https://doi.org/10.59851/mj.73.03.6
A tanulmány a különélő szülők együttműködésének tartalmát, formáit elemzi az egyik szülő kérelmére elrendelt közös szülői felügyelet során. A tanulmány tárgyalja a közös szülői felügyelet nemzetközi és uniós jogi hátterét, a szülői együttműködés jogirodalmi értelmezését, ezzel összefüggésben a 2022. január 1-jén hatályba lépett Ptk.-módosítás indokait és eddigi gyakorlatát. Az írás fókuszában annak a 2025 októberében meghozott hiánypótló kúriai ítéletnek az elemzése áll, amely egyértelmű szempontokat tartalmaz a különélő szülők megfelelő szintű együttműködésének értelmezéséhez.
Kulcsszavak: közös szülői felügyelet; a szülők együttműködési kötelezettsége; a gyermek legfőbb érdeke; különélő szülők közötti megfelelő szintű együttműködés
The study analyzes the content and forms of cooperation between separated parents during joint parental custody ordered at the request of one of the parents. The study discusses the international and EU legal background of joint parental custody, the interpretation of parental cooperation, and in this context the reasons for the amendment to the Civil Code that entered into force on 1 January 2022 and its practice to date. The focus of the paper is on the analysis of the gap-filling Supreme Court's judgment issued in October 2025, which contains clear aspects for the interpretation of the sufficient level of cooperation between separated parents.
Keywords: joint parental custody; the obligation of cooperation between parents; best interests of the child; sufficient level of cooperation between separated parents
Mérföldkőnek tekinthető precedensértékű ítéletet[1] hozott a Kúria 2025 októberében, amelyben részletesen értelmezte a különélő szülők együttműködésének tartalmát, formáit, különös figyelemmel azokra az esetekre, amelyekben a szülői felügyelet közös gyakorlásának elrendelését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:167. § (1) bekezdése második mondata alapján az egyik szülő kéri. Egy sok vitát kiváltó kérdésről van szó, amely már a Ptk. közös szülői felügyelet elrendelését kiszélesítő, a 2021. évi CXXII. törvénnyel történt módosításkor is felmerült, és amely vita tovább fokozódott, amikor a Kúria 2024 őszén meghozta a Pfv.20.672/2024/5. számú precedensképes ítéletét. Ezt követte nagyjából egy évvel később a különélő szülők közötti megfelelő együttműködés értelmezése körében irányadónak tekinthető Pfv.20.764/2025/4. sz. ítélet.
Jelen tanulmányban röviden kitérünk a közös szülői felügyelet nemzetközi és uniós jogi hátterére, a szülői együttműködés jogirodalmi értelmezésére, ezzel is összefüggésben a 2022. január 1-jén hatályba lépett Ptk.-módosítás indokaira és eddigi gyakorlatára, továbbá elemezzük a két fent idézett kúriai döntést a Ptk.-módosítás jogalkotói szándéka és a nemzetközi elvárásoknak való megfelelés tekintetében. A tanulmány részletesen tárgyalja a Kúria Pfv.20.764/2025/4. sz. precedensértékű ítéletének a szülői együttműködésre vonatkozó megállapításait, amelyek megfelelő értelmezési keretet nyújtanak mind a jogkereső szülőknek, mind a jogalkalmazóknak, előmozdítva ezzel a különélő szülők általi közös szülői felügyelet minél szélesebb körű, a gyermek legfőbb érdekét szolgáló elterjedését.
Az utóbbi évek családjogi jogalkotásában egyértelműen megfigyelhető a gyermek jogait középpontba állító megközelítés[2] és a gyermek legfőbb érdekének érvényesülése mint elsődleges hivatkozási alap. Megkerülhetetlen nemzetközi jogi jogforrás a Gyermek jogairól szóló, New York-ban 1989. november 20-án kelt egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény), amelyet Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvény hirdetett ki. Ez azt jelenti, hogy az Egyezmény rendelkezései 35 éve a magyar jogrendszer élő részét képezik.
Az utóbbi években a szakmai és közérdeklődés fókuszába került a Gyermekjogi Egyezmény 12. cikke,[3] amely biztosítja a véleménynyilvánításra képes gyermek jogát véleménye kifejtésének lehetőségére az őt érintő eljárásokban. Mégis nagy felháborodást és értetlenséget keltett a jogalkalmazók és az érintett szülők körében a Ptk. 4:171. § (4) bekezdésének kiegészítése, amely a bíróság kötelezettségévé teszi a gyermek értesítését a nyilatkozattétel lehetőségéről.[4]
- 180/181 -
A szülők közös jogát és felelősségét a kiskorú gyermek felneveléséért hangsúlyozó elvet legdirektebb módon az Egyezmény 18. cikk (1) bekezdése rögzíti. Eszerint: "Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismertetését, amely szerint a szülőknek közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért. A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie."
Szeibert Orsolya szerint ez a rendelkezés két oldalról közelíthető meg: részben a gyermek, részben pedig a szülők, és különösen a különélő szülők oldaláról. "Ami a gyermeket illeti, az, hogy mindkét szülő részt vegyen a nevelésében és elősegítse fejlődését, kétségkívül mindenek felett álló érdeke. (...) Az Egyezmény értelmében a szülőknek akként kell gyakorolniuk szülői felelősségüket, hogy az megfeleljen a gyermek mindenek felett álló érdekének. A szülők közös felelőssége nem feltétlenül jelenti a szülők közös szülői felügyeletét, de azt mindenképpen, hogy a gyermek életében mindketten részt vegyenek. Ezt a részvételt pedig nem a szülői jog, hanem hangsúlyozottan a szülői kötelezettség oldaláról kell megközelíteni."[5]
Természetesen, ahogy a 18. cikk (1) bekezdés utolsó mondatából is kitűnik, az Egyezmény más cikkei - így különösen a 3. cikk - is meghatározóak a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése szempontjából. A 3. cikk (1) bekezdése nevesíti a gyermek legfőbb érdekének érvényesülését mint a jogalkotás és a jogalkalmazás során figyelembe veendő elsődleges szempontot. Eszerint: "A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban".[6]
Az uniós jogban az Európai Unió Alapjogi Chartája 24. cikkének (3) bekezdése szerint "Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes". Feltétlenül megjegyzendő, hogy a másodlagos uniós jogforrásokban is uralkodó a gyermekjogi megközelítés. Elegendő, ha itt a szülői felelősségi ügyekben a joghatóságot, a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozó, 2022. augusztus 1-jén hatályba lépett Brüsszel IIb rendeletet megemlítjük, amely az elődjéhez képest szintén sokkal erőteljesebben jeleníti meg a gyermek érdekeit, jogait.[7]
A Gyermekjogi Egyezmény és az Alapjogi Charta egyértelműen rögzíti a szülők közös felelősségét a kiskorú gyermek gondozásáért, neveléséért. A Ptk. Családjogi Könyve a szülői felügyelet gyakorlása alapelveként határozza meg a szülők együttműködési kötelezettségét a Ptk. 4:147. § (1) bekezdésében, amikor kimondja, hogy "A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni".
A Ptk. emellett a szülői felügyelet gyakorlása cím alatt, a már különélő szülők belső viszonyaiban is rögzíti a Ptk. 4:173. §-ában a szülők együttműködési kötelezettségét, mely szerint "a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében - egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva - együtt kell működniük".
A szakirodalomban egyetértés mutatkozik abban, hogy a szülők együttműködési kötelezettsége attól függetlenül terheli a szülőket, hogy együttélő vagy különélő szülőkről van szó, és ez utóbbi esetben a szülők a gyermek érdekeit szem előtt tartva kell, hogy kialakítsák az együttműködésük számukra megfelelő formáját.
A Ptk. egyik kommentárja szerint alapelvi szintű szabály, hogy a szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődése érdekében gyakorolják, tehát a szülői felügyelet kiterjed a gyermek fizikai gondozására, ellátására és neveltetésének biztosítására egyaránt. A kulcsszó a szülők együttműködése a szülői felügyeleti jogok gyakorlása során, akár együttélő szülőkről van szó, akár nem. A személyes ellentétek, sérelmek háttérbe szorítása nem mindig egyszerű, de elengedhetetlen, ha a kiskorú gyermekkel kapcsolatos kérdésekről van szó, és ebben a körben a gyermek érdekét, sorsát érintő kisebb vagy nagyobb kérdés merül fel.[8]
- 181/182 -
Más szerzők is megerősítik, hogy a szülői felügyeleti jog körében elengedhetetlen követelmény a szülők közötti együttműködés a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének elősegítése érdekében, függetlenül attól, hogy a szülők együtt vagy különváltan élnek. A személyes ellentétek, véleménykülönbségek, esetleg a szülők egymással szemben érzett sértettségének háttérbe szorításával kell a gyermekkel foglalkozni, illetve a közös kiskorú gyermekkel kapcsolatos döntéseket megbeszélni, meghozni.[9]
Az együttműködés mint a szülői felügyeleti jog gyakorlásának általános alapelve azt jelzi, hogy a gyermeket érintő valamennyi szituációban elvárható az, hogy a szülők tekintettel legyenek egymás álláspontjára, és együttesen hozzanak olyan döntéseket, amelyeket a gyermek számára a legmegfelelőbbnek ítélnek. A szülők együttműködésének hiánya, mindkét fél vagy egyik fél együttműködési készségének hiánya végső soron számos szituációban akár gyámhatósági, akár bírósági döntés keretei között értékelést nyerhet. Ha a szülők a közös szülői felügyelet gyakorlása során valamely kérdésben nem tudnak megegyezni, főszabályként a gyámhatóság jár el. Noha ez lehetőségként adott, elvárható, hogy a szülők felelősen, a gyermek érdekében és egymás érdekeire is tekintettel határozzanak a gyermeket érintő kérdésekben. Különélő szülőknél fokozott szükség van az együttműködésre.
Ha a bíróság jár el a szülői felügyelet rendezése érdekében, a szülők közötti vita esetében tekintetbe veheti mindkét szülő oldalán az együttműködési hajlandóságot. Az együttműködésnek kiemelkedő jelentősége van különélő szülő és gyermek kapcsolattartása esetén, hiszen az élet állandóan változó helyzetei mellett a gyermeket gondozó szülő és a különélő szülő együttműködése mellett valósulhat meg olyan kapcsolattartás, amely valóban a gyermek érdekét szolgálja. Az együttműködés iránti fokozott követelmény testesül meg a mediációs (közvetítői) eljárás előtérbe helyezésében mind a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben, mind a gyámhatósági eljárásban.[10]
A Ptk. 4:167. § (1) bekezdése kiegészítésének célja az volt, hogy lehetővé tegye a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági elrendelését abban az esetben, ha a szülők között ebben a kérdésben nincs megállapodás.[11] Ezt a 2021. december 31-ig hatályban lévő szabályozás - Európában egyedülálló módon - nem tette lehetővé. 2022. január 1-jétől a bíróság az egyik szülő kérelmére is dönthet a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll. Ehhez a törvény nem szabta feltételként a szülők közötti együttműködést, mert ez a követelmény következik a Ptk. 4:147. § (1) bekezdésének alapelvi tételéből. Minden esetben a kiskorú gyermek érdeke kell, hogy meghatározza a bíróság döntését, és ennek jogszabályi lehetőségét a Családjogi Könyv már biztosítja.
Simon Károly László is kiemeli, hogy a 2022. január 1-jén hatályba lépett szabályozás szemléletváltást követel a szülőktől és a bíróságtól is, ugyanakkor hiba lenne ezt úgy értelmezni, hogy a jogalkotó az együttműködési (kooperációs) képességet kiiktatta a közös szülői felügyelet szempontrendszeréből. (...) A Ptk. paradigmaváltásába álláspontja szerint nem kell többet "belelátni", mint hogy a jogalkotó el kívánta hárítani a közös szülői felügyelet elrendelése elé tornyosuló formális akadályt, amely az egyik szülő - akár észszerű indok nélküli - tiltakozása miatt, de a gyermek érdekével vagy kívánságával szemben meggátolta a közös szülői felügyelet megvalósulását. A jogszabályváltozás tehát azt juttatja kifejezésre, hogy a jogalkotó az ilyen értelemben vett együttműködési hajlandóság hiányának a továbbiakban nem tulajdonít érdemi jelentőséget, vagyis az új szabályozást helyesebb olyan súlypont-eltolódásként értékelni, hogy indokolt esetben a közös szülői felügyeletet ellenző szülő véleményével szemben is keresztülvihető a gyermek érdeke (véleménye, akarata).[12]
A Ptk. módosításából semmilyen értelmezés alapján sem következik, hogy kizárólag a szülők közötti gördülékeny együttműködés esetén lehet elrendelni a közös szülői felügyelet gyakorlását. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az egyik szülő elzárkózó magatartásával, az együttműködéstől való indokolatlan tartózkodásával meg tudja akadályozni a közös szülői felügyelet gyakorlását, ami ellentétes a kiskorú gyermek érdekével.[13] A Ptk. 4:167. §
- 182/183 -
(1) bekezdés idézett módosításának egyik célja tehát éppen az volt, hogy az együttműködéstől ok nélkül elzárkózó szülői magatartás esetén is dönthessen a bíróság a közös szülői felügyelet gyakorlásáról.
A gyakorlati tapasztalatok szerint[14] a Ptk. megengedő szabályozása ellenére a joggyakorlatban továbbra is ritkán kerül sor a közös szülői felügyelet egyik szülő kérelmére történő elrendelésére, amelynek visszatérő oka a szülők közötti együttműködés hiányára történő hivatkozás.[15] A bíróság jellemzően továbbra is csak a szülők erre vonatkozó megállapodása alapján rendeli el a közös szülői felügyeletet, ha biztosítottnak látja a szülők közötti megfelelő együttműködést.[16]
Éppen a joggyakorlat óvatossága miatt nagy várakozás előzte meg azt a kúriai döntést, amely a Ptk. 4:167. § (1) bekezdésének módosítását követően elsőként került a legfőbb bírói fórum elé, és amelyben a Kúriának lehetősége volt értelmezni az egyik szülő által kért közös szülői felügyelet elrendelhetőségének szempontjait.
A Kúria elé került ügyben az eljáró bíróságok mindkét szülőt alkalmasnak találták a 2018-ban született gyermek nevelésére, gondozására, megállapítva, hogy mindketten átlagos gyermeknevelési képességekkel rendelkeznek, és gyermekük mindkettőjükhöz egyformán kötődik. Az egyik szülő a gyermekkel való folyamatos kapcsolattartás érdekében külföldről is hazaköltözött, és abban a városban telepedett le, amelybe a másik szülő a gyermeket vitte a tartós ottlakás szándékával. Az elsőfokú bíróság - fokozatosan bővülő kapcsolattartást követően - közös szülői felügyeletet és váltott gondoskodást rendelt el. A másodfokú bíróság azonban megállapította, hogy a felek eltérő személyiségjegyei kizárják az együttműködést, továbbá az egyik szülő más városba történő elköltözése kizárja a szülői felügyelet közös gyakorlása és különösen a váltott gondoskodás elrendelését még az elsőfokú bíróság által megállapított későbbi időpontban is.
Felülvizsgálati kérelmében a felperes jogszabálysértésként előadta, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 4:167. § (1) bekezdésének második fordulatában szabályozott közös szülői felügyelet elrendelését tévesen a Ptk. 4:167/A. § (1) bekezdésében szabályozott váltott gondoskodással azonosította, és kizárólag a váltott gondoskodás szempontrendszere alapján értékelte a bizonyítékokat. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a 2022. január 1-jétől hatályos Ptk. szabályozás jogalkotói szándéka, célja és értelme az, hogy a korábbi szabályozással szemben a bíróság egyik fél - akár indok nélküli - elzárkózása esetén is dönthessen a közös szülői felügyeletről. A korábbi szabályozás szerint a bíróságnak nem volt mérlegelési jogköre, mert a közös szülői felügyelet fenntartása kizárólag mindkét szülő egyetértése esetén valósulhatott meg. Az új szabályozás célja az volt, hogy az együttműködést gátló vagy szándékosan elutasító egyoldalú magatartás esetén ne eshessen a másik, együttműködni szándékozó szülő terhére a szülői felügyelet megszüntetése.
A Kúria az ítéletében megállapította, hogy a jogszabályi rendelkezések összevetéséből megállapíthatóan a különélő szülők megállapodása vagy a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése útján létrejött közös szülői felügyeletnek két formája van: megvalósulhat váltott gondoskodás nélkül és váltott gondoskodással. Mindkét forma alapvető feltétele - amellett, hogy az ilyen tartalmú döntés a gyermek érdekében áll - a szülők közötti együttműködés. Az együttműködési kötelezettség mint a szülői felügyelet közös gyakorlásának szükségszerű feltétele egyrészt a Ptk. 4:147. § (1) bekezdésében foglaltakból következik, mely szerint a szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének
- 183/184 -
érdekében egymással együttműködve kötelesek gyakorolni. Másrészt következik a Ptk. 4:170. § (2) bekezdésében foglaltakból, amely szerint ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszüntetheti. Az, hogy a szülők együttműködésének hiánya megalapozza a közös szülői felügyelet megszüntetését, azt is jelenti, hogy együttműködés hiányában a közös szülői felügyelet elrendelésének sincs helye.[17]
A Kúria kiemelte, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának váltott gondoskodás nélkül és váltott gondoskodással megvalósuló mindkét formájának alapvető feltétele a szülők közötti együttműködés, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül tekintette a felek közötti együttműködés hiányát a közös szülői felügyelet elrendelését kizáró körülménynek.[18] A Kúria annyiban pontosítja a másodfokú bíróságnak az indokolását, hogy nemcsak a váltott gondoskodás, hanem a szülői felügyelet közös gyakorlásának elrendelésekor is az az elvárás, hogy a szülők legalább az emberi minimum szintjén képesek legyenek érintkezni egymással, és megfelelően együttműködjenek.
A Kúria azt is kiemelte, hogy a felperes felülvizsgálati érvelésével szemben az, hogy a bíróság az egyik szülő kérelmére is elrendelheti a közös szülői felügyeletet, nem azt jelenti, hogy a másik szülőnek az együttműködést gátló vagy szándékosan elutasító magatartása esetén is lehet közös szülői felügyelet azért, hogy ne eshessen az együttműködni szándékozó szülő terhére a másik szülő magatartása. A szülői felügyelet közös gyakorlásának elrendelése ugyanis nem az együttműködést akadályozó szülő magatartásának a szankciója. Az egyik szülő kérelmére történő elrendelésnek is feltétele a szülők közötti együttműködés fennállása. Az egyik szülő kérelmére akkor van helye a közös szülői felügyeletnek, ha a szülők között fennáll az együttműködés, azt indokolja a gyermek mindenek felett álló érdeke, de ennek ellenére a másik szülő észszerű indok nélkül zárkózik el a szülői felügyelet közös gyakorlásától.[19]
Az ítélet indokolása ellentétes a Ptk. 4:167. § (1) bekezdése módosításának jogalkotói szándékával. Az Alaptörvény 28. cikke szerint "A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak." Az idézett ügyben a döntés és annak érvelése egy több évtizede meghaladott, a Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelvén alapuló gyakorlatot[20] konzervál, figyelmen kívül hagyva a Ptk. 4:167. § (1) bekezdés második mondata beiktatásának jogalkotói célját.
Az idézett döntés a szülők - bíróság által nem értelmezett - együttműködési képességére, hajlandóságára helyezi a hangsúlyt, amelyet a közös szülői felügyelet bírósági elrendelésének elsődleges feltételeként határoz meg. Ha elfogadnánk azt az érvelést, hogy közös szülői felügyelet csak megfelelő szintű és tartalmú szülői együttműködés esetén rendelhető el, akkor a közös szülői felügyeletet ellenző szülő szándékos elzárkózó magatartásával meg tudná hiúsítani a bíróság által történő elrendelést, az pedig a Ptk. 4:167. § (1) bekezdése második mondatának kiüresítését jelentené.
A bíróság téves jogértelmezése és fordított logika mentén történő érvelése egyértelműen ellentétes a Gyermekjogi Egyezmény korábban idézett 3. cikkében foglalt, a gyermek legfőbb érdeke bíróság általi érvényesítése elvével is. Ebben a döntésben az ítélet meghozatalakor 5-6 éves, mindkét szülőjével bensőséges kapcsolatban lévő kisgyermek közös szülői felügyeletben történő nevelkedésének szempontja egyértelműen háttérbe szorult, és a bíróság kizárólag a szülők együttműködési képességét és az ezt meghatározó személyiségjegyeit vizsgálta döntése meghozatalakor.
Ahogyan arra korábban már kitértünk, a Ptk. 4:167. § (1) bekezdése második mondata beiktatásának jogalkotói célja éppen az volt, hogy az együttműködéstől elzárkózó szülő vagy szülők esetén is dönthessen a bíróság a közös szülői felügyeletről, ha meggyőződése szerint ez szolgálja a kiskorú gyermek érdekét. A Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint nem feltétele a közös szülői felügyelet elrendelésének a szülők közötti együttműködés fennállása.[21] Ha a felek között megfelelő együttműködés lenne, vélhetően nem lenne szükség bírósági rendezésre.
- 184/185 -
A Kúria tehát úgy tartotta fenn hatályában a másodfokú ítéletet a szülők megfelelő együttműködésének hiányára hivatkozással, hogy nem értelmezte azt, hogy mit tekint megfelelő szintű, a közös szülői felügyelet működéséhez szükséges mértékű együttműködésnek,[22] azaz milyen formájú, szintű, tartalmú együttműködés várható el ahhoz, hogy a bíróság az egyik szülő kérelmére is elrendelhesse a szülői felügyelet közös gyakorlását. Ezzel szemben viszont a Ptk. 4:170. § (2) bekezdéséből vezette le argumentum a contrario érveléssel, hogy együttműködés hiányában a közös szülői felügyelet elrendelésének nincs helye, mert a Ptk. 4:170. § (2) bekezdésében akként rendelkezik, hogy ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszüntetheti.[23] Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben ez a jogértelmezési logika nem alkalmazható, mert ez a rendelkezés együtt értelmezendő a Ptk. 4:167. § második mondatával, amely nagyon határozott jogalkotói célt fogalmaz meg. Éppen erre tekintettel módosította a 2023. évi XXXI. törvény a Ptk. 4:170. § (2) bekezdését, hogy legyen lehetősége a bíróságnak mérlegelni a gyermek érdekét abban az esetben is, ha a közös szülői felügyelet megszüntetését kérelmező szülő a másik szülővel történő együttműködés hiányára, problémáira hivatkozik. Természetszerűleg nem lehet kizárni, hogy bekövetkezhet olyan változás a szülők életkörülményeiben, amely már olyan fokú együttműködési képtelenséget idézhet elő, amely mellett a közös felügyelet fenntartása a gyermek érdekeivel ellentétes, de a kúriai döntés [36] pontjában foglalt "ellentétesből való következtetés" logikája itt nem vezet célra.
Álláspontom szerint a döntés precedensképessége miatt az alsóbb fokú bíróságok jogértelmezésére is kihatóan rendkívül károsnak tekinthető, továbbá kiüresíti azt a jogalkotói szándékot, amely világosan kirajzolódik a Ptk. 4:167. § (1) bekezdése módosításának 2021. évi CXXII. törvénnyel történő indokolásából, és nem tekinti elsődleges rendezési szempontnak a gyermek nemzetközi egyezményekben is garantált jogait és érdekeit. Ebben a helyzetben az alsóbb fokú bíróságok nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen a kodifikált törvényhozói akarat feszül szembe a felsőbíróság kötelező iránymutatásával, amely a gyakorlat számára feloldhatatlan helyzetet teremt.[24]
Az előzőekben elemzett kúriai döntést követően a szakma óriási érdeklődéssel várta annak a precedensképes döntésnek a megszületését, amely helyes jogértelmezéssel segítséget nyújt a jogalkalmazás számára a közös szülői felügyelet egyik szülő általi kérelmezése és a különélő szülők közötti együttműködés tartalmának értelmezésében. Ezt teljesítette a Kúria Pfv.20.764/2025/4. sz. 2025. október 7-én meghozott ítélete, amely erre tekintettel is hiánypótlónak és irányadónak tekinthető. E kúriai ítélet [52] pontja maga is hivatkozik az előzőekben elemzett kúriai döntésre, mely szerint a precedenshatározatból kiindulva indokolt és szükséges az együttműködés, illetve az együttműködéstől elzárkózó szülői magatartás tartalmi értelmezése.
A házasság felbontása és járulékai iránti per tényállása szerint a szülők kezdetben élettársi kapcsolatban éltek, majd nem sokkal gyermekük megszületését megelőzően házasságot kötöttek. Gyermekük 2021 májusában született, de a felek életközössége véglegesen és mindenre kiterjedően 2022 júniusában megszűnt. Az alperes a kapcsolat helyreállítása érdekében több kísérletet is tett, de a felperes az életközösség helyreállításától elzárkózott. A felek a gyermekkel kapcsolatosan egymással írásban kommunikáltak.
Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta és az alperes viszontkereseti kérelmére a szülői felügyelet közös gyakorlását rendelte el azzal, hogy a gyermek lakóhelye a felperes lakóhelye. Az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, és szabályozta a kapcsolattartást. A szakértő megállapította, hogy a szülők a gyermek nevelésére mindketten alkalmasak. Az elsőfokú bíróság hivatkozott arra, hogy az európai országokban egyértelműen érvényesülő tendencia a különélő szülők közös szülői felügyelete, és az utóbbi években a hazai gyakorlat is ebbe az irányba tart. A per alatt a szülők a szülői felügyeletet közösen gyakorolták, és a felperes nem hivatkozott arra, hogy az alperes bármilyen módon is akadályozta volna a gyermeki jogok érvényesülését, vagy a
- 185/186 -
szülői felügyelet közös gyakorlása zavart okozott volna a gyermek mindennapjaiban, fejlődésében.
A másodfokú bíróság a szülői felügyelettel kapcsolatos döntést megváltoztatta, és a gyermek szülői felügyeletének kizárólagos gyakorlására a felperest jogosította fel. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felek közötti kommunikáció, az egyes vitás helyzetek feloldásához szükséges képesség, készség már az életközösség fennállása alatt sem volt meg. Az a tény, hogy az alperes folyamatosan érdeklődik írásban a gyermek felől, nem jelenti azt a jogszabály szerint tartalmában szélesebb körben szükséges együttműködést és együtt gondolkodást, kommunikációt, amely a közös szülői felügyelet sikeres és a gyermek érdekeit szem előtt tartó megvalósításához szükséges. A bíróság álláspontja szerint nem jelenti az együttműködést az sem, ha az egyik fél döntéséhez, elvárásához a másik fél kizárólag passzivitással, egyetértéssel kapcsolódik.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az együttműködés tartalmát és formáját jogilag tévesen értelmezte. Érvelése szerint sem jogszabály, sem bírói gyakorlat nem ad konkrét gyakorlati iránymutatást arra, hogy mi tekinthető a felek közötti "megfelelő együttműködésnek", a kommunikáció milyen módja szolgálja a gyermek érdekét.
A Kúria nem fogadta el a jogerős ítélet szülői felügyeletre vonatkozó jogkövetkeztetését, és az elsőfokú ítélet közös szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó rendelkezéseit hagyta helyben. A Kúria ítéletében kiemelte, hogy a 2021. évi CXXII. törvény a Ptk. 4:167. § (1) bekezdését kiegészítette, továbbá a 4:167/A. §-t beiktatta, amivel alapvető jelentőséggel alakította át a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó szabályozást. A 2022. január 1-jétől hatályos új normaszöveg a szülői jogokat és a gyermekjogokat, a szülők egyenjogúságát [Ptk. 4:147. § (2) bekezdés] a különélő szülőkre tovább erősítette: lehetőséget adott a bíróságnak a közös szülői felügyelet egyoldalú kérelemre történő, illetve a közös szülői felügyeleten belül a váltott gondoskodás elrendelésére, ami a gyermek életében a különélő szülők egyenrangúságaként valósul meg (mindketten azonos időtartamban természetben gondoskodnak a gyermekről).[25]
A kúriai érvelés rámutatott arra, hogy az egyoldalú kérelem jogszabályi beiktatásával az anyagi jog a közös szülői felügyelet "kikényszeríthetőségének" jogi alapját teremtette meg: tartalmilag azt jelenti, hogy a bíróság az azt elutasító, attól elzárkózó szülőt a gyermek érdekében együttműködésre kötelezi. A rendelkezés nem a szülő szankcionálása[26] (ahogy a szülői felügyelet teljes körű gyakorlására feljogosítás sem a különélő szülő pozíciójába kerülő szülő büntetése), hanem a gyermek érdekének jogi érvényesítése az együttműködéstől tényleges és valós indok nélkül elzárkózó szülővel szemben.[27]
A Kúria döntésének indokolásában a Ptk. 4:167. § (1) bekezdése kiegészítésének jogalkotói szándékával egybecsengően kiemelte, hogy az anyagi jog a kiskorú gyermek érdekét mint önálló törvényi feltételt nevesíti [Ptk. 4:167. § (1) bekezdés]. A gyermeki érdeknek ez az alapelvet [Ptk. 4:2. § (1) bekezdés] erre a helyzetre vonatkoztató előírása a jogvita elbírálásának gyermeki jogi garanciája és egyben zsinórmértéke: a szülői felügyelet közös gyakorlásánál a peradatokat a gyermeki érdek szempontjából kell értékelni, amiből következően hangsúlyosan értékelendő a gyermek véleménye.
A gyermek érdeke és a szülők közötti elvárt magatartás (az együttműködés) együttes értelmezéséből az következik, hogy az anyagi jog főszabályként a szülők együttműködését tekinti a gyermek érdekében állónak: biztosítsák kiegyensúlyozott életvitelét, közösen hozzák meg az őt érintő döntéseket.[28]
Az ítéletnek a megfelelő szintű együttműködést elemző legfontosabb megállapításai az alábbiak szerint foglalhatók össze:
- Az együttműködés meglétéről, illetve annak hiányáról a bíróságnak mindig az adott ügy peradatai alapján kell állást foglalnia. Az élethelyzetek különbözőek, a gyermeki érdek gyermekenként eltér, a szülők együttműködése vagy annak hiánya pedig szorosan kötődik a konkrét tényálláshoz.
- A gyermeki érdek törvényi feltétele előírásából következően az együttműködési képesség és készség értékelésénél nincs jogi jelentősége a kiskorú gyermek gondozásához nem kapcsolódó, a szülők egymással szembeni egyéb, akár az életközösség alatti (például eltérő jövőképük vagy életvezetésük, pénzügyi helyzetük miatti), akár az életközösség megszűnése utáni (például közös vagyon megosztása, elköltözés) vitájának.
- Az együttműködés minimumtartalma körében a gyermekkel kapcsolatos ügyekre, eseményekre vonatkozó kommunikáció a legfontosabb. A szülők közötti kommunikáció teljes hiánya az együttműködés megvalósulását kizárja.
- Ha a szülők között van kommunikáció, az a gyermek mindennapi életvitelével vagy legalább a gyermeket érintő és a hétköznapi történéseket meghaladó eseményekkel
- 186/187 -
kapcsolatos információcserére vonatkozzon, ami alapján képesek a közös döntések meghozatalára.
- Az egyik szülőnek az együttműködéstől való egyoldalú, a gyermek érdeksérelmét nem bizonyító, tényleges és valós ok nélküli elzárkózása a közös szülői felügyelet elrendelhetőségét nem akadályozhatja. A gyermek érdekére való általános hivatkozás súlytalan, a szülő kényelme (sokkal egyszerűbb az egyedüli döntéshozatal, mint a közös döntés), a másik szülővel szembeni negatív érzelme, emiatti kompromisszumképtelensége viszont az együttműködés hiányára hivatkozással a közös szülői felügyelet elutasítását nem alapozhatja meg.
- Nincs hangsúlyozott jelentősége a kommunikáció módjának. A 21. században a mindennapi életben a személyes beszélgetésen kívül a kommunikációnak számtalan formája létezik: a szülők FaceTime-on, WhatsAppon, Facebookon, telefonon, e-mailben, vagy akár sms-ben is kommunikálhatnak. A kommunikációnak tehát nem a formája, hanem a ténye és a tartalma értékelendő.
- A kommunikáció írásbeli formája miatt az együttműködés kizártsága nem állapítható meg. Elfogadható, ha a szülők az életközösségük megszűnése óta kizárólag írásban kommunikálnak, ha ez közöttük működik, és azt kölcsönösen elfogadják. Egy érzelmileg kiélezett helyzetben a szóbeliség nem mindig segíti elő a gyermek érdekében való kompromisszum létrejöttét (a vitákat, veszekedéseket redukálja az írásbeliség).
- A gyermekkel nem közös háztartásban élő szülőnek a gondoskodó szülő döntéseivel való egyetértése (passzív magatartás) a közös szülői felügyelet iránti kérelem elutasítását önmagában nem alapozhatja meg.[29]
A Kúria fent elemzett, korszakos jelentőségűnek tekinthető ítélete tehát nagyon pontos iránymutatást ad a tekintetben, hogy milyen, a különélő szülők közötti együttműködés tekinthető "megfelelőnek" a közös szülői felügyelet egyik szülő kérelmére történő elrendeléséhez. Egyértelművé teszi - ahogyan azt a döntés elvi tartalma is kifejezi -, hogy az egyik szülőnek az együttműködéstől való egyoldalú, a gyermek érdeksérelmét nem bizonyító, tényleges és valós ok nélküli elzárkózása a közös szülői felügyelet elrendelhetőségét nem akadályozhatja. Ez a precedensértékű ítélet a Ptk. 4:167. § (1) bekezdését kiegészítő módosítás céljával és szellemiségével összhangban megfelelő támpontot nyújt az alsóbb fokú bíróságoknak a közös szülői felügyelet bírósági elrendelésének szempontjaihoz, és egyértelművé teszi, hogy a szülők közötti együttműködésnek számtalan, egyedi, akár csak az érintett szülők között érvényesülő formája képzelhető el, de ezt mindig a gyermek érdeke oldaláról kell értékelni.
Más országok jogában is egyre elterjedtebb a közös szülői felügyelet gyakorlása, így a gyermekről való közös szülői gondoskodásnak is különböző formái figyelhetők meg, amelyek elképzelhetetlenek a gyermek érdekében gyakorolt szülői együttműködés nélkül. Világszerte találhatunk tanulmányozásra érdemes gyakorlatokat a párok életközösségének megszűnését követő, a közös gyermeket érintő szülői felügyelet gyakorlására. Ez tükröződik a különböző együtt-nevelési formák átfogó kategóriájaként használt angol cooperative parenting (röviden: co-parenting) kifejezésben,[30] amely nem azonos a magyar közös szülői felügyelettel. Érdemes lehet kifejezetten nyitottan közelíteni az egyes külföldi jogi megoldásokhoz, amelyek további muníciót adhatnak a különélő szülők együttműködésének tartalma tekintetében is. ■
JEGYZETEK
[1] Kúria Pfv.20.764/2025/4. sz. ítélete.
[2] Lásd az anyagi és eljárásjogi jogalkotás tekintetében bővebben: Visontai-Szabó Katalin: Fő- vagy mellékszereplő? A gyermek jogai, részvétele és képviselete az őt érintő eljárásokban. Budapest, Patrocínium Kiadó, 2025.
[3] 1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. 2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
[4] Lásd erről bővebben: Tóth Barbara: A gyermek véleménynyilvánításhoz való joga az őt érintő eljárásokban. Magyar Jog, 2025. (12), 813-816. DOI: https://doi.org/10.59851/mj.72.12.18, és Wopera Zsuzsa: Szülői felügyeletet érintő perek - új utakon. In: Bodzási Balázs (szerk.): Jogászegyleti Értekezések. Budapest, Magyar Jogász Egylet, 2022. 384-395.
[6] Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által kiadott kommentárok részletes útmutatást, jogértelmezéseket adnak az Egyezmény egyes cikkei tartalmához. A gyermek legfőbb érdekének értelmezését külön kommentár tartalmazza. Lásd: Committee on the Rights of the Children General comment No. 14 (2013) on the right of the child to have his or her best interests taken as a primary consideration (art. 3, para. 1).
[7] Lásd erről részletesen: Wopera Zsuzsa (szerk.): A Brüsszel IIb rendelet kommentárja. Budapest, ORAC Kiadó, 2023., valamint Nagy Adrienn - Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári eljárásjog III. Budapest, Wolters Kluwer Kiadó, 2025. 64-65.
[8] Makai Katalin: A szülői felügyelet. In: Kőrös András (szerk.): Polgári jog. Családjog. Negyedik, átdolgozott bővített kiadás, Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2021. 315.
[9] Barzó Tímea: Szülői felügyelettel kapcsolatos perek. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2017. 764.
[10] Szeibert Orsolya: Kommentár a Ptk. 4:147. §-hoz. In: Gárdos Péter - Vékás Lajos (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. 2025. június 20. időállapotú Jogtár formátumú kiadás.
[11] Lásd erről bővebben például: Wopera: Szülői felügyeletet érintő perek - új utakon. 384-395.; Szeibert Orsolya: Új mérföldkő a hazai családjogi szabályozásban: a bíróság által elrendelhető közös szülői felügyelet és váltott gondoskodás. Családi Jog, 2022. (1), 10-15.
[13] Grád András úgy fogalmazza meg ezt a helyzetet, hogy az érintett fél az esetek igen nagy hányadában nem tesz mást, mint saját felróható magatartására hivatkozik előnyök szerzése végett. Tudatosan vagy tudattalanul, de saját maga idézi elő legalább minimális részben az együttműködés zavarait a másik szülővel annak érdekében, hogy aztán erre hivatkozással szert tegyen a "kizárólagos" szülői felügyeletre. A legfontosabb kérdés az, hogy a 2022. január 1-jétől megváltozott jogszabályi környezetben az ilyen magatartásra mennyiben lesz az érintetteknek lehetőségük, pontosabban fogalmazva képes lesz-e az igazságszolgáltatás ezzel a jelenséggel szemben fellépni. Lásd Grád András: Veled vagy nélküled? A különélő szülők közötti együttműködés néhány jogi és pszichológiai kérdése közös szülői felügyelet esetén. Családi Jog, 2022. (2), 23-24.
[14] Erre a - statisztikai adatokkal alá nem támasztott - megállapításra jutott az Igazságügyi Minisztériumban működő, a polgári bíráskodás tapasztalatait elemző munkacsoport 2024 őszén, amelyben valamennyi bírósági szint képviseltette magát. A szerző a munkacsoport tagja volt.
[15] Gyakorló ügyvédi tapasztalatai alapján Grád András szerint a felek együttműködésének problémái nem feltétlenül eredményezik azt, hogy a gyermek mindenek felett való érdeke kvázi automatikusan a közös szülői felügyelet elrendelésének mellőzése vagy éppen annak megszüntetése lenne. Ha azonban végül mégis az derülne ki, hogy valóban ez a gyermek érdeke, indokolt körültekintően megvizsgálni, hogy az együttműködés a Ptk. által mindkét szülő részére előírt követelménye valójában miért is nem képes megvalósulni. A legtöbb esetben valószínűleg az fog kiderülni, hogy ez valamilyen szinten mindkét szülő magatartására visszavezethető, azonban többnyire kideríthető, melyikük szerepe volt a "túlsúlyos mozzanat" a problémák előidézésében. Ebben az esetben érdemes szem előtt tartanunk a Ptk. már említett "felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat" alapelvét, és a gyermek nyilvánvaló érdekén mint elsődleges és mindenek felett álló célon túl kvázi generális prevencióként, már csak a hasonló jövőbeni esetek elkerülése érdekében is, ahhoz a szülőhöz telepíteni a felügyeleti jogot, aki bizonyíthatóan nem vagy kevésbé volt felelős az együttműködés hiányáért mint eredményért. Grád: Veled vagy nélküled? 25.
[16] Egyetértek Simon Károly Lászóval abban, hogy a bírói gyakorlat lassú elmozdulásának oka abban is kereshető, hogy a Ptk.-kodifikáció 2002. évi koncepciója úgy foglalt állást, hogy a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése utáni közös szülői felügyelet az együttműködésnek oly magas fokát kívánja meg, amely csak az ezt a gyermek érdekében vállalni és teljesíteni kész szülők számára és egyetértésével biztosítható, ilyen szintű együttműködésre a szülők a különválást követően nem kötelezhetők. Álláspontja szerint ez a "filozófia" gyűrűzött végig a Ptk.-kodifikáció további menetén, ezt a megközelítést az elfogadott törvényhez fűzött indokolás is tartalmazza. Lásd Simon: A közös szülői felügyelet bírósági elrendelésének mérlegelési szempontjai... 6.
[17] Kúria Pfv.20.672. sz. ítélet 36. pontja.
[18] Kúria Pfv.20.672. sz. ítélet 39. pontja.
[19] Kúria Pfv.20.672. sz. ítélet 41. pontja.
[20] Az Irányelv szerint "a közös szülői felügyelet gyakorlását a jogszabály csak a szülők közötti teljes egyetértés, maximális együttműködési készség esetén teszi lehetővé".
[21] A szakirodalom is foglalkozik a közös szülői felügyelet elrendelése és a szülők megfelelő együttműködés kapcsolatával. Szeibert Orsolya korábban idézett tanulmányában is felteszi a kérdést, hogy lehetséges-e közös szülői felügyelet és különösen váltott elhelyezés akkor, ha a szülők között nincs együttműködési készség? Álláspontja szerint mind a közös szülői felügyeletet, mind a váltott elhelyezést illetően megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy lehetséges-e abban az esetben, ha a szülők nem tudnak, esetleg nem is kívánnak együttműködni egymással. Értelemszerűen vannak olyan esetek, amikor a szülők egyike még csak hajlik a gyermek érdekében történő kooperációra, dialógusra, a másik szülő azonban nem - ennek azonban abból a szempontból nincs jelentősége, hogy az együttműködésre feltétlenül mindkét félre szükség van. A jogi szabályozásban ez akként merül fel, hogy bizonyos jogrendszerek főszabálynak tekintik a közös szülői felügyeletet, azaz a bontás után a szülőknek megmarad a közös szülői felügyelete, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekével. Más országok a bontás utáni közös szülői felügyeletet lehetőségként kezelik, amelyet a felek választhatnak akkor, ha elképzelhetőnek tartják az együttműködést, és törekednek is annak megvalósítására. Ugyanez megfelelően vonatkozik a váltott elhelyezésre is - kérdés, mennyire szerencsés követendő főszabálynak tekinteni, és mennyire alternatívának. Amennyiben akár a közös szülői felügyelet, akár a váltott elhelyezés főszabályként érvényesül, önmagában az, hogy a szülők nem kívánnak együttműködni, vagy egyikük ezt a megoldást ellenzi, nem akadály. Lásd Szeibert: Együtt a házasság felbontása után is? 3.
[22] A hivatkozott kúriai ítélet több, így például a [39] és [40] pontjaiban is megjelenik a "megfelelő szintű együttműködés" kifejezés.
[23] Vö. Kriston Edit - Juhász Zsaklin: A joggal való visszaélés megítélésének nehézségei a családjogi perekben. Miskolci Jogi Szemle, 2025. (3), 142-156. DOI: https://doi.org/10.32980/MJSz.2025.3.142
[24] Az alsóbb fokú bíróságok eltérhetnek a Kúria precedensértékű ítéletétől a Pp. 346. § (5) bekezdése alapján, de ebben az esetben az ítélet jogi indokolásának tartalmaznia kell azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság jogkérdésben eltért a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától.
[25] Kúria Pfv.20.764/2025/4. sz. ítéletének [42] pontja.
[26] Nyilvánvaló utalás a Kúria Pfv.20.672/2024/5. sz. ítélete [41] pontjában használt kifejezésre, amely azt mondta ki, hogy a szülői felügyelet közös gyakorlásának elrendelése nem az együttműködést akadályozó szülő magatartásának a szankciója.
[27] Kúria Pfv.20.764/2025/4. sz. ítéletének [43] pontja.
[28] Kúria Pfv.20.764/2025/4. sz. ítéletének [47] és [49] pontjai.
[29] Kúria Pfv.20.764/2025/4. sz. ítéletének [53]-[64] pontjai.
[30] Lásd ehhez például: Catherine K. Buckley: Co-Parenting after Divorce: Opportunities and challenges. The Family Insitute of Northwestern University, 2013., https://www.family-institute.org/sites/default/files/pdfs/csi_buckley_co-parenting_after_divorce.pdf; Paloma Fernandez-Rasines: Sharing Child Custody: Co-Parenting After Divorce in Spain (October 26, 2017). Oñati Socio-Legal Series, 2017. (6), 1229-1246.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar; elnök, Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet. https://orcid.org/0009-0005-0101-2374
Visszaugrás
