A házassági vagyonjognak az elmúlt közel egy évtizedben lezajlott modernizálásában mind a polgári anyagi jogi, mind a polgári eljárásjogi kodifikációnak megkérdőjelezhetetlen szerepe van. Mindez teljességgel összhangban van azzal a jogalkotói alapállással, amely a magyar magánjog anyagi és eljárásjogi szabályait nem csak új alapokra helyezte, hanem egyben felvállalta az addig külön jogszabályokba foglalt jogterületi anyagi jogi szabályok egy kódexbe illesztését a magánjog területén. Ebben a folyamatban kétségtelenül a legnagyobb újításként a társasági jog monista koncepciója elfogadása mellett a családjog normarendszerének Ptk.-ba illesztése emelhető ki. Az így megújított magánjogi kódex tehát - annak szabályozási sorrendjét és logikáját követve - nem csak a legalapvetőbb személyi és vagyoni viszonyok polgári jogi szabályozását tette magáévá, hanem annak szerves részévé vált a társasági jogi jogszabályok, illetve a családjogi jogszabályok anyagi jogi joganyaga is. Ennek megfelelően egyes jogintézmények megítélése jóval komplexebb feladatot jelent mind a jogalkalmazók, mind a jogkeresők oldaláról, amely kiindulópont hangsúlyosan érvényesül olyan életviszonyok között, mint a családi élet és annak gazdasági összefonódásai, illetve a családi jog és a gazdasági jog metszéspontjában elhelyezkedő családi vállalkozások kérdései, és azok különös elemeként a házassági vagyonjog kihívásai.
A fenti alapokon az új Polgári Törvénykönyvvel a jogalkotó a társasági részesedések házassági vagyonjogban való intézményesített jogállásának rendezése révén új távlatokat nyitott, miközben a bírói gyakorlat által újra és újra felszínre
- 38/39 -
hozott értelmezési, egyben ítélkezési nehézségek felszámolását célozta.[3] Hasonlóképpen járt el a törvényhozó az új polgári perrendtartás kodifikációja során, amely a polgári jog professzionális gazdasági szemléletének középpontba helyezésével, új társadalomképével lényegileg azonosan a pervitel területén is a professzionális szemléletet és alapokat teremtette meg az eljárásjogi szinten. Következésképpen az új polgári perrendtartásban a házassági bontóperről leválasztott házassági vagyonjogi per egyrészről a házassági perek és a házassági vagyonjogi perek éles elhatárolása révén a vagyonjogi pervezetés hatékonyságát volt hivatott előmozdítani,[4] másodsorban az anyagi jogi szabályozás megváltozásához igazodva kívánja - szolgáló leányként - a megfelelő eljárásjogi hátteret biztosítani. Az anyagi és eljárásjog ezeken a szinteken tehát nem csak "kéz a kézben" járnak, hanem fokozottabban érvényesülnek ilyen perekben az összetett anyagi jogi jogértelmezési kiindulópontok, amelyek a Ptk. mint kódex könyveinek együttes alkalmazását nem csak feltételezik, hanem kifejezetten igénylik is. Ilyen alapokon mind a joggyakorlat, mind a jogtudomány képviselői fokozott figyelmet tanúsítanak a társaságba bevitt azon vagyonrészek kérdése iránt, amelyek valamely tag, vagy tagok esetében fennálló házassági életközösség okán különös aspektust nyernek, vagy nyerhetnek mind közös tulajdoni minőségükben, vagy éppen e vagyonelem megosztása iránti igény során.
Tekintettel arra a tényre, hogy társaság esetében a vagyoni hozzájárulás a tagoktól elkülönült jogi személyiség lényegi és így természetéből fakadóan nem visszakövetelhető feltétele, annak esetleges megosztása egyszerre vet fel társasági anyagi jogi és családjogi kérdéseket. Mivel e vagyonelemek a társaságtól nem visszakövetelhetők, megosztásuk a társasági érdekekre is figyelemmel lévő különös körültekintést igényel, egyben feltételezi, a társaság érdekét maguk az érintett felek is figyelembe veszik és egymással szembeni elszámolási viszonyuk során saját érdekeik mellett megfelelően megjelenítik.
A társaságba bevitt közös vagyon "megosztásával" kapcsolatban felmerült kihívások tárgyában a hazai jogirodalomban számos tanulmány született. Ezen írás célja a fenti kiindulópontokkal azonosan az új Ptk. és az új Pp. hatálybalépése és együttes alkalmazása révén a házassági vagyonjogi perek társasági jogi aspektusainak jelenkori feltárása. E cél megvalósítása érdekében a szerző vizsgálódásának középpontjába elsőként a házassági vagyonjogi perekre irányadó hatályos perjogi szabályozás kritikai szempontú elemzését helyezi, melynek keretében külön kitér a peres és kapcsolódó nemperes eljárás metszéspontjainak ismertetésére. A kutatási feladat második egysége az új Polgári Törvénykönyv
- 39/40 -
jogi személyekre irányadó szabályhalmazában a házastársi közös vagyon tárgyát képezhető társasági formák esetén irányadó házassági vagyonjogi rendelkezéseket veszi górcső alá. A hatályos polgári anyagi jogi és a polgári eljárásjogi jogszabályi környezet összevetésén túlmenően, a tanulmány mindkét szerkezeti egységében a vezérfonalat a releváns bírói joggyakorlat feltárása képezi, melyet az egyes jogirodalmi álláspontok ismertetése egészít ki.
Az új polgári perrendtartás 462. §-ba illesztett új szabályozási elv - a házassági per és a házassági vagyonjogi per összekapcsolásának tilalma - által vélelmezhetően nyugvó pontra kerülhet a házassági bontóper és a házassági vagyonjogi per érdemi, valós el(le)határolása. Noha az új Pp. továbbra is adós maradt a házassági vagyonjogi per fogalmának meghatározásával, ezen szabályozási elvből levezethetően a házassági vagyonjogi perek immáron minden kétséget kizáróan a vagyonjogi perek körébe sorolhatók.
Fontos azonban kiemelni, hogy nemcsak a Ptk. Negyedik Könyvének "Házassági vagyonjog" címet viselő VI. címe alatt szerepeltetett jogcímeken megindított perek minősülnek házassági vagyonjogi pernek, hanem azok is, amelyek a házasság egyéb vagyonjogi hatásaival függenek össze, így például a házastársi tartás vagy az ajándék visszakövetelése iránti igények, a házastársi vagyont érintő szerződések érvénytelenségének (hatálytalanságának) megállapítására és a jogkövetkezmény levonására vonatkozó perek, továbbá a vagyonmegosztás társasági jogi, értékpapírjogi, szerzői jogi, ingatlanjogi vetületei.[5]
Az ítélkezési gyakorlat eredményeit összefoglalva a Varga féle kommentár az alábbiakban határozza meg a házassági vagyonjogi per tárgyát: a házastársak közös vagyonának megosztása; a házassági vagyonjogi szerződés, a házastársi közös vagyont megosztó szerződés érvénytelensége, hatálytalansága; a házastársak vagyoni viszonyait rendező szerződés alapján az egyik házastárs teljesítésre kötelezése; a közszerzeményi részesedés megállapítása, a közszerzeményi szerződés megszüntetése; a házastársak egymás közötti egyéb jogügyleteiből (ajándékozás, csere, adásvétel, kölcsön, tartozáselismerés stb.) eredő igény; a házastársnak a Ptk. 4:37. § (1) bekezdésére, illetve a Ptk. 4:38. §-ára alapított dologi jogi
- 40/41 -
igénye; a különvagyon kiadása; a házastársi közös vagyon vagy az egyik házastárs különvagyonára fordított különvagyon, közös vagyon elszámolása (megtérítési igény); a közös vagyont terhelő tartozások elszámolása; a különvagyoni tartozás közös vagyonból (vagy a másik házastárs különvagyonából) történő fizetésének megtérítése; a különvagyoni ingatlan használatával felmerülő, a polgári jogon alapuló elszámolások (rezsiköltség, felújítás stb.), illetve a többlethasználati díj iránti igény.[6] Annak ellenére, hogy a fenti kommentárban a felsorolás nem tartalmazza a társasági vagyoni részesedések kérdését, mivel az nem taxatív, a kiindulópontként rögzített álláspont, továbbá maga a felsorolás szellemisége is a társasági vagyoni részesedés házassági vagyonjogi hatásainak e pertípusban való kezelését teszi lehetővé.
Hangsúlyozandó körülmény, hogy a házassági vagyonjogi per megindításának nem előfeltétele a házassági bontókereset bírósághoz történő benyújtása vagy bontó ítélet. Simon Károly László megközelítése szerint a házassági vagyonjogi per megindításának elsődlegesen anyagi jogi feltétele van, amelyek közül a legfontosabb a házassági vagyonközösség megszűnése.[7] Nem elhanyagolható azonban az esetkörök sokasága sem, amikor a házassági vagyon megosztását valamely ok indokolja, különösen, de nem kizárólagosan ilyen lehet a felek szándéka a korábbi közszerzeményi rendszerből való áttérés, de ilyen ok lehet például a csak egyik házastárs által végzett üzletszerű gazdasági tevékenység kockázatának kizárólagos viselése, adóoptimalizálás, vagy az életviszonyok összetettségéből fakadó olyan körülmények bekövetkezte, amely e lépés meghozatalát indokolja. Nyilván ezen esetkörök többségében a felek közötti konszenzus okán jogvitáról nem beszélhetünk, ugyanakkor azok előfordulását sem lehet kizárni. Következésképpen helyesnek tekinthető az a kommentárirodalomban megfogalmazott álláspont, amely szerint. "A közös vagyon megosztása nem azonos a vagyonközösség megszüntetésével."[8] mi több, az életközösség megszűntetésével.
Simon a Ptk. 4:53. §-a és a bírói joggyakorlat együttes olvasataként a vagyonközösség megszűnésének három esetét nevesíti i.) a házassági életközösség megszűnése által, ii.) házassági vagyonjogi szerződésbe foglalt törvényes vagyonjogi rendszer kizárása útján, iii.) a vagyonközösség bírósági nemperes eljárásban történő megszüntetésének kérelmezése révén.[9]
- 41/42 -
Szükségesnek vélem e helyen utalni arra, hogyha a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésbe foglalt törvényes vagyonjogi rendszer kizárása útján a vagyonközösség megszűntetése mellett döntenek, s a bíróság utóbb házassági vagyonjogi keretében a szerződésben nem rendezett igényről határoz, a házassági vagyonjogi szerződés és az ítélet tartalma egyaránt meg kell, hogy feleljen a vagyonmegosztás törvényi feltételeinek.[10]
Véleményem szerint a házassági bontóperről leválasztott házassági vagyonjogi perek indíthatóságának vizsgálata során ma elsődlegesen - egyfajta előkérdésként - a házastársak közötti konszenzus megléte tisztázandó. Abban az esetben, ha a házastársak között egyezség van a közös vagyon megosztása kérdésében, ennek bíróság általi jóváhagyását kizárólag nemperes eljárás keretében kérhetik. Ha a házastársi közös vagyon megosztását csak egyik házastárs kérelmezi, vagy köztük e tárgyban nincs egyezség, ekkor áll fenne a polgári peres út lehetősége.
2018. január 1-jét megelőzően az ember személyi minőségét és családi kapcsolatait meghatározó nemperes eljárások önállóan és különböző szintű jogszabályokban (törvény, rendelet) kerültek szabályozásra. Az új polgári perrendtartás megalkotásával egyidejűleg merült fel az igény a személyi állapotot érintő bírósági hatáskörbe tartozó nemperes eljárások egy normában történő összefoglalására, s 2017. október 12-én került kihirdetésre a 2017. évi CXVIII. törvény a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról (Továbbiakban: "Bnp. tv."). A Bnp. tv-be az ember státuszát, személyi integritását meghatározó nemperes eljárásokon (holtnak nyilvánítás, halál tényének megállapítása iránti eljárás, eltűntnek nyilvánítás, apaság vélelmének megdöntése) kívül került beillesztésre személyi állapottal összefüggő vagyoni jellegű nemperes eljárás: a házassági életközösség alatt a házastársi vagyonközösség közös kérelemre történő megszüntetése és helyreállítása.
A Bnp. tv. 19. §-ba illesztett rendelkezés szerint a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti kérelmet a házastársak csak közösen terjeszthetik elő bírósági nemperes eljárás keretében. A járásbíróság hatáskörébe tartozó, a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti kérelmet más kérelemmel összekapcsolni nem lehet. A Bnp. tv. házastársi vagyonközösség megszüntetéséhez vezető okok körében külön kitér, s egyben utal a Ptk. 4:54. § (1) bekezdés a),b) és c)
- 42/43 -
pontjaira,[11] de míg ezen okok fennállása esetén a polgári peres eljárás bármely fél kérelmére alapítható, addig a nemperes eljárásban a felek közös kérelmének fennállta az eljárás megindításának feltétele. A bíróság a nemperes eljárásban a kérelmezőket meghallgathatja. Ha a meghallgatást a kérelmezők bármelyike elmulasztja, a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti [Bnp. tv. 21.§ (1)]. A megszüntető végzés utóbb nem zárja ki az igény polgári peres úton történő érvényesítését. A vagyonközösséget megszüntető végzést a házastársak hitelezőinek, gondnokság alá helyezés esetén a gyámhatóságnak is kézbesíteni kell.
Az új polgári perrendtartás alkalmazása óta eltelt közel öt évben a házassági bontóper és a házassági vagyonjogi per "különválása" során a gyakorlatban a házassági életközösség időtartama megállapíthatóságának kérdésköre vetett fel jogértelmezési problémákat. E körben a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletének kapcsolódó állásfoglalásai közül a következők szolgálhatnak szakmai iránymutatásként. Ha a házassági per az 1952. évi Pp. alapján folyik, vagy korábban az alapján már jogerősen befejeződött, a bíróságnak nem kell megállapítania a házassági vagyonjogi perben az ítélet rendelkező részében az életközösség fennállásának az időtartamát. A Pp. 463. § (2) bekezdése kifejezetten azt tartalmazza, hogy ha már folyamatban van a bontóper (akár az 1952. évi Pp. alapján is) a házassági életközösség időtartamának megállapítása a házassági per, és nem a házassági vagyonjogi per bíróságának a feladata.[12] Ha a felek között egyidejűleg a házassági és a házassági vagyonjogi per is folyamatban van és az életközösség időtartama vitás, a bíróság a házassági vagyonjogi pert a folyamatban lévő házassági per jogerős elbírálásig felfüggesztheti.
Nem kötelező ez esetben sem az eljárás felfüggesztése, az a bíróság mérlegelésétől függő kérdés, és ahogyan azt a törvény is kimondja, akkor van rá lehetőség, ha vitatott az életközösség időtartama. Nem indokolja ezért az eljárás felfüggesztését, ha a házassági életközösséggel vagyonjogi szempontból egybeolvadó élettársi kapcsolat időtartama vitatott.[13]
- 43/44 -
A Pp. 459. §-a (2) bekezdése alapján a bíróságnak a házasságot felbontó ítélete rendelkező részében kell megállapítania a házassági életközösség időtartamát, ha azt a házassági vagyonjogi per bírósága korábban az eljárást befejező érdemi határozatában vagy közbenső ítéletében nem állapította meg. Ilyen esetben ez a bontó ítélet szükségképpeni tartalmi eleme, egyezségkötésnek nincs helye.[14]
Házassági közös vagyon tárgya gazdasági társasági részesedés is lehet. Jelen fejezet célja az új Ptk. azon társasági jogi rendelkezéseinek bemutatása és elemzése, melyek a jogi személyekre irányadó rendelkezéseken túlmenően a házassági vagyonjognak is részét képezik, s ebből kifolyólag házassági vagyonjogi perben (adott estben nemperes eljárás keretében) a házasfelek számára elsődlegesen alkalmazandók.
A házastársi közös vagyon részét képező gazdasági társasági részesedésre irányadó anyagi jogi rendelkezések egyrészről a Ptk. közös vagyonra, illetve azok megosztására vonatkozó szabályai (Ptk. 4:58-4:61. §§), emellett az értékpapírnak minősülő részvényre [Ptk. 5:14. § (2)], de hangsúlyosan az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezései irányadók.
A gazdasági társaságok a Ptk. szerint olyan üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások, amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen viselik. A törvényi fogalom értelme a felek üzletszerű gazdasági tevékenységében és az azt szolgáló jogalany létrehozatalában ragadható meg. A fogalom központi eleme az üzletszerű gazdasági tevékenység tartalmában lelhető fel, amely tevékenység kétarcú jogintézmény. Az egyrészt jelenti az adott társaság konkrét, létesítő okiratában meghatározott és rendszeresen, haszonszerzési céllal végzett tevékenységet, másrészt egy adott egyedi szerződéses viszony alapján az adott társaság által ellátott szolgáltatást. A gazdasági élet vérkeringésében ugyanis a döntő elemeket az egyedi szerződéseket képezik, amelyek alanyai különösen, de nem kizárólagosan gazdasági társaságok. A gazdasági tevékenységek ellátásának ugyanakkor nem feltétele a társaságalapítás, mégis annak előnyei, különösen a tagoktól elkülönülő személyisége, felelőssége és vagyona társaságalapításra ösztönöz.
A házassági vagyonjog tárgyát illetően e körben két kiinduló szempontot szükséges nevesíteni, amely a társaságalapításhoz kapcsolódó időpontra vetítve
- 44/45 -
alapvetően határozza meg az érintett társaság részére biztosított vagyon sorsát, azaz a két kiindulópont valójában két időpontot jelöl, és ezáltal meghatározza a társaságba bevitt sorsának kezelését. A társaságalapítás valójában nem más, mint az Alaptörvény M) cikkében foglalt vállalkozási szabadság és XII. cikkben elismert vállalkozáshoz való jog egyedi érvényesítése a Ptk. szabályai és diszpozitív rendelkezései alapján. E körben szükséges rögzíteni, hogy a társaságalapítás és működtetés - a házasság intézményéhez némileg hasonlítható módon - hosszú távú elköteleződés, amelynek egyik súlypontját pontosan a társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyon lekötése képezi, így adva indokát a társaságalapítás időpontjának vagyonjogi megítéléshez. Amennyiben a társaságalapítás az életközösség kezdő időpontját megelőzően történt, úgy az akkor társaság részére adott vagyon alapvetően különvagyonként érvényesül. A házassági életközösség alatt eszközölt társaságalapítás azonban már e vagyon megítélését komplex kihívásként kezeli, ha az külön vagyon volt, megőrizheti különvagyon jellegét, azonban ha közös vagyon, úgy akkor akként is kell megítélni.
A társulási szabadsággal mindezeknek megfelelően nem csak az egyik házasfél, hanem a házasfelek együttesen is élhetnek, sőt akár külön-külön is részt vehetnek társaságalapításban, amely körülmények mind-mind megválaszolandó kérdéseket jelentenek, amelyeket tovább bonyolít az egyes társaságtípusokban megjelenő különleges feltételek, akár képesítési követelmények változatossága is. Következésképpen a társulási szabadsággal való élés nem csak egyéni, hanem a házassági vagyoni döntéshozatal kérdéseit alappal veti fel, és annak vagyonjogi megítélése számos konfliktusos helyzetet eredményezhet.
A közkereseti és a betéti társaság a társasági jogi dogmatika hagyományos felépítése szerint a személyegyesítő társaságok közé tartozó gazdasági társaságok. Közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért korlátlanul és egyetemlegesen helytállnak. E helytállási kötelezettség, amennyiben a tagok egyike, vagy mindegyike házassági életközösségben áll, gyakorlatilag a teljes vagyont az üzleti kockázatviselés tárgyává teszi. A törvényi fogalom a személyegyesítő jelleg kidomborításával a tagok közötti együttműködés, fokozott bizalom, a tagok és az adott gazdasági tevékenység közötti különleges szakmai viszonyt hangsúlyozza, amelyből fakad annak szervezeti sajátosságain túl a vagyon kérdésének különlegessége. A társasági tartozások helytállási kötelezettségéből
- 45/46 -
fakad, hogy a társaságalapítás bár külön tőkefeltételt nem tartalmaz, azonban a társaság működésének megkezdéséhez a tagok által szükségesnek tekintett vagyoni hozzájárulást természetesen a társaság rendelkezésére kell bocsátani s a fentebb említettek szerint az a teljes családi vagyon kockáztatásával egyenértékű. Az alábbiakban részletesen kifejtettek szerint a közkereseti társaságot illetően egy külön jogszabályhely foglalkozik a házassági vagyon kérdésével, attól függetlenül szükséges megemlíteni azon körülményt is, amely szerint a társaságba belépő tag, jelesül tárgyi esetben házastárs a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi taggal azonos módon köteles helytállni, a tagok ezzel ellentétes megállapodása harmadik személyekkel szemben nem hatályos. Hasonlóképpen említendő meg, hogy a Ptk. a közkereseti társaság személyegyesítő jellegéből fakadóan reagál a tag, így a házastárs egyéb magánjogi jogviszonyaiból felmerülő kérdésekre is arra figyelemmel, hogy a tag a társasági tartozásokért teljes vagyonával köteles helyt állni, amely kötelezettség szükségképpen kihat a tag egyéb jogviszonyaiból fakadó teljesítőképességére is. Ilyen esetben, azaz amikor a tag vagyona, akár házastárs különvagyona a tag egyéb jogviszony alapján fennálló követelés kielégítésére is szolgál, a megoldás szükségképpen a tagi helytállási kötelezettség inverz alkalmazására vezet. A tag magánhitelezője így a társaság vagyonából közvetlenül nem elégítheti ki a követelését, annak fedezetéül a közkereseti társaságban a tagot megillető azon vagyonhányad szolgál, amely a tagot a tagsági jogviszonya megszűnése esetére megilleti. Amennyiben a hitelező e vagyonhányadra is végrehajtást vezet, gyakorolhatja a tag helyett a tagsági jogviszony megszüntetését eredményező tagot megillető felmondás jogát, ezáltal a tagsági jogviszony megszűnésével a társaság és a tag között keletkező elszámolási viszony eredményéből a tagnak kiadandó vagyonhányadból elégítheti ki a követelését. Összegezve, a tag közkereseti társaságba bevitt vagyona nem eredményezhet fedezetelvonást és végrehajtás alóli mentesülést, de nem is eredményezhet közvetlen társasági vagyonból való kielégítést sem, elvégre az a közkereseti társaság jogi személyiséggel lenne összeegyeztethetetlen, ezért a közkereseti társaságba bevitt vagyon közvetetten szolgál a tag magánhitelezője követelésének kielégítésére.
A közkereseti társaságra vonatkozó anyagi jogi szabályok körében mindössze egyetlen paragrafus tartalmaz házastársakat érintő vagyonjogi rendelkezést. A Ptk. 3:141. §-a "A társasági részesedés megszerzése házastársi vagyonközösség alapján" címszó alatt deklarálja, hogy a tag házastársa a társaság tagjává - akár házastársi vagyonközösség jogcímén, akár házastársi közös vagyon megosztása jogcímén - csak a társasági szerződés módosítása révén válhat. A tagság oldalról vizsgálva ez kétféle helyzetet eredményezhet: a korábbi tag házastárs tagsági jogviszonya továbbra is fennmarad, a vagyonközösség megosztása előtti nem tag házastárs pedig vagyon hozzájárulás teljesítése nélkül a társaság tagjává válik.
- 46/47 -
Más esetekben a korábbi tag házastárs - önállóan - a teljes társasági részesedés megszerzése mellett marad a társaság tagja.[15]
Az első esetben a társasági szerződés módosításához valamennyi tag egyhangúlag meghozott határozata szükséges. A társaság személyegyesítő jellegéből fakadóan a gazdasági "[...] társaságra ebben az esetben sem lehet rákényszeríteni a korábbi nem tag házastárs befogadását".[16] Egyhangúlag meghozott határozat hiányában, a tag házastársának társasággal szemben csupán elszámolási igénye keletkezhet.[17] E szabály értelmezése körében Gál - Juhász - Mika szerzőtársak tollából jegyzett Társasági jogi perek című kötet a társulási szabadság elvéből vezeti le, hogy a társaság tagjai hozzájáruló nyilatkozat megadására nem kötelezhetők. Ehhez kapcsolódóan jognyilatkozat pótlása iránti per a kkt. tagjai ellen nem indítható.[18]
Csűri Éva a közkereseti társulás házastársi vagyonközösség jogcímén történő alapítása során a Ptk. 3:90. § (1) bekezdéséből levezetve arra mutat rá, hogy két kéttagú (házaspári) kkt. nem jöhet létre, de két különböző kkt.-nak mindkét házastárs tagja lehet.[19]
A betéti társaság olyan személyegyesítő társaság, amelyben a tagoknak a társaság tartozásaiért fennálló helytállási kötelezettsége különböző. A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, továbbá legalább az egyik tag, a beltag vállalja, hogy a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért a többi beltaggal egyetemlegesen köteles helytállni, míg legalább egy másik tag, a kültag a társasági kötelezettségekért - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - nem tartozik helytállási kötelezettséggel. A törvényi fogalomból levonható, hogy a beltag helytállási kötelezettsége a közkereseti társasági tagokéval azonos, míg a kültag alapvetően korlátolt helytállással tartozik.
Az új Ptk. a betéti társaságra vonatkozó rendelkezések körében nem tartalmaz a házastársakra, illetve a házastársi közös vagyonra vonatkozó különös rendelkezést. Tekintettel arra, hogy a 3:155. §-a a betéti társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni, a 3:141. §-át a betéti társaságra is irányadónak kell tekinteni. Ezen eltérések közül házassági vagyonjogi szempontból a kétféle tagi minőség bír relevanciával, azaz szükséges rendezni a tagi
- 47/48 -
minőségek esetleges változásának kérdését. A beltag kültaggá válása ugyanis a társasági tartozásokért való helytállási kötelezettség kiüresítéséhez vezetne, ezért a tagi minőség változástól számított öt évig a kültaggá vált korábbi beltag még helytállni tartozik a korábban keletkezett társasági kötelezettségekért. Fordított tagi minőségváltozás esetén ilyen szabályozásra értelemszerűen nincs szükség.
A kéttagú házaspári betéti társaságok esetén figyelemre méltó a Debreceni Ítélőtábla Pf.20040/2015/11. számú határozatának indokolása a társasági részesedés megosztására vonatkozóan. "A Ptk. 3:146. §-a tehát lehetőséget ad arra, hogy a betéti társaság tagja a társasági részesedését ne kívülálló harmadik személyre, hanem a társaság másik tagjára ruházza át, ez a lehetőség a kéttagú ún. házaspári társaságok vonatkozásában is fennáll, továbbá attól sem függ, hogy a társasági részesedését átruházni szándékozó tag milyen pozícióban (kültag vagy beltag) tagja a gazdasági társaságnak. Ezért a vagyonközösséghez tartozó kkt. vagy bt. társasági részesedés megosztása külső jogviszonybeli tagváltozást nem eredményező és külső jogviszonybeli tagváltozást eredményező módon egyaránt történhet, függetlenül attól, hogy a kkt. vagy bt. két vagy többtagú-e, annak csak az egyik vagy mindkét házastárs a tagja-e, és attól is, hogy a mindkét házastárs részvételével működő betéti társaságban a házastársak tagi minősége (pozíciója) egymással azonos vagy egymástól eltérő-e (Legfelsőbb Bíróság .../9.). Nem volt ezért akadálya annak, hogy a peres felek házastársi közös vagyonát képező betéti társaságokban a felperes és az alperes kültagi vagyoni részesedését a társasági részesedés adásvételi szerződésen kívüli átruházásának minősülő házastársi közös vagyon megosztása jogcímén a másik, ugyancsak tag házastárs tulajdonába adja. Ebben az esetben ugyanis a társasági szerződés módosítására nem a társasági részesedés átruházását megelőzően, hanem ahhoz kapcsolódóan van szükség a kültagok tagsági jogviszonyának megszűnése miatt. A Ptk. 3:148. §-a szerint az átruházó szerződés akkor válik hatályossá, ha a társaság a társasági szerződést az átruházásnak megfelelően módosítja. Ez azt is jelenti, hogy mivel a társasági részesedés átruházása a házassági vagyonjogi perben eljáró bíróság ítélete alapján történik, az ezzel kapcsolatos adatváltozásokhoz szükséges társasági szerződés módosítást mindkét gazdasági társaság tekintetében a peres feleknek kell elvégezniük."
A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag
- 48/49 -
kötelezettsége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - a tag nem köteles helytállni. A társaság alapítása során a személyegyesítő társaságok bizalmi jellemzőihez hasonló elvi kiindulópont érvényesül, azaz tilos a társaság tagjait nyilvános felhívás útján gyűjteni. A társaság jellemzően kis taglétszáma a felek közötti viszonyrendszerben tehát a személyegyesítő társaságokhoz hasonló azzal, hogy ebben a társaságban ugyan a felek személyében rejlő - és adott esetben személyes közreműködésben testet öltő - jellegzetességek teret nyerhetnek, ugyanakkor a társaságban megjelenített üzletszerű gazdasági tevékenység végzéséhez szükséges tőke összegyűjtése, azaz a vagyonegyesítés a döntő motívum.
A korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó különös szabályok ismertetését megelőzően kiinduló pontként fontosnak tartom rögzíteni, hogy "az üzletrész bár polgári jogilag nem minősül birtokba vehető dolognak, így polgári jogi értelemben tulajdonjog tárgya sem lehet, azonban "mint eszmei dolog" [...] dolog módjára átruházható.[20] Az üzletrész értékpapírnak sem minősülhet, "[...] hanem a korlátolt felelősségű társaság és annak tagja közötti jogi kapcsolat teljessége, amely összefoglalja a tag státusát (jogállását) a társaságban".[21]
A házastársi vagyonban lévő üzletrész jogi sorsának rendezése során nincs jelentősége annak, hogy a házastárs (volt házastárs) az érintett gazdasági társaságnak tagja-e vagy sem, részt vesz-e a társaság tevékenységében, illetve tulajdonosi jogait és kötelezettségei aktívan gyakorolja, teljesíti-e.[22] A bíróságnak egyrészt a házastársi közös vagyon részét képező társasági részesedés megosztására vonatkozóan az új Ptk-nak a vagyonközösségből eredő igények egységes rendezésének elvét (4:58. §) alapul véve a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályait [5:83-5:84. §] azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs kellő indokkal ellenzi [4:60. § (2) bek.]. Másodsorban a Ptk. 4:61. § (3) bekezdése szerint a nem tag házastársnak - kifejezett kérelmére, és csak - akkor juttathat üzletrészt, ha közös vagyoni részesedése más módon nem adható ki.[23]
A Ptk. 3:172. § alatt rendezi az üzletrész jogi sorsát házastársi közös vagyon megosztása iránti perekben. Eltérően a Gt. korábbi szabályaitól,[24] az új Ptk. elsődlegesen a társasági szerződésnek az üzletrész átruházására vonatkozó
- 49/50 -
rendelkezéseit rendeli alkalmazni, ennek hiányában a törvénynek az üzletrész átruházására vonatkozó szabályai irányadók. Mányoki Ádám az üzletrész felosztása során a Ptk. azon kógens szabályának alkalmazására hívja fel a figyelmet, hogy a felosztás feltétele a taggyűlés hozzájárulása.[25] Ha a társasági szerződés az üzletrész átruházását kizárja, ez a családjogi jogcímen történő átruházásra is kiterjed.[26]
Közös vagyon megosztására irányuló házassági vagyonjogi perben az üzletrész jogi sorsa az alábbiak szerint alakulthat: i.) az egyik házastárs tulajdonában lévő üzletrészből közös tulajdoni üzletrész keletkezik (bírósági ítélet által); a bíróság ii.) elrendelheti az üzletrésznek a nem tag házastárs általi megváltását, vagy azt, hogy a tag házastársak valamelyike a másik üzletrészét (vagy üzletrészhányadát) magához váltsa, iii.) elrendelheti az üzletrész árverési értékesítését, s az ennek során befolyt vételár felek közti megosztását.[27]
Ahogyan arra Barta Judit is rámutat, a "közös vagyon megosztása nem csak a meglevő vagyontárgyaknak a felek közötti elosztását jelenti, hanem a megtérítési igények rendezését is."[28] A megtérítési igények rendezése körében a Kúria legújabb Pfv.20054/2022/7. számon jegyzett precedensképes határozatának elvi tartalma az alábbiakat rögzíti: "Ha a társaságban a házastársak önálló üzletrésszel rendelkeznek és jogvita csak az egyik házastárs üzletrészére kötött átruházási szerződésből fakad, ez a házastárs az üzletrészátruházás kötelméből fakadó polgári jogi igényt önállóan érvényesítheti. Ahogyan a társasági jog alkalmazási elsőbbséget élvező különös szabályai szerint a házastársi vagyonközösséghez tartozó üzletrész, úgy a helyébe lépő vételár is a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyait rendező családjogi szabályok szerint az életközösség megszűnésekor számolható el a házastársak között."[29]
A házassági vagyonjog a személyegyesítő jelleg és a vagyonegyesítő jelleg sajátos érdekkonfliktusát hordozza magában, amelynek feloldását a Ptk. oly módon eszközöli, hogy a házassági vagyonjogi igény alapján taggá válni kívánó házastárs esetén az üzletrész átruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni, azaz ebben az esetben a házastársat quasi független külső személynek tekinti a tagoktól azzal a különbséggel, hogy a többi tag a vagyonközösségi igény alapján megosztott üzletrész esetében elsőbbségi jogot nem gyakorolhat, illetve nem kell a törzsbetét befizetésének előfeltételét sem érvényesíteni. Az eltérés oka a házassági
- 50/51 -
vagyonjogi szabályok értelme alapján a házastárs alapvetően már jogosultja lehet az üzletrésznek, így az ő kívülálló minősége szükségképpen árnyalásra szorul. A házastárs üzletrész szerzésére az az üzletrész felosztásával kapcsolatos szabályokat megfelelően alkalmazni kell, azaz ha a társaság nem járul hozzá az üzletrész felosztásához, akkor a házastárs önálló üzletrészt nem szerezhet, csak üzletrész hányadra válhat jogosulttá, amely által közös tulajdonú üzletrész keletkezik. Ha a létesítő okirat kikötötte a fentiek szerint az üzletrész megszerzésével kapcsolatban a beleegyezés jogát, akkor a házastárs is csak a társaság beleegyezésével szerezheti meg az üzletrészt vagy üzletrészhányadot. Amennyiben a házastárs taggá nem válhat, úgy a házassági vagyonjogi szabályok szerint a tag házastárs a taggá nem váló házastárssal az üzletrész értékével elszámolni köteles más vagyonrészéből teljesítve kötelezettségét.
A részvénytársaság a vagyonegyesítő társaságok fő típusa, amelyben a tagok és a társaság közötti viszony alapvetően tisztán vagyoni jellegűként, befektetési szemléletűként fogható fel. A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényből álló alaptőkével működik, és a részvényes kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - nem köteles helytállni.
A társasában a tagsági jogokat a részvény, mint értékpapír testesíti meg. A részvény névre szóló és természetéből fakadóan az értékpapírjog szabályai szerint forgalomképes értékpapír, ezáltal a házassági vagyonjog tárgyaként alapvetően az általános szabályok szerint lehet a megosztás tárgya, illetve állhat közös tulajdonban.
Az új Ptk. nem tartalmaz a részvénytársaságra vonatkozó különös szabályok között a házastársi közös vagyonra, illetve ezek megosztására vonatkozó szabályokat. Ennek megfelelően a kutatási feladat során vizsgálat alá vett jogintézmények közül elsőként a közös tulajdonú részvényre vonatkozó rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni. Közös tulajdonban levő részvény esetén az egy részvényhez kapcsolódó tulajdonostársakat a társasággal szemben egy tagnak kell tekinti, ezáltal jogaikat egységesen, közös képviselőjük útján gyakorolhatják és az esetleges kötelezettségekért is egyetemlegesen kötelesek helytállni.
Házassági vagyonjogi szempontból - mivel a többi részvényfajta, részvényosztály értékpapírja külön sajátosságot e körben nem hordoznak magukkal - a dolgozói
- 51/52 -
részvényfajta sorsa emelhető ki, amelyet kizárólag a részvénytársaság által foglalkoztatott - vagy az alapszabályrendelkezése szerint korábban foglalkoztatott - munkavállalók szerezhetnek meg. A Ptk. dolgozói részvények arányát az alaptőke 15%-ban, eltérést megengedő módon maximalizálja. A dolgozói részvényhez más részvényfajtákra jellemző jogosultságok is kapcsolhatók, így osztalékelsőbbségi jog is biztosítható abszolút összegben meghatározva. A dolgozói részvény elvi alapjából kifolyólag nem megengedett, hogy a fentiek szerint meghatározott személyi körön kívül mások azt megszerezzék, így az átruházás, illetve a házassági vagyon megosztásának feltétele a szerző fél munkavállalói vagy adott esetben korábbi munkavállalói minősége. Öröklés esetében az örökös, a munkaviszony megszűnése esetében amennyiben a volt munkavállaló nem szerezhet dolgozói részvényt ugyanazen elvi alapon, köteles a hagyatékban lévő dolgozói részvényt értékesíteni a személyi feltételeknek megfelelők számára. Az értékesítésre nyitva álló kezdő időpontja a munkaviszony megszűnésének napja, öröklés esetében ha hagyatéki eljárásra nem került sor, az örökhagyó halálának napja, más hagyatéki eljárás esetén a hagyaték teljes hatályú átadásáról rendelkező hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének napja, öröklési per esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedése napja, a határidő utolsó napja a kezdőidőponttól számított hat hónap elteltét követő első közgyűlés napja. Sikertelen értékesítés esetében a részvénytársaság a határidőt lezáró közgyűlésen határozhat a dolgozói részvény bevonásáról vagy arról, hogy a dolgozói részvényt más részvényfajtává átalakítva értékesíti, ebben az esetben a volt munkavállalót, illetve örökösét a részvény névértéke illeti meg, amelyet a részvény bevonásától vagy átruházásától számított harminc napon belül kell kifizetni. A dolgozói részvénytől függetlenül a munkavállalók egyebekben bármilyen társasági részvényt megszerezhetnek, de az így megszerzett részvényeik megőrzik eredeti jellegzetességeiket.
A fenti szabályok áttekintését követően megállapítható, hogy az új Ptk-nak az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályrendszere a bírói joggyakorlat, valamint a jelenkor gazdasági és társadalmi elvárásainak normaszövegbe építése útján, egy hatékony igényérvényesítési mechanizmus anyagi jogi alapjait teremtette meg. A házassági bontóperről leválasztott házassági vagyonjogi per a felek státusának oldalról vizsgálva egyrészt lehetővé teszi az egykori házastársak jogállása kérdésének mielőbbi rendezését, másodsorban a gazdasági élet dinamikájához igazodva - a státusztól elkülönülve - vagyonjogi igényeik érvényesítését. ■
JEGYZETEK
[1] Dr. Suri Noémi Ph.D., LL.M., adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Kar.
[2] A tanulmány a TKP2021-NKTA-51 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
[3] Kőrös András, Házassági vagyonjog. In. Wellmann György (szerk.), Polgári Jog I-IV. - új Ptk. - Kommentár a gyakorlat számára. Budapest, 2022.
[4] Lásd miniszteri indokolás a Pp. 455. §-hoz. https://www.parlament.hu/irom40/11900/11900.pdf [letöltés ideje: 2022. november 29.]
[5] Simon Károly László, A házassági vagyonjogi per helye az új polgári perrendtartásban. In. Családi Jog, 2021/1., 11. o. [a továbbiakban: Simon, Vagyonjogi per]; Csűri Eva, A házastársi vagyonközösséghez tartozó társasági részesedések megosztásának módja. Családi Jog, 2017/3. sz. 1-8. o. [a továbbiakban: Csűri Éva, A házastársi vagyonközösség]
[6] A házassági per kapcsolata a házassági vagyonjogi perrel 123. In. Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I-II/III. Budapest, HVG-ORAC, 2018.
[7] Tekintettel arra, hogy a házastársi vagyon megosztása a vagyonközösség fennállása alatt fogalmilag kizárt. Lásd erről részletesen: Simon, Vagyonjogi per. 11-12. o.
[8] Lásd A házassági vagyonjogi per és a vagyonközösség megszüntetése iránti eljárás elkülönítése és egymáshoz való kapcsolata. In. Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I-II/III. Budapest, HVG-ORAC, 2018.
[9] Simon, Vagyonjogi per. 12. o.
[10] Kőrös András - Makai Katalin - Szeibert Orsolya, A házastársi közös vagyon megosztása. In. Vékás Lajos (szerk.), A polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Budapest, Complex Wolters Kluwer, 2013. 277. o.
[11] Ptk. 4:54. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetése]
(1) A bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házassági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. Ilyen esetnek minősül különösen, ha
a) a másik házastárs a kérelmet előterjesztő házastárs hozzájárulása nélkül megkötött szerződéssel vagy szerződésen kívüli károkozásával olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti;
b) az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató másik házastárssal szemben végrehajtási eljárás vagy azzal az egyéni céggel, szövetkezettel, gazdasági társasággal szemben, amelynek a másik házastárs korlátlanul felelős tagja, végrehajtási eljárás vagy felszámolási eljárás indult, és az eljárás a házastársi közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti; vagy
c) a másik házastársat cselekvőképességet teljesen vagy a vagyoni ügyeiben részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezték, és gondnokául nem a házastársát rendelték ki.
(2) A vagyonközösség - a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában - a megszüntetését kimondó határozat jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napján szűnik meg.
[12] CKOT. 2017.11.20:54
[13] CKOT. 2017.07.07:24.
[14] CKOT. 2017.07.07:26.
[15] Ujváriné Antal Edit, Közkereseti társaság, betéti társaság. In. Barta Judit - Harsányi Gyöngyi - Majoros Tünde - Ujváriné Antal Edit, Gazdasági társaságok a Polgári Törvénykönyvben. Budapest, Patrocinium, 2016. 148. o. [továbbiakban: Ujváriné, Közkereseti társaság, betéti társaság]
[16] Ujváriné, Közkereseti társaság, betéti társaság. 148. o.
[17] Mányoki Ádám, Társasági jogi elemek a családi jogban. In. Közjegyzők Közlönye, 2019/2. 54. o. [a továbbiakban: Mányoki, Társasági jogi elemek]
[18] Gál Judit - Juhász László - Mika Ágnes, Társasági jogi perek. Budapest, HVG-ORAC, 2018. 215. o.
[19] Csűri Éva, A házastársi vagyonközösség. 7. o.
[20] Barta Judit, A házassági vagyonjog egyes társasági jogi kérdései. In. Acta Conventus de Iure Civili, 2009/10. 289. o. [a továbbiakban: Barta, A házassági vagyonjog]
[21] Veress Emőd, Megjegyzések a korlátolt felelősségű társaságok üzletrészének forgalmáról. In. Jogtudományi Közlöny 2019/3. 119. o
[22] Polgári Jog I-IV. - új Ptk. - Kommentár a gyakorlat számára. 2022.
[23] Polgári Jog I-IV. - új Ptk. - Kommentár a gyakorlat számára: Ptk. 3:172. § [Üzletrész a házastársi vagyonban].
[24] Lásd erről részletesen Gadó Gábor - Németh Anita - Sáriné Simkó Ágnes, Ptk. Fordítókulcs - Oda-Vissza (HVG-ORAC, 644 A/4, 2013): új Ptk. 3:172. Üzletrész a házastársi vagyonban.
[25] Mányoki, Társasági jogi elemek. 55. o.
[26] Barta Judit, Korlátolt felelősségű társaság. In. Barta Judit - Harsányi Gyöngyi - Majoros Tünde - Ujváriné Antal Edit, Gazdasági társaságok a Polgári Törvénykönyvben. Budapest, Patrocinium, 2016. 171. o.
[27] Witzl Petra, A társasági részesedés sorsa a házastársi közös vagyon megosztása során. In. Céghírnök, 2019/8., 6. o.
[28] Barta, A házassági vagyonjog. 290. o.
[29] A Kúria Pfv.20054/2022/7. számú precedensképes határozata adásvétel tárgyában. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 36. §] Bírók: Csesznok Judit Anna, Kocsis Ottília, Puskás Péter.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Kar.
Visszaugrás
