A majdani polgári perrendtartásban az eljárás igazán fókuszált vagy kiemelt szakasz a perelőkészítő szakasz lesz, mivel a bizonyítás köre ebben a fázisban rögzül. Ehhez képest az érdemi tárgyalási szakban "csak" a tényleges bizonyítás lefolytatása történik majd, ami kardinális, de ha a bizonyítékok köre elégtelenül lett meghatározva, akkor nem lesz alkalmas a perelőkészítő szakban önhibából felhozni elmulasztott bizonyíték megjelölésére.
Az előadás a Pp. jelenleg tárgyalás alatt álló törvénytervezetét elemzi, mutatja be, mindazonáltal megragadva a lehetőséget, szó lesz a szakértői tervezetről is. Nevezetesen ennek a funkciója, várható jövőbeli funkcióját próbálom elemezni. Az, hogy a törvényjavaslat rövidesen törvénnyé fog válni,[1] az el fogja helyezni a szakértői tervezetet is a folyamatban és véleményem szerint textualista szempontból fontos és bizonyos körben alkalmas értelmezési segédlet lesz a jövőben - de nem több. Ez a textualista értelmezési módszertan számomra nagyon kedves, hiszen, az amerikai legfelsőbb bíróság nemrég elhunyt bírájának, Antonin Scalia nevéhez fűződő, Európába is átsugárzó értelmezési módszertan ez.[2] A törvényt viszont bármennyire is kritizálják - és a kritikát nyilvánvalóan minden egyes törvényműnek állnia kell -, az fogja befolyásolni az életünket: a polgári perjog közjog, és kötelezően érvényesül minden esetben. A törvény esett át a jogalkotási eljárás megfelelő szakaszain, az egyeztetéseken, a parlamenti eljáráson, semmilyen tudományos szempontból értékelhető mű nem pótolhatja ezeket a közjogilag elengedhetetlen elemeket.
A hatékonyságnak érvényesülnie kell egyedi és össztársadalmi igazságszolgáltatási szinten. Az egyedi hatékonyság az a felek szempontjából jelentős, azonban nem mellékes, hogy az erőforrásokat, ideértve a bírói munkát, a jogi képviselők munkáját, mennyire hatékonyan, gazdaságosan tudjuk felhasználni az eljárásjog egészében. Mindenkit óva kell inteni attól, hogy a hatékonyságról akként gondolkozzon, hogy ha lefordítjuk pénzre ezeket
- 14/15 -
a faktorokat, akkor minél olcsóbban keli megoldani, mert ha így gondolkodunk, akkor a hatékonyság egy nagyon üres, steril környezetbe vezetne, ahol az alaposságról és az igazságszolgáltatásról elfeledkeznénk. Az alaki igazság kerül a polgári eljárás keretében szolgáltatásra, azonban a bírók, ügyvédek, jogi képviselők szakmai lelkiismerete kell ahhoz, hogy ez lehetőség szerint a lehető legközelebb álljon az anyagi igazsághoz.
A hatékonyságról még annyit, hogy az írásbeli és a szóbeli cselekmények azok, amelyek az eljárást viszik előre. Itt bizonyos változás következett be, mégpedig a keresetlevél és az ellenkérelem írásbelisége, amely egy igen jelentős váltás. Részben a kor hangulatának illetőleg a technikai lehetőségek változásának köszönhetően az írásbeliség fokozott szerephez fog jutni az eljárásban. Ha történelmi perspektívából nézzük meg ezt a dolgot, akkor lehet, hogy 20-30 év múlva azt fogjuk látni, hogy egy kicsit enyhülni fog, vagy azt, hogy még inkább erősödni, hiszen pl. az elektronikus kommunikáció modern eszközei már szóbeliséget is lehetővé tesznek,[3] de azért fokozottan inkább az írásbeliség felé hatnak.
Az érdemi tárgyalási szakban is jelentős az írásbeliség szerepe, mely súlypontváltást jelent. Ami inkább hiányozni fog az érdemi tárgyalási szakból: az a dráma, bár nem teljesen kizárt, hogy elő fog fordulni az érdemi tárgyalási szakban (pl. tanúvallomások ütköztetésénél). Az a véleményem azonban, hogy az igazán fontos dolgok - különösen is a bizonyítékok körében meghatározása - az előkészítő szakban fognak eldőlni, hiszen azok fogják a keretét meghatározni a polgári eljárásunknak.
A Pp. a perhatékonyságot egységesített struktúrában valósítja meg, aminek hatalmas előnye, hogy nem lesz többfajta útja az egyes eljárásoknak, amelyek szétszabdalnák az egységes gyakorlatot. Az osztott perszerkezet önmagában nem alkalmas arra, hogy megvalósítsa a perhatékonyságot, viszont nagyban elő fogja segíteni azzal, hogy az ún. "csepegtetési faktort" csökkenteni fogja. Csökkentés alatt három alapelvi tartópillért értünk, mely a perhatékonyságot hajlamos befolyásolni: a perkoncentráció, az eljárástámogatás és a közrehatás. A közrehatást az anyagi pervezetés, de ezen túl az alaki pervezetés is a hatékonyságot fogja szolgálni. A felek eljárástámogatási kötelezettsége és annak a majdani tartalma az a bírói gyakorlatra fog várni, hogy hogyan fogja ezt értelmezni illetőleg az elmulasztásához milyen szankciókat fog fűzni. Egy része ennek az, hogy a törvény konkrét előírásokat ad valamilyen nyilatkozat megtételére, és ha ezt elmulasztja, akkor ezzel igen szigorú jogkövetkezmények fognak járni. Ha ilyen konkrét előírás hiányzik, és mégis olyan magatartást talál a bíróság, ami az eljárástámogatási kötelezettséget sérti, nos akkor is meg kell majd találni a megfelelő megoldást, illetőleg szankciót erre.
Az érdemi tárgyalás funkciója: a bizonyítás felvétele. A dráma, amelyre az elején utaltam annyiban jelentkezhet, hogy a tanúbizonyításnak vagy a szakértői bizonyításnak a tényleges lefolytatása során (pl. a véleményeknek az értékelése, vizsgálata, a tanúnak a meg-
- 15/16 -
hallgatása során) felmerülhetnek még érdekes dolgok, de azzal számolni kell, hogyha a tárgyalás előkészítése egy alapos előkészítő szak lesz, akkor bizony a felek sokszor fognak eljutni az előkészítő tárgyalásban abba a pozícióba, hogy az információhiány, az információ egyenlőtlenség megszűnik, kiegyenlítődik. A felperes és az alperes, valamint az őket képviselő jogi képviselő el fog jutni abba a pozícióba, hogy megalapozottan fogja tudni mondani az általa támogatott félnek azt, hogy az esélyeik csökkentek vagy nőttek és ennek tudatában milyen egyezségi ajánlatot tart elfogadhatónak.
Az új Pp.-nek ez az osztott perszerkezete összigazságszolgáltatási szinten vezethet minket egy olyan rendszer felé, amelyben az osztott perszerkezetben feltárult bizonyítékok egyre inkább sarkallni fogják a feleket a gazdasági realitás felismerése folytán arra, hogy egyezséget kössenek. Természetesen az érdemi tárgyalási szakaszra, melynek egy része a tárgyalás maga, jelentős kihatással vannak még az olyan egyéb általános szabályok, illetőleg a tárgyalás általános szabályai és az egyéb általános szabályok, amelyek közül néhányat megemlítettem.
Az általános rendelkezések meghatározzák az érdemi tárgyalásnak a célját. Eszerint: "(1) Az érdemi tárgyalási szakban a bíróság a jogvitának a perfelvétel során meghatározott keretei között eldönti a pert és lefolytatja az ehhez szükséges bizonyítást."
Ennek helyes értelmezése nyilvánvalóan, hogy először lefolytatja az ehhez szükséges bizonyítást és utána dönti el a pert: ez nyilvánvaló. Egyben ez az értelmezés a saját krédómat is jelzi: ha a tételes törvényszövegnek a helyes értelme megtalálható, akkor azt kell megtalálnunk, mert önmagában a szöveg parttalan kritikája nem fogja megoldani a mindennapi jogalkalmazási gondjainkat.
Tehát a bíróság lefolytatja a szükséges bizonyítást és eldönti a pert. De milyen keretek között? Ami a perfelvételi szakban már rögzült. Úgy is mondhatjuk, hogy az érdemi tárgyalási szak nem más, mint a tanúk meghallgatásának, az okiratok esetleges eredetisége, tartalma vitatásának, illetőleg a szakértői bizonyítás felvételének és értékelésének a tere, végső soron bármely más bizonyítás lefolytatásának a tere. Tehát magyarán, hogy ha már körvonalazott bizonyítékok, esetleges megcáfolása vagy a tanúmeghallgatásokból következő meglepetések nem következnek be, akkor az érdemi tárgyalásunkat meghatározta a perfelvételi szak. Ez szigorú, de ugyanakkor ezt a szigort a törvényalkotó józan módon megpróbálja enyhíteni. Azt látta a törvényalkotó, hogy túlságosan bekorlátozná a jogvita valódi megoldását, ha a jogvita keretei az érdemi szakban kivételesen nem lennének bővíthetők. Szűken, de lehetőség van a kereset és az ellenkérelem megváltoztatására. Azt látnunk kell, hogy ez törvényadta lehetőség, tehát arra nincsen alapvető jogunk, hogy a polgári per menetét a felek parttalanná tegyék. Alapvető joga - értelmezésem szerint - arra van a feleknek, hogy bírósághoz forduljanak aziránt, hogy a törvényben meghatározott eljárás keretében elbírálja a jogvitát. A jogalkotó ezt igyekezett kellő rugalmassággal kezelni és lehetővé teszi a kereset és ellenkérelem megváltoztatását, azon-
- 16/17 -
ban ez szűkebb, jelentősen szűkebb a ma ismertnél. Ez az idő szubjektív időhatárrá fog válni, mint fogjuk majd ezt látni. Végképp fontos az, hogy a keresetváltoztatási szabályok sokszínűsége meg fog szűnni.[4]
Konjunktív feltételei a keresetváltoztatásnak, hogy ugyanabból a jogviszonyból kell erednie és a hatáskör-illetékességnek fenn kell állnia. Szem előtt kell tartanunk, amikor ezt a szabályt értelmezzük, hogy törvényszéki eljárásról beszélünk, amely az eljárás főtípusa. Ha a pertárgyérték alapján a törvényszék hatásköre nem állna fenn, (pl. 30 millió Ft-nál kevesebb összegre szeretné megváltoztatni a keresetösszeget) akkor ez nem érinti a bíróság hatáskörét, ez nem akadályozza önmagában a keresetváltoztatást. Vannak alternatív feltételek - az első kettő feltételnek mindig és ehhez képest a három közül legalább egynek - teljesülnie kell, ahhoz hogy egy keresetváltoztatás engedélyezhető legyen.
Egyik az új tény. Új tény, mely a fél önhibáján kívüli okból a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően jutott tudomására vagy következett be. Arra szeretnék utalni, hogy nem kizárt, hogy ha ezek az új tények egy új kereset indítását alapozzák meg, akkor azt valaki új eljárásban indítsa meg. Ez hatékonysági kérdés. Ez egy választás volt a jogalkotó részéről, hogy ebben a perben szeretné azt elbírálni vagy sem. Ezen logika mentén ne ócsároljuk a jogalkotót akkor, amikor azt mondta, hogy ő az egyedi pernek a hatékonyságát is szeretné megvalósítani. Belátható annak a dogmatikai vonzósága, hogy lehetőség szerint ugyanabban az eljárásban bíráljuk el az eredeti keresetünkkel összefüggő valamennyi kérdést. Még ezt is belátva azonban azt is el kell ismernünk, hogy az államnak az igazságszolgáltatási rendszer egésze működését kell biztosítania, amely szolgáltatásra bizony az Európai Emberi jogi Bíróság nagyon komoly feltételeket szab meg. Ezek közül az egyik az, hogy ez nem nyúlhat túl öt éven. Ezt tehát valamilyen jogalkotási módszerrel a jogalkotónak orvosolni kell. Elgondolkodhatunk azon, hogy ez mennyiben fér össze a polgári eljárás alaptételével, ami a felek rendelkezési jogát szeretné érvényesíteni, de azt mondom, hogy oda kell figyelnünk arra, hogy bizony ennek az eljárásnak, a konkrét, egyedi eljárásnak meg kell felelni a nemzetközi emberi jogi kívánalmaknak.
A jogalkotási eljárás folyamán volt egy olyan javaslatom - a bizonyításnál került ez leginkább elő - amelyben azt javasoltam: "when justice so requires", amikor az igazság úgy kívánja meg, ekkor a bírónak legyen egy kvázi mérlegelési jogköre és engedhesse be például a későbbi bizonyítékot, esetleg engedhesse be a későbbi keresetváltoztatást. Majd amikor figyelmesen elolvastam a 215. §-t, azt láttam bele ebbe az anyagi pervezetésbe, a kereseti kérelem megváltoztatását adó jogszabályba, hogy ha az igazság megkívánja, akkor a bíró anyagi pervezetés keretein belül intézkedést fog tenni és ez alapján a fél megváltoztathatja a keresetét. Tehát - bár lehet, hogy az én habitusomból következik kicsit az, hogy megpróbálom előre lendíteni ennek az értelmezési keretét -, biztos vagyok
- 17/18 -
benne, hogy a bíróságok, ha az igazság úgy kívánja, akkor meg fogják próbálni és meg fogják találni azt a lehetőséget, hogy el tudják bírálni érdemben azt a bizonyos ügyet.
Jelzem, ez nem az utólagos bizonyítás, hanem az utólagos bizonyítási indítvány előterjesztésének a lehetősége, amelyet szintén korlátoz a jogalkotó. A bizonyítási indítvány előterjesztése érdemi tárgyalási szakban tehát alapvetően nem lehetséges, kivéve a következő esetköröket:
a) utóbb keletkezett vagy önhibán kívül nem ismert kereset (ellenkérelem)- alapozó tény;
b) ellenbizonyítás, ha utóbb lett indokolt;
c) keresetváltoztatás;
d) anyagi pervezetés.
Hadd hívjam fel itt a b) pontra a figyelmet. Ez az ügyvédek számára egy nagyon fontos dolog lesz és az eventualitást korlátozni fogja, mert nem kell mindent az ellenkérelmünkben előterjeszteni. Ha a főbizonyítás előmenetele győz meg mindent arról, hogy valamilyen ellenbizonyításra szükség van, akkor az utólagos bizonyítási indítvány keretei között erre a b) pont lehetőséget fog adni, hogy az ilyen bizonyítékokat később felhozzuk.
A perfelvétel kiegészítése korlátozott, az elrendelt kereseti vagy ellenkérelem megváltoztatása esetén lehetséges. Itt megint arra a rugalmasságra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jogalkotó mindjárt két lehetőséget ad. Alapvetően a perfelvétel kiegészítésére módot adhat a bíróság a tárgyaláson nyomban és csak szükség esetén fogja elhalasztani a tárgyalást vagy perfelvétel kiegészítését előkészítő iratok becsatolásának elrendelésével a tárgyaláson kívül tudja elérni. Ugyanilyen rugalmasság mutatkozik abban is, hogy ezt a kiegészítő tárgyalást magának az érdemi tárgyalásnak a határnapján is meg lehet tartani.
Az érdemi tárgyalás kitűzésére és elmulasztására relatíve kevés szabály vonatkozik, nevezetesen egyetlen egy paragrafus. Én ebből talán ezt az egyet emelném ki: nem kötelező a jelenlét, de ha nem vagyunk jelen, mint jogi képviselők arra szigorú következmények fognak érvénybe lépni. Úgy kell tekintenünk, hogy a tényállítást nem vitatja, az indítványt nem ellenzi. Közöltnek kell tekinteni a nyilatkozatokat, iratokat és az érdemi tárgyalás lezárható a mi távolétünkben is. Tehát a felek és a jogi képviselők számára ez kellő motiváció lesz, hogy megjelenjenek és érdemben tudjanak nyilatkozni azon a tárgyaláson.
- 18/19 -
Itt nagyon röviden hadd utaljak arra, ami szerintem nagyon fontos hatékonysági kérdés. Nagyon érdekes lesz a bizonyítási szükséghelyzet. Végső soron ez egy hatékonysági, az anyagi igazságot szolgáló kérdés, hogy olyan helyzetekben, amelyekben jelenleg képtelen lenne a fél bizonyítani valamilyen állítást; ugye tipikus az orvosi műhiba pereknél, hogy megsemmisítik a bizonyítékokat és ezért bizonyíthatatlanná válik valamilyen körülmény.
Az, hogy a büntetőperben hozott ítélet kihatással bír a polgári perre, az nem újdonság. Ami újdonság az a közigazgatási per és az abban hozott döntés jogerejének kisugárzása. A közigazgatási eljárásról született törvényességi döntés törvényességének a határozottsága az a polgári perben immár nem vagy kevésbé lesz vitatható.
Kíváncsian várom ennek a gyakorlatát. Nem kizárt persze ma sem, hogy a más eljárásban felvett bizonyítást hivatalból ismert körülményként, tényként felhasználja a bíróság. Ennek a szabályozására a törvény most egy külön szakaszt fog adni. Azt fogja mondani, hogy más eljárásban beszerzett bizonyítékot felhasználhatja, kivéve, ha a bizonyítás felvételének módja az eljárás sajátosságait leszámítva e törvény rendelkezéseibe ütközik. Azt kell majd kimunkálni a bírói gyakorlatnak, hogy a bizonyítás felvételének a módja a kontradikció lehetősége a vitathatóság lehetősége. Ami abban a másik perben megvalósult, az mennyire fog kihatni az én peremre. Tehát az, hogy a másik perben vitatták azt a tényt, mennyire járta körül a bíróság, nem vitatták, vagy csak egyszerű beismerés folytán fogadták el, jelentős kihatással lesz arra, hogy az én eljárásomban fel fogják-e tudni használni vagy sem. Az én személyes álláspontom az, hogy az eljárás tisztessége megköveteli a kontradikciót és bízom abban, hogy a bírói gyakorlat ebbe az irányba fog elindulni, de a hatékonyságot az bizonnyal fogja növelni, hogy egyszerűsíti a bizonyíték elfogadásának a módszerét.
Bízom abban, hogy az érdemi tárgyalás szakaszai szoros együttműködésben a perelőkészítő szakasszal alkalmasak lesznek ennek a funkciónak a megvalósítására. Nyilvánvalóan bírói mérlegelést fog ezeknek a szabályoknak az alkalmazása igényelni, de amit én eddig ebből a szabályozásból elolvastam, az egy értelmezhető, értelmezéssel, ha kell, finomítható szabálytömeg, amely egységesen az előkészítő tárgyalási szakasszal - biztos vagyok benne - alkalmazható lesz, a gyakorlatban pedig meg fogjuk látni ennek az alkalmazását. ■
JEGYZETEK
[1] Az előadás elhangzását követően fogadta el az Országgyűlés a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt, amely 2018. január 1-jén lép hatályba.
[2] Erről bővebben ld.: Udvary Sándor: Az originalista hagyatéka, Jogtudományi Közlöny, 2016/4. 237-241.
[3] Ld. az elektronikus távközlési eszköz útján tartott tárgyalás lehetőségét.
[4] Erről bővebben ld.: Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai, Jogtudományi Közlöny 2017/4. 4. lj.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi docens, KRE-ÁJK.
Visszaugrás
