Az Alaptörvény hatálybalépésével az alkotmányjogi panasz a magyar alapjogvédelmi rendszerben kiemelkedő helyet és szerepet kapott. Az ún. "actio popularis" megszüntetésével az Alkotmánybíróság hatásköreiben jelentős hangsúlyeltolódás következett be, amely a korábban dominánsabb absztrakt jogvédelem helyett az individuális jogérvényesítés irányába mutat. Az alkotmányjogi panasz megújítása - a konkrét normakontroll eljárás mellett - a bírósági ítéletekkel szemben is megteremtette az egyéni indítványozás lehetőségét. Ezáltal a magyar jogrendbe is beépült a számos országban régóta ismert "valódi" alkotmányjogi panasz.
Az alkotmányjogi panasz világszerte elterjedt az alkotmánybíráskodást jogrendszerükben meghonosító országok körében, amelynek előfordulása Európában a leggyakoribb.[1] Tanulmányomban a megújított magyar modell mellett - az ahhoz a jogalkotó által bevallottan mintaként szolgáló - német alkotmányjogi panasz szabályozásának főbb vonásait mutatom be, valamint annak hatását a hazai alkotmányjogi panasz elméletére és gyakorlatára.[2]
Az alkotmányjogi panaszra vonatkozó új jogi szabályozás kiindulópontja az Alaptörvény, amely immár - a korábbi megoldástól eltérően - alkotmányi szintre emelte a panaszt, és annak két típusát különbözteti meg. Egyrészt a normatív alkotmányjogi panaszt, másrészt az individuális, vagy más néven valódi alkotmányjogi panaszt.[3]
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) szerint normatív alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.[4] Ettől eltérően azonban az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha a jogsérelem az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.[5] A jogalkotó a törvényben a normatív alkotmányjogi panasz egyik újabb altípusát nevesíti, amikor kimondja, hogy a legfőbb ügyész Alkotmánybírósághoz fordulhat az ügyész részvételével lefolytatott egyedi ügyben alkalmazott jogszabály Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét okozó alaptörvény-ellenességének vizsgálata érdekében, ha a jogosult maga nem képes jogainak védelmére, vagy a jogsérelem a személyek nagyobb csoportját érinti.[6] Valódi alkotmányjogi panasszal az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.[7]
A megújult alkotmányjogi panasz meghatározásához elengedhetetlen az Abtv. értelmező rendelkezésének segítségül hívása, amely definiálja az egyedi ügy fogalmát, ami szerint az nem más, mint a természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogát vagy kötelezettségét, jogos érdekét, vagy jogi helyzetét érintő vagy eldöntő bírósági eljárás.[8] E rendelkezéssel a jogalkotó keretbe foglalja az alkotmányjogi panasz indítványozásának lehetőségét, és alapfeltételként - főszabály formájában - a bírósági eljárás meglétét követeli meg.
A hatályos jogi szabályozás áttekintésével megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasznak két nagy alaptípusa intézményesült, jelesül a normatív alkotmányjogi panasz, és az individuális, vagy más néven valódi alkotmányjogi panasz. A normatív alkotmányjogi panasznak pedig további három változata alakult ki, nevezetesen a normatív panasz korábban ismert formája, a normatív alkotmányjogi panasz kivételes esete, és az ügyészi kezdeményezésre benyújtható panasz.[9]
- 235/236 -
Németországnak az alkotmányjogi panasz "történelmében" komoly szerep jutott, ahol előfutára már a XV. században megjelent. A mai föderális Németországban az alkotmányjogi panaszt (Verfassungsbeschwerde) a német szövetségi alkotmánybírósági törvény vezette be 1951-ben, amely 1969-ben az alkotmányba is bekerült.[10] A jogintézmény a szövetség és a tagállamok szintjén egyaránt megtalálható, de amíg szövetségi szinten a Szövetségi Alkotmánybíróság, addig a tartományi alkotmányjogi panasz ügyekben a különböző tartományi alkotmánybíróságok döntenek.[11] Az alkotmányjogi panaszt a gyakorlati tapasztalatok alapján olykor fáradság-, költség-, és eredménymentes eszköznek tekintik, és a sikeresen elbírált esetek száma meglehetősen alacsony, mégis a német alkotmánybíráskodási rendszer legfontosabb intézménye.[12]
A Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvényének (a továbbiakban: Grundgesetz) 93. cikk (1) bekezdés 4a) pontja szerint a Szövetségi Alkotmánybíróság dönt az alkotmányjogi panaszról, amelyet bárki benyújthat, kifogásolva, hogy a közhatalom megsértette valamely alapvető jogát vagy valamely, a 20. cikk (4) bekezdésében, a 33., 38., 101., 103., 104. cikkben foglalt jogát. A Grundgesetz 93.cikk (1) bekezdés 4b) pontja pedig kimondja, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság dönt azokról az alkotmányjogi panaszokról, amelyeket a községek, vagy azok szövetségei nyújtanak be azon az alapon, hogy a 28. cikkben biztosított jogaikat a törvény sérti, tartományi törvény esetében azonban csak akkor, ha azt a tartományi alkotmánybíróság előtt nem lehet megtámadni. Az alaptörvényi definíció tehát a panasz tárgya szerint nem tipizál, egységes fogalmat ad, amelyhez egyfajta lex specialisként kapcsolódik a közösségeket megillető kezdeményezési jogosultság alkotmányi szintű deklarálása.
Alkotmányjogi panaszt tehát bárki kezdeményezhet annak állításával, hogy a közhatalom által az alapjogait, illetve az alaptörvényben biztosított meghatározott jogait sérelem érte. Az indítványozásra jogosultak köre tág, amelybe a természetes személyek mellett a privát jogi személyek, az alapvető jogokkal rendelkező politikai pártok, a tartományok és községek, illetve utóbbiak szövetségei is beletartoznak.[13] A "közhatalom által okozott sérelem" olyan tág jogi tárgyra utal, amely alatt egyaránt érthetjük a törvényhozó, a végrehajtó, valamint a bírói hatalom minden olyan cselekményét, illetve mulasztását, amely alapjogsérelemhez vezetett.[14] Így panasz tárgya lehet a bírósági ítélet,[15] továbbá a közigazgatási határozat is.[16] Az aktus jogi formája ebben a tekintetben lényegtelen, ha pedig több aktus is kibocsátásra került, akkor akár mindegyik megtámadható alkotmányjogi panasz útján.[17]
A bírósági ítéletek felülvizsgálatakor - tehát az úgynevezett "valódi" alkotmányjogi panaszeljárásban - a német alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy az ügy alapjául szolgáló norma alapjogsértő-e, a bíróság az ítélet meghozatalakor megsértette-e az eljárási alapjogokat, az ítélet objektíve tarthatatlan-e az önkényesség és az egyenlőség elvének megsértése miatt, valamint, hogy bíróság a jog értelmezésekor az alapjogokat figyelembe vette-e, vagy azokat rosszul vette-e figyelembe.[18] A szövetségi legfelső bíróságoknak azok a döntései, amelyek az igazságszolgáltatás egységét szolgálják, és nincs az állampolgárokra nézve közvetlen jogi hatásuk, kivételt jelentenek az alkotmányjogi panasz tárgya alól.[19] A német alkotmánybíróság továbbá minden esetben csak azt kontrollálja, hogy történt-e specifikus alkotmánysértés, azt nem, hogy a jogszabályt megfelelően alkalmazták-e,[20] a bírói döntésnek pedig olyan hibában kell szenvednie, amely az alapjogok mellőzésében áll. Fontos szempont tehát a szubszidiaritás elve, ami azt jelenti, hogy a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó tevékenységet az Alkotmánybíróság nem kívánja ellátni.[21]
Utóbbi szempont a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban is megfigyelhető. A testület például emiatt utasította vissza az alkotmányjogi panaszt akkor, amikor az indítványba foglalt jogi probléma a bíróság hatáskörébe tartozó törvényértelmezéssel megoldható lett volna.[22] Hasonló megfontolásból döntött a testület a panasz befogadásának visszautasítása mellett, amikor az indítvány konkrét ügy kapcsán felmerült, a bűncselekmény elkövetési magatartását és a bírói gyakorlatot érintő törvényértelmezési kérdésre irányult, és az eljáró bíróságok döntéseinek - meghatározott jogi aspektusból történő - kritikai értelmezését fogalmazta meg, de nem tartalmazott alkotmányjogi szempontokra épített érvelést.[23] A magyar Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel.[24] Nem értékelhető alkotmányjogi problémaként, ha egy bizonyítási indítványt a bíróság mérlegelési jogkörében nem teljesít, mert ettől még nem válik az egész eljárás tisztességtelenné, és ezáltal alaptörvény-ellenessé. Ennek a kérdésnek a vizsgálata csak szélső esetben lehet az alkotmánybírósági eljárás tárgya, ellenkező esetben ugyanis a rendes bírósági eljárásokban részt vevő valamennyi fél - akivel szemben a bíróság valamit nem teljesített
- 236/237 -
- a bírósági határozat alkotmányossági szempontból történő felülvizsgálatnak álcázott, valójában azonban a rendes bírósági határozatot felülbírálni kívánó indítvánnyal fordulhatna az Alkotmánybírósághoz. Ezzel viszont az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.[25] Az Alkotmánybíróság több döntésében is rámutatott arra, hogy a valódi alkotmányjogi panasz nem jelent újabb jogorvoslati lehetőséget a törvénysértő, vagy a felek által annak ítélt bírói határozatokkal szemben. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, és az abban biztosított jogokat védi. A törvények értelmezése a bíróságok feladata, az Alkotmánybíróság csak a bírói jogértelmezés alkotmányos keretit jelölheti ki.[26] A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz intézménye tehát nem jelenti a bírói szervezeten belüli, további jogorvoslattal már nem támadható döntések által okozott jogsérelmek általános orvoslásának eszközét.[27] Az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, a bírói jogalkalmazás minősítése, esetleges megváltoztatása, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és küszöbölje ki az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.[28] A testület azt is megjegyezte, hogy a bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése önmagában nem teszi tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem zárhatók ki, azoknak a lehetőségét az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.[29]
A közigazgatási aktusok felülvizsgálatakor a német testület azt ellenőrzi, hogy a közigazgatási aktust megalapozó norma alapjogsértő-e, azt alapjogsértő módon alkalmazták vagy értelmezték-e, a közigazgatási aktus az önkénymentesség és az egyenlőség elvének megsértése miatt tarthatatlan-e, valamint, hogy a közigazgatási határozat megsérti-e az arányosság elvét.[30] Az Alkotmánybíróság a közigazgatási aktusok esetében rendkívül szigorúan értelmezi a jogorvoslati lehetőségek kimerítésének követelményét, így a gyakorlatban csak elenyésző számú alkotmányjogi panasz irányul közvetlenül az ilyen aktus ellen, mivel az esetek többségében azokat meg lehet támadni bíróság előtt.[31]
A magyar alkotmánybírósági gyakorlat a német megoldással szemben még elméletben sem ad lehetőséget a közigazgatási határozatok közvetlen megtámadására. A hazánkban intézményesült alkotmányjogi panasz egyes típusainak törvényi meghatározása valójában egyetlen panasztípusnál vethetné fel a kezdeményezés lehetőségét már a közigazgatási hatósági eljárás alatt: ez a típus az Abtv. 26. § (2) bekezdésében részletezett kivételes eset. A panasz e típusánál akkor van lehetőség az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. E panasztípusnál tehát az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését szükségszerűen nem kell megelőznie a bírósági eljárásnak. A kivételes panasz törvényi definíciójának "alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása" szövegrésze alatt, álláspontom szerint, a jogalkotó a közigazgatási hatóság jogalkalmazó tevékenységét is érthette volna.[32] Mindez a hatósági ügyekben, a rendes[33] jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően, vagy jogorvoslati lehetőségek hiányában az említett szervek döntései alapjául szolgáló alkotmány-ellenes jogszabályok alapjogsérelmet okozó alkalmazása esetén közvetlenül is megteremthette volna az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét. A kivételességet pedig éppen az biztosította volna, hogy bírósági eljárás nélkül, vagy azt megelőzően is azonnali jogvédelem lett volna nyújtható. Így az alkotmányjogi panasz kivételes esetének kezdeményezésekor - a közigazgatási határozatokkal szemben igénybe vehető bírósági felülvizsgálatot figyelmen kívül hagyva - megindítható lehetne a panaszeljárás, a felülvizsgálati eljárás végén született bírósági döntések alapjául szolgáló jogszabályok alkotmány-ellenességének vizsgálata pedig a normatív alkotmányjogi panasz főszabályt jelentő típusa körében értelmezhető.[34] E megállapítás azonban csak annak a hipotézisnek az elfogadásával nyerhet értelmet, miszerint a közigazgatási hatósági eljárásban a bírósági felülvizsgálat az alaki jogerő beálltát követő rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag törvényességi kontrollnak tekinthető.[35] A magyar Alkotmánybíróság számos esetben vizsgálta a közvetlen alkotmányjogi panasz befogadásának tartalmi feltételeit, és joggyakorlata egyértelműen arra enged következtetni, hogy a testület az "alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása" kifejezés alatt nem jogalkalmazói tevékenységet ért, csupán az adott jogi norma, formális értelemben jogalkalmazásnak nem minősülő, jogalanyok általi, saját viszonyaikra történő "alkalmazását", vagyis jogkövetést. A panaszos indítványának befogadását számos ügyben azért utasította vissza, mert az alkotmányossági szempontból vizsgálni kívánt jogi norma rendelkezését nem tekintette közvetlenül alkalmazandónak, mivel az csak az érintett hatóság döntése alapján hatályosult. A testület szerint a közvetlenség követelménye szempontjából az a meghatározó, hogy a kifogásolt jogszabály maga érinti-e az indítványozó alapjogát. Ha a jogszabály érvényesüléshez konstitutív hatályú végrehajtási aktus szükséges, az indítványozónak
- 237/238 -
először a jogsértést közvetlenül megvalósító államhatalmi aktust kell megtámadnia, amelyet követően válik lehetővé a norma közvetett vizsgálata is.[36] Ennek megfelelően az indítványok rendszerint nem feleltek meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében meghatározott kritériumoknak, ha az önkormányzat rendelkezése csak az önkormányzati adóhatóság döntése révén hatályosult, mert ezekben az ügyekben az önkormányzati rendelkezés az Alkotmánybíróság szerint nem tekinthető "közvetlenül alkalmazandó, hatályosuló" normának.[37] A testület úgy fogalmazott: "nem tekinthető közvetlenül alkalmazandó normának, amely nem az érintettek önkéntes jogkövető magatartásával, alkalmazásával hatályosul".[38] Az Alkotmánybíróság tehát a jogkövetés tekintetében, még ha a tudatosság meglétére nem is utal,[39] de általában[40] egyfajta aktív cselekvést feltételez a jogalanyok részéről. E megállapításnak némileg ellentmondóan azonban az egyik visszautasító végzésében akként foglalt állást, hogy a közvetlen alkotmányjogi panasz feltétele, hogy "közvetlenül" következzen be a vitatott jogsérelem, ami akkor állapítható meg, ha a jogalany cselekvése (magatartása) nélkül állnak be a vitatott, alaptörvény-ellenesnek tartott joghatások.[41] Ezekben az esetekben tehát a tényleges (aktív vagy passzív) magatartások - az alapjogsérelem beálltával - mindenféle bírósági vagy hatósági beavatkozás nélkül elégségesek lehetnek az alkotmányjogi panaszeljárás megindításához. Amennyiben a magyar Alkotmánybíróság a jövőben is kitart e megközelítés mellet, a jogalanyok szempontjából pozitívumként értékelendő, hogy adott ügyben bírósági, vagy egyéb hatósági eljárás megindulása nélkül is, közvetlenül biztosított az alapjogi védelem. Kétségkívül negatívumnak minősül azonban, ha a testület az "alkalmazás" ilyenképp történő értelmezésével az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét a hatósági eljárás során végleg elzárja, és az alkotmányjogi panasz igénybevételét - az egyébként rendkívüli jogorvoslatnak minősülő - bírói felülvizsgálat után teszi lehetővé.
A német joggyakorlat az alkotmányjogi panasszal orvosolni kívánt jogsérelem tekintetében megköveteli annak személyes, tényleges, és közvetlen voltát. A személyes alapjogsérelem azt jelenti, hogy a kérelmező kizárólag a saját jogai védelmében fordulhat az alkotmánybírósághoz. A ténylegesség követelménye szerint a sérelemnek a panasz kezdeményezésekor fenn kell állnia, nem elég tehát jövőben valószínűsíthetően bekövetkező sérelemről beszélni. A közvetlenség pedig annyit tesz, hogy az alapjogsérelemnek közvetlenül a vitatott aktusból kell származnia, nem az arra épülő végrehajtási aktusból.[42]
E feltételek teljesülését a magyar Alkotmánybíróság is ellenőrzi a panasz befogadása során, azonban azokat elsősorban az érintettség fogalmával hozta szorosabb összefüggésbe. Így a panasz visszautasítása mellett döntött, ha nem volt megállapítható az indítványozó személyes, közvetlen és tényleges érintettsége,[43] illetve abban az esetben is, ha az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály az indítványozót nem érintette személyében, közvetlenül és jelenvaló módon.[44] A 33/2012. (VII. 17.) AB határozat alapján az érintettséget akkor lehet megállapítani, ha a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, és ennek következtében a panaszos alapjogai sérülnek.[45] A magyar Alkotmánybíróság álláspontja szerint az érintettség abban az esetben is megállapítható, ha az alkotmányossági szempontból vitatott jogszabály alkalmazására, érvényesítésére vonatkozó cselekmények még nem történtek meg, de a jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelynek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az érintettek számára a panaszolt jogsérelem záros határidőn belül, elkerülhetetlenül be fog következni.
A német alkotmányjogi panasszal kapcsolatban korábban már említett szubszidiaritás abban az értelemben is érvényesül, hogy az alkotmánybíróság eljárását csak akkor lehet kezdeményezni, ha az indítványozó az egyéb jogorvoslatait már kimerítette. A panaszosnak minden olyan intézkedést meg kell tennie, amely a sérelmezett jogsértés megszüntetéséhez vezet, még olyanokat is, amelyek nem minősülnek teljes mértékben jogorvoslatnak.[46] Kivételesen azonban a Szövetségi Alkotmánybíróság az egyéb jogorvoslati lehetőségek igénybevétele hiányában is dönthet az ügyben, amennyiben az általános fontosságú, vagy pedig más bírósághoz való utalása a panaszos számára komoly és elháríthatatlan hátránnyal járna.[47]
A magyar alkotmányjogi panasz törvényi definíciójából következően a jogintézmény kizárólag akkor vehető igénybe, ha az indítványozó a lehetséges jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A testület e feltétel teljesülését tartalmi befogadási szűrőként vizsgálja, azonban a korábbi határozata alapján jogorvoslatokon az alkotmányjogi panasz esetében kizárólag azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetőek elő, tehát ekképpen a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni.[48] Az Alkotmánybíróság előremutató álláspontja szerint azonban nem támasztható az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti, közvetlen alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételeként olyan jogorvoslat kimerítésének követelménye, amely - a vonatkozó jogi szabályozásból következően - nem alkalmas arra, hogy a panaszos jogsérelmét orvosolja.[49]
- 238/239 -
A német Alkotmánybíróság nem tekinti feladatának, hogy minden egyes ügyben eljárjon, és valamennyi norma vagy bírói döntés alapjogi felülvizsgálatát elvégezze. E feladatra akkor vállalkozik, ha az alapjogi sérelem intenzitása, az objektív alkotmányjog sérelme, illetve valamely alapjog helytelen értelmezése azt indokolttá teszi.[50] Ennek ellenére megállapítható, hogy a testületnek nincs diszkrecionális joga az ügyek közötti válogatásra és azok visszautasítására.[51] A panasz az szerint akkor befogadható, ha alkotmányos jelentőséggel rendelkezik, valamint alkalmas az alapjogok érvényesítésére.[52] A német Alkotmánybíróság e kritérium alapján utasítja vissza a beérkező panaszok túlnyomó többségét.[53]
E tendencia a német mintának és a magyar szabályozásnak köszönhetően a hazai alkotmánybírósági joggyakorlatban is megfigyelhető. Az Abtv. 29. §-a szerint az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az Alaptörvény hatálybalépése óta eltelt időszakban az Alkotmánybíróság már közel 200 esetben hivatkozott visszautasító végzésben e feltételek hiányára.[54]
A német szabályozás szerint az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett állami aktus kibocsátástól számítva egy hónapos határidő áll rendelkezésre. A közvetlenül törvény elleni panasz esetében azonban a határidő a hatálybalépéstől számított egy év.[55]
A magyar Abtv. az alkotmányjogi panasz eljárási szabályai között a panaszkezdeményezésre vonatokozóan a némettől eltérően sokkal rövidebb (szubjektív és objektív) határidőt állapít meg. Az alkotmányjogi panaszt főszabály szerint a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül, a normatív alkotmányjogi panasz kivételes eseténél pedig az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani.[56] A jogalkotó mindegyik esetnél az objektív határidőt száznyolcvan napban határozta meg.[57]
A német alkotmányjogi panaszra vonatkozó jogi szabályozás legfontosabb jellemzőinek áttekintésével megállapítható, hogy azzal a megújult magyar megoldás lényeges hasonlóságot mutat. A panasz jogi tárgyát illetően némi szűkítés hazánkban megfigyelhető, így a közigazgatási aktusok még elméletben sem jelenthetik a panasz közvetlen tárgyát, amely meglátásom szerint a magyar alkotmánybírósági joggyakorlattal a törvény adta kereteken belül finomítható lenne. A német szabályozásból eredeztethető, a magyar Abtv. 29. §-ában megfogalmazott tartalmi szűrőnek, úgy vélem, meghatározó jelentősége van, ugyanis e befogadhatósági kritérium megállapításával a jogalkotó legitimálta a beérkezett indítványok Alkotmánybíróság általi szűrését. A német tapasztalatot, vagyis az ez okból történő nagyszámú visszautasítást elkerülendő, az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés kritériumának objektív jogvédelmi funkció betöltésére kell késztetnie a testületet, amely által az eljárás célja nem csupán az érintett alapvető jogának a kikényszerítése, hanem alkotmányjogi kérdések tisztázása is. A német szabályozástól eltérőn azonban üdvözlendőek a magyar Alkotmánybíróságnak azok az előremutató megállapításai, amelyek szerint az érintettség abban az esetben is megállapítható, ha az alkotmányossági szempontból vitatott jogszabály alkalmazására, érvényesítésére vonatkozó cselekmények még nem történtek meg, de a jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelynek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az érintettek számára a panaszolt jogsérelem záros határidőn belül, elkerülhetetlenül be fog következni, valamint, hogy az indítványozáshoz kizárólag a hatékony jogorvoslatok kimerítését követeli meg. ■
JEGYZETEK
* A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
[1] Tóth Judit - Legény Krisztián (szerk.): Összehasonlító alkotmányjog. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2006. 271. o.
[2] Naszladi Georgina: Alkotmányjogi panasz a parlamenti vitában. Közjogi Szemle 2012. 1. sz. 32-39. o.
[3] Alaptörvény 24. cikk (3) bek. a)-d) pont
[4] 2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról (a továbbiakban Abtv.) 26. § (1) bek.
[7] Abtv. 27. §
[9] Petrétei József: Magyarország alkotmányjoga II. Államszervezet. Kodifikátor Alapítvány, Pécs 2013. 193-194. o.
[10] Kelemen Katalin: Van még pálya. A magyar alkotmánybíróság hatásköreiben bekövetkező változásokról. Fundamentum 2011. 4. sz. 90. o.
[11] Tóth - Legény: i.m. 271-272. o.
[12] Halmai Gábor: Az alkotmányjogi panasz - jelen és jövendő? Bírák Lapja 1994. 3-4. sz. 46. o.
[13] Tóth - Legény: i.m. 275. o.
[14] Helge Sodan - Jan Ziekov: Grundkurs Öffentliches Recht. Beck, München 2005. 51. §, Christoph Gusy: Die Verfassungsbeschwerde. C. F. Müller Juristicher Verlag, Heidelberg 1988. 2. §
[15] Tilk Péter: Az Alkotmánybíróság hatásköre és működése. PTE ÁJK, Pécs 2005. 199. o.
[16] Halmai: i.m. 46. o.
[17] Vincze Attila - Csuhány Péter - Sonnevend Pál - Jakab András: Az Alkotmánybíróság. In: Az Alkotmány kommentárja I. Századvég Kiadó, Budapest 2009. 1143. o.
[18] Bundesverfassungsgericht 62, 338 (343, 347), Bundesverfassungsgericht 7, 198 (230)
- 239/240 -
[19] Halmai: i.m. 46. o.
[20] Vincze - Csuhány - Sonnevend - Jakab: i.m. 1143. o.
[21] Csehi Zoltán: Kérdések és felvetések a német típusú alkotmányjogi panasz magyarországi bevezetése kapcsán. Alkotmánybírósági Szemle 2011. 1. sz. 105. o.
[22] 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés
[23] 3077/2012. (VII. 26.) AB végzés
[24] 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, 3364/2012. (XII. 5.) AB végzés, 3002/2013. (I. 15.) AB végzés, 3023/2013. (I. 28.) AB végzés
[25] 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés
[26] Ld. például: 3078/2013. (III. 27.) AB végzés, 3015/2013. (I. 28.) AB végzés. A 8/2013. (III. 1.) AB határozatban épp az alapján minősítették az ügyet alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek, mert ésszerű kétely volt megfogalmazható a törvényszéki ítéletben kifejtett érvelés alaptörvényességével szemben. Ez utóbbi határozatra hivatkozik az Alkotmánybíróság a 25/2013. (X. 4.) AB határozatában is.
[27] 3004/2013. (I. 21.) AB végzés
[28] 3005/2013. (I. 21.) AB végzés
[29] 3065/2013. (II. 28.) AB végzés
[30] Sodan - Ziekov: i.m. 51. §, Gusy: i.m. 22-25. o.
[31] Ralph Alexander Lorz: Standing to raise constitutional issues in Germany. In: Richard S. Kay (szerk.): Standing to raise constitutional issues: Comparative perspectives. Bruylant, Brüsszel 2005. 176. o.
[32] A jogalkalmazásnak két jól elkülöníthető módja van. Az egyik esetben a jogalkalmazó szerv a bíróság, a másik eset az ún. hatósági jogalkalmazás, amikor a közigazgatási vagy más szervek közreműködésére azért van szükség, mert a jogalanyok - egyébként jogkövető - magatartása önmagában nem váltja ki a kívánt joghatást. Szabó Miklós: Jogi alapfogalmak. Prudentia Iuris, Miskolc 2003. 107. Megjegyzendő azonban, hogy az Abtv. részletes indokolása szerint a jogalkotó az "alkalmazás" kifejezés alatt nem feltétlenül jogalkalmazói, közhatalmi döntést értett, hanem álláspontja szerint az lehet jogkövetés.
[33] Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozata alapján ugyanis jogorvoslatokon az alkotmányjogi panasz esetében azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetőek elő. Az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából tehát a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]
[34] Naszladi Georgina: Az alkotmányjogi panasz kivételes esete. Jogtudományi Közlöny 2012. 11. sz. 470-477. o.
[35] Ivancsics Imre: A közigazgatási hatósági eljárás. PTE ÁJK, Pécs 2012. 230-234. o. Ld. ehhez még különösen: Bencsik András - Naszladi Georgina: Alkotmányjogi panasz a közigazgatási hatósági eljárásban - avagy a bírósági felülvizsgálat jogorvoslati jellegének alapjogvédelmi relevanciái. Közjogi Szemle 2013. 3. sz. 24-32. o.
[36] 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat
[37] Ld. pl. 3007/2012. (VI. 21.) AB végzés, 3079/2012. (VII. 26.) AB végzés, 3082/2012. (VII. 26.) AB végzés,3085/2012. (VII. 26.) AB végzés, 3108/2012. (VII. 26.) AB végzés, 3220/2012.(IX. 17.) AB végzés, 3100/2013 (V. 10.) AB végzés
[38] 3267/2012 (X. 4.) AB végzés
[39] A tudattalan, azaz spontán jogkövetés azt az esetet jelenti, amikor úgy követi valaki a jogot, hogy nem is tud róla, mindez azonban általában szintén aktív cselekvéssel valósul meg.
[40] E kifejezés itt arra utal, hogy valamely jogi tilalom esetén jogkövetésnek a passzív, tartózkodó magatartás minősül.
[41] 3234/2012 (IX. 28.) AB végzés
[42] Tóth - Legény: i.m. 275. o.
[43] 3012/2012. (VI. 21.) AB végzés
[44] 3104/2012. (VII. 26.) AB végzés, 3247/2012. (IX. 28.) AB végzés
[45] Ld. még 3265/2012. (X. 4.) AB végzés, 3367/2012. (XII. 15.) AB végzés
[46] Jakab András (szerk.): A "valódi" alkotmányjogi panasz és elbírálásának főbb jellemzői. Nemzetközi kitekintés. Alkotmánybírósági Szemle 2011. évi 2. sz. 65. o.
[47] Federal Constitutional Court Act (BverfGG) Article 90. Par. (2)
[48] 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]
[49] 33/2012. (VII. 17.) AB határozat. Ld. ehhez Dr. Holló András alkotmánybírónak a 3227/2012. (IX. 28.) AB végzéshez fűzött különvéleményét.
[50] Csehi: i.m. 106. o.
[51] Jakab: i.m. 67. o.
[52] Federal Constitutional Court Act (BverfGG) Article 93a.
[53] Kelemen: i.m. 91. o.
[54] Megjegyzendő, hogy e visszautasítási okra a testület néhány esetben nem önállóan, hanem járulékos jelleggel, más formai vagy tartalmi hiba mellett hivatkozott.
[55] Federal Constitutional Court Act (BverfGG) Article 93. Par. (1)
[56] Abtv. 30. § (1) bek.
[57] Abtv. 30. § (4) bek.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
