(Athén, Görögország, 2001. szeptember 30-október 5.), különös tekintettel annak I. témájára:
"A közjegyző funkciója, a permegelőző funkció, valamint a tanácsadás és mediáció mint annak egyik eszköze"
A számomra első nemzetközi kongresszusra izgatottan készültem, a napi feszített munka mellett is igyekeztem időt szakítani témám mélyebb megismerésére mind magyar, mind német nyelven. A szeptember 11-i események miatt kissé félve érkeztem a repülőtérre, azonban a magyar küldöttség értékes tagjai, majd később a görög napfény és Athén varázsa teljesen megváltoztatták ezt az alapérzést.
Megérkezésünk estéjén a város központjában lévő Nemzeti Parkban tartottak csodálatos fogadást. Az első munkanapon a magyar közjegyzőség képviseletében érkeztünk a Kongresszus helyszínéül szolgáló szállodába. A szervezők szinkrontolmácsolást biztosítottak a nagyobb nyelveken, így figyelemmel tudtuk kísérni a nagyrészt francia, spanyol és angol nyelvű előadásokat, hozzászólásokat. A Kongresszus első felében szekció üléseken vitattuk meg a témákat, majd a záró határozat kidolgozása és Kongresszus általi elfogadása következett.
E pontban jegyzeteim alapján rövid összefoglalót kívánok nyújtani a Kongresszuson a fenti témában elhangzott előadásokból.
A japán előadó elmondta, hogy országuk polgárai nem szeretnek bíróságra menni, inkább közjegyzőhöz fordulnak, hogy szerkesszen közjegyzői okiratot. Évente kb. 400 000 okiratot szerkesztenek. A közjegyző erősíti a társadalmi békét, csökkenti a bíróságokra háruló terheket. 1999. év óta kizárólagos közjegyzői hatáskörbe tartozik a gazdasági társaságok alapítása. A foglalkozáshoz pozitív társadalmi kép tartozik. Fontos a közjegyzői okiratokhoz fűződő közvetlen bírósági végrehajtás intézménye. Japánban nincs kifejezett egyeztető eljárás, nincs erre vonatkozó jogszabály, azonban a gyakorlatban létezik a mediáció.
A lett kolléganő közjegyzősége jellemzőjeként emelte ki, hogy jogi tanácsadással foglalkozik, együttműködik a jogalkotással, közokiratot állít ki, pártatlan, a felek érdekeit közös nevezőre hozza, titoktartási kötelezettséggel tartozik, az ingatlanforgalomban a közjegyző a garancia.
A holland előadó kifejtette, hogy a mediációt a családjogban alkalmazza a mediátor, aki nem más, mint egy posztgraduális képzésben résztvevő jogász. A közjegyző mediátorként a családjog terén a bírósági pert megelőző eljárásban segít a mediációval.
A szlovákiai kolléganő elmondta, hogy a szlovák jogrendszer a magyarhoz hasonló jellegzetességekkel rendelkezik. A közjegyző fő tevékenysége a jogi tanácsadás, hitelesít, végintézkedéséket foglal közjegyzői okiratba, kiegészítő tevékenységként mediációt folytat, ahol is pártatlanul lép fel.
A svájci előadó arról tájékozatott, hogy minden kantonban működik közjegyzőség, mely jogi tanácsadást is végez. A közjegyző speciális képzésen vesz részt, hogy mediátor legyen. Minden szerződésbe beépítik a mediációs klauzulát, mivel a mediációs eljárás gyorsabb, mint a bírósági eljárás.
Az uruguayi kolléganő kifejtette, hogy a közjegyző hatáskörében van a jogi tanácsadás is. A közjegyzői mediáció célja - álláspontja szerint -, hogy a vitára megfelelő megoldást találjanak a bíróságon kívül. Az ország jogrendszere megelőző jog, a közjegyző mediátori szerepe a permegelőzés, mely mindig alternatív megoldás. Bizonyos képzés után lehet mediátor a közjegyző.
A megbeszélések, viták során a jogi tanácsadásért járó munkadíj kérdése is felmerült, mely témában a következőket emelem ki.
Olaszországban idő szerint szabják ki a munkadíjat. Uruguayban ha a közjegyző mediátorként jár el, idő szerint számolnak, ha pedig döntőbíróként, akkor "egy kisebb összeghez", mint alaphoz ügyérték szerint számolják a díjat. Kolumbiában az állam előírja a közjegyzőknek, hogy ingyenesen kell lefolytatniuk a házasságon kívül született gyermekek bejegyzésével és a rokkantakkal kapcsolatos eljárásokat.
Svájcban a jogi tanácsadásért, ha nem jön létre okirat, az egyébként kiszabható munkadíj 25%-a illeti meg a közjegyzőt. Kanadában szabad piac van, azaz nincs tarifa. Franciaországban megtaláljuk a szabott és a szabad díjakat is. Marokkóban a francia törvények szerint járnak el a közjegyzők. Elefántcsontparton a közjegyzői kamara ellenőrzi a munkadíjak alkalmazását. Hondurasban a munkadíj a szabad megállapodás felé halad. Indonéziában a jogi tanácsadásért idő szerinti munkadíjat szabnak ki; ha okirat nem jön létre, az egyébként kiszabható díj felét kérik. Beninben a francia szabályokat alkalmazzák, de van egy tarifa, mely alá gyakran mennek egyes kollégák a felszólaló szerint.
A tanácsadás és mediáció, adott esetben a választottbíráskodás témakörében, tehát különösen a közjegyzői hivatással kapcsolatos funkciókkal és tevékenységekkel összefüggésben a nemzeti és nemzetközi törvényhozókat, az államok más illetékes hatóságait és a nemzeti közjegyzői kamarákat bátorítjuk és kérjük, hogy
- tartsák tiszteletben a tanácsadás, mediáció és választottbíráskodás alább felsorolt alapelveit és különleges jellemzőit, ha ezeket a funkciókat és tevékenységeket a latin közjegyzőség rendszeréhez tartozó közjegyző gyakorolja;
- a nemzeti és nemzetközi jogba építsék be és erősítsék meg a közjegyzők fent említett és felsorolt esetekben történő kötelező, illetve ajánlott közreműködésére vonatkozó rendelkezéseket;
- mozdítsák elő a LATIN KÖZJEGYZŐSÉG NEMZETKÖZI UNIÓJÁHOZ tartozó nemzeti közjegyzőségek fő célját, a konfliktus- és permegelőzés előmozdítását az állami igazságszolgáltatás tehermentesítése, valamint a jogi és társadalmi béke megőrzése érdekében.
1. A közjegyzői tanácsadás (lásd: közjegyzői konzultáció) a közjegyzői jogi funkciók sajátos formája, melynek célja az ügyfél felvilágosítása jogügyletének minden vonatkozásáról, valamint a félek valódi akaratának érvényesítése. A közjegyzői konzultáció sajátos jellemzőinél fogva a konfliktus- és permegelőzés igazi kultúráját jelenti.
2. A közjegyzői tanácsadás a jogrend tiszteletben tartásával (ami a közjegyzői funkció jellemző vonása), ugyanakkor a jogi piac szereplőinek nyújtott szolgáltatás szellemében (ami a szabad hivatásgyakorlás jellemző vonása) történik.
3. A közjegyzői tanácsadás az érintett felek tekintetében pártatlan, minden nem megfelelő befolyástól mentes, szigorúan a jogi fogyasztó törvényes igényeire koncentrál.
4. A közjegyzői tanácsadás figyelembe veszi egy adott jogügylet valamennyi jogi és társadalmi vonatkozását a jogügylet összes résztvevője tekintetében: a felek által kívánt eredményekre és célokra irányul, ezért minden részrehajló, egyoldalú, tisztán taktikai vagy átmeneti megfontolásoktól mentes konzultáció, és ebben élesen különbözik más hivatásoktól és tanácsadóktól, amelyek, illetve akik kizárólag az adott jogügyletben résztvevő egyik fél szolgálatában állnak.
5. A közjegyzői tanácsadást a közvetlen, vagy későbbi konfliktusok megelőzésének szelleme hatja át, alkalmazási területe a szigorúan vett peren kívüli terület, amely ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül a konfliktusmegoldás és a vitában álló felek eltérő érdekei közötti egyeztetés területét sem.
6. Konkrét tartalmát illetően a közjegyzői tanácsadás lefedi a jogügyletek valamennyi területét, klasszikus közjegyzői specialitásként ideértve a nemzetközi és határokon átívelő kérdésekkel és a nemzetközi magánjogi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatást is. Ebben az értelemben a tanácsadás területe korlátlan, a közjegyző illetékességének ki kell terjednie a kért konzultáció összes dimenziójának ismeretére, ami csak folyamatos továbbképzéssel érhető el.
7. A közjegyző hagyományos jogterülete - vagyis a közjegyzői vagy egyéb okiratok készítéséhez szorosan kapcsolódó konzultáció - mellett a modern és aktuális formájában vett közjegyzői tanácsadás minden megszorítás nélkül kiterjed minden jogi kérdésre, az okiratokkal kapcsolatos konzultáción kívül és attól függetlenül is, vagyis minden jogterületre vonatkozóan tájékoztatást és konzultációt biztosít.
8. A közjegyzői tanácsadásért a közjegyző sajátos felelősséget visel, amennyiben a közjegyző nem pusztán jogi információt szolgáltat, hanem a konzultáció törvényességét, tárgyszerűségét és megbízhatóságát is garantálja.
9. A nemzeti közjegyzői kamarák előmozdítják, ellenőrzik és felügyelik a közjegyző tanácsadási tevékenységét, adott esetben a szakmai etikát, a közjegyzőképzést, a tarifákat is, és teszik mindezt a piaci résztvevők érdekében, a közjegyzőség közfunkciójának betöltése útján.
1. A mediáció alkalmas módszer a konfliktusok megoldására és hasznos eszköz a jogvitában álló felek eltérő érdekeinek összehangolására.
2. A mediáció a konfliktusok barátságos megoldására és peren kívüli "kezelésére" szolgál, vagyis a mediáció a felek közötti jogi és társadalmi béke megteremtésére vagy visszaállítására szol- gáló rendszerek, eljárások és eszközök összessége. Mint közvetítő módszer és fórum, a mediáció a vitában álló felek és az állami bíróság (vagy választottbíróság) között helyezkedik el, fő célja a permegelőzés, valamint a felek jogi, társadalmi, pszichológiai, személyes és egyéb érdekeinek megóvása.
3. Ez a sajátos konfliktuskezelés, amelynek helyénvalósága - annak ellenére, hogy tartalmának és eljárásmódjának részleteit illetően a vélemények meglehetősen eltérőek - általánosan elfogadott, olyan új jogi és társadalmi kultúrán alapul, amely konfliktus vagy érdekütközés esetén az érintett személyeket és szervezeteket először saját magukra, saját megegyezési képességükre utalja; ezt jelenti a kötelező vagy önkéntes mediáció azzal a céllal, hogy gátat vessen az állami igazságszolgáltatáshoz való túl korai fordulásnak, és ezáltal tehermentesítse azt, abban a szilárd meggyőződésben, hogy az állami bíróságokat elönti a munka, technikailag rosszul vannak felszerelve, gyakran a nyilvánvaló igények ellenére sem szakosodtak adott témákra, működésük lassú és költséges, és e jellemzőik sajnálatos módon nem szolgálják a vitában álló felek közötti béke megőrzését vagy helyreállítását.
4. A mediáció koncepciója szerint a vitában álló felek és tanácsadóik, akik előtt a mediációs eljárásban való részvétel nyitott, semleges közvetítő, mediátor közreműködését veszik igénybe, aki a barátságos megegyezést célzó eljárást és annak megfelelő tárgyalási technikákat vezet be a konfliktus megoldása érdekében, miközben továbbra is a vitában álló felek döntenek a konfliktus, a nézeteltérések rendezésének módjáról, mivel ennek az eljárásnak az a célja, hogy "a felek saját maguk" találjanak megoldást, vagyis a megoldást ne egy "kívülálló harmadik fél erőltesse" rájuk.
5. A mediáció területén célszerű különbséget tenni egyes esetek és ügyek között. Egy közvetítő részvétele, még ha az illető tanulta is a mediációt, önmagában nem garantálja automatikusan azt a képességét és hozzáértését, hogy jó megoldást találjon a különféle jogi és társadalmi érdekkonfliktusok minden formájára. A helyesen értelmezett mediációhoz specializált hozzáértés kapcsolódik, ezért specializált közvetítésként kell gyakorolni, az adott ügynek és a különféle témáknak megfelelően. Ebben az értelemben minden olyan esetben, amely első sorban jogi kérdés, illetve amelynek társadalmi és egyéb oldala mellet jogi vonatkozása is van, olyan közvetítő közreműködésére van szükség, aki teljes jogi kompetenciával és garanciával bír, szakirányú képzettségének, a mediációs módszerek és gyakorlat tökéletes ismeretének köszönhetően, s aki ezen kívül semleges, független és pártatlan, köz- és magánbizalomnak örvend hivatásbeli funkcióinak és felelősségének okán, s aki szilárd elkötelezettséggel lép fel a mediáció egyes konkrét eseteiben.
6. S ha ezen okoknál fogva és a siker érdekében a mediációnak meg kell felelnie az előbbiekben felsorolt összes előfeltételnek, akkor a közjegyző éppen e szakmai és személyes jellemzőknél, valamint a felek közötti "mediációban" szerzett tapasztalatainál fogva különösen alkalmas arra, hogy közvetítő legyen és kompetens közvetítő-közjegyzőként működjön közre a jogi jellegű vitás ügyekben, anélkül, hogy e közjegyzői eljárásból kizárná a felek saját tanácsadóit (pl. ügyvédeket, adószakértőket és másokat). A mediáció teljesítése érdekében a közjegyzőknek a kiváló jogismereten, a szakirányú képzettségen, a célszerű technikai apparátuson, a vonatkozó etikai szabályozáson és a megfelelő díjazáson túlmenően arra is szükségük van, hogy szabadon eldönthessék, hogy a mediációs szolgáltatásokat egyéb közjegyzői funkcióik mellett kiegészítő tevékenységként folytassák-e.
7. A mediáció eredményét írásos megállapodásban kell rögzíteni, amelynek ajánlatos megtámadhatatlan jogi hatállyal rendelkeznie. Ha egy közvetítő nem közjegyző, vagy legalábbis nem általános jogász, a szükséges okirat elkészítéséhez köteles bevonni egy erre illetékes harmadik személyt, vagy társ-közvetítőt, ami azt jelenti, hogy a közvetítésben két személynek kell közreműködnie, és ez növeli a költségeket, valamint sértheti a mediáció bizalmas és bensőséges jellegét.
Ha a közvetítőként működő közjegyző rendelkezik a megfelelő illetékességgel ahhoz, hogy a felek közötti megállapodás dokumentálásához szükséges szolgáltatásokat ellássa, akkor a kérdéses mediációs eljárások területén szerzett közvetlen és hiteles tapasztalatai alapján öntheti közjegyzői okiratba, illetve az összes jogi alaki követelménynek megfelelő írásos formába a felek között született megállapodást. A közjegyzői okirat további előnye, hogy végrehajtó hatályú, és ezáltal véget vet az ügy végleges megoldásával kapcsolatos mindenféle bizonytalanságnak. A közjegyző tehát rendelkezik azzal a kivételes illetékességgel, hogy "egy személyben" kínálja a jogi mediációval és annak végleges rendezésével kapcsolatos összes szolgáltatást.
8. A közjegyzői mediáció előmozdítása érdekében ajánlatos, hogy a közjegyzői kamarák, a közjegyzői szakmai ellenőrző és támogató szervek szorgalmazzák a közjegyzői közreműködést a mediáció területén, elkészítve az ehhez szükséges szakmai etikai szabályokat, megszervezve a közjegyzők mediációs képzését, ösztönözve a közjegyzőket, hogy az általános okiratszerkesztés mellett dolgozzák ki a konfliktus esetén a bírósághoz fordulást megelőzően szükséges közvetítésre, vagy adott esetben választottbíráskodásra vonatkozó kikötéseket, ösztönözve továbbá a kamarákat, hogy tegyék magukévá a méltányos, szociális és alkalmas díjazás kérdését, szükség esetén létrehozva a mediációs kamarákat vagy központokat, és mindezt a közjegyzői közvetítés megbízhatósága és célszerűsége érdekében, azért, hogy érvényesüljön a közjegyzői hivatás elsődleges funkciója, a permegelőzés.
1. Azoknak a konfliktusoknak az esetében, amelyeket sem megfelelő konzultációval és tanácsadással, sem mediációval nem sikerül megoldani, közjegyzői szemszögből nézve a választottbíráskodás jelenti az állami igazságszolgáltatáson kívüli konfliktusmegoldás utolsó lehetséges eszközét. A permegelőzés szellemében ebben az összefüggésben arról van szó, hogy a konfliktusrendezésbe a szó szoros értelmében vett perenkívüli megoldás egy utolsó lépcsőjét iktatjuk be, amelynek előnye a bíráikat szabadon megválasztó felek közötti bizalom megléte, valamint a konkrét ügyben döntést hozók különleges kompetenciája, ami a bírók kiválasztásánál általános előfeltétel.
A permegelőzés területén ez az a különleges és korlátozott számban előforduló eset, amikor választottbíráskodás nélkül az ügy azonnal az állami bíróság előtti peres eljárásra "ítéltetne".
2. A közjegyzőség az a hivatás, amely a barátságos megoldásokat, a szélesebb értelemben vett konfliktus- és jogvita-megelőzést képviseli. De elismerve azt a tényt, hogy még a mediáció sem tudja megoldani az összes jogi konfliktust, a hozzáértő, jól képzett, a választottbírói funkció ellátására alkalmas és meghatalmazott közjegyzők által képviselt közjegyzőség felkínálja a közjegyzői közreműködést e területen, mégpedig olyan közjegyző közreműködését, aki szakmai tapasztalatokkal rendelkezik a felek közötti tárgyalások menetében, amellett, hogy jártassággal rendelkezik a jog területén, és aki a választottbírói funkciókat önkéntes alapon látja el, egyedül vagy más kollégákkal közösen.
3. A választottbíráskodás területén az egyes országok sajátos helyzetétől függően a nemzeti közjegyzői kamarák adott esetben választottbírói testületeket hozhatnak létre, amelyek lehetőleg közjegyzőkből állnak és esetleg csatlakoznak a mediációs kamarákhoz, és így felkínálják a nagyközönségnek a közjegyzői választottbíráskodás intézményét, nem utolsó sorban azért, hogy a közjegyzői közvetítés tapasztalatait ötvözzék a választottbíráskodás gyakorlatával, a vonatkozó szakmai etikai szabályok kidolgozása, az elfogadható díjazás és a megfelelő ellenőrzés szándékával.
4. A közjegyzői közreműködéssel történő választottbíráskodás végül is nem úgy értendő, mint kiegészítő közjegyzői funkció, hanem mint rendkívüli tevékenység, amely az esetek többségében összeegyeztethető a többi közjegyzői tevékenységgel és kapcsolódik a szokásos közjegyzői funkciókhoz, amelyek azonban továbbra is elsőbbséget élveznek és a közjegyzői tanácsadásra és mediációra, azaz a "barátságos megegyezésre" irányulnak, a konfliktusok és jogviták megelőzése szellemében, azaz a közjegyzői hivatás fő célja érdekében.
A szekció üléseket egy napra megszakítottuk, pihenésként a szervezők egy csodálatos hajókirándulásra invitáltak, a Saroniki öbölben három szigetet tekintettünk meg. Egy másik napon a szekció ülések után kultúrestre vártak minket: az Akropoliszon Heródes Odeonjában nézhettük meg a Zorba a görög című balettelőadást. A záróülés után a Kongresszus méltó lezárását jelentette az elegáns és nagyszabású gálavacsora.
Összefoglalva az Athénban töltött napokat: sok lehetőség adódott mind a témában való sokrétű elmélyülésre, mind személyes kapcsolatok felvételére, mind pedig a város történelmi emlékeinek megtekintésére, melyért köszönetemet fejezem ki Dr. Bókai Juditnak a felkészülés idején nyújtott ösztönző segítségéért, és a MOKK munkatársainak a szervezésben nyújtott kiváló munkájukért. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Dévényi Norbert közjegyző, Dunaújváros
Visszaugrás
