1.1. Az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmány-módosítással gyakorlatilag új Alkotmány lépett hatályba hazánkban, ami az államnak, a jognak és a politikai rendszernek a korábbitól gyökeresen különböző, új minőségét vezette be, azzal a meghatározásával, hogy "a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam". Alkotmányjogi értelemben ez a tartalma a "rendszerváltás" politikai kategóriájának. Vagyis a jogállamivá és demokratikussá tett Alkotmány tette lehetővé, hogy a forradalmi rendszerváltás alkotmányos keretek között menjen végbe, ez alapozta meg, hogy Magyarországon megvalósulhatott "a jogállami forradalom" paradoxona.
Az 1989. évi magyar Alkotmány-revízió - és annak legjelentősebb, 1990. évi módosítása is - alapul vette az európai alkotmányos demokráciák történelmileg kikristályosodott elveit és követelményeit. Ennek megfelelően - noha az Alkotmányszöveget mind politikai, mind szakmai alkotmányjogi alapon számos kifogás és kritika éri - a hatályos Alkotmány - mint az ország alaptörvénye - határozza meg a jogállami államszervezet alapvető intézményeit, ezek működésének fő szabályait, és ez tartalmazza az emberi és állampolgári jogokat, azok alapvető biztosítékaival együtt. Érvényesülése pedig az alkotmányosság garanciája.
Az alkotmányosságnak két összetevője van:
- az Alkotmány formális betartásának a követelménye, és az,
- hogy az Alkotmány értéktartalmának maradéktalanul érvényesülnie kell a teljes állam- és jogrendszerben, beleértve a jog megvalósulásának terrénumát, a jogviszonyokat is (Sólyom László: Alkotmányosság Magyarországon. Értékek és tények, in.: Nizsalovszky Endre Emlékkönyv, Bpest, 1994. 218. o.). Ezzel összhangban mondta ki a 11/1992. (III. 5.) AB határozat, hogy "A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. A jog számára a rendszerváltás azt jelenti, és jogi rendszerváltás kizárólag abban az értelemben lehetséges, hogy a jogállami Alkotmánnyal összhangba kell hozni, illetőleg . az új jogalkotást tekintve - összhangban kell tartani az egész jogrendszert. Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá. A jogállam megvalósulása folyamat. Az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen munkálkodni." (ABH 1992, 80).
Az alkotmányossággal kapcsolatos e felfogásban egymás mellett találjuk a jogállamiság német értelmezését, amely az állami szervek jogszerű működését követeli meg, és az angolszász rule of law koncepcióját, amely azt is felöleli, hogy a polgárok alkotmányos jogaik biztos tudatában vannak, s hogy élnek is velük. Bibliai nyelven szólva: az Alkotmánynak "lámpásként", azaz igazodási pontként kell irányt mutatnia az állami szervek működésének és az egész jogalkotásnak, másrészt "kovászként", mintegy belefolyva az állam és a társadalom szöveteibe, erjesztenie kell a jogállamiság eszméjét az állami és a társadalmi élet minden területén és a polgárok életében, azaz a magánautonómia viszonyaiban is. Önmagában a formális alkotmányosság, azaz az Alkotmány normáinak formális betartása tehát nem elég, hanem az Alkotmány egész értékrendjének át kell hatnia az állam és a társadalom működésének egészét, minden részterületén, és meg kell valósulnia a polgárok társadalmi interakcióiban, jogviszonyaiban.
1.2. A rendszerváltást megalapozó és elindító alkotmányreform létrehozta az Alkotmánybíróságot az Alkotmány autentikus értelmezésére, továbbá a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatára és az alkotmányellenes jogszabályok megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság már korai határozataival világossá tette, hogy bármely politikai és jogalkotói törekvés kizárólag az Alkotmány keretei között valósítható meg, azaz működésének első perceitől kezdve nem hagyott kétséget az iránt, hogy keletkezési idejétől függetlenül minden hatályos jogszabálynak az Alkotmánnyal összhangban kell állnia, az Alkotmánynak meg kell felelnie, éspedig nemcsak formálisan, hanem inplicite hordozva annak értéktartalmát is.
Az Alkotmánybíróság - fennállásának tíz éve alatt - az Alkotmány valamennyi rendelkezését már értelmezte, határozataiban az alaptörvény minden paragrafusához fűzött magyarázatot, az Alkotmány formális normáinak autentikus szövegtartalmat adott. Ennek során az Alkotmánybíróság figyelembe vette a külföldi alkotmánybíróságok, az amerikai Supreme Court és az Európai Emberi Jogi Bíróság, mindenekelőtt Strasbourg joggyakorlatát. Az Alkotmánybíróság ezzel tudatosan törekedett arra, hogy részese legyen az európai emberi jogi jogharmonizációnak, egy alkotmányjogi jus commune kialakításának. Ennek során az Alkotmánybíróságot a teljes "európai lehorgonyzás" sürgős szándéka vezette, a már kikristályosodott európai jogállami értékek és elvek tekintetében úgy járt el, mint a római jog recepciója idején a római jogot átvevő és befogadó államok. Mindezekkel azonos súllyal támaszkodott ugyanakkor a hazai értékekre és hagyományokra, a hazai jogászság és jogtudomány felkészültségére.
1.3. Ebben az összefüggésben szükséges kiemelni, hogy az Alkotmány egyes rendelkezései normatartalmának kibontásakor az Alkotmánybíróság tevékenységében erőteljesen munkált a polgári jog szelleme. Nemcsak azért, mert az alapító alkotmánybírák többsége civiljogász volt, hanem mert a kontinentális országok többségében, így hazánkban is a klasszikus magánjog finomságában, kidolgozottságában - egész dogmatikájában - messze megelőzi a közjogot. Így a klasszikus magánjogi dogmatikának a befolyása az Alkotmánybíróság gyakorlatára ez ideig a kortársi alkotmányos kultúra recipiálásával legalábbis egyenértékű volt, amely a közjog- magánjog dichotómiája helyett inkább az átfedést, a szoros koherenciát állítja előtérbe az egész hazai jogrendszerben.
Ennek a ténynek gyakorlati jelentőséget a magánjog újrakodifikálása során az ad, hogy mind azok a klasszikus magánjogi intézmények, elvek és tételek, amelyek alkotmányértelmezésként és alkotmány-magyarázatként az Alkotmánybíróság gyakorlatában eddig már megjelentek, mintegy az Alkotmány autentikusan értelmezett szövegtartalmává váltak, így ezek az állam tevékenységére és jogalkotási folyamatára éppen úgy irányadóak, mint azok az alkotmányi tételek, amelyeket az Alkotmánybíróság kizárólag közjogi tartalommal töltött meg.
Számos más lehetőség közül ehelyütt példaként idézzük az Alkotmánybíróság 32/1991. (VI. 6.) AB határozatát, amely a rebus sic stantibus clausula analógiájára határozta meg azokat a feltételeket, amelyek mellett magánjogi jogszabály megváltoztathatja fennálló szerződések tartalmát (ABH 1991, 135-136). Ez a kodifikáció szempontjából azt jelenti, hogy a kódex enyhébb kondíciók mellett alkotmányosan nem teheti lehetővé a szerződési autonómiába való beavatkozást, mert az Alkotmánybíróság a kivételes szerződésmódosítás lehetőségének az Alkotmány alapján alkotmányos tartalmat adott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
