A 2000-ben Nizzában aláírt Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta)[1] a Lisszaboni Szerződés[2] hatályba lépése óta ugyanolyan jogi kötőerővel bír,[3] mint az Unió[4] alapító szerződései.[5] A Lisszaboni Szerződést, valamint a Chartát a magyar jogalkotó a 2007. évi CLXVIII. törvénnyel ültette át a nemzeti jogrendbe,[6] és a vonatkozó rendelkezések hatályba lépését a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének időpontjára utalással határozta meg.[7] A törvény 1. számú melléklete tartalmazza a Lisszaboni Szerződés, 2. számú melléklete pedig a Charta hiteles magyar nyelvű szövegét. Ennek alapján 2009. december 1-je óta ezek a nemzetközi szerződések a magyar bíróságok által is kötelezően alkalmazandó jogszabályok.[8]
Mit jelent mindez? Kik és milyen körülmények között hivatkozhatnak a Charta rendelkezéseire? Azzal jár-e a Charta kötelező hatályának elismerése, hogy az abban foglalt jogokat az uniós polgárok bármilyen körülmények között érvényesíthetik? Védelmet nyújt-e például a Charta az indokolás nélküli felmondás olyan eseteiben, amikor magyar köztisztviselő magyarországi jogviszonya szűnik meg alapjog-ellenes módon? Változtat-e a helyzeten, ha az elbocsátott köztisztviselő várandós volt?
A Charta rendelkezéseinek az Unió elsődleges joga rangjára emelése,[9] valamint a magyar jogrendszerbe történő átültetése jelentős, mind az Európai Unió Bírósága[10] (a továbbiakban: Bíróság), mind a tagállami bíróságok jogalkalmazási gyakorlatára hatással bíró változás.
Ugyanakkor nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a Charta kötelező hatályának elismerése nem jelenti az Unió szerződésekben meghatározott hatáskörének kiterjesztését. A Charta nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára.[11] Hogyan kell ezt értelmeznünk?
Az uniós alapjogok csak az uniós jog hatáskörében érvényesülnek. A Chartában foglalt alapvető jogokra önmagában, más uniós jogalap, az uniós joggal fennálló kapcsolat hiányában nem lehet hivatkozni. Ez azt jelenti, hogy a Charta rendelkezései az uniós jog egységes értelmezését biztosítják, azonban nem egységesítik a tagállamokban biztosított alapjogi védelem szintjét.[12] Az Unió jogával kapcsolatban nem álló tagállami aktusok és helyzetek nem tartoznak a Charta alkalmazási körébe, e belső jogi rendelkezések uniós alapvető jogokkal való összhangjának megítélésére az Unió továbbra sem rendelkezik hatáskörrel. A nehézségek, mint látni fogjuk, abból adódnak, hogy e látszólag egyértelmű hatáskör-elhatárolás ellenére nehézségekbe ütközik annak megállapítása, hogy mely tagállami aktusok tartoznak az uniós jog hatálya alá.
A Charta rendelkezéseinek címzettjei elsősorban az Unió intézményei, szervei és hivatalai.[13] A Charta alkalmazási köre a tagállamokra csak annyiban terjed ki, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.[14]
Jelen tanulmány szempontjából ez utóbbi rendelkezésnek van különös jelentősége. E két részletben megjelenő tanulmány azt vizsgálja, hogy Charta rendelkezései mennyiben vonatkoznak a belső jogi helyzetekre. A kérdés felveti az "uniós jog végrehajtására" vonatkozó kritérium értelmezésének szükségességét.
A dolgozat első fejezete az Charta alkalmazási körével kapcsolatos elméleti kérdések, második fejezete az uniós bírósági ítélkezési gyakorlat, harmadik fejezete pedig az esetleges jövőbeli megoldások elemzésével foglalkozik. E kérdések vizsgálatának a 2013. február 26-án kihirdetett Åkerberg-ítélet,[15] valamint a magyar bíróságok által 2012 végén, illetve 2013 elején előterjesztett, a köztisztviselők és a kormánytisztviselők indokolás nélküli felmondásával kapcsolatos, a Charta 30. és 51. cikkeinek értelmezését érintő hét előzetes döntéshozatali kérelem[16] ad különös aktualitást. A tanulmány a megfelelő kérdéseknél elemzi a magyar ügyek uniós jog hatálya alá tartozásának problémáját is.
A tanulmány itt közölt első része az első fejezetet, valamint a második fejezetnek az első részét tartalmazza. A folyóirat következő számában megjelenő második rész foglalkozik a fennmaradó kérdésekkel, az uniós jog hatálya alá tartozás értelmezésével.
A Charta - amellett, hogy 2009 óta jogi kötőerővel bíró aktus - fontos szimbolikus szerepet is betölt: kifejezi a "közös európai értékeket", ezáltal megerősítve, hogy az Unió több, mint pusztán gazdasági érdekeken alapuló közösség.[17] Általánosan elfogadott vélemény, hogy a "spill over" hatás eredményeként a Charta az alapvető jogok védelmének mindenképp fontos motorja, függetlenül az alkalmazási körének terjedelmétől.[18]
A Charta időbeli hatályával kapcsolatban két dolgot érdemes megjegyezni. Egyrészt, a Bíróság már abban az időszakban is hivatkozott a Charta rendelkezéseire mint az Közösségek általános elveként elismert alapve-
17/18
tő jogok egyik forrására, amikor az még nem rendelkezett kötelező hatállyal.[19] Másrészt, a Lisszabon utáni ítélkezési gyakorlatában azt is kimondta, hogy a Charta jogi kötőereje aktus ex tunc, azaz visszaható hatállyal érvényesül.[20]
Emlékeztetni kell arra is, hogy a Charta alkalmazási körével kapcsolatos (az alábbiakban elemzett) ítélkezési gyakorlat egy része is e korábbi - egyes esetekben pedig még a Charta elfogadása előtti - időszakból származik.[21] Ebben az időszakban dolgozta ki a Bíróság azokat az elveket, amelyek a közösségi jogrendben védett alapjogok tagállamok általi tiszteletben tartására vonatkoznak.[22] Ennek értelmében - az előterjesztett tényállások jellegétől függően[23] - a Bíróság akkor kötelezi a tagállamot e jogok tiszteletben tartására, ha a tagállam uniós jogot hajt végre, vagy a nemzeti szabályozás[24] az uniós jog hatálya alá tartozik.[25] E megállapítások a Charta alkalmazási körének meghatározása szempontjából is irányadóak. E körben különösen arra kell tekintettel lenni, hogy az 51. cikkhez fűzött magyarázatok[26] is ilyen korábbi ítéletekre utalnak, illetve a Charta szerkesztői is egy korábbi ítélet[27] megfogalmazását vették át a Charta alkalmazási körének meghatározásához. Ennek ellenére erősen vitatott, hogy a Charta 51. cikk (1) bekezdésében meghatározott alkalmazási köre egybeesik-e az uniós jog általános elveinek alkalmazási körével. E kérdésre egyelőre a Bíróság ítélkezési gyakorlata sem adott egyértelmű választ.[28] Ugyanakkor, mint látni fogjuk, a Chartához fűzött magyarázatok és maga a Bíróság is alkalmazza az e korábbi ítéletekben kimondott elveket a Charta alkalmazási körének értelmezése során.
A részletesebb fejtegetések előtt fontos felhívni a figyelmet a Charta alkalmazási körével kapcsolatos néhány fontos kifejezésre: az uniós jog végrehajtására és az uniós jog hatálya alá vagy alkalmazási körébe tartozásra.[29] Alapvető jelentőségű kifejezések elhatárolása tekintettel arra, hogy a Charta ratione materiae hatályával kapcsolatos két eltérő álláspontot tükröznek. Az uniós jog "végrehajtása" szűk, szó szerinti értelemben az uniós jog átültetését, vagyis azt a helyzetet jelenti, amikor a tagállam az Unió meghatalmazottjaként cselekszik és eljárása szoros kapcsolatban áll egy konkrét uniós jogforrás érvényesítésével. Az uniós jog "hatálya alá/alkalmazási körébe tartozás" ezzel szemben egy tágabb értelmezésre utal, amennyiben e kategóriába az uniós jog végrehajtásán kívül egyéb helyzetek is beletartoznak.[30] Az alkalmazási kör és a hatály kifejezéseket nagyjából egymás szinonimájának tekinthetjük. A Charta alkalmazási körének terjedelmével kapcsolatos értelmezési nehézségek abból erednek, hogy míg a Charta szövege az előbbi, a magyarázatok és az alapvető jogokkal kapcsolatos - Charta előtti és utáni - ítélkezési gyakorlat az utóbbi kifejezéseket[31] használják annak meghatározására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
