https://doi.org/10.59851/jk.80.05.2
A bíróság a per bármely szakaszában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék. Gyakorlati útmutatót arra, hogy hogyan tudja a bíró mindezt megkísérelni, sehol sem találunk. Elsősorban a hazai, kisebb mértékben a nemzetközi szakirodalomból, valamint saját tapasztalataimból merítve vizsgáltam a bíró közrehatási tevékenységét és hatékonnyá tételének lehetőségét az egyezségkötési folyamat megfelelő menedzselésével, különösen a családjogi perekben. A tanulmány nem problémafelvetést, hanem egyezségkötési mechanizmusokat mutat be, és az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseket taglalja. Az egyezségkötés megkísérlését vezető folyamatot a bíró rendelkezésére álló jogi eszközök számbavételével és hatékonyságuk vizsgálatával elemeztem, ismeretterjesztői szinten pedig pszichológiai aspektusból is megközelítettem a témát.
Tárgyszavak: perelterelés, a bíróság közrehatási kötelezettsége, egyezségkötési kísérlet, delegálás a közvetítői eljárásba, családjog, öröklési jog
At any stage of a trial, the court may try to encourage the parties to resolve the dispute, or parts of the dispute, by settlement. However, there is no practical guidance on how judges can effectively facilitate this process. The study examines how the legislature's intention to promote dispute resolution can be more effectively implemented by considering human factors, identifying the collaborative skills necessary for successful settlements, and taking into account the characteristics of the parties involved. It explores the role of the judge in guiding the settlement process and how he or she can manage it effectively, in particular in family law cases.
Keywords: dispute resolution, court's duty to interfere, attempts at settlement, delegation to mediation procedures, family law, inheritance law
Egy korábbi tanulmányomban[1] bemutattam, hogy a sikeres büntetőjogi egyezség létrehozásához milyen együttműködési kompetenciák szükségesek az egyezségkötésben részt vevő szereplők oldaláról. Ugyanennek az elvnek a szem előtt tartásával vezettem végig a polgári eljárásjogban az egyezségkötéshez vezető utat, kicsit más szemszögből, családjogi és öröklési jogi ügyeket tárgyaló bíróként. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) az egyezségnek két lehetséges formáját ismeri és szabályozza, amelyek az eljárás két különböző szakaszához kapcsolódnak.
Az általános eljárási szabályok között megjelenő egyezség a bűnösség beismeréséről bármely bűncselekmény esetén lehetővé teszi az ügyész, a terhelt és a védő közötti megállapodás létrejöttét. Erre kifejezetten a vádemelés előtt kerülhet sor, amikor is az ügyész, a terhelt és a védő a bíróságtól függetlenül formális megállapodást köthet. A másik eset a vádemelést követő előkészítő üléshez kapcsolódik, amely valójában nem eredményez formális megállapodást, inkább a terhelt jóváhagyását igényli. A szakirodalomban több szerző - valószínűleg a Be. általános indokolásából is kiindulva - mindkét jogintézményt büntetőjogi egyezségként említi.[2] Egyik esetben sincs a büntető bírónak kifejezetten közreható szerepe a sikeres megállapodás létrehozásában.
Ezzel szemben a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) alapelvi szintre emeli a bíróság közrehatási kötelezettségét, aktív szerepet juttatva a bírónak a pervezetés során. Ez a közrehatási tevékenység érvényesül akkor is, amikor a törvény a bíró kötelezettségévé teszi a felek közötti egyezség létrehozásának megkísérlését. A "hogyan" azonban egyetlen szakirodalomban sem lelhető fel, holott számtalan eszköz van a bíró kezében arra, hogy sikert érjen el.
A jogalkotó a hatályos Pp. kodifikációja során úgy vélte, hogy az aktív bírói magatartást alapelvi szinten kell deklarálni.[3] Ennek az alapelvnek a révén a jogalkotó a korábbinál aktívabb magatartást vár el a bíráktól. Régi-újnak tekinthető ez a szerepfelfogás, hiszen a perjogi hagyományainktól korántsem idegen az aktív bíró. A bírói aktivitás jelentőségét és a jogalkotó céljai közötti kitüntetett szerepét jelzi az is, hogy a törvény preambuluma is említi, hogy a Pp. a bíróság aktív pervezetésén alapul.[4]
A jogirodalom viszonylag egyöntetű abban, hogy a korszerű és hatékony perrendtartás nem nélkülözheti az ak-
- 216/217 -
tív bírói szerepfelfogást. Az aktivitás a hazai törekvéseken túl nemzetközi elvárást is jelent, ugyanis az Európa Tanács igazságszolgáltatás hatékonysága biztosításáért felállított bizottságának (European Commission for the Efficiency of Justice - CEPEJ) 2006. évi ajánlása[5] külön nevesíti a fokozott bírói aktivitást. Az ajánlás szerint a bírónak aktív, ügyet menedzselő szerepet kell biztosítania. Elsősorban neki kell proaktív, kezdeményező szerepet játszania a per észszerű időben történő befejezése érdekében, ugyanis ő a harmadik, pártatlan szereplője az eljárásnak.[6] Arra kerestem a választ, hogy ez a bírói proaktivitás mikor és hogyan érvényesülhet a legeredményesebben az egyezség létrehozásának megkísérlésekor.
Ha egyezségről beszélünk, megkülönböztetünk polgári jog által szabályozott anyagi jogi és a polgári eljárásjog tárgykörébe tartozó eljárásjogi egyezséget. Jelen tanulmány az eljárásjogi egyezség keretein belül marad, viszont a polgári anyagi jogi kodifikáció eredményeképpen az anyagi jogi egyezségkötés fogalmi elemeként ismert kölcsönös engedés feltétele enyhült: akkor is létrejön az egyezség, amikor csak az egyik fél enged követeléséből. Nem előfeltétele már az anyagi jogi egyezségnek mindkét fél kölcsönös engedése. Ilyen értelemben az anyagi jogi egyezség közelebb került az eljárásjogban ismert perbeli egyezség fogalmához, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:27. § (1) bekezdés szerint.[7]
A Pp. koncepciója értelmében az új törvény egyik fontos jogalkotói célkitűzése a perelterelést és a felek közti megegyezést előmozdító szabályok megalkotása. A Pp. 195. §-a, amely a perfelvétel lezárását megelőzően a bíróság kötelezettségévé teszi, hogy megkísérelje a felek közötti egyezség létrehozását, az egyezségkötés jelentőségét és fontosságát megerősítő, a perbeli egyezséget előmozdító rendelkezésnek tekinthető. Míg a Pp. 238. §-a a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szak közös szabályozási körén belül helyezkedik el, addig a Pp. 195. §-a szerinti bíróság a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát megelőzően kísérli meg a felek között az egyezség létrehozását,[8] azaz ez az eljárás a perfelvételi szak részévé vált.
A bírónak a Pp. 195. §-a és 238. §-a szerinti tájékoztatási kötelezettsége az egyezségkötés és a szünetelés lehetőségéről, valamint a közvetítői eljárás igénybevételéről lényegében azonos. A bírónak azonban a tájékoztatási kötelezettségén túl jelentős szerepe van mind abban, hogy az eljárás bármely szakaszában hogyan kísérli meg az egyezségkötés létrehozását, mind pedig abban, hogy hogyan és mikor delegálja közvetítői eljárásba az ügyet. Egyik a másikat kiegészíti, összefügg egymással.
Az egyezségkötés megkísérlését vezető folyamatok vizsgálatánál nem mellőzhető az egyezségi kísérlet jogintézménye. Jóllehet a bíróságnak ezen a jogintézményen belül az aktív közreható tevékenysége kevesebb, az egyezségi kísérlet az alternatív vitarendezésnek és a perelterelésnek egyik lehetséges jogi eszköze, így tanulmányomban röviden kitérek rá.
A Pp.-ben jelentős változás, hogy nem kizárólag a járásbíróság, hanem már a törvényszék hatáskörébe tartozó perekben is lehetőség nyílik egyezségi kísérletre idézést kérni. Amennyiben a felek között egyezség nem jön létre, a korábbi szabályoktól eltérően nincs lehetőség a kereset jegyzőkönyvbe foglalására, valamint a szóbeli kereset azonnali tárgyalására. Ezáltal valósul meg a jogalkotói cél, hogy a perindítás előtti egyezségi kísérlet a perelhárítást helyezze előtérbe, ne pedig az esetleges perelőkészítést.[9]
A Pp. 167. §-a értelmében a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyezségi kísérlet esetén az eljárást mindig megelőzi a felek között közvetítői eljárásban létrejött megállapodás, és ennek egyezségként történő jóváhagyása érdekében, egyezségi kísérletre idézés céljából fordulhatnak a felek a perindítás előtt a bírósághoz. A jogi képviselet itt nem kötelező. Ebben az eljárásban a megállapodás létrehozásában közreműködő mediátoroknak, valamint a jogi képviselőknek a szakmai és emberi kompetenciáján múlik az egyezségkötés sikere. A bíró szerepe pedig itt inkább hasonlít a büntetőjogi egyezséget jóváhagyó büntető bírói tevékenységhez.
A Pp. 168. §-a alapján a közvetítői eljárás nélküli egyezségi kísérlet esetén az eljárást nem kell megelőznie a felek között közvetítői eljárásban létrejött megállapodásnak, azonban a jogi képviselet kötelező. Ebben az eljárásban az a cél, hogy a jogi képviselő által benyújtott kérelem mellékletét képező egyezségtervezet - adott esetben egy (piaci alapú vagy bírósági) közvetítői eljárás közbeiktatásával - létrejöjjön, vagy a felek között már létrejött megállapodás a bírósági jóváhagyással végrehajthatóvá váljon.[10] Abban az esetben, ha a kérelemhez nincs csatolva a felek közötti megállapodás, a bírói aktivitás jobban megmutatkozhat. Tapasztalatom szerint a felek megállapodás
- 217/218 -
hiányában nem szívesen fordulnak ehhez a jogintézményhez, mert a korábbi szabályozástól eltérően már nincs lehetőség a kereset jegyzőkönyvbe foglalására, valamint a szóbeli kereset azonnali tárgyalására, azaz nem perelőkészítő szakaszról van szó. Így ha nem születik megállapodás akár közvetítői eljárás igénybevételével, akár a bíró közreható tevékenysége által, az eljárás jó esetben is csak szünetelhet, egyebekben a bíróság a folytatás iránti kérelmet elutasítja, vagy az eljárást végzéssel eredménytelennek nyilvánítja.
Tapasztalatom szerint ez a jogintézmény akkor bizonyul a leghatékonyabbnak, ha a felek között megállapodás van, és a rövid eljárásjogi határidők miatt gyorsan szeretnének bíróság által jóváhagyott, végrehajtható jogerős egyezséghez jutni, hiszen ez esetben a bíróság a kérelem beérkezésétől számított 15 napon belül köteles a feleket megidézni és az egyezségüket jóváhagyni, ha az megfelel a jogszabályoknak. E jogintézménnyel elkerülhető lehet, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény (a továbbiakban: új Inytv.) alapján a bíróság hivatalból a perbejegyzésről rendelkezzen abban az esetben, ha a felek között már van megállapodás, vagy jó esély mutatkozik arra, hogy a perfelvételi tárgyaláson egyezséget kötnek. Az új Inytv. 68. § (1) bekezdése alapján a perfelvételre alkalmas keresetlevél alperes részére történő kézbesítésével egyidejűleg a bírónak 2025. január 15. napjától törvényi kötelezettsége a perbejegyzés hivatalbóli elrendelése, míg az egyezségkötési kísérletre történő idézés esetén ilyen kötelezettség álláspontom szerint nem terheli a bírót.
Egy hivatalbóli perbejegyzés veszélyeztetheti az egyezségkötés sikerét, hiszen adott esetben a felek nem tudják az ingatlan szabad forgalomban értékesíteni, vagy megnövekszik az ügyintézési határidő, a pszichológiai hatásáról nem is beszélve. Az egyezségi kísérlet eljárásában a szünetelés megállapítható úgy, hogy perbejegyzés nem terheli az ingatlant.
A perbeli egyezség megkötése - akár a büntetőjogi egyezségkötésnél - három szakaszra osztható: az egyezség kezdeményezésére, az egyeztetések lefolytatására és az egyezség megkötésének szakaszára.
Rendkívüli lehetőség a polgári perrendtartásban alapelvi szinten deklarált bírói közrehatási kötelezettség, mert ezzel a törvény aktív szerepet biztosít a bíró számára az egyezség létrehozásában is. A bíró további törvényi felhatalmazása, hogy az egyezséget a per bármely szakaszában megkísérelheti létrehozni. Ezáltal a polgári perrendtartás a törvény erejénél fogva rója a bíróra azt a kötelezettséget, hogy a per során bármikor hasson közre az egyezségkötés érdekében. Ez a törvényi kötelezettség valójában lehetőség is arra, hogy a pert úgy fejezze be gyorsan, hatékonyan a bíró, hogy azzal a felek elégedettek legyenek.
Az aktív bírói közreműködés kodifikációs koncepciója azt a cél szolgálja, hogy a bíróság elősegítse a felek jogérvényesítését, a peranyag koncentrált rendelkezésre bocsátását a rendelkezési elv (a felek magánautonómiájának) érvényre jutása mellett. Ennek jogalkotói célja az új alapelvi fogalomként bevezetett perkoncentráció biztosítása, amely a perhatékonyság és a pergazdaságosság növelésével időt és költséget takarít meg az államnak és a feleknek egyaránt.[11] A perkoncentráció elve (Pp. 3. §) és a bíróság közrehatási tevékenysége (Pp. 6. §) nem tiszta alapelv, hanem perjogi szabályok által biztosított eredmény, a társadalom elvárása, valamint a bírósággal szemben megfogalmazott követelmény: a perkoncentráció a Pp.-nek a perek gyors lezárását kitűző alapszemlélete.[12]
A bíróság közrehatási tevékenysége elválaszthatatlan a polgári perjog két másik rendezőelvétől: a perkoncentráció elvétől, valamint a felek eljárástámogatási kötelezettségétől. A perkoncentráció elvének a felek és a bíróság is a címzettje, őket kötelezi a törvény arra, hogy gondoskodjanak az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban való rendelkezésre állásáról, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. Ezzel összefüggésben a törvény a feleket is kötelezi arra, hogy előmozdítsák az eljárás koncentrált lefolytatását és befejezését.[13] Ezáltal a bíróság a feleket is aktivizálhatja, hogy működjenek együtt az egyezség létrehozásában.
A bíróság közrehatási tevékenységét és a felek eljárástámogatási kötelezettségét összefoglalóan együttműködési kötelezettségnek vagy együttműködési elvnek is nevezhetjük. Ennek értelmében a per lefolytatásának irányítását nem a "fél uralma" vagy a "bírói uralom" jellemzi, hanem olyan módon oszlik meg közöttük a pervezetési hatalom, hogy abban az eljárás résztvevői együttműködnek. A bíró feladata az, hogy a permenedzsment keretében az együttműködést megszervezze, lebonyolítsa, hiszen a felek éppen azért fordultak a bírósághoz, mert enélkül nem tudták rendezni a jogvitájukat. A közhatalom letéteményeseként ugyanis a bíró feladata az eljárás mederben tartása és előmozdítása,[14] ezzel együtt pedig az
- 218/219 -
egyezség létrehozásában résztvevő felek egyezségkötés irányába történő gondolkodtatása is.
A bíróság által végzett cselekményeket az alaki pervezetés és az anyagi pervezetés kategóriájába lehet csoportosítani. Az alaki pervezetés a per ütemezésére és folyamatosságára irányuló cselekményeket foglalja össze,[15] melyek vezérmotívuma a processzuális hatékonyság, tehát lehetőség szerint a pert gyorsabbá, olcsóbbá, célratörőbbé és célravezetővé tenni.[16]
Ezzel szemben az anyagi pervezetés azoknak a bírói aktusoknak az összessége, amelyek célja annak biztosítása, hogy a felek a per elbírálásában szerepet játszó anyagi jogszabályok tartalmával kapcsolatos álláspontjukat időben kifejthessék, valamint hogy a per elbírálásához szükséges tényeket és ezek bizonyítékait időben előadhassák. Az anyagi pervezetés a jogvita érdemére irányul, magára az érvényesíteni kívánt jogra vonatkozik, és a felek által szolgáltatott peranyag anyagi jogi szempontú értékelését jelenti. Az anyagi pervezetés körében történő megfelelő tájékoztatás előmozdítja, hogy a bíróság és a felek tisztában legyenek olyan releváns tényekkel és jogi álláspontokkal, amelyek figyelembevételét a felek nyilvánvalóan elmulasztották, vagy amelyeknek nem tulajdonítottak jelentőséget, viszont amelyekre a bíróság később a döntését alapítja.[17]
A szakirodalomban ismert olyan álláspont, hogy a bírói közrehatásnak az anyagi pervezetésen kívül egyéb megnyilvánulási formái is vannak, ilyennek tekintendő az egyezség létrehozásának a megkísérlése is. A közrehatás gyűjtőfogalmába tehát mindazon eljárási szabályok beletartoznak, amelyek közös jellemzője az a bírói attitűd, hogy a felet a helyes jogérvényesítésben segítse.[18]
Előzőek alapján a bírósági egyezségkötési kísérlet írásbeli és szóbeli percselekmények útján is megvalósulhat. A szóbeliség előnye, hogy a felek közvetlenül reagálhatnak a másik fél nyilatkozatára, egyezségkötési ajánlatára. Az írásbeliség a komplexebb jogvitákban lehet előnyös, ahol a feleknek alapos felkészülésre van szükségük ahhoz, hogy logikus, megfelelően felépített, részletekre is kiterjedő nyilatkozatokat tudjanak tenni,[19] és adott esetben egy egyezségi ajánlatot is részletesebben elő tudjanak készíteni.
A Pp. kimondja, hogy a bírónak törvényi lehetősége az egyezségkötést megkísérelni a per bármely szakaszában, de nem tartalmaz olyan korlátozó rendelkezést, hogy ennek alaki pervezetés, anyagi pervezetés útján, írásban vagy szóban tehet csak eleget. Így a bíró aktív szerepén múlik, hogy azt mikor és hogyan kísérli meg. Az egyezségkötés megkísérlése jól felépített "jogpszichológiai"[20] folyamat, a bírónak pedig a kezdetektől tudatosan törekednie kell arra, hogy a feleket az egyezségkötéshez vezető úton is terelje. A bírói aktivitásnak a keresetlevél beadásától kezdve nagy szerepe van, hiszen innentől megkezdődhet a felek egyezségkötésben való gondolkodtatása, az alábbiak szerint.
A hiánypótlási felhívás során a bíróság a végzésében tájékoztathatja a felperest arról, hogy egy egyezségkötés milyen előnyökkel járhat, így többek között a rövidebb pertartamról, az eljárási illeték mérsékléséről. A házasság felbontása iránt indult perekben arról is, hogy a közös akaratnyilvánítással történő házasság felbontásához mely járulékos kérdésekben kell egyező nyilatkozatot tenniük. Már itt felhívható a felperes, hogy fogalmazzon meg egy egyezségi ajánlatot az alperes részére.
Az ellenkérelemre felhívás során, figyelemmel arra, hogy a személyi állapotot érintő perekben a bíróságnak a perfelvételre alkalmas kereset tárgyalását az ellenkérelem alperesnek történő megküldésével egyidejűleg ki kell tűznie, a bíró az ellenkérelem megküldésével egyidejűleg az alperest is tudja tájékoztatni az egyezségkötés előbb említett előnyeiről. Továbbá egy egyezségi ajánlat megfogalmazására is felhívhatja az alperest.
A további írásbeli perfelvétel elrendelése során a személyi állapotot érintő perekben és a kiskorú gyermek tartása iránt indított perben a Pp. kizárja a válaszirat és viszontválasz benyújtását, azaz a további írásbeli perfelvétel elrendelését. Más típusú ügyekben azonban, így az öröklési ügyekben, vagyonközösségi vagy egyéb kötelmi és tulajdonjogi perekben van erre mód. A válaszirat és a viszontválasz is kifejezetten jó lehetőség arra, hogy a bíró írásban felhívja a feleket az egyezségkötési ajánlat előterjesztésére és az arra történő válaszadásra. Személyes tapasztalatom szerint az öröklési perekben és a házastársi vagyonközösség megosztása, élettársi vagyonszaporulat megosztása iránt indult perekben jó esély mutatkozik az egyezségkötésre, ha a bíróság további írásbeli perfelvételt rendel el, és ennek keretében egyezségi ajánlat megtételére hívja fel a feleket.
Ez esetben a feleket érdemes tájékoztatni arról, hogy a felperesnek a keresetlevél benyújtását követően, de az alperes írásbeli ellenkérelmének előterjesztését megelőzően tett azon bejelentése, hogy az alperessel peren kívül folytatott egyeztetés alapján egyezséget kíván kötni, nem
- 219/220 -
minősül a Pp. 7. § (1) bekezdés 12. pontja szerinti keresetváltoztatásnak. Az egyezség nem a bíróság döntése, hanem a felek megállapodása, az ennek megkötése iránti szándékot kifejező nyilatkozat nem igényel bírói döntést, ezért az nem minősíthető kereseti kérelemnek, így keresetváltoztatásnak sem. A Pp. 238. §-a alapján a perben bármelyik felet megilleti a per bármely szakaszában az egyezség kötésére irányuló nyilatkozattétel, illetve a bíróság is megkísérelheti az egyezség létrehozását a per bármely szakaszában. Ebből következően a fél ilyen tartalmú nyilatkozatának (bejelentésének) nincs kihatása a kereseti kérelemre, ellenkérelemre, a felek ezekkel kapcsolatos jogosultságait és kötelezettségeit nem érinti.[21]
A bíróságnak az előzőekben részletezett felhívást a Pp. 110. § (2) bekezdése alapján azzal a tájékoztatással kell közölnie az alperessel, hogy a felperes egyezségi javaslata nem minősül keresetváltoztatásnak, és ha az eredeti felhívásban megadott határidőben az alperes nem terjeszti elő az írásbeli ellenkérelmét, a kereseti kérelemnek megfelelő tartalmú bírósági meghagyás kibocsátására kerül sor (Pp. 181. §). Célszerű a feleket a Pp. 238. § (1) bekezdése alapján a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, feltételeiről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól is tájékoztatni.[22] Az alperesnek az ellenkérelmében és viszontválaszában tett egyezségi ajánlatára is értelemszerűen ugyanez vonatkozik.
Az egyezségkötési folyamat második szakasza az egyeztetések szóbeli lefolytatása, ahol a bírói aktivitás szóbeli percselekmények révén érvényesülhet. Míg a keresetlevél beadását megelőzően ez a lehetőség a jogi képviselők kezében van, és számos esetben csatolnak megállapodást is a keresetlevelük mellékleteként, azt követően az aktív szerep a bíróé.
Az anyagi pervezetésre csak a kereset közlését követően van lehetőség, azonban jelentős különbség van a perfelvételi szakban és az azt követő időszakban alkalmazandó gondoskodás között. A perfelvételi tárgyalás megnyitását követően a bíróság még szélesebb jogkörrel hathat közre az eljárás menetében, hiszen ebben a fázisban még csak a jogvita elvi, absztrakt szintű azonosítására kerül sor,[23] amelyhez elengedhetetlen a bíróság aktív közreműködése.
A perfelvételi szakban a bírói gondoskodás értelmét az jelenti, hogy a felek minél hamarabb és minél alaposabban megfontolhassák a perbeli céljaikat, feltárják a szándékaikat, mérlegeljék a reális lehetőségeiket, és közös munkával egyfajta forgatókönyv készüljön a perre. Ebben az eljárásjogi stádiumban a bírói aktivitás elsőrendű célja az állítások nem szándékolt hibáinak korrigálása, hiányosságainak pótlása, a perben eldöntendő ténybeli és jogi kérdések mindenki számára világos és egyértelmű tisztázása, valamint a felek jogérvényesítési szándékának a rendelkezési jogukat nem sértő pártatlan elősegítése. Ennek eredményeként a bíróságnak és a feleknek is teljes képet kell kapniuk a peres ügyről, ezáltal letisztul a jogvita.[24]
A bíró az első perfelvételi tárgyaláson a Pp. 191. § (1) bekezdése szerint össze tudja foglalni a jogvita lényegét úgy, hogy a felek lássák, több pontban is egyetértés van közöttük. Önmagában már ezzel is jól motiválhatók az érintettek. Például ha a kereseti kérelem a szülői felügyelet rendezésére, a kapcsolattartás szabályozására és a gyermektartásdíj megállapítására irányul, már a jogvita összegzésekor rögzíthető, hogy a felek miben tettek egyező nyilatkozatot, milyen egyezségi ajánlatok hangzottak el, és mi az, ami vitatott (maradt).
A bíróság közrehatási kötelezettsége középpontjában, így az egyezségkötés megkísérlésében is, az alaki és anyagi pervezetési eszközök állnak. Az alaki pervezetés a per ütemezésére, folyamatosságára irányuló eljárási cselekményeket jelenti,[25] az anyagi pervezetés ezzel szemben az eljárás irányítására vonatkozó bírói cselekményeket foglalja magában. Fontos hangsúlyozni, hogy az anyagi pervezetésnek nincs konkrétan meghatározott eljárási rendje, tulajdonképpen a bíró mérlegelésén és célszerűségi szempontjain múlik,[26] hogy a jogvita kereteinek tisztázását, valamint a felek igényeinek feltérképezését követően hogyan ítéli meg a per lehetséges kimenetelét.
Az anyagi pervezetés alkalmazásával a bíró aktívan hozzájárul a per alakulásához, ezáltal elősegíti a felek jogérvényesítését. A felek közötti egyezségkötést elősegítő bírói eszközök közé tartozik a tájékoztatási kötelezettség és a széleskörű mérlegelési jogosultság.[27] Mindemelett azonban számos olyan egyéb - a későbbiekben részletesen bemutatott - kompetencia szükséges a bíró (bíróság) alapos felkészültségén túl, amely a feleket hozzásegítheti az egyezségkötéshez. Ha a bíró esélyt lát arra, hogy a felek közötti jogvita egyezség útján rendeződjön, az anyagi pervezetés eszközeivel megkísérelheti az eljárást egyezséggel befejezni vagy a mediáció irányába terelni.
- 220/221 -
A személyi állapotot érintő perekben előny az egyezségkötési hajlandóság szempontjából, hogy a feleknek személyesen kell megjelenniük a perfelvételi tárgyaláson. Tapasztalatom szerint a személyes megjelenési kötelezettséggel nem járó perekben is célszerű a feleket személyes megjelenési kötelezettséggel idézni, mivel a bíró közrehatási kötelezettsége hatékonyabban tud érvényesülni közvetlenül a felekkel szemben, akik így nem a jogi képviselőjükön keresztül megszűrve és a jegyzőkönyvön keresztül jutnak tájékoztatáshoz.
Tartásdíj iránti, lakáshasználat rendezése iránti, vagyonjogi és öröklési jogi perekben, amennyiben a felek már az első perfelvételi tárgyaláson személyesen megjelennek, tapasztalatom szerint sok esetben elkerülhető a további feszültségek generálása a felek között, akik saját meggyőződésük és tárgyalótermi tapasztalásuk útján jutnak el az egységkötési hajlandóságig. Amennyiben a perfelvételi tárgyaláson a bíróság közrehatása folytán a jogvita összegzése, az anyagi pervezetés és a bíró kérdésére adott személyes nyilatkozatok alapján a felek között több pontban egyező nyilatkozat születik, érdemes a bíróságnak a fókuszt az egyezségkötésen tartani, és az ügyet legalább a bírósági közvetítői eljárásba delegálni.
Az előzőek alapján a bíró kezében az írásbeliséghez képest a szóbeliség még hatásosabb eszköz ahhoz, hogy jól, hatékonyan és közérthetően tudjon közrehatni az egyezség létrehozásában. Úgy gondolom, amíg van remény a konszenzusra, nagyon sok múlik azon, hogy a perfelvételi tárgyalást a bíró milyen mederben tartja. Amíg a fókuszt az egyező nyilatkozatokra tudja irányítani, és a feleket a megoldásban tudja gondolkodtatni, növelni tudja az egyezségkötés esélyét.
Az egyezségkötés harmadik szakasza az egyezség megkötése, amely gyakorlatilag az egyeztetések alapján létrejött konkrét megállapodás bíróság általi jegyzőkönyvbe foglalása és, amennyiben az megfelel a jogszabályoknak, az egyezség bírói jóváhagyása. Az bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek. Csak végrehajtható, jogszabályoknak megfelelő egyezség hagyható jóvá a Pp. 239. § (1) bekezdése alapján. Perbeli kiskorú gyermekek esetében pedig további feltétel, hogy a gyermek érdekeinek is megfeleljen a felek közötti megállapodás. Speciális eset, amikor a gyermek ítélőképessége olyan szintű - 14. életév alatt ez bírói mérlegelés kérdése -, hogy a bíróságnak tájékoztatnia kell őt a véleménynyilvánítási lehetőségéről, a jogvita lényegéről. Az egyezség jóváhagyását így az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermek véleménye is befolyásolhatja.
A perbeli egyezség kettős természetű jogintézmény. Egyrészről kötelmi jogviszonyt teremt a felek között, másrészről a felek olyan eljárási cselekménye, mellyel kifejezésre juttatják a per befejezésére irányuló szándékukat, ezért az a bíróság jóváhagyó végzésével ítélet hatályúvá válik.[28] Másrészről azonban ez nem jelenti azt, hogy ezzel elveszítené a kötelmi jog körében szabályozott anyagi jogi természetét.[29]
Annak sincs akadálya, hogy a felek egyezségkötése ne a perben vitás valamennyi kérdésre, hanem azoknak csak egy részére terjedjen ki (részegyezség). Nem akadálya az egyezség jóváhagyásának, ha a felek egyezsége a perköltség viselésének kérdésére nem terjed ki. A CKOT 2017. november 20-21-i 21. számú állásfoglalása értelmében egyezség esetén is fel kell számítani a perköltséget, ha a felek megállapodása a perköltség összegére nem terjedt ki, és ezért arról a bíróságnak kell döntenie (Pp. 81-82. §, 84. §).[30]
A bírói aktivitás elsőszámú korlátját az egyezségkötés szempontjából a feleket megillető rendelkezési elv jelenti. Rendkívül fontos, hogy a bíró gondoskodó szerepe, közrehatási kötelezettsége ellenére sem veheti át a felek feladatait. A Pp. 237. § (5) bekezdése szintén a felek kérelmeit és jogállításait jelöli meg az anyagi pervezetés korlátjaként. A bíróságnak aktívan elő kell segítenie, hogy a felek a cselekményeiket a szándékaiknak megfelelően teljesíthessék, és nem vehet át a felektől olyan feladatokat, amelyek elvégzésére képesek, ezenkívül nem avatkozhat be olyan kérdésekbe sem, amelyek a felek kizárólagos uralma alatt álló magánszférájukba tartoznak.[31] Ezért amikor a bíró megkísérli az egyezség létrehozását, figyelemmel kell lennie a felek rendelkezési elvére. Az egyeztetés semmiképpen sem mehet át alkudozásba, és amennyiben a felek teljesen elhatárolódnak a konszenzustól, a bíró nem erőltetheti rájuk az egyezségkötést.
Álláspontom szerint az egyezségkötés további korlátja a bíró mérlegelési joga. Ahhoz, hogy definíciót alkothassunk a mérlegelési jogkör mibenlétéről, meg kell vizsgálnunk annak gyakorlati megnyilvánulásait. "Bírói mérlegelésről Canor szerint akkor beszélhetünk, amikor az adott jogi probléma megoldására több jogszerű megoldás is kínálkozik, és a jogalkalmazónak kell eldöntenie, hogy a lehetőségek közül az adott esetben melyiket választja. A választás joga azonban nem egyenlő az önkényes vagy
- 221/222 -
csakis szubjektív alapon történő választással.[32] Ez alapján amennyiben a bíró a rendelkezésre álló adatok alapján arra jut, hogy helye és ideje van az egyezségkötési kísérletnek, akkor azt aktívan megteszi. Amennyiben nincs helye, akkor a kísérlet kimerül abban, hogy tájékoztatja a feleket.
Úgyszintén bírói mérlegelés eredménye az is, ha úgy ítéli meg a bíró, hogy a közvetítői eljárásba történő delegálásnak van helye, és nem az egyezségkötés megkísérlésének, ahogyan az is, ha a törvényi feltételek ugyan fennállnak, de egyéb okból még nem hagyható jóvá az egyezség, például egy elhamarkodott konszenzus. Ez esetben még érdemes a feleket további egyeztetésre felhívni.
Az egyezségkötés szakaszai közül a legizgalmasabb az emberi tényezők figyelembevétele szempontjából az egyeztetési szakasz. Hogy ezt a szakaszt az egyezségkötés szereplői hogyan töltik ki tartalommal, milyen együttműködési stratégiát alkalmaznak, hogyan juthatnak el a célig, és milyen eszközökkel, jogilag nem szabályozott, jogi irodalmi háttér nélküli terület. Tárgyalótermi tapasztalataim alapján az alábbi egyezségkötést befolyásoló tényezőket tartom fontosnak kiemelni, melyekben változatlanul a bírói aktivitásé a főszerep.
A közérthetőség a magyar jogtudományban ismert fogalom. A jogi szaknyelv határterületet jelent a jogtudomány és a nyelvtudomány között, azzal, hogy a rendeltetése a jogérvényesülés és így a jogbiztonság előmozdítása.[33] Azt is hozzátehetjük, hogy a közérthető jogi nyelv a demokratikus értékek és a jogállam megőrzésének egyik feltétele.[34] A közérthető kommunikáció a bíróval szemben alapvető kívánalom, amikor megkísérli az egyezség létrehozását a felek között. Olyan egyértelmű köznyelven, de mégis a törvényi feltételeknek megfelelően kell a bírónak tájékoztatást nyújtania a felek számára az egyezségkötés lehetőségéről, feltételeiről és előnyeiről - mindig igazodva természetesen az adott ügy ügyfeleinek az intellektusához -, hogy az ne legyen félreérthető.
A kommunikáció az érdekeltek között már az egyezségkötés kezdeményezésével megkezdődik, akár szóban, írásban, telefonon vagy más hivatalos technikai eszköz útján veszik fel egymással a kapcsolatot. Önmagában a kapcsolatfelvétel módja, kommunikációs stílusa is hatással van az egyezség megkötésére. A döntés szakmai alapon a bíróság kezében van, azonban ha annak törvényi feltételei fennállnak, a kommunikáción is múlhat az egyezség sikere.
A polgári jogi egyezségkötés emberek közötti kapcsolatot jelent, eltérően a büntetőjogi jogviszonytól, itt jóval színesebb, árnyaltabb, érzelmekkel telítettebb interperszonális mellérendelt viszonyokról van szó. Mindez meg is könnyítheti a bíró egyezségkötésben közreható szerepét, de meg is nehezítheti az egyezség létrehozását.
Optimális kommunikáció csak akkor lehetséges, ha mindenki tiszteletben tartja a többiek önértékelését.[35] Az önértékelés a személyiség- és szociálpszichológia egyik legtöbbet kutatott jelensége, melynek egészségpszichológiai vonatkozásai is jelentősek. Általános feltételezés, hogy az emberek erősen motiváltak magas önértékelésük fenntartására, védelmére. A pozitív önértékelésre való erőteljes törekvés egyik karakteres magyarázata a "rettegéskezelés elmélete". Eszerint a pozitív önértékelés pszichológiai védelmet biztosít a saját halandóságunk tudata miatt (potenciálisan) mindenütt jelenlévő szorongással szemben. Az is sokszor igazolt összefüggés továbbá, hogy az önértékelés magas szintje együtt jár a stresszel való hatékonyabb megküzdéssel, és kedvező hatással van a mentális és fizikai egészségi állapotra.[36]
Ha a kommunikáció során a másik fél önértékelése csökken, azt megszenvedi a kommunikáció, hiszen az önértékelés énünk központi egysége, amelyre lényegében mindent vonatkoztatunk: az ember végső soron mindent azért tesz, hogy az önértékelését megtarthassa, megvédelmezze vagy javítsa. Amit az ember tesz (illetve nem tesz), voltaképpen mindig arra irányul, hogy környezete szemében pozitívnak tűnjék fel.[37]
A személyi állapotot érintő és egyéb családjogi perekben a felek önértékelése és önbecsülése komoly problémát jelent, különösen egy házassági vagy élettársi életközösség megszűnése esetén, hiszen rendszerint egyik vagy másik, de sok esetben mindkét fél önértékelése már eleve sérült, mire a bírósághoz érkeznek.
- 222/223 -
Az optimális kommunikáció megköveteli, hogy mások szükségleteit és óhajait ne hagyjuk figyelmen kívül. Ezáltal legalább a bírónak tisztában kell lennie azzal, hogy a felek a szükséglethierarchia melyik szintjén állnak. Jó esetben pedig a jogi képviselők is rálátással bírnak erre, legalább a saját ügyfelük vonatkozásában.
1. ábra: Maslow-piramis
Forrás: Wikipedia
Abraham Maslow[38] szerint az emberi szükségletek hierarchikusan épülnek egymásra (1. ábra). Maslow öt alapszükségletet azonosított, amelyek a legtöbb emberi célt magukba foglalják, ezek az alapszükségletek a következők: biológiai (fiziológiai) szükségletek, biztonsági szükségletek, társadalmi (szociális) szükségletek, elismerés szükséglete és az önmegvalósítás iránti szükséglet. Egy magasabb szükséglet kielégítésére vonatkozó igény addig nem jelentkezik, míg az alacsonyabb szükséglet iránti igény valamilyen szinten nem elégül ki.[39]
Hogy a polgári eljárás kezdetén a fél melyik alapszükségleteinek kielégítése a legfontosabb, az függ a személytől, az egzisztenciájától, társadalomban betöltött szerepétől, az intellektusától, az iskolai végzettségétől, családi környezetétől, kiskorú gyermekéhez fűződő kapcsolatától. Amennyiben a bíró tisztában van azzal, hogy a félnek melyik alapszükséglet a legfontosabb, akkor tudhatja, hogy mivel motiválható az egyezségkötésre.
A bírónak (és álláspontom szerint a jogi képviselőnek is) már az egyeztetések kezdetekor vizsgálnia kell a felek szükségleteit. A bíró már a rendelkezésre álló iratokból - mint a keresetlevél, előzményi iratok, okirati bizonyítékok vagy például a felek közötti levélváltás, majd az egyezségi ajánlatok tartalma - információkat tud szerezni. Ezek birtokában az egyeztetések lefolytatása eredményesebb lehet, mert már megvan a fókusz.
Az e köré megfogalmazott kérdésekkel pedig hamar feltárható, hogy a félnek ténylegesen mi a kielégítetlen szükséglete, mi az érdeke. Azaz hogyan tehető a felek közötti kommunikáció érdek alapú kommunikációvá. Az egyezségkötés kiindulási alapja az érdek, a szükséglet, a fél ezzel motiválható. A kommunikációs stratégiának a felek motivációjára kell épülnie.
Amennyiben a felek részéről megvan az elvi készség a kérdések helyes és őszinte megválaszolására, megfelelő kérdéstípusok használatával jó eredményeket lehet elérni. A felek személyes meghallgatása során meghatározó szerepük van a kérdezés különböző módjainak, hiszen azok az egész eljárás kimenetelét befolyásolhatják. A kérdéseket különböző kategóriák alapján lehet megkülönböztetni. Hasznos, ha a bíró tisztában van a különböző kérdésformákkal, és tudatosan alkalmazza őket.[40]
Egy olyan ügyfelet, aki számára fontos az önbecsülés, presztízs (Maslow-piramis 4. szintje), jobban lehet motiválni, ha tudja, elkerülhető a perveszteség egy konszenzusos megállapodással, és egy tárgyaláson befejezhető az eljárás. Vagy annak a félnek, akinek megélhetési problémái vannak, nagyon sokat számítanak a költséghatékony megoldások.
A tapasztalat szerint az ügyfelek nincsenek tisztában azzal, hogy pernyertesség és perveszteség bármelyik oldalon bekövetkezhet, és hogy összegszerűen mit is jelent a perköltség. Érdemes már a perfelvételi tárgyaláson megkísérelt egyezségkötésnél kiszámolni a pervesztes felet terhelő perköltséget, valamint a mérsékelt illetéket, és nagyságrendileg meghatározni a bizonyítási eljárás lefolytatásával járó pertartamot, összehasonlítva a perfelvétel lezárásával befejezhető jóval rövidebb pertartammal. Ezért tartom fontosnak a felek személyes jelenlétét a tárgyalásokon.
A kommunikáció akkor lesz optimális, ha a beszélgetőtársunkat jól tudjuk motiválni.[41] Motívum mindaz, ami egy embert a célnak megfelelő cselekvésre ösztönöz. A motívumot gyakran "belső feszültségként" vagy "belső kényszerként" írják le. A motívumokat a szükségletek hozzák létre, a szükségleteknek pedig azok kielégítése a célja. Annak a magatartásnak tehát, amelyet a motívum
- 223/224 -
eredményez, a szükséglet kielégítése a célja (2. ábra). Valakit motiválni annyit jelent, mint rábírni arra, hogy régi magatartását új magatartásra változtassa.[42]
2. ábra. A motiváció folyamata
Forrás: a szerző szerkesztése Birkenbihl: i. m. alapján
Magatartás - azaz az egyezségkötésre való nyitottság mint magatartás - tehát nem jön létre motívum nélkül, ehhez célszerű megismerni a szükségletet. Fontos kiemelni, hogy az egyezségkötésnél mi lehet az egyezségkötésben részt vevők motivációja, célja, azaz érdemes számba venni az egyezségkötéssel elérhető előnyöket és hátrányokat.
A bíróság oldaláról egy sikeres egyezségkötéssel csökken a munkateher, továbbá idő- és költséghatékonyság szempontjából is előnyösebb az eljárás egyezségkötéssel történő befejezése. Arról nem is beszélve, hogy a bírónak nő az önbecsülése, ha közre tudott hatni az egyezségkötés sikerében. Hátrányként azzal az esettel lehet számolni, amikor a felek úgy kötnek egyezséget, hogy a másik féltől való szabadulás reményében könnyebben vállalnak bizonyos kötelezettségeket vagy tesznek ígéreteket. Gyakori példa erre a közös szülői felügyeletben történő megállapodás vagy a "rugalmas" kapcsolattartás biztosítása, szabályozás nélkül. Ez - ha a felek között már eleve nem jó a kapcsolat - nagyon hamar konfliktushoz vezet, és kérik az egyezség megváltoztatását, újabb pert generálva a bíróságon.
A fél szempontjából fontos lehet, hogy az eljárás gyorsabban befejeződik, és ez számára is kedvezőbb költségvonzattal jár. Pszichológiai szempontból pedig nem kerül a szükségletpiramis általa nem kívánt szintjére. Javulhat a felek közötti kapcsolat, a kiskorú gyermekük érdekében megpróbálhatnak együttműködni és felelősségteljes szülőként a gyermeket támogatni. Érdemes tisztázni velük a szerepeket, azaz hogy a kapcsolatuk megszűnésével férfiként és nőként ugyan "elválnak", de szülőtársként soha nem fognak.
Hátrányként megemlítendő, hogy amennyiben a fél egyezséget köt, elesik attól a lehetőségtől, hogy pernyertes legyen, a perköltségét a másik fél megtérítse. Leginkább talán a jogi képviselőt érintően jelentkeznek az előnyök mellett a hátrányok, hiszen ő nem mindig motivált az eljárás gyors, hatékony és időszerű befejezésére, miután anyagi érdekét nem feltétlenül ez szolgálja. Előnyként ugyanakkor megemlítendő, hogy az egyezségkötésnek karriermotivációs hatása lehet, hiszen a siker újabb ügyfélkört vonzhat. Továbbá a tapasztalat azt mutatja, hogy a jogi képviselők anyagi juttatásának nagy része a keresetlevél beadásához kapcsolódik, így kevesebb munkáért több pénzt kapnak. Ezt követően a tárgyalásokra való felkészülés, akár éveken keresztül, a tárgyalásokon történő aktív részvétel és ennek ellentételezése már nem feltétlenül áll egymással megfelelő ár-érték arányban. Az ügyfélnek a pénzéért támasztott elvárásairól, az állandó rendelkezésre állásról és végül a számonkérésről nem is beszélve.
A motiváció ugyanakkor nem tévesztendő össze a manipulációval. A manipuláció csak a kielégítést mozdítja elő, a manipulált szükségleteit nem veszi figyelembe. Az eredménnyel csak a manipuláló lesz megelégedve.[43]
Adolf Portmann[44] a manipulációt emberi létünk egyik alapjelenségének tartja, és szerinte akaratunkat csak akkor tudjuk érvényesíteni a céljaink elérése érdekében, ha félelmet keltünk másokban. Viselkedésünket leggyakrabban a félelem motiválja, ezért ha valakiben félelmet keltünk, azt saját magunk javára fordíthatjuk. Ezért a szerző szerint kihasználjuk a manipulált személyek tehetetlenségét, magabiztosságuk hiányát.[45] Hans Eysenck[46] szerint a befelé forduló emberek viselkedését könnyebb szabályozni, mint az extrovertáltakét. Az ügyfél jellemzően személyes bizalma, naivitása, befolyásolhatósága, intelligenciájának hiánya okán, vagy stresszes, alkoholos, esetleges kábítószeres állapota miatt sebezhető.
A Pp. 162. § (1) bekezdése alapján a felek, valamint azok képviselői, a szakértő és az ügyész a per iratait - a határozatok tervezeteinek és az esetleges különvéleménynek a kivételével - a per bármely szakaszában külön engedély nélkül megtekintheti. A bíróság a személyi állapotot érintő ügyekben hivatalból is bizonyít, és a Pp. 434. § (6) bekezdése alapján előzetes bizonyítást is elrendelhet már a perfelvétel lezárása előtt. Az előzőek alapján olyan iratmennyiség állhat a bíróság és így a felek rendelkezésére is, hogy az abból származó információkat adott esetben manipulatív módon egymás ellen használhatják fel.
Ezeket a pszichológiai tényezőket mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a motiválás még véletlenül se forduljon át manipulációba, olyan pozitív irányú befolyásolás azonban megengedhető - figyelmeztetve a feleket a személyes meghallgatásuk előtt is az igazmondási kötelezettségükre -, amelynek hatására őszintén előadják nyilatkozatukat. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mi számíthat pszichikai túlkapásnak és meg nem engedett befolyásolásnak, végtelen számú értelmezési lehetősége van,[47] a polgári jogi jogviszonyokban ugyanakkor sem-
- 224/225 -
miféle pszichikai túlkapásnak nem lehet helye. Erre a bírónak figyelnie kell.
A manipulációval nem szabad összetéveszteni a negatív motiválást, ugyanis még negatív motiválással is sikert lehet elérni, az alábbi szabályok betartása mellett: mindig pozitív motiválással kell kezdeni. A negatív motiválás a szakirodalmi definíciója szerint azt jelenti, hogy valakit nyomással ösztönöznek a cél felé haladásra. (Pozitív motiváció esetében magától halad a cél felé.) A negatív motiváláshoz mindenképpen szigorú ellenőrzés tartozik, mert a nyomás csökkenésekor rögtön csökken a teljesítmény. Azonban ha a nyomáshoz az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szükségletek kielégítése társul, mindaddig, amíg ezek a követelmények teljesülnek,[48] elkerülhető a manipuláció.
A pszichológiában nagyon sokan megkísérelték létrehozni a "morális jellem tipológiát", vagyis felállítani egy olyan modellt, melyben a jellemes ember és a hibás jellem változatai elhelyezhetők. Ranschburg Jenő[49] egy saját modellt vázolt fel. Mivel a jellem mindig a szociális kapcsolatokban mutatkozik meg, a modelljének egyetlen dimenziója az egyén viszonya emberi környezetéhez. Egyik végpontjában az "én", a másikban pedig a szociális környezet dominanciája található. Amennyiben a személyiség énközpontú, és durva, agresszív módon szemben áll környezetével, "antiszociális jellemről", ha pedig továbbra is énközpontú, de morális maszkot viselve érzéketlenül kihasználja mások moralitását, "aszociális jellemről" beszélhetünk. Az "egocentrikus jellem" szintén a saját érdekeit állítja középpontba, de már megpróbál igazodni környezetéhez. A "kerékpáros típus" lefelé könyörtelen, felfelé szolgalelkű, a "proszociális jellem" autonóm és altruista, a "lelkiismeretes jellem" már elveszíti autonómiáját, és az internalizált környezet, a "szuperego" hatalma alá kerül. A "janicsárjellemből" - az antiszociális jellem ellentétjeként - hiányoznak az individuum vonásai, és környezetének dependens módon kiszolgáltatott.[50] Egy személy lehet terhelt, örökös, apa vagy anya, azaz felperes vagy alperes, jelleme nem változik attól függően, hogy büntető vagy polgári eljárásban vesz részt, ugyanaz az ember marad. Az egyezségkötésnek egyik befolyásoló tényezője az olyan jellem, aki például énközpontú, és durva, agresszív módon szemben áll környezetével. Ez a fél a bíróság egyezségkötési kísérletére nem fogékony, mert nem akar, de jelleméből eredően nem is tud az lenni. Talán közvetítői eljárásba delegálható, de hathatós eredmény nem várható, inkább pszichológus vagy pszichiáter szakemberre lenne szüksége.
Azokban az ügyekben, amelyekben valamely szempontból nem javasolt vagy kizárt a közvetítés igénybevétele, a peres egyezségkötési kísérlettől sem várható eredmény. A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény (továbbiakban: közvetítői törvény) 1. § (3) bekezdése alapján nincs helye közvetítői eljárásnak a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti gondnoksági perekben, származási perekben, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt indított per kivételével a szülői felügyelettel kapcsolatos perekben, az örökbefogadás felbontása iránti perekben, a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránti per kivételével az egyes személyiségi jogok érvényesítése iránt indított perekben, a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránt indított perekben, valamint a végrehajtási perekben. A házassági perekben a bíróság döntése szükséges a házasság érvénytelenségének, továbbá érvényességének, létezésének vagy nemlétezésének megállapításához és a házasság felbontásához. Ezekben az esetekben nincs helye peres egyezségkötésnek sem. A Pp. szerint egyezséget csak a fél köthet, egyezségkötésre nem jogosult a támogató és az ügyész, sem az egyszerű (függő helyzetű), sem az önálló beavatkozó. Az ügygondnok pedig egyezséget csak akkor köthet, ha ezáltal az általa képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg.
A törvény ugyan nem zárja ki, de az olyan típusú ügyek, amelyekben erőszakos cselekmények, szexuális abúzus elkövetése merül fel, a felek között távoltartás elrendelésére kerül(t) sor, valamelyik fél pszichiátriai kezelt, mind olyan helyzetek, amikor a bíró mérlegelési jogkörében eldönti, hogy az egyezségkötés lehetőségéről történő tájékoztatási kötelezettsége kizárólag formai marad.
A pszichés beteg vagy pszichésen sérült, terhelt személy az egyezségkötés korlátja vagy a megkötött egyezséget utóbb megváltoztatni akaró per felperese. Emellett vannak olyan jellembeli tulajdonsággal rendelkező emberek (lásd Ranschburg-modell), akik nem alkalmasak arra, hogy észérveket fogadjanak be és egyezséget kössenek. A gyakorlatban egyre több ilyen esettel lehet találkozni.
Az előzőekben már említettem a jogi képviselők számára az egyezségkötéssel elérhető előnyöket és hátrányokat. Nyilvánvaló, hogy ha a motívumot az anyagi javak jelentik, az nem fogja segíteni az egyezségkötés létrehozását. Természetesen előfordul, hogy a jogi képviselő
- 225/226 -
szakmai megfontolásból nem kíván egyezkedni, és van, hogy éppen a szakmaiatlansága miatt nem. A gyakorlat azt mutatja, hogy a jogi képviselők többségében partnerek az egyezségkötésben, és inkább segítik a bíró egyezségkötési kísérletét, mint hogy hátráltassák.
A bíró a tárgyalóteremben hármas szerepben van jelen, egyrészt az állami igazságszolgáltatás megtestesítője, másrészt a társadalom tagja, harmadrészt a munkáját végző egyén. Ennek a három szerepnek összhangban kell lennie.[51] A bíró személye jelentősen befolyásolja az egyezségkötést. Megfelelő kompetenciák hiányában az egyezségkötést nem fogja tudni sikeresen menedzselni. A bíró hiteles közreható tevékenysége nélkül pedig a feleknek eszükbe sem jut, hogy egyezséget is lehetne kötni, hogy a peres eljárásnak van más megoldása. Ahhoz, hogy a bíró megkíséreljen létrehozni egy egyezséget, hinnie kell abban, hogy az ügyet meg lehet oldani alternatív módon. Ennek híján formai tájékoztatásként hangzik el a lehetőség, és a per megy tovább, éveken át. Nagyon fontos tényező a bíró szemléletmódja, hozzáállása, kreativitása, karizmája, közvetítői eljárásba is csak ilyen szemléletmóddal tud hitelesen ügyeket delegálni.
Az Amerikai Egyesült Államokban a magánjogi jogviták döntő többségét nem bírósági ítélet zárja le, hanem a felek által a per előtt vagy a per során kötött egyezség. Ugyanakkor az európai országokban, így Magyarországon is ettől eltérő gyakorlat alakult ki: a megkötött egyezségek száma jelentős mértékben elmarad az amerikai példától. Ennek az eltérésnek számos oka van: ezek közül az egyik legjelentősebb az ún. pre-trial discovery eljárás.[52]
Az amerikai discovery eljárás - a per megindítását követő, de a tárgyalást megelőző - felek közötti egyeztetés, amelynek keretében a felek bizonyítékokat ismernek meg különböző eszközökkel, módszerekkel. A discovery eljárás tehát a szembenálló perbeli felekre háruló azon kötelezettség, hogy az általuk összegyűjtött, megszerzett információkat még a tényleges, szorosan vett tárgyalás megkezdése előtt, egy előkészítő jellegű eljárás keretében megosszák egymással. A tárgyaláson már nincs lehetőség olyan bizonyíték felhasználására, amelyet a discovery eljárásban a felek nem tártak fel, és amelyet a tárgyalást előkészítő pre-trial konferencián benyújtott bizonyítási terv nem tartalmaz, kivéve ha ezt valamilyen rendkívüli helyzet indokolja.[53]
E korai szakasz adatait ismerve a feleknek célszerű egyezségi tárgyalásokat kezdeményezniük, ekkor feltárhatják és megismerhetik egymás szándékait. Amennyiben az érdekeltek olyan egyezségi ajánlatot tudnak megfogalmazni, amely elkerülhetővé teszi egy kockázatos, adott esetben költséges peres eljárás lefolytatását, akkor ajánlatos a jogvitát egyezség útján lezárni. Ha a felek élnek ezzel a lehetőséggel, az egyben a peres eljárás végét is jelenti.
A kontinentális jogrendszerek az amerikai példához hasonló jogintézményt nemigen ismernek. Az Európai Unióban a polgári és kereskedelmi jogviták megoldását alternatív módszerekkel igyekeznek elősegíteni. Így a fókusz a peren kívüli megállapodáson, a bíróságon kívüli eljárásokon van. Az EK Mediációs Irányelvhez[54] képest az EU ODR Rendelettel[55] és az EU ADR Irányelvvel[56] láthatólag olyan folyamat vette kezdetét, amelynek lényege, hogy a mediáció nagyobb - és részben a felek akaratától függetlenül kikényszeríthető - teret követel magának a polgári igazságszolgáltatásban.[57]
Az alternatív vitarendezési (AVR) módszerek, így a mediáció is a polgári és kereskedelmi jogviták megoldásához alkalmazott bíróságon kívüli eljárások. Az AVR-módszerek az igazságos és hatékony uniós szintű vitarendezési mechanizmus biztosítására irányuló törekvések fontos elemét képezik. A fő cél az volt, hogy rögzítsék a közvetítés jelentésére és minőségére vonatkozó minimumszabályokat, valamint hogy biztosítsák a közvetítés és a bírósági eljárások közötti kiegyensúlyozott kapcsolatot. Ezzel összefüggésben elő kívánták segíteni az AVR-módszerekhez való hozzáférést, és ösztönözni kívánták a közvetítés igénybevételét a polgári és kereskedelmi jogviták egyezséggel történő rendezésében.[58]
- 226/227 -
Vélelmezhető, hogy az eljárások gyorsításának és a perelterelésnek a kulcsa nemzetközi színtereken is - hasonlóan a hazai jogrendszerhez - nem kizárólag a sajátos perjogi szabályokban, hanem a bírák személyes minőségében és a leterheltségüket pozitívan befolyásolni képes szervezeti-infrastrukturális adottságokban keresendő.[59]
Jól látható, hogy a hatékony perelterelésben a bírónak központi, aktív szerepe van. Gyakorlatilag ő az egyezségkötés menedzsere. Megfelelő kompetenciák birtokában, rendkívüli szakmai tudással, felkészültséggel, kreativitással és hittel sikerre tudja vinni az egyezségkötést. Mindezek hiányában a bíró csak eleget tesz törvényi kötelezettségnek, mert megkísérli az egyezségkötés létrehozását a jegyzőkönyvben. Az azonban nem mindegy, hogy hogyan, mert az egyezségkötés menedzselése az ő kezében van. ■
JEGYZETEK
[2] Gulyásné Birinyi Ildikó - Pápai-Tarr Ágnes: Néhány gondolat a büntetőjogi egyezségről. Ügyészek Lapja. 2019/3. 23-35.
[3] Nagy Adrienn - Wopera Zsuzsa: Polgári eljárásjog I. Budapest, Wolters Kluwer, 2018. 50.
[4] Kiss Attila: Hol a határ? Gondolatok az aktív bírói szerepfelfogás egyes kérdéseiről. Debreceni Jogi Műhely. 2020/3-4. sz. 62. https://doi.org/10.24169/djm/2020/3-4/6.
[5] Compendium of "best practices" on time management of judicial proceedings. (2006. december 8.) CEPEJ 2006/13.
[6] Nagy-Wopera: i. m. 50.
[8] Wopera Zsuzsa (szerk.): Nagykommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer Hungary, 2023.
[10] Uo.
[11] Virág Csaba: Bírói attitűdök és percselekmények a polgári perben - a kereset tárgyához kötöttség és a bizonyítás eredményének mérlegelése. Doktori értekezés. Budapest, KGRE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2024. 136.
[13] Kiss: i. m. 65.
[14] Éless Tamás - Döme Attila: Alapvetések a polgári per szerkezetéhez. In: Németh János - Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, HVG-Orac, 2014. 59., 64., 78.
[15] Király Lilla: Gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb, hatékonyabb? Az új magyar polgári perrendtartás általános rész osztott perszerkezetének hatékonysági elemzése. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2019. 161. https://doi.org/10.1556/9789634541905.
[16] Éless-Döme: i. m. 74.
[17] Kiss: i. m. 66.
[18] Kovács Helga Mariann: Kommentár a Pp. 237. §-ához. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartáshoz. Budapest, Wolters Kluwer, 2019. 653.
[19] Éless Tamás - Ébner Vilmos: A percezúra - az érdemi tárgyalás előkészítése. In: Németh János - Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, HVG-Orac, 2014. 388.
[20] "A jog és pszichológia interdiszciplináris tudományterület, amely kifejezetten széles és kimunkált tudásanyagot hordoz, gyakorlatilag felölel mindent, ami a két tudományág keresztmetszetében található." Lásd Czabán Samu: Jog és pszichológia, rendszertani nehézségek és pszeudopszichológia az igazságszolgáltatásban. Themis. 2018/12. sz. 5.
[22] Wopera: i. m.
[23] Éless-Döme i. m. 70.
[24] Döme Attila: A perkoncentráció kulcsa: a közbeszóló határozat. In: Németh János - Varga István: Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, HVG-Orac, 2014. 406., 411.
[25] Czoboly Gergely: A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei. PhD tanulmány. Pécs, PTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, 2013. 51.
[26] Tolnai Ildikó: Az érdemi tárgyalás, a tárgyalás menete, a pervezetés. Pécs, Pécsi Törvényszék, előadás.
[27] Béldi-Turányi Noémi: Bírósági közvetítés alkalmazása a családjogi perek vonatkozásában. Szakdolgozat. Debrecen, DE ÁJK Alternatív vitarendező szakjogászképzés, 2023. 10.
[28] Ferencz Adrienn: Mediátor a polgári perben. https://www.jogiforum.hu/cikk/2019/10/21/mediator-a-polgari-perben-a-kozvetitoi-eljaras-igenybevetelevel-rendezheto-birosagi-eljarasok-szabalyai/ (2024.11.24.).
[29] EBH2011. 2410.
[30] Civilisztikai Kollégiumvezetők 2017. november 20-21-ei Országos Tanácskozásának 21. állásfoglalása a 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) rendelkezéseivel kapcsolatban a bírák helyi képzésein felmerült jogértelmezési problémá(k)ról. https://uj.jogtar.hu/#doc/db/25/id/A17V1122.PKV/ts/20171120/ (2024.11.24.).
[31] Király: i. m. 160.
[32] Erdős Éva - Kecskeméti Ágnes: A mérlegelési jog sajátosságai a jogalkalmazói gyakorlat tükrében. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica. 2014/32. sz. 149.
[33] Szitás Benedek: A jogalkotásunk közérthetősége. Magyar Jogi Nyelv. 2018/1. sz. 36-37.
[35] Birkenbihl, Vera F.: Kommunikációs gyakorlatok. Budapest, Trivium, 1998. 23.
[36] Sallay Viola - Martos Tamás - Földvári Mónika - Szabó Tünde - Ittzés András: A Rosenberg Önértékelés Skála (RSES-H): alternatív fordítás, strukturális invariancia és validitás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2014. 260.
[37] Birkenbihl: i. m. 24.
[38] A Maslow-piramis (vagy Maslow-szükséglethierarchia) Abraham Maslownak az 1950-es években kidolgozott szükségletelmélete, amely a motivációkutatás egyik alaptétele.
[39] Wikipedia - Maslow-piramis szócikk. https://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis (2024.11.24.).
[40] Elek Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. PhD értekezés. Miskolc, ME ÁJK Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2007. 213-214.
[41] "A motiváció kifejezést a viselkedés hátterében álló pszichológiai folyamat jelölésére használják [...], ugyanakkor e folyamat részletes leírására ritkán tesznek kísérletet, amely nyilvánvalóan összefügg a motiváció jelenségkörének komplexitásával." Lásd: Fejes József Balázs: Célok és motiváció. Budapest, Gondolat, 2015. 18.
[42] Birkenbihl: i. m. 79.
[43] Birkenbihl: i. m. 82-83.
[44] Wikipedia - Adolf Portmann szócikk. https://en.wikipedia.org/wiki/Adolf_Portmann (2024.11.23.).
[45] Simig Ákos: Joseph Kirschner: A manipuláció művészete - Az emberek befolyásolásának nyolc legfontosabb szabálya (recenzió). Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények. 2006/1. sz. 169.
[46] Wikipedia - Hans Eysenck szócikk. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hans_Eysenck (2024.11.13.).
[47] Elek: i. m. 195.
[48] Birkenbihl: i. m. 82-83.
[49] Ranschburg Jenő: Jellem és jellemtelenség. Budapest, Saxum, 2002. 170.
[50] Ranschburg: i. m. 170.
[51] Szentes Barbara: A bírói döntéshozatali folyamat pszichológiai kitekintéssel. Jog- és Politikatudományi Folyóirat. 2011/4. sz. 3.
[52] Domonkos Viktor: Egyezségkötés - újragondolva?! https://arsboni.hu/egyezsegkotes-ujragondolva/ (2025.01.31.).
[53] Király Lilla: A perelőkészítéshez és a bizonyításhoz kapcsolódó új magyar polgári perrendtartás szabályozása a kontinentális és az angolszász jogrendszerek tükrében. Magyar Közigazgatás. 2019/2. sz. 126. https://doi.org/10.32575/ppb.2019.2.8.
[54] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól, HL L 136., 2008.5.24, 3-8.
[55] Az Európai Parlament és a Tanács 524/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták online rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói online vitarendezési rendelet), HL L 165., 2013.6.18, 1-12.
[56] Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv), HL L 165., 2013.6.18, 63-79.
[58] Európai Bizottság: A polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés az Európai Unión belül. 2014. https://e-justice.europa.eu/fileDownload.do?id=e854ddc7-5875-4b4c-9fb8-092fb5910a2f (2025.04.28.).
[59] Varga: i. m. 498.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Debreceni Járásbíróság.
Visszaugrás
