőségű rendelkezés, miszerint a haszonbérlet tárgyát képező földet olyan állapotban kell visszaadni a jogviszony megszűntével, hogy azon a termelést folytatni lehessen.[21] Mindez a haszonbérbeadó alapvető vagyonjogi érdeke, mivel a mező- és erdőgazdasági földek jövőbeni forgalmi értékét alapjaiban határozza meg, hogy a megfelelő szakmai gondossággal vagy annak hiányában történő művelés következtében a termőképesség fennmarad, romlik vagy szélső értéken akár teljesen megszűnik.[22] A haszonbérlet, valamint a földhasználati szerződések további részletszabályait a hivatkozott földjogi tárgyú törvények - kiváltképp a Földforgalmi törvény és a Fétv. - rögzítik, amelyre jelen tanulmány soron következő pontja fókuszál, mindazonáltal premisszaként kezelendő, hogy a Ptk. által megkövetelt gazdálkodási-művelési kritériumok az általában elvárható magatartás tanúsítása mentén aligha teljesíthetők, hiszen ahhoz szakmai, képzettségi, illetőleg képesítési többletkövetelmények megléte is indokolt.
- 8/9 -
Amennyiben a jó gazda gondosságának fogalmi fejtegetését az agrárjogi életviszonyok relációjában szeretnénk folytatni, úgy az agrárjog dogmatikai sajátosságaiból fakadóan a magánjogi értelmezési dimenziók mellett közjogi vonatkozások is megjelennek, hiszen a természeti erőforrások, környezeti elemek védelme mellett ökológiai, vagy éppen élelmiszerbiztonsági aggályok és megfontolások is[23] az agrárjog égisze alá tartoznak, annak kiemelt felelősségi kérdéseit képezik. E ponton a vizsgálat szerteágazó kutatási irányokat vetít elénk, amelyek egyrészt egymástól élesen eltérő értelmezési és dogmatikai dimenziókkal bírnak, azonban mégis egymással szoros kölcsönhatásban állnak. Magasabb absztrakciós szinten vizsgálva az agrárjogi kérdések sorát eltávolodunk a magánjog terrénumától és mindinkább környezetjogi jellegű, a fenntarthatósággal és a biodiverzitás védelmével kapcsolatos kritériumok kerülnek előtérbe. A tanulmány központi kérdéséhez visszatérve, a magyar földhasználati szabályozással összefüggésben felmerülő magánjogi és közjogi aspektusok kerülnek elemzésre a soron következőkben.
A jó gazda gondosságának fogalmi keretrendszerét követően a vizsgálat a felelősségi, illetőleg magatartási alakzat mező- és erdőgazdasági földek használatával összefüggésben felmerülő kérdések górcső alá vételére szorítkozik. Igazodva az mezőgazdasági életviszonyok sajátosságaihoz, az agrárjog dogmatikai kettőségéhez, azaz a magánjogi és közjogi vonatkozások gyakran feloldhatatlannak tűnő diszkrepanciájához, a vizsgált fogalom különös értelmezési dimenziókat nyerhet. Sebess Dénes gondolatai nyomán: "Az absztraháló jogtudomány világánál tehát alig lehet nehezebben kérdéseket megoldani, mint a föld tulajdonával, forgalmával, gazdasági hasznosításával, végül öröklésével egybekapcsolt jogi szerkezeteket. A közgazdasági hatások és eredmények, a szociológia igazságai, a társadalom hatalmi megoszlása, a napi politika érdekei mind belenyúlnak a reformtörekvések irányításába."[24] Mindebből következik, hogy a mező-, illetve erdőgazdasági földet használó jó gazda gondossága mint elvont, különös felelősségtani kategória nem vizsgálható légüres térben, az mindig szoros kölcsönhatásban áll a mindenkori társadalmi, gazdasági, technológiai, éghajlati, környezeti stb. feltételekkel, de külön kiemelhető a közelmúlt jogtudományi munkái közül a földhasználat szociális aspektusa is.[25]
Napjainkban talán megkérdőjelezhetetlen jogtudományi alapvetés, miszerint a földet használó természetes vagy jogi személy számára a termőföld használata, hasznosítása, hasznainak szedése nem csupán jogosultság, hanem egyben törvényi kötelesség is.[26] A jó gazda gondosságának alapvető követelményét a földhasznosítási kötelezett-
- 9/10 -
ség ellátása[27] tölti meg normatív tartalommal, amelynek lényege, miszerint "a földhasználó közvetlenül jogilag felel és gazdaságilag is helytáll a használatába került földön minden használati kötelezettségért, ő rendelkezik a termelés és földművelés szervezése, irányítása felett, őt illeti meg a termelés eredménye, a termék betakarítással az ő tulajdonába kerül."[28] A földhasznosítási kötelezettség különös attribútuma, hogy egyidejűleg követeli meg a közérdekű föld- és talajvédelmi előírások kötelező betartását és teremt egyfajta magánjogi kötöttséget is. A Tfvt. vonatkozó fő szabálya szerint: "A földhasználó (...) köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítani, vagy termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírások betartása mellett a gyomnövények megtelepedését és terjedését megakadályozni (hasznosítási kötelezettség)."[29] A kötelezettség erőteljes közjogi jellegét és komplexitását nem csupán a föld mennyiségi és minőségi védelmére vonatkozó szabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciók fémjelzik, hanem a föld tulajdonjogának, valamint a földhasználat megszerzésével fennálló közvetlen korrelációja is. Mind a föld tulajdonjogának megszerzése,[30] mind a földhasználat jogának megszerzése[31] esetén megkerülhetetlen alaki feltétel a tulajdonjogot, illetve földhasználati jogot szerző fél azon kötelezettségvállalása, miszerint eleget tesz a Tfvt.-ben foglalt földhasznosítási kötelezettségnek, továbbá tulajdonszerzés esetén annak időpontjától számított 5 évig a földet más célra nem hasznosítja,[32] a földhasználat jogának megszerzése esetén pedig a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja.[33] Ezen kötelezettségvállalások hiánya a tulajdonszerzés és a használat megszerzése esetén is abszolút akadályt jelent.[34]
A Tfvt.-ben rögzített földhasznosítási kötelezettségből fakadó magánjogi kötöttség részben a Ptk. már hivatkozott, haszonbérleti szerződésre vonatkozó rendelkezéseiben, részben pedig a Fétv. rendelkezéseiben gyökerezik. A Ptk. szabályai értelmében a rendes gazdálkodás szabályainak megsértése, a föld rendeltetésével ellentétes használat, vagy éppen a föld termőképességének veszélyeztetése a haszonbérlő részéről különös felmondási okot alapozhat meg.[35] A rendkívüli felmondás joga ugyan mindkét felet megilleti - eltérő körülmények mentén -, de a földhasznosítási kötelezettség ellátásához fűződő jogalkotói megfontolások a haszonbérbeadó érdekkörében manifesztálódnak.[36] A Fétv. előírásai a Ptk. szabályait tovább cizellálják és a haszonbérbeadó azonnali hatályú felmondási jogát rögzítik azon esetre,[37] ha a haszonbérlő írásbeli felhívás ellenére sem tesz eleget a hasznosítási kötelezettségének vagy olyan rablógazdálkodást folytat, amely veszélyezteti a föld termőképességét, továbbá, ha a haszonbérbeadó hozzájárulása nélkül vagy attól eltérő módon a föld használatát másnak átengedi, illetve más célra hasznosítja, a föld művelési ágát megváltoztatja vagy a földet a Tfvt.-ben meghatározottaktól eltérő, más célra hasznosította, valamint természetvédelmi jogszabályok vagy a természet-
- 10/11 -
védelmi hatóság jogszabály alapján hozott előírásaitól eltérő, illetőleg a természeti terület állagát vagy állapotát kedvezőtlenül befolyásoló tevékenységet folytat, valamint, ha a természeti értékek fennmaradását bármely módon veszélyezteti.[38]
Visszautalva jelen tanulmány "A jó gazda gondosságának magánjogi keretrendszere" című pontjában kifejtett gondolatra, a jó gazda gondossága az általában elvárható magatartás mércéjéhez képest magasabb gondossági szintet követel meg. Személyes álláspontom szerint a mező- és erdőgazdasági földek használata esetén a jó gazda gondosságával történő művelés nem csupán a tevékenység folytatása során fennálló általános követelmény, hanem annak megkezdéséhez szükséges, mellőzhetetlen törvényi előfeltétel is. A földforgalmi szabályozásunk földhasználathoz tapadó személyi jellegű korlátozásai közvetetten írják elő a jó gazda gondossága szerinti - legalább elméleti szinten fennálló - szakmai, képzettségi- képesítési, illetve gyakorlati többletfeltételek meglétét. Fő szabály szerint mező- és erdőgazdasági föld használatának a jogát földműves természetes személy és mezőgazdasági termelőszervezet szerezheti meg.[39] (A teljesség igénye nélkül a földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy és tagállami állampolgár 1 hektár szerinti birtokmaximuma,[40] valamint az egyéb törvényi kivételek nem képezi a vizsgálat tárgyát.) Természetes személyek esetén a földművesi minőség megszerzésének feltétele a mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú szakképzettség vagy szakképesítés megléte, ennek hiányában pedig igazoltan legalább 3 éve a törvényben meghatározottak szerinti személyes tevékenység végzése.[41] Jogi személyek esetén a mezőgazdasági termelőszervezeti minőség megszerzése nyilvántartásba vétellel történik, amelynek feltételei között az alap-, illetve kiegészítőtevékenység és az éves nettó árbevétel megoszlása mellett a "személyes szakmai elem" is megjelenik, amely személlyel szemben elvárás a szakirányú szakképzettség vagy szakképesítés, illetve a mezőgazdasági igazgatási szerv által igazolt legalább 3 éves üzemi gyakorlat.[42] (Az egyes képzettségi feltételek teljesítésének szakmai mélysége és követelményrendszere - úgymint aranykalászos gazda tanfolyam elvégzése - erőteljesen megkérdőjelezhető.) A közjogi jellegű törvényi feltételek nem csupán a földművesi, valamint mezőgazdasági termelőszervezeti minőség megszerzése során, de a konkrét tárgyi ingatlanra vonatkozó földhasználati jog megszerzéséhez fűződően is fennállnak. A földművesi vagy mezőgazdasági termelőszervezeti minőség megléte csupán előfeltétel, hiszen a földhasználati jog megszerzése során a hatósági jóváhagyás célja a szigorú személyi azonosítás mellett a törvényi korlátozások és tilalmak betartásának ellenőrzése.[43] A földhasználat térmérték tekintetében nem lehet korlátlan, amelyet a birtokmaximum, valamint kedvezményes birtokmaximum jogintézményei deklarálnak.[44] Időtartam tekintetében
- 11/12 -
szintén azonosíthatók bizonyos törvényi kötöttségek - a saját tulajdonjogon alapuló használat esete ugyan némileg kivétel -, fő szabály szerint mind a haszonbérleti szerződés maximum idő-tartama,[45] mind a haszonélvezeti jog alapításának maximum tartama 20 év.[46] E ponton szükséges kiemelni, hogy a haszonbérleti szerződések gazdasági jelentősége megkerülhetetlen,[47] hiszen a legtipikusabb földhasználati jogcím Magyarországon.[48] A földhasználati jog erőteljes törvényi korlátjának minősül továbbá annak célhoz kötöttsége (pl. előhaszonbérleti jog gyakorlása,[49] ha a haszonbérlet célja oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott termék előállítása[50] vagy ökológiai gazdálkodás folytatása) is.[51]
A közigazgatási-hatósági jellegű előírások a földhasználati jog folyamatos gyakorlása során is fennállnak, amelyek szintén értelmezhetők olyan szakmai-gondossági többletkövetelményként, amelyek a jó gazda gondosságával történő eljárást kikényszerítő közvetett eszközöknek minősülhetnek. A komplex rendszer a földhasználók nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségét jelenti (pl. elektronikus gazdálkodási napló, permetezési napló vezetése), amely elválaszthatatlanul egybefonódik az egységes kérelem benyújtásával, valamint a különböző jogcímek szerinti agrártámogatások igénylésével, továbbá azok feltételeinek teljesítésével. Az agrártámogatások, valamint a földvédelem és a talajvédelem tárgyköre között szoros összefüggés mutatható ki,[52] hiszen az egyes támogatási jogcímek közvetlen irányt tudnak szabni a gazdálkodás jövőbeni eszközrendszerének és így a megválasztott földhasználati módozatoknak is.
A Közös Agrárpolitika (a továbbiakban: KAP) által finanszírozott támogatási jogcímek feltételrendszere közvetetten - kvázi soft law jelleggel - tud hatást gyakorolni az önkéntes gazdálkodói kötelezettségvállalásokra. (Pl. a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó rendelkezések,[53] annak két fő csoportja:[54] helyes mezőgazdasági és környezeti állapot előírásai és jogszabályba foglalt gazdálkodási követelmények.) Az agrártámogatások szintén közvetett hatással lehetnek a jó gazda gondosságával történő gazdálkodás elősegítésére, hiszen bizonyos pályázatok esetén kötelező előfeltétel a magasabb szakmai képzettség megléte, vagy éppen a támogatási időszak fennállta alatt kötelező a meghatározott szakmai továbbképzésen való részvétel (pl. Agrár-környezetgazdálkodási kifizetések című pályázat[55]). A KAP által előírt feltételek általában szigorúbb gazdálkodási követelményeket fogalmaznak meg a földvédelem és talajvédelem általános előírásain túl (úgymint a művelési ágnak megfelelő termeléssel történő használat kérdései,[56] a talaj humuszos termőrétegének engedély nélkül történő elszállításának vagy eltávolításának általános tilalma,[57] stb.).
A magánjogi és közjogi aspektusok elemzésének zárásaként rögzíthető, hogy a jó gazda gondosságával történő földhasználat normatív keretrendszerét alapvetően közjogi jellegű előírások
- 12/13 -
alkotják, amelyek a Tfvt.-ben rögzített földhasznosítási kötelezettség jogintézményéből eredeztethetők. A földhasználati szerződések körében, jellemzően haszonbérleti szerződés esetén, a jó gazda gondossága szerinti használatot a Ptk. és a Fétv. szabályai is igyekeznek elősegíteni a haszonbérbeadó különös felmondási jogának deklarálásával. A magánjogi probléma - amelynek értelemszerűen környezetjogi és fenntarthatósági vonatkozásai is vannak - a föld termőképességének hosszútávú megőrzése körében jelentkezik. Ha a földhasználó eleget is tesz földhasznosítási kötelezettségének, valamint nem folytat rablógazdálkodást a tárgyi ingatlanon, attól a hosszútávra helytelenül megválasztott mezőgazdasági gyakorlatokkal - figyelembevéve a folyamatosan változó környezeti felételeket - a talaj állapotát könnyedén tönkre teheti. Ugyan a Ptk. elvi jelentőségű rendelkezése, miszerint a földet olyan állapotban kell visszaadni, hogy az rendeltetésszerű művelésre alkalmas legyen, azonban a többször citált változó agrár-környezeti feltételrendszerben a szakemberek között sincs egységes álláspont a tekintetben, hogy öt, tíz, esetleg húsz év múlva mely gyakorlat lesz képes megőrizni és fenntartani talajaink állapotát. Maradhat-e a konvencionális mély művelés vagy helyette a talajművelés minimalizálása (szántás vagy forgatás nélküli művelés vagy sekély művelés) a követendő gyakorlat? Mennyiben indokolt a tarlóba történő direktvetés és mennyiben szükséges a takarónövények és évelő kultúrák vetése?[58] A magyar agrárium jövőjét érintő, előbbiekhez hasonló kérdések sora hosszú, amelyek megválaszolása az érintett gyakorlati és tudományos szakmai grémium feladata. A jogtudomány asztalánál maradva a tanulmány soron következő fejezeteinek célja áttekinteni, hogy a földhasználati szerződések körében a termőföld termőképességének megőrzése, illetőleg a jó gazda gondosságával történő művelés általános kritériumai nyerhetnek-e mélyebb, normatív tartalmat és eredményezhetnek-e a felek között in concreto alkalmazható és kikényszeríthető szerződéses kikötést (pl. a mélyszántás lehetőségének kizárása a jogviszony fennállta alatt). A vizsgálat ugyan hipotetikusnak tűnhet, mindazonáltal a globális klímaváltozás miatt a magyar agrárium jelentős struktúraváltás előtt áll, amelynek lényeges jogalkalmazási (és akár jogalkotási) kérdése lehet a felvetett gondolat.
Jelen tanulmány hipotetikus megközelítése szerint a termőföldek jó gazda gondosságával történő használatáról akkor lehet értekezni, ha a művelés nyomán a föld mennyiségi és minőségi védelme, kiváltképp a talaj megfelelő állapotának, valamint termőképességének megőrzése hosszú távon megvalósul. E tekintetben hazánk különleges helyzetben van, hiszen a Kárpát-medence talajtani szempontból változatos közeget alkot. Mivel a mező-és erdőgazdasági föld különös szabályozási tárgy, így a földhasználati kér-
- 13/14 -
dések esetén sem lehet elvonatkoztatni annak multifunkcionális karakterétől.[59] A földfelszín felső termékeny rétege, azaz a talaj nem kizárólag az élelmiszerelőállítás nélkülözhetetlen feltétele, hanem a biodiverzitás megőrzéséhez is elengedhetetlen, továbbá számtalan "egyéb" sajátos funkcióval is bír.[60] Az ökológiai élőhelyek biztosítása és a genetikai állományok megőrzése mellett a vízszabályozás, a szén-dioxid megkötés, valamint a klimatikus kilengések tompítása mellett épített környezetünk védelmében, történelmi és régészeti emlékeink megőrzésében is kulcsszerepe van.[61] Mindezen attribútumok nyomán már az 1960-as évektől kezdődően megjelent a magyar termőföldvédelmi szabályozás,[62] az Alaptörvény és a Tfvt. mellett a jelenleg hatályos szabályozás további meghatározó jogforrása a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.). A szakirodalmi álláspontok, valamint a hivatkozott jogszabályok mellett a bírósági jogalkalmazási gyakorlatban megjelenik a sommás megállapítás, miszerint: "A termőföld megőrzése jelentős nemzetgazdasági érdek."[63]
Az Európai Unió jogalkotásával szemben is visszatérő és egyre erősödő szakmai igény mutatkozik az átfogó talajvédelmi szabályozás kialakítására.[64] Az EU Soil Observatory[65] legfőbb feladata az Európai Unió talajmegfigyelő rendszerének működtetése, amely a talaj degradációs folyamatok monitoring tevékenységével összefüggésben részletes adatbázist (European Soil Data Centre - ESDAC) üzemeltet. A KAP 2023-2027 közötti időszakra szóló célkitűzései között erősödő zöld elvárásokat találhatunk, az Európai Zöldmegállapodásban (Green Deal)[66] közvetlenül megjelenik a természeti erőforrások, így a termőföldek hosszútávon fenntartható használatának koncepciója is.[67]
A szakmai aggodalom mindazonáltal megalapozott, hiszen a mező- és erdőgazdasági földek termőképességét veszélyeztető tényezők sorában a talajerózió mellett a túlzott művelés következtében beálló talajtömörödés, a talajélet pusztulása, a talaj savanyodása, a tápanyagbázis kimerülése, továbbá a növényvédőszerek és peszticidek túlzott használata korántsem taxatív jellegű felsorolás. Amennyiben a magyar agrárium elmúlt éveit vizsgáljuk, úgy szomorú megállapítás, hogy az emberi tevékenység következtében bekövetkező talajállapot romlás mellett a globális felmelegedés is érinti talajainkat. Az aszályos évek következtében az Alföld elsivatagosodása megkérdőjelezhetetlen folyamat.
A felmerülő problémákra és a klímaváltozáshoz történő mielőbbi alkalmazkodás kérdésére különböző szakmai válaszok láttak napvilágot. A teljesség igénye nélkül említhető, hogy "a gépesített talajmunka a feltalaj mikroszerkezetének lerombolásához, a humuszképződés leszűkítéséhez, a talajszerkezet töredezettségéhez, talajtömörödéshez is vezetett'[68] - emiatt a talajművelés tekintetében a forgatás nélküli (no-till) vagy csökkentett forgatás szerinti (minimum tillage)
- 14/15 -
talajművelés mellett a szántás azonnali betiltásának gondolata is felbukkant Magyarországon.[69] A szakmai meglátás szerint a talaj nedvességtartalmának megőrzése mellett a talajélet fenntartása az elsődleges szempont,[70] amelyet a munkaműveletek menetszámának csökkentésével, a művelőnyomok ki-alakításával,[71] valamint a takarónövények megfelelő alkalmazásával lehet elősegíteni. A talajtömörödés és taposási károk enyhítését szolgálhatja a mezőgazdasági célú drónok alkalmazása,[72] azonban a kijuttatásra engedélyezett szerek szűkössége miatt egyelőre áttörésről nem lehet szólni. A csapadék- és vízhiány problémájára az öntözéses gazdálkodás, valamint a tájszemléletű vízgazdálkodás[73] kínálhat megoldást, azonban a víz általi talajerózió és talajtömörödés miatti aggályoktól sem lehet eltekinteni. A precíziós gazdálkodásra történő átállás előnyeként nevesíthető a helyspecifikus inputanyag-felhasználáson belül a növényvédőszerek és peszticidek célzott, valamint korlátozott kijuttatása.[74] Hosszú távon az agrár robotok alkalmazása[75] a munkaerőpiaci előnyök mellett föld-, illetve talajvédelmi szempontból is fenntartható megoldás lehet, azonban a precíziós gazdálkodáshoz hasonlóan a beruházási költségek miatt az átállás lehetősége nem minden gazdálkodó számára racionális célkitűzés.
Az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásra számos technológia, eljárásrend kínálkozik, azonban azok hosszútávú hatékonysága egyelőre nem teljes körűen bizonyítható. Amennyiben mindezt összevetjük a földhasználó termőföld termőképességének hosszútávú megőrzésére vonatkozó kötelezettségével, különös paradoxonba ütközünk. Mind az Alaptörvény, mind a Tfvt., Kvtv., a földforgalmi szabályaink, de a Ptk. rendelkezései is közvetetten deklarálják a mező- és erdőgazdasági földek jó gazda gondosságával történő használat, földhasználati jogviszony fennállása esetén valamint a termőképesség hosszútávú fenntartásának, továbbá a jogviszony megszűnésének esetén a rendeltetésszerű használatra való alkalmas állapotban történő visszaadás kötelezettségeit, azonban annak tényleges vagy lehetséges módját, illetve eszközrendszerét nem határozzák meg. Mindezt nem is tehetik, hiszen amellett, hogy túlzottan kazuisztikus földhasználati szabályozás jönne létre, a legújabb szakmai eredmények tudományos bizonyítására csak évek múltán kerülhet sor, ráadásul a folyamatosan változó környezeti viszonyok miatt az egyes tudományos, illetve gyakorlati eredmények egyik napról a másikra dőlhetnek meg. Az anomáliára Tanka Endre vonatkozó munkájában is rámutat, miszerint: "A földminőség oltalmánál pedig hiába jelenik meg a talajtan néhány tudományos eredménye, mert a Tfv. - a tőkehasznosulás iránti egyoldalú elkötelezettsége miatt - a talajvédelmet nem tudja számon kérni a földhasználótól."[76]
Mindazonáltal elhamarkodott kijelentés volna azt állítani, hogy a változó feltételrendszerhez alkalmazkodó, talajkímélő földhasználati technológiák elterjedésében a jogalkotásnak ne len-
- 15/16 -
ne meghatározó szerepe. Álláspontom szerint az agrártámogatások feltételeként megjelölt követelmények, az önkéntes vállalások közvetlenül tudnak hatást gyakorolni a hosszútávú földhasználati gyakorlatokra. Ennek egyik példája lehet a növekvő tendenciát mutató talajtakaró növényekkel fedett területek és a talajkímélő művelések számaránya.[77] Nem tisztán jogi aspektus, azonban véleményem szerint a termőföldek termőképességének hosszútávú megőrzésében kiemelt szerepe lehet a családi gazdaságoknak. Mivel a jelenkori földforgalmi rezsim jogalkotói célkitűzése a családi köteléken belül szerveződő, közepes méretű agrárüzemek létrejöttének, földszerzésének,[78] továbbá a családi gazdaságok irányába történő szerkezeti átalakítás elősegítése,[79] így a generációkon átívelő közös gazdálkodás - némileg talán utópikus megközelítéssel - de a hosszútávú föld-és talajvédelmi szempontokat is figyelembe veheti. A római jogi alapvetések körében hivatkozott jó családapa, azaz a jó gazda gondossága értelmezésem szerint a családi gazdálkodás keretében e tárgykört is érinti. Kurucz Mihály közelmúltban megjelent tanulmányában a mezőgazdasági kultúra újratervezésének égető szükségére mutat rá, továbbá a földet használó jó gazda gondosságának jelenkori jelentéstartalmát is megjelöli: "a gazdálkodó embernek a földi élettelen és élő világot, mint mezőgazdasági tevékenységének éltető és fenn tartó közegét, annak bonyolult összetettségét és sokszínűségét a saját fenn maradása érdekében, ápolnia és gondoznia, de mindenekelőtt fenntartania kell."[80]
A tanulmány záró gondolataként a jó gazda gondosságával történő eljárás földhasználati szerződésekben való kikötése, valamint annak - a korábbi pontokban kifejtettek szerinti - magánjogi jogviszonyokban érvényesülő relatív jelentéstartalma kerül értelmezésre. A földhasználati szerződések alapvető tartalmi causája a jogügylet tárgyát képező mező-, illetve erdőgazdasági föld használatának szerződés szerinti átengedése, amely jellemzően visszterhesen történik, legtipikusabb esetei a haszonbérleti szerződés, közös tulajdon esetén pedig a többlethasználati megállapodás.[81] A földhasználati jog jogszerű gyakorlásának alapvető kritériuma a földhasznosítási kötelezettség törvényi feltételeinek betartásával egyidejűleg a föld termőképességének hosszútávú megőrzése. "Ennek keretében pótolnia kell a talaj táperejét és tilos olyan termelést folytatni, amely a föld kiuzsorázásához vezet. A haszonbérlő felel a környezet- és természetvédelmi előírások megtartásáért is."[82] A megváltozott agrár-környezeti feltételrendszerben a talaj megfelelő állapotának, valamint a termőképesség hosszútávú megőrzésének módja nem egyértelmű körülmény, amely álláspontom szerint közvetett tartalmi causaként értékelhető. Adódik a kérdés, hogy kiköthető-e egy földhasználati
- 16/17 -
szerződésben olyan rendelkezés, amely az általános föld- és talajvédelmi előírások betartásán túl megkövetel valamilyen további, különös gazdálkodási kritériumot, úgymint a forgatás nélküli művelés, takarónövények rendszeres alkalmazása, csökkentett növényvédőszer felhasználása stb.? A felvetés értelmezése részint a szerződés hatósági jóváhagyása, valamint a későbbi föld- és talajvédelmi előírások ellenőrzése körében nyerhet értelmezést, amely a közigazgatási jog terrénumához kötődik, másrészt azonban a használatba adó, valamint a földhasználó között fennálló magánjogi jogviszony tartalmának meghatározó eleme.
A földhasználati szerződés hatósági jóváhagyása során nem minősül a Földforgalmi törvény, illetve a Fétv. által előírt, kötelezően vizsgálandó tartalmi elemnek a földhasználat tényleges módjára vonatkozó kikötés, így kizárólag ezen szerződéses rendelkezés miatt a jogügylet jóváhagyásának megtagadásáról rendelkezni jogszerűtlen közigazgatási cselekmény lenne. Mivel a földhasználati szerződés fakultatív elemét képezi egy ilyen jellegű kikötés, így nem csupán a jóváhagyás során, de egy későbbi föld-, illetve talajvédelmi eljárás keretében sincs hatásköre az eljáró közigazgatási szervnek a rendelkezés betartására vonatkozó ellenőrzésre. A joggyakorlat megállapításával alátámasztva: "A hivatalból indított földvédelmi eljárás során a hatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy az érintett termőföldet a művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítják-e. Az ettől eltérő használat ténye a termőföld más célú igénybevételének megállapítását megalapozza. (...) A hatóságnak az ügyben irányadó tényállást csak a döntéshez szükséges mértékben kell feltárnia. A nem releváns megállapítások miatt - mivel azok az ügy érdemét nem érintik - a határozat megsemmisítésére nem kerülhet sor."[83] Egyebekben a használatba adó fél alapvető érdeke a földhasznosítási kötelezettség földhasználó részéről történő ellátása, hiszen a casus nocet domino elv érvényesülése szerint a közvetett felelősség őt is terheli. A kapcsolódó bírósági szemelvény szerint: "A hasznosítási kötelezettség elmulasztása esetén, földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználó hiányában, a földvédelmi bírságot a tulajdonossal szemben kell kiszabni. A bírságfizetés alól nem jelent mentesítési lehetőséget, ha a tulajdonos arra hivatkozik, hogy bejelentés nélkül más használja a területet."[84]
A kérdést eltérő aspektusból szükséges megközelíteni, hogyha a használatba adó, valamint a földhasználó viszonylatában kívánjuk értelmezni a földhasználati, művelési, agrotechnológiai stb. jellegű szerződéses rendelkezést. Okkal feltételezhetjük, hogyha a leendő földhasználó jóhiszeműen jár el a szerződéskötés során, akkor amennyiben egy ilyen jellegű előírást nem kíván betartani a későbbiekben, úgy konszenzus hiányában nem is jön létre a földhasználati jogviszony. Mindazonáltal a törvényi előhaszonbérleti jogok rendszere miatt fennáll annak a lehetősége, hogy amennyiben a hirdetményi közzététel ideje alatt elfogadó nyilatkozat kerül benyújtásra, úgy nem a szerződés-
- 17/18 -
ben megjelölt féllel fog hatályosulni a jogviszony, hanem az alakító jogát gyakorló harmadik féllel, aki a joggyakorlás eredményeként földhasználói pozícióba fog lépni. Kikényszeríthető-e a jogviszony fennállta alatt a vizsgált, földhasználat módszerére vonatkozó, korlátozó-tilalmazó kikötés az előhaszonbérlővel szemben? Tekintettel arra, hogy a haszonbérbeadó szerződéskötési szabadságát csak és kizárólag azon elfogadó jognyilatkozat korlátozza, amelyet határidőben tettek meg és amelyben az előhaszonbérlő az eredeti haszonbérleti szerződést magára nézve teljes körűen elfogadta,[85] így következne, hogy a földhasználat módjára, eszközrendszerére vonatkozó speciális kikötés rá nézve is kötelező érvényű lesz. Amennyiben az előhaszonbérlő külön nyilatkozna arról, hogy ezen magánjogi kikötést kifejezetten nem kívánja elfogadni, úgy a Földforgalmi törvény hivatkozott rendelkezése nyomán jognyilatkozata nem vezethet eredményes joggyakorláshoz, így a földhasználói minőség megszerzéséhez sem.
A földhasználati kötelem fennállta során a vizsgált szerződéses kikötés érdekellentétet eredményezhet a haszonbérbeadó, valamint a haszonbérlő között, kiváltképp akkor, ha a gazdálkodás jövőbeni vélelmezett helyes irányáról eltérő elveket vallanak. A földhasználó pillanatnyi gazdasági érdeke ellentétes lehet a föld termőképességének hosszútávú fenntartását[86] elősegítő, modernkori tudományos-szakmai irányzatokkal. Konkrét példával megvilágítva: az évenkénti, rendszeres mélyszántás ugyan nem sérti a Tfvt. előírásait, aligha értelmezhető rablógazdálkodásként, sőt a jogviszony lejártával a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban történő visszaadást sem akadályozza, mindazonáltal a szakirodalmi álláspontok szerint a hosszútávú hatásai megkérdőjelezhetők. Ha a földhasználati szerződésben expressis verbis rögzítésre kerül a mélyforgatás kizárása, azonban a földhasználó magatartása ezzel ellentétes, úgy a feltételezett szerződésszegés okán bekövetkező igényérvényesítés vonatkozásában több hipotetikus kérdés is felmerül. Álláspontom szerint a Földforgalmi törvény, a Fétv., valamint a Ptk. szabályainak általános jellegéből fakadóan a hivatkozott haszonbérlői magatartás aligha alapozhat meg jogszerű haszonbérbeadói felmondást, vagy egy esetleges kártérítési igényt. Mindkettő akadályát azok bizonyíthatósága képezi, hiszen mind a Fétv. szabályai,[87] mind a Ptk. előírásai[88] a termőföld termőképességének a veszélyeztetése esetére rögzítik a felmondási jogot, mindazonáltal a haszonbérbeadó által preferált gazdálkodási-művelési módozattól eltérő mezőgazdasági gyakorlat önmagában ezt még nem alapozza meg. Mindez a haszonbérbeadó részéről feltételezett hosszútávú termőképesség romlás miatti kártérítési igény esetén is irányadó. Ezek megállapítása olyan bizonyítási kérdéseket vethet fel, mint a talaj tápanyagháztartása és egyensúlya, a talajok fizikai, illetve kémiai állapotának változásai, a talajromlás mértéke és üteme, a talajélet, valamint a talaj szervesanyagállapota és portfóliója, vízháztartási viszonyok stb.,[89] amely azon túlmenően, hogy igazságügyi szakértői kompetenciába
- 18/19 -
tartozik, nem csupán egy adott időpontra vonatkozó vizsgálatot és megállapítást követel meg, hanem a jogviszony fennállta során folyamatos monitoring tevékenységet, hogy a változások mértéke nyomon követhető legyen. Mindez életszerűtlen elvárás, hiszen a monitoring feltételezett adminisztratív költségei a jogviszony fenntartásához fűződő gazdasági racionalitást kiüresítik.
Véleményem szerint a problémakör pedig e ponton mutat vissza a földvédelmi szabályozásunk általános hiányosságaira, hiszen a talaj statikus fogalma, valamint védelmének a földhasznosítási kötelezettség általános előírásán túl történő egyszerűsítése a termőképesség hosszútávon történő megőrzésének követelményét is negligálja. Tanka Endre gondolataival megvilágítva: "A Tfv. talajfogalma egyoldalúan a föld termelőeszköz funkciójára összpontosít, de itt sem számol azzal, hogy a művelés közben talajdegradációs folyamatok zajlanak (víz és szél okozta erózió, tápanyaghiány stb.) Másrészt, a Tfv. rendszerében az edafon (a talaj élővilágának) védelme önállóan meg sem jelenik. Hiába írja elő a földhasználónak, hogy a talaj szerves anyag tartalmát köteles megőrizni, amikor maga a Tfv. sem tesz különbséget a talaj élő, másfelől a holt szerves anyaga között, vagyis elesik az a sokoldalú feladatellátás, mely a talaj multifunkcionalitásából ered."[90] Meglátásom szerint a Földforgalmi törvény elővásárlási jogi, valamint előhaszonbérleti jogi struktúrája megfelelően bizonyítja, hogy a jogalkotó jelentős mozgástérrel bír az egyes földhasználati preferenciák érvényesítésében (pl. állattartó, vetőmagszaporító, ökológiai gazdálkodó elővásárlási, illetve előhaszonbérleti ranghelye). Ennek analógiája mentén a fenntartható földhasználat tudományos és gyakorlati eredményeinek földforgalmi jogalkotói preferenciák közé történő inkorporációja a földvédelmi szabályozásra is kétségkívül hatást gyakorolhat. Mindazonáltal a változó agrár-környezeti feltételrendszerben a föld-és talajvédelmi szabályozás koncepcionális reformja indokolt.
Jelen tanulmány központi kérdése a jó gazda gondosságának mint különös felelősségtani kategóriának a földhasználati dimenzióban történő értelmezésére irányult. A fogalom mind a polgári jogi, mind az agrárjogi viszonyrendszerben az általában elvárható magatartás fokmércéjéhez képest magasabb felelősségi szintet jelenít meg. Földhasználat esetén a magyar földforgalmi, talaj- és földvédelmi szabályozás tükrében a mező- és erdőgazdasági földekre vonatkozó földhasznosítási kötelezettség tölti meg általános normatív tartalommal, azonban a folyamatosan változó éghajlati, környezeti, technológiai stb. feltételek nyomán a napjainkban a jó gazda gondosságával történő földművelés túlmutat a Tfvt. előírásain, szakmai tartalommal mindinkább az agrártámogatások feltételrendszere, kötelezettségvállalásai töltik meg. Az előzetes szerzői felvetés szerint a földhasználati szerződések közvetett tartalmi causája, azaz a jó gazda gondosságával történő, a termőföld hosszútávú termőképességet megőrző, fenntartható földhasználat eltérő értelmezésekkel
- 19/20 -
bírhat, a folyamatosan változó környezeti és technológiai tényezők miatt az új gazdálkodási módszerekről, művelési trendekről eltérően vélekedik a szakmai grémium. Álláspontom szerint a földhasználati szerződések körében az érintett felek konszenzusa esetén nincs jogszabályi akadálya a felek által helyesnek ítélt földhasználati gyakorlat szerződéses kötelezettségként történő rögzítésének, mindazonáltal az általános föld- és talajvédelmi előírások ellenőrzésén túl, az illetékes hatóságnak nem feladata ezen kikötés betartását vizsgálni. Ezen fakultatív szerződéses kikötés megsértése nyomán indult magánjogi igényérvényesítés esetén a bizonyítás körülményes. Mindezen tényezők a föld- és talajvédelmi szabályozás koncepcionális reformjának, a termőképesség hosszútávú megőrzésének, valamint a fenntartható földhasználati gyakorlatok jogalkotói preferenciákká történő átalakításának szükségességére hívják fel a figyelmet.
Kézirat lezárva: 2025. január 19. ■
JEGYZETEK
[1] Horváth Gergely: A "jó gazda gondosságának" normatív kibontása az agrár-környezetjogban. Jog-Állam-Politika, 2011. 1. sz. 25. o.
[2] Lenkovics Barnabás: Rekviem a jó gazdáért (Emlékezés Szladits Károlyra). Jog-Állam-Politika 2022. 1. szám. 37-49. o.
[3] Lásd bővebben: Olajos István - Andréka Tamás: A földforgalmi jogalkotás és jogalkalmazás végrehajtása kapcsán felmerült jogi problémák elemzése. Magyar Jog 2017. 7-8. szám. 410-424. o.
[4] BH2024. 11.
[5] Alaptörvény P) cikk (1) bekezdés.
[6] Lásd bővebben: Szilágyi János Ede: Az agrárjog dogmatikájának új alapjai - Útban a természeti erőforrások joga felé? Jogtudományi Közlöny 2007. 3. szám. 112-121. o.
[7] Fodor László: A multifunkcionális és fenntartható mezőgazdaság európai modellje. Pro Futuro 2012. 2. szám. 131. o.
[8] Horváth: i. m. 25-48. o.
[9] Molnár Imre: Culpa-fogalom a klasszikus római jogban, különös tekintettel a szerződésen kívül és a stricti iuris szerződésekkel keletkezett károk esetére, In: Acta Universitatis Szegediensis : Acta juridica et politica, 40. Tom. 1991. 1-26. 225-244. o.
[10] Molnár Imre - Jakab Éva: Római jog. Diligens Bt., Szeged 2015, 259. o.
[11] Molnár - Jakab: i. m. 131. o.
[12] Vékás Lajos: A diszpozitív szabályozás elve és az elv kérdőjelei a gyakorlatban. Magyar Jog 2018. 7-8. szám. 387. o.
[13] 2013. évi V. törvény 1:4. § (1) bekezdés.
[14] Vékás Lajos: Nagykommentár Ptk. 1:4. §-ához. In: Gárdos Péter - Vékás Lajos (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez.
[15] 2013. évi V. törvény 1:4. § (1) bekezdés.
[16] PJD2017. 17.
[17] Barzó Lilla Andrea: Utólagos tájékoztatás: az orvosi vizsgálatok/beavatkozások utáni igazmondás magánjogi aspektusai. Acta Universitatis Szegediensis Forum Publicationes Discipulorum Iurisprudentiae. Szeged 2023. 95. o.
[18] Kajó Cecília - Márton Attila: A jó gazda gondossága jogi fogalmának szakmai tartalommal való kitöltése. Jegyző 2022. 2. szám. 15-17. o.
[19] 2013. évi V. törvény 6:350. § (1)-(2) bekezdések.
[20] 2013. évi V. törvény 6:354. § (2) bekezdés.
[21] 2013. évi V. törvény 6:355. §
[22] Lásd bővebben: Fekete Kristóf Benedek - Varga Zoltán: A termőföldárak alapkérdései Magyarországon. Iustum Aaequm Salutare 2024. 2. szám. 79-98. o.
[23] Lásd bővebben: Horváth: i. m. 25-48. o.
[24] Sebess Dénes: Magyar agrár-evolúciók, 1902-1932. 26 Agrártanulmány. Egyetemi Nyomda, Budapest 1933. 60. o.
[25] Lásd bővebben: Csák Csilla: A mezőgazdasági földhasználat szerepe a társadalmi innovációs folyamatokban. In: Menyhárd Attila - Varga István (szerk.): 350 éves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kara: a jubileumi év konferenciasorozatának tanulmányai. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2018. 249 -255. o.; Csák Csilla - Hornyák Zsófia -Szilva-Orosz Flóra: A multifunkcionális mezőgazdaság alkotmányos alapjai. Miskolci Jogi Szemle 2022. 1. különszám. 98-110. o.
[26] Bobvos Pál- Hegyes Péter: A mező- és erdőgazdasági földek agrárjogi vonatkozásai. Iusperitus Kiadó, Szeged 2019. 129-130. o.
[27] 2007. évi CXXIX. törvény 5. § (1) bekezdés.
- 20/21 -
[28] Alvincz József - Fazekas Sándor - Jójárt László - Kurucz Mihály: Mindent a magyar vidék jövőjéért - Mezőgazdaságunk 2010-2018. Gondolat Kiadó, Budapest 2019. 133-134. o.
[29] 2007. évi CXXIX. törvény 5. § (1) bekezdés.
[30] 2013. évi CXXII. törvény 13. § (1) bekezdés.
[31] 2013. évi CXXII. törvény 42. § (1) bekezdés.
[32] Lásd bővebben: Kúria Kfv.37.413/2022/7. számú határozata.
[33] Anka Márton Tibor: A földforgalmi szabályozás a tulajdonjog és a haszonélvezeti jog oldaláról. HVG Orac Kiadó, Budapest 2021. 66-70. o.
[34] KGD2019. 101., BH2023. 83., BH2023. 260.
[35] 2013. évi V. törvény 6:354. § (2) bekezdés.
[36] Papik Orsolya Bernadett: A mezőgazdasági haszonbérleti szerződés megszűnése. In: Menyhárd Attila- Varga István (szerk.): 350 éves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara: a jubileumi év konferenciasorozatának tanulmányai. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2018. 345-347. o.
[37] 2013. évi CCXII. törvény 57. § e) pont.
[38] 2013. évi CCXII. törvény 58. § (1) bekezdés a)-c) pontok.
[39] 2013. évi CXXII. törvény 40. § (1) bekezdés.
[40] 2013. évi CXXII. törvény 10. § (2) bekezdés.
[41] 2013. évi CXXII. törvény 5. § 7. pont.
[42] 2013. évi CXXII. törvény 5. § 19. pont.
[43] Alvincz - Fazekas - Jójárt - Kurucz: i.m. 133. o.
[44] 2013. évi CXXII. törvény 16. § (2)-(3) bekezdések.
[45] 2013. évi CXXII. törvény 44. § (1) bekezdés.
[46] 2013. évi CXXII. törvény 37. § (2) bekezdés.
[47] Lásd bővebben: Bobvos Pál: A szerződésen alapuló földhasználati jogok. In: Csák Csilla (szerk.): Az európai földszabályozás aktuális kihívásai. Novotni Alapítvány, Miskolc 2010. 37-38. o.
[48] Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/ac2020/foldtulajdon_foldberlet/index.html (Letöltés ideje: 2025.01.02.).
[49] Lásd bővebben: 2013. évi 46. § (3) bekezdés.
[50] Lásd bővebben: Kurucz Mihály: A szellemi tulajdon szabályozásának agrárjogi specifikumai, különös tekintettel annak az árujelzők és termelőhelyi földhasználat között keletkezett összefüggéseire. Miskolci Jogi Szemle 2017. 2. különszám. 298-317. o.
[51] Alvincz - Fazekas - Jójárt - Kurucz: i.m. 191. o.
[52] Lásd bővebben: Farkas Csamangó Erika: Az agrártámogatások és a földvédelem, továbbá a talajvédelem összefüggései. In: Csák Csilla (szerk.): Az európai földszabályozás aktuális kihívásai. Novotni Alapítvány, Miskolc 2010. 91-106. o.
[53] Forrás: https://portal.nebih.gov.hu/-/kolcsonos-megfeleltetes (Letöltés ideje: 2024.12.18.).
[54] Forrás: https://portal.nebih.gov.hu/gazdalkodasi-adatok-kijelzo/-/asset_publisher/4ndba0yRXvQX/content/kolcsonos-megfeleltetes/konyvelo (Letöltés ideje: 2024.12.19.).
[55] Lásd bővebben: Forrás: https://kap.gov.hu/sites/default/files/2024-09/KAP-RD19-1-24%20AKG%20felh%C3%ADv%C3%A1s_0.pdf (Letöltés ideje: 2024.11.17.).
[56] Kúria Kfv.37.390/2022/4. számú határozata.
[57] BH.2012.10.446.
[58] Kökény Attila: Az elszántott esők országa. Forrás: https://greenfo.hu/hir/az-elszantott-esok-orszaga-miert-marad-el-az-eso-keleten/ (Letöltés ideje: 2024.12.23.).
[59] Réti Mária: A föld- és talajvédelem jogi szabályozása; a szabályozás komplexitása, fő jellemvonásai. In: Menyhárd Attila- Varga István (szerk.): 350 éves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara: a jubileumi év konferenciasorozatának tanulmányai. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2018. 315-327. o.
[60] Lásd bővebben: Várallyai György: Soil, as a multifunctional natural resource. Columella - Journal of Agricultural and Environmental Sciences 2015. 2. szám. 9-19. o.
[61] Dobos Endre - Csoma Zoltán - Molnár Ferenc: A Kárpát-medence talajai. In: Molnár József - Papp Géza (szerk.): A Kárpát-medence földrajza - Természet, társadalom, gazdaság, néprajz. Termini Egyesület - II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Budapest-Beregszász 2022. 137-139. o.
[62] Kurucz Mihály: A mezőgazdasági kultúránk újratervezésének szükségessége az élőhelyi környezetére gyakorolt káros hatásainak tükrében. In: Gazdasági tendenciák és jogi kihívások a 21. században 5. Iurisperitus Kiadó, Szeged 2024. 91. o.
[63] BH 2023.1.19.
[64] Tóth Zsolt: Próbálkozások egy egységes és átfogó uniós talajvédelmi politika megteremtésére. Iustum Aequum Salutare 2018. 3. szám. 219-236. o.
[65] Forrás: https://esdac.jrc.ec.europa.eu/euso (Letöltés ideje: 2024.12.20.).
[66] Lásd bővebben: Horváth Gergely: Az európai zöld megállapodás (EGD) és a termelőtől a fogyasztóig stratégia (F2F) fenntarthatósági "elővizsgája". In: Gellén Klára (szerk.): Gazdasági tendenciák és jogi kihívások a 21. században 5. Szeged 2024. 73-86. o.
[67] Forrás: https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/priorities-2019-2024/european-green-deal/sustainable-use-key-natural-resources_hu (Letöltés ideje: 2025.01.09.).
- 21/22 -
[68] Kurucz: i.m. 89. o.
[69] Forrás: https://www.agrarszektor.hu/fold/20230925/gyuricza-csaba-be-kellene-tiltani-a-szantast-magyarorszagon-45299 (Letöltés ideje: 2024.12.31.).
[70] Dobos Endre: "A legfontosabb a talajélet!", Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=t9N6_Dw6nNo (Letöltés ideje: 2024.12.24.).
[71] Dobos Endre: Tudatos és felelős agrotechnika, bevált praktikák a jobb talajminőség érdekében, Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=IgfKTCAYyTs (Letöltés ideje: 2024.12.25.).
[72] Lásd bővebben: Hegyes Péter: A drónok használatának jogi kérdései az agrárium területén. In: Gellén Klára (szerk.): Gazdasági tendenciák és jogi kihívások a 21. században 2. Iurisperitus Kiadó, Szeged 2020. 61-74. o.
[73] Szilágyi János Ede - Dobos Endre - Szűcs Péter: Az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény a tájszemléletű vízgazdálkodás tükrében. Pro Futuro 2020. 1. szám. 42-66. o.
[74] Fodor László - Bai Attila - Balogh Péter - Bujdos Ágnes - Czibere Ibolya - Gabnai Zoltán - Kovách Imre: Szabályozási problémák a precíziós gazdálkodás hazai helyzetének társadalomtudományi elemzése alapján. Miskolci Jogi Szemle 2020. 1. szám. 20. o.
[75] Hajdú József: A robotok munkaerőpiaci hatása, különös tekintettel az ápoló és agrár robotokra. Iurisperitus Kiadó, Szeged 2020. 117-163. o.
[76] Tanka Endre: Mit tehet a hazai jog a fenntartható talaj- és földvédelem megalapozásáért? Gazdaság és Jog 2018. 1-2 szám. 20. o.
[77] KSH: Agrárium, 2023, végleges adatok. Forrás: https://www.ksh.hu/s/kiadvanyok/agrarium-2023-vegleges-adatok/index.html#nvekszikatalajtakartterleteksatalajkmlmvelsekarnya (Letöltés ideje: 2025.01.10.).
[78] Pánovics Attila: A föld azé legyen, aki...? JURA 2015. 2. szám. 218. o.
[79] Lásd bővebben: Szilágyi János Ede: A magyar földjogi szabályozás egyes sarkalatos kérdései. Miskolci Jogi Szemle 2022. 1. különszám. 402-411. o.
[80] Kurucz: i. m. 87. o.
[81] Lásd bővebben: Olajos István: A közös tulajdonban álló földek használatának problémái - avagy a szocialista tulajdonjog, és annak földjogi leképeződése a jelenkori földhasználati viszonyokra. Miskolci Jogi Szemle 2023. 1. különszám, 89-92. o.
[82] Bobvos Pál: A földhaszonbérlet, a felesbérlet és a részesművelés szabályozása, In: Acta Universitatis Szegediensis: Acta Juridica et Politica, 2002/1-26. szám, 66. o.
[83] Kúria Kfv.37.390/2022/4. számú határozata.
[84] Kúria Kfv.38.007/2018/13. számú határozata.
[85] 2013. évi CXXII. törvény 49. § (5) bekezdés.
[86] 2013. évi V. törvény 6:350. §
[87] 2013. évi CXXII. törvény 58. § (1) bekezdés a) pont.
[88] 2013. évi V. törvény 6:354. § (2) bekezdés.
[89] Kurucz: i. m. 96. o.
[90] Tanka: i. m. 20-21. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Üzleti Jogi Intézet.
Visszaugrás
