A 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) számos változást hozott magánjogunk rendszerében, melyekkel az utóbbi hónapokban igyekszik megismerkedni, megbarátkozni a jogásztársadalom. Ellentétben azonban az olykor csak szűkebb szakterületeket érintő újításoktól, a kódex a kötelmi jog általános szabályai körében is komoly módosításokat vezetett be. Az alábbiakban a polgári jog egyik ősi, kardinális jelentőségű jogintézménye, az elévülés szabályainak a joggyakorlatban szinte azonnal vitákat kiváltó megváltoztatásával foglalkozunk - a közjegyzői okiratba foglalt követelésekre fókuszálva.
A Ptk. 6:25. §-a az elévülés megszakítása körében a következőképpen rendelkezik:
"(1) Az elévülést megszakítja
a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;
b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;
c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy
d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
(2) Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg."
A Ptk. idézett rendelkezése több ponton eltér a korábbi kódex, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 327. §-ának (1) bekezdésétől: Először is a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás az új szabályok értelmében már nem rendelkezik elévülés-megszakító hatással. További változás, hogy a Ptk. a követelés bírósági úton történő érvényesítésével összefüggésben szövegszerűen tartalmazza azt a kitételt, hogy e jogosulti cselekmény csak akkor szakítja meg az elévülést, "ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott".[1] Végül önálló megszakítási okként került nevesítésre a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
E módosítások a közjegyzői gyakorlatban azonnal több kardinális kérdést is felvetettek, melyek várhatóan egy-két éven belül a bírói gyakorlatban is fel fognak merülni. Közülük a két legfontosabb: mikor szakad meg a közjegyzői okiratba foglalt követelés elévülése, és bővíthető-e a felek megállapodása útján az elévülés megszakítására vezető cselekmények köre, azaz diszpozitív szabály-e a Ptk. 6:25. §-ának (1) bekezdése?
A Ptk. azzal, hogy mellőzte a régi Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében található azon szabályt, miszerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést, bizonytalanná tette, hogyan lehet megszakítani a közvetlenül végrehajtható közokiratba foglalt követelések elévülését. Abban az esetben ugyanis, ha nem indul a kötelezett ellen csődeljárás, és egyébként pedig nem tanúsít együttműködést, a törvény szerint az elévülést kizárólag a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése szakítja meg azzal a felfüggesztő feltétellel, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott [Ptk. 6:25. § (1) bek. c) pont].
A Ptk. 6:25. §-a (1) bekezdésének c) pontja maga is több szempontból igényel értelmezést: 1. Mit kell bírósági eljárás alatt érteni? 2. A végrehajtási eljárásra alkalmazható-e a rendelkezés? 3. A Ptk. 6:25. §-ának (3) bekezdése vonatkozik-e a közjegyzői okiratok végrehajtására? 4. A közjegyzői okirat funkciójával egyáltalán összeegyeztethető-e a Ptk. 6:25. §-a?
A régi Ptk. hatályban volta alatt nem volt kérdéses, hogy azok a közjegyzői nemperes eljárások, melyekre nézve külön törvény kimondta, hogy azok a bíróság eljárásával azonos hatállyal bírnak, a régi Ptk. alapján bírósági eljárásnak minősültek, így különösen a bírói út [régi Ptk. 7. § (1) bek.[2]], az elévülés megszakadása (régi
- 586/587 -
Ptk. 327. §[3]) és a természetes kötelmek (régi Ptk. 204. §[4]) szabályainak alkalmazása során ezen eljárásokat is érteni kellett a "bírósági út" alatt. Ez következett a lexspecialisderogat legi generali ősi jogértelmezési elvéből is.
Ez a megállapítás egyébként a közjegyző valamennyi határozattal záruló, ún. par excellence nemperes eljárására helytálló volt, ugyanis valamennyi ilyen eljárást szabályozó törvényben jelenleg is hatályban vannak ezek a rendelkezések: "A közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú." [A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 2. §] "A hagyatéki eljárásban a közjegyző eljárása az elsőfokú bíróság eljárásával azonos hatályú." [A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 2. § (2) bek.] "A közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú. A közjegyző által hozott határozat a járásbíróság határozatával azonos hatályú." [A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 31/E. § (2) bek.] "A közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú." [Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) 1. § (2) bek.]
Hangsúlyozandó, hogy itt nem pusztán a közjegyzői határozatok bírósági határozati hatályáról van szó, hanem arról, hogy valamennyi közjegyzői eljárásban megtett cselekménynek ugyanaz a hatálya, mintha az eljárási cselekményt bírósági eljárásban tették volna meg.[5]
A Ptk. 6:25. §-a (1) bekezdése c) pontjának értelmezése során - ha csak ezt a rendelkezést nézzük - még nem is lenne indok arra, hogy a korábbi értelmezéstől eltérjünk, hiszen a speciális törvények tartalma nem változott, így azok elvben továbbra is felülírják a Ptk. rendelkezését, mint általános szabályt. Probléma amiatt merül fel, hogy mindenfajta előzmény [2008-as szakértői javaslat, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény (a továbbiakban: 2009-es Ptk.), 2011-es szerkesztőbizottsági javaslat] nélkül a Ptk. elfogadott szövegébe bekerült egy értelmező rendelkezés: a 8:1. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy "e törvény alkalmazásában bírósági eljárásnak minősül a fizetési meghagyás is". E szöveg azonban amellett, hogy nyelvtanilag értelmetlen, mivel a fizetési meghagyás nem eljárás, hanem ítélet hatályú határozat[6], felesleges is.
Az Fmhtv. a 2. §-án túl ugyanis még további három ponton hangsúlyozza, hogy a közjegyző bíróság módjára jár el. Az Fmhtv. 22. §-a szerint "a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának", míg az Fmhtv. 27. §-ának (3) bekezdése szerint "a fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél kézbesítésének (Pp. 128. §)", ha pedig "a fizetési meghagyást ellentmondással határidőn belül nem támadták meg, annak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek" [Fmhtv. 36. § (1) bek.]. Azaz, a felsorolt esetek tekintetében nem is pusztán a bíróság (nemperes) eljárásával azonos hatályú a közjegyző nemperes eljárása, hanem a peres eljárással. Ugyanez negatíve is megjelenik: a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjához hasonlóan az Fmhtv. 24. §-a (1) bekezdésének h) pontja is elutasítani rendeli a kérelmet, ha megállapítható, hogy a jogosult követelése idő előtti vagy - az elévülés esetét ide nem értve - bírói úton nem érvényesíthető.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
