Általánosan elismert az a felfogás, miszerint a gyermeknek ismernie és értenie kell saját élettörténetét, hiszen a származás megismerése kulcsfontosságú az identitás, valamint az önértékelés fejlődésének szempontjából is.[1] Felmenőink transzgenerációs üzenetei, kapcsolati mintái, a családi legendák, mítoszok, fantáziák, familiáris örökségeink és terheink ugyanis jelentős mértékben befolyásolják mindennapjainkat, meghatározzák döntéseinket és választásainkat.[2]
A családi kapcsolatok rendezése során a vérségi elv már nem rendelkezik olyan meghatározó jelentőséggel, mint akár száz évvel ezelőtt, az azonban továbbra is vitathatatlan, hogy a vérségi származás olyan érzékeny terület, melyet érdemes kellő súllyal értékelni. Habár a pszichológia eredményei nagyban árnyalták a "vér nem válik vízzé" elvét, azonban az identitás legalapvetőbb szegmense továbbra is a vér szerinti származás tudata.[3]
Az élet keletkezéséről alkotott hagyományos elképzeléseink elhomályosulása, értékrendszerünk felpuhulása és átrendeződése arra sarkallja a jogtudományt is, hogy választ találjon az új reprodukciós technikák[4] által felvetett - többek között személyiségi jogi - kérdésekre, hiszen napjainkra már a "mater semper certa est" ősi jogelve is megdőlni látszik.[5]
A téma aktualitásához jelentős mértékben hozzájárul az is, hogy a személyiségi jogok erősödése, valamint a gyermeki jogok kiemelt hangsúlyhoz jutása több, a családi élet területére tartozó, eddig megválaszolást nem igénylő kérdést vetett fel. Ezen viszonylag újonnan felmerült, mind a nemzetközi, mind pedig a nemzeti érdeklődés homlokterében álló kérdések egyike a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog.[6]
Jelen tanulmány célja a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog kialakulásának, érvényesülésének és
- 321/322 -
korlátainak vizsgálata. A jogintézmény alkotmányos eredetének bemutatása után annak magánjogi (polgári jogi) fejlődését veszem górcső alá, különös hangsúlyt fektetve a két jogág védelmi rendszere között meghúzódó azonosságokra, azok egymást kölcsönösen feltételező voltára.
A témában releváns szakirodalom kvalitatív feldolgozását követően elméleti téziseim igazolására az alkotmánybírósági és a rendes bírósági gyakorlatot hívom segítségül: álláspontom szerint ugyanis a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog tartalma, természete, más jogokkal fennálló kapcsolata a bírósági esetjog megismerésén és feldolgozásán keresztül válik értelmezhetővé.
A vérségi származás megismeréséhez fűződő jog elsődlegesen - a jogirodalomban és a joggyakorlatban egyaránt - gyermeki jogként kerül kategorizálásra. A gyermekek védelme örökérvényű kötelezettség, hiszen a gyermek és az ifjúság olyan a priori - azaz a jogi szabályozás előtt, illetve attól függetlenül (is) létező - értékek, melyek megfelelő fokozatú jogi regulációval nyerték el jogi alapértéki minőségüket.[7]
A gyermekek védelmének szükségessége kétségbevonhatatlan érvényű állítás, ennek megfelelően napjainkban a gyermek érdekének és jogainak fokozottabb érvényesülése figyelhető meg mind nemzetközi, mind európai, mind pedig hazai viszonylatban.[8] Ezt jelzi egyrészről a gyermeki jogokat érintő nemzetközi, európai uniós, valamint nemzeti jogszabályok és dokumentumok egyre növekvő száma, valamint a gyermek érdekének és jogainak hangsúlyozása a bírósági, hatósági döntések meghozatala során.[9] Ezen tendenciának megfelelően a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog, mint gyermekjog explicit módon történő deklarálására a gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezményben[10] került sor,[11] közvetett módon azonban az Emberi Jogok Európai Egyezménye[12] is tartalmazza.[13]
Habár a gyermeki jogok rendszere, elmélete, valamint e jogok védelme alkotmányjogi (alapjogi) dogmatikába ágyazott,[14] magától értetődő, hogy a gyermeki jogok legalább annyira magánjogi természetűek, mint közjogi jellegűek.
Ez a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog esetében sincs másképp. Az Alaptörvény közvetett rendelkezései mellett a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyet.) explicit módon deklarálja a gyermek származásának megismeréséhez fűződő jogosultságát,[15] a magánjogi védelmet pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) családjogi és személyiségi jogi rendelkezései hivatottak biztosítani.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 1995-ös módosítása[16] rögzítette tételes módon először[17] a származás megismerésére vonatkozó rendelkezéseket, majd a Csjt.-be a Gyet.-tel beiktatott 53/A. § rendelkezett a származás megismeréséhez fűződő jogról örökbefogadott gyermekek esetében.[18]
A hatályos Ptk. - a családjogi szabályokat integrálva - indirekt módon, már a családjogi alapelvek körében utal
- 322/323 -
a vérségi származás megismeréséhez fűződő jogra. A Csjk. alapelvei között rögzíti a gyermek saját családban nevelkedésének jogát,[19] valamint ennek hiányában azon jogosultságát, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel[20] és korábbi családi kapcsolatait megtarthassa.[21] A leszármazáson alapuló rokonság elvét az apaság körében vélelmek rendszerének kialakításával biztosítja, mindemellett pedig külön szabályozza az örökbefogadott gyermek vérségi származásának megismeréséhez fűződő jogát.[22]
A tételes jogi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog részletszabályait magánjogi rendelkezések tartalmazzák, azok azonban nem szemlélhetőek elszigetelten, hiszen a jogintézménynek számos közjogi vonatkozása van. Ez az a pont, ahol a magánjog és közjog találkozik, illetve átfedést mutat. A két jogág célja jelen esetben egy és ugyanaz: a gyermek védelme.[23]
A továbbiakban az elemzés tárgyává tett jogintézmény kialakulását, érvényesülésének módját, valamint annak korlátait veszem górcső alá, a vonatkozó bírósági, valamint alkotmánybírósági gyakorlat elemzése útján.
Ahogy az előző pontban rögzítésre került, a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog elsődlegesen magánjogi szabályok útján érvényesül, nélkülözhetetlen azonban az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatának ismerete, hiszen a jogintézmény személyiségi jogi minőségének deklarálása, valamint a jog főbb tartalmi elemeinek rögzítése az Alkotmánybíróság jogértelmező és jogfejlesztő tevékenységének eredménye.
Az Alkotmánybíróság - jelen téma szempontjából - úttörőnek tekinthető, 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában - kis túlzással - jogot alkotott, amikor kimondta: "a vérségi származás kiderítése, illetőleg az arra vonatkozó törvényi vélelem vitatása, kétségbevonása, mindenkinek a legszemélyesebb joga, amely az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében írt ‘általános személyiségi jog' körébe tartozik."[24]
Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve az alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezi meg: a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind pedig a rendes bíróságok felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, abban az esetben, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.[25]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az "általános személyiségi jog" részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is. Az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog pedig azt is magában foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga vérségi származását kideríteni, vérségi jogállását kétségbe vonni vagy felkutatni, illetőleg az, hogy vérségi származását - a vérségi kapcsolatban közvetlenül érintettek körén kívül - senki ne tegye vitássá. Ezen jog elvonása mások által lefolytatott korábbi perléssel, amelynek eredménye kétségbevonhatatlan és felülvizsgálhatatlan, a gyermek identitásához való jogát sérti és ez egyben az alkotmányosan védett általános személyiségi jog megsértését is maga után vonja.[26]
Az Alkotmánybíróság több határozatában is hangsúlyozta, hogy a vérségi származás megismeréséhez fűződő jogot az alkotmányos gyermekvédelemi rendelkezésekből[27] nem tartja levezethetőnek. Ennek indoka abban rejlik, hogy az alkotmányos gyermekvédelem családi védelmi eleme egyaránt megvalósulhat a nem vérségi, azaz a szociológiai és jogi értelemben vett családon belül: azaz olyan családban is, ahol az apaság valamely törvénybeli vélelmen[28] alapul, anélkül, hogy az egyúttal egybeesne az objektív biológiai igazsággal. A családfogalom gyermekvédelem szempontjából történő ilyen tág értelmezése azért is indokolt, mert a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését
- 323/324 -
gyakran éppen a fennálló szociológiai és jogi értelemben vett családi háttér megbolygatása, nyilvános megkérdőjelezése befolyásolhatja hátrányosan.[29]
Ilyen esetekben különös súllyal kell figyelembe venni, hogy a gyermeknek ahhoz is joga van, hogy fenntartsa a vélelmezett apa-gyermek kapcsolatot,[30] a vélelmezett apához fűződő érzelmi kötődése miatt. Ily módon a gyermek vérségi származása nem válhat eszközzé az anya és a vélelmezett apa egymás közötti vitájában. A jogalkalmazást végző bíróságok joga és felelőssége eldönteni azt, hogy a gyermek identitásához fűződő személyes jogának vagy annak tulajdonítanak-e elsőbbséget, hogy a gyermek érdekében családi jogállása már kiskorúsága idején rendeződjön.[31]
Megállapítható tehát, hogy a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog alkotmányos gyökerekkel rendelkezik, a jogintézmény explicit deklarálása az Alkotmánybíróság jogfejlesztő tevékenységéhez köthető. Ahogyan azonban az Alkotmánybíróság is utalt rá, a jogosultság határainak kijelölése, korlátainak felállítása, valamint más személyiségi (és alapjogokkal) való kapcsolatának rendezése esetről esetre a rendes bíróságok mérlegelésen alapuló döntését feltételezi. A továbbiakban ezen kritériumok mentén a vérségi származáshoz fűződő jog magánjogi jogvitákban történő érvényesülését tekintem át.
A rendes bíróságok a vérségi származás megismeréséhez fűződő jogot - a jogirodalomban uralkodó felfogással összhangban - a gyermeki jogok kontextusában értelmezik. A Fővárosi Ítélőtábla által hangsúlyozásra került, hogy a gyermeki jogok, mint speciális állampolgári alapjogok a jogrendszer egészét átfogják, ezek szempontjából azonban alapvető szerepe a családjognak van.[32]
A rokonságnak a családjogban mutatkozó joghatásai, valamint a gyermekek önazonosságához fűződő jogainak biztosítása szempontjából is a gyermek-szülő viszony bír a legkiemelkedőbb jelentőséggel.[33] Elsődlegesen ezen kapcsolat hivatott szolgálni a gyermekek számára származásuk megismeréséhez és a saját családjukban nevelkedéshez fűződő, nemzetközileg is elismert jogukat, és ebből a kapcsolatból ered azon jogi kötelezettség, hogy az állam,[34] illetőleg megfelelő szervei mellett a gyermekek testileg, lelkileg egészséges, kulturált, a társadalomban harmonikusan beilleszkedő felnőtté válásának tárgyi és személyi feltételeit elsősorban a szülők[35] kötelesek biztosítani.[36] A gyermek szüleinek megállapítását, valamint az anyaság és az apaság jogi státuszát a jogszabályi rendelkezések a leszármazás biológiai tényéhez kívánják kapcsolni.[37]
A származást a családjogi rendelkezések az anyai státusz vonatkozásában tényként[38] kezelik, az apai pozíciót illetően pedig megdönthető törvényes vélelmek rendszerére alapítják. Ebből pedig az következik, hogy pusztán a biológiai rokoni kapcsolatok jogilag nem értékelhetők, mert családjogi joghatások kizárólag a jogi értelemben vett származáshoz fűződnek.[39] Ilyen feltételek mentén magától értetődő, hogy az apasági és a származás megállapítása iránti perekben fontos egyéni és társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a gyermek a vér szerinti apával jusson jogilag is szülő-gyermek kapcsolatba.[40]
Alappal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy a családjogi szabályok útján történő igényérvényesítésen felül biztosít-e egyéb lehetőséget a polgári jog a származás megállapítása érdekében? Érvényesíthető-e személyiségi jogi per útján a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog?
Habár a vérségi származás megismerésének joga nem került rögzítésre a Ptk. személyiségi jogi katalógusában, azonban a személyiségi jogok generálklauzulája - az emberi méltóság magánjogi megfelelője, az általános személyiségi jog - lehetőséget biztosít a bírói gyakorlat számára további, nem nevesített személyiségi jogok elismerésére is.
A régi Ptk.[41] alapján az emberi méltóság joga csak egy példálózó felsorolásában, mintegy a személyiség egyik szegmenseként nevesített személyiségi jogként jelent meg. Igazi előrelépést jelent a hatályban lévő Ptk. azon rendelkezése,[42] mely a személyiségi jogok generálklauzulájának megfogalmazásával az emberi személyiség magánjogi
- 324/325 -
védelmének középpontjába az emberi méltósághoz való jogot állítja, ezt tekintve minden nevesített és nem nevesített személyiségi jog anyajogának.[43]
A vizsgált jogintézmény személyiségi jogként történő elismerése mellett érvek és ellenérvek láncolata sorakoztatható fel. Ellenérvként merülhet fel az a tény, hogy a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog a családon belül felmerülő, a családi kapcsolatok kialakítására vonatkozó problémakör. Jogvédelmet ebben az esetben elsősorban a családi jogi rendelkezések biztosítanak az érintettek számára, hiszen az alapvetően családi jogi jellegű jogviszonyok személyiségi jogi jogvédelemre történő kiterjesztő alkalmazása a jogalkalmazás parttalanná válását eredményezné.[44]
Ezzel szemben a bírói döntések jelentős hányada a jogintézmény emberi méltósághoz fűződő joggal való szoros kapcsolatát hangsúlyozza, s a személyiségi jogok körébe vonja a vérségi származás megismeréséhez fűződő jogot, az emberi méltóságból fakadó önrendelkezési jog egyik megnyilvánulásaként.
Az élethez és emberi méltósághoz való jog lényegéből ugyanis az következik, hogy a személyiségi jogok védelmének hatálya az emberi létezésből eredő bármely jogra kiterjed, abban az esetben is, ha a fél által előadott tények a Ptk.-ban nevesített személyiségi jogok[45] egyikének sem feleltethetők meg. A személyiségi jogok nem kategorizálhatók, figyelemmel arra, hogy azok a személyiségnek az egyén viselkedésében, gondolkodásában, külső megjelenésében megnyilvánuló, értékminőségéből adódó sokszínűségét hivatottak védeni. Ez indokolja azt, hogy a Ptk. csak példálózó jelleggel sorolja fel a személyiségi jogokat.
Az új Ptk. a személyiségi jogokat az emberi méltóságból fakadó jogokként határozza meg, és a személyiség magánjogi védelmének középpontjába az emberi méltósághoz való jogot helyezi. Az emberi méltóság sérelmét jelenti az ember személyes biztonságát, testi és lelki egészségét, magánéletét és társadalmi helyzetét érintő, akaratán kívül bekövetkezett olyan külső beavatkozás, amely addigi élethelyzetét, életvitelét megzavarja vagy korlátozza úgy, hogy további döntéseit és cselekvési lehetőségeit, személyiségének szabad kibontakozását csak ennek hatásával megküzdve, az őt ért sérelem súlya alatt alakíthatja.[46]
Megállapítható tehát, hogy a polgári bíróságok a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog személyiségi jogi minőségének elismerését illetően az Alkotmánybíróság gondolatmenetét követik, sőt, az Alkotmánybíróság jogintézményt deklaráló döntése számos bírósági határozatban közvetlen hivatkozási alapként jelenik meg.[47]
A továbbiakban a jogintézmény korlátait veszem górcső alá. Ahogyan ugyanis az Alkotmánybíróság utalt rá, a jogintézmény érvényesülésének határait a jogalkalmazás jelöli ki, esetről esetre. Általánosságban megállapítható, hogy a személyiségi jogok - így a személyiség szabad kibontakoztatásának, az önrendelkezési jog gyakorlásának - korlátját elsősorban mások személyiségi jogai jelentik.[48] A családjog a személyiségvédelem területén (is) speciális vonásokat mutat fel: a családi kapcsolatrendszerben ugyanis a klasszikus, abszolút szerkezetű személyiségi jogokon túl ún. relatív szerkezetű személyiségi jogok[49] - mint például a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog - is érvényesülést kívánnak. A továbbiakban a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog realizálódását az anya, a vér szerinti és a vélelmezett apa, valamint a gyermek közötti kapcsolatrendszerben vizsgálom, áttekintve az érintett jogalanyok oldalán fennálló jogosultságok és védendő értékek egymáshoz való viszonyát, azok konvergálását és konkurálását.
Az egyik leggyakoribb probléma a gyermek vérségi származásának megismeréséhez fűződő jogával összefüggésben az apát megillető önrendelkezési joggal - mint az emberi méltósághoz fűződő jog egyik szegmensével - kap-
- 325/326 -
csolatban merül fel. Rendszeresen előfordul azon eset, hogy a gyermeknemzés az apa akarata és beleegyezése vagy tudta nélkül történik, s a gyermek megtartása az anya egyoldalú döntésén alapszik. Ez a helyzet személyiségi jogok közötti kollíziót eredményez, s eseti döntést igényel azon kérdésben történő állásfoglalás, hogy a gyermek vérségi származásának megismeréséhez fűződő joga prioritást élvez-e az apa emberi méltóságából eredő önrendelkezési jogával szemben? A kérdés több bíróság előtt is felmerült: a vizsgált esetekben egyöntetűen a gyermek vérségi származásának megismeréséhez fűződő joga élvezett elsőbbséget, azonban a bíróságok más-más érvek mentén indokolták döntésüket.
Egy, a Kaposvári Törvényszék elé került jogvitában a felperes - miután az apasági perben bizonyossá vált, hogy ő a kérdéses gyermek vér szerinti édesapja - kereseti kérelmet terjesztett elő emberi méltóságának[50] sérelmére hivatkozással. Meglátása szerint az alperes - a gyermek anyja - a gyermek születésével kapcsolatban a felperesi szülői státuszról egyoldalúan, az ő hozzájárulása nélkül döntött, személyiségi jogsérelmet előidézve. A bíróság álláspontja szerint ilyen helyzetben nem sérül az apa emberi méltóságból fakadó önrendelkezési joga, hiszen az apa pontosan azzal gyakorolja önrendelkezési jogát a gyermekvállalással kapcsolatosan, ha önkéntesen, kényszertől mentesen szexuális kapcsolatot létesít, melynek biológiai következményeivel a nemi aktus idején, a gyermek fogantatásakor tisztában kell lennie. Egyetlen jogszabály sem követeli meg azt, hogy a gyermek fogantatását követően a nemző apa hozzájáruljon a gyermek megtartásához: ez ellentétes lenne az Alaptörvény, valamint a személyiségi jogi és családjogi jogszabályi rendelkezésekkel. Így az anya a törvényi lehetőségével él, amikor a gyermek származásának tisztázása érdekében a gyermek apjának megállapítását kéri.[51]
Hasonló álláspontra helyezkedett, azonban eltérő módon érvelt a férfi önrendelkezési jogával összefüggésben a másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla: határozatában deklarálta, hogy a gyermek előzetes vállalása mindkét szülő önrendelkezési jogának körébe tartozik. Az apai jogállás független az anya jogi elvárásaitól, életre szóló jogviszonyt hoz létre az apa és a gyermek között, s mindkettőjük személyállapotát meghatározza. A nőt biológiai természete önmagában nem jogosítja fel ilyen jogi hatalmasság gyakorlására, hiszen ez azt eredményezné, hogy a nő - adott esetben - a férfit reprodukciós törekvései során egyszerűen eszköznek tekinthetné. Ennek jogi elismerése a férfit éppen alanyiságától, "személy" mivoltától fosztaná meg. Ezzel szemben rá kell mutatni arra, hogy a felperes apasága tény. A gyermek születését követően az apaság nem akarat-elhatározás és nem vállalás kérdése. Ez a tény a fentiekben kifejtettek szerint a reprodukciós akaratra is kiterjedő önrendelkezési jog gyakorolhatóságának a keretein kívül esik, következésképpen a bizonyítása és a jogkövetkezményeinek érvényesítése sem sértheti az önrendelkezési jogot. A személyiségi jogok gyakorolhatósága nem terjed ki a tények feletti uralomra. Nem a jogokból következnek a tények, hanem a jogi jelentőségű tényekből a jogok és a kötelezettségek. A gyermek születésének tényéből a származási viszonyban egy személyiségi jog következik: a gyermek származás megismeréséhez való joga. A gyermek identitáshoz, származás megismeréséhez való jogának gyakorlásával pedig nem sérülhet a felperes önrendelkezési joga.[52]
A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria álláspontja szerint - összhangban a másodfokú döntéssel - az apaság ténykérdés, melyhez jogok és kötelezettségek tartoznak: ezen kötelezettségek érvényesítése semmiképp sem jelenti az apa önrendelkezési jogának sérelmét. Abban az esetben, ha az anya gyámhatósági eljárásban, illetőleg polgári perben a hatályos jogszabályoknak megfelelő és kifejezetten valós tartalmú nyilatkozatokat tesz a gyermek apasága tekintetében, nem sérti az apa önrendelkezési jogát. Következetes és egyértelmű a bírói gyakorlat abban, hogy bármely hatóság előtti jogszerű magatartás nem valósíthat meg személyiségi jogsértést: a jogszabály engedélye, felhatalmazása kizárja a személyiségi jogsértés megállapíthatóságát.[53]
Tipikus eset az is, hogy a gyermek vérségi származásának megismeréséhez fűződő joga a vér szerinti apa személyisége szabad kibontakoztatásához fűződő jogával[54] kapcsolatban merül fel, például azon esetben, amikor a gyermek biológiai és jogi értelemben vett apja nem egyezik. Egy, a Pécsi Törvényszék elé került jogvita alapját az képezte, hogy a gyermek anyja nem azzal a férfival élt házasságban, akitől gyermeke származott, így a házassági kötelék, mint az elsődlegesen apai jogállást keletkeztető tény következtében nem a vér szerinti apa töltötte be a törvényes apai státuszt. A felperes - a gyermek vér szerinti apja - kereseti kérelmében személyiségi jogsértésre - személyisége szabad kibontakoztatásának sérelmére - hivatkozva sérelemdíj iránti igényt terjesztett elő, tekintettel arra, hogy az alperes - a gyermek törvényes apja - a gyermek családi jogállásának rendezése érdekében nem volt hajlandó a peren kívüli eljárás megindításához a közös kérelmet aláírni, ezért a felperes gyermeke több mint fél éven át az alperes nevét viselte, az anyakönyvben apaként az alperes volt bejegyezve.
A bíróság konstatálta, hogy ebben az esetben az apa az apasági vélelem megdöntése útján érvényesítheti igényeit. Amennyiben a törvényes apa gyermeke családi jogállásának rendezése érdekében nem hajlandó a peren kívüli eljárás megindításához a közös kérelmet aláírni, a jog-
- 326/327 -
vitában eljáró bíróság meglátása alapján sérti a vér szerinti apa személyiségi jogát. Mindenkinek legszemélyesebb joga ugyanis, hogy személyiségének szabad kibontakozása körében szülői minőségét megélje, apaságát a külvilág számára felismerhetően, nyilvánvalóan vállalni tudja, senki által nem megkérdőjelezhetően gyermekét magáénak tekinthesse, gyermekét nevelje, gondozza, a gyermekét érintő kérdésekben felelősségteljesen és teljes körűen döntéseket hozhasson. Joga van ahhoz, hogy vér szerinti gyermeke az ő családi nevét viselje, a gyermeket az általa meghatározott időben megkeresztelhesse, vagy akár külföldre vihesse. Abban az esetben, ha a törvényes apa korlátozza a gyermekével kapcsolatos döntései megvalósításában, valamint a gyermekkel kapcsolatos cselekvési szabadságában, megállapítható a személyiségi jogsértés.[55]
Összességében konstatálható, hogy a gyermek vérségi származásának megismeréséhez fűződő jogával összefüggésben a vér szerinti apa oldalán az emberi méltósághoz fűződő jog - valamint annak szegmensei - kerülnek felhívásra. Egyértelmű a bírói gyakorlat abban, hogy mind a gyermeknek, mind pedig a vér szerinti apának prioritást élvező joga fűződik ahhoz, hogy a biológiai és a törvényes apa személye megegyezzen. Álláspontom szerint ez a gyermek oldalán az identitás kialakításának és fejlesztésének szükségességével, az apa oldalán pedig a szülői minőség megélésének igényével magyarázható. A gyermek világra jöttével ugyanis az emberi minőség speciális formát, magasabb minőséget ölt, s a szülőnek olyan újabb jogai és kötelezettségei keletkeznek, amelyek szorosan kötődnek emberi minőségéhez. Ezen jogok sérelmét okozó olyan magatartás, amely külső szemlélő számára is érzékelhető, egyértelműen személyiségi jogot is sért.[56]
Nem csak a vér szerinti, hanem a vélelmezett apa személyiségi jogainak sérelme is felmerülhet a gyermek származásának megállapításával összefüggésben. Alappal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy a (vélelmezett) apa, miután tudomást szerez arról, hogy nem ő a gyermek vér szerinti apja - azonban valamely apasági vélelem, jellemzően házasságkötés folytán a törvényes apai státusz betöltője -, hivatkozhat-e személyiségi jogsérelemre a fennálló helyzet miatt?
A Fővárosi Ítélőtábla egy elé került jogvitában megállapította,[57] hogy az alperesek - az anya és a vér szerinti apa - azon magatartása, miszerint fondorlatos módon kitervelték a gyermek vállalását, valamint valós származásának eltitkolását, s ezzel köznevetség tárgyává téve megfosztották a felperest - a vélelmezett apát - apai mivoltától, egyértelműen sérti annak emberi méltósághoz, valamint becsülethez való jogát. A házastársi hűség megsértése, valamint a gyermek származásának eltitkolása alkalmas a vélelmezett apa személyiségi jogainak megsértésére. Mindezek ellenére azonban a bíróság nem állapított meg sérelemdíjat a vélelmezett apa részére: azon magatartás, miszerint a vélelmezett apa a gyermeket sajátjaként nevelte annak származásáról korábban szerzett értesülése után is, a jogsértő magatartáshoz való utólagos hozzájárulásnak számít.[58]
Egy, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtti perben házassági köteléken alapuló vélelem alapján a felperes - az apai státuszt betöltő apa - személyiségi jogainak sérelmére hivatkozással terjesztett elő nem vagyoni kártérítés[59] iránti igényt az alperes - a gyermek anyja - ellen, miután DNS analízis eredménye alapján bizonyosságot szerzett arról, hogy nem tőle származik sajátnak hitt gyermeke. Az első fokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság megállapította az emberi méltóság, ezen belül pedig az önrendelkezési jog sérelmét, tekintettel arra, hogy a gyermek anyja házastársi hűséget sértő magatartást tanúsított, valamint a vélelmezett apa személyén kívüli gyermekvállalásban annak tudomása és beleegyezése nélkül hozott döntést, majd ezt tíz éven keresztül elhallgatta és hagyta az apa és a gyermek közötti érzelmi és tudati kötődés kialakulását. A bíróság álláspontja szerint az apa emberi méltóságának megsértése megteremtette a nem vagyoni kártérítés megállapításának jogalapját, mert köztudomásúan a gyermek-apa kapcsolatra, az apa életvezetésére, lelkiállapotára és társadalmi értékelésére rendkívül hátrányos, amennyiben csak évek múltán derül ki, hogy a házasság alatt született gyermek nem a férjtől származik, s ez szükségszerűen a kapcsolat megváltozásához is vezet.[60]
Ezzel szemben a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla nem állapított meg személyiségi jogsérelmet, álláspontja szerint ugyanis a házassági hűséget sértő magatartás nem eredményezheti a személyiségvédelmi szabályok alkalmazását, mivel más jogágak szankcióinak alkalmazását nemcsak az irányadó speciális jogág zárja ki, hanem a házasság intézményi jellege is.[61]
A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria határozatában rögzítette, hogy a felperes vagyoni és nem vagyoni kárigényének elbírálása szempontjából nem a családjogi törvény házastársi hűségre vonatkozó szabálya bír döntő jelentőséggel, hanem az, hogy az alperes magatartásával a családi állást és a felperes ezzel összefüggő érzelmi viszonyait manipulálta, megsértve ezzel az emberi méltóság, az önrendelkezés és a családban éléshez való személyiségi jogokat. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.[62]
Egy, a Pest Megyei Bíróság elé került jogvitában a felperes - a vélelmezett apa - az alperesek - a gyermek anyja és vér szerinti apja - ellen indított személyiségi jogi
- 327/328 -
pert, mert álláspontja szerint az alperesek a házastársi hűséget sértő magatartásukkal, a gyermek vér szerinti származásának eltitkolásával, majd a gyermek neveléséből való kivonásával megsértették az emberi méltósághoz fűződő jogát.[63]
Az első fokon eljáró Pest Megyei Bíróság megállapította, hogy a gyermek anyja által tanúsított azon magatartás, amellyel a gyermek származását tudatosította a vér szerinti apában, a gyermekben és annak környezetében, továbbá az, hogy a gyermeket a vér szerinti apja neveléséből kivonta, őt szükségtelenül megalázva, önbecsülését rombolva megsértette önrendelkezési jogát, autonómiáját és emberi méltósághoz fűződő jogát.[64]
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a személyes érzelmek megsértése nem alapoz meg személyiségvédelmi igényt: a házastársi hűséget sértő magatartás és a gyermek származásának eltitkolása a családjog szabályai szerint elítélendő magatartás, az erkölcsi értékek megsérülésén túlmenően többlettényállítás bizonyítása szükséges a személyiségi jogsértés megállapításához.[65]
A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria az elsőfokú bírósághoz hasonlóan személyiségi jogsérelmet állapított meg, figyelemmel arra, hogy a saját gyerekeként szeretett személy és vele kapcsolatban a szülői státusz elvesztése a köztudomás szerint is komoly lelki megrázkódtatást, súlyos pszichés hátrányt okoz, amely megalapozza a személyiségi jogsérelmet.[66]
Összegezve konstatálható, hogy a bíróságok álláspontja nem egyöntetű a tekintetben, hogy a vélelmezett apa érvényesíthet-e személyiségi jogi igényt abban az esetben, amennyiben tudomást szerez a gyermek tényleges származásáról. Meglátásom szerint a gyermek valódi származásáról történő tudomásszerzés egyértelműen megalapozza a vélelmezett apa személyiségi jogainak sérelmét, hiszen magától értetődő, hogy számára traumatikus élményt, apai minőségét érintő identitásbeli problémát okozhat annak felismerése, hogy a gyermek, akit éveken át sajátjaként szeretett, nevelt, gondozott, valójában nem tőle származik.
A helyzetnek nemcsak pszichikai, hanem anyagi vonzata is van, különösen abban az esetben, amennyiben az apa tényleges apaság hiányában fizet tartásdíjat a gyermek anyjának. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy az apasági vélelem megdőlte esetén a vélelmezett apa jogalap nélküli gazdagodás[67] címén követelheti a gyermekre fordított költségei és a teljesített tartásdíj összegét attól a férfitól, aki helyette teljes hatályú elismerés folytán a megüresedett apai státuszba lépett.[68] Ebben az esetben az anyával szemben kártérítés jogcímén nem követelhető vissza a kifizetett tartásdíj.[69]
Habár a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog alanyának mind a jogirodalom, mind pedig a joggyakorlat egyértelműen a gyermeket tekinti, a származás megismerésével és kétségbe vonásával összefüggésben a gyermek oldalán más, nevesített személyiségi jogok is relevanciával bírnak.
Egy, a Budapest Környéki Törvényszék előtt indult perben a felperesek - a gyermek és annak anyja - az alperes - a vér szerinti apa - bíróság előtt tett azon kijelentése miatt, mely szerint az anya beleegyezése nélkül szülte meg a gyermeket, a becsülethez és jóhírnévhez, valamint a lelkiismereti szabadsághoz fűződő joguk[70] megsértése miatt sérelemdíj iránti igényt terjesztettek elő. A gyermek álláspontja szerint - annak ellenére, hogy az apa apasági elismerő nyilatkozatot tett - e kijelentés pszichésen érzékenyen érintette, s mélyen romboló folyamatokat indított el benne.
Az elsőfokú bíróság - utalva a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a sajtó-helyreigazítási eljárásokra irányadó, azonban a személyiségi jog megsértése miatti perekben is alkalmazandó PK 12. számú állásfoglalásra - rögzítette, hogy a sérelmezett közléseket a szövegkörnyezetre tekintettel kell értelmezni: megítélése szerint az alperes nyilatkozata azt a határt nem lépte túl, amely miatt a becsület védelme érdekében a véleménynyilvánítás szabadsága alapjogának korlátozása szükséges lenne. Jogsérelem hiányában a bíróság a felperesek sérelemdíj iránti igényét elutasította.[71]
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla - osztva az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokat - megállapította, hogy az alperes részéről tett azon nyilatkozat, mely szerint családi állapotára is tekintettel - mivel más személlyel élt házasságban, s azt a kapcsolatát nem is kívánta megszakítani - nem kívánt gyermeket, nem sérti a gyermek születéshez való jogát, s annak személyére közvetlenül kiható tényállító jelleget sem hordoz. Ez olyan tudati, érzelmi helyzetmeghatározás, amely nem érint személyiségi jogokat. A másodfokú bíróság erre való tekintettel az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.[72]
Egy, a Budapest Környéki Törvényszék előtti jogvitában az alperes - a vér szerinti apa - a bíróság jogerős ítélete ellenére - hosszú éveken át azt állította és híresztelte családja körében, hogy a felperesek nem a gyermekei, ezen magatartásával pedig hátrányos képet alakított ki róluk és megakadályozta a rokoni kapcsolattartást is.
- 328/329 -
A felperesek - a gyermekek - álláspontja szerint vér szerinti apjuknak nincs joga ahhoz, hogy valótlan állítást híreszteljen számukra fontos közegben, azaz az apai és az anyai ági rokonság körében ilyen jellegű sértő, valótlan állítást tegyen.
A jogvitát elbíráló Budapest Környéki Törvényszék nem állapított meg személyiségi jogsérelmet, hiszen megítélése szerint az alperes magatartása a családon belül felmerülő, családi kapcsolatok kialakítására vonatkozó problémakör. Jogvédelmet ebben az esetben az alperes passzív magatartása miatt elsősorban a családi jog biztosít a felperes számára.[73]
Egy hasonló ténybeli alapokon nyugvó, a Székesfehérvári Törvényszék előtti perben a felperes - a gyermek - vér szerinti apja ellen indított személyiségi jogi pert, tekintettel arra, hogy apja a származására vonatkozóan olyan kijelentéseket tett, amelyek sértik az ő emberi méltóságát, becsületét és jóhírnevét. A Székesfehérvári Törvényszék - a perben beszerzett genetikai szakértői vélemény alapján - megállapította, hogy a gyermek és az apa valóban vér szerinti kapcsolatban állnak egymással. Ebből kifolyólag az apa azon tartalmú levelei, melyek a saját apaságát megkérdőjelezik, valótlan tényt tartalmaznak: ez a tényállítás egy igen szenzibilis, és az emberi identitás fontos részét képező körülményt, a származást érinti, melynek tagadása sértő jelleget hordoz. A külvilág felé fennálló önazonosság a személyiség része, ezért a származás az ember jóhírnevéhez tartozik, ennek sérelmét külön bizonyítás nélkül is köztudomású ténynek kell elfogadni. Mindezekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az apa megsértette gyermekének jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, ezért megállapította a jogsértés tényét, és a jövőre nézve eltiltotta az apát a további jogsértő magatartástól.[74]
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a vérségi kötelék tagadásával kapcsolatos állítás elbírását és minősítését illetően. Megállapította azonban, hogy a szülő és a gyermek rendkívüli módon elhidegült és elszigetelődött egymástól, ebből kifolyólag a gyermek származását érintő valótlan közlés olyan különös, az addig elszenvedett gyermeki-apai kapcsolat hiányából adódó sérelmen túli lelki megrázkódtatást nem jelenthet, amely nem vagyoni kártérítés alkalmazását indokolná. Ebből kifolyólag a jogsértés megállapításán és az elégtételadáson túlmenő, egyéb jogkövetkezményt nem állapított meg az apa terhére.[75]
Az egymásnak ellentmondó döntések kitűnően demonstrálják azt a tényt, hogy a bíróságok nem képviselnek egységes álláspontot a vérségi származás tagadásának, kétségbe vonásának tárgyában. Véleményem szerint ez az esetkör is megalapozza a személyiségi jogi jogsértést, hiszen a származás külvilág irányába történő felvállalása, a "családhoz tartozás érzésének" kinyilvánítása legalább olyan fontos a gyermek identitásának szempontjából, mint maga a származásról való tudomásszerzés.
A gyermek oldalán fennálló jogosultságok, értékek közül gyakori hivatkozási alapként merül fel továbbá - a személyiségi jognak nem tekinthető - "gyermek legfőbb érdeke", mint védendő érték. A gyermek legjobb, vagy mindenekfelett álló érdekének elve a nemzetközi dokumentumokban[76] rögzítésre került fogalom, mely alapján a gyermek alanyi joggal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy eltérő érdekek esetében az ő legfőbb érdekét elsődleges szempontként értékeljék, és vegyék figyelembe az őt érintő valamennyi konkrét ügy elbírálásakor.[77] Az alapelv a hatályos Ptk.-ban is megjelenik, a "gyermek érdekének védelme" elnevezés alatt.[78]
S hogy mit is jelent ez a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog vonatkozásában? Mind az Alkotmánybíróság, mind pedig a polgári bíróságok által kifejtésre került, hogy a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése nem minden esetben szolgálja a kiskorú gyermek érdekét. A gyermek érdeke elsősorban ugyanis az, hogy szilárd és rendezett családban nevelkedjék; ezt a rendezettséget a jog vélelmek felállításával is szolgálja. A gyermek rendezett családi jogállásának nem feltétlenül eleme a vérségi kötelék; sőt, a feladatát betöltő családi viszonyokat a megbolygatástól óvni kell.[79]
Tekintettel tehát arra, hogy a származási perekben elsődleges érték a kiskorú gyermek érdeke, a jogszabály csak szűk körben és határidőben engedi meg a keresetindítást, mivel a vérségi származás tisztázásához kétségkívül fontos egyéni és társadalmi érdek fűződik. [80] A gyermek családi státusza stabilitásának biztosítása - a gyermek szilárd és rendezett családi nevelése - kiemelt érdek, ezért a jogalkotó viszonylag rövid határidővel biztosította az egyensúlyt a származás kiderítéséhez fűződő érdek, valamint a családi kapcsolat stabilitásának érdeke között.[81]
Egyetértek a jogalkotói és jogalkalmazói állásponttal, hiszen a gyermek kiegyensúlyozott, harmonikus családi környezete számos helyzetben jobban szolgálja a gyermek érdekét, mint az, hogy biológiai származása tisztázott legyen. Ez az eset áll fenn kifejezetten akkor, ha a gyermek például vérfertőzésből, vagy szexuális erőszakból származik: ilyen helyzetben a vérségi származás tudata jóval több kárt okoz a gyermekben, mint amennyi előny származik belőle.
- 329/330 -
Magától értetődő, hogyha fény derül a gyermek valódi származására, az az anya magán- és családi életére is visszafordíthatatlan hatást gyakorol. A magánélet védelme hazánkban a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény hatálybalépésével még hangsúlyosabban érvényesül, hiszen a törvény explicit módon deklarálja a magánszféra fokozott védelmének követelményét.[82] A magánélethez való jog - mint az emberi méltóság, a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog része - elengedhetetlen az emberi lét és önazonosság kiteljesedéséhez,[83] s szabadságot biztosít az egyén számára élete felelősségteljes, önálló alakítására, családjának, otthonának és emberi kapcsolatainak létesítésére és megóvására.[84]
A magánszféra kitüntetett szerepe kétségbevonhatatlan; alappal merülhet fel bennünk tehát a kérdés, hogy a származás - vér szerinti apa általi - felderítésének igénye elsőbbséget élvez-e a magánélet védelmével szemben?
Egy, a Veszprémi Törvényszék elé került jogvitában a magát apának vélő férfi bejelentéssel élt az illetékes közigazgatási szerv felé annak megállapítása érdekében, hogy az általa megjelölt - házassági kötelékben élő - nőtől gyermeke származik. Az anya magánszférához fűződő jogának sérelme miatt[85] indított személyiségi jogi pert, tekintettel arra, hogy az alaptalan bejelentés folytán családi élete drasztikusan megváltozott, közte és férje közötti feltétlen bizalmi légkör megszűnt, hűséges feleségként és odaadó anyaként magyarázkodni kényszerült.
Az első fokon eljáró Veszprémi Törvényszék deklarálta, hogy a magánszférához való jog nem más, mint az egyén joga ahhoz, hogy maga döntse el, mi legyen a sora, mit tegyen magával és a rá vonatkozó ismeretekkel. Ezen jogosultság arra irányul, hogy az egyén meghatározhassa, mely vele kapcsolatos információk juthatnak mások tudomására, valamint, hogy életének intim részletei, gondolatai kinek számára váljanak ismertté. A magánélet zavartalanságát biztosító jog kapcsán a személyek magánéletével és családjával kapcsolatos önkényes, illetéktelen beavatkozások tilalmát kifejező személyiségi jogról van szó, mely beavatkozás akkor önkényes, ha az érintett akaratával, szándékával kifejezetten ellentétes, és azt gondosan mérlegelt körülmények sem indokolják.[86]
A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla - osztva az elsőfokú bíróság álláspontját - elvi éllel megállapította, hogy a privátszféra zavartalanságához fűződő személyiségi jog megsértése nemcsak az érintettre vonatkozó információk, adatok illetéktelen nyilvánosságra hozatalával, vagy az érintett akarata ellenére történő valamely cselekvés kapcsán állapítható meg, hanem a magánélet zavarait kiváltani képes, kellő alap nélkül kezdeményezett eljárással is, különösen, ha annak tárgya az apaság vélelmének megdöntése.[87]
Habár mind az első, mind a másodfokon eljáró bíróság a magánszférához fűződő jog védelme mellett foglalt állást, döntésükben az ügyben kezdeményezett eljárás alaptalan voltát hangsúlyozták. Álláspontom szerint kevésbé egyértelmű lenne az ügy megítélése akkor, ha az eljárás kezdeményezése alapos okkal történt volna. Meglátásom alapján ugyanis abban az esetben, ha a valódi származás megállapítása a tét, az emberi méltósághoz fűződő jog két aspektusának összemérésére kerül sor, s ennek kimenetele közel sem evidens.
Összességében megállapítható, hogy a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog közjogi és magánjogi elemekkel átszőtt, komplex jogintézmény. Eredendően alkotmányos gyökerekkel rendelkezik, hiszen létjogosultságát az Alkotmánybíróság úttörőnek tekinthető, 57/1991. (XI. 8.) AB határozata rögzíti, hangsúlyozva az emberi méltósághoz fűződő joggal fennálló immanens kapcsolatát. A polgári bíróságok - akceptálva az Alkotmánybíróság felfogását - az emberi méltósághoz fűződő jog magánjogi megfelelőjéből, az általános személyiségi jogból tartják levezethetőnek a jogintézményt.
Álláspontom szerint ezen szabályozási megoldás megfelelően példázza az alapjogi és a személyiségi jogi jogvédelem egymásba fonódó, olykor megbonthatatlannak tűnő kötelékét. Véleményem szerint a két jogág védelmi rendszere kölcsönösen feltételezi egymást, hiszen az Alkotmánybíróság csupán a jogintézmény személyiségi jogi minőségének, főbb tartalmi elemeinek rögzítésére vállalkozott, azok kibontása, konkretizálása, valamint a jogosultság határainak kijelölése már a polgári jogi bíróságok jogértelmező és jogfejlesztő tevékenységére hárult.
Ennek megfelelően a bírói gyakorlat adta meg a választ többek között azokra a rendszeresen felmerülő kérdésekre, hogy a vér szerinti apa hivatkozhat-e önrendelkezési jogára nem kívánt gyermeke származásának megismeréséhez fűződő jogával szemben, vagy, hogy a vélelmezett apa emberi méltóságán csorba esik-e, amennyiben évek múltán kiderül, hogy sajátjaként nevelt gyermeke nem tőle származik? A bírói gyakorlat viszonylag egységesnek és következetesnek mondható a házasságon kívül, a biológiai apa tudta és akaratán kívül született, vagy épp a házasságban, de nem a vélelmezett apától származó gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő jogának érvényesítése tekintetében.
Meglátásom szerint azonban a származás megismerésével kapcsolatban a megválaszolatlan kérdések továbbra is többségben vannak a vitathatatlan megállapításokhoz képest.
- 330/331 -
A mesterséges megtermékenyítés különböző szociobiológiai kombinációi - amelyek közül mára már több nem engedélyezett - bonyolult variációkra adnak lehetőséget. Ilyen körülmények között joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy ki tekinthető vér szerinti apának, illetve anyának? A művi megtermékenyítéssel kapcsolatban felvetődik továbbá a béranyaság, dajkaanyaság problémaköre. Lehet-e az anya személye kérdéses?[88] Hogyan érvényesül, sőt, egyáltalán érvényesülhet-e a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog ilyen körülmények között?[89]
Ezen kérdések - melyek egy része a nyugat-európai államok jogában már megválaszolásra került - is kitűnően példázzák azt, hogy a biológia és a genetika tudományának eddig soha nem látott rendkívüli fejlődése, továbbá az a tény, hogy az orvostudomány átlépte a maga hippokratészi határait, folyamatosan olyan új kihívások elé állítják a magánjogot, azon belül pedig a személyiségvédelmet, melyek akár néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlenek voltak.[90] A kérdésnek számos - morális-erkölcsi, bioetikai és természetesen jogi - vetülete van: álláspontom szerint a jogi vonatkozású kérdések megválaszolása - támaszkodva a jogtudomány eredményeire - továbbra is a bírói jogértelmező és jogfejlesztő tevékenységre hárul. ■
JEGYZETEK
[1] Katonáné Pehr Erika: Alapvető jogok és kötelezettségek. (7. §) In: Mattenheim Gréta (szerk): Kommentár a gyermekvédelmi törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2017, 81.
[2] Árkovits Amaryl: Mindenkinek van családja. In: Kovács Gusztáv-Vértesi Lázár (szerk): Család és fenntarthatóság. Szociáletikai tanulmányok. Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, Pécs, 2013, 80.
[3] Czine Aliz: Az asszisztált reprodukciós eljárások kapcsán felmerülő kárigények. Themis, 2015/június, 63.
[4] A teljesség igénye nélkül: in vitro fertilizáció, embrió visszaültetés, embrióátültetés. Lásd bővebben: Bodnár Béla-Bodnár Zoltán: Lehet-e az anya személye kérdéses? Adalékok az in vitro fertilisatio és embryo transfer jogi szabályozásához de lege ferenda. Magyar Jog, 1985/12. szám, 1088-1099.
[5] Navratyil Zoltán: Az asszisztált reprodukciós eljárások a jogi szabályozás tükrében - különös tekintettel az in vitro embrió helyzetére. Debreceni Jogi Műhely, 2005. évi különszám. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/otdk_kulonszam/az_asszisztalt_reprodukcios_eljarasok_a_jogi_szabalyozas_tukreben_kulonos_tekintettel_az_in_vitro_embrio_helyzetere/ (2019. július 13.)
[6] Weiss Emilia: A származás megismeréséhez való jog és e jog korlátai. Jogtudományi Közlöny, 2002/1. szám, 1.
[7] Ádám Antal: Az értékek pluralitása és versengése. In: Jog-értékek-erkölcs. Acta Humana Studiosorum. Emberi Jogok Központja Közalapítvány, Budapest, 2006, 54-55.
[8] Fazekas Ágota: A gyermeki jogok érvényesülésének új tendenciái a családjogban. Családi Jog, 2016/2. szám, 1.
[9] Fazekas Ágota: A gyermeki jogok érvényesülése az új Polgári törvénykönyv Családjogi könyvében. Pro Futuro, 2016/2. szám, 39.
[10] Az Egyezmény hazánkban a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvénnyel került kihirdetésre.
[11] 7. cikk 1. A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék.
[12] 8. cikk: Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog.
[13] Az Emberi Jogok Európai Bírósága igen gazdag gyakorlattal rendelkezik a vérségi származás megismerésének jogára vonatkozóan. Értelmezése szerint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog magában foglalja a vérségi származás megismeréséhez fűződő jogot, ennek deklarálására először az 1989-es Gaskin kontra Egyesült Királyság ügyben került sor. A teljesség igénye nélkül lásd: Gaskin kontra Egyesült Királyság (ügyszám: 10454/83), Mikulic kontra Horvátország (ügyszám: 53176/99), Ebru és Tayfun Engin Çolak kontra Törökország (ügyszám: 60176/00), Jäggi kontra Svájc (ügyszám: 58757/00), A.M.M kontra Románia (ügyszám:2151/10), Godelli kontra Olaszország (ügyszám: 33783/09). A következetes EJEB-gyakorlat a gyermek vérségi származása megismeréséhez fűződő jogának rendszerint elsőbbséget biztosít a szülő oldalán fennálló érdekekkel szemben, kivételnek tekinthető azonban pl. az Odièvre kontra Franciaország (ügyszám: 42326/98) és a Mandet kontra Franciaország (ügyszám: 30955/12) ügy.
[14] Rózsás Eszter: A gyermekjogok tartalma, érvényesülése és védelme. Doktori (PhD) értekezés, Pécs, 2008, 1.
[15] Gyet 7. § (4) Ha törvény másként nem rendelkezik, a gyermeknek a szülő felügyeleti joga megszűnése esetén is joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és - a vér szerinti család beleegyezése mellett - a kapcsolattartáshoz.
[16] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló 1995. évi XXXI. törvény.
[17] A jogintézmény gyökerei már a XIX. században megjelentek. Wenzel Gusztáv jogászgyűlés elé terjesztett indítványában - melyben a törvénytelen származású gyermekek jogi állapotának rendezését részben személyiségi jogokra alapította - hangsúlyozta, hogy a gyermek anya- és apakeresési joggal rendelkezik. Lásd: Wenzel Gusztáv: Néhány szó a törvénytelen származású gyermekek jogi állapotának rendezéséről. Jogtudományi Közlöny, 1870/43. szám, 303.
[18] Kőrös András: A gyermek vérségi származása megismeréséhez fűződő joga az új Ptk. Családjogi könyvében. In: Csehi Zoltán - Koltay András - Landi Balázs - Pogácsás Anett: (L)ex Cathedra et Praxis: Ünnepi Kötet Lábady Tamás 70. születésnapja alkalmából. Pázmány Press, Budapest, 2014, 389.
[19] Ptk. 4:2. § (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék.
[20] Ezen alapelv a gyermek érdekének védelme körében értelmezhető, s a Csjk. számos részlet-rendelkezésében is tükröződik, többek között a gyermek leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatainak megállapítására vonatkozó jogának (apaság, anyaság, vérségi származás kiderítése) tekintetében. Lásd bővebben: Barzó Tímea: A családok védelmének megjelenési formái a 2013-as Ptk. Családjogi Könyvében. In: Szalma József (szerk.): A magyar tudomány napja a Délvidéken 2013. Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, Újvidék, 2014, 245-246.
[21] Ptk. 4:2. § (3) Ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor is biztosítani kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel és korábbi családi kapcsolatait megtarthassa.
(4) A gyermeknek a saját családjában, illetve a családi környezetben nevelkedéséhez és a korábbi családi kapcsolatai fenntartásához fűződő jogát törvényben meghatározott esetben, kivételesen és a gyermek érdekében lehet korlátozni.
[22] A részletszabályokért lásd: Ptk. 4:135. §.
[23] Somfai Balázs: Családjogi és/vagy gyermekvédelmi jogviszony. Családi Jog, 2013/4. szám, 32.
[24] Kőrös: i. m. 390.
[25] 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, 1990, 44, 45.
[26] 57/1991. (XI. 8.) AB határozat, 1991, 279.
[27] Alaptörvény XVI. cikk (1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.
[28] Ptk. 4:98. § Apai jogállást a) házassági kötelék; b) élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás (a továbbiakban: reprodukciós eljárás); c) apai elismerő nyilatkozat; vagy d) bírósági határozat keletkeztet.
Ptk. 4:179. § (3) A kapcsolattartásra - ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában nevelkedett - kérelmére feljogosítható a volt mostohaszülő, nevelőszülő, gyám és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíróság megdöntötte.
[29] 982/B/1998. AB határozat, 2006, 1155.
[30] Ptk. 4:113. § (1) b): Ha a bíróság az apasági vélelem megdöntése iránti keresetnek helyt ad, indokolt esetben, kérelemre azt a férfit, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában a sajátjaként nevelte, feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra.
[31] 879/B/1992. AB határozat, 1996, 401.
[32] Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.890/2012/4.
[33] BH 2011.104., EBH 2010.2228.
[34] Alaptörvény XVI. cikk (1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.
[35] Ptk. 4:147. § (1) A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni.
[36] Ez a gondolat ellentmond az Alkotmánybíróság érvelésében foglaltaknak, miszerint a vérségi származás megismeréséhez fűződő jog az alkotmányos gyermekvédelemi rendelkezésekből nem levezethető.
[37] EBH 2010.2228.
[38] Ptk. 4:115. § (1) A gyermek anyja az a nő, aki megszülte.
[39] Kúria Pfv.II.20.875/2013/7.
[40] BH 1993.233.
[41] A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. IV. törvény.
[42] Ptk. 2:42. § (2) Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.
[43] Lábady Tamás: Az emberi személy az új Polgári Törvénykönyvben. Iustum Aequum Salutare, 2015/3. szám, 142.
[44] Budapest Környéki Törvényszék 12.P.20.880/2011/11.
[45] Ptk. 2:43. §.
[46] Fővárosi Ítélőtábla 1/2013. számú Polgári Kollégiumi vélemény.
[47] Lásd például: Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.492/2013/3., Kúria Pfv.IV.21.003/2014/4., Budapest Környéki Törvényszék 12.P.20.880/2011/11.
[48] Ptk. 2:42. § 1. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való - bármilyen módon, illetve eszközzel történő - kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.
[49] A relatív személyjogok kategóriájának hazai jogtudományba történő bevezetése Meszlény Artur nevéhez fűződik. Relatív azért, mert a jogosultság nem fordul minden harmadik személy ellen a jogtalan ingerentia abbahagyására, hanem bizonyos személyek ellen, meghatározott magatartás tanúsítására irányul. Lásd bővebben: Meszlény Artur: Magánjog-politikai tanulmányok. Különös tekintettel a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetére. Pátria, Budapest, 1901, 39. Meszlény elméletével párhuzamban Törő Károly is hangsúlyozza, hogy az embernek vannak olyan kapcsolatai, melyek közvetlenül befolyásolják a személyiség megvalósulását, érvényesülését, ezért relatív szerkezetű személyiségi jogviszonyt keletkeztetnek egyedileg pontosan meghatározott két vagy több személy között. Sajátos - relatív szerkezetű - személyiségi jogviszony jön létre például a házastársak, valamint a szülő és a gyermek között. Ezen jogviszonyoknál a kölcsönösség a jogviszony tartalmának közvetlen meghatározója: a jogviszonyban részt vevő feleket elsődlegesen illetik, illetve terhelik kölcsönös jogok és kötelezettségek, részben pozitív, részben pedig negatív tartalommal. Lásd bővebben: Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979, 43-44.
[50] Az emberi méltóság védelmével összefüggésben lásd: Ptk. 2:42. § (2) bekezdés. A per az 1959-es Ptk. hatálya alatt került lefolytatásra, így a felperes az 1959-es Ptk. 76. §-ra hivatkozott.
[51] Kaposvári Törvényszék 19.P.20.425/2013/3.
[52] Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.492/2013/3.
[53] Kúria Pfv.IV.21.003/2014/4.
[54] Az Alkotmánybíróság felfogása szerint a személyiség szabad kibontakoztatásához fűződő jog az emberi méltóság jogának egyik aspektusa. Lásd: 8/1990. (IV. 23.) AB határozat , 1990, 44.
[55] Pécsi Törvényszék P.21.164/2016/25.
[56] Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.21.229/2017/5-II.
[57] Fővárosi Ítélőtábla Pf.32.20190/2019/08.
[58] Ptk. 2:42. § (3) Nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult.
[59] A hatályos Ptk. alapján: sérelemdíj.
[60] Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.P.21.552/2010/35.
[61] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.241/2011/3.
[62] Kúria Pfv.III.21.819/2011/6.
[63] Ptk. 2:42. § (2), 1959-es Ptk. 75. § (1), 76. §.
[64] Pest Megyei Bíróság 12.P.28.145/2004.
[65] Fővárosi Ítélőtábla 2Pf.21.545/2008/6.
[66] Kúria Pfv.IV.21.171/2009/4.
[67] Lásd: Ptk. 6:579. §.
[68] BH 2011.4.104.
[69] Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.241/2011/3.
[70] A becsület és jóhírnév védelmével összefüggésben lásd: Ptk. 2:45. §. A bíróság - a per lefolytatása alatt hatályos - 1959-es Ptk. 75. § (1), 78. § (1) és (2), valamint 84. § (1) bekezdését vizsgálta.
[71] Budapest Környéki Törvényszék 27.P.20.848/2017/22.
[72] Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.191/2019/8-II.
[73] Budapest Környéki Törvényszék 12.P.20.880/2011/11.
[74] Székesfehérvári Törvényszék 27.P.20.922/2011/37.
[75] Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.436/2013/6.
[76] Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 3. cikke rögzíti a gyermek legjobb érdekének elvét, az egész dokumentumot meghatározó alapvető szemléletet megfogalmazva. Lásd bővebben: Barzó Tímea: A gyermek érdekének védelmét erősítő családjogi alapelv érvényesülésében felmerülő ellentmondások. Opuscula Civilia, 2017/2., 2-15.
[77] Barzó Tímea: A családjog alapelvei és érvényesülésük nehézségei. Miskolci Jogi Szemle, 2017. évi különszám, 46.
[78] Ptk. 4:2. §.
[79] Ptk. indokolás (Negyedik rész, X. cím, X. fejezet).
[80] Nyíregyházi Törvényszék 2.Pf.21.200/2015/4.
[81] Kúria Pfv.II.20.936/2016/3.
[82] 2018. évi LIII. törvény 7. § (1) Mindenkinek joga van arra, hogy magánéletét fokozott védelem illesse meg, és azt más előtt csak saját akaratából vagy törvényben meghatározott esetben fedje fel.
[83] 2018. évi LIII. törvény preambuluma.
[84] 2018. évi LIII. törvény 2. § (1) bekezdés.
[85] Ptk. 2:43. § b): A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése.
[86] Veszprémi Törvényszék 5.P.20.905/2017/14.
[87] Győri Ítélőtábla Pf.I20.159/2018/5.
[88] Navratyil (2005): i. m.
[89] Az asszisztált reprodukciós technikák a szülőség fogalmát sok tekintetben differenciálták, így számos olyan lehetőség képzelhető el, mely korábban biológiailag egyértelműen kötött volt. A meddőség ellen kimunkált forradalmian új technikák nyomán olyan helyzet alakult ki, mely alapján a genetikai szülő és a gyermeket ténylegesen felnevelni szándékozó szülő személye nem feltétlen esik egybe. Napjainkban e differenciálódásnak egy további stádiuma figyelhető meg a béranyaság és a dajkaanyaság dilemmájában, ami a mesterséges megtermékenyítési eljárások között a leghevesebben vitatott módszer. Korábban a jog számára kétségtelen volt, hogy azt a nőt kell anyának tekinteni, aki megszüli a gyermeket, azonban a pótanyaság térnyerésével ezen tétel is átformálódni látszik, s alapvető - pusztán biológiai alapon nehezen megválaszolható - kérdésként merül fel, hogy mi teszi az anyát anyává, az apát pedig apává? Lásd bővebben: Navratyil Zoltán: Az anyaság útvesztői. A dajkaanyaság és béranyaság rejtelmei a jogi szabályozásban, különös tekintettel az Egyesült Államokra. Iustum Aequum Salutare, 2010/3. szám, 189-226.
[90] Lábady Tamás: Alkotmányjogi hatások a készülő Ptk. szabályaira. Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/2. szám, 19.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, DE ÁJK.
Visszaugrás
