Csatlakozásunk eredményeként bíróságaink már uniós bíróságok is, amelyeknek a nemzeti jogszabályok mellett az európai uniós jogszabályokat is alkalmazniuk kell. Ebből következően, az uniós jog egységes értelmezése és alkalmazása érdekében, a csatlakozással a magyar bíróságok számára is lehetővé vált az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.
A csaknem egy évtizedes tapasztalattal rendelkező magyar bírói kar előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének felmérése érdekében 2013-ban a Kúria Elnöke elrendelte egy kifejezetten erre az eljárásra összpontosító, minden jogágra kiterjedő joggyakorlat-elemző csoport felállítását.
A Kúriának, mint legfőbb bírói fórumnak - a hatáskörébe utalt döntéseken túl - az egyik legfontosabb feladata az Alaptörvény 25. cikke értelmében, hogy biztosítsa a bíróságok jogalkalmazásának egységét. E feladatának ellátásához több eszköz áll rendelkezésre, úgymint a bíróságokra kötelező jogegységi határozatok, elvi bírósági határozatok és elvi bírósági döntések, kollégiumi vélemények. Az itt említett eszközök bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)[1] értelmében egy új hatáskörrel egészült ki: a Kúria a jogegység biztosításáért való felelősség körében elemzést folytat a jogerősen befejezett ügyekben, ennek keretében feltárja és vizsgálja a bíróságok ítélkezési gyakorlatát.[2] E csoportok feladata a bírói gyakorlat - évente meghatározott tárgykörök szerinti - vizsgálata.
A joggyakorlat-elemző csoportok munkája abban áll, hogy a Kúria bírái közül felállított csoport, amely megvizsgálja a kijelölt jogterület vonatkozásában a magyar bírói gyakorlatot. A csoport vezetője a vizsgálatban alsóbb fokú bírákat, elméleti és gyakorlati szakembereket is bevonhat. Mivel a bírói tevékenység döntési tevékenység, ezért a gyakorlat vizsgálata alapvetően bírósági határozatok elemzését és kiértékelését jelenti. Az így felállított csoport által lefolytatott vizsgálat eredményéről összefoglaló vélemény készül, melyet a Kúria illetékes szakkollégiuma megvitat. A joggyakorlat-elemző csoport munkájának egyik legfontosabb eredménye az lehet, hogy olyan problémákra képes felhívni a figyelmet, amelyek alapján akár jogegységi eljárás indítványozására vagy jogalkotás kezdeményezésére is sor kerülhet.
A fent részletezett célból és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében került sor "Az Európai Unió jogának alkalmazása: az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai" elnevezésű joggyakorlat-elemző csoport felállítására[3], mely elemzése során két fő kérdésre összpontosított. Először azt vizsgálta és értékelte, hogy az Európai Unióhoz csatlakozásunk óta a magyar bíróságok összesen hány és milyen típusú ügyekben kezdeményeztek döntéshozatali eljárásokat, ezekben az ügyekben - az EuB határozatát követően milyen érdemi döntést hoztak, valamint azt is, hogy az EuB ítélete, a megkereső bíróság érdemi határozata a magyar jogalkotásra, illetve bírói gyakorlatra milyen hatással volt. A vizsgálat másik része arra irányult, hogy feltárja azokat az ügyeket, amelyekben nem került sor előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére annak ellenére, hogy azt a felek indítványozták. A joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményét (a továbbiakban: Összefoglaló vélemény) a Kúria teljes ülése 2014. január 27-én megvitatta és azt elfogadta.[4]
Tanulmányomban, aktualizálva az elmúlt két év adatait, az Összefoglaló vélemény főbb megállapításaira kívánok reagálni. Észrevételeimmel elsősorban arra mutatok rá, hogy a vélemény végkövetkeztetései mennyire voltak megalapozottak, de kitérek arra is, hogy az előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatosan milyen további kérdéseket lenne célszerű még vizsgálni.
Az Összefoglaló vélemény első bevezető fejezeteiben áttekintés nyújt a csatlakozást követő évek előzetes döntéshozatali eljárást érintő normatív változásairól, illetve nemzetközi kitekintés keretében statisztikai szempontból veti össze a magyar eljárások adatait a velünk együtt csatlakozott másik kilenc tagállam adataival.
Csatlakozásunk óta a kézirat lezárásáig[5] a magyar bíróságok összesen 91 előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeztek az EuB-on. Az, hogy egy tagállam bíróságai mennyire aktívak az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésében sok tényezőtől függ. Az Összefoglaló vélemény két részre: strukturális és nem strukturális tényezőkre osztja ezeket a szempontokat. Strukturális tényezők alatt az olyan adottságokat érti, amelyek függetlenek a bíróságtól: így az adott tagállam lakosságszámát, az állampolgárok perlési gyakoriságát, az uniós
- 1/2 -
jognak való megfelelés szintjét. Ez utóbbi jellemzőt az adott tagállammal szemben indított kötelezettségszegési eljárások vonatkozásában vizsgálták, azonban az eredmény alapján nem áll fenn "túlságosan erős összefüggés" a két jelenség között.[6] Ez alapján ebből az összevetésből - álláspontom szerint - nem vonható le egyértelmű következtetésként, hogy a nagy számú kötelezettségszegési eljáráshoz automatikusan nagy számú előzetes döntéshozatali megkeresés is kapcsolódik. A nem strukturális tényezők, úgymint a nyelvtudás és speciális képzés, az uniós jog befogadása, a bíróságok viszonyulása a felek akaratához (hivatalból vagy kérelemre terjesztenek elő inkább), illetve az előzetes döntéshozatali eljárás idő és költségigénye viszont már nagyobb szerepet játszanak az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezés gyakoriságának alakulására.
Az előzetes döntéshozatal idő és költségigényének a vizsgálata - véleményem szerint - egy részletes elemzés lefolytatását is indokolttá teheti. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a magyar ügyek vonatkozásában átlagosan 16 hónapig tartó előzetes döntéshozatali eljárás[7] az adott jogvita, konkrét felei vonatkozásában járt-e érdeksérelemmel, és ha igen, akkor milyen mértékű hátrányt okozott. Ennek a vizsgálatnak egy szempontjaként az is vizsgálható lehetne, hogy az EuB megkeresésére olyan kérdésben került-e sor, ami az ügyet érdemben érinti vagy (csupán) a jogvita végső eredményére érdemben kihatással nem bíró, eljárásjogi kérdést értelmezését kezdeményezte az eljáró bíró. Az Összefoglaló vélemény csak a statisztikai részben jelezte, de érdemben nem tért ki az időfaktor vizsgálatára, ami nem elhanyagolható szempont. Az EuB-nak átlagosan 16,3 hónapot[8] vesz igénybe egy-egy előzetes döntéshozatali eljárásnak a lefolytatása. Elméletben, természetesen az uniós jog értelmezése szempontjából egy tagállami bíróság számára nem lehet mérlegelési szempont az, hogy ha előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez, akkor az 15-20 esetleg 30 hónappal is meghosszabbíthatja az eljárást. A gyakorlatban viszont az egyén jogvitája szempontjából az EuB válasza alapján 1-2 éves csúszással megszülető jogerős döntés már értelmét vesztheti vagy súlyos költségeket (pl. ügyleti kamatot) eredményezhet a felek oldalán. Az adott ügy kapcsán lehet, hogy egy rendkívül fontos jogkérdést tisztáz az EuB és ez az ítélet az uniós jog fejlődése szempontjából mérföldkövet teremt, de a konkrét fél számára az nem jelent vigaszt, hogy a neve 2-3 három év múlva tankönyvi példaként fog szerepelni Európában. Példaként említhetjük erre a gazdasági társaságokat, a Cartesio Bt.-t[9] vagy a Vale Kft.-t[10], melyek esetében egy székhelyáthelyezés, ill. változásbejegyzési kérelem akadt meg, egyik esetben 31 a másik esetben 24 hónapra. Említhetjük még a harminc hónapig tartó Pannon GSM ügyet[11], ami lényegében érintette nemcsak a magyar, de az uniós fogyasztóvédelem alakulását egyaránt,[12] azonban ez az ítélet alperese vonatkozásában - többek között - 30 hónapnyi ügyleti kamatot is eredményezett. Meggyőződésem tehát, hogy az időfaktort, ha nem is döntő tényezőként, de fontos mérlegelési szempontként az eljáró magyar bíróságnak is figyelembe kell vennie, amikor azt mérlegeli, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez-e vagy sem.
A XXI. század társadalmi elvárása az igazságszolgáltatással szemben, hogy gyors és hatékony legyen - ez nem vitatottan az Európai Uniónak is célja[13]. 2013-as évben 699 új ügy érkezett az EuB-ra, ami nagyjából 10%-os növekedés a 2012. évhez képest, és egyben a Bíróság létrejötte óta az egy év alatt érkezett ügyek legmagasabb száma. Az eljárásokra vonatkozó statisztikai adatok kedvezően változtak az elmúlt évben, azonban az előzetes döntéshozatali eljárások elintézésének átlagos időtartama 16,3 hónap, ami még mindig túl hosszú időszak, egy-egy nemzeti eljárás többszörösét is jelentheti. Ezért az európai jogalkotónak is annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás a konkrét ügyben és a konkrét felek részére is egy hatékony, célravezető eszközt jelentsen jogaik érvényesítése szempontjából, akkor ezen a területen az eljárás felgyorsítása tekintetében további változtatásokat kell tennie.
Az Összefoglaló vélemény egyik kiemelkedő fejezete a nemzetközi kitekintés, ami főként a Magyarországgal együtt csatlakozott másik kilenc tagállam előzetes döntéshozatalokra vonatkozó adatait vetette össze, amiből hazánk szempontjából érdekes eredmények születtek.
A következő diagram alapján megállapítható, hogy az elmúlt tíz évben a 2004-ben csatlakozott tagállamok közül a legtöbb eljárást (az ügyek több mint 1/3-át) magyar bíróságok kezdeményezték. A csatlakozás évében is csak Magyarországról érkezett megkeresés, és ha a számokat összevetjük, a nagyjából hasonló méretű Csehországhoz képest kétszer több érkezett Magyarországról, de a (területileg és lakosságszám alapján is) a jóval nagyobb Lengyelország vonatkozásában is 13-mal meghaladja a magyar bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatalok száma a lengyel kezdeményezésekét.
1. ábra: A 2004-ben csatlakozott tagállamok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások alakulása az 2004 és 2013 között
- 2/3 -
A magyar bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások száma a csatlakozást követően folyamatosan növekszik, így a legtöbb megkeresés is az elmúlt évben, 2013-ban történt, amikor összesen 20 eljárást indult. Az Európai Unió huszonnyolc tagállama átlagosan a 15,5 eljárást kezdeményezett a 2013-as évben. A legtöbb kezdeményezés Németországból (97) és Olaszországból (62) érkezett, míg volt három tagállam (Málta, Luxemburg és Horvátország), amely egy eljárást sem indított az elmúlt évben.[14]
Önmagában az eljárások száma értelemszerűen nem közvetít abszolút minőségi értékelést - szögezi le az Összefoglaló vélemény[15]- vagyis nem feltétlenül jelenti azt, hogy a több vagy relatív sok előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező tagállamok bíróságai "jobban" alkalmazzák az uniós jogot, mint a kevesebb eljárást kezdeményező országok bíróságai. Ez a hajlandóság egyaránt függhet strukturális és nem strukturális tényezőktől. Az azonban mindenképpen megállapítható, hogy azokban a tagállamokban, amelyekben relatív magas az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének száma, ott egyértelmű nyitottság figyelhető meg az uniós joggal szemben, a bírák nem vonakodnak annak alkalmazásától, a jogi képviselők pedig feltehetően jól használják az uniós jog adta lehetőséget arra, hogy ügyfeleik számára kedvező irányba próbálják az ügy kimenetelét terelni.
A magyar bírói kar nyitottságát mutatja az is, hogy elsősorban "nem végső fokon" eljáró bíróságok kezdeményeztek előzetes döntéshozatali eljárásokat, hanem legnagyobb számban elsőfokú bíróságok bizonyultak e tekintetben aktívabbnak. A következő ábrán jól látható, hogy az ügyek több mint 70%-át elsőfokú bíróságok kezdeményezték, míg az ítélőtáblák és a Kúria az összes kezdeményezés tekintetében mindössze 20%-ot tett ki. Csak összehasonlításként, Lettországban az összes előzetes döntéshozatali eljárás több mint 2/3-át a legfőbb bírói fórum kezdeményezte, míg Lengyelországban is a 40%-ot meghaladja ez az arány.[16]
2. ábra: Előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének százalékos megoszlása (2004-2014)
Ebből az adatból a joggyakorlat-elemző csoport azt a következtetést vonta le, hogy minél magasabb az alacsonyabb bírói fórumtól induló eljárások száma, annál inkább alátámasztható az EU-jog megfelelő érvényesülése az igazságszolgáltatásban. Ez azt mutatja, hogy egy uniós vonatkozású ügyet nem kell feltétlenül az utalási kötelezettséggel terhelt legfelsőbb szintig[17] elvinni ahhoz, hogy az EU-jog helyes értelmezése helyt kapjon a konkrét ügyben, hanem azt már megfelelő szinten kezelik alacsonyabb fokon is.[18]
Az, hogy az elsőfokú eljárásban sor került az EuB megkeresésére - megítélésem szerint is - pozitív tényező. Ebben az esetben ugyanis az EU-jog megfelelő értelmezésével hozzák meg az elsőfokú határozatot, ami ebben a vonatkozásban jóval lekorlátozza az esetleges fellebbezés vagy felülvizsgálat során az adott határozat megváltoztatásának lehetőségét. Ez különösen igaz azokban az esetekben, ahol eljárásjogi, azon belül is joghatósági, illetve illetékességi kérdésekben kell megkeresni az EuB-t. Jó példa erre a fent idézett Pannon GSM-ügy és a VB-Pénzügyi Lízing-ügy[19], ahol az eljárás előkészítő szakaszában felmerülő illetékességi kérdés tisztázása okán került sor előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére. Míg ezzel szemben az OTP-ügyben[20] a Brüsszel I. rendelet szerinti joghatóság hiányának megállapítására és ebből következően a per megszüntetésére (a kereset benyújtásától számított öt év elteltével!) a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban került sor. Ez utóbbi esetben indokolt lett volna már az elsőfokú eljárásban megkeresni az EuB-t, és így a megfelelő értelmezés ismeretében megszüntetni a pert. A két szembenálló példa jól mutatja, hogy a magyar bíróságok vonatkozásában fellelhető azon tendencia, hogy főként elsőfokú eljárásban került sor az EuB megkeresésére az az európai jog hatékony érvényesülését is nagymértékben elősegíti.
A következő ábrán az látható, hogy a járásbíróságok és a törvényszékek által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások megyénként hogyan oszlanak meg Magyarországon. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy az ügyek 80%-át a főváros, Baranya és Hajdú-Bihar megye területéről kezdeményezték a bíróságok.
3. ábra: A törvényszékek és a járásbíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások megyénkénti megoszlása
- 3/4 -
Több olyan megye van, ahonnan a csatlakozásunk óta eltelt közel 10 évben még egyetlen bíróság sem kezdeményezett ilyen eljárást. Ennek pontosabb okai nem ismertek, de az nehezen feltételezhető, hogy ezen időszak alatt, ezen megyék területén működő bíróságok előtt sohasem merült volna fel uniós jog értelmezésének és alkalmazásának szükségessége. Bár nem képezte a vizsgálat tárgyát, de nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a csatlakozást követően előterjesztett 90 megkeresés nem feltétlenül jelent egyben 90 bírót is. A vizsgálatból kiragadva egy-két megyét, illetve bíróságot megállapítható, hogy Baranya és Hajdú-Bihar megye vonatkozásában is ugyanaz a tanács kezdeményezte az előzetes döntéshozatali eljárást, míg a Kúria tekintetében a polgári kollégiumból is eddig csak a gazdasági tanács kérte az EuB-tól az uniós jog értelmezését. Ebből kifolyólag még nagyobb az aránya azoknak az eljáró tanácsoknak, ahol valamilyen oknál fogva nem hajlandóak élni az előzetes döntéshozatali eljárás lehetőségével.
Az Összefoglaló vélemény legnagyobb terjedelmű fejezete, a 2004 és 2013 közötti lezárt (tehát az EuB ítéletével vagy nem érdemi végzésével befejezett) magyar ügyek alapján mutatja be a magyar bíróságok tapasztalatait.
A nem érdemi végzéssel befejezett ügyek vonatkozásában az Összefoglaló vélemény megjegyzi, hogy az EuB kis számban utasította vissza a magyar bíróságok által kezdeményezett eljárásokat, ami arra utal, hogy azokat valóban indokolt esetben terjesztették elő. Mindemellett fontosnak tartja megjegyezni, hogy az EuB elutasító határozata is hasznos, az ügy elbírálására kiható jelentőségű lehet.[21] A legnagyobb számban a hatáskör nyilvánvaló hiánya, illetve a kérelem visszavonása miatt került sor nem érdemi végzéssel történő befejezésre.
Állandó ítélkezési gyakorlata alapján az EuB nem rendelkezik hatáskörrel egyrészről akkor, ha az alapeljárás tárgyának egyetlen olyan eleme sincs, amely az uniós joghoz kapcsolódna, másrészről pedig akkor, ha az értelmezni kért szabályozás nem tartozik az uniós jog keretébe.[22] Így több (főként közigazgatási és munkaügyi) esetben, amikor a magyar bíróságok kizárólag az Alapjogi Chartát kérték értelmezni előzetes döntéshozatali eljárás keretein belül, akkor az EuB hatáskör hiányára hivatkozva elutasító végzést hozott. Kifejtette, hogy mivel az előterjesztések nem tartalmaznak olyan elemet, amely alapján megállapítható lenne, hogy az alapjogvita a Chartán kívüli uniós jogszabályok értelmezését és alkalmazását is érintené, ezért mivel a Charta rendelkezései önmagukban nem alapozhatják meg a hatáskört az EuB - a főtanácsnok meghallgatását követően - végzéssel határozott.[23]
Több magyar bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatal iránti kérelem visszavonására került sor az alapügy megszűnésére tekintettel, ilyen esetben az EuB elnöke elrendeli az ügy nyilvántartásból való törlését.[24] A visszavonásnak egy másik esete akkor merülhet fel, amikor az EuB az eljárás megindítását követően egy másik ügyben megválaszolja a feltett kérdéseket. Ebben az esetben az EuB Hivatala megkeresi az előterjesztő bíróságot, hogy a meghozott ítélet fényében továbbra is fenn kívánja-e tartani kérelmét. Ha az előterjesztő úgy nyilatkozik, hogy nem kívánja fenntartani, akkor a visszavonás szabályainak megfelelően az ügyet törlik a nyilvántartásból.
Az EuB Eljárási Szabályzatának 99. cikke értelmében indokolt végzést kell hozni abban az esetben, amikor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból. Ilyen végzésre a magyar ügyek vonatkozásában négy esetben[25] került sor, amiből azt a tanulságot lehet levonni, hogy egy előzetes döntéshozatali kezdeményezés előtt mindenképp érdemes megvizsgálni az EuB gyakorlatát, mert könnyen előfordulhat, hogy más bíróság kérésére egy korábbi ítéletében már választ adott az EuB. Véleményem szerint legalább azokon a szakterületeken illetve ügycsoportban, amelyekben ítélkezik az adott bíró, érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni az EuB napi - és nem csak a magyar ügyekben folytatott - ítélkezési tevékenységét, hogy valóban indokolt esetben kerülhessen sor a luxembourgi testület megkeresésére. Az EuB gyakorlata azonban folyamatosan fejlődik és így változhat egy korábban kialakított álláspont. Erre jó példa lehet a korábban már említett Pannon GSM-ügy, ahol az eljárás kezdeményező bíró második kérdése szó szerint megegyezett egy spanyol bíróság megkeresésében az Océano Grupo-ügy[26] kapcsán feltett első kérdéssel. Az ott kifejtett végkövetkezetéseket szerette volna a budaörsi bíró a magyar gyakorlatban is egy ilyen ítélettel meggyökereztetni, amire jó lehetőségként kínálkozott az azonos tényállású magyar ügy. Az EuB megtehette volna, hogy egyszerűen megismétli az ugyanolyan tényállású ügyben a már korábban megfogalmazott választ, azonban nem ez történt. A kilenc évvel korábbi álláspontját módosítva új elemeket és következtetéseket is tartalmazó választ adott, megtörve ezzel korábbi egységes joggyakorlatát.
Az érdemben lezárult ügyek vizsgálatánál külön csoportba gyűjtve kerültek elemzésre az adójogi kérdéseket érintő ügyek, ugyanis az összes megkeresést legnagyobb számban (közel 20%-ban) ilyen tárgyú perek képezték.[27] A többi tagállam bíróságai is leggyakrabban adó-, illetve versenyjogi kérdésekben keresik meg az EuB-t, 2013-ban ez az arány 18% volt.[28] Az adójog területén belül az
- 4/5 -
általános forgalmi adó vonatkozásában felmerülő jogértelmezési kérdésekkel fordultak leginkább az EuB-hoz.[29] Emellett viszonylag nagy számban került sor megkeresésre a helyi iparűzési adó[30] és a mezőgazdasági támogatásokkal[31] kapcsolatos kérdéskörben is. Ennek legfőbb oka, hogy a hatósági határozatokat felülvizsgáló közigazgatási perek túlnyomó többsége az uniós jogon alapul, így ez az a jogterület, amelyben leggyakrabban merül fel az uniós jog alkalmazásának szükségessége. Ebből adódóan azon jogterület vonatkozásában, ahol nagyobb az EU-jog hatályának terjedelme, ott nagyobb számban van szükség azok értelmezésére is. Az Európai Unió közös hozzáadottértékadó-rendszerének bevezetését szabályozó rendelkezéseket az ún. "HÉA-irányelv"[32] foglalja magában. Irányelvi szabályozás esetén, gyakran vetődik fel az a kérdés, hogy annak a tagállami jogba való átültetése helyesen, a jogszabály céljának megfelelően, annak szellemében történt-e meg. A fent említett indokok mellett - megítélésem szerint - az adójogi vonatkozású ügyek nagy számának van egy meglehetősen egyszerű oka is: nevezetesen ezekben az esetekben az EuB ítéletéhez mindig jelentős anyagi érdek is fűződik. Kiemelve két magyar adójogi ügyet a Nádasdy-ügy eredményeként meghozott jogszabályváltozások[33] 10 milliárd forint adó visszatérítését, míg a PARAT-ügyben hozott ítélet vonatkozásában (2009-ben) 37,1 milliárd forint áfa visszaigénylést tettek lehetővé.
Az Összefoglaló vélemény csak rövid áttekintést ad a lezárult adóügyekről, nem vizsgálta azokat átfogóan. Így nem fogalmazott meg konkrét állásfoglalást, hogy ezekben az ügyekben valóban indokolt megkeresések történtek-e, és hogy az ítéletekből milyen tanulság vonható le arra vonatkozóan, hogy a magyar bíróságok megfelelőn értelmezik-e a többnyire uniós jog által szabályozott jogterületet.[34] Ez véleményem szerint egy újabb területe a magyar előzetes döntéshozatali eljárások gyakorlatának, amit már a megkeresések nagy száma miatt is érdemes lenne átfogóan vizsgálni, és ezzel elősegíteni az eljáró közigazgatási bíróságok egységes gyakorlatát.
A joggyakorlat-elemző csoport vizsgálatának másik részre arra irányult, hogy feltárja azokat az ügyeket, amelyekben nem került sor előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére, annak ellenére, hogy azt a felek indítványozták. Jelent tanulmány keretében az elutasító végzések indokolásaiból csupán két tipikus hibát említek, melyeket jogesetekkel támasztok alá.[35]
Egy magyar és egy uniós jogi norma szószerinti egyezése önmagában nem mentesíti a magyar bírót az előzetes döntéshozatal kezdeményezése alól, ugyanis - mint ahogy azt az uniós jogalkotó és az EuB is több esetben kiemelte[36] - az uniós fogalmaknak és szóhasználatnak autonóm jelentése van, azt önálló módon, az azt magában foglaló uniós jogszabály keletkezésére, célkitűzésére és rendszerére figyelemmel kell értelmezni. Ez olyan egyszerű esetekben is kérdésként merülhet fel mint például a szerződéses igény (lásd OTP-ügy: joghatóság értelmezése)[37] vagy a jogellenes károkozás fogalma[38]. Az adott fogalom ugyan ismert a nemzeti jogrendszerekben, viszont az uniós tartalma különbözhet attól. Ez utóbbi megállapításra jó példaként szolgál a Fixtures Marketing-ügy[39], mely eljárásban a labdarúgó mérkőzések eredményeiből álló adatbázis adatainak "megszerzésének" fogalma vált kérdésessé. A főtanácsnoki indítvány külön fejezetben foglalkozott a különböző nyelvi változatok összevetésével a fogalom tisztázása érdekében és arra a megállapításra jutott, hogy a dán és a finn szövegek megszorító értelmezést alkalmaznak, ezzel szemben az angol és a német szövegek tágan értelmezik a "megszerzés" fogalmát és ebből fakadóan jutnak téves következtetésre.[40] Az uniós jog alkalmazásához ebből következően nem elegendő a magyar szövegből dolgozni, elengedhetetlen a különböző nyelvi verziók összevetése, továbbá figyelemmel kell lenni az európai jog sui generis fogalomrendszerére is.
Kizárólag azért, mert a magyar jogalkotó szerint az adott jogszabály jogharmonizációt valósít meg (a jogszabály jogharmonizációs záradéka szerint[41]), az eljáró bíró egyáltalán nem mentesül azon kötelezettsége alól, hogy vizsgálja a vonatkozó közösségi jogot. Amennyiben a konkrét jogvitában alkalmazandó magyar jogszabály záradékában szerepel a kérdéses uniós irányelv, abból még nem következik, hogy az ténylegesen mindenben meg is felel az irányelv céljának és rendelkezéseinek.[42] Továbbá, ha a magyar jog harmonizál is az uniós joggal, a harmonizált magyar jog értelmezésének is meg kell felelnie az uniós jognak, ezért a harmonizált magyar jog alkalmazása során nem mellőzhető a vonatkozó uniós jog értékelése, így az előzetes döntéshozatali eljárás szükségessége sem zárható ki. Erre az esetre azokat az előzetes döntéshozatali eljárások következtében megszületett EuB ítéleteket lehet felhozni példaként, amelyek ténylegesen magyar jogszabályok módosítását eredményezték. A következő pontban, egy rövid összefoglalás erejéig, azokra az előzetes döntéshozatali eljárásokra térek ki, amelyek közvetlen hatást gyakoroltak a magyar jogalkotásra.
- 5/6 -
Az Ynos-ügy[43] hatásaként (ami az első magyar kezdeményezés is volt) a Ptk. fogyasztóvédelmi vonatkozású rendelkezései módosultak, illetve egészültek ki.[44] Ez a módosítás megteremtette magyar magánjogunkban annak lehetőségét, hogy bizonyos esetekben a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazásának jogkövetkezménye nem a megtámadhatóság, hanem a semmisség legyen. Ennek kapcsán pontosításra került az "általános szerződési feltétel" fogalma is, kiegészítve azzal a fogalmi elemmel, hogy az előre, egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül meghatározott feltételek a konkrét szerződéskötés során nem került megtárgyalásra. Érdekessége ennek az ügynek, hogy bár az EuB ítéletében - a korábban már említett hatásköri hiányra való hivatkozással - érdemben nem válaszolta meg az előterjesztő bíróság által feltett kérdéseket, azonban a főtanácsnok indítványában[45] utalt arra, hogy véleménye szerint a Ptk. vizsgált rendelkezései az uniós joggal ellentétesek. Nagy valószínűséggel a főtanácsnok ezen utalása volt az indoka annak, hogy a jogalkotó az uniós joggal való összhang megteremtése érdekében módosította a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit.
A regisztrációs adó visszatérítéséről szóló 2006. évi CXXX. törvény általános indokolása szerint a jogalkotói lépést a Nádasdi és Németh egyesített ügyben[46] hozott ítélet tette szükségessé. Az EuB azt állapította meg, hogy ellentétes az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely magasabb adóval terheli a Magyarországra valamely más uniós tagállamból behozott használt gépkocsikat, mint a hazánkban már nyilvántartásba vett hasonló használt gépkocsikat. Az előzetes döntéshozatali eljárások hatására a magyar jogalkotó megváltoztatta a regisztrációs adó számításának szabályait és törvényt fogadott el a regisztrációs adó részleges visszatérítéséről.
Egy másik adójogi vonatkozású, az ún. Parat-ügyben[47] született EuB ítélet tette szükségessé az adózás rendjéről szóló törvény módosítását[48]. Az EuB ítéletében megállapította, hogy az Európai Unió szabályozásával ellentétes az a magyar szabályozás, amely az államháztartási támogatásban részesülő termékbeszerzések esetén a kapcsolódó áfa levonását csak a beszerzés nem támogatott hányada erejéig teszi lehetővé. A törvénymódosítás új eljárási szabályokat fogalmazott meg, melynek eredményeként az érintett adózók igényüket az EuB ítéletének kihirdetését követő meghatározott határidőn belül érvényesíthették.
Ugyancsak egy EuB ítélet eredményeként, a Cartesio-ügyben hozott határozat következtében került sor a Pp. módosítására,[49] illetve a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény megalkotására,[50] melyek - többek között - az előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatos jogorvoslati jogot érintették. A jogalkotó hatályon kívül helyezte, illetve módosította a Pp. azon rendelkezéseit, amely lehetővé tette az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés elleni külön fellebbezést. A törvénymódosítás szerint az új szabályokat a hatálybalépésüket követően indult ügyekben kellett alkalmazni. Arról viszont nem rendelkezett, hogy a hatálybalépést megelőzően indult ügyek vonatkozásában - ebben az átmeneti időszakban - miként járjanak el a bíróságok az esetleges előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményező végzés elleni fellebbezések során. Ezt a hiányt kívánta orvosolni a Kúria a fent említett PK-KK közös vélemény megalkotásával. A Kúria az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás biztosítása érdekében kimondta, hogy a Cartesio-ügyben hozott ítéletnek és a Pp. jogdogmatikai rendszerének az a jogértelmezés felel meg a legjobban, ha a fellebbviteli bíróság nem mérlegelheti felül a kezdeményező végzést sem annak szükségessége, sem az előterjesztett kérdések tartalmára vagy indokoltságára tekintettel. Az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyában hozott végzés elleni jogorvoslat mellett a közös vélemény abban is állást foglalt, hogy a magyar igazságszolgáltatási rendszerben - amennyiben a törvény nem zárja ki a felülvizsgálat lehetőségét -, akkor a Kúriát kell tekinteni annak a bírói fórumnak, amelyet előterjesztési kötelezettség terhel.[51]
Mindezek a példák azt támasztják alá, hogy a magyar jogszabályok nem minden esetben harmonizálnak az uniós joggal, és a jogszabályok végén feltüntetett jogharmonizációs záradék sem jelent garanciát arra, hogy a vonatkozó jogszabály maradéktalanul összeegyeztethető az uniós joggal. Ez alapján, kifejezetten ezen indokokra való hivatkozással nem lehet elutasítani az előzetes döntéshozatali eljárást indítványozó kérelmeket.
Az Összefoglaló vélemény önálló fejezetben mutatja be a magyar jogalkalmazás szempontjából a tagállamoknak az európai jog megsértése esetén felmerülő kártérítési felelősségét. Az Összefoglaló vélemény rendszerébe nem feltétlenül illeszkedik ez a rész, ugyanis itt elsősorban nem a magyar bírói gyakorlat kiértékelése alapján vonnak le következtetéseket, illetve tesznek a jogegység biztosítása érdekében messzemenő megállapításokat a csoport tagjai. Az itt elemzésre kerülő speciális kártérítési felelősség elsősorban azon bíróságok részére nyújt hiánypótló áttekintést, amelyeknek eljárásuk során abban kell állást foglalniuk, hogy milyen esetekben és milyen feltételekkel áll fenn egy adott közigazgatási szerv, bíróság, ügyészség deliktuális felelőssége az európai jog megsértése miatt. Az Összefoglaló vélemény szerint a leggyakrabban az uniós irányelvek tagállami átültetésével kapcsolatban merül fel a tagállami felelősség kérdése, azon az alapon, hogy az átültetés (mint tagállami belső jogalkotás) nem volt megfelelő vagy elmaradt.[52] Az EuB által kialakított
- 6/7 -
gyakorlat szerint három konjunktív feltétel fennállása szükséges ahhoz, hogy az európai jog alapján magánszemélyek tagállamokkal szemben kártérítési igényt terjesszenek elő. Először is, hogy a megsértett jogszabály jogokat állapítson meg a magánszemélyek részére, másodszor megköveteli, hogy a jogsértés kellően súlyos legyen, és végül közvetlen okozati összefüggésnek kell fennállnia az okozott kár és a jogsértés között.[53]
Ehhez képest speciális esetként merülhet fel az uniós jog megsértése az igazságszolgáltatási tevékenység során. Ebben az esetben a végső fokon eljáró bíróság ítéletére alapozva terjesztenek elő kártérítési igényt, arra hivatkozva, hogy a bírói fórum eljárása során megsértette az uniós jogot. Ezt pedig, a magyar jog szerint, a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben lehet érvényesíteni.[54] Az Összefoglaló vélemény erre a speciális kártérítési felelősségre az EuB gyakorlata alapján két példát említ: az egyik, ha az adott bíróság az EUMSz. 267. cikke alapján előterjesztési kötelezettségének nem tesz eleget, a másik, ha az adott tagállami bírósági határozat meghozatala az EuB e tárgykörben kialakított ítélkezési gyakorlatának nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásával történik. Az előterjesztési kötelezettség alól az EuB a CILFIT ítéletben[55] megfogalmazta azokat a kivételeket, amelyek fennállása esetén mellőzhető a megkeresés. Az Összefoglaló vélemény ugyanakkor kiemeli, hogy ebben az ítéletben rendkívül szigorú módszertani szabályokat is meghatározott az EuB, amelyek teljesítése szükséges a tagállami bíró részéről ahhoz, hogy a konkrét ügyben valóban mentesülhessen az előterjesztési kötelezettsége alól. A magyar bíróságok gyakorlatában visszatérő hibaként figyelhető meg, hogy nem vizsgálják az említett CILFIT-előfeltételeket, és határozatukban sok esetben nem is adnak számot arról, hogy ezen feltételeknek megfeleltek volna.[56]
Meglátásom szerint ebben a fejezetben az Összefoglaló vélemény egy világos és szükséges feltételrendszert vázolt fel az előzetes döntéshozatali eljárás előterjesztése vagy annak mellőzése kérdését mérlegelő bíró számára annak érdekében, hogy megfelelő indokok alapján, az európai jog megsértése nélkül tudjon döntést hozni.
A magyar bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások tapasztalatait, a félig üres, félig teli pohárhoz lehet leginkább hasonlítani. Félig üres, ha arra gondolunk, hogy hét megyéből még egyetlen megkeresés sem érkezett az elmúlt tíz év során. Szinte kizárt, hogy ezeken a területeken illetékességgel rendelkező bíróságok előtt még sohasem merült volna fel uniós jog értelmezésének és alkalmazásának szükségessége. Szintén félig üres a pohár, ha a felek által kezdeményezett eljárások iránti kérelem indokolatlan elutasításait nézzük.
Félig viszont mindenképp tele van a pohár, ha összehasonlítjuk a magyar bíróságok gyakorlatát a másik, 2004-ben csatlakozott 9 tagállaméval, mert ez alapján azt látjuk, hogy a magyar bírói kart nem érték felkészületlenül az Európai Unióhoz való csatlakozásból eredő újabb feladatok és kihívások. Az a tény, hogy több magyar ügy esetében is nagytanácsban járt el az EuB, és hogy az ügyek mindössze tíz százalékában került sor az eljárások visszautasítására, arra utal, hogy a magyar bíróságok valóban indokolt esetekben kezdeményezték az eljárásokat.
Az Összefoglaló vélemény az Országos Bírósági Hivatal Elnöke és az Magyar Igazságügyi Akadémia Vezetője felé tett ajánlásaiban kezdeményezte, hogy minden bíró számára tegyenek kötelezővé egy olyan képzést, aminek keretében az előzetes döntéshozatali eljárás legfontosabb gyakorlati kérdéseit ismertetnék. Kezdeményezték továbbá, hogy hozzanak létre egy adatbázist, mely naprakészen tartalmazza a befejezett és a folyamatban lévő magyar ügyeket, kiegészítve az EuB határozata után az eljáró bíróság által meghozott érdemi döntéssel. A Kúria Elnöke felé tett ajánlásában arra tett javaslatot az Összefoglaló vélemény, hogy a Kúria kollégiuma fogadjon el egy közös véleményt az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését elbíráló határozatok egységes joggyakorlata érdekében.
A joggyakorlat-elemző csoport végkövetkeztetéseiben megfogalmazott ajánlások - véleményem szerint - teljes mértékben megalapozottak és szükségesesek az egységes bírói gyakorlat kialakítása szempontjából. Az esetlegesen megalkotásra kerülő kúriai kollégiumi vélemény szükséges folytatása lenne a korábban hasonló tárgyban meghozott 1/2009-es PK-KK közös véleménynek. Mindezek mellett nem maradhat el a szükséges képzési program megalkotása sem. Ebbe a képzésbe érdemes lenne bevonni az ügyvédi kamarákat is, hogy a jogi képviselők részéről előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítvány kellően pontos és okszerű legyen, elősegítve ezáltal ügyfeleiknek az uniós jog adta lehetőségek megfelelő kihasználását.
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának Összefoglaló véleménye azt mutatja, hogy a magyar legfőbb bírói fórum nyitott az Európai Unió joga felé és fontos feladatának tekinti, hogy az alaptörvényi kötelezettségének eleget téve az uniós jog alkalmazása terén is biztosítsa a magyar bíróságok között az egységes jogalkalmazást. ■
JEGYZETEK
[1] Hatályos: 2011. december 3-tól.
[2] Bszi. 24. § (1) bekezdés d) pont.
[3] A joggyakorlat-elemző csoport tagjai: Dr. Osztovits András, kúriai bíró, a csoport vezetője; Prof. Dr. Blutman László, tanszékvezető, egyetemi tanár (SZTE-ÁJK), Dr. Czine Ágnes, kollégiumvezető (Fővárosi Ítélőtábla); Dr. Heinemann Csilla, kúriai bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin, kúriai bíró; Dr. Metzinger Péter, ügyvéd (Trinn Ügyvédi Iroda); Dr. Molnár Gábor, kúriai bíró; Dr. Somssich Réka, egyetemi adjunktus (ELTE-ÁJK); Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin, kúriai bíró; Prof. Dr. Várnay Ernő, tanszékvezető, egyetemi tanár (DE-ÁJK); Dr. Vezekényi Ursula, kúriai tanácselnök.
[4] Az Összefoglaló vélemény egésze a Kúria honlapján olvasható.
[5] 2014. május 1.
[6] Összefoglaló vélemény 41-43.
[7] A szerző saját számítása a 2004 és a 2013 között befejezett ügyek alapulvételével.
[8] Az adat a 2013-as évre vonatkozik. Európai Unió Bírósága, 34/14. sz. sajtóközlemény, Luxembourg, 2014. március 13.
[9] C-210/06. sz. Cartesio-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet. [EBHT 2008. I-09641], az úgy magyar polgári eljárásjogra gyakorolt hatása vonatkozásában ld.: Osztovits András: Köddé fakult délibáb - a Cartesio ügyben hozott ítélet hatása a magyar polgári eljárásjogra. Európai Jog, 2009. (9. évf.) 2. sz. 26-30.
[10] C-378/10. sz. Vale-ügyben 2012. július 12-én hozott ítélet. [EBHT-ban még nem tették közzé], Orosz Nóra Natália: Az Európai Bíróság ítélete a VALE Építési Kft. ügyében: az EUMSz. 49. és 54. cikkéből eredő tagállami kötelezettségszegés kérdése. Jogesetek Magyarázata, 2012. (3. évf.) 3. sz. 66-73.
[11] C-243/08. sz. Pannon GSM-ügyben 2009. június 4-én hozott ítélet [EBHT 2009. I-04713]
[12] A nemzetközi jogirodalom több mint húsz tanulmányban foglalkozott kifejezetten ezzel a jogesettel. Notes aux arrêts de la Cour de justice, CJCE-Systèm MINIDOC, Édition du 26/08/2013.
[13] Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikk
[14] Az adatok az Európai Bíróság 2014. április 2-án közzétett éves jelentés alapján kerültek megállapításra. http://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2014-03/hu_version_provisoire_web.pdf (a továbbiakban: Éves jelentés) letöltés ideje: 2014. április 2.
[15] Összefoglaló vélemény 27.
[16] Éves jelentés 99-100.
[17] Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 267. cikke értelmében, ha olyan tagállami bíróság előtt merül fel az EU-jog értelmezésének a szükségessége, amelynek határozata ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az EuB-hez fordulni.
[18] Összefoglaló vélemény 27.
[19] C-137/08. sz. ügyben 2010. november 9-én hozott ítélet. [EBHT 2010. I-10847.]
[20] C-519/12. sz. OTP Bank-ügyben 2013. október 17-én hozott ítélet [EBHT-ban még nem tették közzé].
[21] Erre az esetre példaként a C-298/09. sz. RANI/Hangkook-ügyben 2010. június 16-án hozott végzést említik [EBHT 2010. I-00081. o.]. Összefoglaló vélemény 78. és 205. o. Emellett még érdemes utalni az első magyar vonatkozású megkeresésre az Ynos-ügyre is, ahol bár érdemben nem adott választ az EuB a magyar bíró által feltett összes kérdésre, azonban az uniós jog időbeli hatályának megítélésének kérdésében fontos eligazítást nyújtott. Ebben az ítéletében mondta ki az EuB ugyanis, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás tekintetében csak olyan tényállás esetén rendelkezik hatáskörrel, amely valamely tagállam az Európai Unióhoz történő csatlakozása után keletkezett. Az Ynos-ügy jelentőségére a későbbiekben még kitérek.
[22] C-16/12. sz. Hermes Hitel és Faktor Zrt.-ügyben 2012. július 6-án hozott végzés 14. pontját és az ott idézett gyakorlatot. [EBHT-ban még nem tették közzé]
[23] Lásd C-488/12., C-489/12., C-490/12., C-491/12., C-526/12. sz. egyesített ügyekben 2013. október 10-én hozott ítélet 16-17. pontját és a C-332/13. sz. Weigl-ügyben 2014. január 16-án hozott végzés 13-14. pontját és az ott idézett ítélkezési gyakorlatot. [EBHT-ban még nem tették közzé]
[24] C-447/06. sz. Vodafone-ügyben 2007. április 17-én hozott végzés [EBHT-ban még nem tették közzé]; C-490/11. sz. IBIS-ügyben 2012. április 19-én hozott végzés [EBHT-ban még nem tették közzé]; C-112/12. sz. Franklin Templeton-ügyben 2012. december 5-én hozott végzés [EBHT-ban még nem tették közzé].
[25] C-261/05. sz. Lakép és Társai-ügyben 2006. február 9-én hozott végzés [EBHT 2006 I-00020], C-298/09. sz. RANI/Hangkook-ügyben 2010. június 16-án hozott végzést említik [EBHT 2010. I-00081.o.], C-143/09. sz. ügy, C-444/12. sz. Pannon GSM-ügyben 2009. szeptember 17-én hozott végzés. [EBHT 2009. I-00145. o.]
[26] C-240/98. sz. Océano Grupo-ügyben 2000. június 27-én hozott ítélet. [EBHT 2000. I-04941.] ebben vonatkozásban lásd: Nemessányi Zoltán: Oceano Grupo magyar tengere. Európai Jog, 2008. (8. évf.) 3. sz. 31-42.
[27] Az adójog mellett a fogyasztóvédelem (elsősorban annak magánjogi szabályai) és a közös agrárpolitika voltak a leginkább érintett jogterületek. Összefoglaló vélemény 207. o. A fogyasztóvédelmi ügyek vonatkozásában lásd: Osztovits András: Magyar fogyasztóvédelmi ügyek az Európai Közösségek Bírósága előtt. Fogyasztóvédelmi Szemle, 2009. (3. évf.) 2. sz. 65-70. Osztovits András: A közösségi jog hatása a fogyasztói szerződések magyar szabályozására és joggyakorlatára. Gazdaság és Jog, 2009. (17. évf.) 12. sz. 11-15.
[28] Éves jelentés 85-87.
[29] C-368/09. sz. Pannon Gép Centrum Kft.-ügyben 2010. július 15-én hozott ítélet [EBHT 2010. I-07467.], C-444/12. sz. Hardimpex Kft.-ügyben 2013. május 16-án hozott végzés [EBHT-ban még nem tették közzé] C-392/09. sz. Uszodaépítő Kft.-ügyben 2010. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 2010. I-08791.]
[30] C-261/05. sz. Lakép és Társai-ügyben 2006. február 9-én hozott végzés [EBHT 2006 I-00020]. C-283/6. sz. és C-312/06. sz. KÖGÁZ/OTP egyesített ügyekben 2010. október 11-én hozott ítélet [EBHT 2007. I-08463.].
[31] C-133/09. sz. Uzonyi-ügyben 2010. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 2010. I-08747.], C-115/10. sz. Bábolna-ügyben 2011. június 9-én hozott ítélet [EBHT 2011. I-05017.]
[32] A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről
[33] A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló 2011. évi CXXXIII. törvény indokolása
[34] Egyes adójogi vonatkozású EuB ítéleteket elemeznek a következő tanulmányok: Gyekiczky Tamás: Az Európai Bíróság ítélete magyar adóügyekben. A hozzáadottérték-adó levonásához való jog adóhatósági megtagadásáról. Jogesetek Magyarázata, 2013. (4. évf.) 2. sz. 42-54. Kelemen Dániel: A magyar osztalékadó-szabályozás és az uniós jog viszonya. Európai Jog, 2012. (12. évf.) 4. szám 11-16. o.
[35] Az elutasító végzések gyakorlata vonatkozásában ld.: Szabó Péter: A Pp. előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódó rendelkezésinek felsőbírósági gyakorlata. Európai Jog, 2009. (9. évf.) 1. sz., 3-12.
[36] Lásd C-189/08. sz. Zuid-Chemie-ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6917.] 17. pontját és az ott idézett ítélkezései gyakorlatot.
[37] C-519/12. sz. OTP Bank-ügyben 2013. október 17-én hozott ítélet [EBHT-ban még nem tették közzé].
[38] C-147/12. sz. OFAB-ügyben 2013. július 18-án hozott ítélet. [EBHT-ban még nem tették közzé]
[39] C-444/02. sz. Fixtures Marketing-ügyben 2004. november 9-én hozott ítélet [EBHT 2004. I-10549.].
[40] Hackl főtanácsnok indítványa a C-46/02. sz. ügyben, ismertetés napja: 2004. június 8.
[41] A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 88. §-a értelmében, ha jogszabály valamely rendelkezése uniós jogi aktusnak való megfelelést valósít meg, ezt az uniós jogi aktusokra való hivatkozást tartalmazó jogharmonizációs záradékban kell megállapítani.
[42] Összefoglaló vélemény 206. oldal.
[43] C-302/04. sz. Ynos-ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet. [EBHT 2006. I-00371] az ítélet utóélete vonatkozásában lásd: Szabó Péter: Az Ynos Kft.-ügyben hozott luxemburgi bírósági ítélet előzményei és utóélete - az előterjesztő magyar bíró szemével. Európai Jog. 2006. (6. évf.) 5. sz. 31-36.
[44] A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2006. évi III. törvény
[45] Tizzano főtanácsnok indítványa a C-302/04. sz. Ynos-ügyben 74-75. pont. Ismertetés napja: 2005. szeptember 22.
[46] C-290/05. sz. és C-333/05. sz. egyesített ügyekben 2006. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2006. I-10115.]
[47] C-74/08. sz. Parat-ügyben 2009. április 23-án hozott ítélet. [EBHT 2009. I-03459.] az ítélet vonatkozásában lásd: Tárnoki Péter: Az áfa-levonási jog korlátozásának határai: az Európai Bíróság által a C-74/08. számú PARAT-ügyben hozott előzetes döntéshozatali ítélet. Európai Jog. 2009. (9. évf.) 4. sz. 37-40.
[48] Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvény
[49] A vállalkozások közötti jogviták könnyebb elbírálása érdekében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXVIII. törvény (2010. január 1-jén lépett hatályba)
[50] 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezés kötelezettségről.
[51] Bár nem igényelt jogszabályi módosítást, de még egy fontos kérdést tisztázott az EuB a Cartesio-ügyben. Az első kérdésre adott válaszában világossá tette, hogy cégbíróságként eljáró másodfokú bíróság az uniós jog értelmében is bíróságnak, tehát előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezésére jogosult bírói fórumnak tekinthető, annak ellenére, hogy az eljárása nem kontradiktórius, mivel a fellebbezés folytán jogvitát bírál el.
[52] Összefoglaló vélemény 59-60.
[53] C-46/93. és C-48/93. sz. Factortame II. egyesített ügyben meghozott ítélet 51. pontja [EBHT 1996. I-01029], C-224/01. sz. Köbler-ügyben meghozott ítélet 51. pontja. [EBHT 2003. I-10239.] Ennek az ügynek a vonatkozásában lásd: Kecskés László: EU-Jog és jogharmonizáció. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2003, 468-474.
[54] Ptk. 6:549. § felelősség bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért.
[55] C-283/81. sz. CILFIT-ügyben hozott ítélet. [EBHT 1981. I-03415. o.] A feltételek vonatkozásában lásd: Várnay Ernő: Az ACTE CLAIR-tan és a CILFIT-feltételek, avagy az előzetes döntéshozatalra irányuló előterjesztési kötelezettség korlátozott korlátozása. Magyar Jog, 2005 (52. évf.) 2. sz. 95-108.
[56] Összefoglaló vélemény 63.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanácsjegyző, Kúria
Visszaugrás
