Az uniós jog gyakorlati alkalmazásáról szóló tanulmánysorozatnak ebben a harmadik részében azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy milyen esetekben utasítja el az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB, vagy luxemburgi bíróság, idézetekben Bíróság) a tagállami bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmeket.[1] A másik oldalról megközelítve a kérdést, e tanulmány az előzetes döntéshozatali kérelmek érdemi elbírálásának a feltételeit vizsgálja.
Az uniós jogérvényesítés decentralizált jellegéből adódóan, illetve a közvetlen hatály elvének köszönhetően a tagállami bíróságoknak az előttük lévő perekben közvetlenül kell alkalmazniuk az EU előírásait. Ez azt jelenti, hogy a tagállami bíróságok egyben az uniós jog érvényesítéséért felelős uniós bíróságok szerepét is betöltik. Ez a decentralizált jogérvényesítés nagyon hatékony, ugyanakkor a széttartó jogalkalmazás veszélyével jár. Emiatt fontos gondoskodni az uniós jog egységes értelmezéséről; ezt a célt szolgálja az előzetes döntéshozatali eljárás. Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a tagállami bíróságok kérdéseikkel a luxemburgi bírósághoz fordulhatnak, amennyiben az előttük folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez szükséges az uniós jog értelmezése. Ez az együttműködés egyrészt segítséget nyújt a nemzeti bíróságoknak, másrészt lehetővé teszi az EuB számára, hogy az uniós jog végső értelmezője maradjon, harmadrészt pedig hozzájárul az uniós jog egységes alkalmazásához.[2]
Közismert, hogy a magyar bíróságok gyakran élnek az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének lehetőségével. A statisztikai adatok szerint 2016. szeptember 1-jéig bezárólag 133 kérelmet terjesztettek elő, ezzel lakosságszámra vetítve éves átlagban Magyarország az egyik legtöbb kérelmet előterjesztő tagállam.
Kevésbé ismert adat, hogy a már elbírált 114 magyar előzetes döntéshozatal kérelem közül az EuB nagyjából tucatnyit nem válaszolt meg érdemben a hatáskörének nyilvánvaló hiányára vagy nyilvánvaló elfogadhatatlanságra hivatkozva.[3] Ez arányaiban véve magasabb, mint az összes előzetes döntéshozatali kérelemre jutó elutasítások száma, ugyanakkor nagyjából megfelel a 2004-ben csatlakozott tagállamok által előterjesztett kérelmek elutasításának arányával.[4] Az elutasított kérelmekből hat az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta),[5] három pedig az uniós jogtól független nemzeti szabályozás értelmezésére irányult.[6] Két kérelem alapjául szolgáló tényállás Magyarország uniós csatlakozása előtti időkre mutatott vissza.[7] Két ügyben a kérelem tartalmi hiányait,[8] további két ügyben pedig egyes kérdések hipotetikus jellegét állapította meg az EuB.[9]
A tanulmányban az előzetes döntéshozatali kérelmek érdemi elbírálásához szükséges eljárásjogi feltételeket ismertetem annak érdekében, hogy gyakorlati segítséget nyújtsak releváns és jól szerkesztett kérelmek megfogalmazásához.[10] Mivel az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényességével kapcsolatos előzetes döntéshozatali kérelmek gyakorlati jelentősége elenyésző a magyar jogalkalmazás szempontjából, így e tanulmányban kizárólag az uniós jog értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatali kérelmekkel, illetve azok elutasításának okaival foglalkozom.
A bevezetést tartalmazó I. részt követően a II. részben az EuB hatásköréhez és a kérelem befogadhatóságához szükséges feltételeket mutatom be. E részben hét fő kritériumot elemzek részletesen, mindegyiknél bemutatva a főszabályt, illetve az ahhoz tartozó kivételeket. Annak érdekében, hogy a lehető legjobban érthetők legyenek a magyar olvasóközönség számára az egyes eljárásjogi akadályok, valamennyi esetcsoportnál bemutatom a releváns magyar ügyeket is. A teljesség érdekében a III. részben azokra az helyzetekre is utalok, amikor a kérelmet az EuB törli a nyilvántartásból, illetve amikor a hatáskör vizsgálatára nem az eljárásjogi, hanem az érdemi szakban kerül sor. A IV. részben összefoglalom a legfontosabb tudnivalókat.
- 1/2 -
A tanulmány érdemi részét megelőzően, a precizitás érdekében szükségesnek tartom néhány terminológiai kérdés tisztázását.
Először is, az EuB végzéseiben a hatáskörének nyilvánvaló hiányát, illetve a kérelem nyilvánvaló elfogadhatatlanságát állapítja meg, és nem használja a "kérelem elutasítása" terminust. Ennek ellenére, a szóhasználatbeli egyszerűség kedvéért, én ez utóbbi kifejezéssel összefoglalóan utalok azokra az esetekre, amikor eljárásjogi akadály miatt nem válaszol érdemben a luxemburgi bíróság a tagállami bíróság által feltett kérdésre.[11] A kérelem elutasítása kifejezést hasonló értelemben az EuB is használja egyéb határozataiban.[12] A hatáskör nyilvánvaló hiánya és a kérelem vagy a kérdések nyilvánvaló elfogadhatatlansága mellett ide sorolható az okafogyottság megállapítása és az ügy nyilvántartásból való törlése is, ezekre a tanulmány végén szintén kitérek.
Másodszor, szintén az egyszerűség érdekében, a "hatáskör nyilvánvaló hiányára" és a "nyilvánvaló elfogadhatatlanságra" utalás során a továbbiakban nem használom a nyilvánvaló kifejezést.[13]
Harmadszor, e tanulmányban megkülönböztetés nélkül az"uniós jog" terminussal utalok mind a Lisszaboni szerződés előtti, mind az az utáni joganyagra. Ez azt jelenti, hogy - az idézetek kivételével - nem teszek különbséget a 2009 előtti időszakra irányadó "közösségi jog" és az azt követően használatos "uniós jog" kifejezések között.[14]
Negyedszer, ebben a tanulmányban egymás szinonimájaként, felcserélhető értelemben használom az uniós jog "hatálya alá", illetve "alkalmazási körébe" tartozó nemzeti szabályozás vagy helyzetek[15] kifejezéseket.[16]
Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.)[17] 267. cikke szól az előzetes döntéshozatali eljárásról. E rendelkezés első fordulata kimondja:
"Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben: a) a Szerződések értelmezése; b) az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése. Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést."
Az EuB eljárási szabályzatának[18] 53. cikk (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
"[h]a a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az ügy elbírálására, vagy ha a kérelem, illetve a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően - az eljárás folytatása nélkül - az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben."
E tekintetben fontos megjegyezni, hogy az EuB vélelmet állított fel a kérelmek elfogadhatósága és relevanciája mellett. Ez a vélelem abból a munkamegosztásból ered, amelynek alapján a tagállami bíróság feladata megállapítani, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban szüksége van-e az uniós jog értelmezése.[19] Ennek értelmében az EuB a tagállami bíróságokra bízza az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésével és megfogalmazásával kapcsolatos döntést, és abba, amennyire lehet, nem avatkozik bele. Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy a luxemburgi bíróság egyáltalán ne vizsgálná a kérelem érdemi vizsgálatához szükséges előfeltételeket, így a hatáskörének megállapításához és a kérelem elbírálásához szükséges kritériumokat.[20]
Összességében, az EuB csak nyilvánvaló hiányosság esetén utasítja el a tagállami bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmet, és arra törekszik, hogy amennyiben lehet, érdemi választ adjon a feltett kérdésre. A luxemburgi bíróság döntéseiben visszatérő fordulat szerint:
"[H]a a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérdések uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkoznak, a Bíróságnak főszabály szerint határozatot kell hoznia."[21]
"A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog nemzeti bíróság által kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon."[22]
Hangsúlyozni kell, hogy gyakran nehéz megállapítani a kérelem érdemi elbírálásához szükséges eljárásjogi feltételek teljesülését. Ez több okra is visszavezethető. Először is, sokat változott az idők során az EuB ítélkezési gyakorlata.[23] Emellett, bizonyos kritériumok tekintetében a jelenlegi ítélkezési gyakorlat sem egyértelmű és koherens.[24] Végül pedig, a Charta hatályba lépése újabb problémákat vetett fel e tekintetben. E körülményeknek köszönhetően nem mindig könnyű eldönteni, hogy az adott ügyben fennáll-e az EuB hatásköre, illetve, hogy a kérelem elfogadható-e. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne lehetne megfogalmazni az előzetes döntéshozatali kérelmek érdemi vizsgálatához szükséges általános feltételeket.
Az újabb ítélkezési gyakorlat a hatásköri és elfogadhatósági feltételek fennállását az előzetes döntéshozatali kérelemben feltett kérdésenként vizsgálja. Ennek eredményeként előfordul, hogy egyes kérdésekre érdemben válaszol, míg másokat elutasít az EuB.[25]
Az eljárási szabályzat már idézett 53. cikk (2) bekezdése alapján két csoportba lehet sorolni a kérelem elutasításához vezető legfontosabb eljárásjogi akadályokat. Ezek az akadályok egyrészt az EuB hatáskörének hiányához, másrészt a kérelem elfogadhatatlanságá-
- 2/3 -
hoz kapcsolódnak. Az uniós jogban alkalmazott e kettős felosztás ellenére ez a tanulmány nem követi ezt a rendszert, és nem tesz különbséget a kérelem elbírálásához szükséges eljárásjogi feltételek között.[26] Az eljárásjogi akadályok egységes kezelését több megfontolás indokolja. Egyrészt, egyes hatáskör hiányához vagy kérelem elfogadhatatlanságához vezető okok elhatárolása tekintetében egyáltalán nem következetes az EuB ítélkezési gyakorlata.[27] Másrészt, a hatásköri és elfogadhatósági feltételek hiánya lényegében ugyanarra az eljárásjogi következményre, azaz a kérelem elutasítására vezet.[28] Emiatt a tanulmány témája szempontjából nincs jelentősége e két kategória elhatárolásának. Harmadrészt pedig a magyar eljárásjog sem alkalmazza az elfogadhatósági és a hatásköri kritériumok elméleti szintű kettős felosztását. A keresetlevél és a jogorvoslati kérelmek hivatalbóli elutasításához vezető okok vegyesen tartalmaznak - az uniós jog rendszerében - a hatáskör hiányához és az elfogadhatósághoz kapcsolódó feltételeket.[29]
Ez a rész bemutatja azokat az eljárásjogi feltételeket, amelyek hiányában az EuB nem vizsgálja érdemben az előzetes döntéshozatali kérelemben feltett kérdést.[30]
Az EUMSz. 267. cikke előírja, hogy az EuB a Szerződések értelmezésére, valamint az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényességére és értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatali kérelmek elbírálására rendelkezik hatáskörrel. Az előzetes döntéshozatali kérelemben feltett kérdésnek az így megjelölt uniós normák értelmezésére kell irányulnia, különben arra - főszabály szerint - nem válaszol az EuB.[31]
"A Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel [...] akkor, ha az értelmezni kért szabályozás nem tartozik az uniós jog keretébe."[32]
Ennek értelmében az EuB hatáskör hiányában elutasítja az uniós Szerződések érvényességére,[33] a nem uniós intézmény, szerv vagy hivatal jogi aktusának érvényességére vagy értelmezésére,[34] a nemzetközi jogi szabályok értelmezésére, illetve a nemzeti szabály értelmezésére irányuló kérelmeket.
A nemzetközi jogi normákkal összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló montreáli egyezményt az EuB az uniós jogrend részének tekinti.[35] Ezzel szemben nem tartozik az uniós jog keretébe az Emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény,[36] a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezmény,[37] sem az Európai Szociális Karta.[38]
A tanulmány szempontjából elsősorban a nemzeti szabály értelmezésére vonatkozó kérdéseknek van jelentősége, így azokra vonatkozó EuB ítélkezési gyakorlatot az alábbiakban részletesen elemzem.
A főszabály
Az előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódóan mind a nemzeti bíróságnak, mind az EuB-nak megvannak a saját feladatai: az luxemburgi bíróságé, hogy értelmezze az uniós normákat, a tagállami bíróságé pedig, hogy az értelmezés eredményét az adott esetre alkalmazza és döntsön a tagállami norma uniós joggal való összeegyeztethetőségéről.[39]
Ennek alapján EuB-nak nincs hatásköre az előzetes döntéshozatali kérelem megválaszolására, amennyiben a nemzeti bíróság nem az uniós jog, hanem a belső jogi norma értelmezését kéri. Szigorúan véve az is a nemzeti jog értelmezésére irányuló kérdésnek minősül, amikor a tagállami bíróság a nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetősége felől érdeklődik. Ugyanakkor az ilyen típusú kérdésekre, mint látni fogjuk, általában mégis érdemben válaszol az EuB - a kérdések átfogalmazását követőn.
A főszabály azonban úgy szól, hogy az EuB nem foglalkozik érdemben azokkal a kérdésekkel, amelyek a nemzeti jog vagy jogalkalmazási gyakorlat értelmezésére irányulnak:[40]
"A Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket értelmezze, sem pedig arra, hogy döntsön e rendelkezéseknek az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről."[41]
A magyar ügyek
Nem uniós jog értelmezésére irányuló kérdés hiányában minősítette elfogadhatatlannak az EuB az Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ügyben a Szegedi Ítélőtábla 2014-ben előterjesztett, a nemzeti jog alapján fennálló kártérítési felelősségre vonatkozó kérdéseit.[42] Az ítélőtábla azt szerette volna megtudni, hogy a madárinfluenza elleni védekezésre irányuló uniós határozatok[43] alapján meghozott intézkedések által okozott károkat meg kell-e téríteni. A luxemburgi bíróság ítéletében megállapította, hogy az uniós normákból nem következik ilyen, EU jogon alapuló kártérítési kötelezettség.[44] Ami a belső jogon alapuló kártérítési kötelezettséget illeti, az EuB rámutatott, hogy hatáskör hiányában nem dönthet a nemzeti jog értelmezésére irányuló kérdésben. Az ítélet szövege szerint:
"[N]em tartozik a Bíróság hatáskörébe az olyan nemzeti szabályozás jogszerűségének [...] értékelése, [...] amely nem írja elő a madárinfluenza elleni védekezésre irányuló nemzeti intézkedéseknek az uniós joggal összhangban való elfogadása miatt elszenvedett károk teljes mértékű, az elmaradt hasznot is magában foglaló megtérítését".[45]
A kivétel: a kérdések átfogalmazása
A fenti főszabályt azonban az EuB nem alkalmazza szigorúan minden esetben. A luxemburgi bíróság nem látja akadályát annak, hogy amennyiben lehetséges, átfogalmazza a nemzeti bíróság által feltett kérdést olyan módon, hogy annak elbírálása a hatáskörébe tartozzon.[46] Ezt az eljárást az EuB szerint az a megfontolás indokolja, hogy hasznos választ tudjon adni a nemzeti bíróság által
- 3/4 -
feltett kérdésre. Ennek szellemében a kérdések eljárásjogi szempontú vizsgálatától eltekintve az EuB arra törekszik, hogy megadjon a nemzeti bíróság számára minden olyan, az uniós jog értelmezéséhez szükséges értelmezési elemet, amely alapján a kérelmet előterjesztő bíróság maga tud dönteni a nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségéről.
Az EuB úgy tekinti, hogy
"az EUMSz. 267. cikk által bevezetett, a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés keretében a Bíróságnak a nemzeti bíróság részére hasznos választ kell adnia, amely megkönnyíti az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket."[47]
Az EuB elsősorban a nemzeti jog uniós joggal való összeegyeztethetőségére irányuló kérdések esetén él ezzel a módszerrel, amelynek segítségével azokat az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdéseknek tekinti. Az EuB több ügyben rámutatott:
"[J]óllehet a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdések szó szerinti jelentése értelmében a Bíróságnak a belső jogi rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségének tárgyában kell állást foglalnia, semmi akadálya annak, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ adjon azzal, hogy tájékoztatja az uniós jog értelmezésére vonatkozó olyan szempontokról, amelyek lehetővé teszik ez utóbbi számára, hogy saját maga döntsön a belső jognak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről."[48]
A magyar ügyek
A magyar előzetes döntéshozatali eljárások közül az OTP Bank, a Baczó és Vizsnyiczai, valamint a Pannon Gép Centrum ügyek említhetők példaként a rosszul megfogalmazott kérések EuB általi átfogalmazására.
Az OTP Bank-ügy alapjául a Fővárosi Törvényszék által 2013-ban előterjesztett kérelem szolgált. A törvényszék előtti eljárás tárgya a magyar állam által az OTP Banknak nyújtott garanciavállaláson alapuló igény megtérítése volt.[49] A törvényszék azt kérdezte az EuB-tól, hogy "állami támogatásnak minősül-e, és ha igen, a belső piaccal összeegyeztethető-e a [...] Magyarországnak az európai uniós csatlakozását megelőzően vállalt állami garanciavállalás?" Az EuB hangsúlyozta:
"[M]ég ha a Bíróság az EUMSz. 267. cikk alapján indított eljárásban nem is dönthet a belső jogszabályoknak az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről, és nem értelmezheti a nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket sem, hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot minden olyan, az uniós jog értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teheti számára az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálását."[50]
Ennek alapján az EuB úgy tekintette, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az állami garanciavállalás az EUMSz. 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett "állami támogatásnak" minősíthető-e.[51]
Hasonlóképpen, az EuB átfogalmazta a Fővárosi Törvényszék 2013-ban előterjesztett kérdéseit a Baczó és Vizsnyiczai ügyben. Az alapeljárást Baczó Nóra és Vizsnyiczai János fogyasztók kezdeményezték a Raiffeisen Bank által a lakásvásárlási kölcsönszerződésükben alkalmazott blankettaszerződés érvénytelenségének megállapítására érdekében. Előzetes döntéshozatali kérelmében a törvényszék többek között azt kérdezte az EuB-tól, hogy a szerződések megtámadása során a tisztességtelen általános szerződési feltételek miatt indított perek elbírálására az általánostól eltérő hatásköri szabályokat előíró magyar szabályozás sérti-e az uniós fogyasztóvédelmi előírásokat.[52] Az EuB rámutatott, hogy a törvényszék azt kéri tőle, hogy döntsön a nemzeti eljárásjogi szabályozásnak az uniós joggal, különösen a 93/13 irányelvvel való összeegyeztethetőségéről. Miután emlékeztetett az OTP ügyben is idézett megfontolásra,[53] az EuB úgy tekintette, hogy a nemzeti bíróság az uniós előírások értelmezését kéri tőle.[54]
Ugyanígy, a Pannon Gép Centrum ügyben a Baranya Megyei Bíróság 2009-ben előterjesztett kérelmében az áfatörvény uniós szabályokkal való összeegyeztethetősége iránt érdeklődött. Az EuB megállapította, hogy a tagállami bíróság a nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségének - főszabály szerint nem megengedett - vizsgálatát kéri tőle.[55] Ennek ellenére, tekintettel a hasznos válasz adásának céljára, az EuB úgy tekintette, hogy az előterjesztő bíróság kérelme a hatodik irányelv értelmezésére irányul.[56]
A tanulmányban vizsgált, a kérdések érdemi megválaszolásához szükséges második feltétel, hogy az alapeljárásnak az uniós jog hatálya alá kell tartoznia. Előzetes döntéshozatali kérelmet ugyanis csak olyan eljárásban lehet előterjeszteni, amely az uniós joghoz kapcsolódik. Az EuB főszabály szerint hatáskörének hiányát állapítja meg, amennyiben a kérelem előterjesztése alapjául szolgáló helyzet nincs kapcsolatban az uniós joggal, mivel a megjelölt - vagy más[57] - uniós norma nem alkalmazandó az adott ügyben. Ilyenkor, még ha fel is tesz a tagállami bíróság az uniós jogot érintő kérdést, annak elbírálására az EUMSz. 267. cikke alapján nincs hatásköre az EuB-nak.
Az EuB által használt fordulat szerint:
"a Bíróság nem rendelkezik [...] hatáskörrel [...], ha az alapeljárás tárgyának egyetlen olyan eleme sincs, amely az uniós joghoz kapcsolódna".[58]
Az uniós joggal való kapcsolatot több tényező is megalapozhatja. A tényállás szintjén áll fenn kapcsolat, ha az alapeljárás - az értelmezni kért, vagy esetleg más - uniós norma hatálya alá tartozik. Ebből a szempontból figyelembe kell venni az adott uniós norma ratione materiae alkalmazhatóságát. Ennek azért van jelentősége, mert az egyes normák esetén ez a tárgyi hatály eltérő.
Az uniós normák alkalmazhatóságához általában szükség van valamilyen határon átnyúló tényállási elemre. Ez jellemzi tipikusan az uniós alapszabadságokat; az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad áramlásához kapcsolódó uniós szabályok értelemszerűen csak valamely határon átnyúló tényállási elem esetén alkalmazandók. Hasonlóképpen, az uniós ver-
- 4/5 -
senyjogi előírások (EUMSz 101. és 102. cikkei) is akkor érvényesülnek, ha a verseny korlátozása hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Általában az alapszabadságok érvényesülését segítő irányelvek hatálya is csak a több tagállamot érintő tényállásokra terjed ki. Példaként említhetjük e tekintetben a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelvet,[59] amely a letelepedés szabadságához kapcsolódik, és amely csak az elismerést végző tagállamtól eltérő más tagállamban szerzett képesítésekre vonatkozik. Ide tartozik például a határon átnyúló bűncselekmények áldozatainak segítéséről szóló irányelv is.[60] Ezzel szemben vannak olyan uniós normák is, amelyek tárgyi hatályához nincs szükség határon átnyúló tényállási elemre. Ide sorolhatók tipikusan a fogyasztóvédelmi és a szociálpolitikai tárgyú irányelvek,[61] amelyek nem közvetlenül a határok nélküli belső piac létrehozásával, hanem elsősorban a szociális biztonság és egy jóléti társadalom megteremtésének céljával állnak kapcsolatban.
Ahhoz, hogy megismerjük az alapeljárásban alkalmazandó uniós norma alkalmazási körét - együtt a határon átnyúló tényállási elemen kívüli egyéb feltételekkel - érdemes áttanulmányozni annak rendelkezéseit. Az irányelvek esetén a hatályára vonatkozó előírásokat általában az első cikkekben, a preambulumbekezdéseket követően találjuk. Általában itt találhatók az irányelv céljait és a fogalommeghatározásokat tartalmazó rendelkezések is, amelyek szintén iránymutatást nyújthatnak az uniós norma alkamazhatóságának meghatározásához.
Amennyiben az alapeljárás az uniós norma - illetve irányelvek esetén az azt átültető nemzeti szabályok - hatálya alá tartozik, úgy az alapeljárás a tényállás szintjén kapcsolatban van az uniós joggal. Ezt a kapcsolatot elsődleges jogforrások esetén azok közvetlen alkalmazhatósága, a másodlagos irányelvek esetén az uniós jogot a nemzeti jogba átültető nemzeti szabály biztosítja.
Külön kell szólni az uniós jogrend általános elveiről és az alapjogokról. Ezek ugyanis nem alkalmazandók, amennyiben az alapul szolgáló tényállás nincs - egyéb módon - kapcsolatban az uniós joggal. Ez azért van így, mert az uniós alapjogok csak az uniós jog hatáskörében érvényesülnek, de önmagukban nem alkalmazhatók. Ezt véleményem szerint úgy érdemes értelmezni, hogy az uniós alapjogok tárgyi hatályát az határozza meg, hogy azok kizárólag az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetre alkalmazhatók. Ez a Charta által nevesített alapjogokra nézve is érvényes.
Az előzetes döntéshozatali kérelem elbírálására ennek megfelelően csak akkor van hatásköre a luxemburgi bíróságnak, ha az alapeljárás az uniós jog tárgyi hatálya alá tartozik. Ellenkező esetben az EuB attól függetlenül visszautasítja a kérelem érdemi vizsgálatát, hogy a feltett kérdés az uniós jog értelmezésére vonatkozik. A nemzeti bíróságok sokszor abban tévednek, és azért terjesztenek mégis kérelmet az EuB-hoz, mert azt feltételezik, hogy - a határon átnyúló tényállási elem vagy az uniós joggal való egyéb kapcsolat hiányától függetlenül - valamely uniós általános elv, alapszabadság, alapjog, a Chartában foglalt jog vagy esetleg uniós versenyjogi előírás irányadó az adott esetben.
Ebben a pontban azokat a tipikus eseteket mutatom be, amelyekben az uniós joggal való kapcsolat hiánya miatt nem lehet érdemben elbírálni az előzetes döntéshozatali kérelmeket. Ezeket az EuB ítéleteiben "tisztán belső (jellegű) helyzetnek" vagy "kizárólag belső (jellegű) helyzetnek" (a továbbiakban: belső helyzet)[62] nevezi.[63] Az ebbe a kategóriába tartozó eseteket három csoportba sorolva ismertetem. Az első csoport az általános kategória, ide tartozik az összes, a második és harmadik csoportba nem sorolható tisztán belső helyzetnek minősülő szituáció. Az ide tartozó kérelmek általában az általános elvek, az alapvető jogok, az uniós irányelvek, valamint a versenyjogi szabályok értelmezésére irányulnak.[64] A második csoportba azok a speciális belső helyzetek tartoznak, amelyekben az alapszabadságok (áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása) érvényesülésével kapcsolatos kérdést tesz fel a nemzeti bíróság, azonban minden releváns tényállási elem ugyanahhoz a tagállamhoz köthető. A harmadik csoportba a Chartában nevesített alapjogok értelmezésére irányuló kérelmeket sorolom.
Mivel e három csoportba tartozó eseteket nem lehet élesen elhatárolni egymástól, a felosztás akár önkényesnek és leegyszerűsíthetőnek is tekinthető.[65] Álláspontom szerint ugyanakkor a tanulmány gyakorlati céljai nem csak igazolják, de szükségessé is teszik ezt a kategorizálást. A külön csoportok létrehozását ráadásul az esetek - EuB ítélkezési gyakorlatában, illetve a jogirodalomban is alkalmazott - tipizálása, valamint az azokhoz kapcsolódó, esetenként sajátos kivételek is indokolják.[66]
A főszabály
Az EuB nem rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatali kérelem elbírálására, amennyiben uniós norma nem alkalmazandó a kérdéssel érintett helyzetre. A belső helyzet elbírálására kizárólag a nemzeti jogi normák irányadók, mivel az uniós jog alkalmazási köre nem terjed ki ezekre az esetekre.[67] Az EuB határozataiban visszatérő fordulat szerint:
"A Bíróság nem rendelkezik e hatáskörrel olyan szabályozás tekintetében, amely nem tartozik a közösségi jog keretei közé, és ahol a jogvita tárgya semmilyen módon nem kapcsolódik a Szerződések rendelkezéseinek hatálya alá tartozó egyik helyzethez sem."[68]
A magyar ügyek
Az uniós joggal fennálló kapcsolat hiánya miatt nem válaszolt érdemben a magyar bíróságok által feltett kérdésekre az EuB a Vajnai és a Hermes Hitel és Faktor ügyekben.
A Vajnai-ügyben az előzetes döntéshozatali kérelmet a Fővárosi Bíróság 2004-ben terjesztette elő. A kérelem alapjául az a magyar büntetőjogi szabályozás - és az annak alapján Vajnai Attila ellen hozott határozat - szolgált, amely büntetőjogi eszközökkel tiltja és vétségként szankcionálja az önkényuralmi jelképek, így az ötágú vöröscsillag használatát.[69] A Fővárosi Bíróság szerint ez a szabályozás felveti az uniós egyenlő bánásmód elvének sérelmét tekintettel arra, hogy nem min-
- 5/6 -
den tagállam tiltja e jelkép használatát. Az EuB hatáskörének hiányát állapította az alábbi érveléssel:
"Vajnai Attila ügye semmilyen módon nem kapcsolódik a Szerződések rendelkezéseinek hatálya alá tartozó egyik helyzethez sem, és [...] a magyar szabályozás az alapügyre alkalmazva nem tartozik a közösségi jog keretei közé".[70]
A Hermes Hitel és Faktor-ügyben a Gyulai Törvényszék 2012-ben előterjesztett kérelme alapjául a magyar erdőtörvény szolgált,[71] amely egyes erdőterületek forgalomképtelenné minősítésével ellehetetlenítette az erdőterületeken fennálló jelzálogjog érvényesítést. Egy magyar társaság a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettel kötött szerződés alapján fennálló, az állam tulajdonában lévő erdőterületekre bejegyzett jelzálogjogát kívánta érvényesíteni, és ezért annak a megállapítását kérte, hogy a erdőterület forgalomképes. A törvényszéknek kétségei merültek fel az erdőtörvény uniós alapelvekkel, nevezetesen a jogbiztonság, a jogos elvárás és a tőke szabad mozgásának elveivel való összeegyeztethetőségét illetően. Ezért előzetes döntéshozatali kérelmében az iránt érdeklődött, hogy az uniós jog alapján megengedhető-e, hogy egy tagállam olyan jogszabályt alkosson, amely a tagállam által tulajdonosi minőségében kötött szerződés tartalmát az állammal szerződő fél terhére megváltoztatja a szerződés tárgyának forgalomképtelenné minősítésével, és ezzel a szerződésből eredő jogok érvényesítését az állammal szerződő fél számára lehetetlenné teszi. Az EuB megállapította, hogy az alapeljárás a nemzeti jog olyan rendelkezéseire vonatkozik, amelyek tisztán nemzeti összefüggésben alkalmazandók, és az alapügy nincs kapcsolatban az uniós joggal.[72] Erre tekintettel luxemburgi bíróság hangsúlyozta:
"[A] Bíróság nem határozhat az uniós jog általános elveinek állítólagos megsértéséről, amennyiben olyan jogvitáról van szó, amelynek egyetlen olyan eleme sincs, amely a Szerződés rendelkezései által érintett helyzetek valamelyikéhez kapcsolódna. A Szerződés által biztosított szabadságok gyakorlásának pusztán hipotetikus lehetősége nem jelent olyan elegendő kapcsolatot, amely igazolná az uniós jog rendelkezéseinek alkalmazását."[73]
Az első kivétel: az uniós jog feltétlen és közvetlenül alkalmazandó a belső helyzetre
Kivételes esetekben azonban az EuB akkor is megállapítja a hatáskörét a kérelem elbírálására, ha az alapeljárás nem kapcsolódik az uniós joghoz a tényállás szintjén. Ilyenkor az uniós joggal való összefüggést nem (közvetlenül) az alapeljárás uniós joggal való kapcsolata, hanem (közvetve) az eljárás alapjául szolgáló nemzeti norma és az uniós jog közötti kapcsolat biztosítja.
Az EuB ennek alapján érdemben vizsgálja a belső jogi szituációban előterjesztett kérelmet, amennyiben az az uniós jogból származtatható tagállami norma értelmezésére vonatkozik. A tagállamok ugyanis az uniós előírásokat átvehetik - és esetenként át is veszik - olyan belső jogi szituációkra is, amelyek egyébként nem tartoznak az uniós jog hatálya alá. A luxemburgi bíróság álláspontja szerint az uniós jogrend nyilvánvaló érdeke az uniós szabályozás egységes értelmezésének biztosítása. Ebből következően nem utasítja el azokat a belső jogi helyzetre nézve előterjesztett kérelmeket, amelyek esetén az alkalmazandó nemzeti norma az uniós jogra utal,[74] illetve tartalmát tekintve az uniós normából ered. A kérdés megválaszolásának ilyen esetben - főszabály szerint - feltétele, hogy az uniós jog szóban forgó rendelkezéseit a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette az ilyen helyzetekre.[75]
Ez a körülmény és az uniós jog egységes értelmezésének szükségessége pedig igazolják azt, hogy az EuB tisztán belső helyzetekben is értelmezze az uniós jog rendelkezéseit.[76]
A luxemburgi bíróság ennek szellemében többször kimondta:
"Ha valamely nemzeti szabályozás a tisztán belső helyzetekre adott megoldásaiban összhangban van az uniós joggal - például annak érdekében, hogy elkerüljék a belföldi állampolgárokkal szembeni hátrányos megkülönböztetést vagy a verseny esetleges torzulását, illetve biztosítsák a hasonló helyzetek egységes kezelését -, uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az uniós jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák őket".[77]
Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy
"a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan helyzetekben, amikor az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak ugyan az uniós jog hatálya alá, de e jog rendelkezéseit a nemzeti jog a tartalmukra való hivatkozással alkalmazandóvá teszi".[78]
A magyar ügyek
A magyar ügyek közül e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság 2010-ben előterjesztett kérelme alapján indult Allianz Hungária és társai ügyet érdemes ismertetni. A kérelem az uniós versenyjogi szabályok értelmezésére irányult egy olyan ügyben, amelyben az alapeljárás tárgyát képező megállapodások nem voltak hatással a tagállamok közötti kereskedelemre. Az alapeljárásban az Allianz és más biztosítótársaságok vitatták a Gazdasági Versenyhivatal határozatát, amellyel a magyar szabályok alapján versenykorlátozó megállapodások miatt bírságot szabott ki ellenük.[79] Annak érdekében, hogy a Legfelsőbb Bíróság meg tudja állapítani, hogy a vitatott megállapodások valóban korlátozzák-e a versenyt, a magyar bíróság az EUMSz. 101. cikkének rendelkezésének értelmezését kérte az EuB-tól. A luxemburgi bíróság döntése meghozatalakor figyelembe vette, hogy az előterjesztő bíróság szerint a magyar jogszabályban szereplő fogalmakat ugyanúgy kell értelmezni, mint az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdésében szereplő hasonló fogalmakat, valamint, hogy az előterjesztő bíróságot köti a szóban forgó fogalmak EuB általi értelmezése.[80]
Az EuB minderre tekintettel megállapította a hatáskörét, az alábbi indokolás alapján:
"[A] Tpvt. 11. §-ának (1) és (2) bekezdése szöveghűen veszi át az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdésének lényegi tartalmát. Továbbá a preambulumból és a
- 6/7 -
Tpvt. indokolásából az következik, hogy a magyar jogalkotó a nemzeti versenyjogot harmonizálni kívánta az uniós versenyjoggal, és hogy különösen a hivatkozott Tpvt. 11. § (1) bekezdésének célja - "követve az EGK-Szerződés 85. cikkét" (jelenleg az EUMSz. 101. cikk) - "a verseny torzításá[nak]" tiltása. Nyilvánvaló tehát, hogy a jogalkotó úgy döntött, hogy a belső jogi helyzeteket ugyanúgy kell kezelni, mint az uniós jog hatálya alá tartozókat."[81]
A második kivétel: a fordított irányú hátrányos megkülönböztetés tilalma
Az első kivétel speciális esete, amikor a tagállam azért terjeszti ki az uniós jogból eredő előírásokat, hogy ezzel egyenlő elbírálást biztosítson a belső jogi és az uniós helyzeteknek. Ez azt jelenti, hogy bár az adott ügy belső jogi helyzetnek minősül, ugyanakkor az arra vonatkozó nemzeti jogszabály megkülönböztetés nélkül vonatkozik a saját, illetve a más tagállamok állampolgáraira vagy termékeire.[82] Ez az "spontán jogharmonizáció" gyakran a fordított hátrányos megkülönböztetés elkerülésének igényével magyarázható. A fordított diszkrimináció ebben a kontextusban arra utal, hogy a nemzeti jog hatálya alá tartozó jogalanyok kedvezőtlenebb helyzetben lennének az uniós joggal kapcsolatot felmutatni tudó (nemzeti vagy más tagállami) jogalanyokkal szemben, mivel ez utóbbiakra nem a nemzeti jog, hanem az annál kedvezőbb uniós előírás vonatkozik.[83]
A fordított hátrányos megkülönböztetés elkerüléséről a nemzeti jogalkotó nem csak úgy gondoskodhat, hogy egy adott uniós rendelkezés hatályát erre figyelemmel, kiterjesztően állapítja meg, hanem úgy is, hogy alapelvként rögzíti a fordított diszkrimináció tilalmát. Az EuB szerint ilyen esetben is lehetséges az uniós norma értelmezését kérni, azzal a feltétellel, hogy a fordított hátrányos megkülönböztetés elkerülésére vonatkozó nemzeti előírásokat a tagállami bíróság megfelelően bemutatja a kérelmében.[84]
Következésképpen, az EuB szerint ilyen esetekben az uniós jog értelmezésére irányuló kérdést azért indokolt megválaszolni, mert az értelmezni kívánt jogszabály megkülönböztetés nélkül alkalmazandó a saját és a más tagállamok állampolgáraira. Ezekre az esetekre nézve az EuB kimondta:
"[E]gy kizárólag belső jellegű helyzetben a Bíróság - főszabály szerint - nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés elbírálására. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság kétségtelenül még ilyen esetben is elvégezheti a kért értelmezést, amennyiben a nemzeti jog az alapügyhöz hasonló eljárásokban a kérdést előterjesztő bíróságot arra kötelezi, hogy ugyanazokat a jogokat biztosítsa a saját állampolgárai számára, mint amelyekre azonos helyzetben valamely más tagállam állampolgárai az uniós jog alapján igényt tarthatnának."[85]
A főszabály
A belső helyzet speciális formája, amikor a tagállami bíróság az uniós alapszabadságok érvényesülésével kapcsolatos kérdést tesz fel és minden releváns tényállási elem ugyanahhoz a tagállamhoz köthető.[86] Mivel a tényállásban nincs az alapszabadságok érvényesüléséhez szükséges határon átnyúló elem, az ügy nem tartozik az uniós jog hatálya alá. Az ilyen kérdések elbírálására főszabály szerint nincs hatásköre az EuB-nak.
"[A]z EUMSz.-nek az áruk szabad mozgására és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók olyan tevékenységekre, amelyek valamennyi összetevője egyetlen tagállam területére korlátozódik."[87]
Hasonlóképpen,
"a személyek szabad mozgása tárgyában a Szerződés szabályai és az annak végrehajtására hozott jogi aktusok nem alkalmazhatók azokra a tevékenységekre, amelyekben nincs jelen semmilyen kapcsoló elv valamely uniós jog által szabályozott helyzettel, és amelynek valamennyi lényeges eleme egyetlen országra korlátozódik."[88]
A magyar ügyek
A magyar előzetes döntéshozatali kérelmek közül a Szabó-ügyben és a Hermes Hitel és Faktor-ügyben részben ezen okból került sor az EuB hatásköre hiányának megállapítására.
A Szabó-ügyben előterjesztett kérelem arra az adójogi előírásra vonatkozott, amelynek értelmében nem lehet vezető tisztségviselő gazdasági társaságban az a személy, amely korábban adótartozást felhalmozó gazdasági társaságban töltötte be ezt a tisztséget.[89] A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014-ben előterjesztett kérelmében azt vetette fel, hogy e fenti szabályozás ellentétes lehet az EUMSz. 26. cikk (2) bekezdésével, a 35. cikkével és az 56. cikkével, amelyek az uniós belső piac létrehozásáról, valamint az áruk szabad mozgásáról, és a szolgáltatásnyújtás szabadságáról rendelkeznek. Az EuB megállapította, hogy az alapügy valamennyi releváns összetevője egyetlen tagállam területére korlátozódik, és önmagában az a tény, hogy - a vezető tisztségviselő megválasztásában korlátozott - gazdasági társaság tevékenységét más uniós tagállamban is végzi, nem teremt kapcsolatot sem az áruk szabad mozgásának, sem a szolgáltatásnyújtás szabadságának elveivel.[90] Ennek alapján megállapította, hogy határon átnyúló tényállási elem hiányában az EUMSz. 35. és 56. cikkei az alapügyben nyilvánvalóan nem alkalmazhatók. Az EuB megállapította, hogy nincs hatásköre az ezek értelmezését érintő kérdések megválaszolására,[91] mivel
"a jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy valamennyi releváns összetevője egyetlen tagállam területére korlátozódik".[92]
A már korábban említett Hermes Hitel és Faktor-ügyben a Gyulai Törvényszék az erdőtörvénynek nem csak az uniós alapelvekkel, hanem a tőke szabad mozgásának elveivel való összeegyeztethetősége tekintetében is kétségét fejezte ki. Ami ez utóbbit illeti, az EuB rámutatott, hogy a tőke szabad mozgására gyakorolt hatás nem e törvényből ered, hanem azon az előfeltevésen alapul, hogy a Magyar Állam a jövőben jogalkotási tevékenységével az állam Unióból érkező szerződéses partnerei
- 7/8 -
hátrányára beavatkozhat a jövőbeli szerződésekbe.[93] Következésképpen, a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott, a tőke szabad mozgására gyakorolt hatás pusztán hipotetikus. A Szerződés által biztosított szabadságok gyakorlásának pusztán e távoli, hipotetikus lehetősége nem jelent olyan elegendő kapcsolatot, amely igazolná az uniós jog rendelkezéseinek alkalmazását.[94]
A kivétel: a potenciális határon átnyúló tényállási elem
Az EuB azonban ezt a szabályt is enyhítette, és megállapítja a saját hatáskörét egyes olyan esetekben, amikor ugyan hiányzik a határon átnyúló tényállási elem az ügyben, de a feltett kérdés egy határon átnyúló tényállási elemmel rendelkező potenciális jogvitában is releváns lehet. Az EuB szerint ezekben a helyzetekben nem lehet megállapítani, hogy a feltett kérdés megválaszolására nyilvánvalóan nincs hatásköre az EuB-nak,[95] illetve, hogy a kérdés megválaszolása nem szükséges a nemzeti bíróság előtti jogvita eldöntéséhez.[96]
Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben a potenciális határon átnyúló tényállási elem is elegendő a kérelem érdemi elbírásához. Ez a kivétel ugyanabból a megfontolásból ered, mint a tisztán belső jogi helyzet alóli két, fent már ismertetett kivétel. Mindhárom esetben a jogi normák szintjén lelhető fel a szükséges kapcsolóelem a belső jogi helyzet és az uniós jog között. E kapcsolatot az biztosítja, hogy a belső jog helyzetre és az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetre ugyanazok az koncepcionális előírások vonatkoznak. Ez pedig, az uniós jog egységes értelmezéséhez kapcsolódó érdek alapján, elegendő ahhoz, hogy az EuB érdemben elbírálja a kérelmeket még akkor is, ha a tényállás szintjén az adott ügy nem kapcsolódik az uniós joghoz. Az EuB ilyen esetekben általában azzal érvel, hogy
"bár az alapeljárásbelihez hasonló, a [...] állampolgárokra és más tagállambeli állampolgárokra egyformán alkalmazandó nemzeti szabályozás főszabály szerint csak annyiban tartozhat az Európai Unió működéséről szóló szerződésben biztosított alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezések hatálya alá, amennyiben a tagállamok közötti kereskedelmet érintő helyzetekre alkalmazandó, egyáltalán nem zárható ki, hogy a [...] kívüli, más tagállamokban letelepedett személyek is érdekeltek lettek volna vagy lennének abban, hogy [...] [gyakorolják e] jogaikat."[97]
A magyar ügyek
Részben a potenciális határon átnyúló tényállási elem megléte alapján állapította meg az EuB a hatáskörének fennállását a Berlington Hungary-ügyben. A Fővárosi Törvényszék 2014-ben előterjesztett kérelem alapjául a szerencsejáték törvény[98] 2011. és 2012. évi módosításai szolgáltak, amelyek egyrészt felkészülési idő biztosítása nélkül ötszörösére emelték a játékadót, másrészt pedig megtiltották a pénznyerő automaták játékkaszinókon kívüli üzemeltetését. A Berlington Kft. - más pénznyerő automatákat üzemeltető társaságokkal együtt - pert indított a Magyar Állam ellen a jogszabálymódosítások miatt őket ért kár megtérítése iránt. A eljáró bíróban kétségek merültek fel ezeknek a törvénymódosításoknak az uniós joggal, így az EUMSz. több rendelkezésével, valamint a [98]/34 irányelvvel való összeegyeztethetősége tekintetében, így előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az EuB-hoz. Az EuB alapján megállapította a hatáskörének a fennállását.[99] Hatáskörének vizsgálata körében a következőképpen érvelt:
"egyáltalán nem zárható ki, hogy a más, Magyarországon kívüli tagállamokban letelepedett személyek is érdekeltek lettek volna vagy lennének abban, hogy a magyar területen szerencsejátéktermeket nyissanak".[100]
A főszabály
Az EUSz. 6. cikk (1) bekezdés első fordulata értelmében a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. Ez a kötőerő azonban csak az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben érvényesül, és a tagállamokra nézve csak az uniós jog végrehajtása vagy alkalmazása[101] során jelent kötelezettséget.[102]
Az uniós alapjogok csak az uniós jog hatáskörében érvényesülnek. Az EuB már a Charta hatályba lépése előtt többször megfogalmazta:
"[A]mi az uniós jog általános elveiből, valamint az alapvető jogok védelméből eredő követelményeket illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azok minden olyan esetben kötik a tagállamokat, amikor az uniós jogot kell alkalmazniuk."[103]
Ez egyben azt is jelenti, hogy a tagállamokra nézve ez a kötelezettség kizárólag az uniós jog alkalmazása során érvényesül. Ez a Lisszaboni szerződés hatályba lépésével sem változott, és a Charta által nevesített alapjogokra is irányadó. A Chartában foglalt alapvető jogokra önmagában, más uniós jogalap, az uniós joggal fennálló kapcsolat hiányában nem lehet hivatkozni. Ez azt jelenti, hogy a Charta rendelkezései az uniós jog egységes értelmezését biztosítják, azonban nem egységesítik a tagállamokban biztosított alapjogi védelem szintjét.[104]
Az EuB határozataiban a következőképpen érvel:
"[A] Charta 51. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok csak annyiban címzettjei a Charta rendelkezéseinek, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSz. 6. cikk (1) bekezdése - a Charta 51. cikkének (2) bekezdéséhez hasonlóan - pontosítja, hogy ezen utóbbi rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Európai Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit."[105]
Amennyiben az alapeljárás olyan nemzeti szabályozásra vonatkozik, amely tisztán belső jogi összefüggésben alkalmazandó, és amennyiben az alapügy nincs kapcsolatban az uniós joggal, úgy az EuB nem rendelkezik hatáskörrel sem az alapjogokat, sem a Chartát érintő kérdés megválaszolására. Az EuB állandósult ítélkezési gyakorlata értelmében:
"[A]mennyiben valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört."[106]
- 8/9 -
A magyar ügyek
Több, a Charta értelmezésére irányuló, magyar bíróságok által kezdeményezett előterjesztett előzetes döntéshozatali eljárásában állapította meg az EuB a hatáskörének a hiányát az alapeljárás uniós joggal való kapcsolatának hiánya miatt.[107]
Az elutasításra került kérelmek első csoportja a köztisztviselők, illetve kormánytisztviselők[108] indokolás nélküli elbocsátását lehetővé tevő törvénymódosításokhoz kapcsolódik. Több magyar bíróság terjesztett elő előzetes döntéshozatali kérelmet 2012-ben és 2013-ban az elbocsátott köztisztviselők által indított munkaügyi perekben, mivel úgy gondolták, hogy a magyar szabályok sérthetik az uniós alapjogokat.[109] Erre tekintettel a Debreceni Munkaügyi Bíróság[110], a Fővárosi Munkaügyi Bíróság,[111] és a Kúria[112] a Charta indokolás nélküli elbocsátásról szóló 30. cikkének értelmezését kérte az EuB-tól. Az EuB megállapította:
"[A]z előzetes döntéshozatalra utaló határozatok semmilyen olyan elemet nem tartalmaznak, amely alapján megállapítható lenne, hogy az alapjogviták a Chartán kívüli uniós jogszabályok értelmezését vagy alkalmazását is érintenék. E határozatok ugyanis [...] egyáltalán nem bizonyítják, hogy az alapeljárások az uniós jogot a Charta 51. cikkének (1) bekezdése alapján végrehajtó nemzeti szabályozásra vonatkoznának."[113]
Az EuB a Balázs és Papp ügyben a Fővárosi Ítélőtábla 2014-ben - a magyar büntetőeljárás ismételt vádemeléssel kapcsolatos szabályaira tekintettel[114] - előterjesztett kérelmének érdemi vizsgálatát utasította el. Ebben az ügyben az ítélőtábla azt szerette volna megtudni, hogy a Charta 47., 51. és 54. cikkeiben kimondott hatékony jogorvoslathoz való joggal, a kétszeres eljárás tilalmával, valamint a joggal való visszaélés tilalmával összeegyeztethető-e az joggyakorlat, amely ugyazon bűncselekményre lehetővé teszi az ismételt vádemelést, amennyiben az első eljárásban a vádat a vádirat hiányosságai miatt érdemi vizsgálat nélkül utasította el a bíróság.[115] Az EuB rámutatott:
"[A]z alapeljárás olyan magyar büntetőjogi rendelkezésekre vonatkozik, amelyeket az uniós joghoz semmilyen módon nem kapcsolódó kontextusban kell alkalmazni. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés semmiféle olyan elemet nem tartalmaz, amely alapján megállapítható lenne, hogy az alapeljárás a Chartán kívüli valamely uniós szabály értelmezését vagy alkalmazását érintené. Ez a végzés ugyanis egyáltalán nem állapítja meg, hogy az alapeljárás - a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében - az uniós jogot végrehajtó nemzeti szabályozásra vonatkozik."[116]
A Kárász-ügy alapjául szolgáló előzetes döntéshozatali kérelmet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság terjesztette elő 2014-ben. A munkaügyi bíróság előtti jogvita azért indult, mert a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság felfüggesztette Kárász János nyugellátása folyósítását arra tekintettel, hogy Kárász János közszolgálati jogviszonyt létesített.[117] Az eljáró bíróság azt kérdezte az EuB-tól, hogy a korbetöltés jogán megszerzett nyugellátás megvonása, folyósításának megszüntetése vagy szünetelése sérti-e Charta 17. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot. Az EuB végzésében - csakúgy, mint a fent ismertetett ügyekben - megállapította, hogy az alapeljárás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, mivel az nem az uniós jogot végrehajtó nemzeti szabályozásra vonatkozik.[118]
A kivétel
Érdemes utalni arra, hogy a fent bemutatott, az EuB hatáskörét belső jogi helyzetben is megalapozó kivételek alkalmazása a Chartával összefüggő előzetes döntéshozatali eljárások esetén is felmerül.
Ennek azért van jelentősége, mert gyakran előfordul, hogy a nemzeti és az uniós jogban biztosított alapelv vagy általános elv tartalma megegyezik. Következésképpen felmerül a kérdés, hogy a nemzeti norma értelmezésére is irányadók-e az uniós alapelv értelmezésére vonatkozó EuB elvek; valamint, hogy a nemzeti jogban biztosított alapelvvel összefüggő eljárásban az EuB-nak van-e hatásköre az uniós jog értelmezésére a jogi normák közötti tartalmi összefüggésre tekintettel.
Ilyenkor nem az a kérdés, hogy az uniós alapjog alkalmazandó-e az adott belső jogi helyzetre; hiszen tudjuk, a Charta hatálya nem terjed ki azokra az esetekre, amelyek egyéb módon nem kapcsolódnak az uniós joghoz. A Charta alkalmazhatóságát (és az EuB hatáskörét) nem az alapeljárásnak az uniós joggal a tényállás szintjén meglévő kapcsolata, hanem - esetlegesen - a normák szintjén fennálló kapcsolat biztosíthatja. Erre tekintettel a kérdés az, hogy az uniós alapjog tartalmával megegyező nemzeti norma alapeljárásban való alkalmazhatósága esetén az EuB-nak van-e hatásköre az uniós alapjog értelmezésére a nemzeti és jogi normák azonos tartalmára tekintettel.
Ennek eldöntésére az EuB azt a szabályt alkalmazza, amely kimondja, hogy az EuB-nak akkor van hatásköre, ha az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti szabály az uniós jogot közvetlenül és feltétlenül alkalmazandóvá tette a belső jogi helyzetre.[119] Ilyenkor praktikusan azt kell vizsgálni, hogy az uniós jog általános elvének tartalmával megegyező nemzeti jogi előírása ténylegesen az uniós jogból eredeztethető-e és a nemzeti jogalkotó szándéka ténylegesen az uniós alapelv belső helyzetekben való alkalmazására irányult-e. Amennyiben nem állapítható meg, hogy a tagállami jogalkotó a belső jogban kimondott alapelv megfogalmazáskor ténylegesen az uniós szabályok tartalmára kívánt utalni - valamint ténylegesen az uniós alapjogokat kívánta a belső jogi helyzetre nézve is közvetlenül és feltétlenül alkalmazandóvá tenni - úgy az EuB hatáskörének hiányát állapítja meg az előzetes döntéshozatali kérelem megválaszolására.[120] Példaként egy, az indokolási kötelezettséggel összefüggő előzetes döntéshozatali kérelemre adott EuB válaszból idézek:
"Így abban az esetben, ha a nemzeti szabályozásban egyaránt megtalálhatók a valamely belső jogi kérdés megoldására szolgáló olyan különös szabályok, mint amelyek az indokolási kötelezettségre vonatkoz[nak] [...], és az uniós jogból fakadó elvekre utaló rendelkezés is [...], akkor a szóban forgó
- 9/10 -
nemzeti szabályozásból világosan ki kell tűnnie annak, hogy ugyanazon belső jogi kérdés megoldására nem a nemzeti jog különös szabályait kell alkalmazni, hanem az uniós jogból fakadó elveket.[121]
"[Amennyiben] nem állapítható meg, hogy az EUMSz. 296. cikk második bekezdését, a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontját, vagy pedig az aktusok indokolásának kötelezettségére vonatkozó más uniós jogszabályokat a [nemzeti előírás] önmagukban közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazandóvá tette annak érdekében, hogy a tisztán belső helyzetek és az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetek azonos módon való kezelését biztosítsa, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák e rendelkezéseket, [...] a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett [...] kérdés megválaszolására."[122]
Érdemes megjegyezni, hogy a korábbi ítélkezési gyakorlat az uniós jog hatályát, illetve potenciális határon átnyúló elem meglétét vélelmezte, vagyis azt vizsgálta, hogy az uniós jog alkalmazhatósága kizárható-e.[123] Ennek az ítélkezési gyakorlatnak az értelmében az EuB csak akkor állapította meg a hatáskörének a hiányát, ha nyilvánvaló volt, hogy az értelmezni kívánt uniós norma nem alkalmazandó az adott helyzetben. Az EuB érdemben elbírálta a kérelmet, amennyiben nem lehetett kizárni, hogy a kéréssel érintett szabályozás vagy helyzet a többi, uniós állampolgárok tekintetében is joghatásokkal bír.[124] Példaként említhető a szabad mozgáshoz való jog szempontjából vizsgálni kért azon nemzeti szabályozása, amely a céltelepüléseken található ingatlanok átruházását attól teszi függővé, hogy egy bizottság megvizsgálja, miszerint elegendő kapcsolat áll-e fenn a leendő vevő vagy bérlő és az említett települések között. Az alapügyben nem volt határon átnyúló tényállási elem, ennek ellenére az EuB megállapította hatáskörét az alábbi érvelés alapján:
"Egyáltalán nem zárható ki azonban, hogy a [tagállamtól] eltérő más tagállamban letelepedett magánszemélyek és vállalkozások szándékában álljon [...] ingatlan vagyontárgyak megvásárlása vagy bérlete, és ily módon vonatkozzanak rájuk az alapügyben szóban forgó [nemzeti szabály] rendelkezései. [...] a jelen ítélet alapján hozott határozat az utóbbi állampolgárok tekintetében is joghatásokkal bír majd. [...] Ezenkívül az említett rendelkezések eltántorítják attól azokat az uniós állampolgárokat, akik a céltelepüléseken birtokolnak vagy bérelnek ingatlant, hogy elhagyják e településeket annak érdekében, hogy más tagállam területén tartózkodjanak vagy folytassanak szakmai tevékenységet."[125]
Ezzel szemben az utóbbi időben az EuB szigorúbban vizsgálja e feltétel teljesülését és azt írja elő, hogy a nemzeti bíróság szolgáltasson egyértelmű információkat az uniós joggal fennálló kapcsolóelemről, vagyis a nemzeti normák és az uniós jog közötti összefüggésről.
Ezt az új felfogás egyrészt az alapszabadságok értelmezését érintő ügyekben, a potenciális határon átnyúló tényállási elem meglétéről szóló érvelésben,[126] valamint a fordított irányú hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos érvelésben is megjelenik:[127]
"Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság kétségtelenül [...] elvégezheti a kért értelmezést, amennyiben a nemzeti jog az alapügyhöz hasonló eljárásokban a kérdést előterjesztő bíróságot arra kötelezi, hogy ugyanazokat a jogokat biztosítsa a saját állampolgárai számára, mint amelyekre azonos helyzetben valamely más tagállam állampolgárai az uniós jog alapján igényt tarthatnának [...] Nem a Bíróság feladata azonban ennek indítványozása akkor, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből nem tűnik ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ténylegesen ilyen kötelezettséggel áll szemben."[128]
Következésképpen, ahhoz, hogy az EuB érdemben megválaszolja az uniós joggal a jogi normák (de nem a tényállás) szintjén kapcsolatot mutató ügyekben előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmet, a tagállami bíróságnak megfelelő módon meg kell indokolnia, hogy a kérdés megválaszolása mennyiben kapcsolódik az uniós joghoz, azaz mennyiben merül fel a fordított diszkrimináció kérdése, illetve mennyiben van jelen potenciális határon átnyúló tényállási elem. A jelenlegi ítélkezési gyakorlat értelmében az EuB a nem megfelelően megindokolt kérelemre akkor sem válaszol érdemben, ha egyébként információval rendelkezik az uniós jog és a tagállami szabályozás közötti kapcsolatról:[129]
"Márpedig a jelen ügyben [...] - jóllehet az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben előadta, hogy ez a kötelezettség következik az olasz alkotmányjogból - magából az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy az olasz jog arra kötelezi a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy ugyanazokat a jogokat biztosítsa [állampolgárai] számára, mint amelyekre azonos helyzetben valamely más tagállam állampolgárai az uniós jog alapján igényt tarthatnának."[130]
Az EUMSz. 267. cikke értelmében a tagállami bíróságok jogosultak előzetes döntéshozatali kérelmet előterjeszteni az EuB-hoz. Az EuB nem vizsgálja érdemben azt a kérelmet, amelyet nem - az uniós jog értelmében vett - bíróság terjesztett elő.
Ennek megfelelően az EuB saját kritériumokat alkalmaz annak meghatározásához, hogy a kérelmet előterjesztő tagállami szerv az e rendelkezés értelmében vett bíróságnak minősül-e. Ezek között vannak fontosabb (például a függetlenség) és kevésbé fontos feltételek (például a kontradiktórius eljárás).[131] Annak eldöntése érdekében, hogy
"az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az említett rendelkezés szerinti »bíróság« jellemzőivel rendelkezik-e - ami kizárólag a közösségi jog alapján eldöntendő kérdés -, a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály
- 10/11 -
alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz-e, valamint hogy a szervezet független-e."[132]
Az esetek nagy részében a kérdést előterjesztő tagállami bíróság teljesíti a fenti feltételeket, kétség csak kivételes esetekben merül fel.[133] A magyar jog szempontjából elsősorban a választottbíróság, a cégbíróság, és a bírósági titkár minősítése lehet kérdés.
A magyar szempontból releváns ügyek
Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a választottbíróság főszabály szerint nem minősül előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésére jogosult bíróságnak, mivel eljárása nem kötelező a törvény alapján. Mint az EuB több esetben megerősítette,
"a szerződésben kikötött választottbíróság nem minősül tagállami bíróságnak az EUMSz. 267. cikk értelmében, mivel a szerződő felek sem jogilag, sem ténylegesen nem kötelesek arra, hogy vitás ügyüket a választottbíróságra bízzák, és mivel az érintett tagállam hatóságainak nincs befolyásuk a választottbírósági út választására, és hivatalból sem kell beavatkozniuk a választottbíró előtt folyó eljárásba".[134]
Abban az esetben azonban, amikor választottbíróság eljárása nem a felek kikötésétől függ, hanem a törvényből adódóan kötelező, akkor a választottbíróság is jogosult előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésére. Nevezetesen, az EuB elismerte
"a jogszabály alapján létrejött olyan választottbíróságok által eléje terjesztett előzetes döntéshozatali kérdések elfogadhatóságát, amelyeknek a határozatai kötelező erejűek a felekre nézve, és amelyek hatásköre nem a felek megállapodásától függ."[135]
A cégbíróság minősítéséhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatból a magyar Cartesio-ügyet érdemes ismertetni. Ebben az ügyben az EuB a cégbíróság végzése elleni fellebbezést elbíráló ítélőtáblát annak ellenére bíróságnak fogadta el, hogy az nem kontradiktórius eljárásban dönt.[136] Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a cégbíróság nem minden eljárás tekintetében végez igazságszolgáltatási feladatokat. Ebben az ítéletben az EuB azt is kifejtette, hogy
"ha közigazgatási hatóságként jár el, anélkül hogy valamely jogvita eldöntése érdekében fordultak volna hozzá, nem tekinthető úgy, hogy a cégbíróság igazságszolgáltatási feladatokat lát el. Ez a helyzet például akkor, amikor a cégbíróság cégbejegyzési kérelemről határoz olyan eljárás keretében, amelynek nem célja a kérelmező jogait állítólagosan sértő aktus megsemmisítése."[137]
Ezzel szemben
"az a bíróság, amelyhez a cégbíróság elsőfokú, ilyen bejegyzés iránti kérelmet elutasító határozatával szemben fordulnak a kérelmező jogait állítólagosan sértő határozat megsemmisítésére irányuló fellebbezéssel, jogvita tárgyában jár el, és igazságszolgáltatási feladatokat végez".[138]
Ami a bírósági titkár eljárását illeti, egy magyar, folyamatban lévő előzetes döntéshozatali kérelem a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság titkárához érkezett az EuB-hoz. Bár ezen, EL-EM-2011 ügyben még nem született határozat, a 2014-ben előterjesztett kérelmet mindeddig nem utasította el az EuB.[139] Az ügyben a kérdés előterjesztő bírósági titkár közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti, nemperes eljárásban járt el.[140] Az eljárás alapját képező ügyben a közigazgatási bírságot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló uniós rendelet[141] előírásainak megszegése miatt szabta ki. Véleményem szerint, tekintettel arra, hogy a bírósági titkár hatásköre ahhoz a bírósághoz köthető, amelynek a nevében eljár, az előzetes döntéshozatali kérelemnek előterjesztésére való jogukat el kell ismerni.[142]
Mindezek alapján a cégbíróság, illetve a felek kikötése alapján eljáró Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság nem,[143] a magyar bírósági titkár azonban - bizonyos esetekben - jogosult lehet előzetes döntéshozatali kérelmet terjeszteni az EuB-hoz.[144]
Az alapeljárás csak akkor tartozhat az uniós jog időbeli hatálya alá, ha az annak alapjául szolgáló tényállás a tagállam EU-hoz való csatlakozása után következett be. Ennek alapján az EuB nem válaszol azokra az előzetes döntéshozatali kérelmekre, amelyek esetén a tényállás a csatlakozás előtti időszakhoz köthető.[145] Az EuB által alkalmazott fordulat szerint:
"[A] Bíróság csak attól az időponttól kezdve rendelkezik hatáskörrel az uniós jognak - az annak egy új tagállamban történő alkalmazására vonatkozó - értelmezésére, amikor ez utóbbi az Európai Unióhoz csatlakozott".[146]
Érdemes megjegyezni, hogy mint a fenti kivételek mutatták, az EuB egyes esetekben megállapítja hatáskörét olyan előzetes döntéshozatali kérelmek elbírálására, amelyek esetében az alapügy tényállása ugyan nem tartozik az uniós jog hatálya alá, de az uniós jog alkalmazását a nemzeti jog alkalmazandóvá tette.[147] Ez a kivétel azonban nem érvényesül az uniós jog ratione temporis alkalmazhatóságával kapcsolatos probléma esetén.[148]
A magyar ügyek
Az uniós jog időbeli alkalmazhatóságának hiánya miatt utasította el az EuB a magyar bíróságok legelső, valamint egy további korai előzetes döntéshozatali kérelmét, az Ynos és a Lakép ügyekben.
A legelső magyar előzetes döntéshozatali kérelmet a Szombathelyi Városi Bíróság terjesztette elő 2004-ben az Ynos-ügyben. Az alapeljárást az ingatlanközvetítéssel foglalkozó Ynos Kft. indította egy magánszemély ellen az ingatlanközvetítési megbízási szerződés alapján neki járó megbízási díj kifizetése iránt. Az eljáró bíróság úgy vélte, hogy a megbízási díj kifizetéséről rendelkező általános szerződési feltétel a 93/13 irányelvbe ütközhet. Ennek alapján az irányelv értelmezésére vonatkozó több kérdést is előterjesztett.[149] A harmadik kérdés arra irányult, hogy az uniós jog alkalmazása szempontjából van-e jelentősége annak, hogy az alapul fekvő jogvita Magyarország uniós csatlakozását megelőzően, de a 93/13 irányelv magyar jogba való átülte-
- 11/12 -
tését követően keletkezett. Az EuB azt tekintette irányadónak, hogy az alapügy tényállása a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozása előtti.[150] Ennek alapján hatáskörének hiányát állapította meg. Az EuB a következőképpen érvelt:
"[A]z előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint az alapügy tényállása a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozása előtti. Márpedig a Bíróság az irányelv értelmezésére kizárólag annak az új tagállamban való - és az új tagállamnak az Európai Unióhoz történt csatlakozásától kezdődő - alkalmazása tekintetében rendelkezik hatáskörrel"[151]
A Lakép-ügyben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2005-ben a helyi iparűzési adó utólagos megfizetése tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében a héa-irányelv értelmezését kérte az EuB-tól. Az előterjesztő bíróság a kérelmet azért terjesztette elő, hogy annak alapján értékelhesse a helyi adókra vonatkozó nemzeti jogszabályok uniós joggal való összeegyeztethetőségét. Az EuB hatáskörének hiányát állapította meg arra hivatkozva, hogy
"az alapeljárásban vitatott adók beszedésének időszaka megelőzi a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozását."[152]
A főszabály
Az eljárási szabályzat 94. cikke felsorolja az előzetes döntéshozatali kérelem tartalmi elemeit, amelyeket az EuB által a nemzeti bíróságok számára az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan megfogalmazott ajánlások 22. pontja[153] is megismétel. E rendelkezések értelmében
"A Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegén kívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza a következőket:
a) a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tények rövid ismertetése, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetése;
b) az ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalma, és - adott esetben - a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat;
c) azon okok ismertetése, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít."
Az EuB a kérelem elfogadhatóságának vizsgálata során értékeli e feltételek meglétét. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EuB általában elfogadhatatlanságra hivatkozva elutasítja azokat a kérelmeket, amelyek nem teljesítik e fenti tartalmi követelményeket.[154] A tartalmi feltételek meghatározása szintén abból a hatáskör-megosztásból származik, amelynek értelmében a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladata, hogy megadja az EuB számára a kérdés megválaszolásához szükséges kontextuális elemeket, és ehhez kapcsolódóan ismertesse az ügy ténybeli és jogszabályi hátterét.[155] Erre különösen azért is van szükség, mert az előzetes döntéshozatali kérelem szolgál az EuB előtti eljárás alapjául.[156]
A kérelmek tartalmi elemeivel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az ideális előzetes döntéshozatali kérelem tömör, tartalmazza valamennyi, a kérdés megválaszolásához szükséges információt, azonban mentes a felesleges információktól. Az EuB ajánlásokat is közzétett az előzetes döntéshozatali kérelmekkel összefüggően, amely hasznos információkat tartalmaz a nemzeti bíróságok számára. Ezen ajánlást feltétlenül érdemes áttanulmányozni.[157]
A magyar ügyek
Az Allianz Hungária Biztosító ügyben az EuB részletesen vizsgálta, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett tényállás tartalmazza-e az összes ahhoz szükséges elemet, amely lehetővé tenné, hogy a EuB hasznos válasszal tudjon szolgálni a feltett kérdésre. Az EuB végül arra a következtetésre jutott, hogy
"az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kellőképpen körülírta az alapügy jogi és ténybeli hátterét, továbbá a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk lehetővé teszik a feltett kérdés terjedelmének meghatározását. Az említett határozat tehát ténylegesen lehetőséget adott az érdekeltek számára arra, hogy a Bíróság Alapokmánya 23. cikkének megfelelően benyújtsák észrevételeiket, amit egyébként a Bírósághoz benyújtott észrevételek tartalma is tanúsít. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információk alapján ezenfelül a Bíróság hasznos válasszal tud szolgálni a Legfelsőbb Bíróság számára."[158]
A Hunland-Trade-ügyben az EuB az alapügyben szereplő jogvita ténybeli és jogszabályi hátterére vonatkozó információk kellően részletes ismertetése miatt nyilvánította elfogadhatatlannak a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014-ben előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmet. A kérdések arra irányultak, hogy az uniós jog szerint fajtiszta tenyészállatnak minősülnek-e a jogvita alapjául szolgáló tehenek, és ennek alapján azok után uniós exporttámogatás jár-e. Az EuB megállapította, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemből hiányzik az alapügyben szereplő jogvita nemzeti jogi hátterére vonatkozó bármilyen információ, és az uniós jog és a jogvitára alkalmazandó nemzeti jogszabályok közötti kapcsolat sincs kellőképpen kifejtve. Ennek alapján megállapította:
"[A]z előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem teszi lehetővé a Bíróság számára, hogy hasznos választ adjon az előterjesztett kérdésekre, mivel nem szerepelnek benne az ezen ügy szempontjából releváns tényállási elemek, sem az ügyre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések, valamint azon okok kellően részletes kifejtése, amelyek miatt az uniós jog értelmezésére szükség volna".[159]
A kivétel
Ugyanakkor az EuB általában nem tekinti elfogadhatatlannak a kérelmet amiatt, hogy a kérdések nem az uniós jog releváns szabályozásában szereplő normatív rendelkezéseire utalnak. Az EuB ilyen esetekben, a
- 12/13 -
nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében átfogalmazza a kérdéseket, illetve, szükség esetén olyan uniós jogi normákat is figyelembe vesz, amelyekre a nemzeti bíróság a kérelmében nem hivatkozott.
"A Bíróság annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatalra kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ adjon, figyelembe vehet olyan uniós jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott. Ezenkívül, adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket"[160]
A magyar ügyek
Így például a Szemerey-ügyben a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által 2014-ben előterjesztett kérelem az uniós jog preambulumbekezdéseire vonatkoztak. Az alapeljárásban Szemerey Gergely vitatta azt a közigazgatási határozatot, amely elutasította a területalapú támogatás iránti kérelmét, valamint a kérelem előterjesztésére vonatkozó feltételek megsértése miatt szankciót szabott ki ellene. A közigazgatási bíróság az uniós támogatásokra vonatkozó rendeletek értelmezését kérte az EuB-tól, kérelmében azonban nem azok normatív szabályait, hanem a preambulumbekezdéseket jelölte meg. Az EuB ennek ellenére nem utasította el a kérelmet, hanem kimondta:
"[M]ég ha a kérdést előterjesztő bíróság formálisan csupán a 796/2004 rendelet és az 1122/2009 rendelet preambulumbekezdéseinek értelmezésére korlátozta is kérdését, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság kérdései megfogalmazásában utalt-e azokra, vagy sem. A Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges"[161]
Hasonlóképpen, nem utasította el az EuB a Budapest Környéki Törvényszék által a Balogh-ügyben 2015-ben előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmet amiatt, mert az nem a releváns uniós normák értelmezésére irányult. Balogh Istvánt egy osztrák bíróság bűncselekmény elkövetése miatt szabadságvesztés büntetésre ítélte, és egyben őt az eljárás költségeinek viselésére kötelezte. A jogerős ítélet érvényének elismerése iránt a kérdést előterjesztő bíróság előtt volt folyamatban az eljárás, ahol szükségessé vált a német nyelvű határozat magyar nyelvre fordítása. Felmerült a kérdés, hogy a külföldi határozat lefordításának költségeit a Magyar Államnak vagy az elítéltnek kell-e viselnie. Erre tekintettel a törvényszék a 2010/65 irányelv értelmezése iránt terjesztett elő előzetes döntéshozatali kérelmet, amely szabályokat állapít meg a büntetőeljárás és az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogra vonatkozóan.[162] Az EuB megállapította, hogy a kérelemben megjelölt irányelv nem alkalmazható a más tagállamban hozott jogerős ítélet elismerésére irányuló eljárásban.[163] Ugyanakkor az EuB rámutatott, hogy a 2009/315 és 2009/316 kerethatározatok[164] célja pontosan az, hogy meghatározza az elítélés tagállama által az elítélt személy tagállamának - a bűnügyi nyilvántartásba bejegyzés érdekében - átadott információk cseréjének módszereit, illetve meghatározza az ilyen információk átadásának egységes formátumát. Erre tekintettel a kérdés megválaszolásához az EuB e két utóbbi kerethatározatot is figyelembe vette, és a feltett kérdéseket is ennek megfelelően átfogalmazta:
"Következésképpen a feltett kérdés úgy értendő, hogy az lényegében arra keresi a választ, hogy a 2010/64 irányelvet, a 2009/315 kerethatározatot és a 2009/316 határozatot úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely valamely más tagállam bírósága által hozott, valamely személyt bűncselekmény elkövetése miatt elítélő jogerős határozatnak a nemzeti bíróság általi elismerésére vonatkozó olyan különleges eljárást vezet be, mint az alapeljárásban szóban forgó különleges eljárás, amely szabályozás többek között azt írja elő, hogy e határozat fordításának költségei ezen eljárás keretében e személyt terhelik."[165]
A főszabály
Előzetes döntéshozatali kérelmet akkor terjeszthet elő a tagállami bíróság, ha a feltett kérdés megválaszolása szükséges az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez. Érdemes megjegyezni, hogy mint a fentiekben már utaltam rá, az EuB a kérdések relevanciáját vélelmezi, így csak akkor utasítja el a kérelmet, ha nyilvánvaló annak elfogadhatatlansága.[166] Az ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis az előzetes döntéshozatali kérelmek relevanciájának eldöntése elsősorban a tagállami bíróságok feladata. Ennek alapján az EuB csak akkor utasítja el a kérelem megválaszolását, ha nyilvánvaló a hatáskörének hiánya vagy a kérelem elfogadhatatlansága:
"A Bíróság és a nemzeti bíróságok között az [EUMSz. 267.] cikk által bevezetett együttműködés keretében kizárólag a nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van-e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak-e. Következésképpen, ha a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérdések uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkoznak, a Bíróságnak főszabály szerint határozatot kell hoznia."[167]
"A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog nemzeti bíróság által kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon"[168]
- 13/14 -
A kérdés megválaszolásának szükségességéhez köthető a hipotetikus kérdések problémája. Hipotetikus kérelmekről akkor beszél az EuB és a jogirodalom, amikor az uniós jog értelmezése nincs kapcsolatban a tagállami bíróság előtt folyamatban lévő jogvita valós tárgyával. Ide tartozik például, amikor a nemzeti bíróság előtti jogvita fiktív és mesterséges jellegű;[169] amikor a kérdés valójában nem konkrét jogvita eldöntéséhez szükséges, hanem általános kérdéssel kapcsolatos tanácsadó vélemény megfogalmazását kéri a nemzeti bíróság;[170] vagy amikor az kérdés nem szükséges a döntés meghozatalához;[171] vagy a kérdés hipotetikus.[172]
A magyar ügyek
A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014-ben előterjesztett kérelme alapján indult Balogh-ügyben az EuB nem válaszolta meg a bíróság által feltett egyik kérdést amiatt, mert úgy találta, hogy az nem függ össze az alapeljárás tárgyával, és így annak megválaszolása nem szükséges a jogvita eldöntéséhez. A kérelem alapjául szolgáló ügyben a NAV bírságot szabott ki Balogh Jácint Gáborral szemben, mivel a bejelentési kötelezettsége megsértésével végezte kereskedelmi tevékenységét. Balogh Jácint Gábor arra hivatkozott, hogy bejelentési kötelezettség nem terhelte, mert az áfatörvény alapján alanyi adómentesség választásának a joga illette meg.[173] A közigazgatási bíróság a héa-irányelv értelmezését kérte az EuB-tól. Több kérdése annak értelmezésére irányult, hogy az uniós joggal összeegyeztethető-e a bejelentési kötelezettség előírása, abban az esetben, ha az adóalanyt alanyi adómentesség illeti meg. Harmadik kérdésével azt szerette volna megtudni, hogy az adóhatóság a hatósági ellenőrzés során kizárhatja-e az adóalany adómentesség választási lehetőségét.[174] Az EuB megállapította, hogy a kérelemből nem derül ki, hogy e kérdés megválaszolása mennyiben szükséges a jogvita eldöntéséhez.[175] Rámutatott, hogy az alapeljárás egy, a bejelentkezés elmaradása miatt kiszabott bírság törlésére vonatkozik. Mindezek alapján az EuB szerint az adóalany alanyi áfamentesség választásának lehetőségével kapcsolatos kérdés nem függ össze a jogvita tárgyával, és azt nem lehet az előzetes döntéshozatali eljárás keretében megválaszolni.[176]
"nem következik a Bírósághoz benyújtott iratokból, hogy a harmadik kérdésre adandó válasz szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye a kérdést előterjesztő bíróság számára az alapügy megoldását [...]. Ebből következően a harmadik kérdés nem függ össze az alapügynek az előzetes döntéshozatalra utaló határozat alapjául szolgáló indokolásból következő tényállásával vagy tárgyával. [...] Következésképpen a harmadik kérdést nem kell megválaszolni.[177]
Nyilvánvalóan elfogadhatatlannak minősítette az EuB a Dél-Zempléni Nektár Leader Nonprofit Kft. ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által 2013-ben előterjesztett egyik kérdést. Az alapeljárásban a Dél-Zempléni Nektár Kft. a vidékfejlesztési miniszter határozatát vitatta, amellyel visszavonta a társaság helyi akciócsoportként való elismerését. Az előzetes döntéshozatali kérelmében a bíróság több, az ügyben alkalmazandó uniós rendelet[178] értelmezésére irányuló kérdést is előterjesztett. A kérdések többsége a helyi akciócsoportok működésének és elismerésének feltételeivel volt kapcsolatos. Egy további kérdés azonban arra vonatkozott, hogy a rendeletek értelmében milyen következményekkel járhatnak a helyi akciócsoport által vállalt kötelezettségek és szerzett jogok sorsára nézve, amennyiben az utóbbi megszűnik. E kérdés tekintetében az EuB rámutatott:
"[A]z [...] előzetes döntéshozatalra utaló határozat egyetlen eleméből sem tűnik ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által eldöntendő jogvita egyébiránt az ilyen helyi akciócsoport által vállalt kötelezettségek és szerzett jogok sorsára vonatkozna, és ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem bizonyította, hogy a Bíróság elé terjesztett hatodik kérdés összefügghet az előtte folyamatban lévő jogvita tényállásával, illetve tárgyával. [...] E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a hivatkozott kérdés az uniós jognak nem olyan értelmezésére vonatkozik, amely választ nyújtana valamely, a kérdést előterjesztő bíróság által hozandó határozattal kapcsolatos objektív szükségletre."[179]
Emellett nem válaszolt érdemben az EuB az Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ügyben előterjesztett azon kérdésre, amely arra irányult, hogy a Bizottságnak felvilágosítással kellene-e szolgálnia a 2005/94 irányelv[180] átültetésére vonatkozóan Magyarország ellen indított, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel kapcsolatban. Az EuB szerint ugyanis a 2005/94 irányelv nem alkalmazható az ügyre, és így a feltett kérdés irreleváns a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó döntés tekintetében.[181]
"A jelen esetben, tekintettel arra, hogy a 2005/94 irányelv a jelen ügyre nem alkalmazható, az uniós jognak az azon kérdés megválaszolásához kért értelmezése, hogy a Bizottságnak felvilágosítással kellene-e szolgálnia az ezen irányelv átültetésére vonatkozóan Magyarország ellen indított, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel kapcsolatban, irreleváns a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó döntés tekintetében."
Előzetes döntéshozatali kérelmet csak akkor lehet előterjeszteni, ha a kérdés megválaszolása az előterjesztő nemzeti bíróság előtti folyamatban lévő eljárás eldöntéséhez szükséges. Amennyiben a kérdést feltevő bíróság előtt nincs folyamatban jogvita, úgy az EuB nem fog válaszolni a feltett kérdésre:
"[A]z EUMSz. 267. cikk szövegéből is, és rendszeréből is kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntést tekintetbe vevő határozatot kell hoznia."[182]
Eljárásjogilag eltérő megítélés alá esnek azok a helyzeteket, amikor a tagállami bíróság előtt már a kérelem előterjesztése idején sem volt folyamatban, vagy időközben szűnt meg az alapeljárás.
- 14/15 -
A kérelem előterjesztésekor nincs folyamatban eljárás
Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság előtt az EuB megkeresése időpontjában nincs folyamatban az eljárás, úgy az EuB megállapítja, hogy a kérelem elfogadhatatlan, és elutasítja az előzetes döntéshozatali kérelmet.[183]
Az eljárás időközben szűnik meg folyamatban lenni a nemzeti bíróság előtt
Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság előtti ügy időközben bármely okból megszűnik és már nincs folyamatban, úgy az előterjesztett kérdések hipotetikussá váltak. Ilyen esetben az EuB megállapítja, hogy okafogyottság miatt nincs szükség az előterjesztett kérdés érdemi elbírálásának. E döntés alapjául az eljárási szabályzat 100. cikkének (2) bekezdése szolgál, amely úgy rendelkezik:
"A Bíróság azonban az eljárás során bármikor megállapíthatja, hogy a hatáskörével kapcsolatos feltételek nem teljesülnek."
Az EuB akkor is megállapítja az okafogyottságot az eljárási szabályzat fenti rendelkezésének alkalmazásával, amennyiben az uniós jog értelmezése a kérdést előterjesztő bíróság előtti más, folyamatban lévő jogvita elbírálásához szükséges lenne.[184]
Ez történik, amennyiben a nemzeti normát időközben megsemmisítették;[185] amennyiben a kérdést feltevő bíróság előtt már nincs folyamatban az ügy;[186] az eljárást időközben lezárták;[187] a felperes elállt a keresetétől;[188] vagy az eljárásban vitatott döntést megsemmisítették.[189]
Abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság az eljárás során, és az ítélet kihirdetése időpontjának közzététele előtt visszavonja az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét, úgy az EuB elnöke törli az ügyet a nyilvántartásból. Az eljárás alapjául az eljárási szabályzat 100. cikk (1) bekezdése szolgál, amely kimondja:
"Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálását a Bíróság mindaddig folytatja, ameddig az a bíróság, amely e kérelemmel a Bírósághoz fordult, vissza nem vonja azt. A kérelem visszavonását addig lehet figyelembe venni, amíg az ítélethirdetés napját nem közlik az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltekkel"
A nemzeti bíróság esetenként azért vonja vissza a kérelmét, mert egy időközben elbírált másik ügyben adott válaszra tekintettel azt nem tartja szükségesnek fenntartani.[190]
Több magyar előzetes döntéshozatali kérelmet ezen okból nem válaszolt meg érdemben végül az EuB.[191]
A teljesség érdekében érdemes megjegyezni, hogy egyes esetekben az EuB az uniós jog alkalmazási körével kapcsolatos kérdést érdemben vizsgálja, és nem a hatáskör vagy elfogadhatóság szempontjából.[192]
Ez elsősorban a szabad mozgáshoz való jog (és elsősorban a 2004/38 irányelv)[193] értelmezését érintő ügyekben jellemző,[194] de esetenként akkor is előfordul, ha a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatali kérelmében valamely uniós rendelkezés alkalmazási körével kapcsolatos kérdést tesz fel.[195] Amikor ilyen esetben az EuB megállapítja az uniós norma alkalmazhatóságának hiányát, akkor általában azt is kimondja, hogy az azzal (látszólag) ellentétes nemzeti szabályozás (az uniós jog hatálya alá tartozás hiányában) nem sérti az EU jogát.
Érdemes megfigyelni, hogy ebből adódóan eltérő jogi következményekhez vezet egyrészt, amikor az uniós jog hatálya alá tartozás "nyilvánvaló" hiánya miatt az EuB nem is válaszol a feltett kérdésre, másrészt pedig, amikor a "kevésbé nyilvánvaló" alkalmazhatóság hiányában a nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségét mondja ki a luxemburgi bíróság. Implicite persze az hatáskör nyilvánvaló hiánya miatti elutasításban is benne van az a következtetés, hogy a nemzeti szabályozás irreleváns az uniós jog szempontjából, vagyis azt nem is sértheti.
A magyar ügyek
A 2011-ben a Fővárosi Bíróság által kezdeményezett Bericap-ügyben az észrevételeket előterjesztő egyes felek vitatták a kérelem elfogadhatóságát arra hivatkozva, hogy az értelmezni kért 2004/48 irányelv[196] nem bírt jogi jelentőséggel a használati minta érvényességének megállapítására irányuló ügyben. Az EuB ezzel szemben kifejtette:
"[A] kérdésnek, hogy valamely használati mintaoltalom megsemmisítésére irányuló eljárás olyan eljárást képez-e, amely a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának biztosítását szolgálja, nincs köze az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdések elfogadhatóságához, hanem az e kérdések érdemi részéhez tartozik."[197]
Az előzetes döntéshozatali eljárás a tagállami bíróságok és az EuB közötti együttműködésen és feladatmegosztáson alapszik. A tagállami bíróságok az uniós jog közvetlen hatályára tekintettel az előttük folyamatban lévő eljárásban kötelesek az uniós jogot közvetlenül alkalmazni. E jogalkalmazást segítendő, az előzetes döntéshozatali eljárás lehetőséget nyújt a tagállami bíróság számára, hogy az EuB-hoz forduljon, amennyiben az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez szüksége van az uniós jog értelmezésére.
Főszabály szerint, a nemzeti bíróság feladata annak megítélése, hogy milyen ügyben, milyen kérdés megválaszolására van szüksége. Ezt a döntést az EuB rendszerint tiszteletben tartja, és az uniós jog értelmezését érintő kérdés esetén vélelmezi a feltett kérdések relevanciáját, szükségességét, és elfogadhatóságát.
Ugyanakkor, mint minden bíróság, az EuB is hivatalból vizsgálja a saját hatáskörének fennállását; ebből a szempontból a legfontosabb, hogy csak az uniós joggal összefüggő eljárásokban, és csak az uniós jogot értel-
- 15/16 -
mezheti. Az előzetes vizsgálat során az EuB azt is értékeli, hogy a feltett kérdés valóban összefügg-e az alapul szolgáló jogvita tárgyával, mivel az előzetes döntéshozatali eljárás célja nem hipotetikus vagy általános kérdések megválaszolása, hanem konkrét jogvita eldöntéséhez szükséges iránymutatás nyújtása. Emellett, értelemszerűen, az EuB csak a tartalmilag megfelelő kérelmeket tudja érdemben elbírálni. Következésképpen az EuB elutasítja a kérelmet, amennyiben nincs hatásköre a kérdés megválaszolására, mert például az ügy nem tartozik az uniós joghatály alá; valamint amennyiben a kérdés hipotetikus jellege vagy a kérelem hiányossága miatt a kérelem elfogadhatatlan.
Az elutasított magyar kérelmek tapasztalatai alapján a magyar bíróságoknak elsősorban azt kell szem előtt tartania, hogy az EuB csak az uniós jog hatálya alá tartozó ügyekben rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatali kérelmek elbírálására; illetve, csak az uniós jog értelmezésére irányuló kérdéseket válaszolhat meg. Amennyiben az alapeljárás nincs kapcsolatban az uniós joggal, úgy nem válaszolja meg az előzetes döntéshozatali kérdést az EuB. Az uniós joggal való kapcsolatot megalapozhatják az alapeljárás ténybeli elemei, azaz az alapeljárás (közvetlen) uniós jog hatálya alá tartozása. Másodsorban, uniós jog hatálya alá nem tartozó belső jogi helyzetekben is megállapítható az uniós joggal való kapcsolat, ha az alapeljárásra alkalmazandó nemzeti norma és az (ügyben közvetlenül nem alkalmazható) uniós norma tartalma megegyezik, azaz a szabályok a koncepcionális szabályozás szintjén összefüggnek. Ez megvalósulhat egyrészt, ha a nemzeti norma átvette a belső jogi helyzetekre is az uniós jogi szabályozást (versenyjogi szabályok), másrész, ha a fordított irányú hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében az uniós norma alkalmazását a belső jogi helyzetekre is kiterjesztette, illetve harmadrészt, ha az alapszabadságok gyakorlásával összefüggő nemzeti szabály határon átnyúló tényállási elem esetén is ugyanúgy alkalmazandó lenne. Mindhárom kivétel lényege az, hogy a nemzeti norma az uniós jogból eredeztethető.
Minden esetben nagyon fontos, hogy a nemzeti bíróság kellő információkat adjon a kérelmében az alapeljárás uniós joggal való - ténybeli vagy jogi normák szintjén meglévő - kapcsolatáról.
Külön hangsúlyozni kell, hogy az uniós alapelvek, alapszabadságok, általános elvek és a Charta csak az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben jelentenek kötelezettséget a tagállamokra nézve, azaz tisztán belső jogi helyzetekben nem kötik a tagállamokat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a tényállás belső jogi helyzetre vonatkozik és semmiféle kapcsolatot nem mutat az uniós jog hatálya alá tartozó helyzettel, úgy főszabály szerint az EuB-nak nincs hatásköre ezeket az alapelveket érintő kérdések megválaszolására.
A kérelmek érdemi elbírálásához kapcsolódó további feltételek teljesítése, e fenti kritériumhoz képest inkább technikai jellegű. Ezek körében érdemes odafigyelni arra, hogy a precíz előzetes döntéshozatali kérdés nem a nemzeti jog uniós joggal való összeegyeztethetőségére, hanem az uniós jog értelmezésére kérdez rá. Fontos, hogy a kérdést előterjesztő szerv az uniós jog szerinti bíróságnak minősüljön és az alapeljárás tényállása a csatlakozás utáni legyen. A nemzeti bíróságoknak figyelnie kell arra is, hogy akkor terjesszen elő kérelmet, ha a válasz ténylegesen szükséges az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez. Valamennyi fenti feltételekhez kapcsolódó információnak világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az előzetes döntéshozatali kérelemből, amely ideális esetben tömör és nyelvezete világos. E kritériumoknak való megfelelés, a tapasztalat alapján, csak ritkán okoz gondot a magyar bíróságoknak. ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmánysorozat első két részét lásd az Európai Jog korábbi számaiban: Varga Zsófia: "Milyen forrásokból ismerhetjük meg a luxemburgi bíróság ítélkezési gyakorlatát?" Európai Jog 2016/5: 26-34. o.; illetve Varga Zsófia: "Milyen esetekben kell a magyar bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk az uniós jogot?" Európai Jog 2016/6: 1-18.
[2] Az előzetes döntéshozatali eljárás hazai alkalmazásával kapcsolatos legújabb jogirodalmi munkák közül lásd például: Blutman László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban (Budapest: HVG-ORAC Kiadó, 2014): 431-457; Muzsalyi Róbert: "Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének magyar joggyakorlata EU tagságunk első tíz évében" Európai Jog 2014/3: 1-9; Osztovits András (szerk.): A magyar bírósági gyakorlat az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tükrében, 2004-2014 (Budapest: HVG-ORAC Kiadó, 2014); Somssich Réka: "Előzetes döntéshozatali eljárások a számok tükrében: a 2004-ben csatlakozott országok bíróságai által kezdeményezett eljárások 10 évvel a csatlakozás után" Európai Jog 2015/2: 1-13; Várnay Ernő: "Az előzetes döntéshozatali eljárás - Nemzetközi kitekintés" In: Osztovits, András (szerk). A magyar bírósági gyakorlat az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tükrében, 2004-2014 (Budapest: HVG-ORAC Kiadó, 2014): 51-69; illetve Az Európai Unió jogának alkalmazása: az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai elnevezésű joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye (Kúria, 2013).
A legújabb külföldi szakirodalomból az előzetes döntéshozatali eljárást átfogóan elemezni Broberg, Morten, and Fenger, Niels: Preliminary References to the European Court of Justice. Oxford University Press, 2014.
[3] Herrenknecht-végzés, C-366/14, EU:C:2014:2353; Hunland-Trade-végzés, C-356/14, EU:C:2014:2340; Szabó-végzés, C-204/14, EU:C:2014:2220; Kárász-végzés, C-199/14, EU:C:2014:2243; Balázs és Papp végzés, C-45/14, EU:C:2014:2021; Weigl-végzés, C-332/13, EU:C:2014:31; Dutka és Sajtos végzés, C-614/12, EU:C:2014:30; Nagy és társai végzés, C-488/12, EU:C:2013:703; Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, EU:C:2012:426; Lakép és társai végzés, C-261/05, EU:C:2006:98; Vajnai-végzés, C-328/04, EU:C:2005:596; Ynos-ítélet, C-302/04, EU:C:2006:9.
Az elfogadhatósági problémákat felvető kérelmek száma valójában ennél magasabb. Ennek oka egyrészt, hogy egyes fenti végzéseit egyesített ügyekben hozta meg az EuB (Dutka és Sajtos végzés, Nagy és társai végzés). A másik ok, hogy vannak olyan magyar kérelmek is, amelyekben nem a kérelem egészét, hanem csak egyes kérdéseket utasított el az EuB. Csak egyes kérdéseket talált elfogadhatatlannak az EuB az Érsekcsanádi és a Dél-Zempléni Nektár ügyekben (Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ítélet, C-56/13, EU:C:2014:352; Dél-Zempléni Nektár Leader Nonprofit végzés, C-24/13, EU:C:2014:40).
[4] Az EuB honlapján található keresőprogram szerint az összes kérelem kevesebb, mint 5%-át utasította el az EuB, ez az arány az utóbbi öt évre vetítve 6-7%. A Magyarországgal nagyságrendileg azonos számú kérelmet előterjesztő Lengyelország esetén az elutasított kérelmek aránya 7-8%, Bulgária esetén 10%, Románia esetén pedig 15%.
[5] Kárász-végzés, C-199/14; Balázs és Papp végzés, C-45/14; Weigl-végzés, C-332/13; Dutka és Sajtos végzés, C-614/12; Nagy és társai végzés, C-488/12.
[6] Szabó-végzés, C-204/14; Vajnai-végzés, C-328/04; Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12.
[7] Lakép és társai végzés, C-261/05; Ynos-ítélet, C-302/04.
[8] Hunland-Trade-végzés, C-356/14; Herrenknecht-végzés, C-366/14.
[9] Érsekcsanádi Mezőgazdasági ítélet, C-56/13; Dél-Zempléni Nektár Leader Nonprofit végzés, C-24/13.
- 16/17 -
[10] A tanulmány nem foglalkozik az előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódó egyéb kérdésekkel, így például az előterjesztési kötelezettséggel, a kérelem elleni fellebbezés lehetőségével, sem pedig az acte clair és acte éclairé doktrinákkal.
Az előzetes döntéshozatali kérelmek hatáskör hiánya, illetve a kérelem elfogadhatatlansága miatti elutasításáról lásd Grimbergen, Ramona: "How Boundaries Have Shifted" Review of European Administrative Law 8, 2015/2: 39-70.
[11] Ezt a választást indokolja az is, hogy a magyar eljárásjogban általában a keresetlevél (vagy jogorvoslati kérelem) - idézés kibocsátása nélküli, érdemi vizsgálat nélküli, vagy hivatalbóli - "elutasítása" jelenti azok valamely, eljárásjogi hiányosság miatti, az érdemi vizsgálatot megelőző elutasítását. Ebben a tanulmányban tehát a kérelem vagy kérdés elutasítása nem az érdemi vizsgálatot követő, hanem az eljárásjogi akadályból történő elutasításra utal. Értelemszerűen, az előzetes döntéshoztali eljárásban a kérelem érdemi elutasításáról nem is lenne értelme beszélni, ellentétben a magyar jogban a kereset vagy a fellebbezés elutasításáról.
[12] VALE-ítélet, C-378/10, EU:C:2012:440, 18. pont; Szabó-végzés, C-204/14, 26. pont; Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, EU:C:2013:160, 26. pont; Bericap Záródástechnikai-ítélet, C180/11, EU:C:2012:717, 58. pont.
[13] El kell ugyanakkor ismerni, hogy eljárásjogi szempontból nem felcserélhetők a hatáskör nyilvánvaló hiánya és a hatáskör hiánya kifejezések, mivel csak ez előbbi vezet a végzéssel való döntéshez az eljárási szabályzat 53. cikk (2) bekezdése értelmében. A két esetcsoport megkülönböztetésének gyakorlati jelentőségére a III. rész 2. pontja mutat rá.
[14] A Lisszaboni szerződés 2009. december 1-jei hatályba lépése óta az EU jogának helyes megjelölése az "uniós jog", amely a korábbi "közösségi jog" terminust váltotta fel. Ez a változás abból ered, hogy 2009-ben, az Európai Közösséget létrehozó szerződést felváltó Európai Unióról és Európai Unió működéséről szóló szerződések hatályba lépésével a korábbi Európai Közösség helyett létrejött az Európai Unió.
[15] Prechal szerint helyesebb adott helyzetről, illetve szituációról beszélni, mint nemzeti szabályozásról. Lásd Prechal, Sacha: "Competence Creep and General Principles of Law" Review of European Administrative Law, 2010/1: 5-22.
[16] Ami a "hatály" és "alkalmazási kör" kifejezéseket illeti, ezeket a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat is egyenértékű kifejezéseknek tekinti. Lásd Cruz Villalón főtanácsnok Åkerberg Fransson-ügyre vonatkozó indítványa, C-617/10, EU:C:2012:340, 26. pont. Igaz ugyan, hogy a "végrehajtási kört" már elhatárolja az előbbiektől a Charta alkalmazási körét elemző szakirodalom, azonban ennek a megkülönböztetésnek a jelen tanulmány szempontjából nincs jelentősége.
[17] Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (HL C 202., 2016.6.07., 1. o.).
[18] A Bíróság 2013. június 18-án (HL L 173., 2013.6.26., 65. o.) módosított, 2012. szeptember 25-i eljárási szabályzata (HL L 265., 2012.9.29.).
[19] Dél-Zempléni Nektár Leader Nonprofit végzés, C-24/13, 39. pont, Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, 19. pont: "A Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSz. 267. cikk által bevezetett együttműködés keretében kizárólag a nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van-e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak-e. Következésképpen, ha a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérdések uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkoznak, a Bíróságnak főszabály szerint határozatot kell hoznia."
[20] Dél-Zempléni Nektár Leader Nonprofit végzés, C-24/13, 40. pont: "Azonban saját hatáskörének vizsgálata céljából a Bíróság jogosult megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek között a nemzeti bíróság hozzá fordult. Ugyanis az az együttműködési szellem, amelynek az előzetes döntéshozatalra utalás működését jellemeznie kell, megköveteli azt, hogy a nemzeti bíróság tekintettel legyen a Bíróságra bízott feladatra, amely nem más, mint a tagállamok igazságszolgáltatásához való hozzájárulás, és nem pedig az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása."
[21] Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, 19. pont.
[22] VALE-ítélet, C-378/10, 18. pont; Szabó-végzés, C-204/14, 26. pont, Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, 26. pont; Bericap Záródástechnikai-ítélet, C-180/11, 58. pont; Dél-Zempléni Nektár Leader Nonprofit végzés, C-24/13, 41. pont; Preussen Elektra ítélet, C-379/98, EU:C:2001:160, 39. pont.
[23] Erre példáként említhető, hogy egyes korábbi határozataiban a hatáskör kérdésének felvetése nélkül érdemben értelmezte az uniós jogot a luxemburgi bíróság a belső jogi helyzetekre nézve (Carpenter-ítélet, C-60/00, EU:C:2002:434, 28-31. pont; Pistre és társai ítélet, C-321/94, EU:C:1997:229, 46. pont). Később felvetette ugyan a hatáskör kérdését, azonban a hasznos válaszadás céljára hivatkozva mégis választ adott azokra tekintettel arra is, hogy nem lehet teljes mértékben kizárni az uniós joggal fennálló kapcsolatot (Guimont-ítélet, C-448/98, EU:C:2000:663; Libert és társai végzés, C-197/11 és C-203/11, EU:C:2011:363; Dzodzi-ítélet, C-297/88 és C-197/89, EU:C:1990:360). Ezzel szemben a legújabb tendencia, hogy az uniós joggal való esetleges közvetett kapcsolatot, annak az előzetes döntéshozatali kérelemben való külön, részletes kifejtése hiányában nem veszi figyelembe a luxemburgi bíróság (C-végzés, C-122/13, EU:C:2014:59, 14-17. pont; Omalet-ítélet, C245/09, EU:C:2010:808, 16-19. pont). Erről bővebben lásd a II. rész, 2. pont d) alpontját, valamint Grimbergen 2015 írását és Ritter, Cyril: "Purely internal situations, reverse discrimination, Guimot, Dzodzi and Article 234" European Law Review 2006/5: 690-710.
[24] Lásd például egyrészt a koncepcionális egyezést, de a kritériumok különbözőségét a belső jogi helyzetben az kérdések megválaszolását lehetővé tevő Dzodzi és Guimont kivételek között. [Ezeket a II. rész 2. pont a) és b) alpontjai elemzik.] Másrészt, ahogy Ritter is rámutat, az EuB is következtetlen e kritériumok alkalmazásában (Land Nordrhein-Westfalen kontra Uecker és Jacquet / Land Nordrhein-Westfalen-ítélet, C-64/96, EU:C:1997:285). Harmadrészt, érdekes megfigyelni a hatáskör "nyilvánvaló" hiánya, illetve "nem nyilvánvaló" hiánya megállapításának eltérő jogi következményeit. Erről lásd a III. rész 2. pontját.
[25] A Szabó-ügyben feltett kérdéseket különböző okokból utasította el az EuB: az alapszabadságok értelmezésére vonatkozó kérdést a tisztán belső jogi helyzetből adódó hatáskör hiánya, míg a magyar bíróság uniós jog alkalmazására vonatkozó kötelezettségeire irányuló kérdéseket azok hipotetikus jellege, azaz a kérdések elfogadhatatlansága miatt nem válaszolta meg. Lásd Szabó-végzés, C-204/14, 25 és 28. pont.
[26] A Grimbergen tanulmányában alkalmazott felosztás szerint a hatáskör hiánya három esetben merül fel: egyrészt amikor a kérdést feltevő szerv nem jogosult kérelem előterjeszésére, mivel nem minősül bíróságnak az EUMSz. 267. cikke alapján; másrészt amikor a kérelem tárgya, azaz az értelmezni kért szabály - illetve az alapeljárás - nincs kapcsolatban az uniós joggal; harmadrészt pedig amikor az uniós norma időbeli hatályhoz kötődő okból nem alkalmazandó. Ehhez képest a további feltételek a kérelem elfogadhatósága körében vizsgálandók. Ennek alapján a kérelem elfogadhatatlanságához vezet: egyrészt, amikor a feltett kérdésekre adott válasz nem szükséges a jogvita eldöntéséhez; másrészt, amikor a kérelem nem teljesíti az előírt tartalmi követelményeket.
[27] Különösen az uniós jog érintettsége és a kérdés megválaszolásának szükségessége kritériumok tekintetében nem következetes az ítélkezési gyakorlat. Annak ellenére, hogy az előbbit hagyományosan a hatáskör, az utóbbit az elfogadhatóság körében vizsgálja, több olyan ítélet is rendelkezésre áll, ahol ettől mégis eltért az EuB. Gyakori például, hogy a hatáskörhöz szükséges uniós joggal való kapcsolat hiányában az EuB a kérelem hiányosságát, és így annak elfogadhatatlanságát veti fel arra hivatkozva, hogy a tagállami bíróság nem jelölte meg a ratione materiae hatáskörhöz szükséges információkat. Lásd Szabó-végzés, C-204/14, 22-23. pont és Kárász-végzés, C-199/14, 15. pont.
[28] Különbségként megemlíthető, hogy a hatáskör hiányához vezető hiányosságok főszabály szerint nem, míg az elfogadhatatlansághoz vezető hibák főszabály szerint orvosolhatók.
[29] A polgári eljárásjog területéről, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról lásd a Pp. 130. § (1) bekezdését, a per megszünetetéséről a Pp. 157. §-át és Pp. 157/A. § (1) bekezdését, a fellebbezés hivatalbóli elutasításáról a Pp. 237. §-át, a perújítás megengedhetőségének vizsgálatáról a Pp. 266. §-át, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításáról pedig a Pp. 273. § (1) és (2) bekezdéseit.
Az AB előtt sor kerül az alkotmányjogi panasz befogadásának vizsgálatára, azonban ez a rendszer nem teljesen azonos - bár valamennyire hasonlítható - az EuB előtti elfogadhatósági kritériumokkal, különösen a szükségesség vizsgálatával. Lásd e tekintetben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. tövény 56. §-át.
Érdemes megjegyezni, hogy egyes magyar tanulmányok az elfogadhatóság helyett a megengedhetőség kifejezést használják. Lásd Blutman 2014 450-451; Az Európai Unió jogának alkalmazása: az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai elnevezésű joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye.
[30] E tekintetben érdemes megjegyezni, hogy a kérelem érdemi vizsgálatának szakaszában is dönthet úgy az EuB, hogy végzéssel válaszol a feltett kérdésekre. Ilyen esetekben a végzéssel való döntést az indokolja, hogy a feltett kérdésre adott válasz nem hagy észszerű kétséget maga után, vagy pedig az egyértelműen levezethető a korábbi ítélkezési gyakorlatból. Lásd e tekintetben a luxemburgi bíróság eljárási szabályzatának 99. cikkét.
[31] Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, 13. pont: "az EUMSz. 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra utalás keretében a Bíróság az uniós jogot kizárólag a számára biztosított hatáskörökön belül értelmezheti.", illetve "a Bíróság a Szerződések és az uniós intézmények jogi aktusai értelmezése vonatkozásában rendelkezik hatáskörrel előzetes döntés meghozatalára."
[32] Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, 14. pont; Betriu Montull-ítélet, C-5/12, EU:C:2013:571, 69. pont.
[33] Grimbergen 2015 44-45.
[34] Liivimaa Lihaveis-ítélet, C-562/12, EU:C:2014:2229, 53-56. pont.
[35] Air Baltic Corporation-ítélet, C-429/14, EU:C:2016:88, 22-23. pont; Wucher Helicopter és Euro-Aviation Versicherung ítélet, C-6/14, EU:C:2015:122, 20. pont.
[36] Aiudapds-végzés, C-520/15, EU:C:2016:124, 22. pont; Petrus-végzés, C-451/14, EU:C:2015:71, 15. pont; Corpul Naţional al Poliţiştilor-végzés, C-134/12, EU:C:2012:288, 14. pont.
- 17/18 -
[37] Qurbani-ítélet, C-481/13, EU:C:2014:2101, 17-30. pont.
[38] Nisttahuz Poclava-ítélet, C-117/14, EU:C:2015:60, 43. pont.
[39] Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ítélet, C-56/13, 53. pont: "az EUMSz. 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárás - az állandó ítélkezési gyakorlat alapján - a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti egyértelmű feladatmegosztáson alapul, amelynek értelmében ez utóbbi kizárólag az e cikkben említett uniós jogszabályok értelmezéséről és érvényességéről határozhat. E kereteken belül a Bíróságnak nem feladata a nemzeti jog rendelkezéseinek értelmezéséről határozni, sem azt megítélni, hogy helyesen értelmezi-e e rendelkezéseket a nemzeti bíróság".
[40] Consorci Sanitari del Maresme-ítélet, C-203/14, EU:C:2015:664, 42-44. pont; Società cooperativa Madonna dei miracoli-végzés, C-82/13, EU:C:2013:655, 11, 15 és 17. pont; Caves Krier Frères-ítélet, C-379/11, EU:C:2012:798, 36-37. pont; Pondiche-végzés, C-608/14, EU:C:2015:313, 26. pont.
[41] Genentech-ítélet, C567/14, EU:C:2016:526, 22. pont; Crono Service és társai ítélet, C-419/12 és C-420/12, EU:C:2014:81, 27. pont; Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ítélet, C-56/13.
[42] Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ítélet, C-56/13, 45-51, 57. pont. Az Érsekcsanádi ügyben elfogadhatatlanságot állapított meg az EuB, Grimbergen szerint azonban hatáskörének hiányát kellett volna kimondania a nemzeti jogot érintő kérdés megválaszolására.
[43] A magas patogenitású madárinfluenza vadon élő madaraknál való előfordulásának feltételezett magyarországi eseteivel összefüggő egyes átmeneti védekezési intézkedésekről szóló 2006/105/EK bizottsági határozat, valamint a Közösségben a vadon élő madarakban előforduló nagy patogenitású madárinfluenzával kapcsolatos egyes védekezési intézkedésekről és a 2006/86/EK, a 2006/90/EK, a 2006/91/EK, a 2006/94/EK, a 2006/104/EK és a 2006/105/EK határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló 2006/115/EK bizottsági határozat.
[44] Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ítélet, C-56/13, 48-49, és 56. pont.
[45] Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ítélet, C-56/13, 55. pont.
[46] Fratelli De Pra és SAIV ítélet, C-416/14, EU:C:2015:617, 27. pont; Iglesias Gutiérrez és Rion Bea ítélet, C-352/14 és C-353/14, EU:C:2015:691, 20-23. pont; Crono Service és társai ítélet, C-419/12 és C-420/12, EU:C:2014:81, 28-29. pont; Airport Shuttle Express-ítélet, C-162/12 és C-163/12, EU:C:2014:74, 29-31. pont; Genentech-ítélet, C-567/14, EU:C:2016:526, OTP Bank-ítélet, C-672/13, EU:C:2015:185, 25-33. pont; Baczó és Vizsnyiczai ítélet, C-567/13, EU:C:2015:88, 31-33. pont.
[47] Toma és Biroul Executorului Judecătoresc Horațiu-Vasile Cruduleci ítélet, C205/15, EU:C:2016:499, 30. pont; Viamar-ítélet, C-402/14, EU:C:2015:830, 29. pont; OTP Bank-ítélet, C-672/13, EU:C:2015:185, 32. pont.
[48] Fratelli De Pra és SAIV ítélet, C-416/14, EU:C:2015:617, 27. pont; Iglesias Gutiérrez és Rion Bea ítélet, C-352/14 és C-353/14, EU:C:2015:691, 22. pont; Debiasi-végzés, C-560/11, EU:C:2012:802, 20. pont.
[49] A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet.
[50] OTP Bank-ítélet, C-672/13, EU:C:2015:185, 29. pont.
[51] OTP Bank-ítélet, C-672/13, EU:C:2015:185, 33. pont.
[52] Pp. 22. § (1) bekezdése és Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontja.
[53] Baczó és Vizsnyiczai ítélet, C-567/13, EU:C:2015:88, 32. pont.
[54] Baczó és Vizsnyiczai ítélet, C-567/13, EU:C:2015:88, 34. pont.
[55] Pannon Gép Centrum-ítélet, C368/09, EU:C:2010:441, 27. pont.
[56] Pannon Gép Centrum-ítélet, C368/09, EU:C:2010:441, 28-29. pont.
[57] Mint később látni fogjuk, az EuB főszabály szerint nem látja akadályát annak, hogy a kérelemben feltett kérdést az abban megjelölt uniós normáktól eltérő más előírások szempontjából is vizsgálja. Lásd a II. rész 6. pontját.
[58] Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, 14. pont; Kremzow-ítélet, C-299/95, EU:C:1997:254, 15. pont; Polier-végzés, C-361/07, EU:C:2008:16, 10-11. pont.
[59] A szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK parlamenti és a tanácsi irányelv (HL L 255., 2005.9.30., 22. o.).
[60] A bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/80/EK tanácsi irányelv (HL L 261., 2004.8.6., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 65. o.).
[61] A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 1993.4.21., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.); a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelve (HL L 348., 1992.11.28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 110. o.); a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006. július 5-i 2006/54/EK parlamenti és a tanácsi irányelv (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.).
[62] Az eredeti francia kifejezés minden esetben a "situation purement interne", amelyet a határozatokban esetenként egymástól eltérő módon fordítanak magyarra. Annak ellenére, hogy a tükörfordítást nem tartom szerencsésnek, a tanulmányban megtartom az uniós körökben már bevett kifejezés használatát. Véleményem szerint a "tisztán belső jogi szituáció" kifejezés kifejezőbb lenne.
[63] Ritter 2006 690-710.
[64] Véleményem szerint - uniós joggal való kapcsolat hiányában - logikailag mindhárom esetcsoport úgynevezett "tisztán belső helyzetnek" minősül. Mivel azonban a Charta értelmezésére irányuló eseteket általában külön kategóriaként kezeli mind az EuB, mind a jogirodalom, ezekre nem szokás e kifejezést alkalmazni. Az alapszabadságok értelmezésére irányuló kérelmeket pedig általában a határon átnyúló tényállási elem hiányára utalással szokás elfogadhatatlannak minősíteni.
[65] A felosztás esetlegességét mutatja, hogy külön kategóriába kerültek az alapjogok és a Charta értelmezését érintő kérdések. Ez a megoldás azzal indokolható, hogy a "Charta-ügyeket" az EuB és a jogirodalom is gyakran önálló kategóriaként kezeli.
[66] Az EuB általában egymással összefüggésben értékeli az e tanulmányban külön csoportokhoz sorolt kivételeket is.
[67] Következésképpen, az EuB elutasítja azokat a kérelmeket, amelyek tisztán belső jogi helyzetre vonatkoznak. Tudoran-végzés, C-92/14, EU:C:2014:2051, 40. pont; De Bellis és társai végzés, C-246/14, EU:C:2014:2291, 19. pont; Security Service és társai végzés, C-692/15-C-694/15, EU:C:2016:344; Annibaldi-ítélet, C-309/96, EU:C:1997:631; Koval'ský-végzés, C-302/06, EU:C:2007:64; Polier-végzés, C-361/07, EU:C:2008:16.
[68] Vajnai-végzés, C-328/04, 13. pont.
[69] A 2005-ben hatályos Btk. 269/B. § (1) bekezdése.
[70] Vajnai-végzés, C-328/04, 14. pont.
[71] Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 8. §, 113. §.
[72] Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, 16. pont.
[73] Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, 20. pont.
[74] Dzodzi-ítélet, C-297/88 és C-197/89, 36. pont; Poseidon Chartering-ítélet, C-3/04, EU:C:2006:176, 15. pont. Lásd még e tekintetben Kleinwort Benson kontra City of Glasgow District Council ítélet, C-346/93, EU:C:1995:85, 23-24. pont.
[75] Romeo-ítélet, C313/12, EU:C:2013:718, 34. pont.
[76] Grimbergen szerint a nemzeti norma "aktiválta" az uniós jogot. Lásd Grimbergen 2015, 55.
[77] Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, 20. pont; Maxima Latvija-ítélet, C-345/14, EU:C:2015:784, 12. pont; VM Remonts és társai ítélet, C-542/14, EU:C:2016:578, 17. pont; Dzodzi-ítélet, C-297/88 és C-197/89, 37. pont.
[78] Sahyouni-végzés, C-281/15, EU:C:2016:343, 26. pont; Rodríguez Sánchez-ítélet, C-351/14, EU:C:2016:447, 60-61. pont.
[79] A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § (1) és (2) bekezdése.
[80] Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, 22. pont.
[81] Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, 21. pont.
[82] Susisalo és társai ítélet, C-84/11, EU:C:2012:374, 21. pont; Jakubowska-ítélet, C-225/09, EU:C:2010:729, 31-32. pont; Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti-ítélet, C-451/03, EU:C:2006:208, 29. pont; Cipolla és társai ítélet, C-94/04 és C-202/04, EU:C:2006:758, 30. pont; Guimont-ítélet, C-448/98, 23. pont.
[83] Kaleda, Saulius Lukas: "Extension of the Preliminary Rulings Procedure Outside the Scope of Community Law: 'The Dzodzi Line of Cases'" European Integration Online Papers 2000/4; Lefevre, Silvere: "The interpretation of Community Law by the Court of Justice in Areas of National Competence" European Law Review 2004/4: 502; Ritter 2006, 691.
A fordított hátrányos megkülönböztetésről a szabad mozgáshoz kapcsolódó ügyekben lásd Berneri, Chiara: "Protection of families composed by EU citizens and third-country nationals: some suggestions to tackle reverse discrimination" European journal of migration and law 2014/2: 249-275; Groenendijk, Cornelis Arnoldus: "Reverse discrimination, family reunification and Union citizens of immigrant origin" in Guild, Elspeth (szerk): The reconceptualization of European Union citizenship (Leiden: Brill Nijhoff, 2014): 169-188; Van Elsuwege, Peter: "The phenomenon of reverse discrimination: an anomaly in the European constitutional order?" in Rossi, Lucia Serena és Casolari, Federico (szerk): The EU after Lisbon: amending or coping with the existing treaties? (Cham: Springer International Publishing 2014): 161-176.
[84] C-végzés, C-122/13, 14-17. pont; Romeo-ítélet, C-313/12, 34. pont; Cicala-ítélet, C-482/10, EU:C:2011:868, 19. pont; Omalet-ítélet, C-245/09, 16-19. pont. Erről bővebben lásd a II. rész, 2. pont d) alpontját.
[85] C-végzés, C-122/13, 14-15. pont; Ordine degli Ingegneri di Verona e Provincia és társai ítélet, C-111/12, EU:C:2013:100, 35. pont; Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 39. pont.
[86] Nour-végzés, C-361/97, EU:C:1998:250, 19. pont; C-végzés, C-122/13.
[87] Szabó-végzés, C-204/14, 19. pont; Esso Española-ítélet, C-134/94, EU:C:1995:414, 13. pont; Omalet-ítélet, C-245/09, 12. pont
[88] Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ítélet, C-212/06, EU:C:
2008:178 33. pont; McCarthy-ítélet, C-434/09, EU:C:2011:277, 45. pont; Libert és társai végzés, C-197/11 és C-203/11, 33. pont. Lásd még Berlington Hungary és társai ítélet, C-98/14, EU:C:2015:386, 23. pont, Anomar és társai ítélet, C-6/01, EU:C:2003:446, 39. pont; Garkalns-ítélet, C-470/11, EU:C:2012:505, 21. pont: "az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti jogszabályok, amelyek megkülönböztetés nélkül alkalmazandók a magyar állampolgárokra és más tagállamok állampolgáraira, főszabály szerint csak annyiban tartozhatnak a EUMSz.-ben biztosított alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezések hatálya alá, amennyiben a tagállamok közötti kereskedelmet érintő helyzetekre alkalmazandók."
- 18/19 -
[89] Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 24/C. §, 24/D. §.
[90] Szabó-végzés, C-204/14, 19-21. pont.
[91] Szabó-végzés, C-204/14, 25. pont.
[92] Szabó-végzés, C-204/14, 20. pont.
[93] Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, 19. pont.
[94] Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, 19-20. pont.
[95] Libert és társai végzés, C-197/11 és C-203/11, 34. pont; Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 40. pont.
[96] Guimont-ítélet, C-448/98, 22. pont; Reisch és társai ítélet, C-515/99, EU:C:2002:135, 25. pont.
[97] Garkalns-ítélet, C-470/11, EU:C:2012:505, 21. pont, lásd még hasonlóképpen Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 40. pont; Libert és társai végzés, C-197/11 és C203/11, 34. pont; a tőke szabad mozgása tekintetében Reisch és társai ítélet, C-515/99, EU:C:2002:135, 26. pont; Salzman-ítélet, C-300/01, EU:C:2003:283, 35. pont, a szolgáltatások szabad nyújtása tekintetében Anomar és társai ítélet, C-6/01, EU:C:2003:446, 41. pont; Mauri-végzés, C-250/03, EU:C:2005:96, 21. pont.
Libert és társai végzés, C-197/11 és C-203/11, 34. pont: "E tekintetben kétségkívül igaz, hogy az alapeljárás felperesei belga állampolgárok, és hogy az alapeljárások valamennyi körülménye egyetlen tagállamon belülre korlátozódik. Egyáltalán nem zárható ki azonban, hogy a Belga Királyságtól eltérő más tagállamban letelepedett magánszemélyek és vállalkozások szándékában álljon a céltelepüléseken található ingatlan vagyontárgyak megvásárlása vagy bérlete, és ily módon vonatkozzanak rájuk az alapügyben szóban forgó flamand rendelet rendelkezései."
Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 40. pont: "Másfelől, bár az alapeljárásbelihez hasonló nemzeti szabályozás - amely egyformán alkalmazandó a spanyol állampolgárokra és más tagállamok állampolgáraira - főszabály szerint csak annyiban tartozhat a Szerződésben biztosított alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezések hatálya alá, amennyiben a tagállamok közötti kereskedelmet érintő helyzetekre alkalmazandó, egyáltalán nem zárható ki, hogy a Spanyol Királyságon kívüli, más tagállamokban letelepedett személyek is érdekeltek lettek volna vagy lennének abban, hogy az Asztúriai Autonóm Közösség területén gyógyszertárakat üzemeltessenek."
[98] A szerencsejáték szervezésről szóló 1991. évi XXXIV. törvény.
[99] A hatáskör megállapítása alapjául szolgált emellett az a körülmény is, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnően az alapügy felperesei vendégeinek egy része magyarországi nyaraláson tartózkodó uniós polgár volt. Azok a szolgáltatások pedig, amelyeket valamely tagállamban letelepedett szolgáltató e tagállam elhagyása nélkül nyújt valamelyik másik tagállamban letelepedett címzett számára, az EUMSz. 56. cikk értelmében vett határon átnyúló szolgáltatásnyújtást képeznek. Berlington
Hungary és társai ítélet, C-98/14, EU:C:2015:386, 25-26. pont.
[100] Berlington Hungary és társai ítélet, C-98/14, EU:C:2015:386, 27. pont.
E tekintetben érdemes megjegyezni, hogy ezzel szemben a Hermes Hitel és Faktor-ügyben nem volt elég a hatáskör megállapításához az a potenciális korlátozása a tőke szabad mozgásának, amely abból eredt, hogy a Magyar Állam a jövőben jogalkotási tevékenységével az állam Unióból érkező szerződéses partnerei hátrányára beavatkozhat a jövőbeli szerződésekbe. (Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, 19. pont.)
[101] Annak ellenére, hogy a Charta alkalmazási körével kapcsolatban egymástól eltérő koncepciókat jelöl és így némileg eltér egymástól az uniós jog "hatálya alá/alkalmazási körébe" tartozó, valamint az uniós jog "végrehajtását" megvalósító helyzetek köre, e tanulmányban én ezeket a kifejezéseket egymással felcserélhető értelemben használom. Az uniós jog "végrehajtása" szűk, szó szerinti értelmeben az uniós jog átültetését, vagyis azt a helyzetet jelenti, amikor a tagállam az Unió meghatalmazottjaként cselekszik és eljárása szoros kapcsolatban egy áll egy konkrét uniós jogforrás érvényesítésével. Az uniós jog "hatálya alá/alkalmazási körébe tartozás" ezzel szemben egy tágabb értelmezésre utal, amennyiben e kategóriába az uniós jog végrehajtásán kívül egyéb helyzetek is beletartoznak. Részletesebb bemutatásért lásd Varga Zsófia: "Az Alapjogi Charta alkalmazási köre I.", Európai Jog 2013/5: 17-29.; Varga Zsófia: "Az Alapjogi Charta alkalmazási köre II", Európai Jog 2013/6: 12-22.
[102] Bővebb magyarázatért lásd például Anderson, Q. C. David és Murphy, Cian C: The Charter of Fundamental Rights: History and Prospects in Post-Lisbon Europe. EUI Working Paper LAW (Florence: European University Institute) 2011/8: 7; Danwitz, von Thomas és Paraschas, Katherina: "A fresh start for the Charter: Fundamental questions on the application of the European Charter of Fundamental Rights" Fordham International Law Journal 2012/5: 1397; Eeckhout, Piet: "The EU Charter of Fundamental Rights and the Federal Question" Common Market Law Review, 2002/5: 979-994; García, Ricardo Alonso: The General Provision of the Charter of Fundamental Rights of the European Union. Jean Monnet Working Paper (New York: New York University School of Law) 2002/4: 2-4; Iglesias Sánchez, Sara: "The Court and the Charter: the Impact of the Entry into Force of the Lisbon Treaty on the ECJ's Approach to Fundamental Rights" Common Market Law Review, 2012/5: 1565-1568; Kaila, Heidi: The Scope of Application of the Charter of Fundemantal Rights of the European Union in the Member States in Cardonnel, Pascal, Rosas, Allan és Wahl, Nils (szerk.): Constitutionalising the EU Judicial System; Essays in Honour of Pernilla Lindh (Oregon: Hart Publishing 2012): 304-308; Knook, Allard: "The Court, the Charter, and the Vertical Division of Powers in the European Union" Common Market Law Review 2005/2 : 368-369; Kokott, Juliane és Sobotta, Christoph: The Charter of Fundamental Rights of the European Union after Lisbon. EUI Working Paper AEL (Florence: European University Institute, Academy of European Law) 2010/6: 4-5; Prechal, Sacha, de Vries, Sybe és van Eijken, Hanneke: The Principle of Attributed Powers and the ‚Scope of EU Law' in Besseling, Leonard, Pennings, Frans és Prechal, Sacha (szerk.) The Eclipse of the Legality Principle in the European Union (The Netherlands: Wolters Kluwer 2011) 216; Rosas, Allan és Kaila, Heidi: L'application de la Charte des droits fondamentaux de l'Union européenne par la Cour de justice: un premier bilan in Tizzano (szerk.) Il Diritto dell'Unione Europea, XVI: 1; Safjan, Marek (2012) Areas of Application of the Charter of Fundamental Rights of the European Union: Fields of Conflict? EUI Working Paper (Florence: European University Institute, Department of Law) 2012/22: 2; Stern, Klaus: The binding force and field of application of the fundamental rights enshrined in the Charter of Fundamental Rights of the European Union in Blanke, Hermann-Josef e.a. (szerk.): Common European legal thinking: essays in honour of Albrecht Weber (Cham: Springer 2015) 303-319.
[103] Hermes Hitel és Faktor-végzés, C-16/12, 15. pont; Betriu Montull-ítélet, C-5/12, EU:C:2013:571, 70. pont; Kücükdeveci-ítélet, C-555/07, EU:C:2010:21, 23. pont; Chartry-végzés, EU:C:2011:101, 22. pont.
[104] Kokott és Sobotta 2010: 7, egy korábbi, eltérő álláspontért lásd Eeckhout 2002 992.
[105] Balázs és Papp végzés, C-45/14, 20. pont; Weigl-végzés, C-332/13, 12. pont; Dutka és Sajtos végzés, C-614/12, 13. pont; Nagy és társai végzés, C-488/12, 15. pont; Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ítélet, C-56/13, 54. pont; Chartry-végzés, EU:C:2011:101, 23-24. pont.
[106] Kárász-végzés, C-199/14, 16. pont; Nagy és társai végzés C-488/12-C-491/12 és C-526/12, 17. pont, valamint Dutka és Sajtos végzés, C-614/12 és C-10/13, 15. pont Åkerberg Franssonítélet, C-617/10, EU:C:2013:105, 22. pont; továbbá Cholakova-végzés, C-14/13, EU:C:2013:374, 30. pont; Balázs és Papp végzés, C-45/14, 23. pont; Weigl-végzés, C-332/13, 14. pont.
[107] Balázs és Papp végzés, C-45/14, 24-25. pont; Nagy és társai végzés, C-488/12, 18-19. pont; Dutka és Sajtos végzés, C-614/12, 16-17. pont; Kárász-végzés, C-199/14, 17. pont; Weigl-végzés, C-332/13, 15-16. pont.
[108] A továbbiakban összefoglalóan köztisztviselők.
[109] A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 2010. július 6. és 2011. május 31. között hatályos szövege (a továbbiakban: Ktjt.) 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja; A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2011. január 1-je és április 8. között hatályos szövege (a továbbiakban: Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdése.
[110] Nagy-ügy, C-488/12; Böszörményi-ügy, C-489/12; Gálóczhi-Tömösváry-ügy, C-490/12; Szabadosné Bay-ügy, C-491/12, valamint Dutka-ügy, C-614/12.
[111] Sajtos-ügy, C-10/13.
[112] Weigl-ügy, C-332/13.
[113] Nagy és társai végzés, C-488/12, 16. pont, Weigl-végzés, C-332/13, 13. pont; Dutka és Sajtos végzés, C-614/12, 14. pont, majd Kárász-végzés, C-199/14, 15. pont; Balázs és Papp végzés, C-45/14, 22. pont.
[114] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. 1. §, 2. § (1) bek., 6. § (3) bek., 21. § (1) bek., 266. § (1) bek., 267. § (1) bek. j) pont, 322. § (1) bek. d) pont, 373. § (1) bek. I/c. pont, 399. § (1) bek., 416. § (1) bek. c) pont, 580. § (1) bek. II/b) pont.
[115] Az előterjesztő bíróság kérelmében a Kúria azon véleményére hivatkozott, amelynek értelmében a valamely eljárásnak a vád törvényességének hiánya miatt történő megszüntetésére vonatkozó határozata anyagi jogerőhatással nem rendelkezik.
[116] Balázs és Papp végzés, C-45/14, 21-22. pont.
[117] A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 83/C. § (1) bekezdés.
[118] Kárász-végzés, C-199/14, 15. pont.
[119] Dzodzi-ítélet, C-297/88 és C-197/89, 37. pont; Cicala-ítélet, C-482/10, 19. pont; Romeo-ítélet, C-313/12, 21. pont.
[120] Cicala-ítélet, C-482/10, 23-27. pont; Romeo-ítélet, C-313/12, 25-27. pont.
[121] Romeo-ítélet, C-313/12, 34. pont.
- 19/20 -
[122] Romeo-ítélet, C-313/12, 37-38. pont.
[123] Dzodzi-ítélet, C-297/88 és C-197/89, 36. pont; Libert és társai végzés, C-197/11 és C-203/11, 34-35. pont; Garkalns-ítélet, C-470/11, EU:C:2012:505, 21. pont.
[124] Ennek alapján nem utasította el hatáskör hiányában, a Bericap Záródástechnikai ügyben előterjesztett kérelmet. Bericap Záródástechnikai-ítélet, C-180/11, 59-60. pont: "azt kell megállapítani, hogy nem tűnik úgy, hogy az uniós jognak az előterjesztő bíróság által kért értelmezése nyilvánvalóan ne állna semmilyen összefüggésben az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy az értelmezésre irányuló kérdések hipotetikus jellegűek lennének. Az előterjesztett kérdések nagyon általános jelleggel említik ugyan az uniós jogot, ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az derül ki, hogy az alapügyben eljáró bíróság valójában a 2004/48 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének és 3. cikke (2) bekezdésének, valamint a Párizsi Uniós Egyezmény 2. cikke (1) bekezdésének és a TRIPS-megállapodás 41. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezését kéri annak érdekében, hogy el tudja dönteni, a használati mintaoltalom megsemmisítése iránti eljárásban alkalmazandó nemzeti eljárási szabályok összeegyeztethetők-e az említett rendelkezésekkel. E körülményekre tekintettel az előterjesztett kérdések relevanciájával kapcsolatos vélelem nem dől meg." Hasonlóképpen, lásd még Berlington Hungary és társai ítélet, C-98/14, EU:C:2015:386, 23-27. pont.
[125] Libert és társai végzés, C-197/11 és C-203/11, 34-35. és 40. pont.
[126] Crono Service és társai ítélet, C-419/12 és C-420/12, EU:C:2014:81, 37. pont: "[A]z alapeljárások helyi jellegűek, és az alapügyek tényállásának valamennyi eleme egyetlen tagállamon belülre korlátozódik, az alapügyekben szóban forgó szabályozások határokon átnyúló hatásai nem vélelmezhetők. Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban semmi nem utal arra, hogy az alapeljárásoknak valamilyen határokon átnyúló érdeke lenne, vagy azok az uniós jog által szabályozott helyzetek valamelyikéhez kapcsolódnának. A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt nem magyarázta el, hogy az alapügyekben szóban forgó szabályozások hogyan akadályozhatják az Olasz Köztársaságtól eltérő más tagállam gazdasági szereplői által az EUMSz. 49. cikkben foglalt letelepedés szabadságának a gyakorlását."
[127] Cicala-ítélet, C-482/10, 29. pont; Romeo-ítélet, C-313/12, 29. pont; C-végzés, C-122/13, 14-17. pont.
[128] C-végzés, C-122/13, 16. pont: "A Bíróságnak ugyanis az a feladata, hogy az uniós bíróságok és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztás keretében úgy vegye figyelembe azon ténybeli és jogszabályi környezetet, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek, ahogyan azokat az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározták."
[129] Cicala-ítélet, C-482/10, 29. pont; Romeo-ítélet, C-313/12, 29. pont; C-végzés, C-122/13, 14-17. pont.
[130] C-végzés, C-122/13, 17. pont.
[131] Cartesio-ítélet, C-210/06, EU:C:2008:723, 56. pont.
[132] Cartesio-ítélet, C-210/06, 55. pont.
[133] Az EuB például bíróságnak minősítette és elfogadta az előzetes döntéshozatali kérelmeket a spanyol katalán közbeszerzési bíróságtól (Tribunal Català de Contractes del Sector Públic, Consorci Sanitari del Maresme-végzés, C-203/14, EU:C:2015:279, 27. pont), a német Arnsberg kerület kormányzati közbeszerzési tanácsától (Vergabekammer bei der Bezirksregierung Arnsberg, Bundesdruckerei-ítélet, C-549/13, EU:C:2014:2235, 23. pont), az osztrák felsőbb szabadalmi és védjegyhivataltól (Oberster Patent und Markensenat, Häupl-ítélet, C-246/05, EU:C:2007:340, 21. pont), az osztrák szövetségi kommunikációs tanácstól (Bundeskommunikationssenat, Sky Österreich-ítélet, C-283/11, EU:C:2013:28, 29. pont), az osztrák vasúti ellenőrző hivataltól (Schienen Control Kommission, Westbahn Management-ítélet, C-136/11, EU:C:2012:740, 31. pont).
Ezzel szemben nem minősítette bíróságnak a cseh iparjogvédelmi hatóságot (Úřad průmyslového vlastnictví, MF 7 végzés, C-49/13, EU:C:2013:767, 15, 16 és 23. pont), a belga állatorvosi kamarát (Devillers-végzés, C-167/13, EU:C:2013:804, 21. pont), az olasz közbeszerzési döntőbizottságot (l'Autorità per la Vigilanza sui Contratti pubblici di lavori, servizi e forniture, Emmeci-végzés, C-427/13, EU:C:2014:2121, 31. pont), és a görög állami kiadások engedélyezéséről előzetesen döntő számvevőszéktől (Elegktiko Synedrio, Epitropos tou Elegktikou Synedriou-ítélet, C-363/11, EU:C:2012:825, 34. pont).
[134] Merck Canada-végzés, C-555/13, EU:C:2014:92, 17. pont; Denuit és Cordenier ítélet, C-125/04, EU:C:2005:69, 13. pont.
[135] Merck Canada-végzés, C-555/13, EU:C:2014:92, 18. pont.
[136] Cartesio-ítélet, C-210/06.
[137] Cartesio-ítélet, C-210/06, 57. pont.
[138] Cartesio-ítélet, C-210/06, 58. pont.
[139] EL-EM-2011 ügy, C-501/14.
[140] Alaptörvény 27. cikk (3) bekezdése, Pp. 12/A. § (1) és (2) bekezdései.
[141] A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 561/2006/EK európai parlament és a tanácsi rendelet (HL L 102., 1. o.).
[142] Az EuB előtt jelenleg folyamatban van egy olyan előzetes döntéshozatali kérelem, amely a spanyol bírósági titkár (Secretario Judicial del Juzgado de Violencia sobre la Mujer de Terrassa) EUMSz. 267. cikke szerinti minősítésére irányul. Lásd Margarit Panicello-ügy, C-503/15.
[143] A választottbírósákodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 2. § (2) bekezdése kimondja: "Az ügyek meghatározott körére törvény előírhatja valamely állandó választottbíróság kizárólagos hatáskörét, és e választottbíróság eljárásáról e törvénytől eltérően rendelkezhet."
[144] Az uniós jog értelmében vett 'bíróság' minősítés szempontjából, tekintettel az EuB kritériumaira, azon konkrét eljárás eljárás jellemzői is jelentőséggel bírnak.
[145] VG Vodoopskrbavégzés, C-254/14, EU:C:2014:2354, 10. pont; Grodecka-végzés, C-50/16, EU:C:2016:406, 14. pont; Pohotovosť-végzés, C-153/13, EU:C:2014:1854, 24. pont; Tudoran-végzés, C-92/14, EU:C:2014:2051, 31-32. pont.
Hasonlóképpen, az EuB megállapította a hatáskörének a hiányát egy olyan ügyben, amely egy irányelv értelmezését érintette, de az irányelv időbeli hatály hiányában nem volt alkalmazandó. (Târșia-végzés, C-328/15, EU:C:2016:273, 20. pont.)
Amennyiben viszont a maradandó károsodásért járó kártérítés egy csatlakozás előtt bekövetkezett baleset következményeinek egész életén át tartó kompenzálására irányul, úgy fennáll az EuB hatásköre az azzal kapcsolatos kérdés megválaszolására. (Lásd X-ítélet, C-318/13, EU:C:2014:2133, 21-24. pont.)
[146] Ynos-ítélet, C-302/04, 36. pont, Lakép és társai végzés, C-261/05, 19. pont.
[147] Lásd II. rész 2. pont a) alponthoz tartozó kivételek.
[148] Ynos-ítélet, C-302/04, 33. pont.
[149] Egyrészt azt szerette volna megtudni, hogy az irányelv 6. cikk (1) bekezdésével összeegyeztethető-e az olyan tagállami előírás, mint amilyet a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése tartalmaz, és amely alapján a tisztességtelen általános szerződési feltétel nem ipso iure, hanem csak a szerződés sikeres megtámadása után nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve (első kérdés).
[150] Ynos-ítélet, C-302/04, 36. pont.
[151] Ynos-ítélet, C-302/04, 35-36. pont.
[152] Lakép és társai végzés, C-261/05, 20. pont.
[153] Ajánlások a nemzeti bíróságok figyelmébe az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan (HL C 338., 2012.11.6., 1. o.).
[154] Ś. és társai végzés, C-325/15, EU:C:2016:107, 28. pont; Talasca-végzés, EU:C:2014:2049, 20. pont.
[155] Hunland-Trade-végzés, C-356/14, 13-14. pont; Talasca-végzés, C-19/14, EU:C:2014:2049, 17-19. pont; Centro Europa 7-ítélet, C-380/05, EU:C:2008:59, 57. pont; Mora IPR-ítélet, C-79/12, EU:C:2013:98, 35. pont: "az EUMSz. 267. cikkben létrehozott együttműködés keretében az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa feltett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. A nemzeti bíróságnak meg kell jelölnie azon pontos okokat, amelyek arra indították, hogy az uniós jog értelmezését kérje, és amelyek alapján szükségesnek tartotta, hogy a Bíróság elé kérdéseket terjesszen."
[156] Hunland-Trade-végzés, C-356/14, 15. pont: "az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szolgál a Bíróság előtti eljárás alapjául, [és így] elengedhetetlen, hogy a nemzeti bíróság magában az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejtse az alapeljárás ténybeli és jogszabályi hátterét, valamint hogy minimális magyarázatot adjon az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okaira, valamint az e rendelkezések és az előtte folyamatban lévő jogvitára alkalmazandó nemzeti jogszabályok közötti kapcsolatra."
[157] Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan megfogalmazott ajánlások az EuB honlapján is elérhetők. Itt először a magyar nyelvet kell kiválasztani, majd a bal oldalon megjelenő menüsorból a Bíróság, ezt követően az Eljárás linkre kattintani.
[158] Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, 28-29. pont.
[159] Hunland-Trade-végzés, C-356/14, 23. pont.
[160] SICES és társai ítélet, C-155/13, EU:C:2014:145, 23. pont; Marktgemeinde Straßwalchen és társai ítélet, C-531/13, EU:C:2015:79, 37. pont; Fuß-ítélet, C-243/09, EU:C:2010:609, 39. pont.
[161] Szemerey-ítélet, C-330/14, EU:C:2015:826, 31. pont.
[162] A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelve (HL L 280., 2010.10.26., 1. o.).
[163] Balogh-ítélet, C-25/15, EU:C:2016:423, 36-41. pont.
[164] A bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló, 2009. február 26-i 2009/315/IB tanácsi kerethatározat (HL 2009. L 93., 23. o.) és A 2009/315/IB kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/316/IB határozat (HL 2009. L 93., 33. o.).
- 20/21 -
[165] Balogh-ítélet, C-25/15, 34. pont.
[166] Lásd az I. rész 4. pontját.
[167] Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, 19. pont; Dél-Zempléni Nektár Leader Nonprofit-végzés, C-24/13, 39. pont; Kamberaj-ítélet, C-571/10, EU:C:2012:233, 40. pont.
[168] VALE-ítélet, C-378/10, 18. pont; Szabó-végzés, C-204/14, 26. pont, Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C-32/11, 26. pont; Bericap Záródástechnikai-ítélet, C-180/11, 58. pont.
[169] Gauweiler és társai ítélet, C-62/14, EU:C:2015:400, 24-28. pont, The Chartered Institute of Patent Attorneys ítélet, C-307/10, EU:C:2012:361, 30-34. pontok. (Ezekben az ügyekben végül nem tekintettel fiktívnek a jogvitát az EuB).
[170] Romeo-ítélet, C-313/12, 39-41. pont.
[171] Finanzamt Linz-ítélet, C-66/14, EU:C:2015:661, 16-23. pont.
[172] Miljoen és társai ítélet, C-10/14, C-14/14 és C-17/14, EU:C:2015:608, 88. pont; Van der Helder és Farrington ítélet, C-321/12, EU:C:2013:648, 54-55. pont.
[173] Art. 16. § (2) bekezdése, Áfatörvény 187. § (1) bekezdése és 188. § (2) bekezdése.
[174] Balogh-végzés, C-424/14, EU:C:2015:708, 3. pont.
[175] Balogh-végzés, C-424/14, 39-40. pont.
[176] Balogh-végzés, C-424/14, 41. pont.
[177] Balogh-végzés, C-424/14, 41-42. pont.
[178] Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 277., 2005.10.21., 1. o.), és az 1698/2005/EK rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2006. december 15-i 1974/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 368., 2006.12.23., 15. o.) értelmezésére vonatkozik.
[179] Dél-Zempléni Nektár Leader Nonprofit-végzés, C-24/13, 43-44. pont.
[180] A madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről és a 92/40/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2005. december 20-i 2005/94/EK tanácsi irányelv (HL L 10., 2006.1.14., 16. o.).
[181] Érsekcsanádi Mezőgazdasági-ítélet, C-56/13, 37. pont. Érdemes megjegyezni, hogy az irányelv nem alkalmazhatósága általában hatásköri kérdés. Lásd Grimbergen 2015.
[182] Antonio Gramsci Shipping és társai végzés, C350/13, EU:C:2014:1516, 10. pont; Pohotovosť-ítélet, C-470/12, EU:C:2014:101, 28. pont.
[183] Ezzel szemben, amennyiben az alapeljárás a kérelem előterjesztése után bekövetkezett okból nincs folyamatban, úgy az EuB okafogyottságot állapít meg. Lásd a III. rész 1. pontját.
[184] Antonio Gramsci Shipping és társai végzés, C-350/13, EU:C:2014:1516, 13. pont.
[185] Di Donna-ítélet, C-492/11, EU:C:2013:428, 24-32. pont; Euro Bank-végzés, C-537/15, EU:C:2016:143, 31-36. pont.
[186] Da Silva-ítélet, C-189/13, EU:C:2014:2043, 29-37. pont; Cloet és Cloet végzés, C-129/08, EU:C:2009:347, 7-11. pont.
[187] Garcia Blanco-ítélet, C-225/02, EU:C:2005:34, 29-32. pont; Overseas Financial és Oaktree Finance végzés, C-319/15, EU:C:2016:268, 28-35. pont.
[188] Šujetová-végzés, C-252/11, EU:C:2012:65, 16-20. pont.
[189] Stoilov i Ko-ítélet, C-180/12, EU:C:2013:693, 39-48. pont; Antonio Gramsci Shipping és társai végzés, C-350/13, 11-13. pont.
[190] Pero Gáz-ügy, C-349/12.
[191] Vodafone Magyarország-ügy, C-447/06; OTP & Merlin-ügy, C-195/07; IBIS Srl-ügy, C-490/11; Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság ügy C-33/12; Franklin Templeton-ügy, C-112/12.
[192] Lásd e tekintetben a 2011-ben a Fővárosi Bíróság által kezdeményezett Bericap-ügyet. Ebben egyes észrevételeket előterjesztő felek vitatták a kérelem elfogadhatóságát arra hivatkozva, hogy az értelmezni kért 2004/48 irányelv irreleváns a használati minta érvényességének megállapítására irányuló ügyben. Az EuB ezzel szemben kifejtette, hogy "a kérdésnek, hogy valamely használati mintaoltalom megsemmisítésére irányuló eljárás olyan eljárást képez-e, amely a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának biztosítását szolgálja, nincs köze az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdések elfogadhatóságához, hanem az e kérdések érdemi részéhez tartozik." Lásd Bericap Záródástechnikai-ítélet, C-180/11, 62-63. pont.
[193] Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlament és tanács irányelv (HL L 158., 2004.4.30., 77-123. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.).
[194] McCarthy-ítélet, C-434/09, EU:C:2011:277; S-ítélet, C-457/12, EU:C:2014:136.
[195] VG Wort és társai végzés, C-457/11-C-460/11, EU:C:2011:645, 46. pont; Genil 48 és Comercial Hostelera de Grandes Vinos-ítélet, C-604/11, EU:C:2013:344, 24-28. pont.
[196] A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 2004.4.30., 45. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o. ).
[197] Bericap Záródástechnikai-ítélet, C-180/11, 62-63. pont.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Európai Unió Bírósága, jogi referens a Törvényszéken.
Visszaugrás
