Fekete Balázs[1]-Hörcher Ferenc[2]: Péter László öröksége: Az újragondolt alkotmánytörténet (KJSZ 2016/2., 12-13. o.)

1. Ez év február 16-án az MTA TK JTI Interdiszciplináris jogi kutatások csoportja és az MTA BTK FI Gyakorlati filozófia és eszmetörténeti kutatócsoportja folytatta műhelykonferencia-sorozatát Péter László londoni történész munkásságának megvitatására és értékelésére.[1] Az újabb fordulót a korábbi konferencia kapcsán megélénkült érdeklődés hívta életre, és négy előadás hangzott el. Ezek közül hármat publikálunk a Közjogi Szemle e számában, és reményeink szerint Philip Barker, a londoni UCL School of Slavonic and East European Studies munkatársának előadása - amely az ősi alkotmányosság nyelvezetének a 18. század végén történő, a korszak európai nyelvezetét részben átvenni törekvő változásait mutatta be - hamarosan szintén megjelenhet magyarul.

2. E szám tanulmányai jól illeszkednek a 19. századi alkotmány történetének újraértékeléséről zajló - Péter László által elindított - diskurzusba.[2] Péter e témájú írásainak közös eleme a meggyökeresedett leegyszerűsítő sémák, gyakran közhelyszerű állítások felülvizsgálatának és újraértékelésének igénye. Ez a megközelítés termékeny szellemi feszültséget teremt a korábbi történészi értelmezések és Péter felfogása között, és ennek eredményei voltak olyan lényeges megállapítások, mint többek között az autokratikus jogelv és gyakorlatának kiemelése,[3] vagy a magyarországi polgári társadalom fogyatékosságaira vonatkozó megjegyzések.[4]

Mindhárom tanulmány ezzel az újragondolásra bátorító hozzáállással közelít a 19. századi alkotmánytörténet kérdéseihez. Deák Ágnes írásában az 1848-as áprilisi törvények 1860-as évekbeli érvényesülését vizsgálja konkrét egyedi példákon, az eredeti jogalkotói célok hatósági-igazgatási alkalmazását elemezve. Az áprilisi törvények egyrészről komoly alkotmányértelmezési kérdéseket vetettek fel, mivel az uralkodó nem ismerte el érvényességüket, másrészt a helyi szokásokkal is többször konfliktusba kerültek. Mindezek alapján Deák arra mutat rá, hogy az áprilisi törvények érvényesülését valójában ekkorra már akadályozták a helyi szokásokat előtérbe állító alkotmányos tradíciók, és e probléma megítélése egyáltalán nem volt egyértelmű a kortársak körében sem, mivel az leginkább politikai nézőponttól függött. A szokásjogon alapuló hazai alkotmányos gondolkodás e tanulmányban említett problémáiról szól a Péter László tanítványának számító Martyn Rady nemrég megjelent monográfiája is.[5]

Schweitzer Gábor Péter Lászlónak a vallásszabadságról, valamint az állam és egyház elválasztásáról írt tanulmányából kiindulva rámutat a rendeleti szintű szabályozást lehetővé tevő autokratikus jogelv általános törvényi szabályozást torzító hatásaira, és azt nemcsak a 19. századi alkotmányos életet meghatározó jelenségként fogja fel, hanem a magyar alkotmányos kultúra torzulásának korszakfüggetlen, a 20. században is nagy hatást gyakorló jellemzőjeként. Schweitzer érvelése szerint, noha a rendszerváltást követő törvényi szabályozás jó alapot kínált az egyházak és vallások egyenrangúságának megteremtéséhez, az alacsonyabb szintű szabályok - például a tábori lelkészekről szóló kormányrendelet - ezt több ponton is lerontották. E tekintetben nyilvánvalóan adódik a kérdés, hogy vajon a rendszerváltás idején új fejezetet nyitó magyar alkotmányos diskurzus miként reagált e kihívásra: az Alkotmánybíróság mindenesetre a maga részéről sok mindent tett e rossz beidegződés orvoslására.

Végül, de nem utolsósorban Szente Zoltán tanulmányát kell megemlítenünk, amely a magyar közjog egyik gyakran hangoztatott - önképteremtő szerepet is betöltő - állítását vizsgálja meg kimerítő eszmetörténeti részletességgel: a magyar és az angol közjogfejlődés párhuzamosságára vonatkozó hagyományos beszédmódot. A cikk címe - "Az angol és magyar párhuzamos alkotmányfejlődés mítosza" - is árulkodik a szerző kritikus álláspontjáról. Szente ezt a párhuzamosságot nem látja tudományos szempontból megalapozhatónak, hanem olyan illúziónak tartja, amely a közjogi rendszer problémáinak elfedésére szolgált. E tekintetben felhívjuk az olvasó figyelmét néhány klasszikus szövegre, a Péter László által is szívesen forgatott Concha Győző vonatkozó írásaira, többek között "Az angolos irány politikai irodalmunkban a múlt század végén", illetve az "Egyéni szabadság és parlamentarizmus Angliában" című dolgozatokra.[6]

3. E rövid összefoglalás véleményünk szerint meg­győzően mutatja be azt, hogy miért érdemes napjainkban is a történeti alkotmányra, illetve a hazai jogszoká-

- 12/13 -

sokra vonatkozó - Péter László által felvetett - problémákkal részletesen foglalkozni. Péter megközelítése, amellett, hogy művei rendkívül alaposak lévén, számos alkotmánytörténeti részproblémára hívják fel a figyelmet, inspiráló lehet mindazok számára, akik nem kívánnak megelégedni a közjogtudomány egyszerű pozitivista olvasatával, hanem szeretnék gazdagítani a hazai diskurzust mind elméleti, mind alkotmánytörténeti, mind pedig összehasonlító irányban, és ehhez felhasználhatónak vélnek más tudományágakat is, így akár a jogfilozófiát, akár pedig a politikai eszmetörténetet. ■

- 13 -

JEGYZETEK

[1] Péter Lászlóról és munkásságáról l. Miklós Lojkó: Editorial Preface. In: László Péter: Hungary's Long Nineteenth Century. Constitutional and European Traditions in a European Perspective. Collected Studies (ed. Miklós Lojkó). Brill, Leiden-Boston 2012. xiii-xix. és Miklós Lojkó -Martyn Rady - Angus Walker: László Péter (1929-2008). Central Europe 2008. 2. sz.85-90. o., valamint az előző konferenciáról l. Hörcher Ferenc - Fekete Balázs: Péter László öröksége: a történeti alkotmány rekonstrukciója. Előzetes szerkesztői megjegyzések a Közjogi Szemle tematikus összeállítása elé. Közjogi Szemle 2015. 3. sz. 11-13. o. és Fekete Balázs - Hörcher Ferenc: Péter László öröksége: eszmetörténeti szemlélet az állam és a politika kutatásában. Előzetes szerkesztői megjegyzések a Közjogi Szemle tematikus összeállítása elé. Közjogi Szemle 2015. 4. sz. 9-12. o.

[2] L. pl. Péter László: Ország és királya a hatvanhetes kiegyezésben. In: Péter László: Az Elbától keletre. Osiris, Budapest 1998. 219-263. o., Péter László: Az 1868:XLIV. tc. "a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában" és a törvényhatóságok hivatalos nyelve. In: Péter: Az Elbától keletre... 264-273. o., ill. az egyelőre csak angol nyelven hozzáférhető tanulmánya az autokratikus jogelvről: László Péter: The Autocratic Principle of the Law and Civil Rights in Nineteenth-Century Hungary. In: László Péter: Hungary's Long Nineteenth Century. Constitutional and European Traditions in a European Perspective. Collected Stu­dies (ed. Miklós Lojkó). Brill, Leiden-Boston 2012. 281-304. o.

[3] Elemzéséhez l. Cieger András: Állam és állampolgár viszonya a dualizmuskori Magyarországon. Péter László nézetei az autokratikus jogelv működéséről. Közjogi Szemle 2015. 3. sz. 30-34. o.

[4] Elemzéséhez l. Hörcher Ferenc: Péter László és a polgári társadalom Magyarországon. Közjogi Szemle 2015. 4. sz. 12-18.

[5] Martyn Rady: Customary Law in Hungary. Courts, Texts, and the Tripartitum. Oxford University Press, Oxford 2015.

[6] Concha Győző: Az angolos irány politikai irodalmunkban a múlt század végén. Erdélyi Múzeum 1880. 7. évf. 2. sz. 33-44. o., illetve Concha Győző: A konzervatív és a liberális elv. Válogatott tanulmányok, 1872-1927. Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő 2005. 57-80. o. A kérdés újabb szakirodalmi feldolgozásából l. pl. Pócza Kálmán: A kormányzás angol mintája. Politikatudományi Szemle 2013. 1. sz. 47-67. o., Szabadfalvi József: Angolszász hatások a második világháború előtti magyar jogbölcseleti gondolkodásban. Állam- és Jogtudomány 1999. 1-2. sz. 51-88. o.; Szabó Miklós (szerk.): Portrévázlatok a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből. Miskolc, Bíbor Kiadó 1995., Cs. Kiss Lajos: Az angol társadalom- és jogelmélet a magyar jogfilozófiai hagyományban. Világosság 2002. 10-12. sz. 108-111. o.