A közjegyzők és közvetítők funkciójának elhatárolását azért is tartom vizsgálatra érdemesnek, mert - alaposabb ismeretek hiányában - a tevékenységükre vonatkozó szabályok által mutatott hasonlóságok miatt joggal merülhet fel az a kérdés, hogy vajon mi szükség lehet a közvetítőre a közjegyzői eljárások során, mondván: a közjegyző "ugyanazt" teszi például a hagyatéki eljárás során, mint a közvetítő; illetve a közjegyző legfontosabb feladata az, hogy tevékenysége során (jog)viták kialakulását igyekezzen megelőzni, így konfliktus nemléte esetén semmiféle igény sem merülhet fel mediátor közbenjárása iránt.[2]
A közvetítői eljárás Hazánkban - annak ellenére, hogy kb. tíz éve törvény szabályozza - még nem eléggé közismert jogintézmény. Az azonban, hogy a jogászság ismerje, kiemelten fontos, hiszen az igazságszolgáltatáshoz való kapcsolata lényegi, egyértelműen a modern peres eljárások hibáinak és hiányosságainak a kiküszöböléséhez, valamint csökkentéséhez járulhat hozzá, akárcsak a közjegyzői tevékenység, amely szintén a peres igazságszolgáltatás terheinek minimalizálásán fáradozik.
A fentiek alapján, a két hivatás célját tekintve, nem fedezhetünk fel szembetűnő különbséget, azonban a kezükbe adott eszközök, azok alkalmazásának jogi háttere és szabályozása merőben eltér egymástól.
A tanulmány célja az volt, hogy a két szakma jellemzőit és gyakorlásának szabályait a kapcsolódó jogszabályok mentén, rendszerbe foglalva hasonlítsam össze annak érdekében, hogy kölcsönösen bepillantást nyerjenek egymás tevékenységébe; kitérve azon kapcsolódási pontokra, ahol valóban támaszkodhatnak egymás tudására. Ezzel párhuzamosan igyekeztem jelezni azt is, hogy melyek a közjegyző azon feladatkörei, amire nem feltétlenül lenne szükséges ráerőltetni a mediációs eljárás alkalmazását, mert ezáltal mind a közjegyzői nemperes eljárások célja, mind pedig a mediáció igazságszolgáltatást segítő
- 40/41 -
"gyorsabb, olcsóbb, egyszerűbb" jellemzői sérülnének. Mindezek végigtekintését követően pedig néhány olyan javaslatot szerettem volna megfogalmazni, melyek révén a közjegyzőség is hozzájárulhat a mediáció szélesebb körben történő megismeréséhez.
Jogszabály által meghatározott mind a közjegyzők, mind a közvetítők tevékenysége. A szabályozás tárgyának fontosságát kiemelve a jogalkotó törvényi szinten - a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényben (a továbbiakban: Ktv.), valamint a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényben (a továbbiakban: Kvtv.) - rendezte e két szakma gyakorlásának kereteit.[3]
Közös célként jelenik meg mindkét tevékenység tekintetében a permegelőző, perelhárító funkció. A Ktv. 1. § (1) bekezdésében kimondja, hogy a törvény közhitelességgel[4] ruházza fel a közjegyzőket - többek között - azért, hogy igyekezzenek a jogviták megelőzése érdekében eljárni. Ezzel párhuzamosan a Kvtv. 2. §-a arról szól, hogy a közvetítés tulajdonképpen nem más mint egy, a hivatkozott törvény alapján lefolytatott olyan eljárás, amely sajátos permegelőző, konfliktuskezelő és vitarendező célzattal bír. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a két definíciót - és kizárólag ezen meghatározásokból indulunk ki -, egy apró eltérést vehetünk észre: a közjegyzők és a közvetítők tevékenysége a konfliktus különböző létszakaszaihoz kapcsolható. A közjegyzők esetében a fent hivatkozott jogszabályhely alapján a vita még nem jött létre, tehát azon kell fáradozni, hogy azt megelőzzék; a közvetítők vonatkozásában pedig a konfliktusból eredő, már létrejött vitát kell kezelni vagy lehetőség szerint feloldani.[5] Ábrával szemléltetve a fentieket:
| vita kialakulása előtt (konfliktus már fennáll) | vita fennálltakor | vita megszűnésekor |
| közjegyző (közvetítő) | (közjegyző) közvetítő | (közjegyző) közvetítő |
- 41/42 -
A közjegyzők és a közvetítők hivatásának is az adja az egyik alapját, hogy az előttük megjelent ellenérdekű felek konfliktusának, vitájának megoldása illetve feloldása során, kötelesek a konfliktushoz objektíven közelíteni és a felek irányában részrehajlás nélkül, pártatlanul lefolytatni az adott eljárást. Ezt mondja ki a Ktv. 1. § (1) bekezdése, miszerint a közjegyzők a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást kell, hogy nyújtsanak. A közvetítőnek pedig az a feladata a vonatkozó jogszabály 3. §-a szerint, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudásuk szerint működjenek közre a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában.[6]
A két foglalkozás mindennapokban történő gyakorlását etikai szabályok határolják körül, amelyek előírják azt, hogy a szóban forgó hivatásokat milyen értékek és elvek mentén végezzék az adott szakmai közösség tagjai. A közjegyzőkre vonatkozó rendelkezéseket a Magyar Közjegyzőség Etikai Szabálykönyve[7] azaz a Magyar Országos Közjegyzői Kamara 13. számú iránymutatása tartalmazza, a közvetítőkre vonatkozóan pedig a Közvetítők Európai Magatartási Kódexe határoz meg etikai szabályokat[8].
A két tevékenységet összeköti továbbá a bizalmi elem,[9] amely megnyilvánul az eljáró személyeket terhelő titoktartási kötelezettségben'" is. A két jogszabály megfogalmazása szinte azonos, azaz a Ktv. 9. § (1) bekezdése és a Kvtv. 26. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közjegyzőt/közvetítőt az eljárása során tudomására jutott adat és tény tekintetében titok-
- 42/43 -
tartási kötelezettség terheli és hogy e kötelezettsége a közjegyzői működésének/közvetítői tevékenységének megszűnése után is fennmarad.
Mindkét hivatás kizárólag a kapcsolódó jogszabályban meghatározott képzettségi és egyéb előírásoknak való megfelelés esetén végezhető, valamint mindkét szakma képviselőinek személyét nyilvántartás rögzíti. A közjegyzővé válás feltételeit a Ktv. 16. és 17. paragrafusai határozzák meg. Közjegyzővé az az országgyűlési képviselők választásán választható, magyar állampolgár nevezhető ki, aki egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, a jogi szakvizsgát letette, legalább 3 évi közjegyzőhelyettesi gyakorlatot igazol, a meghirdetett közjegyzői székhelyre[11] pályázatát benyújtja; majd a pályázatra beküldött dokumentumok és a szóbeli meghallgatás során szerzett pontszámok alapján felállított sorrend első három helyezettje közül az illetékes miniszter határozatlan időre kinevez. A 21. § (1) bekezdése szerint a közjegyző a kinevezését követő 3 hónapon belül a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke előtt esküt tesz. A közjegyzői irodák elérhetőségei és ügyfélfogadási idejük nyilvános, a www.mokk.hu internetes oldalon bárki számára hozzáférhetőek. A közvetítők[12] tekintetében a Kvtv. 5. § (1) bekezdése határozza meg azon feltételeket, melyek alapján a közvetítői tevékenység folytatását a miniszter - a 4. paragrafusban meghatározottaknak megfelelően, névjegyzékbe való felvétel útján - engedélyezi: így felsőfokú végzettséggel és a végzettség megszerzésétől számított, annak megfelelő legalább ötéves igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik, igazolja a miniszter rendeletében meghatározott közvetítői szakmai képzés elvégzését, büntetlen előéletű, nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, nem esik a vonatkozó vagy egyéb jogszabályban foglalt kizáró ok alá. A közvetítők névsora is nyilvános, bárki által megtekinthető a https://kozvetitok.kim.gov.hu/Kozvetitok oldalon.
Mind a közjegyzők, mind pedig a közvetítők működése felügyelet illetve ellenőrzés, azaz folyamatos kontroll alatt áll. A közjegyzői tevékenység felügyelete egyfelől a Ktv. 69. § (2) bekezdése alapján törvényességi szempontból valósul meg, melyet a közjegyző székhelye szerint illetékes törvényszék elnöke lát el. Ennek keretében elrendelheti a közjegyző tevékenységének kamarai vizsgálatát, valamint indokolt esetben fegyelmi eljárást kezdeményezhet. A fent hivatkozott paragrafus (3) bekezdése pedig a közjegyzők ügyvitelének, hivatali működésének és magatartásának rendszeres ellenőrzéséről szól, mely a területi elnökség feladata. A közvetítők vonatkozásában a Kvtv. 17. § (1) és (2) bekezdése fejti ki, hogy a közvetítők rendszeres és eseti ellenőrzésére az illetékes miniszter jogosult. Ezen eljárás megindítását a miniszter hivatalból rendeli el, vagy a közvetítői eljárásban érintettek kezdeményezhetik. Az ellenőrzés során a gyakorlatban a 18. § (1) bekezdése alapján a miniszter által kijelölt vizsgálóbiztos jár el, aki a tényállást felderíti és az ügyet döntésre előkészíti.
- 43/44 -
Mindkét hivatás gyakorlása során keletkezett iratokra vonatkozik az őrzési kötelezettség és másolat kiadmányozási kötelezettség. A közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 37/2003. (X. 29.) IM rendelet 50. § (1) bekezdése szerint a befejezett és további intézkedést nem igénylő ügyek iratait - amíg azok a bírósági irattárnak vagy a MOKK levéltárának átadásra nem kerülnek /ennek szabályairól a Ktv. 166. § (1) bekezdése szól/ - gondosan meg kell őrizni. A jogszabály meghatározza, hogy az őrzés céljára olyan helyiséget kell kialakítani, amely a tűzrendészeti szabályoknak megfelel, és ahol az iratokat szárazon lehet tartani, illetőleg ahol azokat veszély (állati vagy növényi kártevő stb.) nem fenyegeti. Szintén elsősorban a fent rögzített rendelet szabályozza[13] azt, hogy az ügy iratairól - kivéve, ha az iratról másolat adását jogszabály kizárja - hiteles vagy nem hiteles másolatot kik kaphatnak: a 13. § (1) bekezdése szerint tehát a közjegyző azon személyek részére adhatja ki a fenti iratokat, akik az adott ügyben irat betekintési joggal rendelkeznek. A Ktv. 166/A. § (1) bekezdése pedig a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elektronikus úton vezetett levéltáráról szól. Őrzési kötelezettség a közvetítőkre is vonatkozik, hiszen a Kvtv. 38. § (1) és (2) bekezdései szerint a közvetítő az eljárás megindítását igazoló nyilatkozatot, a létrejött megállapodást, vagy az eredménytelenül zárult eljárásról készített feljegyzést az eljárás befejezését követő 10 évig köteles megőrizni és a felek költségére - kérelmük alapján - a közvetítő az őrzési idő alatt az iratokról egyszerű másolatot adhat ki.[14]
A Kvtv. 35. § (3) bekezdése negatív megközelítésben bár, de összekapcsolja egymással a közjegyzői[15] és közvetítői tevékenységet[16]. A fent hivatkozott paragrafus összeférhetetlenségi szabályt határoz meg s kimondja, hogy ha a közvetítői eljárásban közjegyző vett részt közvetítőként, az eljárás során létrejött, írásba foglalt megállapodás alapján joghatás kiváltására alkalmas okiratot nem készíthet. Ezen szabály alapvető funkciója mindkét hivatás tekintetében a pártatlanság és objektivitás megőrzése érdekében született, s igyekszik a közjegyzők és a közvetítők irányába vetett bizalmat erősíteni. Ehelyütt jegyezném meg, hogy bár a bírók és a közjegyzők számára is jogszabály által biztosított lehetőség van a közvetítői tevékenység végzésére, véleményem szerint nem a bírók és a közjegyzők feladata a vitás felek közötti mediációs eljárás levezetése. E két jogászi hivatás feladata és felelőssége mindössze abban állna, hogy felismerve a mediációra alkalmas ügyeket, közvetítőhöz tereljék a feleket s nem az, hogy ők maguk médiáljanak,
- 44/45 -
hiszen a jogi és a mediációs tevékenységet nem fogják tudni elhatárolni a közvetítést még kellően nem ismerő ügyfelek.[17]
Az eljárás lefolytatásának helyszíne tekintetében mindkét foglalkozás gyakorlása elsődlegesen a hivatali helyiséghez kötődik, azonban a Ktv. az illetékességi szabályok között, a 12. § (4) bekezdésében szabályozza azt, hogy a közjegyző illetékességi területén helyszíni eljárást folytathat, azaz tevékenységét hivatali helyiségében és azon kívül is jogosult végezni.[18] A Kvtv. 28. § (3) bekezdése szintén lehetőséget kínál arra, hogy a közvetítő a "megbeszélést" a névjegyzékben a közvetítői tevékenység folytatására megjelölt helyiségében vagy más, a felek számára elfogadható helyen tartsa. A bírósági közvetítésre pedig általában a bíróság épületében ezen célra fenntartott helyiségben, vagy igazságügyi szolgálatok irodáiban kerül sor.[19]
Fontos kapcsolódási pont, hogy az eljárások megindításakor mindkét szakember köteles a feleket kioktatással, tájékoztatással[20] ellátni: a közjegyző a hagyatéki tárgyalás megnyitása után az anyagi jellegű nyilatkozatok megtételére vonatkozó szabályok, a hagyatéki leltár és kapcsolódó iratok ismertetését követően kioktatja a megidézetteket az öröklés és azzal összefüggésben felmerülő jogszabályok kapcsolódó rendelkezéseiről. Fizetési meghagyásos eljárásban a közjegyző az erre irányuló kérelmet kibocsátja - kézbesíti azt a kötelezett részére -, valamint kioktatással látja el az érintettet a jogkövetkezményekre vonatkozóan;[21] végül a közjegyző ezen kötelezettsége okiratszerkesztő tevékenysége kapcsán is megjelenik.[22] A tájékoztatási kötelezettség a közvetítőt is terheli, hiszen a Kvtv. 30. § (1) bekezdése alapján az első közvetítői megbeszélésen a vitás feleket
- 45/46 -
informálnia kell az eljárás menetéről és lényegéről.[23] Mindkét tevékenység gyakorlása során szükséges tehát, hogy a szakemberek ismertessék a(z) (ügyfelekkel az adott eljárást és annak főbb szabályait.
Az ügyfelek részére adható tanácsok tekintetében a Ktv. 1. § (2) bekezdése akként fogalmaz, hogy a közjegyző a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban -a felek esélyegyenlőségének biztosításával - kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében. Ahogy azt a törvény kapcsolódó passzusa jelzi, klasszikus jogi tanácsadást[24] a közjegyzők nem végezhetnek. A közvetítőkről szóló törvény 3. §-a a tanácsadás tekintetében a következőket rögzíti: a közvetítő feladata az, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában. E paragrafus egyértelműen utal a közvetítői tevékenység lényegére, azaz a konfliktus különböző kommunikációs technikákkal történő feloldására, melyhez a közvetítő anélkül igyekszik hozzásegíteni a vitás feleket, hogy bármilyen tanácsot adna vagy megoldási javaslatot tenne.[25]
Végül a két hivatás közös célját emelném ki, amely - bár más eszközökkel, de - nem más mint a viták megelőzésének, feloldásának és megszüntetésének elősegítése.
A két hivatás funkciójának taglalásakor már utaltam arra az alapvető különbségre, hogy "a közjegyzők az állam igazságszolgáltató tevékenységének részeként jogszolgáltató
- 46/47 -
hatósági tevékenységet, mint közhatalmi tevékenységet (...) végeznek."[26] A közjegyzőkkel szemben a közvetítők feladata nem kapcsolódik közvetlenül a jogérvényesítés folyamatához és tevékenységükhöz nem tapad állami kényszer alkalmazása. Többek között ez áll a közjegyzői és közvetítői tevékenység eltérő vonásainak hátterében.
A jogszabályelemzés során elsődleges fontosságú szempont az illetékesség kérdése, mellyel kapcsolatban nem találunk rendelkezést a Kvtv.-ben, hiszen az egyértelműen a közvetítés önkéntes mivoltát és a közvetítőválasztás szabadságát hiúsítaná meg. A fentiekkel ellentétben, szinte minden klasszikus nemperes eljárás tekintetében törvényben rögzített illetékességi szabályok határozzák meg az eljáró közjegyző személyét: így például a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 4. és 5. §-a, az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 4. §-a, vagy a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 8. § és 9. § (2) bekezdése.
Szintén eltérő a két eljárás lefolytatására vonatkozó szabályok kötöttsége. Míg a közjegyző tevékenységét szigorú anyagi és eljárásjogi szabályok határolják be, addig a Kvtv. csupán a mediációs eljárás kereteit adja meg, és ezen határok között a vitás feleknek lehetőségük van arra, hogy rugalmasan oldják fel konfliktusukat.[27]
Alapvető különbsége a közjegyző és a közvetítő tevékenységének az eljárások lefolytatásának alapja. A közjegyzővel, mint jogásszal szemben, a közvetítő szerepe nem abban áll, hogy az ügyfelek részére jogilag korrekt megoldási lehetőségeket nyújtson hanem az, hogy elindítsa és kordában tartsa vitás felek közötti kommunikációt. A konfliktus feloldása alapvetően az érdekeken, és az azok mögött rejtőző érzelmeken nyugszik, ezért a felek közötti megállapodást nem a jogszabályok határozzák meg.
A közjegyzői nemperes eljárások és a mediációs folyamat létszakaszait követve, először a felek részvételének kötelező illetve önkéntes voltát kell vizsgálni. Ahogy azt a Kvtv. 2. §-a kiemeli, a közvetítés célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján, közvetítő bevonása mellett megállapodás létrehozása. Főszabály szerint a közvetítés alapja az, hogy az ellenérdekű felek az eljárásban mindenféle külső nyomás, kényszer megléte nélkül vegyenek részt, hiszen a kompromisszum csak kommunikáció és a megoldás megtalálására való hajlandóság léte esetén alakítható ki. Újdonságként jelenik meg a hazai szabályozásban a Ptk. 4:172. paragrafusában szabályozott kötelező mediáció lehetősége a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben, mely szerint indokolt esetben a bíróság kötelezheti a szülőket közvetítői eljárás igénybevételére a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködés közös kidolgozása érdekében.[28]
- 47/48 -
A közjegyzői feladat- és hatáskör rendkívül széles spektrumú, azonban a nemperes eljárások javát kitevő hagyatéki eljárásokban és fizetési meghagyásos eljárásokban a felek -többnyire - kénytelenek részt venni. A "javasolt részvétel" alól kivételt a közjegyző okiratszerkesztő tevékenysége jelenthet, hiszen a szerződési szabadság elvét szem előtt tartva a felek a közjegyzői okirat aláírása előtt bármikor kijelenthetik, hogy nem kívánnak egymással szerződni vagy egyoldalú kötelezettségvállalást tenni.
Ehhez kapcsolódó szempont a felek "tárgyaláson" való személyes megjelenésének kérdése. A közjegyző tevékenységei közül a hagyatéki eljárást kiemelve, a Hetv. 57. § (1) bekezdése szól arról, hogy az idézésnek az öröklésben érdekeltek részére történő kézbesítésekor, mire vonatkozóan kell figyelmeztetést tartalmaznia: így például a közjegyző tájékoztatja a megidézetteket, hogy ha szabályszerű idézése ellenére valaki a tárgyaláson nem jelenik meg - és meghatalmazottal sem képviselteti magát -, ez a hagyatéki tárgyalás megtartását és a végzés meghozatalát nem akadályozza; továbbá a Hetv. 67. § (1) bekezdése is kimondja, hogy a szabályszerűen megidézett érdekelt távolmaradása a hagyatéki tárgyalás megtartását és a határozathozatalt nem akadályozza. Legyen szó azonban fizetési meghagyásos eljárásról, egyéb nemperes eljárásokról vagy a közjegyző okiratszerkesztő tevékenységéről, az érdekelt - főszabály szerint - megfelelő meghatalmazással képviseltetheti magát.[29] A fentiekkel ellentétben a Kvtv. 29. paragrafusa szerint, amennyiben a felek bármelyike az első közvetítői megbeszélésen személyesen nem jelenik meg, a közvetítő az eljárást nem indítja meg. Ez utóbbi eljárásban különösen fontos a felek személyes jelenléte, hiszen míg a közjegyző előtti eljárásokban a felek jogait erőviszonyainak kiegyenlítése érdekében a jog és annak alkalmazója a közjegyző védi, addig a közvetítői eljárás során a vitás felek érdekeit és érzelmeit kizárólag az érintettek képesek kifejezni és oltalmazni.
Az eljárás lezárását vizsgálva is eltérések mutatkoznak a közjegyző és a közvetítő tevékenysége között. A közjegyző okiratszerkesztő tevékenysége során a Ktv. 112. §-ában meghatározott konjunktív feltételeknek megfelelő végrehajtható ügyleti okiratot alkothat, mely alapján közvetlenül végrehajtásnak van helye. A hagyatéki eljárás illetve - a fizetési
- 48/49 -
meghagyásos eljárás kivételével - egyéb nemperes eljárásai során pedig olyan végzések születnek, melyek alaki jogerővel rendelkeznek. Ezen eljárások során, bár a felek a határozatokat tartalmuk tekintetében befolyásolhatják, a végzések a jog és a közjegyző jogszabályi keretek között megengedett rugalmassága alapján születnek meg. A közvetítő ezzel szemben a mediációs ülés végén arra hívja fel a vitás feleket, hogy ők maguk alkossanak meg egy olyan megállapodást, amelynek az önkéntes végrehajtására is képesek lesznek. Ebben az esetben tehát a feleket mindössze a saját és a másik fél kompromisz-szumkészsége köti, vagyis a felek közös döntésének végrehajtása jogi szempontból nem biztosított. Az egyezség betartásának egyetlen garanciája a felek egymásnak tett kölcsönös ígérete. Különböző álláspontok vannak a tekintetben, hogy a mediációs ülés eredményeképpen létrejött megállapodást érdemes lenne-e ügyvéd által ellenjegyzett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy esetleg közokiratba foglaltatni.[30] A közvetlenül végrehajtható közokiratok tekintetében egyesek úgy vélekednek, miszerint ez a mediáció "öngyilkossága" lenne, hiszen az egész eljárás az önkéntesség szellemében zajlik, a megállapodás kikényszeríthetőségének lehetősége azonban bizalmatlanságot sugallna. Mások szerint "az önkéntesség az egyezség létrehozásáig tartó folyamat során lényeges elsősorban, de ez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy az önkéntesen létrehozott egyezséget kvázi biztosítsák a felek egy végrehajtható okirattal, legalább komolyan veszik azt."[31], [32] Véleményem szerint ez a kérdés egyrészt a felek hozzáállásának függvénye: vannak akiket az nyugtat meg, ha a megállapodás valamelyik fenti okirati fajtára vonatkozó szabályok által támasztott kritériumoknak megfelel[33] (az önkéntesség itt sem vész el, hiszen szabad akaratukból fordulnak közjegyzőhöz, ha közokiratba kívánják foglaltatni megállapodásukat), s vannak akik azt vallják, hogy a dokumentum jogi hordereje nem mérvadó, mivel nem teljesítés esetén az eredmény tulajdonképpen ugyanaz: bírósági peres út és/vagy végrehajtás. Másrészt, ha a megállapodás a végrehajthatóság mindegyik kritériumát tartalmazza, én nem látom akadályát a megállapodások közokiratba foglalásának. Ehhez hasonlóképpen, ha a bírósági közvetítés eredményeként létrejött megállapodás a jogszabályoknak megfelel, azt az eljáró bíró egyezségként jóváhagyja és az végrehajthatóvá válik.
- 49/50 -
Ez alapján, a közjegyző által közokiratba foglalt és a bíró által egyezségként jóváhagyott mediációs megállapodás mindegyikéhez végrehajthatóság kapcsolható, azzal a garanciával, hogy azokat jogvégzett szakember tekintette át.[34] Kérdésként merülhetne fel az, hogy amennyiben a felek ragaszkodnak a közöttük létrejött mediációs megállapodás közjegyzői okiratba foglalásához, azonban a közjegyző felhívja a figyelmüket arra, hogy ez a szándékuknak és így a közokiratok által megkívánt végrehajthatósági feltételeknek nem felel meg, akkor gyakorlatilag a mediációnak mi volt az értelme. Figyelemmel arra, hogy a Kvtv. nem zárkózik el a mediációs megállapodás módosításától, a felek akár saját maguk, akár a mediátor segítségével megváltoztathatják a dokumentum tartalmát akként, hogy az a közokirati végrehajthatóságnak megfeleljen.
Az eljárási határidők tekintetében fontos kiemelni, hogy mind a közjegyzőt, mind pedig a közvetítőt kötik a jogszabályban meghatározott határidők. E kötöttség azonban eltérő mértékben jelenik meg a két hivatás gyakorlása során. A közjegyző részére - főbb tevékenységi köreit tekintve - a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény, fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény, az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény állapít meg határidőket. A nemperes eljárások során a határidők betartása azért is különösen jelentős szempont, mert ezen eljárások egyik célja az elhúzódó peres eljárások számának csökkentése és ezáltal a terhek megosztása a bíróságok és más igazságszolgáltatási funkciót gyakorló hatóságok, így a közjegyzőség között. A Kvtv. 35. § (1) bekezdés d) pontja szerint a közvetítői eljárás befejeződik a felek eltérő megállapodása hiányában a részvételről szóló beleegyezési nyilatkozat aláírásának napjától számított négy hónap elteltével. A jogszabály tehát diszpozitív módon szabályozza a közvetítésre szánható időt. A négy hónapos időtartam inkább egy, a tapasztalatokból levezethető javaslat, ugyanis a szakemberek szerint a tárgybeli üléseket sem szabad a végletekig húzni, mert a felek egyszerűen kiüresedhetnek és motivációjukat veszthetik a konfliktusuk végleges rendezésére.[35] A Kvtv. azonban a közvetítés általános szabályait fogalmazza meg: egyértelmű, hogy egy gyermek jogellenes külföldre vitele esetén megvalósuló határon átnyúló mediáció nem zárulhat le négy hónap alatt, figyelemmel a különböző országokban élő (volt) hozzátartozók közötti olykor nehézkes egyeztetésre.[36] Összességében tehát mindkét
- 50/51 -
hivatás gyakorlóját korlátok közé szoríthatják törvényi határidők, mégis hatalmas különbség, hogy a közvetítés esetén a 4 hónapos határidő alól a jogszabály - a felek igényei szerint - eltérést enged.
A közjegyzők és a közvetítők díjazása alapjaiban tér el egymástól. Míg egyikre rendeletben szabályozott egységesség, addig a másikra az abszolút változatosság jellemző. A közjegyzői díjak mértékét elsődlegesen a közjegyzői díjszabásról szóló 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet szabályozza, míg a közvetítők tekintetében a vonatkozó jogszabály 27. § (1) bekezdése kimondja, hogy a "közvetítő tevékenységéért díj jár és igényt tarthat a felmerült és igazolt költségei megtérítésére, továbbá a díj és költségek előlegezésére is" valamint a (2) bekezdés rögzíti, hogy az "egyes ügyekben felszámítandó díj összegében a természetes személy vagy jogi személy és a felek szabadon állapodnak meg."[37] A bírósági közvetítésre azonban a fenti szabályok nem vonatkoznak, ugyanis ezt a szolgáltatást a felek ingyenesen vehetik igénybe. Érdemes lenne megfontolni a bíróságon kívüli mediáció tekintetében a díjazásra vonatkozó egységes szabályozás kezdeményezését, melynek jótékony hatása lehet a mediációba vetett bizalom megerősítése szempontjából.[38]
Végül szembetűnő a különbség a kártérítési felelősség szabályozása vonatkozásában a két foglalkozás között. A közjegyzők vonatkozásában a Ktv. 10. § (1) bekezdése kiemeli, hogy a közjegyző - a közjegyzői működése körében - okozott kár megtérítéséért a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint felel, (2) bekezdésben pedig szól a károk megtérítésének fedezésére szolgáló felelősségbiztosításról, amit a közjegyző köteles megkötni, és azt működésének tartama alatt fenntartani. Ezzel szemben a Kvtv.-ben nem találunk a mediátorok felelősségére vonatkozó rendelkezést. Ennek az lehet az oka, hogy a mediátor felelőssége mindössze a folyamat pártatlan és legjobb tudása szerinti levezetésére terjed ki. Az eljárás végén hozott megállapodás - hiszen a mediátor nem adhat javaslatot, tanácsot - kizárólag a felek kompromisszummának eredménye, így annak tartalmáért a közvetítő nem tartozik felelősséggel.[39] Az eljárás pártatlan levezetése pedig már szakmai-etikai kérdés, akárcsak a közjegyzők tekintetében.
- 51/52 -
A két hivatásrendre vonatkozó szabályok hasonlóságait és különbségeit követően, a közjegyzői és közvetítői eljárások kapcsolatát vizsgálom, melynek alapjául a közjegyzői tevékenység három legfontosabb típusát emelem ki: ezek a hagyatéki ügyeket, a közokirat szerkesztő tevékenységet s a fizetési meghagyásokat jelentik.
Kifejezetten, jogszabályban nevesítve a közjegyzők és a közvetítők tevékenysége a hagyatéki eljárás folyamán - két rendelkezés alapján - kapcsolódik össze.
Az egyik a Hetv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabály, mely szerint az idézésnek figyelmeztetést kell tartalmaznia a közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségére. Ennek véleményem szerint akkor van értelme, ha a tájékoztatásban legalább két-három mondatban röviden leírásra kerül, hogy mi is a közvetítői eljárás. (Mindezt arra való figyelemmel, hogy a tájékoztató ne tartalmazzon túlzottan sok információt se, hiszen az a címzett számára riasztóan hathat.)
Ezen túlmenően a törvény 93. paragrafusa rendelkezik arról - a hagyaték ideiglenes hatályú átadása kapcsán -, hogy ha a felek között öröklési jogi vita vagy másodlagos öröklési vita alakult ki, akkor ennek rendezése érdekében a felek a bírósági eljárás megindításának igazolására nyitva álló határidő alatt, mely összesen 38 nap (ez magába foglalja a peres eljárás megindítására szolgáló 30 napot, valamint az ennek igazolására szolgáló 8 napot) - a per megindítása helyett - közvetítői eljárás megindítását igazolhatják a közjegyző előtt. Vita felmerülése esetén tehát a felek részére két lehetőség adott: az egyik a bírósághoz fordulás[40], a másik pedig a közvetítői eljárás igénybevétele. A bírósági eljárás megindítására nyitva álló határidő az eredeti határidő elteltétől számított 30 nappal meghosszabbítható. Ha a vitás felek bíróság helyett közvetítőhöz fordulnak és ezen eljárás olyan megállapodással fejeződik be, melyet a közjegyző részben vagy egészben jóváhagy, akkor a közjegyző ezen jóváhagyott egyezségnek megfelelően intézkedik a hagyaték átadása felől. A közjegyzőhöz beterjesztett egyezség a jóváhagyásáról rendelkező végzés meghozataláig módosítható, és eddig az időpontig a módosított egyezség jóváhagyás végett a közjegyzőhöz ismét beterjeszthető.
Annak ellenére, hogy a jogszabály a közvetítői eljárás igénybevételét csupán a hagyaték ideiglenes átadására vonatkozó rendelkezései között nevesíti, a közvetítés alkalmaz-
- 52/53 -
hatóságát a hagyatéki eljárás egyéb szakaszaiban sem zárhatjuk ki.[41] Így például a felek kérhetik a közjegyzőt a Hetv. 68. § (1) bekezdése által biztosított lehetőség alapján, hogy a megjelentek számbavételét követően a közjegyző halassza el a tárgyalást, valamint -amennyiben ez lehetséges - a folytatólagos tárgyalás időpontját tűzze ki. A közjegyző a tárgyalást azzal a feltétellel halaszthatja el, ha az érdemi határozathozatalt befolyásoló egyezség megkötése érdekében érdemesnek látszik. Azaz ha az örökösként érdekeltek vagy tágabb körben az öröklésben érdekeltek között hajlandóság mutatkozik a kompromisszum osztályos egyezség vagy egyezség keretében történő meghozatalára, a közjegyző határidő tűzésével elhalasztja a tárgyalást és folytatására új határnapot tűz ki annak reményében, hogy a felek vagy egymás között vagy akár egy kívülálló harmadik személy, a mediátor segítségével megállapodásra jutnak. A fent megjelölt jogszabályhely (2) bekezdése értelmében azonban az öröklésben érdekeltek elkerülhetik az újabb tárgyaláson való részvételt azáltal, hogy ha az elhalasztást megelőzően vagy azt követően egyezően kérik, a közjegyző tárgyaláson kívül, a rendelkezésre álló adatok alapján is dönthet a hagyaték átadásáról, és e döntést kézbesítés útján közli velük.
A közjegyzői tevékenység permegelőző funkciója[42] a közokiratok elkészítésekor is erőteljesen megjelenik. A közjegyző közreműködésének köszönhetően a felek megismerik a közokiratba foglalt jogügylet lényegét, a közokirat joghatásait és ezen információk birtokában szándékoznak aláírni az okiratot. A felek a közjegyző magyarázatát követően vállalják a közvetlen végrehajtás lehetőségét, melyen keresztül az esetleges peres ügyek száma minimalizálható, tartamuk rövidíthető. Mindezek persze nem zárják ki azt, hogy a közokiratba foglalt szerződések és egyoldalú kötelezettségvállalások kapcsán felmerülő viták a felek együttes szándékától függően ne lennének rendezhetőek közvetítői eljárás keretében, azonban erre nagyon kicsi az esély, hiszen a közokiratok és közjegyző okiratszerkesztő tevékenységének célja éppen az esetleges nemteljesítésből eredő igények gyors érvényesítése, mit a felek előzetesen vállalnak.
A per és a vitás helyzetek elkerülésének egyik biztosítéka az, hogy a közjegyző okiratszerkesztő tevékenysége esetén is - akárcsak a közvetítő eljárása során - pártatlanul és objektíven köteles eljárni, valamint működését teljes mértékben a jogszabályoknak kell alávetnie. A Ktv. 3. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közjegyző köteles megtagadni
- 53/54 -
a közreműködést, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen. Ha azonban a közreműködés megtagadására nincs oka a közjegyzőnek, a (2) bekezdés szerint aggályos[43] körülmény észlelése esetén, köteles e körülményre az ügyfél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha az ügyfél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését ez esetben is megtagadja.
Szintén a közjegyző és a közokiratban félként feltüntetett személyek közös érdeke a közjegyző okirat felolvasására vonatkozó kötelezettsége, amely azt a célt szolgálja, hogy az összes kötelemben résztvevő fél legalább egyszer teljes egészében, esetleges magyarázatokkal - és kétoldalú, közjegyző előtt szerződő felek esetén korrekciókkal - együtt átlássa a szerződést. Annak, hogy az ügyfelek értsék az általuk aláírt közokirat tartalmát azért is van kiemelkedő jelentősége, mert a Ktv. 112. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a jogszabályban meghatározott feltételek[44] fennállta esetén a közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közokiratot, és e § alapján ha a közokiratba foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik, valamint a követelés teljesítési határideje letelt, akkor közvetlen végrehajtásnak van helye. A vonatkozó jogszabály 129. paragrafusa pedig előírja, hogy a közjegyzői okirat záró részének tartalmaznia kell azt, hogy a közjegyző meggyőződött az ügyfelek valódi szándékáról, az okiratot a feleknek felolvasta - ezáltal a felek annak tartalmát megismerték - majd a leírtakat megmagyarázta, végül az okirat tartalmát az ügyfelek akaratával egyezőnek találta.
A közokirat elkészítésekor a közjegyzőnek is nagy figyelmet kell fordítania a "fegyverek egyenlősége" elv megvalósulására. A Ktv. 124. paragrafusa tartalmazza azon eseteket, amikor két ügyleti tanú[45] közreműködése szükséges: ha a fél írástudatlan, illetőleg olvasásra vagy nevének aláírására képtelen; nem ért azon a nyelven, amelyen a közjegyzői okirat készül; vak vagy ügyleti tanúk bevonását kéri. Ezen esetek többségében a hátrányos helyzetben lévő fél nincs - és nem is várható el, hogy - teljesen tisztában azzal hogy mit ír alá, ezért mindenképpen szükséges két olyan személy jelenléte, akik tulajdonképpen az érintett "szemeként és füleként" vannak jelen. A Ktv. 127. paragrafusa pedig arra kínál lehetőséget, hogy a közjegyzői okirat készítésekor indokolt esetben az ügyfél írásban, illetve jelnyelvi tolmács közreműködésével kommunikálhasson.
A közjegyző tehát ügyleti okiratszerkesztő tevékenysége során a fent tárgyalt "eszközök" segítségével azon fáradozik, hogy a felek között esetlegesen kialakuló vitás kérdések körét minimalizálja, kötelezetti nemteljesítés esetén a jogosult igénye mielőbb kielégítést nyerjen, vagy per esetén teljes bizonyító erejű okiratot tudjanak felmutatni a peres felek,
- 54/55 -
amely a bizonyítási eljárást megkönnyítheti. A közjegyző ezen tevékenysége a közvetítői eljárást jellemzően nem érinti, akárcsak a ténytanúsító okiratok készítése és a közhiteles nyilvántartások vezetése.
A vonatkozó jogszabály 1. paragrafusa szerint a fizetési meghagyásos eljárás a pénzkövetelések érvényesítésére szolgáló egyszerűsített polgári nemperes eljárás, melynek célja a természetes személyek és jogképes szervezetek nem vitatott pénzköveteléseinek gyorsabb és hatékonyabb érvényesítése.
Ezen eljárás tekintetében a közjegyzői szakban nem fordulhat elő közvetítői eljárás kezdeményezése figyelemmel arra, hogy az ellenérdekű felek nem kerülnek egymással közvetlen kapcsolatba, kommunikációs csatornájuk a közjegyző személye által megszakított, valamint a fizetési meghagyásokra vonatkozó intézkedések elsősorban elektronikus úton történnek.
Abból kiindulva, hogy egy nemperes eljárásról beszélünk, melynek alapvető célja a polgári peres eljárás elkerülése vagy legalább csökkentése, még az sem képzelhető el, hogy a felek valamelyike jelezze az eljáró közjegyzőnek, hogy megpróbálják a követelés alapjául szolgáló vitát közvetítői eljárás keretében feloldani, hiszen az Fmhtv. 18. § (2) bekezdése alapján a fizetési meghagyásos eljárásban szünetelésnek és felfüggesztésnek nincs helye. Az ellentmondásra nyitva álló 15 napos határidőben pedig - bár nem lehetetlen de - életszerűtlen, hogy felek mediátorhoz forduljanak. Amennyiben a kötelezett ellentmondása folytán a fizetési meghagyás nem emelkedik jogerőre és az eljárás perré alakul, a bírósági szakban már felmerülhet a közvetítőhöz fordulás lehetősége.
A mediáció számos, rendkívül eltérő célra fókuszáló fajtája közül - pl: facilitatív mediáció (megállapodás létrehozásának elősegítése), narratív mediáció (felek egymásról kialakított képének megváltoztatása, ezáltal kommunikáció beindítása és segítése), transzformatív mediáció (a felek közötti kapcsolat átalakítása érdekében), online mediáció[46] - közül a téma szempontjából érdekes elhatárolási kérdést felvethető evaluatív mediációt emelném ki. Az evaluatív mediáció esetében a közvetítő személye irányában van egy plusz elvárás: legyen szakértője annak a területnek, amely a felek között fennálló konfliktust érinti. A fentiek alapján, amennyiben a felek egy jogi vita feloldásához a mediáció ezen fajtáját kívánják igénybe venni, jogász-mediátorhoz kell fordulniuk. A szakértő mediator - a faciliatív közvetítéstől eltérően - tanácsot adhat és a felek számára megoldási lehetőségeket javasolhat, a téma és annak jogi hátterének ismerete alapján, sőt kifejezetten
- 55/56 -
ez a feladata. Tájékoztathatja a feleket szakértő módon arról, hogy bírósághoz fordulás esetén a pernek milyen kimenetelei lehetnek[47] - de nem prejudikálhat -, akik a hallottak alapján dönthetnek első körben arról, hogy konfliktusukat mediáció segítségével fel tudják-e oldani vagy inkább bírósághoz fordulnak, majd arról, hogy amennyiben mediátorhoz fordulnak milyen irányban haladjon kommunikációjuk a peren kívüli megegyezés érdekében. Az evaluatív mediáció[48] megítélése igencsak ellentmondásos[49], azonban a vizsgálat tárgya szempontjából semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül. Speciális tárgyú konfliktusok körében azért lehet lényeges az, hogy a mediátor a közvetítői képességeken túl kapcsolódó ismeretekkel is rendelkezzen, mert ezáltal könnyebben segítheti a feleket egymás érdekeinek kölcsönös megértésében.[50] Kérdésként merülhet fel az, hogy egy hagyatéki ügyben kialakuló konfliktus esetén szükséges-e az, hogy a közvetítő jogi ismeretekkel rendelkezzen? Ez esetben a mediátor szerepe abban rejlik, hogy a konfliktus hátterében rejlő érzelmek és érdekek feltárását követően tájékoztatja a feleket a jog által nyújtott lehetőségekről és azok következményeiről - például mikor jóváhagyható, végrehajtható egy egyezség -, melynek fényében egyszerűbb lehet a döntés a továbbiakról. A következő kérdés az, hogy vajon mindazt amit a mediátor megtehet, megteheti-e a közjegyző is? Az összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezések körében már szóltam arról, hogy egyazon eljárásban a közjegyző nem működhet közre mediátorként is; másodszor a közjegyző nem érzelmek és érdekek mentén igyekszik az ügy konfliktusmentes lezárására, a közvetítő azonban mindezeket figyelembe veszi; végül a közjegyző bár tájékoztatást nyújt a kapcsolódó szabályokról, de tanácsot nem adhat és megoldási irányt sem javasolhat, míg az evaluatív mediáció során erre a közvetítőnek lehetősége van. Véleményem szerint tehát a közjegyző tevékenysége - még evaluatív mediáció során - sem téveszthető össze a mediátoréval, mert bár a különbségek nagyon halványan látszanak, mégis rendkívül jelentősek.[51] Végezetül pedig kérdésesnek ítélem meg az evaluatív
- 56/57 -
mediációs technikák alkalmazását hagyatéki eljárások során felmerülő viták közvetítői eljárás keretében történő feloldása vonatkozásában, mivel a két szakma laikusok által történő megkülönböztetésének és elhatárolásának nehézsége mindkét hivatás irányában fennálló bizalomnak árthat.
A két tevékenység hasonlóságaiból és különbségeiből kiindulva, kapcsolódási pontjaik vizsgálatán keresztül, a következő megoldási javaslatokon lenne érdemes elgondolkodni -elsősorban a hagyatéki eljárás vonatkozásában - a közvetítői eljárás közjegyzőség segítségével történő ismertebbé tétele érdekében:
A hagyatéki tárgyalásra szóló idézésben röviden kifejthető lenne a közvetítői eljárás fogalma és meg lehetne jelölni egy internetes elérhetőséget (amely akár a mokk.hu felületen belül megjelenő "Mediáció" menübe navigálja az informálódni vágyókat) illetve - a fizetési meghagyásos eljárások kapcsán működtetett információs vonalhoz hasonlóan - egy a hét előre meghatározott napján és időben elérhető, központi ügyfélszolgálati telefonszámot, amelyen keresztül az érdeklődők bővebb felvilágosítást kaphatnának a közjegyzői hatáskörökhöz kapcsolódóan a közvetítői eljárásról. (A megkeresések számát rögzíteni lehetne, amivel felmérhető az érdeklődés és eldönthető lenne, hogy az internetes és telefonos tájékoztatás fenntartása indokolt-e a jövőre nézve.)
Ismételten kiemelném, hogy a közvetítői eljárás alkalmazására a hagyatéki eljárás során nem csupán a hagyaték ideiglenes hatályú átadása körében van lehetőség[52], így a Hetv. 68. § (1) bekezdése által biztosított lehetőség alapján, miszerint a megjelentek számbavételét követően a közjegyző elhalaszthatja a tárgyalást azzal a feltétellel, ha az érdemi határozathozatalt befolyásoló egyezség megkötése érdekében érdemesnek látszik.
A hagyatéki tárgyaláson a közjegyző kioktatási kötelezettsége kibővíthető lenne azzal, hogy a megidézetteket ismételten tájékoztatja a közvetítői eljárás létéről, lehetőségéről, legalapvetőbb jellemzőiről. Kiváltképpen a Hetv. 68. § (1) bekezdése alapján elrendelt halasztás esetében és amennyiben a hagyaték ideiglenes hatályú átadása merülne fel.
Megvitatásra kerülhetne az evaluatív mediáció hagyatéki ügyekben történő mellőzése, azon esetek kivédése érdekében, ha esetlegesen a közjegyző és a jogász-mediátor eltérő jogi irányokat vázolnának a felek részére, amely csak összezavarná az érintetteket, ezáltal a mediáció pont ellenkezően hatna és a megállapodás létrejöttét lehetetlenítené el.
A díjazás tekintetében - a bírói karral egyeztetve - megfontolandó, a Kvtv. 38/B. § (3) bekezdésének kiterjesztése a hagyatéki eljárásra is annak érdekében, hogy a hagyatéki ügyekben való közvetítésre az ingyenes bírósági közvetítés és annak szabályai legyenek segítségül hívhatóak. A hivatkozott jogszabályhely akként módosulhatna, hogy a peres
- 57/58 -
vagy nemperes bírósági eljárás felei valamint a hagyatéki eljárás érdekeltjei a bírósági közvetítés lefolytatása iránti közös kérelmüket a bírósági közvetítési feladatokat is ellátó bíróságnál terjeszthetik elő. A hagyatéki eljárás vonatkozásában a közjegyző székhelye szerinti, vagy ahhoz legközelebb eső bíróság közvetítői fogadhatnák a feleket.[53]
A hagyatéki ügyekben közvetítői eljárásra utalt esetekről, a közvetítői eljárás keretében létrejött megállapodások alapján jóváhagyott hagyatéki egyezségekről és az eredménytelenül zárult közvetítések miatti ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésekről készülhetne egy központi statisztikai adatbázis, melynek segítségével felmérhető lenne a mediáció hasznossága a hagyatéki eljárások során.
Érdemes lenne megfontolni a közvetítői eljárás karon belüli alkalmazását is. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara 13. számú Iránymutatása, azaz a Magyar Közjegyzőség Etikai Szabálykönyvének V. fejezet - A közjegyző, mint a kamara tagja - (51) alapján "Amennyiben a közjegyzőnek hivatása gyakorlása során más közjegyzővel vitája, nézeteltérése támad, kötelesek a közjegyzői kamara közvetítését, illetve egyeztetését kérni, mielőtt vitájukat hatósági útra terelik." Tehát akár a közjegyzők egymás közötti vitáiban is esélyt lehetne adni a közvetítői eljárás alkalmazásának.
Javasolható lenne a Kvtv. módosítása arra hivatkozással, hogy jelenleg a törvény 35. §-ában a közvetítői eljárás befejezése cím alatt pusztán összeférhetetlenségi szabályként utal arra a jogalkotó, hogy a felek az ülésen kialakított megállapodásukat ügyvéd által ellenjegyzett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közjegyzői okiratba foglaltathatják, és ez a rendelkezés nem hangsúlyozza ki kellőképpen a megállapodás fenti okiratokba történő foglalásának lehetőségét, ami riaszthatja a mediáció irányában még maradéktalan bizalommal nem rendelkező feleket.
A bevezetőben feltett kérdésre, miszerint a közjegyzőknek szüksége lehet-e arra, hogy mediátorokkal működjenek együtt, véleményem szerint a válasz: igen. Tagadhatatlan, hogy a két hivatás egymásra utaltsága nem túl szoros, de a hagyatéki eljárás kapcsán a mediációs eljárás felkarolható lenne a közjegyzőség által is. Ezen támogató tevékenység azért is jelentős, mert - nem csupán a közjegyzői kar, hanem - az egész jogász társadalom, amelynek feladata a mindennapjaink cselekedeteit meghatározó jogszabályok ismerete révén a közösség és tagjainak az útbaigazítása valamint ügyeik segítése, a közvetítés elterjesztéséért és népszerűsítéséért tudásuk, ismereteik alapján felelősséggel tartozik.
A közjegyző és a közvetítő tevékenysége azért mutat hasonlóságot, mert munkájukat egyazon szemlélet vezérli: a konfliktusok számának minimálisra szorítása, illetve azok feloldása. A szakmák kölcsönös együttműködésének ez esetben is különös jelentősége van hiszen előfordulhat, hogy a közjegyzőnek szüksége lehet a közvetítő segítségére
- 58/59 -
például olyan hagyatéki ügyekben, melyek nem jogi okokból kifolyólag húzódnak el, hanem pusztán azért mert a felek a hagyatéki eljárásra úgy tekintenek, mint egy eszközre a közöttük lévő "háborúban". Ezzel párhuzamosan a közvetítő is a közjegyző segítségére lehet szorulva akkor, ha a vitás felek az eljárás végén született megállapodásukat végrehajtható okiratba kívánják foglaltatni.
A mediáció, mint újdonság ismerete azért is fontos, mert az újat csak akkor tudjuk értékes és előremutató kritikával illetni, csak akkor tudjuk egyértelműen kijelenteni, hogy az hasznos-e vagy felesleges, ha már megismertük. Mindez elvezethet ahhoz, hogy az "egyszer volt újdonságból" a mindennapi gyakorlatban alkalmazott alternatív vitarendezési módszernek nyitunk teret. Mindkét szakma számára fontos a másik tevékenységének kölcsönös ismerete, hiszen ezáltal tudják felismerni saját korlátaikat és azt, hogy mikor van szükség a másik - nem konkuráló - közbenjárására, tudására.
Ez pedig azon vitás felek alapvető érdeke, akikért mindketten tevékenykednek.....■
Asbóth-Hermányi Lőrinc: A közjegyző tájékoztatási és kitanítási kötelezettsége. Közjegyzők Közlönye. 2013. évi különszám
Carlos Esplugues, José Luis Iglesias, Guillermo Palao (editors): Civil and commercial mediation in Europe. National Mediation Rules and Procedures. Volume I. Intersentia. Cambridge. 2013.
Dévényi Norbert: Beszámoló a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója XXIII. Nemzetközi Kongresszusáról, különös tekintettel annak I. témájára: "A közjegyző funkciója, a permegelőző funkció, valamint a tanácsadás és mediáció mint annak egyik eszköze." Közjegyzők Közlönye. 2002/9.
Dévényi Norbert: "Jog vita nélkül": közjegyzőség és mediáció Ausztriában. Közjegyzők Közlönye. 46. évf. 9. sz. /1999.
Göncz Kinga-Wagner János: Konfliktuskezelés és mediáció. In Eörsi Mátyás-Ábrahám Zita Pereskedni rossz! Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés. Budapest: Minerva Kiadó. 2003.
Grosu Manuéla Renáta: Tanulmány. Rézler Gyula Alapítvány PhD. tanulmányok támogatását szolgáló ("C" pályázat) ösztöndíja. Időtartam: 2010. szeptember 1.-2011. szeptember 30. A kereskedelmi választottbíráskodás és mediáció szintézise, amikor már megindult a választottbírósági eljárás.
Gyengéné dr. Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban. Családjogi specialitások, /doktori értekezés/ Szeged. 2009.
Harsági Viktória: Megelőző jogvédelem - közjegyző okiratszerkesztő tevékenysége. Közjegyzők Közlönye. 2014/2. 2014. március-április
Kőrös András szerk.: Polgári jog Családi jog, HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013.
Lovász Gabriella: Mediáció, avagy a konfliktuskezelés alternatív módja. Napi Jogász. 2001/10.
Paczolay Péter: A közjegyzők alkotmányos helyzete. A közjegyzők és a közhatalom. Közjegyzők Közlönye. 2013/1./január-február/
- 59/60 -
Reviczky Renáta: A közjegyzők és a közvetítők lehetséges kapcsolódási pontjai Magyarországon. Közjegyzők Közlönye. 2013. 5. szám /szeptember-október/
Szabó Péter, Gyengéné Nagy Márta (szerk.): MEDIÁCIÓS PANORÁMA Előadások a mediáció köréből. Státus Könyvkiadó. 2014.
Szécsényi-Nagy Kristóf: Mikor évül el a közjegyzői okiratba foglalt követelés? Magyar Jog. 2014. 10 szám.
Székely Erika: A közjegyzők, valamint közjegyzőhelyettesek által végezhető egyes közvetítésfajták. Közjegyzők Közlönye. 2009/3.
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény
A közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 37/2003. (X. 29.) IM rendelet
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény
A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara 13. számú Iránymutatása a Magyar Közjegyzőség Etikai Szabálykönyvéről módosításokkal egységes szerkezetben
Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény
Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól
Egyéb (konferencia, interneten hozzáférhető irodalom, internet):
2013. május 14-15. "Mediációs panoráma" című nemzetközi konferencia, Kőszeg
2014. november 17. "A közvetítői és bírósági együttműködés egy konkrét eset elemzése kapcsán, az ügyfelek szemszögéből" című szakmai rendezvény, Budapest
http://drkovacstimea.hu/blog.php?blogid=134
http://ec.europa.eu/civiljustice/adr/adr_ec_code_conduct_hu.pdf KÖZVETÍTŐK EURÓPAI MAGATARTÁSI KÓDEXE
http://jesz.ajk.elte.hu/nemcsik20.html Nemcsik Orsolya: MEDIÁCIÓ, AVAGY KÖZJEGYZŐK "ÚJ" SZEREPBEN - közokirat szerkesztés és hagyatéki eljárás a közvetítés tükrében. Jogelméleti Szemle 2004/4. szám
http://mediacio.nyitottszemmel.hu/mediacio/mitol-fugg-a-mediacio-sikeressege
http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_13872_section_6066.pdf Záhonyi Ferenc: A mediáció elmélete és gyarkorlata, Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi kar, 2012. 18.
http://www.birosag.hu/allampolgaroknak/mediacio/birosagi-kozvetetok
http://www.birosag.hu/allampolgaroknak/mediacio/birosagi-kozvetitoi-eljaras
http://www.jogiforum.hU/blog/5/69
Dr. Kiss Nikolett: A mediációs szerződés rendelkezéseinek angol nyelvű megfogalmazásáról II.
http://www.mediate.com/articles/RandolphPi.cfm
http://www.slideshare.net/drkollarcsaba/drkoIlarcsaba-konfliktuskezelesmediacio
JEGYZETEK
[1] A kutatás a közvetítői eljárás általános szabályait veszi alapul, ki nem térve annak speciális, különböző jogágakat érintő formáira.
[2] A szerző véleménye hasonló, mely szerint "Felületesen szemlélve a mediátor és a közjegyző tevékenysége nagyon hasonlónak tűnik..." dr. Dévényi Norbert: "Jog vita nélkül": közjegyzőség és mediáció Ausztriában. Közjegyzők Közlönye. 46. évf. 9. sz. /1999. 22. o.
[3] Kiemelendő, hogy a fent hivatkozott jogszabály kezdetben kizárólag a bíróságon kívüli mediáció szabályozását tartalmazta, majd a 2012. évi CXVII. törvény iktatta be a 38/A-38/B. §-okat, melyek a bírósági közvetítésre vonatkozóan tartalmaznak szabályokat. A Kvtv. a mediációs eljárás általános szabályait tartalmazza, nem szólva az egyes speciális területeket érintő közvetítésre jellemző szabályokról.
[4] ld. bővebben Paczolay Péter: A közjegyzők alkotmányos helyzete. A közjegyzők és a közhatalom. Közjegyzők Közlönye. 2013/1. /január-február/ 4-15. o., 3/2004. PJE határozat, 1208/B/2010. AB határozat. Alapvető különbség a két tevékenység között az igazságszolgáltatás részeként való megjelenés és a közhatalmi funkció léte a közjegyzők vonatkozásában.
[5] Véleményem szerint a konfliktus és a vita fogalmak nem azonosak egymással, mivel a konfliktus nem feltétlenül eredményez vitát.
[6] KÖZVETÍTŐK EURÓPAI MAGATARTÁSI KÓDEXE: "2.2. Pártatlanság A közvetítő köteles a felekkel szemben mindenkor pártatlanul eljárni, és törekedni arra, hogy eljárását pártatlannak tekintsék, valamint köteles a közvetítési eljárás tekintetében egyformán valamennyi fél segítségére lenni." http://ec.europa. eu/civiljustice/adr/adr_ec_code_conduct_hu.pdf (megtekintés dátuma: 2014. március 9.)
[7] A mokk.hu/index.php?action=attachments&id=275379 oldalon mindenki számára hozzáférhető, (megtekintés dátuma: 2014 március 19.) A Magyar Országos Közjegyzői Kamara 13. számú Iránymutatása a Magyar Közjegyzőség Etikai Szabálykönyvéről módosításokkal egységes szerkezetben: V. A közjegyző, mint a kamara tagja (51) Amennyiben a közjegyzőnek hivatása gyakorlása során más közjegyzővel vitája, nézeteltérése támad, kötelesek a közjegyzői kamara közvetítését, illetve egyeztetését kérni, mielőtt vitájukat hatósági útra terelik." Ezek alapján a karon belüli konfliktusok felmerülése esetén is javasolható lenne a közvetítői eljárás igénybevétele.
[8] Javasolt lenne egy hazai magatartási kódex létrehozása a szakma részére.
[9] A bizalmi elem különösen fontos a mediáció esetében, hiszen már az eljárásban való részvétel önkéntessége révén, ha a felek valamelyike nem érez bizalmat a mediátor irányába, az a közvetítésen nem fog megjelenni. "A mediáció sikerének egyik kulcsa a bizalom megléte a módszer és a mediátor személye iránt." http://mediacio.nyitottszemmel.hu/mediacio/mitol-fugg-a-mediacio-sikeressege (megtekintés dátuma: 2014. március 9.)
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara 13. számú Iránymutatása a Magyar Közjegyzőség Etikai Szabálykönyvéről módosításokkal egységes szerkezetben: I. Általános elvek "(8) A közjegyző hivatása épüljön a bizalomra: ennek elnyerése érdekében legyen képes a jogi összefüggéseket érthetően, meggyőzően, türelmesen elmagyarázni. Törekedjék minden ügyében arra, hogy a felek között kiegyensúlyozott jogi erőviszonyok jöjjenek létre, és több lehetséges megoldás közül a leghelyesebbet válasszák." 10 A Magyar Országos Közjegyzői Kamara 13. számú Iránymutatása a Magyar Közjegyzőség Etikai Szabálykönyvéről módosításokkal egységes szerkezetben: VII. A közjegyzői titok védelme
[10] KÖZVETÍTŐK EURÓPAI MAGATARTÁSI KÓDEXE: "4. Titoktartás A közvetítő köteles bizalmasan kezelni valamennyi olyan információt, amely a közvetítésből ered, illetve azzal kapcsolatos, ideértve azt a tényt is, hogy közvetítésre kerül vagy került sor, kivéve, ha az említett információ kiadására jogszabály vagy a közérdek kötelezi. Az egyik fél által a közvetítő számára bizalmasan felfedett információ nem bocsátható a többi fél rendelkezésére engedély nélkül, kivéve, ha jogszabály írja elő. http://ec.europa.eu/civiljustice/adr/adr_ec_code_conduct_hu.pdf (megtekintés dátuma: 2014. március 9.)
[11] Ktv. 12. § (5) A közjegyzői szolgáltatások zavartalanságának és megfelelő színvonalának biztosítása érdekében a miniszter a Magyar Országos Közjegyzői Kamara és az Országos Bírósági Hivatal elnöke véleményének beszerzését követően évente felülvizsgálja a közjegyzői állások számát és székhelyét.
[12] KÖZVETÍTŐK EURÓPAI MAGATARTÁS KÓDEXE: 1.1. Szakmai alkalmasság A közvetítőnek szakértelemmel kell rendelkeznie és tájékozottnak kell lennie a közvetítési eljárás terén. A közvetítőnek a közvetítői készségekkel kapcsolatos képzettséget, valamint folyamatos továbbképzést és gyakorlatot kell felmutatnia, figyelembe véve valamennyi érvényes normát vagy akkreditációs rendszert, http://ec.europa.eu/civiljustice/adr/adr_ec_code_conduct_hu.pdf (megtekintés dátuma: 2014. március 9.)
[13] lsd. bővebben A közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 37/2003. (X. 29.) IM rendelet 1. §
[14] Kvtv. 38/B. § (6) bekezdése alapján a bírósági közvetítés során keletkezett iratokat a bíróság őrzi és adja ki.
[15] A Ktv. 7. § (3) bekezdés c) pontja lehetővé teszi a közjegyzők számára közvetítői tevékenység folytatását.
[16] KÖZVETÍTŐK EURÓPAI MAGATARTÁSI KÓDEXE: 2.1. Függetlenség "A közvetítő, amennyiben a függetlenségét befolyásoló vagy összeférhetetlenséget okozó, vagy ilyen jellegűnek tekinthető körülmény áll fenn, köteles eljárása vagy annak folytatása előtt e körülményeket a felek tudomására hozni. Ilyen körülmények közé tartoznak a következők: - a felek bármelyikével fennálló bármiféle személyes vagy üzleti kapcsolat, - a közvetítés eredményéhez kapcsolódó bármely - közvetlen vagy közvetett - pénzügyi vagy más érdekeltség, - a közvetítő vagy cégének alkalmazottja a felek bármelyikének felkérésére a közvetítőétől eltérő bármilyen minőségben már eljárt. Ilyen esetben a közvetítő csak akkor fogadhatja el a közvetítői szerepet, illetve folytathatja a közvetítést, ha bizonyos abban, hogy a teljes pártatlanság szavatolása érdekében teljes körű függetlenséggel képes elvégezni a közvetítést, és ha a felek ehhez kifejezetten hozzájárulnak. A közzétételi kötelezettség az eljárás ideje alatt folyamatosan fennáll." http://ec.europa.eu/civiljustice/adr/adr_ec_code_conduct_hu.pdf (megtekintés dátuma: 2014. március 9.)
[17] Például Belgiumban kifejezetten kizárt, hogy a bíró mediátorként tevékenykedjen. Michael Traest: Belgium. In: Edited by Carlos Esplugues, Jósé Luis Iglesias, Guillermo Palao: Civil and commercial mediation in Europe. National Mediation Rules and Procedures. Volume I. Intersentia. Cambridge. 2013. 47. o.
[18] Még a hagyatéki eljárás is rugalmasan kezeli a helyszín kérdését, ugyanis a Hetv. 45. § kimondja, hogy a tárgyalást bár rendszerint a közjegyző hivatalos helyiségébe kell kitűzni, fontos okból azonban a tárgyalás más helyre is kitűzhető.
[19] dr. Gyengéné dr. Nagy Márta PhD: A bírósági közvetítés jogintézménye Magyarországon. In: Szabó Péter, Gyengéné Nagy Márta (szerk.): MEDIÁCIÓS PANORÁMA Előadások a mediáció köréből. Státus Könyvkiadó. 2014. 71. o., valamint 2013. május 14-15. "Mediációs panoráma" című nemzetközi konferencia; dr. Gyengéné dr. Nagy Márta - A bírósági közvetítés jogintézménye Magyarországon című előadás: 2012. XI. -2013. III. közötti eredmények alapján 10 törvényszéken működik bírósági mediáció. A bírósági közvetítők elérhetősége az alábbi honlapon tekinthető meg: http://www.birosag.hu/allampolgaroknak/mediacio/birosagi-kozvetetok (megtekintés dátuma: 2014. február 2.)
[20] Bár tájékoztatási kötelezettség mindkét hivatás gyakorlóját terheli, mégis a közjegyzők esetében a helytelen vagy el nem hangzott kioktatásnak nagyon komoly felelősségi következményei lehetnek. Mindez a mediátor esetében nem jelentkezik ilyen kritikusan, ő mindössze a pártatlanság megsértéséért vonható felelősségre.
"...a közjegyző okiratszerkesztési eljárásban végzett "tájékoztatási kötelezettsége" nem összekeverendő az egyes nemperes eljárásokban végzett "kioktatási (kitanítási) kötelezettséggel." Lásd részletesebben: Asbóth-Hermányi Lőrinc: A közjegyző tájékoztatási és kitanítási kötelezettsége. Közjegyzők Közlönye. 2013. évi különszám. 12-15. o.
[21] Fmhtv. 27. § (1) bekezdés e)-h) pont.
[22] Ktv. 120. § (1) bekezdése írja elő a közjegyző azon kötelességét, hogy tájékoztassa a felet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről, valamint hogy előzetesen tájékoztassa a személyazonosság ellenőrzésével érintett felet az ellenőrzés céljáról, módjáról és tartalmáról, a közjegyzői közreműködés megtagadásának kötelezettségéről és a 122. § (8) bekezdésében megjelölt bejelentési kötelezettségéről, valamint az ellenőrzés során megismert adatok kezeléséről.
[23] a) a közvetítés alapelveiről, a közvetítői megbeszélés főbb szakaszairól, b) a hatékony megegyezési lehetőségek feltárásához vezető folyamatról, c) az eljárás költségeiről, d) a személyét és az eljárásba szükség szerint bevont szakértőt terhelő titoktartási kötelezettségről, e) arról a lehetőségről, hogy a felek a személyüket terhelő titoktartási kötelezettségről külön megállapodhatnak, f) arról a tényről, hogy mint közvetítő az ügyben - ha azt az ügy jellege megkívánja - csak az ügyhöz kapcsolódó joganyagot, szakmai tényeket ismertetheti, g) a 32. § (4) és a 35. § (3) bekezdésében foglaltakról.
KÖZVETÍTŐK EURÓPAI MAGATARTÁSI KÓDEXE: 3.1. Eljárás A közvetítő köteles biztosítani, hogy a felek megértsék a közvetítési eljárás jellemzőit, valamint a közvetítő és a részt vevő felek abban játszott szerepét. A közvetítőnek különösen azt kell biztosítania, hogy a közvetítés megkezdése előtt a felek megértették a közvetítési megállapodás feltételeit és kikötéseit, és kifejezetten egyetértettek azokkal, ideértve különösen bármely olyan alkalmazandó rendelkezést, amely a közvetítőre és a felekre háruló titoktartási kötelezettségekre vonatkozik. http://ec.europa.eu/civiljustice/adr/adr_ec_code_conducLhu.pdf (megtekintés dátuma: 2014. március 9.)
[24] Korábban a jogszabály lehetőséget nyújtott a közjegyzők számára jogi tanácsadás végzésére, azonban a jogalkotó az erre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte. A volt közjegyzői tanácsadás és a mediáció összefüggéseiről részletesebben lásd: Dévényi Norbert: Beszámoló a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója XXIII. Nemzetközi Kongresszusáról, különös tekintettel annak I. témájára: "A közjegyző funkciója, a permegelőző funkció, valamint a tanácsadás és mediáció mint annak egyik eszköze." Közjegyzők Közlönye, 2002/9. 11. o.
[25] "....generálja a döntést..." "A módszer egyike az úgynevezett demokrácia technikáknak, mivel a vitában részt vevő felek..." nem adják ki a döntés jogát kezükből, nem adják át egy külső szakértőnek. Lovász Gabriella: Mediáció, avagy a konfliktuskezelés alternatív módja. Napi Jogász, 2001/10. 22. o.
[26] Paczolay Péter: A közjegyzők alkotmányos helyzete. A közjegyzők és a közhatalom. Közjegyzők Közlönye. 2013/1. /január-február/ 13. o., 1208/B/2010. AB határozat.
[27] 2008/52/EK irányelv (6) "...felek igényei szerint kialakított eljárások..."
[28] "....gyermek érdekében minden lehetőséget, eszközt meg kell ragadni a szülők közötti együttműködési készség megteremtése (növelése) érdekében." "A nemzetközi gyakorlatban található példa a kötelező mediációra, így pl. a norvég szabályozásban is." Kőrös András szerk.: Polgári jog Családi jog, HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2013. 270-271. o.
"Szerbiában, (...) kötelező eleme a bontási procedúrának a jelenlegi törvénytervezet szerint."
"Máltán a 2003. december 16.-Í törvény alapján a feleknek kötelező mediátorral konzultálni a különéléssel kapcsolatos minden esetben, s bírósághoz csak akkor fordulhatnak, ha a mediáció nem vezet eredményre." "Norvégiában kötelező mediációs eljáráson részt venni mindazoknak, akiknek a házasságából született gyermek még nem töltötte be 16. életévét a bontáskor, kivéve azt az esetet, amikor családi erőszak miatt a mediáció nem alkalmazható. Kivételt képez az is, ha kölcsönösen megegyeztek a felek, de a városi kormányzói és a bírósági eljárást megelőzően kötelező a részvétel." dr. Gyengéné dr. Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban. Családjogi specialitások, /doktori értekezés/ Szeged. 2009. 39., 40., 41. o. "A kötelező alternatív ADR azonban nemcsak Európában, hanem világszerte elfogadott, egészen az Egyesült Államoktól, Skandinávián és Kínán át Ausztráliáig és Új-Zélandig." http://www.mediate.com/ articles/RandolphPl.cfm, angol nyelven (megtekintés dátuma: 2014. január 26.)
[29] Megemlítendő ezzel összefüggésben kivételként, az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/B. § (6) bekezdése a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetése körében: ha a meghallgatáson - a halasztás esetét kivéve - bármelyik fél személyesen nem jelenik meg, a közjegyző az eljárást megszünteti. Szintén kötelező a személyes megjelenés a 36/F. § (3) bekezdése alapján: "Élettársi kapcsolatra vonatkozó nyilatkozatot csak személyesen lehet tenni." Végül a házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásának vezetése kapcsán a 36/1. § (2) bekezdése alapján: "A kérelmet a vagyonjogi szerződést megkötő felek személyesen - közösen - terjeszthetik elő." és a közjegyző letéti eljárására vonatkozó szabályok szerint a 36/L. § (2) bekezdése alapján: "Ha a letét tárgya értékpapír vagy más okirat, azt a letéti kérelemhez mellékelni kell; a kérelmet személyesen kell előterjeszteni."
[30] Dévényi Norbert: Beszámoló a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniója XXIII. Nemzetközi Kongresszusáról, különös tekintettel annak I. témájára: "A közjegyző funkciója, a permegelőző funkció, valamint a tanácsadás és mediáció mint annak egyik eszköze." Közjegyzők Közlönye, 2002/9. 12. o. 7. pont
[31] dr. Reviczky Renáta: A közjegyzők és a közvetítők lehetséges kapcsolódási pontjai Magyarországon. Közjegyzők Közlönye. 2013. 5. szám /szeptember-október/ 65-73.o.
"Álláspontom szerint felmerülhetne a teljesítés kikényszerítése, mivel így többen választanák a mediációs eljárást, (...)" Záhonyi Ferenc: A mediáció elmélete és gyarkorlata, Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi kar, 2012. 18. o. http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_13872_section_6066.pdf (megtekintés dátuma: 2014. március 19.)
[32] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelv (19) bekezdése is kiemeli, hogy a közvetítést nem minősíthetjük le azáltal, hogy a bírósági eljárás kevésbé hatékony alternatívájának tekintjük mindössze azért, mert az eljárás során létrejött megállapodások betartása "csupán" a felek akaratától függ. "A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a közvetítés eredményeképpen létrejött írásbeli megállapodásban részes felek a megállapodás tartalmát végrehajthatóvá nyilváníttathassák."
[33] A Bírónők Egyesülete és a Bírók a Mediációért Egyesület 2014. november 17. napján megrendezett "A közvetítői és bírósági együttműködés egy konkrét eset elemzése kapcsán, az ügyfelek szemszögéből" című közös szakmai rendezvényen, a peres felek előadása is ezt a véleményt támasztotta alá.
[34] Vannak olyan országok, ahol a közjegyzői közvetítői eljárás eredményeképpen született egyezség közvetlenül végrehajtható. Lásd bővebben: dr. Sajben Tamás: A közjegyzők szerepe a mediációban - Nemzetközi áttekintés. In: Szabó Péter, Gyengéné Nagy Márta (szerk.): MEDIÁCIÓS PANORÁMA Előadások a mediáció köréből. Státus Könyvkiadó. 2014. 134. o.
[35] Juhász Edit: Törvény a közvetítői tevékenységről. In Eörsi Mátyás-Ábrahám Zita Pereskedni rossz! Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés. Budapest: Minerva Kiadó. 63. o.
Erre figyelemmel van a Pp. 152. § (5) bekezdése is: "Ha a közvetítői eljárás igénybevételére kötelező bírósági határozat közlésétől számított két hónapon belül a megindított közvetítői eljárás várhatóan nem fejezhető be és a felek ennek tényét legkésőbb a határidő lejárta előtt nyolc nappal a bíróságnak közösen bejelentik, a tárgyalás mindaddig nem folytatható, amíg a közvetítői eljárás be nem fejeződik. A feleknek bejelentésükkel egyidejűleg hitelt érdemlő módon igazolniuk kell, hogy a közvetítői eljárás folyamatban van."
[36] Kerpel Éva: Mediáció a határokon átnyúló családi ügyekben. In: Szabó Péter, Gyengéné Nagy Márta (szerk.): MEDIÁCIÓS PANORÁMA Előadások a mediáció köréből. Státus Könyvkiadó. 2014. 90-98. o., valamint 2013. május 14-15. "Mediációs panoráma" című nemzetközi konferencia; Kerpel Éva - A határokon átnyúló mediáció sajátosságai című előadás
[37] KÖZVETÍTŐK EURÓPAI MAGATARTÁSKÓDEXE: 1.3. Díjak Amennyiben erre korábban nem került sor, a közvetítő minden esetben tájékoztatja a feleket az általa alkalmazni kívánt díjazási módról. A közvetítő nem fogadhatja el a közvetítést mindaddig, amíg valamennyi érintett fél el nem fogadta a díjazására vonatkozó alapelveket, http://ec.europa.eu/civiljustice/adr/adr_ec_code_conduct_hu.pdf (megtekintés dátuma: 2014. március 9.)
[38] Erre vonatkozó vélemények nem egységesek.
[39] "Általában a mediációs megállapodásokban található egy olyan passzus, amely kizárja az eljáró mediátor felelősségét. Ez a következőképpen fogalmazható meg: "A Mediátor nem felelős a Feleknek a mediácóval kapcsolatban, közvetlenül vagy közvetve okozott, tevékenységéből, mulasztásából felmerülő károkért. Abban az esetben azonban nem mentesülhet a Mediátor a felelősség alól, ha rosszhiszeműen járt el."" Dr. Kiss Nikolett: A mediációs szerződés rendelkezéseinek angol nyelvű megfogalmazásáról II. http://www. jogiforum.hu/blog/5/69 és http://drkovacstimea.hu/blog.php?blogid=134 (megtekintés dátuma: 2014. március 9.)
[40] A Miniszterek Tanácsa n. R 98. 1. számú ajánlásában "Felhívta a tagállamok figyelmét arra is, hogy sem a bírósági eljárás előtti sem az utána kezdődő mediációban nem szankcionálható az a fél, aki nem választja ezt a lehetőséget, és senkit sem lehet megfosztani attól, hogy a bírósági utat válassza." dr. Gyengéné dr. Nagy Márta: Mediáció az igazságszolgáltatásban. Családjogi specialitások. Szeged. 2009. 43. o.
[41] A bírósági közvetítésre vonatkozó szabályokat a közjegyző tevékenysége során és kapcsán meginduló mediációra is alkalmazni lehetne, így ezen üléseket is a bírósági közvetítők vezethetnék le. Ezáltal a díjazásra vonatkozó rendelkezések segítségül hívhatóak lennének, ami hozzájárulna a módszer gyakorlati alkalmazásának növekedéséhez.
[42] Ld. részletesebben: prof. dr. Harsági Viktória: Megelőző jogvédelem - közjegyző okiratszerkesztő tevékenysége. Közjegyzők Közlönye. 2014/2. 2014. március-április. 35-46. o.
[43] A Ktv. 121. § határozza meg mit kell aggályos körülménynek tekinteni: ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet, vagy amelynek nincs joghatása. Ez a rendelkezés alapul szolgálhat a mediációs megállapodás közokiratba foglalásának megtagadására.
[44] 112. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek: a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, b) a jogosult és a kötelezett nevét, c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, d) a teljesítés módját és határidejét.
[45] A Ktv. 125. paragrafusa sorolja fel, hogy kik nem tölthetnek be ügyleti tanúi szerepet: a) nem lehet azonossági tanú (123. §), b) írástudatlan, c) nem ért azon a nyelven, amelyen a közjegyzői okirat készül, d) a közjegyző hozzátartozója.
[46] Göncz Kinga-Wagner János: Konfliktuskezelés és mediáció. In Eörsi Mátyás-Ábrahám Zita Pereskedni rossz! Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés. Budapest: Minerva Kiadó, 2003. 34-35. o.
[47] Ld.pl.: http://www.slideshare.net/drkollarcsaba/drkollarcsaba-konfliktuskezelesmediacio
[48] "A közvetítő szaktudásával is hozzájárul az eljáráshoz, aktív beavatkozóként állást foglal konkrét tartalmi kérdésekben, használja gazdasági, jogi vagy műszaki ismereteit, tapasztalatait, így a felek megismerhetnek egy kívülálló értékelését is. Arra is lehetősége nyílik, hogy felvázolja az ügy valószínű bírósági kimenetelét annak választása esetén. A mediátor tehát tanácsadással juttatja közelebb a feleket a megállapodás megkötéséhez." Záhonyi Ferenc: A mediáció elmélete és gyarkorlata, Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi kar, 2012. 18. o. http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_13872_section_6066.pdf (megtekintés dátuma: 2014. március 19.)
[49] Grosu Manuéla Renáta: Tanulmány. Rézler Gyula Alapítvány PhD. tanulmányok támogatását szolgáló ("C" pályázat) ösztöndíja. Időtartam: 2010. szeptember 1.-2011. szeptember 30. A kereskedelmi választottbíráskodás és mediáció szintézise, amikor már megindult a választottbírósági eljárás. 12-19. o.
[50] A szakértő mediátor talán jobban megérti a vitás felek konfliktusát, azonban számomra elgondolkodtató, hogy ha például jogász/mérnök/pedagógus mediátor vezeti le az ülést, érezheti-e teljesen pártatlannak tevékenységét egy olyan vitás fél, akinek a konfliktusa éppen egy jogásszal/mérnökkel/pedagógusssal áll fenn.
[51] Ellentétes véleményt lásd: http://jesz.ajk.elte.hu/nemcsik20.html (2013. december 30.) Nemesik Orsolya: MEDIÁCIÓ, AVAGY KÖZJEGYZŐK "ÚJ" SZEREPBEN - közokirat szerkesztés és hagyatéki eljárás a közvetítés tükrében. Jogelméleti Szemle 2004/4. szám. "Azonban közjegyzői feladatainak ellátása során "skizoiddá" válik, hiszen a felek részére végzett tevékenysége, valamint a nemperes eljárások lefolytatása alkalmával quasi mediátorként is funkcionál." "Az általam bemutatott közjegyzői valamint közvetítői tevékenység tehát két egymástól jól elhatárolt, külön törvénnyel szabályozott jogterület és tevékenységi kör, azonban a közjegyző személye mégis egyesíti, egybemossa azt."
[52] A már említettek szerint a bírósági közvetítésre vonatkozó szabályokat a közjegyző tevékenysége során és kapcsán meginduló mediációra is alkalmazni lehetne, így ezen üléseket is a bírósági közvetítők vezethetnék le. Ezáltal a díjazásra vonatkozó rendelkezések segítségül hívhatóak lennének, ami hozzájárulna a módszer gyakorlati alkalmazásának növekedéséhez.
[53] Jelenleg bírósági közvetítőhöz olyan felek fordulhatnak csak, akiknek peres vagy nemperes bírósági eljárása van folyamatban. Erre utal a http://www.birosag.hu/allampolgaroknak/mediacio/birosagi-kozvetitoi-eljaras (megtekintés dátuma: 2014. január 3.) honlap tájékoztatója is: "Akinek nincs peres ügye folyamatban és nem is kíván pereskedni a vitás ügyében, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapján található névjegyzében szereplő közvetítők közül választhat." Véleményem szerint a javaslat "mankója" a Kvtv. 38/B. § (3) bekezdésének kiterjesztő értelmezése és a Hetv. 2. § (2) bekezdése lehetne. Ld. bővebben: dr. Szécsényi-Nagy Kristóf: Mikor évül el a közjegyzői okiratba foglalt követelés? Magyar Jog. 2014.10 szám. 586-588. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőjelölt, Bicske
Visszaugrás
