A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt (továbbiakban: Pp.) megelőző kodifikációs folyamat eredményeképpen elfogadott jogszabály hatályba lépése alapvetően változtatta meg a korábban hatályos 1952. évi III. törvény (továbbiakban: 1952-es Pp.) által alkalmazott elsőfokú eljárást. A jogalkotó célkitűzése - egyebek mellett - egy korszerű, nemzetközi elvárásoknak is megfelelő törvénykönyv megalkotása volt.[1] E célkitűzés elérése érdekében a Pp. is követve a nemzeti perjogok újrakodifikálása során alkalmazott trendet, bevezeti a főtárgyalási modellt.[2]
A tanulmány célja, hogy bemutassa az elsőfokú eljárás szerkezeti felépítését és egyes fogalmait. Jelen keretek között szerkezet fogalom alatt a szerző az egyes perrendtartások által alkalmazott tagolást veszi figyelembe, milyen fejezetekre, címekre tagolja a jogszabályt a jogalkotó és ezek hogyan épülnek egymásra. Ezeken belül melyek azok az eljárási cselekmények, szerkezeti elemek, amelyek a pert, mint eljárási cselekmények láncolatát előrébb viszik vagy más irányba terelik, valamint az egyes egységek milyen eljárási cselekményeket tartalmaznak. Ezekből a "sarokpontként" alkalmazott szerkezeti elemekből olvasható ki végül egy perrend elsőfokú eljárásának rendszere. Bacsó Ferenc ezt nevezi a szerkezeti kérdések dinamikájának, mely fogalommal a per lefolyásának, szakaszolásának kérdését írja le, míg az eljárás szerkezetének statikája alatt a bíróság és a felek viszonyát érti.[3]
Az egység szó használata egy tudatos elem a szerző részéről, álláspontja szerint ez egy kellően semleges fogalom. A hivatkozott tudományos művek - ezért fontos egy semleges szó használata - változatosan használják a szakasz és szak fogalmakat a per szerkezetének leírásakor. A szerző álláspontja szerint a szakasz jelöli a nagyobb egységet. A per
- 60/61 -
szakaszait elemezve lehet beszélni elsőfokú eljárásról, tovább haladva perorvoslatok körében pedig rendes jogorvoslati szakaszról (másodfokú eljárás) és végül rendkívüli perújítási és felülvizsgálati szakaszról. A szak ezzel szemben a szakaszon belül jelöl egy kisebb egységet. A szak fogalom az elsőfokú eljárással összefüggésben csupán egy osztott szerkezetű tárgyalás esetén figyelhető meg. A tárgyalás megosztása folytán létrejövő perfelvételt és érdemi tárgyalást jelöli e fogalom. Ezt az érvelést támasztja alá Wopera Zsuzsa ugyanezen irányú fogalommagyarázata.[4] Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy e fogalmak elkülönítése vagy éppen vegyes használata nem tisztázott a perjogi szakirodalomban, valamint az egyes szerkezeti elemek (szakaszok vagy szakok) perrendenként, koncepciónként eltérő jellege miatt az egységes fogalomhasználat nehézségbe ütközik.
A tanulmány elején a szerző általános jelleggel áttekinti az elsőfokú eljárást. Elsőként a perindítás egységét és annak alapvető tartalmát és kereteit. Másodikként a tárgyalás egységét benne azzal a kérdéssel, hogy a magyar perjogi irodalom mit tekint tárgyalásnak. Ezt követően három, az elsőfokú eljárásra vonatkozó modellt és fogalmait ismerteti. Először az egységes szerkezetet, amely szerint a peres eljárás első egységét közvetlenül a (fő)tárgyalás egysége követi. E szerkezet kihagyja az előkészítő egységet, így "csak" két egységre tagolja az elsőfokú eljárást. E címben értelmezésre kerül az 1952-es Pp. által alkalmazott első és folytatólagos tárgyalás fogalompár, valamint az érdemi tárgyalás fogalma. Ennek bemutatása során a szerző jelentős mértékben támaszkodik a hazai szocialista perjogi irodalomra. Másodikként - teoretikusan, és nem jogszabályhoz kötötten - a szerző áttekinti az osztott szerkezetű tárgyalás magyar perjogban bevett fogalmait. Harmadikként pedig a főtárgyalási modellt és fogalmait. E címben a szerző a főtárgyalási modell egyes nemzetközi szerzők által leírt és ismertetett fogalmi rendszerét veti össze a Pp. fogalmaival. Ennek indoka, hogy nemzetközi kitekintésben egyre gyakoribb[5] az a szerkezet, amikor a perrend az elsőfokú eljárást a perindítást követően még további két egységre osztja. Ezáltal az elsőfokú eljárás három egysége a perindítás (pleading stage), az előkészítő (preparatory) vagy tárgyalást megelőző (pre-trial) egység és a tárgyalás (hearing, trial).[6]
A fogalmi keretek mellett a szerző egyes perszerkezeti elemeknél megvizsgálja a szerkezeti elem fogalmának és tartalmának összhangját. A tanulmány végén az ismertetett fogalmi keretek között arra keresi a választ, hogy az osztott szerkezetű tárgyalás és a fő-tárgyalási modell mennyiben koherens vagy éppen egymást kizáró fogalmak.
- 61/62 -
A polgári per, mint a felek és a bíróság eljárásjogi cselekményeinek láncolata, különböző egységekre osztható, ezek perrendenként változók. Ezen egységeken belül a hazai perrendek is egyes eljárásjogi cselekményeket megköveteltek a per szereplőitől másokat viszont tudatosan - szerkezeti érvekkel alátámasztva - kihagytak ebből a láncolatból. Példaként említendő az írásbeli alperesi ellenkérelem beemelése a Pp.-be. Az alkalmazott egységek tartalma is jelentős különbségeket mutat. Példaként említendő, hogy a szocialista perjogban nincs szükség a tárgyalás írásbeli hangsúlyos előkészítésére. Továbbá a bírósági meghagyás jogintézménye, amit az '50-es években teljesen száműztek a per-rendtartásból,[7] majd visszahelyezve kibocsátását az 1952-es Pp. az első tárgyalás elmulasztásához kötötte. A Pp.-ben ez már egy tárgyalást megelőző jogintézmény.
A polgári per sajátja - és ebben nincs és nem is lehet eltérés -, hogy az eljárás kezdő cselekményét a felperes teszi, aki bizonyos tények alapján kérelmével, keresetével fordul az állam bírósága felé.[8] Ezzel létrejön egy eljárásjogi jogviszony a felperes és a bíróság között. E jogviszony szabályozását a perrendek a peres eljárás első egységébe helyezik el, elnevezése azonban változó. Az 1952-es Pp. keresetindításnak, a Pp. perindításnak nevezte. E jogviszony kereteit a felperesi keresetet magában hordozó keresetlevél határozza meg, mögöttes joganyagát pedig a perrend keresetlevéllel szemben támasztott követelményei.
A bíróság e körben megvizsgálja a keresetlevelet, hogy tartalmazza-e a jogszabály által megkívánt elemeket, illetve nem tartalmaz-e olyanokat, melyek léte azzal ellentétes. Ezen elemeket nevezete Magyary Géza pergátló körülményeknek[9], melyeket a hatályos Pp.-vel kapcsolatos perjogi irodalom perelőfeltételeknek, perakadályoknak nevez.[10] E pergátló körülmények és perakadályok hiánya azt biztosítja, hogy a felperes kérelme a bíróság mint címzett által befogadható.[11] E körülmények fenn vagy fenn nem állta (tartalmi vagy alaki hiba) miatt a bíróság visszautasítja vagy hiánypótlásra adja vissza a felperesi jogvédelmi igényt.[12] Ellenben, ha a keresetlevelet a jogszabállyal összeegyeztethetőnek tartja közli az alperessel, ezzel létrejön a bíróság és az alperes között is egy eljárásjogi jogviszony.
A felek és a bíróság közötti jogviszonyok természetéről a tudományban eltérő álláspontok alakultak ki. Plósz Sándor felfogása szerint a keresettel a felperes a bíróságra és
- 62/63 -
az alperesre is kiterjedő egységes közjogi jogviszonyt hoz létre.[13] Magyary Géza felfogása szerint a felek külön-külön kerülnek közjogi jogviszonyba az állammal, a felek között magánjogi jogviszony van.[14] A szerző e keretek között csak utalni kíván arra, hogy a peres eljárás jogviszonyaira több elmélet is létezik. A tanulmány szempontjából lényeges kérdés, hogy a keresetlevél benyújtásával, majd annak közlésével hogyan alakul az eljárás szerkezete.
Az egyes hazai perrendek szerkezetileg ettől a ponttól kezdve jelentősen eltérő szabályozást alkalmaztak. A szerző ezen egységet követő szerkezeti és fogalmi differenciáltságot kívánja bemutatni. Az utóbbi száz év magyar perrendtartásainak közös eleme, hogy a perindítás jogi hatályai, a Pp. terminológiája szerint hatásai a kereset közlésével állnak be.[15] Innentől az eljárás középpontjába az anyagi jogi igény elbírálása kerül.[16]
A sikeres peralapítást követi az eljárás tárgyalási egysége.[17] A szabályszerűen előterjesztett és befogadott kérelmet a bíróság közli az ellenérdekű féllel, akinek így védekezési lehetősége nyílik, kialakul a három pólusú eljárás. A keresetlevél közlése ezáltal alapvetően változtatja meg a per struktúráját.
A tárgyalás fogalmát a hazai tankönyvi és kommentári szerzők közel azonos tartalommal határozzák meg. A tárgyalás a bíróság nyilvános ülése, ahol megtörténik az ítélet alapjául szolgáló tényállás felderítése, a bizonyítás felvétele.[18] A tárgyalás a bíróság előtt zajló - a felek és más perbeli szereplők jelenlétében (legalább jelenlétük lehetővé tételével) - eljárási cselekmények láncolata, melynek célja a tényállás felderítése, a bizonyítás felvétele, valamint a tény és jogkérdésekben való döntés.[19] A szocialista perjog idején született tudományos művek is hasonlóan határozták meg a tárgyalást. A bíróság egyedi jogvitás ügyben, meghatározott időben és helyen tartott - rendszerint nyilvános - ülése, melyre a felek és más perbeli személyek részvételének lehetőségét kell biztosítani.[20] E hivatkozott álláspont a tárgyalás fogalmát azzal egészíti ki, hogy a tárgyalás minden
- 63/64 -
esetben szóbeli, maga a tárgyalás nem csak egy ülést jelöl, hanem a per egyik szakaszát, akár több megtartott határnap összességét.[21]
Kengyel Miklós megállapítása szerint a tárgyalás fogalmához nem kell külön hozzátenni, hogy szóbeli, mivel ez a jelző beletartozik a fogalomba.[22] Szabó Imre álláspontja szerint is a tárgyalás alatt a pernek azt a szakaszát értjük, ahol a felek ténybeli és jogi előadásai nyomán a bizonyítás lefolytatását követően a bíróság meghozza az ítéletet.[23] Főszabály szerint itt történik a tényállás felderítése, a bizonyítás-felvétele és bár a felek tényelőadása és jogi érvelése főként írásbeli beadványok útján történik, az álláspontok közvetlen ütköztetése, a szóban előadott jogi érvelés a tárgyalás igazi tartalma.[24] Szabó Imre szerint is "itt történik a tényállás felderítése (a felek tényállásainak igazolása vagy cáfolata) és a bírósági ítélet meghozatala."[25] Ezekből a tankönyvi és kommentári álláspontokból kitűnik, hogy a tárgyalásnak kettős funkciója és célja van. Egyrészt itt történik a peranyag összegyűjtése és véglegesítése, másrészt főszabályként itt folyik a bizonyítási eljárás - kivételt képeznek a térben elkülönülő tárgyalótermen kívüli eljárási cselekmények, mint például a szemle és a szakértői bizonyítás - és a bíróság e keretek között eldönti a pert.
Az egységes tárgyalási rendszerben e funkciók nem oszlanak meg. A tárgyalás tehát feladat oldalról - peranyag összegyűjtése, véglegesítése a bizonyítás lefolytatása és a jogvita eldöntése - is egységes. Más a helyzet, ha a tárgyalás szerkezete megosztásra kerül. Itt számos eltérő tárgyalásszerkezeti megoldás létezik. Ezek közül a szerző kettőt emel ki, melyek kapcsolódnak a magyar perjoghoz. A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk (továbbiakban: Plósz Pp.) annak ellenére, hogy az osztott tárgyalási rendszert vezette be a megosztás gondolata és indoka teljesen más volt, mint a mai perjogi gondolkodásban. A kettéosztás célja az volt, hogy a perfelvétel körében azt a kérdést tisztázzák, hogy létrejöhet-e a per, fennállnak-e perakadályok, ezek hiányában át lehetett térni az érdemleges kérdésekre.[26] Következhetett az érdemleges tárgyalás, a per legfontosabb szaka.[27] Az érdemleges tárgyalás a felek kérelmeinek előadásával kezdődött. Ez az egység szolgált a tényállás felvételére és a bizonyítás lefolytatására.[28] Egy másik tárgyalásszerkezeti megoldás a tárgyalás feladatainak megosztását másképp rendezi, különválasztja a tényelőadásokat és a bizonyítás felvételét,[29] ezt alkalmazza a Pp.
- 64/65 -
E példákkal a szerző azt az alapvetést mutatta be, hogy a magyar perjogi irodalomban az elsőfokú eljárás tagolásában két egység létezik. Első a perindítás vagy keresetindítás, összefoglalóan a tárgyalást megelőző egység, második a tárgyalás, melynek szerkezete többféle lehet.
Az egységes tárgyalási szerkezet lényege - amint arra az 1952-es Pp.-vel összefüggésben a szocialista perjog is rámutat -, hogy a tárgyalást egységes folyamnak tekinti, nem osztja különböző szakokra.[30] Azáltal, hogy e rendszerben a tárgyalás egységes lesz, minden tárgyalást főtárgyalásnak lehet tekinteni, ahol a bizonyítékok és indítványok előterjesztése nincs korlátozva. Ezt nevezik "peicemeal trial" rendszernek,[31] amit a magyar perjogi irodalom és gyakorlat egységes tárgyalási szerkezetként ismer. Névai László szerint a szocialista polgári perben a tárgyalás az eljárás második szakasza.[32] "Műértelemben csak egy tárgyalástól beszélhetünk, amely azonban több határnapon való ülést is jelenthet."[33] E rendszerben a felek a tárgyalás folyamán bármikor végezhetnek perbeli cselekményeket egészen az ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig (bezárásáig).[34] Ez a kulcsidőpont az elsőfokú eljárásban.[35] A felek tényelőadása, jogállítása, valamint a bizonyítás nincs megosztva. A későbbi időpontban végzett eljárási cselekmények nem állnak preklúzió hatálya alatt.[36]
Érdemes három fogalmat - első tárgyalás, folytatólagos tárgyalás és érdemi tárgyalás - közelebbről is megvizsgálni. Tekintettel arra, hogy Varga Gyula szerint "e kifejezések az egységes tárgyalás részben időbeli, részben meghatározott perbeli cselekményekhez kötött belső tagozódását jelentik."[37] E kulcsfogalmak adják az egységes szerkezet "belső szerkezetét"
Az egységes tárgyalási rendszer alkalmazása mellett az 1952-es Pp. az egység megtörése nélkül megkülönböztette az első és a folytatólagos tárgyalást, mely különbségtétel egyrészről időbeli sorrendiséget jelentett, másrészről bizonyos eljárási cselekmények csak az első tárgyaláson voltak elvégezhetők (1952-es Pp. 138. §).[38] A folytatólagos tárgyalás egy eshetőleges elem volt, arra az esetre, ha az első tárgyaláson nem fejeződött volna be a per.
- 65/66 -
Az 1952-es Pp. nem határozta meg az első tárgyalás definícióját, első tárgyalás az volt, melyre a feleket a bíróság a keresetlevél benyújtása után első ízben szabályszerűen idézete és a tárgyalást megtartották vagy megtartásának helye lett volna.[39] Ebből a - tankönyvi - definícióból kitűnik, hogy az első tárgyalás nemcsak időszerűséget, hanem szabályszerűséget - az idézés tekintetében - is jelentett. A szabálytalan idézéssel megtartott tárgyalási határnap nem kezdte meg a tárgyalási egységet, nem volt a tárgyalás első ülésének tekinthető.
Definíciót ugyan nem adott az 1952-es Pp., azonban az itt elvégzendő eljárási cselekményeket meghatározta. Eszerint az első tárgyalás kezdetén a felperes vagy az elnök felolvasta vagy ismertette a keresetlevelet, és a felperes nyilatkozott, hogy fenntartja-e az abban foglaltakat, vagy miként módosítja.[40] Ezt követően az alperes nyilatkozott, ha vitatta a felperes állításait akkor védekezést (alaki vagy anyagi) terjesztett elő, illetve ellenköveteléssel (viszontkereset vagy beszámítás) élt. Ezután, ha lehetősége volt a bíróság az ügyet érdemben tárgyalta, és eldöntötte a pert. Az alperesi nyilatkozat azonban már nem feltétlenül esett az első tárgyalásra. Abban az esetben, ha a felperes keresetét az alperessel nem, vagy nem idejében közölték, vagy a felperes keresetét lényegesen megváltoztatta, vagy más kérelmét lényegesen módosította, a bíróság elhalaszthatta a tárgyalást, hogy az alperesnek megfelelő időt biztosítson nyilatkozata előterjesztésére.[41] A halasztás után kitűzött határnapot már folytatólagos tárgyalásnak kellett tekinteni.[42]
A folytatólagos tárgyalás fogalom jelölt minden, az első tárgyalás után megtartott tárgyalási határnapot, ülést.[43] Ha a bíróság az első tárgyaláson nem tudta érdemben eldönteni a pert és azt nem kellett megszüntetni, újabb tárgyalási határnapot tűzött ki.
Az 1952-es Pp. az érdemi tárgyalás kifejezést használta, azonban ismét nem definiálta. A törvényszöveg szerint "ha a bíróság a pert nem szünteti meg, az ügyet érdemben tárgyalja..."[44]. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a permegszüntető okok vizsgálata - hivatalból figyelembe veendő okok és az alperes alaki védekezése folytán előterjesztett okok - nem tartozott az érdemi tárgyaláshoz. Ha a bíróságnak nem kellett a mulasztás jogkövetkezményeként megszüntetni a pert, a felperes nem állt el a keresetétől vagy a felek nem kérték közösen a per megszüntetését,[45] akkor lehetett áttérni az érdemi tárgyalásra. Az érdemi tárgyalás az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztésével kezdődött.[46] "Az elmélet szerint az érdemi tárgyalás a kereseti követelés (igény) alaposságával vagy alaptalanságával összefüggő tényállás megállapítására, felderítésére vonatkozó tárgyalást
- 66/67 -
jelenti, amelynek célja a kereseti kérelem és az érdemi ellenkérelem elbírálásához szükséges tényállás megállapítása és a jogkérdések tisztázása."[47] Az érdemi tárgyalás itt egy funkcionális megközelítést kapott, a tárgyalás nem volt szakokra osztva, így az egységes tárgyaláson belül bizonyos eljárási cselekményeket jelölt. Érdemi tárgyalásra akár az első, akár a folytatólagos tárgyaláson sor kerülhetett.[48]
Míg az érdemi tárgyalás tisztán funkcionális meghatározáson alapult, addig az első és folytatólagos tárgyalás kifejezéspár inkább időbeli elkülönítést jelentett, mindamellett, hogy az első tárgyaláson írta elő a törvény a felperesi kereset felolvasását. Az érdemi és az első tárgyalás nem voltak egymást kizáró fogalmak, sőt a jogszabályszöveg kívánatosnak tartotta az egy tárgyaláson való elbírálást.[49]
Az osztott tárgyalási szerkezet a tárgyalást két külön egységre, perfelvételre és érdemi tárgyalásra osztja. Az időbelileg és tartalmilag is elkülönülő két egység közé esik az ún. permetszés vagy percezúra.[50] Érdekes dogmatikai, fogalmi kérdés, hogy az egyes szerzők milyen összefüggésben használják az osztott tárgyalási szerkezetet és azt milyen elemekre, szerkezeti egységekere bontják, milyen fogalmakkal írják le.
A Pp. kodifikálása előtt - az 1952-es Pp. hatálya alatt - készült hazai tankönyvek szerzőinek fogalmait idézve Kiss Daisy osztott tárgyalási rendszerről írt, melyet két önálló szakaszra - perfelvétel és érdemi tárgyalás - bontott.[51] Kengyel Miklós szintén osztott tárgyalási rendszernek nevezte, és két részre bontotta, perfelvételi és érdemleges tárgyalásra.[52] Varga Gyula szintén osztott tárgyalási rendszerről írt, melyet két szakaszra (részre) osztott, perfelvételi szakaszra és érdemi szakaszra.[53] Névai László bontott tárgyalási rendszer néven írta le, perfelvételi tárgyalás és érdemi tárgyalás részekre különítette el.[54]
A Pp. kodifikációjával összefüggésben született jogirodalmi munkákat idézve Éless Tamás osztott tárgyalásról ír, melynek két egysége a perfelvételi szak és az érdemi tárgyalási szak.[55] Zsitva Ágnes szerint az osztott perszerkezet két szakaszra tagolja a tárgyalást, perfelvételi szakra és érdemi tárgyalási szakra.[56] Király Lilla az osztott perszer-
- 67/68 -
kezetet perfelvételi szakaszra és érdemi tárgyalási szakaszra osztja.[57] E szerzők már a Pp. fogalmi rendszerén keresztül írják le az osztott tárgyalási szerkezetet. A Szakértői javaslat szerint a tárgyalás két szakasza a perfelvételi tárgyalás és a főtárgyalás.[58]
Az itt bemutatott tankönyvi és kommentári szerzők abból az alapvetésből indultak ki, hogy az eljárás tárgyalási egységét szabályozza és osztja meg az osztott szerkezet. Ennek következménye, hogy "osztott tárgyalási rendszer" néven írják le ezt a modellt. A fentebb hivatkozott tudományos álláspontokra tekintettel megállapítható, hogy önmagában az osztott szerkezetű tárgyalás - ahogy az elnevezése is mutatja - az eljárás tárgyalási egységét szabályozza. Ennek következtében elméletileg független az azt megelőző perindítás rendszerétől és követelményeitől. A perindítás szabályainak meghatározása a perrend másik egységének a szabályozási elvein múlik, nem kötődik az osztott szerkezetű tárgyaláshoz. Az egyes eljárási egységek szabályozása teljes mértékben azonban nem lehet egymástól független, hiszen a polgári per, mint egész koherens szabályozást igényel. A szerző álláspontja szerint maga a tárgyalásszerkezet megválasztása pusztán a tárgyalás egységének dinamikáját dönti el.
A szerző a továbbiakban azt kívánja elemezni, hogy a fent ismertetett hazai fogalmi rendszerbe mennyire illik bele a Pp. jelenleg hatályos szabályozása. Tekintettel arra, hogy a főtárgyalási modell ismeretlen a magyar perjogtörténetben, annak szerkezeti struktúrája és fogalmai bizonyos tekintetben idegenek a hazai perjogi jogszabályi környezetben.
A szerző szerint a Pp. -ben jelenleg hatályos szabályozás nem teljesen illeszkedik a hazai tudomány által korábban ismert, és fentebb ismertetett osztott tárgyalási rendszerre vonatkozó fogalmi rendszerbe. Az előző címben hivatkozott tudományos álláspontokat kiegészítve Puskás Péter a Pp. tárgyalási rendszerét - a perindításra is kiterjesztetten -az egész elsőfokú eljárást átfogóan írja le. Két szakaszra bontja, megkülönbözteti a perindítás és tárgyalás szakaszát, a tárgyaláson belül pedig a perfelvételi szakot és az érdemi tárgyalási szakot.[59] Szabó Imre szerint a Pp. "perindítás - perfelvétel - érdemi tárgyalás ütemezéssel szakaszolja a peres eljárást".[60] Ez a hármas felosztás áll legközelebb a szerző által alkalmazott saját szerkezeti felosztáshoz, amelyet be kíván mutatni e címben a fő-tárgyalási modellel összefüggésben.
A Pp. az elsőfokú eljárás fejezeteinek meghatározásakor csupán az érdemi tárgyalási
- 68/69 -
szak megnevezésével összefüggésben használja a tárgyalás kifejezést, utalva ezzel arra, hogy tárgyalást (nyilvános ülést) csak ebben a szakban kell tartani. A Pp. (osztott) tárgyalási rendszere a főtárgyalási modellt valósítja meg, amelynek lényege, hogy alapos előkészítést követően egyetlen koncentrált tárgyalást tartsanak.[61] Ezt a célt a Pp. szabályozása azzal kívánja elérni, hogy a kereset és az ellenkérelem tárgyi és személyi keretei mellett a bizonyítás anyagának terjedelme is rögzül még az érdemi tárgyalási szakot megelőzően.[62] Ezáltal a perindítás és a perfelvétel kiemelt figyelmet és jelentőséget kap. Az eljárás végső sikerének kulcsa - minden eljárási egységet tekintve - itt keresendő.
Felvetődik a kérdés, a főtárgyalási modell mennyiben írható le a fentebb ismertetett osztott tárgyalási rendszer fogalmaival? A kérdés felvetését indokolja a perfelvétel és érdemi tárgyalás, mint közös fogalmak. Az osztott tárgyalási rendszer, mint tisztán tárgyalásszerkezet nem terjed ki az azt megelőző peregységre, ld. perindítás. Ezzel szemben a főtárgyalási modell az elsőfokú eljárást három összefüggő egységre tagolja, növelve ezzel a rendszer által az eljárásban átfogott egységek számát.
A modell lényege, hogy kiterjeszti a szabályozási terét a perindítási szakra (pleadings stage), ezt követi a perfelvételi szak (preparatory stage), és végül az érdemi tárgyalási szak (main hearing)[63]. E szabályozási modellt írja le és tartja mintának az ALI/UNIDROIT közös projektje a Principles of Transnational Civil Procedure (továbbiakban: PTCP) 9. cikke is.[64] A PTCP fogalmi készlete "pleading phase", "interim phase" és "final phase" egységekre tagolja az elsőfokú eljárást.[65] E modell célja, hogy a három eljárási egységet egymásra építve egy olyan szerves egységet alkosson, melyben lineárisan előre haladva a keresetlevél benyújtásától eljutunk a megfelelően előkészített, koncentráltan lefolytatott főtárgyalásig.
A szerző meggyőződése, hogy ezzel a nemzetközi fogalmi rendszerrel és tagolással lehet helyesen leírni a jelenleg hatályos Pp. -t, melynek kodifikációja során is több szerző
- 69/70 -
nem pusztán osztott tárgyalási rendszerként, hanem főtárgyalási modellként tekintett az újraszabályozott elsőfokú eljárásra.[66]
Az angol nyelvű terminológia - részben - az első két egységet, a perindítást és a perfelvételt a "stage"[67] kifejezéssel írja le, míg - akárcsak a Pp. - a harmadik egységben használja a "hearing" kifejezést. Ezzel itt is egyértelműen kirajzolódik, hogy a modell szerint a perfelvétel nemcsak perfelvételi tárgyaláson (preparatory hearing) képzelhető el, hanem amellett vagy ahelyett iratváltás útján is.[68] Továbbá, a "stage" kifejezés magánban hordozza azt a jelentéstartamot is, hogy ezek részei állomásai egy egésznek. Ezeket az egységeket kell a jogalkotónak megfelelő szabályozással megtölteni, hogy a modell elérhesse végső célját.
A PTCP mindhárom egységre a "phase"[69] fogalmat használja, ezáltal fogalmilag nem jelentkezik olyan tisztán a perfelvétel előkészítő jellege, "interim phase" során a tárgyalás vagy meghallgatás (conference) csak egy eshetőleges elem.[70] E fogalomhasználat egyértelművé teszi, hogy mindhárom egységet egyenértékűnek tekinti, és eltekint attól, hogy tárgyalásról és az azt megelőző egységekről szóljon.
A Pp. normaszövegének hivatalos angol nyelvű fordítása a "Bringing action", "Case initianiton stage" és "Hearing as to merits" kifejezéseket használja.[71] Itt megjegyzendő, hogy a főtárgyalási modell szerkezeti egységeinek magyar nyelvű megnevezésekor a szerző a Pp. fogalmait, fejezetcímeit veszi alapul, nem a szó szerinti fordítást.
A Pp.-ben a főtárgyalási modell első egysége (pleadings stage) a perindítás, mely - Wallacher Lajos szerint - a keresetlevél benyújtásától tart az alperessel való közlésig, illetve az alperes nyilatkozatának elmaradása esetén a bírósági meghagyás kibocsátásáig.[72] A Pp. három fontos elemet szabályoz e XI. fejezetében: keresetlevél, kereset közlése, bírósági meghagyás.[73] A Pp. a perfelvétel általános szabályainál, a perfelvétel menetének a perfelvételi tárgyalásig tartó meghatározása körében már az előterjesztett írásbeli ellenkérelmet követő lehetőségeket vázolja.[74]
- 70/71 -
Ennek fényében hova sorolható az alperesi ellenkérelem előterjesztése? A szerző meglátása szerint az alperesi ellenkérelem egyfajta választóvonal, ha úgy tetszik cezúra. Hiányával megakad, illetve más utat vesz az eljárás[75], előterjesztésével azonban átlép a perfelvételi szakba. Az alperesi ellenkérelem egy olyan fontos - újonnan bevezetett - sarokpontja az elsőfokú eljárásnak, melynek rendszertani, szerkezeti helye kérdéses. A Pp. értelmező rendelkezései között az írásbeli ellenkérelmet perfelvételi iratnak tekinti.[76] Ezzel a normaszöveg szerint a perfelvételhez kerül, ugyanakkor a perfelvételi nyilatkozat elmulasztásának vagy hiányos előterjesztésének jogkövetkezménye, hogy a bíróság a rendelkezésre álló peranyag alapján dönt.[77] Ezzel szemben az írásbeli ellenkérelem elő nem terjesztésének - preklúzív - szankciója a bírósági meghagyás, mely súlyosabb joghátrány az alperesre nézve.
Szerkezetileg azonban indokolt lehet az az álláspont, hogy az alperesi ellenkérelem a perindítás körébe tartozzon, hiszen a Pp. az előterjesztését a keresetlevél közlésével egyidejűleg teszi lehetővé az alperes számára. Továbbá, ha az alperesi ellenkérelem a perfelvétel körébe kerül, akkor a perindítás körében csak a felperes nyilatkozik. A fentebb is hivatkozott dogmatikai felosztás szerint a perindítás (pleadings stage) tartalmazza az alperesi választ is.[78] A PTCP szabályaiban is a felek a perindítás (pleading phase) során, tehát az első egységben terjesztik elő kérelmeiket.[79] Ez a szerkezeti felosztás azzal indokolható, hogy így a perindítás során a bíróság mindkét féltől már a perfelvételt megelőzően rendelkezne információval, és így nem a perfelvétel kezdő cselekményekor, (ld. Pp. alperesi ellenkérelem) hanem már a perindítás során el tudná dönteni, hogy a perfelvétel lehetséges útjai közül melyiket válassza. E választási lehetőség a jelenleg hatályos szabályozás szerint szintén fennáll a bíróság számára az alperesi ellenkérelem beérkezése után, de már a perfelvétel során.[80] További indok, hogy az alperesi ellenkérelmet a Pp. a keresetlevél tükörképének tekinti, és ugyanolyan részletes és szigorú formai és tartalmi követelményeket határoz meg vele szemben.[81] Erre is tekintettel célszerű lenne ezt a szerkezeti egységet megtölteni egy felperesi és egy alperesi nyilatkozattal. A szerző ezzel nem e perjogi intézmény helyességét vagy szükségességét kérdőjelezi meg, hanem pusztán az elsőfokú eljárás szerkezetében elfoglalt helyét, amely sokkal inkább dogmatikai, elméleti kérdés, mint gyakorlati.
Ellentétes érv, hogy a kereset közlésével fogalmilag is létrejön a per, beállnak a perindítás joghatályai, kialakul a háromszereplős perjogi jogviszony.[82] Ezt követően kerül sor az írásbeli ellenkérelemre, mely ekkor már a létrejött per cselekménye, nem annak megindító cselekménye. Egy nemzetközi példát hozva, a hazai szabályozással megegyezik
- 71/72 -
a 2oo8-ban újrakodifikált norvég perrendtartás, ahol szintén az alperesi ellenkérelem beérkezésével veszi kezdetét a perfelvétel (preparatory stage).[83] Mindazonáltal fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a teljes szerkezeti azonosság az egyes országok perszerkezete és egyes nemzetközi modellek között nem megvalósítható.[84]
A főtárgyalási modell második egysége a Pp.-ben a perfelvételi szak (preparatory stage). A perfelvétel a magyar perjogban ismert fogalom. A Plósz Pp. használta, mint "perfelvételi tárgyalás" az osztott tárgyalási szerkezet első egységének megnevezésére. A fogalomhasználatot az alkalmazott tárgyalásszerkezet adta. Tartalma a pergátló kifogások elintézése és az alperes perbebocsátkozása volt.[85] Ezáltal a perfelvételi egység ténylegesen a per felvételét szolgálta, és érdemi kérdések főszabályként itt nem merültek fel, azokra a bíróság újabb határnapot tűzött.[86]
A perfelvétel, mint fogalom használata - tekintettel a magyar perjogi hagyományokra és dogmatikára - indokolt a Pp.-ben. A ma használt fogalomnak azonban teljesen más a tartalma, a főtárgyalási modellben a perfelvétel előkészítő funkciót kap. A Pp. 183. § (1) bekezdésben rögzíti, hogy a feleknek és a bíróságnak milyen tevékenységei tartoznak ide, emellett kifejezésre juttatja, hogy tartalma a jogvita kereteinek a meghatározása.[87] Ez a fogalmi magyarázat egy újonnan bevezetett perszerkezeti elemnél logikus és racionális jogalkotói lépés,[88] segíti a pontos értelmezést. A Pp.-ben a perfelvételnek nem tartalma és nem célja a jogvita végleges rendezése, ezáltal a tárgyalás korábban ismertetett fogalmainak figyelembevételével - ha továbbra is a kétosztatú elsőfokú eljárás keretei között gondolkodunk - a perfelvételt az érdemi tárgyalással együtt lehetne a tárgyalás egységéhez sorolni. A főtárgyalási modell dogmatikája azonban tárgyalásnak csak a főtárgyalást tekinti. Ahogy a Pp.-ben is, e modellben is lehetőség van - rendszertől függően kötelezően vagy opcionálisan - perfelvételi tárgyalás (preparatory hearing) tartására.[89]
A felsoroltak figyelembevételével logikus lépés a jogalkotótól, hogy már meglévő fogalmat visszavezet a hatályos jogba, hiszen a magyar dogmatikában már használt fogalom újraértelmezése könnyebb, mint egy teljesen új fogalom bevezetése. A Pp. maga határozza meg a perfelvétel tartalmát, segítve ezzel a félreértelmezések elkerülését. Ugyanakkor félreértésre adhat okot, hogy a perfelvétel a Plósz Pp.-ben ismert és alkalmazott tartalmától a hatályos szabályozás igen messze áll. Ez a két perrend időbeli távolságára figyelemmel csekély jelentőségű aggály. A perfelvétel fogalma értelmezhető úgy is, hogy ezen
- 72/73 -
egységben a per anyagának felvétele történik, így a Pp.-ben meghatározott tartalommal is megtölthető a perfelvétel fogalma.
Hatályos perjogunkban a perfelvétel első cselekménye az írásbeli ellenkérelem előterjesztése, ezzel fordul át az eljárás a perindításból perfelvételbe.[90] A Pp.-ben a perfelvétel több lehetséges "úton" folytatható le. Ez a kodifikációs eredmény beleillik azon nemzetközi trendbe, mely az irányba mutat, "hogy a jogalkotók előre kialakított eljárási lehetőségeket kínálnak a bíró számára, aki azok közül - általában a felekkel történő egyeztetést követően - az általa legalkalmasabbnak ítéltet választja."[91] További nemzetközi trend és kívánalom, hogy a főtárgyalást megelőző egység legyen rugalmas, azt az ügy egyedi körülményeihez lehessen igazítani.[92] A bírónak ekkor - a keresetlevél és az érdemi ellenkérelem alapján - már jelentős peranyag áll rendelkezésére, mely alapján eldöntheti, hogyan folytatódjon az eljárás.[93] A Pp. három lehetséges utat kínál ennek érdekében. Elsőként a további írásbeli előkészítést a perfelvételi tárgyalás előtt, másodikként a perfelvételi tárgyalás kitűzését és végül harmadikként a további írásbeli előkészítés elrendelését, perfelvételi tárgyalás nélküli eljárást (Pp. 187. §). A perfelvétel lehetséges három útja közül csupán kettőben tűz ki a bíróság perfelvételi tárgyalást. Ennek következménye, hogy a Pp. helyesen a perfelvételi szak szabályozásakor és elnevezésekor nem használja a tárgyalás fogalmat. Ezzel a lépéssel a jogalkotó elmozdította a perfelvételt a tárgyalás köréből és a főtárgyalási modell jegyében előkészítő funkcióval látta el. Tárgyalásos jellege ezáltal sem szűnt meg, hiszen továbbra is lehetőség van perfelvételi tárgyalást tartani, sőt a Pp. ezt tekinti "általánosnak", és ettől az egyszerűbb vagy bonyolultabb ügyek tekintetében enged a bírónak mozgásteret.
A főtárgyalási modell további fontos eleme, hogy a szerkezeti tagoláson túl a bírót aktív pervezető hatalommal (case management) ruházza fel, ezt tartja szükségnek.[94] Lényege, hogy a bíró ne csak passzív személője legyen a felek peranyag szolgáltatásának, hanem segítse a feleket a jogvita jogi és ténybeli kereteinek meghatározásakor. Ez jelenti a perfelvétel sikerének a kulcsát.[95] E pervezető tevékenység fontos eleme a helyes perfelvételi út megválasztása. E keretek között a pervezető tevékenység ismertetésétől eltekint a szerző.
A Pp.-ben a főtárgyalási modell harmadik egysége (main hearing) az érdemi tárgyalási szak. E terminológia szintén nem ismeretlen a magyar perjogban, a Plósz Pp.-ben "érdemleges tárgyalás" néven volt ismert. Ott az érdemleges jelző szintén egyenes következménye volt az alkalmazott tárgyalási rendszernek. A perfelvétel (peralapítás) során főszabályként csak a per létrejöttének kérdését vizsgálták, az érdemleges tárgyalás szol-
- 73/74 -
gált a bizonyítékok és nyilatkozatok véglegesítésére és a bizonyítás lefolytatására.[96] Az 1952-es Pp. is használta a fogalmat. Az érdemi jelző szinte azonos tartalommal bírt mint a Plósz Pp.-ben, ekkor került sor a jogvita tisztázására és a jogkérdések eldöntésére. Az egységes tárgyalási rendszer miatt a perelőfeltételek, pergátló kifogások és az érdemi kérdések elintézése nem volt élesen elválasztva. Az érdemi tárgyalás fogalom szolgált a funkcionális tagolás alapjául. A Pp.-ben azonban szűkebb az érdemi tárgyalási szak tartalma és szerepe, itt "csak" a bizonyítás felvétele és lefolytatása zajlik, valamint a jogvita eldöntése.[97] A jogvita kereteinek meghatározása és ezáltal az eljárás súlypontja a perfelvételre helyeződik.[98]
Felmerül a kérdés, hogy mitől érdemi az érdemi tárgyalás? A szerző álláspontja szerint - akárcsak a perfelvétel - indokolt a fogalom használata, de jogos a felvetés, hogy ha az elsőfokú eljárás súlypontjának a perfelvételt tartja a tudomány és a gyakorlat, akkor nem eltúlzott-e ezt a szakot érdeminek nevezni. A szerző által korábban hivatkozott magyar perjogi irodalom is ezzel a fogalommal írja le ezt az egységet. Ez a fogalomhasználat beleillik a kodifikációs célokban megfogalmazott perjogi hagyományok figyelembevételébe.[99] Ez a hagyománytisztelet állhat abban is, hogy a korábbi magyar perjogban ismert fogalmakat használ a jogalkotó, de új tartalommal, valamint - ahogy a szerző a perfelvételnél is jelezte - egy teljesen új (parttalan) fogalmat nem szerencsés bevezetni, ha már van egy korábban bevett elnevezés. A perrend egyébként is jelentős újításokat tartalmaz, és több új fogalmat is beemel a hatályos jogba.[100] Azt azonban tisztázni kell, hogy az egyes fogalmaknak mi a szerepe és funkciója, hogy a joggyakorló közönség számára is egyértelmű legyen a modell szabályozása.
A fentebb bemutatott nemzetközi terminológia a főtárgyalási modell harmadik egységére a főtárgyalás (main hearing) vagy végső, utolsó szakasz (finalphase) kifejezést használja. A főtárgyalás szó a hatályos Pp.-be nem került be, bár a Szakértői javaslat ezzel a fogalommal kívánta leírni az érdemi tárgyalást.[101] A fő (main), akárcsak az érdemi jelző magában hordozza azt a jelentéstartamot, hogy ez az egység valamilyen szempontból fontosabb, mint az előzők. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy ugyan a jogvita keretei rögzültek, és a felek előterjesztették indítványaikat, de a bizonyítás lefolytatását szolgáló eljárási cselekmények és a jogvita eldöntése itt történik.
- 74/75 -
A szerző álláspontja szerint a Pp. a jelenleg hatályos elsőfokú eljárással meghaladottá tette az eddigi hazai perjogi irodalom által alkalmazott fogalmi és szerkezeti struktúrát. Amint azt fentebb kifejtette, az osztott szerkezetű tárgyalásnál megismert fogalmi tisztaságot a főtárgyalási modellnél a perindításra is kiterjedő szabályozás és a perfelvétel nem kizárólagosan tárgyalásos jellege homályosítja el.
A főtárgyalási modell azáltal, hogy a perindítást is átfogja a teljes elsőfokú eljárást szabályozza. Ezzel egy háromosztatú elsőfokú eljárást hoz létre, melyben mindhárom egység szervesen összekapcsolódik, ezért a főtárgyalási modellre nem a megszokott szerkezeti tagolás alkalmazandó. A korábban bevett gyakorlat szerint két egysége létezett az elsőfokú eljárásnak, a keresetindítás és a tárgyalás. A szerző álláspontja szerint az osztott szerkezet a tárgyaláson belül hoz létre két újabb egységet, a perfelvételt és az érdemi tárgyalást, nem oldja fel a kétosztatú elsőfokú eljárást. Ezzel szemben a főtárgyalási modell egy háromosztatú elsőfokú eljárást hoz létre, ahol már a perindítás szabályait is szoros összefüggésben és egységben kezeli a perfelvétellel, majd az érdemi tárgyalással. A perindítás tartalmát és funkcióját kibővíti annak érdekében, hogy a jogvita keretei minél korábban világossá váljanak a felek és a bíróság számára.[102]
A következő figyelemre méltó szempont, hogy a perfelvétel nem kizárólag perfelvételi tárgyalást jelent. A magyar jogban korábban ismert tartalmához képest jelentősen eltérő a funkciója. A jogalkotó quasi kiveszi a tárgyalás fogalma alól és közelíti a perindításhoz. A perindítás és a perfelvétel során növeli az írásbeliség szerepét és kifejezetten erős előkészítő jelleget ad nekik. A perfelvételt teljes mértékben azonban nem szakítja ki a tárgyalás köréből. Erre bizonyíték, hogy a Pp. a Harmadik rész, XIV. fejezete a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakban alkalmazandó közös szabályokat tartalmazza. A jogalkotó itt helyezi el a tárgyalás közös szabályait azzal az indokkal, hogy így csak egyszer kell szabályozni, ezáltal szép időrendben épül fel az eljárás a perindítástól a perfelvételen át, az érdemi tárgyalásig.[103] Maga a tárgyalás - mint a felek és a bíróság nyilvános ülése - ugyanazon eljárási rendben zajlik, mind a perfelvételi, mind az érdemi tárgyalási szakban.
Egybeolvasva a Pp. 183. § (1) bekezdését (perfelvétel tartalmának meghatározása) a Pp. 214. § (1) bekezdésével (érdemi tárgyalási szak fogalma) a fentebb ismertetett tárgyalásfogalmak figyelembevételével együttesen alkothatják a tárgyalást funkcionálisan és szerkezetileg is megosztva. Ugyanakkor a perfelvételi tárgyalás nélküli perfelvételi út esetén a bíróság a felek tárgyalás tartására irányuló kérelme hiányában tárgyaláson kívül lezárja a perfelvételt.[104] Ekkor a jogvita kereteinek tisztázása és véglegesítése pusztán iratváltás útján történik, a tárgyalás már kizárólag érdemi lehet. A tárgyalásnak - a fentebb ismertetett perjogi irodalmat figyelembe véve - csak a felek és a bíróság szóbeli
- 75/76 -
ülése tekinthető. A tárgyalás funkcióinak egyike (a peranyag összegyűjtése) így tárgyaláson kívül érvényesül. E perfelvételi út esetén a perfelvétel nem sorolható a tárgyaláshoz, ezért szükséges a szerző által korábban hangsúlyozott háromosztatú szerkezetet alkalmazni, mert ezáltal szerkezetileg is tiszta képet lehet kapni az elsőfokú eljárásról.
A szerző az elsőfokú eljárás dinamikáját elemezve elsőként modellsemlegesen áttekintette az elsőfokú eljárást, felvázolva annak legtipikusabb elemeit, mely szerint az elsőfokú eljárás kulcspontjai a keresetlevél beadása, a keresetlevél alperessel történt közlése és a tárgyalás. Ezt követően az egységes tárgyalási rendszer fogalmait tekintette át az 1952-es Pp. fogalmi struktúrájával. E modell az elsőfokú eljárást két egységre tagolta, keresetindításra és tárgyalásra. A szerző ezzel összefüggésben bemutatta a tárgyalás fogalmát és funkcióját. Az 1952-es Pp. a tárgyalás alapvető időbeli és funkcionális megosztását az első és folytatólagos tárgyalás, valamint az érdemi tárgyalás fogalmakkal szabályozta. Ezt követően a hatályos irodalmat és a szocialista irodalmat is felhasználva bemutatta, hogy egyes szerzők milyen fogalmakkal írták le az osztott tárgyalási szerkezetet. E címek célja az volt, hogy az olvasó egy általános képet alkothasson arról, hogy a magyar perjogi irodalom miként foglalkozott az elsőfokú eljárás szerkezetével, illetve kellő elméleti alapot nyújtson a Pp. elsőfokú eljárásának és a főtárgyalási modellnek az ismertetéséhez.
A Pp. elsőfokú eljárásának bemutatása során a szerző a három perrendi egységet külön-külön kívánta bemutatni, egyrészt ezek fogalmait másrészt - a szükséges mértékig - ezek tartalmát. A perindítás körében a magyar perjogba újonnan bevezetett írásbeli alperesi ellenkérelem helyének lehetséges elképzeléseit és ezek érveit mutatta be. A perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakok elemzésekor a fogalmi keretekre helyezte a hangsúlyt.
A szerző néhány nemzetközi példával kívánta illusztrálni a főtárgyalási modell szerkezetét, majd végül arra kereste a választ, hogy a Pp. szabályai ezzel mennyiben vannak összhangban. Álláspontja szerint ugyanis a főtárgyalási modell túlmutat az osztott tárgyalási rendszeren.
A Pp.-ben és a hazai elméletben is kettősség figyelhető meg. A magyar perjogi hagyományok és fejlődés eredményeképp egyik oldalon a kétosztatú elsőfokú eljárási szerkezet keretei közti gondolkodás figyelhető meg, a másik oldalon egy elmozdulás történt a főtárgyalási modell háromosztatú eljárási modellje irányába. E kettősségre példa a fentebb bemutatott perfelvételi tárgyalás nélküli perfelvételi szak lehetősége.
- 76/77 -
A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának indokolása, Budapest, Grill Károly CS. és KIR. Udvari Könyvkereskedése, 1902
ALI / UNIDROIT Principles of Transnational Civil Procedure, Cambridge University Press, USA, 2007
Anna Nylund, Structure of civil proceedings - convergence through the main hearing model?". In: Albert Henke (ed.), Civil Procedure Review, vol. 9 no. 2, 2018, pp. 13-39.
Anna Nylund: Introduction to the Preparatory Stage of Civil Proceedings. In: Laura Ervo-Anna Nylund (ed.), Current European Trends in Preparatoty Proceedings. A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 1-15. o.
Anna Nylund: Preparatory Proceedings in Norway: Efficency by Flexibility and Case Management. In: Laura Ervo-Anna Nylund (ed.), Current European Trends in Preparatoty Proceedings. A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 57-79. o.
Bacsó Ferenc, A polgári per szerkezete. In: A magyar polgári perjog főbb kérdései. Jogi- és Államigazgatási Könyv és Folyóiratkiadó, Budapest, 1953, 44-56. o.
Czoboly Gergely István, A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei. Phd értekezés, Pécs 2014 http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/czoboly-gergely-istvan/czoboly-gergely-istvan-vedes-ertekezes. pdf (Letöltve: 2019. március 03.),
Ébner Vilmos, Perindítás XI. Fejezet. In: Varga István (szerk): A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2018, 605-804. o.
Éless Tamás, Perfelvételi szak XII. fejezet. In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2018, 805-891. o.
Kengyel Miklós, Magyar Polgári Eljárásjog. 12. kiad, Budapest, Osiris kiadó, 2014
Kengyel Miklós, Polgári Eljárásjog II. kötet. Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 1992
Király Lilla, Az új magyar polgári perrendtartás megszületése és legújabb szabályai (Kodifikáció vagy reform?). JURA, 2017/2, 91-108. o.
Kiss Daisy, A polgári per titkai - Kérdések és válaszok a polgári perrendtartás általános részéből. Harmadik átdolgozott kiadás, Budapest, HVG-ORAC, 2014.
Kiss Daisy, A tárgyalás In: Németh János és Kiss Daisy (szerk.), A polgári perrendtartás magyarázata 1., Harmadik (átdolgozott) kiadás, Budapest, Complex, 2010, 549-642. o.
Kovács Marcel,A polgári perrendtartás magyarázata I. kötet., Budapest, Benkő Gyula Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedése, 1911,
Köblös Adél, Új megoldások az elsőfokú eljárás szabályaiban. Közjegyzők Közlönye 2017/2, 13-26. o.
Magyary Géza, A magyar polgári peres eljárás alaptanai. Budapest, Franklin Társulat, 1898,
Magyary Géza, Polgári Perjog. Franklin Társulat, Budapest, 1913,
Magyary Géza, Polgári Perjog. Franklin Társulat, Budapest, 1924,
Móra Mihály, XII. Fejezet, A tárgyalás. In: Beck Salamon és Névai László (szerk.) Magyar Polgári Eljárásjog. Tankönyvkiadó, Budapest, 1962, 226-253. o.
Névai László, XII. fejezet, A tárgyalás. In: Névai László és Szilbereky Jenő (szerk.), Polgári eljárásjog. Hatodik változatlan kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest 1980, 333-363. o.
- 77/78 -
Osztovits András (szerk.), A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény nagykommentárja. Budapest, OPTEN Informatikai Kft, 2015,
Pákozdi Zita, A perindítás és a keresetlevél szabályai az új Pp. -ben. Jogtudományi Közlöny, 2017/7-8., 345-350. o.
Plósz Sándor, A keresetjogról. In: Plósz Sándor összegyűjtött dolgozatai, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1927, 3-55. o.
Plósz Sándor, A polgári peres eljárás reformja. In: Plósz Sándor Összegyűjtött dolgozatai, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1927, 105-117. o.
Puskás Péter, XI. fejezet, Perindítás. In: Petrik Ferenc (szerk.): Polgári Eljárásjog I. Harmadik kiadás, Budapest, HVG-ORAC, 2017, 343-390. o.
Szabó Imre, A tárgyalás és határozatok. In: Osztovits András (szerk.), Polgári eljárásjog I - A Polgári per általános szabályai. Budapest HVG-ORAC, 2013, 236-296. o.
Szabó Imre, Szakértelem és felelősség. Jogtudományi Közlöny, 2017. 9. szám, 374-385. o.
Udvary Sándor, Az érdemi tárgyalási szak jelentősége és hatékonysága egyedi és igazságszolgáltatási szempontból. Közjegyzők Közlönye, 2017/1 14-19. o.
Udvary Sándor, Új Pp. - új Perszerkezet. Advocat, 2017/1-2, 6-11. o.
Varga György és Lázár A. Péter (szerk.), Angol-magyar szótár 1. kiad., Budapest, 2009, Aquila Kiadó,
Varga Gyula, X. Fejezet, A tárgyalás. In: Szilbereky Jenő (szerk.), Polgári eljárásjog I., Tankönyvkiadó, Budapest 1980, 273-326. o.
Varga István és-Éless Tamás (szerk.), Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára. Budapest, HVG-ORAC, 2016,
Wallacher Lajos, XI. fejezet, Az elsőfokú eljárás, In: Nagy Adrienn és Wopera Zsuzsa (szerk.), Polgári Eljárásjog I., Budapest, Wolters Kluwer, 2017, 247-292. o.
Wopera Zsuzsa (szerk.), Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2017.
Wopera Zsuzsa, A törvény hatálya és az alapelvek In: Wopera Zsuzsa (szerk.), A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. Budapest, Wolters Kluwer, 2017, 17-30. o.
Wopera Zsuzsa, Az új polgári perrendtartás elvi alapjai, Jogtudományi Közlöny, 2017. 4. szám 153-161. o.
Wopera Zsuzsa, Az új polgári perrendtartás karakterét adó egyes megoldások európai összehasonlításban. Advocat, 2017. különszám 2-7. o.
Xandra E. Kramer, The structure of civil proceedings and why it matters: exploratory observations on future ELI-UNIDROIT European rules of civil procedure. Uniform Law Review, Volume 19, Issue 2, 1 June 2014, 218-238. o. https://poseidon01.ssrn.com/delivery.php? (Letöltve: 2019. 02. 17.)
Zsitva Ágnes, Harmadik Rész, Elsőfokú eljárás In: Wopera Zsuzsa (szerk.), A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. Budapest, Wolters Kluwer, 2017, 249-372. o.
Zsitva Ágnes, Újjászületett elsőfokú eljárás a perkoncentráció jegyében. Advocat 2017/különszám, 8-14. o. ■
JEGYZETEK
[1] 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozat a polgári perjogi kodifikációról.
[2] Wopera Zsuzsa (szerk.), Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2017, 183. § 375. o. [továbbiakban: Wopera, Közlönykiadó] Udvary Sándor, Új Pp. - új Perszerkezet. Advocat, 2017/1-2, 7. o. [továbbiakban: Udvary, Advocat] Wopera Zsuzsa, Az új polgári perrendtartás karakterét adó egyes megoldások európai összehasonlításban. Advocat 2017. különszám 2. o.
[3] Bacsó Ferenc, A polgári per szerkezete. In: A magyar polgári perjog főbb kérdései. Jogi- és Államigazgatási Könyv és Folyóiratkiadó, Budapest, 1953, 44. o. [továbbiakban: Bacsó, A polgári per szerkezete]
[4] Wopera Zsuzsa, A törvény hatálya és az alapelvek. In: Wopera Zsuzsa (szerk.), A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Budapest, Wolters Kluwer, 2017, 22. o.
[5] A hivatkozott cikkben szerzője több állam perrendjét is példaként említi: Common law országok, Németország, Ausztria, Olaszország, Európa egyes északi államai (Svédország, Dánia, Norvégia). Vö.: Anna Nylund, Structure of civil proceedings - convergence through the main hearing model?". In: Albert Henke (ed.), Civil Procedure Review, vol. 9 no. 2, 2018, 15-16. o. [továbbiakban: Nylund, C.P. review]
[6] Nylund, C.P. Review. 15- 16. o.
[7] Bacsó, A polgári per szerkezete. 46-52.
[8] Magyary Géza, A magyar polgári peres eljárás alaptanai. Budapest, Franklin Társulat, 1898, 5. o. [továbbiakban: Magyary, Alaptanok]
[9] Magyary Géza, Polgári Perjog. Franklin Társulat, Budapest, 1924, 332. o. [továbbiakban: Magyary, Polgári Perjog 1924]
[10] Ébner Vilmos, Perindítás XI: Fejezet. In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I. kötet. HVG-ORAC, Budapest, 2018, 688. o. [továbbiakban: Ébner, Perindítás] Ébner, Perindítás. 607. o. 2 Ébner, Perindítás. 607. o.
[13] Erről lásd részletesen: Plósz Sándor, A keresetjogról. In: Plósz Sándor összegyűjtött dolgozatai. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1927, 3-55. o., Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja. In: Plósz Sándor összegyűjtött dolgozatai, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1927, 105-117. o. [továbbiakban: Plósz, A polgári peres eljárás reformja]
[14] Magyary Géza, Polgári Perjog. Franklin Társulat, Budapest, 1913, 9-12.
[15] 1911. évi I. törvénycikk a polgári perrendtartásról 147. § [a továbbiakban 1911. évi I törvénycikk], 1952. évi III. törvény a polgári perrendtatásról 128. § [a továbbiakban: 1952. évi III. törvény], 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról 180. § [a továbbiakban: 2016. évi CXXX. törvény].
[16] Ébner, Perindítás. 180. § 770. o.
[17] Eless Tamás, Perfelvételi szak XII. fejezet. In: Varga István (szerk), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2018, 805. o. [továbbiakban: Eless, Perfelvételi szak]
[18] Kiss Daisy, A polgári per titkai - Kérdések és válaszok a polgári perrendtartás általános részéből. 3. kiad., Budapest, HVG-ORAC, 2014, 539. o. [továbbiakban: Kiss, A polgári per titkai]
[19] Kengyel Miklós, Magyar Polgári Eljárásjog. 12. kiad, Budapest, Osiris kiadó, 2014, 243-244. o. [továbbiakban: Kengyel, Polgári eljárásjog]
[20] Varga Gyula, X. Fejezet, A tárgyalás. In: Szilbereky Jenő (szerk.), Polgári eljárásjog I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. 275. o. [továbbiakban: Varga Gy., A tárgyalás]
[21] Varga Gy, A tárgyalás. 275. o.
[22] Kengyel, Polgári eljárásjog. 243. o.
[23] Szabó Imre, A tárgyalás és határozatok. In: Osztovits András (szerk.), Polgári eljárásjog I - A Polgári per általános szabályai. Budapest, HVG-ORAC, 2013, 237. o. [továbbiakban: Szabó, A tárgyalás és határozatok]
[24] Osztovits András (szerk.), A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény nagykommentárja. Budapest, OPTEN Informatikai Kft, 2015, 133. § 454. o.
[25] Szabó, A tárgyalás és határozatok. 237. o.
[26] Kovács Marcel, A polgári perrendtartás magyarázata, I. kötet. Budapest, Benkő Gyula Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedése, 1911, 269. o.
[27] A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának indokolása. Budapest, Grill Károly CS. és KIR. Udvari Könyvkereskedése, 1902., VIII. Az érdemleges tárgyalás egysége, 35. o. [továbbiakban: 1911. évi I. törvénycikk Indokolás]
[28] 1911. évi I. törvénycikk Indokolás, 35. o.
[29] 1911. évi I. törvénycikk Indokolás, 36. o.
[30] Móra Mihály, XII. Fejezet, A tárgyalás. In: Beck Salamon és Névai László (szerk.), Magyar Polgári Eljárásjog. Budapest, Tankönyvkiadó, 1962, 227. o. [továbbiakban: Móra, A tárgyalás]
[31] Nylund, C.P. Review. 16. o.
[32] Névai László, XII, fejezet, A tárgyalás. In: Névai László és Szilbereky Jenő (szerk.), Polgári eljárásjog, Hatodik változatlan kiadás, Budapest, Tankönyvkiadó, 1980, 333. o. [továbbiakban: Névai, Tárgyalás]
[33] Szabó, A tárgyalás és határozatok. 236. o.
[34] Móra, A tárgyalás. 227. o.
[35] Udvary, Advocat. 9. o.
[36] Móra, A tárgyalás. 227. o.
[37] Varga Gy., A tárgyalás. 279. o.
[38] Kengyel, Polgári eljárásjog. 245. o.
[39] Kengyel, Polgári eljárásjog. 263. o.
[40] 1952. évi III. törvény 138. §, BH 1961.2.2848, Varga Gy., A tárgyalás. 291. o.
[41] 1952. évi III. törvény 151. §.
[42] Varga Gy., A tárgyalás. 294. o.
[43] Kengyel, Polgári eljárásjog. 261. o.
[44] 1952. évi III. törvény 141. § (1) bekezdés
[45] Móra, A tárgyalás. 231. o.
[46] Varga Gy., A tárgyalás. 279. o.
[47] Kiss Daisy, A tárgyalás. In: Németh János és Kiss Daisy (szerk.), A polgári perrendtartás magyarázata 1., Harmadik (átdolgozott) kiadás, Budapest, Complex, 2010, 579. o.
[48] Kengyel, Polgári eljárásjog. 260. o.
[49] 1952. évi III. törvény 141. §.
[50] Kengyel Miklós, Polgári Eljárásjog. II. kötet, Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 1992, 60. o.
[51] Kiss, A polgári per titkai. 539. o.
[52] Kengyel, Polgári eljárásjog. 244. o.
[53] Varga Gy., A tárgyalás. 276. o.
[54] Névai, Tárgyalás. 335-336. o.
[55] Eless, Perfelvételi szak. 805. o.
[56] Zsitva Ágnes, Újjászületett elsőfokú eljárás a perkoncentráció jegyében. Advocat, 2017/különszám, 8. o.
[57] Király Lilla, Az új magyar polgári perrendtartás megszületése és legújabb szabályai (Kodifikáció vagy reform?). JURA, 2017/2, 96-101. o. [továbbiakban: Király, Kodifikáció vagy reform?]
[58] Varga István és Eless Tamás (szerk.), Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára. Budapest, HVG-ORAC, 2016, 320. o. [továbbiakban: Varga-Éless, Szakértői javaslat]
A "Szakértői javaslat" a Pp. kodifikációban részvevők által írt munkabizottsági anyagok, normaszövegek, indokolások gyűjteménye (szerkesztett és lektorált) változatban, amely a HVG-ORAC kiadó gondozásában kötet formájában is megjelent. Részletesebben lásd a kötet előszavaiban.
[59] Puskás Péter, XI. fejezet, Perindítás, In: Petrik Ferenc (szerk.), Polgári Eljárásjog I. Harmadik kiadás, Budapest, HVG-ORAC, 2017, 343. o.
[60] Szabó Imre, Szakértelem és felelősség. Jogtudományi Közlöny, 2017. 9. szám, 380. o. [továbbiakban: Szabó, Szakértelem és felelősség]
[61] Czoboly Gergely István, A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei. Phd értekezés, Pécs 2014 http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/czoboly-gergely-istvan/czoboly-gergely-istvan-vedes-ertekezes.pdf (Letöltve: 2019. március 03.), 163. o. [továbbiaknak: Czoboly, Phd]
[62] Udvary, Advocat. 8. o.
[63] Anna Nylund, Introduction to the Preparatory Stage of Civil Proceedings. In: Laura Ervo-Anna Nylund (ed.), Current European Trends in Preparatoty Proceedings. A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 6. o. [továbbiakban: Nylund, Introduction to the Preparatory Stage]
[64] ALI / UNIDROIT Principles of Transnational Civil Procedure. Cambridge University Press, USA, 2007, 28. o. [továbbiakban: PTCP]. Az American Law Institute és az Institute for The Unification of Private Law közel 10 éves együttműködése során létrehozott, elsősorban a nemzetközi kereskedelmi viták rendezésére alkalmazandó polgári eljárásjogi elvek. Azok a minimumszabályok, amelyekben a common law és a kontinentális jogi országok egyetértettek. Az elvek mintául, iránymutatásként szolgálhatnak a nemzeti jogalkotók számára. Bővebben lásd PTCP, Prefaces
[65] Xandra E. Kramer, The structure of civil proceedings and why it matters: exploratory observations on future ELI-UNIDROIT European rules of civil procedure. Uniform Law Review, Volume 19, Issue 2, 1 June 2014, https://poseidon01.ssrn.com/delivery.php? (Letöltve: 2019. 02. 17.) 224. o. [továbbiakban: Kramer, The structure of civil proceedings]
[66] Wopera Zsuzsa, Az új polgári perrendtartás elvi alapjai. Jogtudományi Közlöny, 2017. 4. szám, 155. o. [továbbiakban: Wopera, Új Pp. elvi alapjai]
Király, Kodifikáció vagy reform? 96-101. o.
Udvary, Advocat. 7.
Köblös Adél, Új megoldások az elsőfokú eljárás szabályaiban. Közjegyzők Közlönye 2017/2, 19-23.
[67] Fordítható: szakasz, fejlődési folyamat, fokozat. Lásd: Varga György és Lázár A. Péter (szerk.), Angol-magyar szótár 1. kiad., Budapest, 2009, Aquila Kiadó, 485. o. [továbbiakban: Varga-Lázár, szótár]
[68] Megjegyzendő, hogy a második egység (perfelvétel) tárgyalásos, iratváltásos vagy vegyes jellege perrendenként eltérő.
[69] Fordítható: fok, szakasz, fázis. Lásd: Varga- Lázár, szótár 345. o.
[70] PTCP 9.3.1. cikk. 28. o.
[71] A 2016. évi CXXX törvény hivatalos fordítása. A szöveget az ILS Nemzetközi Fordító Szolgálat Kft. fordította. Elérhető: https://uj.jogtar.hu, a Wolter Kluwer Kft által üzemeltetett Jogtár©.
[72] Wallacher Lajos, XI. fejezet, Az elsőfokú eljárás. In: Nagy Adrienn és Wopera Zsuzsa (szerk.), Polgári Eljárásjog I., Budapest, Wolters Kluwer, 2017. 265. o.
[73] 2016. évi CXXX. törvény XI. fejezet 54., 55., 56. pontok címei.
[74] 2016. évi CXXX. törvény 187. §.
[75] Bírósági meghagyást bocsát ki a bíróság, ha az alperes beszámítást tartalmazó iratot sem terjeszt elő. Vö.: Wopera, Közlönykiadó. 181. § 370. o.
[76] 2016. évi CXXX. törvény 7. § 16. pont.
[77] Wopera, Közlönykiadó. 183. § 377. o.
[78] Nylund, C.P. Review. 21. o.
[79] PTCP 9. 1. cikk. 28. o.
[80] Wopera, Közlönykiadó. 179. § 368-369. o.
[81] Wopera, Közlönykiadó. 199. § 391. o.
[82] Ébner, Perindítás. 180. § 770. o.
[83] Anna Nylund, Preparatory Proceedings in Norway: Efficency by Flexibility and Case Management. In: Laura Ervo-Anna Nylund (ed.), Current European Trends in Preparatoty Proceedings. A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 60. o.
[84] Kramer, The structure of civil proceedings. 218. o.
[85] Magyary, Alaptanok. 104-105. o.
[86] Plósz, A polgári peres eljárás reformja. 114-115. o.
[87] 2016. évi CXXX. törvény 183. § (1) bekezdés.
[88] Udvary, Advocat. 9. o.
[89] Nylund, C.P. review. 21. o.
[90] Zsitva Ágnes, Harmadik Rész, elsőfokú eljárás. In: Wopera Zsuzsa (szerk.), A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Budapest, Wolters Kluwer, 2017, 183. §, 281. o.
[91] Czoboly, Phd. 137. o.
[92] Kramer, The structure of civil proceedings. 218. o.
[93] Udvary, Advocat. 10. o.
[94] Nylund, Introduction to the Preparatory Stage. 7. o.
[95] Nylund, Introduction to the Preparatory Stage. 7. o.
[96] Magyary, Polgári Perjog. 1924, 383-385. o.
[97] Udvary Sándor, Az érdemi tárgyalási szak jelentősége és hatékonysága egyedi és igazságszolgáltatási szempontból. Közjegyzők Közlönye, 2017/1, 14-15. o. [továbbiakban: Udvary, Az érdemi tárgyalási szak]
[98] Udvary, Az érdemi tárgyalási szak. 14-15. o.
[99] Wopera, Új Pp. elvi alapjai. 153. o.
[100] Iyen például az állítási és bizonyítási szükséghelyzet fogalmakat, melyek új fogalmak a perrendben.
[101] Varga-Éless, Szakértői javaslat. 350-351. o.
[102] Erről lásd bővebben: Pákozdi Zita, A perindítás és a keresetlevél szabályai az új Pp. -ben. Jogtudományi Közlöny, 2017/7-8., 345-350. o. Valamint a már idézett cikkekben: Wopera, Új Pp. elvi alapjai. 153-161., Szabó, Szakértelem és felelősség. 374-385. o.
[103] Udvary, Advocat. 9. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőjelölt, Budapest.
Visszaugrás
