Napjainkban a gyermek érdekének és jogainak fokozottabb érvényesülése figyelhető meg mind nemzetközi, mind európai, mind hazai viszonylatban egyaránt. Ezt támasztja alá egyrészről az, hogy az elmúlt időszakban számos, a gyermeki jogokat előtérbe helyező, univerzális, európai uniós és nemzeti jogforrás született többek között a családi jog vonatkozásában. Másrészről nemcsak a jogalkotásban, hanem a jogalkalmazás területén is megfigyelhető a gyermeki jogok és érdekek fokozottabb garantálása. Ez az új tendencia többek között a gyermek, a család és a szülői partnerkapcsolat szerepének változása, valamint a családjogi jogviszonyok nemzetközivé válása mentén érhető tetten.
E tanulmányban néhány olyan új tendenciát mutatok be, amelyek az utóbbi időszakban a gyermeki jogok érvényesülése terén jelentkeztek. E körben elsőként ismertetem a családjog vonatkozásában a gyermeki jogokra vonatkozó legújabb jogalkotási mechanizmusokat, jogforrásokat és dokumentumokat. Ezt követően a jogalkalmazás oldaláról elemzem a gyermeki jogok érvényesülésének új tendenciát. Így egyrészről az európai és a nemzetközi trendek alapján a hazánkban megvalósult néhány eredmény, különösen a gyermekbarát igazságszolgáltatás és a közvetítői eljárás, valamint e jogintézmények szerepe és a gyermeki jogokra gyakorolt hatása kerül ismertetésre. Másrészről a családjogi bíráskodás néhány külföldi modelljének szemléltetésével mutatok rá arra, hogy a családjogot érintő jogalkalmazás vonatkozásában milyen lehetséges új tendenciák figyelhetőek meg. Végül azt vizsgálom, hogy e külföldi modellek kedvező tapasztalatait a magyar jogalkalmazás milyen módon hasznosíthatná.
A határon átnyúló családjogi viszonyok egyre növekvő száma azt eredményezte, hogy - különösen az Európai Uniót tekintve - a jogharmonizációs törekvések felerősödtek, amelyek érintették a jogalkotási szintet, de ugyanúgy az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának a gyakorlatát is.[1] Így egyrészről az Európai Unió egyes jogi aktusok létrehozásával különösen azokra a helyzetekre fókuszál, ahol beavatkozásra van szükség: például a felek a házasságot felbontják, és a gyermekkel kapcsolatban rendezni kívánják a szülői felügyelet, a kapcsolattartás és a gyermektartás kérdését. Ennek alapján jött létre többek között az egyes családjogi jogviszonyokra (házassági kötelék megszüntetése, a házastársak kötelék megszüntetése nélküli különválása, szülői felelősség) irányadó 2201/2003/EK rendelet[2] (Brüsszel IIa. rendelet), továbbá a tartással kapcsolatos ügyekre vonatkozó 4/2009/EK rendelet[3]. E rendeletek - tárgyi hatályukat tekintve - többek között a szülői felügyeleti joggal, a kapcsolattartással, illetve tartási kötelezettséggel kapcsolatos eljárási kérdéseket rendezik, amelyekben a gyermek jogai és érdekei fokozottan érvényesülnek. Így például a gyermektartáshoz, valamint kapcsolattartáshoz való joga érvényesülni tud abban az esetben is, amikor a gyermek egyik szülője külföldön él, illetve dolgozik. Ezen túlmenően számos európai uniós dokumentum a gyermeki jogok fokozottabb érvényesülését fejezi ki. E körben kiemelendő az Európai Unió Gyermekjogi Ütemterve,[4] amely a gyermeki jogok előtérbe helyezését szorgalmazza konkrét uniós gyermekvédelmi, gyermekjogi fellépések révén. E fellépések közé tartozik különösen a gyermekbarát igazságszolgáltatás előremozdítása, a szülői felelősségre vonatkozó határozatok elismerését és végrehajtását elősegítő jogszabályok felülvizsgálata, valamint a gyermek megfelelő tájékoztatáshoz, illetve véleménynyilvánításhoz való jogának garantálása.
Továbbá az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata révén az európai családi jog, és az e területet érintő gyermeki jogok is fokozottabb szerephez jutnak. Az Európai Unió Bíró-
- 1/2 -
ságának ítélkezési gyakorlata a családjog vonatkozásában különösen az előzetes döntéshozatali eljárások folytán formálódott, míg az Emberi Jogok Európai Bírósága az Emberi Jogok Európai Egyezmény[5] 8. cikkében garantált magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog vonatkozásában munkálta ki a családjogi vonatkozású, azonban gyermeki jogokat is magában foglaló gyakorlatát (szülői felügyelet, kapcsolattartás, gyermektartás, örökbefogadás, származás-megállapítás stb.)
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2010. november 17. napján fogadta el és 2011. február 15. napján hirdette ki a Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló Iránymutatást (a továbbiakban: Iránymutatás), amelynek célja, hogy a gyermek szerepének, véleményének, szükségleteinek figyelembevétele nagyobb hangsúlyt kapjon a hatósági eljárások során. Az Iránymutatás a gyermekbarát igazságszolgáltatást olyan igazságszolgáltatási rendszerként írja le, amely garantálja, tiszteletben tartja és hatékonyan érvényre juttatja a gyermekek jogainak védelmét, azok tiszteletben tartását és érvényesülését az eljárások során. Az Iránymutatás alapkövetelményként határozza meg a gyermek jogait az igazságszolgáltatásban, amelyek különösen: a tájékoztatáshoz való jog, a részvételhez való jog, a véleménynyilvánításhoz való jog, a meghallgatáshoz való jog, a vélemény figyelembevételéhez való jog (korára, érettségére, fejlettségi szintjére tekintettel), a képviselethez és a segítségnyújtáshoz való jog. Az Iránymutatás következtében Magyarország Kormánya a 2012. évet a gyermekbarát igazságszolgáltatás évének nyilvánította. Ugyanezen évben az alapvető jogok biztosa is a gyermekbarát igazságszolgáltatás témája köré szervezte éves munkáját, és vizsgálatot folytatott - a Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás elnevezésű gyermekjogi projekt keretében - többek között a gyermekbarát igazságszolgáltatásról, valamint a gyermeki jogok szerepéről a hatósági eljárásokban[6].
A gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulása érdekében mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás vonatkozásában intézkedések és előrelépések történtek. Így a gyermekbarát igazságszolgáltatás előmozdítása eredményezte többek között a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) azon módosítását[7] is, amely a kiskorú gyermek önálló perjogi státuszát (érdekeltként történő figyelembevételét) és a bíróság előtt történő meghallgatásának szabályait rendezi.
A gyermekbarát igazságszolgáltatás teljesülésének megfelelően a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) Családjogi Könyve (a továbbiakban: Családjogi Könyv) számos részletrendelkezésében rögzíti a gyermek véleménynyilvánításhoz, valamint a meghallgatáshoz való jogát. Emellett a Családjogi Könyvben - a korábbi családjogi szabályozáshoz képest - nagyobb hangsúlyt kap a gyermeknek az a joga, hogy az őt érintő döntések meghozatala során a szülőivel közösen dönthessen.
Végül a gyermek meghallgatáshoz való jogának fokozottabb érvényesülését biztosítja, hogy az Országos Bírósági Hivatal a "Gyermekbarát igazságszolgáltatás" elnevezésű program keretében az ország több bíróságán gyermekmeghallgató szobákat hozott létre, ahol a 14. év alatti kiskorú gyermekek meghallgatása speciális, az ő igényeik szerint kialakított környezetben zajlik. Ugyanis a családjogi perek érzelmektől fűtött eljárások, amelyekben a legnagyobb trauma a gyermeket éri, akiért a "harc" folyik. Az elfogult szülők vitája között a gyermek a véleményét gyakran nem tudja vagy nem akarja a bíróság elé tárni, így mindenképpen hasznos, hogy kizárólag az ő érdekeit szem előtt tartó környezetben hallgassák meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
