Az 1911. évi Pp.[1] a maga idejében modern és korrekt szabályozást nyújtott a házassági vagyonjogi perekre. A kódex tizenegyedik címének második fejezete kilenc szakaszt szentelt a különleges pertípus specialitásainak rendezésére, amely kiterjedt a házassági perrel való összekapcsolás engedélyezésére, továbbá a viszontkereset, az előkészítő eljárás, a perképesség, a jogerő és a fellebbezési eljárás különös szabályaira.[2]
Az 1952. évi Pp.[3] a házassági vagyonjogi pereket minimalista, egyszakaszos szabályozásával a közönséges polgári perek sorába taszította vissza: a 292. § mindössze a házassági perrel való összekapcsolás megengedését, a részítélet hozatalának lehetőségét, valamint a részjogerő kérdését tartotta érdemesnek törvényi szintre emelni. A szabályozás tömörsége az 1952. évi Pp. két emberöltőnyi időszaka alatt érdemben nem változott, azonban a szocializmus időszakában, amikor komoly vagyontömegek nem halmozódhattak fel, a hatékony pervitelt akadályozó eljárásjogi anomáliák gyakorlati "fortélyokkal" és bírói jogegységesítéssel áthidalhatók voltak, ezért a törvényi szabályozás módosítására kevés igény mutatkozott. A szocialista Pp. házassági vagyonjogi perek hatékony tárgyalását gátló korlátai az ezredforduló környékén kezdtek kiütközni, amikor egyre komplexebb házastársi vagyonok megosztását kellett "levezényelni" a fapados eljárásjogi szabályok keretei között. Ekkoriban azonban a házassági perek perjogi problémái eltörpültek a szintén alulszabályozott és ezért túlnyomórészt bírói gyakorlattal felépített házassági vagyonjog kodifikálásának egyre sürgetőbb szükségessége mögött.[4]
A 2013. évi Ptk.[5] kodifikálta és egyben meg is reformálta a házassági vagyonjogot: a Csjt.[6] szűkre szabott öt szakaszát (27-31. §) a 2013. évi Ptk. 42 szakaszra (4:34-4:75. §) bővítette. A házassági vagyonjog újjászületése után a perrendi kodifikáció előtt is kinyílt a terep ahhoz, hogy a házassági vagyonjog perjogát a kor követelményeinek megfelelően modernizálja. A hatályos perrendünk azonban e tekintetben nem tudott felnőni az új magánjogi kódexhez, a Pp. - az 1952. évi Pp.-hez hasonlóan - idejétmúlt, csökevényes és változatlanul minimalista szabályozást tett magáévá, még a házassági vagyonjogi perek alapvető specialitásaira, úgy mint például a pertárgyérték számítására, a perbenállásra, a perbeli részvételre, a keresetlevél tartalmára, a kereset, ellenkérelem és viszontkereset viszonyára, az ideiglenes intézkedésre, a bizonyítás néhány különlegességére vagy a fellebbezési felülbírálat terjedelmére vonatkozó évtizedes bírói gyakorlatot sem építette be a szabályai közé.
Jelen tanulmány a Pp. házassági vagyonjogi perekre vonatkozó speciális rendelkezéseit (Pp. 462-463. §) és e pertípusnak a házassági perrel való kapcsolatát veszi mélyrehatóbb vizsgálat alá, anélkül azonban, hogy - terjedelmi okok miatt - a Pp. által külön nem szabályozott, de a bírói gyakorlat által kimunkált specialitásokkal foglalkozna. Ennek során mindenekelőtt behatárolja a házassági vagyonjogi per fogalmának jelentéstartalmát (2. rész). Ezt követi a házassági per és a házassági vagyonjogi per viszonyát tárgyaló egység (3. rész), majd ehhez szorosan kapcsolódva a szabályozásban megjelenő hatásköri (4. rész) és perfelvételt érintő kérdések (5. rész).
- 9/10 -
Az 1952. évi Pp. a házassági vagyonjogi per fogalmát anélkül használta, hogy meghatározta volna ennek pontos tartalmát, ezért a fogalom értelmezésre szorult. A perjogi szakirodalomban a házassági vagyonjogi pernek kétféle, nevezetesen egy szűk és egy tág értelmezése alakult ki. Bajory szerint a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi per tárgya a házastársi vagyonközösség megszűnését követően a közös vagyon megosztása, továbbá a különvagyon kiadására irányuló és a - közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások folytán keletkezett - megtérítési igények, végül pedig a közös lakás használatával kapcsolatos igények is. Tágabb értelemben a házastársi tartás iránti igény is házassági vagyonjogi igénynek minősül.[7] Bacsó hangsúlyozza, hogy a házassági vagyonjogi igény tágabb értelemben olyan "igénykomplexumot" foglal össze, amelyet nem célszerű mereven körülhatárolni. Ennek megfelelően a házassági vagyonjogi igények közé tartozik - a fentieken túl - a házasságra tekintettel adott ajándék visszakövetelése, a házastársak között létrejött szerződés érvénytelenségének megállapítása és a házastársak között a Csjt. 30. § (4) bekezdésére alapított kártérítés is.[8]
A házassági vagyonjogi per fogalmát az 1952. évi Pp. hatálya alatt kialakult bírói gyakorlat tágan értelmezte: ebbe a körbe tartoztak a házastársi közös vagyon megosztására és a különvagyontárgyak kiadására,[9] a közös vagy különvagyoni szerzésre alapított tulajdonjog megállapítására, a házastársak (közös ügylet) vagy az egyik házastárs (külön ügylet) és harmadik személyek közötti ügylet érvénytelenségének, illetőleg hatálytalanságának megállapítására,[10] a házassági vagyonjogi, illetőleg a házastársi közös vagyont megosztó szerződés érvénytelenségének megállapítására[11] vagy e szerződések teljesítésére,[12] a házastársi lakáshasználat rendezésére,[13] a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére,[14] az alvagyonok közötti megtérítésre[15] irányuló, továbbá a házastársi tartásra[16] vonatkozó igények is. Az elhunyt házastárs törvényes vagy végrendeleti örököseivel szemben vagy általuk indított, a házassági vagyonjogi szabályokra - közös vagy különvagyoni szerzésre - alapított tulajdoni igény ugyancsak házassági vagyonjogi pernek minősült.[17] Házassági vagyonjogi per az is, amikor harmadik személy valamely magánjogi követelését (pl. kölcsön, vállalkozói díj) a szerződésben részt nem vevő házastárssal szemben (is) annak helytállási kötelezettségére alapítva érvényesíti vagy a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítését kéri.[18] A házastársak birtokában lévő közös és különvagyoni vagyontárgyak (pl. ingatlan, gépjármű) használatával, állagmegóvásával felmerülő, tisztán magánjogi szabályokon alapuló elszámolások (pl. rezsiköltség, beázás elhárítása), továbbá a többlethasználatidíj-igény ugyancsak házassági vagyonjogi igénynek minősül, hiszen jogalapjuk a családjogban gyökerezik.[19] Házassági vagyonjogi igénynek minősül a házastársak valamelyikének vagy valamelyike által az életközösség alatt adott ajándék visszakövetelése iránt indított kereset is.[20]
A Pp. hatálya alatt ez a kijegecesedett bírói gyakorlat maradéktalanul fenntartható. Bár a Pp. változatlanul nem határozza meg a házassági vagyonjogi per fogalmát, azonban több támpontot nyújt az értelmezéshez. A Pp. 7. § 18. pontja szerint vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető, a Pp. 462. §-a pedig házassági vagyonjogi kereset alatt a "házastársak vagyoni viszonyaival összefüggő keresetet" érti.[21] A két ren-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
