1. Ellenkérelem-változtatásnak minősül-e, ha az alperes az érdemi tárgyalási szakban a megváltoztatott kereset miatt bírósági felhívásra benyújtott előkészítő iratában a - változtatással érintett részben - a korábbi tényállításához képest további tényre hivatkozik, védekezése körében előadott tényeket (tényállítását), a védekezésként felhozott anyagi jogi kifogását (jogállítását), valamint a keresetre vonatkozó elismerését megváltoztatja? [Pp. 7. § (1) bek. 4. pont, 216. §, 222. §]
A Pp. 222. § (1) bekezdése alapján a megengedett keresetváltoztatás azzal a következménnyel jár, hogy a változtatással érintett részben a perfelvétel kiegészítendő. A Pp. 222. § (2) bekezdése szerint a bíróság kézbesíti a keresetváltoztatás iránti kérelmet az alperesnek és megfelelő határidővel felhívja, hogy a szükséges perfelvételi nyilatkozatot előkészítő iratban vagy kiegészítő perfelvételi tárgyaláson szóban adja elő. Ha az alperes a bírósági felhívásra benyújtott előkészítő iratában a - változtatással érintett részben, a korábbi tényállításához képest - a védekezése körében előadott tényeket (tényállítását), a védekezésként felhozott anyagi jogi kifogását (jogállítását), vagy a keresetre vonatkozó elismerését megváltoztatja, a Pp. 7. § (1) bekezdésének 4. pontjában írt értelmező rendelkezés miatt ez ugyan ellenkérelem-változtatásnak minősül, azonban az érdemi tárgyalási szakban előterjeszthető ellenkérelem-változtatás rendelkezései (Pp. 216. §) nem alkalmazhatóak.
Bár a Pp. 222. §-a a XIII. Fejezetben található, a kiegészítő perfelvételre a perfelvételi szak ellenkérelem-változtatására írt szabályai alkalmazandók. A Pp. 183. § (4) bekezdése alapján a kiegészítő perfelvétel lezárásáig (is) a nyilatkozatok megváltoztathatóak. Mivel a Pp. 222. § (2) bekezdése szerinti felhívásra előterjesztett ellenkérelem-változtatás a bíróság felhívására történt, az nem engedélyköteles, a nyilatkozattételre való felhívás szükségképpen magában foglalja a teljesítésére vonatkozó engedélyt, arra a perfelvételi szakban - és így a kiegészítő perfelvétel keretében is - nincs szükség. Az így előterjesztett ellenkérelemre is irányadó viszont a Pp. 185. § (4) bekezdése, amelynek értelmében azt az írásbeli ellenkérelemre vonatkozó szabályok szerint kell megtenni.
2. A felperes a keresetlevél benyújtását követően - annak az alperes részére az érdemi ellenkérelem előterjesztésére történő megküldése után, de még az írásbeli ellenkérelem benyújtására meghatározott határidő lejártát megelőzően - a bírósághoz benyújtott beadványában bejelenti, hogy az alperessel peren kívül folytatott egyeztetés alapján egyezséget kíván kötni és kéri, hogy a bíróság az egyezség megkötése érdekében tűzzön ki tárgyalást és az egyezséget a tárgyaláson hagyja jóvá.
2.1. A bíróság hogyan jár el helyesen a bejelentés intézése körében?
2.2. Ha az alperes az engedélyezett határidőben írásban ellenkérelmet nem terjesztett elő, helye van-e bírósági meghagyás kibocsátásának? Ha igen az eredeti keresetnek vagy az egyezségi javaslatnak megfelelő tartalommal? [Pp. 181. §, 185. §, 238. § (1) bek.]
A felperesnek a keresetlevél benyújtását követően, de az alperes írásbeli ellenkérelmének előterjesztését megelőzően tett bejelentése, hogy "az alperessel peren kívül folytatott egyeztetés alapján egyezséget kíván kötni", nem minősül a Pp. 7. § 12. pontja szerinti keresetváltoztatásnak.
Az egyezség nem a bíróság döntése, hanem a felek megállapodása, az ennek megkötése iránti szándékot kifejező nyilatkozat nem igényel bírói döntést, ezért az nem minősíthető kereseti kérelemnek, így keresetváltoztatásnak sem. A Pp. 238. §-a alapján a perben bármelyik felet megilleti a per bármely szakaszában az egyezség kötése iránti nyilatkozattétel, illetve a bíróság is megkísérelheti az egyezség létrehozását a per bármely szakaszában. Ebből következően a fél ilyen tartalmú nyilatkozatának (bejelentésének) nincs kihatása a kereseti kérelemre, ellenkérelemre, a felek azokkal kapcsolatos jogosultságait és kötelezettségeit nem érinti.
A bíróságnak a nyilatkozatot a Pp. 110. § (2) bekezdése alapján az alperesnek azzal a tájékoztatással kell közölnie, hogy a felperes egyezségi javaslata nem minősül keresetváltoztatásnak, és ha az eredeti felhívásban megadott határidőben az alperes nem terjeszti elő az írásbeli ellenkérelmét, a kereseti kérelemnek megfelelő tartalmú bírósági meghagyás kibocsátására kerül sor (Pp. 181. §).
Célszerű a feleket a Pp. 238. § (1) bekezdése alapján a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, feltételeiről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól is tájékoztatni.
3. Fizetési meghagyással indult, perré alakult eljárásban a felperes a járásbíróságon a keresetet tartalmazó iratot papíralapú nyomtatványon személyesen nyújtja be, míg a fizetési meghagyást jogi képviselő útján terjesztette elő, azonban nem nyilatkozik a jogi képviselet megszűnéséről. Van-e a bíróságnak intézkedési kötelezettsége ebben az esetben? [Pp. 244. §, 618. § (2) bek., Fmhtv. 18. § (8) bek.]
Az Fmhtv. 18. § (8) bekezdése alapján a fél jogosult személyesen eljárva benyújtani a keresetet tartalmazó iratot, ezért erre hivatkozással nincs helye a Pp. 618. § (2) bekezdése alapján az eljárás hivatalbóli megszüntetésének, kivéve ha a felperes gazdálkodó szervezet, ezért elektronikus kapcsolattartásra köteles.
Az Fmhtv. fenti rendelkezése és a Pp. 244. § (1) bekezdésének az együttes értelmezéséből az következik, hogy mivel a felperes a bíróságnál nem vette igénybe jogi képviselő közreműködését, őt úgy kell tekinteni, hogy nem választotta a jogi képviselővel való eljárást, nem élt ezzel a jogával, a perben személyesen jár el. A Pp. 115. § (1) bekezdése alapján hiánypótlásnak azért nincs helye, mert a beadvány nem hiányos, megfelel a törvény rendelkezéseinek, nem szorul kiegészítésre, kijavításra. A felperesnek
- 266/267 -
az Fmhtv. 18. § (8) bekezdése alapján nem kell fenntartania a nemperes eljárásban igénybe vett jogi képviseletet, a Pp. 72. § (2) bekezdése alapján sem kötelező a jogi képviselet számára, eljárhat személyesen a perben. Hiánypótlásnak azért nincs helye, mert az tulajdonképpen arra irányulna, hogy áttért-e a jogi képviselő nélküli eljárásra vagy akar-e azzal eljárni, van-e jogi képviselője. A Pp. 244. § (2) bekezdése alapján viszont pont fordított a helyzet: ha a fél a perben már választotta a jogi képviselővel való eljárást, akkor kell az áttérést kifejezetten bejelentenie. A személyes eljáráshoz joga van, azt nem kell kinyilvánítania, bejelentenie.
Ezt az értelmezést erősíti a Pp. 262. § (1) bekezdésének 2. mondata is, amely szerint ha a felperes benyújtotta a keresetet tartalmazó iratot, az alperes irányában kell a Pp. 260. §-a alapján az ellentmondásban feltüntetett képviselőnek az ellenkérelemre való felhívást kézbesíteni (annak ellenére, hogy az ő képviseleti joga a bíróság felé nincs igazolva).
A Pp. 260. §-a csak a Pp. 258-259. §-a szerinti megszüntető végzésre írja elő a jogosult fizetési meghagyásban feltüntetett képviselőjének való kézbesítést vagy a keresetet tartalmazó iratban feltüntetett (!) képviselőnek való kézbesítést.
Az Fmhtv. 18. § (8) bekezdésére tekintettel a bíróságnak a Pp. 257. §-a szerint kell eljárni, a felperest nem kell külön nyilatkoztatni a jogi képviselet megszűnéséről.
4. Az Eütv. 24. § (3) bekezdés c) pontja szerint a beteg jogosult az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról kivonatot vagy másolatot készíteni vagy saját költségére másolatot kapni. Melyik bíróság hatáskörébe tartozik ennek az igénynek az érvényesítése iránti per? (Pp. 20. §)
Az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jog a beteg egészségügyi adatának kezelésével kapcsolatos joga, ebből következően az egészségügyi dokumentáció részét képező iratok kiadása iránti per az Infotv. 23. § (5) bekezdés c) pontja alapján tartozik a törvényszék hatáskörébe.
5. A perköltség összegének meghatározása során a bíróság a fél által felszámított költségek közül melyeket fogadhat el külön igazolás nélkül? A Pp. 85. § (2) bekezdésének alkalmazása során a felperesnek kell-e igazolnia a költségeit? (Pp. 80. §, 81. §, 82. §, 85. §)
A bíróság mérlegelésétől függően külön igazolás nélkül is elfogadhatók a fél által felszámított költségek közül az igényérvényesítéssel a köztudomás szerint rendszerint együtt járó, de nehezen vagy egyáltalán nem igazolható azon költségek, amelyek adott perben való felmerülése a fél által előadottak és a peradatok alapján valószínűsíthető (postaköltség, telefonköltség stb.).
6. A fizetési meghagyásos eljárás perré alakulása esetén felszámítható-e megalapozottan ügyvédi (kamarai jogtanácsosi) munkadíj külön-külön a fizetési meghagyásos és a peres eljárásért? (Pp. 80. §)
Ha a felperest a pert megelőző fizetési meghagyásos eljárásban ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos képviselte és jogi képviselete a perben sem szűnik meg, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi munkadíjról szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) szabályai alapján a pert megelőző fizetési meghagyásos eljárásban kifejtett ügyvédi/kamarai jogtanácsosi tevékenységért külön díjat megállapítani nem lehet - kivéve, ha a fél és a jogi képviselője között az Ükr. 2. §-a értelmében létrejött megbízási szerződésben a felek nem a pertárgy értéke alapján állapították meg az ügyvédi munkadíjat.
7. 1. A közreműködő (kiemelten a kirendelt szakértő és a tanú) kötelezhető-e illeték (például: fellebbezési illeték) megfizetésére, vagy ez a közjogi kötelezettség kizárólag a feleket terheli?
2. Ha az 1. kérdésre a válasz igen, úgy az adott polgári eljárásban érvényesülő tárgyi költségkedvezmény vonatkozik-e a közreműködőkre is, vagy az csak a feleket illeti meg? [Pp. 94. § (1) bek., 95. § (1) bek., 96. § (1) bek., Itv. 38. §, 56. § (1)-(2) bek., 62. § (1) bek., Kmtv. 2. § (1) bek., 3. § (1) bek]
Az Itv. személyi hatálya a természetes és jogi személyekre egyaránt kiterjed, minden további megkülönböztetés nélkül. Az Itv. 38. §-a, 56. § (2) bekezdése és 62. § (1) bekezdése összevetésével az vezethető le, hogy illeték fizetésére nem csupán a fél, hanem a közreműködő is köteles.
A tárgyi költségkedvezmény minden olyan perbeli szereplőre kiterjed, aki kötelezhető illeték fizetésére, így kiterjed a közreműködőkre is.
8. Amennyiben a bíróság az ügy iratainak az áttételét - hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt - az alperes írásbeli ellenkérelmét követően rendeli el, úgy hatálytalanná válik-e az ellenkérelem, illetve az ellenkérelem előterjesztésére rendelkezésre álló határidőn belül, de legkésőbb azzal egyidejűleg előterjesztett viszontkereset/beszámítás? [Pp. 175. § (1) és (2) bek.]
Ha a bíróság az eljárás megszüntetése mellett az ügy iratainak áttételét - hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt - az alperes írásbeli ellenkérelmét követően rendeli el, nem hatályos az írásbeli ellenkérelemben vagy az azzal együtt előterjesztett egyéb perfelvételi iratban teljesített cselekmény, perfelvételi nyilatkozat sem, ezek a nyilatkozatok joghatást nem válthatnak ki. Az áttételt követően - a hatálytalanságról történő tájékoztatás mellett - fel kell hívni az alperest arra, hogy nyilatkozzon arról, hogy az áttétel elrendelését megelőző eljárási cselekményét jóváhagyja-e. A nyilatkozat hiányában a bíróság pervezető végzéssel tájékoztatja az alperest a perfelvételi nyilatkozata hatálytalanságáról, és ismételten közli vele a keresetlevelet a Pp. 179. §-a szerint.
9. Az ítélet kiegészítésének szükségessége esetén mellőzheti-e a bíróság tárgyalás tartását a Pp. 355. § (5) bekezdés c) pontja alapján, ha a bíróság észleli, hogy nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelező, és az nem a kereseti kérelem, vagy annak egy részét érinti (pl. perköltség, gondnokság alá helyezés ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése)? [Pp. 355. § (5) bek.]
Ha a bíróság hivatalból észleli, hogy a kereseti kérelem részét nem képező, de jogszabály értelmében hivatalból
- 267/268 -
kötelező kérdésről nem rendelkezett, úgy csak tárgyalás tartásával egészíthető ki az ítélet.
10. Mi minősül a szerződéses szolgáltatás teljesítési helyének a Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazása szempontjából? [Pp. 28. § (1) bek. c) pont; Ptk. 6:37. § (1) bek., 6:44. § (1) bek.]
A Pp. 28. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásakor a szolgáltatás teljesítési helyének szempontjából egyrészt az adott szerződéstípus jellegadó szolgáltatása (és nem az ellenszolgáltatás) irányadó, másrészt alapvetően nem az anyagi jogi teljesítési helyet, hanem a jellegadó szolgáltatás tényleges megvalósításának, elvégzésének helyét kell alatta érteni.
11. A jogi képviselő a perfelvételi tárgyaláson szóban előadhatja-e a keresetváltoztatását, vagy számára csak írásban, elektronikus úton lehetséges? [Pp. 183. § (4) bek., 185. § (2) bek.]
A jogi képviselő a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozatot a perfelvételi tárgyaláson szóban előadhatja, azonban annak meg kell felelnie a keresetlevélre vonatkozó Pp. 170. §-a szerinti tartalmi követelményeknek, azzal, hogy a keresetnek csak a változtatással érintett részét kell feltüntetni. Azt a jogi képviselőt ugyanakkor, aki korábbi perfelvételi nyilatkozatát a perfelvételi tárgyaláson szóban megváltoztatja úgy, hogy annak megtételére a perfelvétel során perfelvételi iratban korábban lehetősége lett volna, a bíróság a Pp. 183. § (5) bekezdése alapján pénzbírsággal sújtja.
12. Megváltoztathatja-e a felperes az érdemi tárgyalási szakban a keresetét kizárólag a jogi érvelés vonatkozásában? (Pp. 215. §, 219. §)
Tekintettel arra, hogy a bíróságok döntő többsége a válasz-javaslattal egyetértett és a további indokokat megjelenítők is lényegében ugyanezt erősítették, a Tanácskozásnak a fenti választervezet elfogadására teszek javaslatot.
13. Ha más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének felhasználását indítványozzák, akkor az aggályosságra vonatkozó Pp.-rendelkezések közül a kirendelt szakértőre vonatkozó szakaszok irányadók-e?
Önmagában az aggályossá teszi-e a más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményét, ha az ellenérdekű felet a szemle időpontjáról nem értesítették, illetve észrevételei előterjesztésére nem volt lehetőség? [Pp. 316. § (1) bek.]
A más eljárásban kirendelt szakértőre is a kirendelt szakértőre vonatkozó szabályok irányadóak figyelemmel a Pp. 300. § (3) bekezdésére, valamint a 88-90. alcímek szabályozására. A más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye önmagában azért nem aggályos, mert az ellenérdekű felet a szemle időpontjáról nem értesítették, és nem tehetett észrevételt, hiszen a Pp. 306. § (3) bekezdésének, 307. § (1) bekezdés c) pontjának, 308. § (1) bekezdésének, valamint a 270. § (3) bekezdésének szabályozása pont azon alapul, hogy lehetséges, miszerint valamelyik peres fél nem vett részt abban a más eljárásban, amelyben a szakértőt kirendelték.
14. Ha a fizetési meghagyással szemben perújítási kérelmet terjesztenek elő, mikor kell felhívni a perújított felperest érdemi nyilatkozata benyújtására, hiszen a perújítási kérelem előterjesztése után perújított észrevételt tehet, majd megengedhetőség körében kell határozni és utána ki kell tűzni a tárgyalást? (Pp. 392. §, 397. §)
A fizetési meghagyás elleni perújítási eljárás során a bíróság a Pp. 399. § (3) bekezdése alkalmazásánál a perújítás megengedhetősége kérdésében jár el, azaz az alapeljárására vonatkozóan sem hiánypótlást, sem nyilatkozati felhívást nem ad ki. A bíróság abban szabadon dönt, hogy a Pp. 402. § (4) bekezdése alapján a megengedhetőség kérdésében perújítási perfelvételi tárgyalást tűz ki, ahol a felek perfelvételi nyilatkozataikat megteszik, vagy tárgyaláson kívül dönt a megengedhetőség kérdésében és a perfelvételi tárgyalást az általános szabályok (Pp. 190-196. §) szerint folytatja le a Pp. 402. § (4)-(6) bekezdéseiben meghatározott keretek között. A bíróságnak lehetősége van a Pp. 192. § (2) bekezdése és a 202. §-a alapján a feleket előkészítő irat előterjesztésére felhívni.
15. Gondnoksági perben az alperes az érdemi tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, ezért a bíróság a Pp. 443. § (2) bekezdésében foglaltak szerint elrendelte az elővezetését. A rendőrség az elővezetést végrehajtotta és benyújtotta az elővezetési költség megállapításához szükséges igazolást.
Felmerülő kérdések:
1. Van-e helye ilyen esetben fellebbezésnek az elővezetési költséget megállapító végzéssel szemben?
2. Ha igen, akkor a Pp. melyik rendelkezése teszi lehetővé a külön fellebbezést és kik a fellebbezésre jogosultak?
3. Ha nincs helye fellebbezésnek, akkor kell-e kézbesíteni a végzést a feleknek? [Pp. 438. § (3) bek., 443. § (2) bek., 444. § (2) bek.]
A Pp. 438. § (3) bekezdése értelmében az alperes 443. § (2) bekezdése és 444. § (2) bekezdése szerinti elővezetésének költségét az állam viseli. A 2/2019. (I. 31.) IM rendelet 2. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a bíróság az államot kötelezi az elővezetés költségének viselésére, az elővezetés költségét az elővezetést elrendelő bíróság székhelye szerint illetékes bírósági gazdasági hivatal fizeti ki a jogosultnak.
A Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az elsőfokú bíróság végzése ellen akkor van helye fellebbezésnek, ha a Pp. külön megengedi. A Pp. 438. § (3) bekezdése nem biztosít külön fellebbezési jogot az állam által viselendő elővezetési költséget megállapító végzés ellen. A Pp. 272. § (4) bekezdése kizárólag a közreműködőkkel (tanú, kirendelt szakértő stb.) szemben elrendelt elővezetés vonatkozásában rendelkezik úgy, hogy a bíróság az elővezetés költségének megfizetésére kötelező végzés ellen az elővezetés költségének megfizetésére kötelezett személy külön fellebbezéssel élhet. Ezért az elővezetési költség viselésére az államot kötelező végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek, és a Pp. 351. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel nem is kell kézbesíteni a feleknek, mert nem tartalmaz rájuk vonatkozó rendelkezést. A végzést csak a rendőr-főkapitányságnak és a gazdasági hivatalnak kell megküldeni.
- 268/269 -
16. A Pp. 244. § (1) bekezdése szerint, ha a fél járásbírósági hatáskörbe tartozó perben jogi képviselő közreműködését veszi igénybe, rá a kötelező jogi képviselet szabályai irányadók. Ugyanezen § (2) bekezdése alapján, ha a fél a jogi képviselővel történő eljárást választotta, egy alkalommal áttérhet a jogi képviselő nélküli eljárásra.
A fentiekből következően házassági perben eljárásmegszüntetési ok-e a Pp. 458. § (1) bekezdése alapján, ha a felperes az érdemi tárgyaláson jelen van, a jogi képviselője azonban nem? [Pp. 458. § (1) bek., 244. § (1)-(2) bek.]
A Pp. 458. § (1) bekezdése arra az esetre, ha a felperes az érdemi tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, és nem kéri a tárgyalás távollétében való megtartását, jogkövetkezményként az eljárás hivatalból való megszüntetését írja elő. Amennyiben a felperes képviselőjével jár el, a képviselő mulasztása a fél mulasztását jelenti.
Ha a fél a tárgyaláson személyesen megjelenik, a mulasztás jogkövetkezményét csak akkor lehet alkalmazni, ha - bár erre a jogszabályi lehetősége fennáll, mert megelőzően nem tért át jogi képviselő nélküli eljárásra - a fél a bíróság kifejezett tájékoztatása ellenére nem kíván áttérni a jogi képviselet nélküli eljárásra. A jogi képviselet nélküli eljárásra történt áttérést követően egy ízben a félnek lehetősége van ismételten jogi képviselővel eljárni.
17. A közjegyzők 2018. január 1. után indult végrehajtási ügyben kétféle gyakorlatot folytatnak. Az egyik gyakorlat szerint az e-ügyintézésre köteles féltől papír alapon fogadnak be és bírálnak el kérelmeket (pl. végrehajtási záradék kibocsátása, jogutódlás megállapítása stb.), és a határozatot papír alapon kézbesítik. Ebből következően nem tájékoztatják a feleket a fellebbezési záradékban az e-ügyintézés szabályairól, ezért a fellebbezés is papír alapon érkezik az adott esetben e-ügyintézésre köteles adóstól (vagy jogi képviselőjétől).
A másik gyakorlat szerint a közjegyzők a hozzájuk elektronikus úton benyújtott kérelmeket (annak ellenére, hogy az E-ügyintézési törvény szerint az ügyben az elektronikus kapcsolattartás szabályai kötelezőek) visszautasítják azzal, hogy az ügyben nincs helye elektronikus eljárásnak.
A közjegyzők ezután az iratokat a fellebbezés folytán mindkét esetben vagy papír alapon, vagy elektronikus úton terjesztik fel a másodfokú bírósághoz. Ez utóbbi esetben sem lehet attól elvonatkoztatni, hogy a nemperes eljárásban nem valósult meg az e-kapcsolattartási szabály.
Mi a teendője a másodfokú bíróságnak ebben a helyzetben? Az iratot vissza kell-e küldenie azzal, hogy a közjegyző kézbesítse a korábban papír alapon kézbesített határozatot a végrehajtást kérőnek és az adósnak is elektronikus úton és tájékoztassa a fellebbező felet, hogy a jogorvoslati kérelmet elektronikus úton kell benyújtania?
A bíróságnak vagy a közjegyzőnek kell-e a fellebbezés hatályos (szabályos) benyújtására a felet felhívnia (és a fellebbezést észrevételezésre kiadnia)?
A szabályosan előterjesztett fellebbezést úgy kell-e elbírálni, hogy az elsőfokú határozatot a bíróságnak hatályon kívül kell-e helyezni azzal, a kezdőiratot vissza kellett volna utasítani? Az e-kapcsolattartás elmulasztását hivatalból, vagy a fél kérelmére [Pp. 370. § (3) bek.] lehet-e figyelembe venni?
Mi a teendő, ha az e-ügyintézésre köteles fél papír alapon benyújtott kérelmére megindult eljárásban a közjegyző nem utasította vissza a kezdőiratot, hanem a már folyamatban lévő eljárásban érkezik a fellebbezés? A bíróság az eljárás későbbi szakaszában hogyan tudja kezelni a hivatalból észlelt eljárási szabálytalanságot? [Pp. 618. § (1) bek. a) pont, 370. § (3) bek., Vht. 9. §, 225. § (2) bek., E-ügyintézési tv. 9. §]
1. Végrehajtási eljárásban, amennyiben a közjegyző az iratokat nem elektronikus úton terjeszti fel, a bírósághoz, helye van az iratok visszaküldésének erre hivatkozással és azzal az előírással, hogy azt elektronikus úton terjessze vissza a közjegyző.
2. Amennyiben az elektronikus felterjesztés megtörtént, a bíróság a Pp. 381. §-a alapján hatályon kívül helyezi közjegyző végzését, ha a fellebbező kifogásolja az elektronikus út hiányát, azt, hogy papíralapú fellebbezés benyújtására hívta fel a felet a közjegyző.
3. Ha a felterjesztés elektronikus úton megtörtént, és a bíróság észleli, hogy a közjegyző papíralapú fellebbezés benyújtására hívta fel a felet, de erre a fellebbező közvetlenül nem hivatkozik, a Pp. 370. § (3) bekezdése alapján, mivel a felek által nem hivatkozott eljárási szabálysértést észlel, azt - a következményekre vonatkozó figyelmeztetés mellett - a felek tudomására hozza és megnyilatkoztatja a fellebbező felet, majd annak kérelmére veszi figyelembe. Erre való hivatkozás esetén helye van a végzés hatályon kívül helyezésének a Pp. 389. és 381. §-a alapján.
4. Ha a fellebbezési kioktatás nem tartalmazott a fellebbezés benyújtásának módjára vonatkozóan semmit, vagy a fél hibás a kioktatás ellenére elektronikusan nyújtotta be a fellebbezést, a közjegyző papíralapú eljárása szempontjából szükséges az E-ügyintézési törvény rendelkezéseire és a felek érdekeire is figyelemmel lenni, ezért önmagában a közjegyzői eljárásban a közjegyző eljárása miatt bekövetkezett elektronikus kapcsolattartás hiánya nem alapja az iratok visszaküldésének, és a közjegyzői határozat hatályon kívül helyezésének nincs helye.
18. A felperesi jogi képviselő egyéni ügyvéd és a BIRO rendszer adatai szerint a keresetet tartalmazó iratot ügyfélkapu használatával nyújtja be.
Az elektronikus ügyintézés szabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet (végrehajtási rendelet - Vhr.) 91. § (1) bekezdése alapján az egyéni ügyvéd e tevékenysége során a Kormány által biztosított tárhely-szolgáltatások közül a cégkaput használja.
E jogszabályhely úgy értelmezendő-e, hogy amennyiben az egyéni ügyvéd nem a cégkapun nyújtja be beadványait - azaz azok nem felelnek meg a Vhr.-ben írtaknak -, a Pp. 618. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó? (a bíróság a keresetlevelet, a bírósági meghagyással szembeni ellentmondást, a fellebbezést, a felülvizsgálati kérelmet és a perújítási kérelmet visszautasítja, az egyéb beadványban foglalt nyilatkozat pedig hatálytalan.) [Pp. 618. § (1) bek. b) pont, 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet 91. § (1) bek.]
- 269/270 -
Az elektronikus ügyintézés teljes folyamata az egyes részfolyamatokat megtestesítő elektronikus ügyintézési szolgáltatásokból építhető fel. Ennek része a biztonságos kézbesítési szolgáltatás és az ehhez kapcsolódó tárhely is. A kézbesítési szolgáltatás igénybevételének feltétele, hogy a feladó megadja a címzettnek a SZEÜSZ szolgáltató által értelmezhető és kezelhető kézbesítési címét. Az E-ügyintézési tv. 35. § (3) bekezdése szerint a biztonságos kézbesítési szolgáltatási címnek minősül a KÜNY-regisztráció alapján biztosított szolgáltatás. A gazdálkodó szervezetek számára biztosított tárhely a cégkapu.
Az egyéni ügyvéd természetes személy, ezért jogosult KÜNY-regisztrációra. A jogszabály kizárólag a tárhelyhasználat - hivatalos kézbesítési cím - szempontjából határozza meg az egyéni ügyvéd gazdálkodó szervezeti jellegét. Természetes személyként az egyéni ügyvéd jogosult a KÜNY kézbesítési szolgáltatás igénybevételére, Ügyfélkaput nyithat, és ezen keresztül feladhatja elektronikus leveleit, azokat is, amelyek ügyvédi tevékenységéhez tartoznak. Nem minősül azonban hivatalos kézbesítési címnek az ehhez kapcsolódó tárhely, köteles ezért cégkaput nyitni és üzemeltetni, az oda érkező leveleit átvenni, illetve az átvétel megtagadása vagy elmulasztása esetén annak következményeit viselni. Az elektronikus ügyintézést biztosító szerv minden kézbesítését megelőzően köteles a hivatalos kézbesítési címről meggyőződni, és nem a megelőzően benyújtott irat feladási címére, hanem erre kézbesíteni a hivatalos iratait.
Mivel az ügyfélkapuról érkező beadvány biztonságos kézbesítési szolgáltatáson keresztül érkezik, az megfelel a Pp. 618. §-ában foglalt feltételeknek, a 618. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetkezmények nem alkalmazhatók.
19. 1. Hogyan kell értelmezni a Pp. 172. § (3) bekezdésében szereplő "valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása" fordulatot? [Pp. 172. § (3) bekezdés]
Mely esetben minősülnek az új Pp. hatálya alatt előterjesztett megállapítási kérelmek a Pp. 172. § (3) bekezdése szerintinek? Akkor, ha szövegszerűen valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítását kéri a felperes, vagy akkor is, ha ugyan a kért megállapítás nem így szól, de az tartalma szerint a Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti megállapításnak is tekinthető, mert annak következménye valójában valamely jog vagy jogviszony fennállása vagy fenn nem állása.
2. Amennyiben a kétséget kizáró, további értelmezést nem igénylő módon meghatározott kereseti kérelem és a keresetlevél 170. § (2) bekezdése b)-d) pontjainak megfeleltethető része nem áll egymással összhangban, kiterjed-e a bíróság 237. § (1) bekezdése szerinti közrehatási kötelezettsége az arról történő tájékoztatásra, hogy a 170. § (2) bekezdésének a) és b)-d) [különösen a b) és a d)] pontjainak megfeleltethető nyilatkozatok egymással ellentmondásosak? A közrehatási kötelezettség ebben az esetben mennyiben hozható összhangba a Pp. 342. § (3) bekezdésével? [Pp. 172. § (3) bek., 237. § (1) bek., 342. § (3) bek.]
1. Mivel a kérdésben nem alakult ki érdemi többség, a Konzultációs Testület 47. sz. állásfoglalása irányadó a továbbiakban is.
2. A bíróságnak közrehatási kötelezettsége áll fenn a megállapításra irányuló kereseti kérelem következetlenségével kapcsolatban. Amennyiben a határozott kérelem nincs összhangban a keresetlevél 170. § (2) bekezdés b)-d) pontjai szerinti elemek valamelyikével, a bíróságnak a kereseti kérelem megfelelő előterjesztése érdekében közre kell hatnia. Ennek során arról tájékoztatja a felperest, hogy a hogy a kereseti kérelmet mennyiben (melyik elemét tekintve) és milyen konkrét okból tartja következetlennek.
A bíróságnak a következetlenséggel kapcsolatos tájékoztatást úgy kell megadnia, hogy annak alapján a fél a nyilatkozatot pontosíthassa, egyértelművé tehesse. A bíróság azonban nem tájékoztathatja a felperest arról, hogy megítélése szerint az ügyben milyen más jogszabályok lennének alkalmazandóak. Az anyagi pervezetés nem jelenti az ügy érdemében való állásfoglalást, nem szolgálhat útmutatóul a bíróság által helyesnek tartott jogszabályi rendelkezés megjelöléséhez.
20. 1. Helybenhagyhatja-e a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését más visszautasítási ok alapján, mint amely az elsőfokú bíróság végzésében szerepel?
2. Visszautasíthatja-e a fellebbezést az első- vagy a másodfokú bíróság, ha az abban kért felülbírálati jogkör, illetve a petitum következetlen ("ellentmondásos")? Ha nem, rendelhet-e el hiánypótlást a másodfokú tanács elnöke? (Pp. 176. §, 367. §)
1. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetlevelet visszautasító végzését az elsőfokú végzésben nem szereplő visszautasítási ok alapján is helybenhagyhatja, ha egyértelműen eldönthető, hogy a keresetlevél nem alkalmas a perfelvételre.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevél megvizsgálásakor - főszabály szerint valamennyi visszautasítási ok fennállásáról történő állásfoglalás útján - arról dönt, hogy a keresetlevél a perfelvételre alkalmas vagy sem. A fellebbviteli perorvoslat teljes átszármaztató (devolutív) hatályú jellegéből következően, az elsőfokú bíróság hatásköre - főszabály szerint - teljes egészében átszáll a másodfokú bíróságra, vagyis a másodfokú bíróság a jogsérelmet ebben a hatáskörében úgy orvosolja, hogy az ügy érdemében dönt és maga hozza meg a törvénynek megfelelő határozatot.
A visszautasítási okok vizsgálata során azonban a másodfokú bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül felülbírálati jogkörének korlátait [379. § (1) bekezdés]. A Pp. rendes perorvoslatra vonatkozó szabályozásában ugyanis nemcsak az minősül korlátnak, hogy milyen tartalmú másodfokú döntést kér a fellebbező fél, hanem az is, hogy azt milyen indokkal, melyik anyagi vagy eljárási jogi szabály megsértésére hivatkozva tette [370. § (1) bekezdés, 371. § (1) bekezdés]. A szabályozás a hangsúlyozott rendelkezési jog és a professzionális pervitel figyelembevételének követelményével függ össze.
A végzés kötelező hatályon kívül helyezésének alapjául szolgáló okok (379-380. §) esetén a másodfokú bíróság más indok(ok) alapján is helybenhagyhatja az elsőfokú bíróság végzését, mert erre a 370. § (2) bekezdés rendelkezése kifejezetten felhatalmazza. Hasonlóképpen megteremti a felülbírálati kérelem korlátaitól eltérés jogszabályi alapját a hivatalból figyelembe veendő eljárásmegszüntetési okok
- 270/271 -
[176. § (1) bekezdés a)-i) pont] észlelése esetén követendő eljárás. Azokban az esetekben azonban, amelyek nem vezetnek sem az elsőfokú határozat kötelező hatályon kívül helyezéshez, sem az eljárás hivatalból megszüntetéséhez, a másodfokú bíróságnak nincs törvényi felhatalmazása a felülbírálati jogkörét meghaladó döntéshez. E jogkör korlátait a 370. § (3) bekezdése alapján csak a fellebbező fél kérelme oldhatja fel. A visszautasító végzés ellen fellebbező felperesnek ez nyilvánvalóan nem érdeke, így fel sem merül, hogy az utóbb észlelt visszautasítási okkal kapcsolatban a másodfokú bíróság őt nyilatkozattételre hívja fel (a reformatio in peius elve - a fellebbező fél a fellebbezése következtében nem kerülhet a korábbinál hátrányosabb helyzetbe). A 176. § (1) bekezdés j) pontjába tartozó visszautasítási ok hivatalbóli figyelembevételére és az elsőfokú végzés eltérő indokkal helybenhagyására ezért a másodfokú eljárásban nincs lehetőség.
2. Amennyiben a fellebbezésben megjelölt felülbírálati jogkör és a fellebbezési kérelem egymásnak ellentmondóak, a másodfokú tanács elnöke hiánypótlást rendel el az ellentmondás (következetlenség) kiküszöbölésére [367. § (1) bekezdés]. A hiánypótlás nem megfelelő teljesítése estén visszautasításnak van helye [115. § (6) bekezdés, 367. § (1) bekezdés].
21. Ha az elsőfokú bíróság elmulasztja az anyagi pervezetés [Pp. 237. § (2) bekezdés] körében felhívni a fél figyelmét, hogy a tényállítása alátámasztása szakértői bizonyítás útján lehetséges [Pp. 317. § (1) bekezdés a) pont], majd a fellebbezésben a fél erre hivatkozva a másodfokú bíróságtól az ítélet megváltoztatását kéri azzal, hogy a másodfokú bíróság a szakértői bizonyítást folytassa le, a másodfokú bíróságnak helyt kell-e adnia fél indítványának, vagy az ítéletet az eljárási szabálysértésre tekintettel a Pp. 381. §-a alapján hatályon kívül helyezheti?
Kérdés, hogy a szakértő alkalmazásával kapcsolatos pervezetés olyan kötelezettség-e, aminek elmulasztása eljárási szabálysértésnek minősül és ekként a Pp. 381. §-a alá tartozó mérlegelhető hatályon kívül helyezési ok-e? [Pp. 237. § (2) bek., 317. § (1) bek. a) pont, 369. § (3)-(4) bek., 370. §, 381. §, 384. §]
Ha az elsőfokú bíróság a Pp. 317. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt speciális anyagi pervezetési kötelezettségét nem (vagy helytelenül) teljesítette, a másodfokú bíróság előtt a Pp. 369. § (4) bekezdés a) pontja alapján lehetőség van a szakértői bizonyítással kapcsolatos nyilatkozat előterjesztésére és bizonyítás lefolytatására. Ha a fél megteszi a szakértői bizonyítási indítványt (az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából vagy a másodfokú bíróság anyagi pervezetéséből felismert bizonyítási szükséglet folytán), a másodfokú bíróság kétféleképpen járhat el: 1. a Pp. 384. § (2) bekezdés ab) alpontja alapján kiegészítheti az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárását a szakértői bizonyítás elrendelésével és lefolytatásával, ha ezzel az érdemi döntést befolyásoló hibát orvosolhatónak tartja, 2. míg ennek hiányában a b) pont alapján az ítéletet hatályon kívül helyezi. E két lehetőség közüli választás az ügy körülményeitől függ, azaz attól, hogy ezzel a hiba orvoslása és az érdemi döntés meghozatala lehetséges-e. E fogalomba az észszerűség is beleérthető.
22. Amennyiben a másodfokú bíróság a bírósági meghagyással szemben előterjesztett ellentmondást visszautasító végzés elleni fellebbezést elkésettség okán visszautasító végzés elleni fellebbezés elbírálása során azt észleli, hogy a bírósági meghagyás kibocsátása lényeges eljárási szabályszegéssel történt azért, mert az ellenkérelem-hosszabbítás iránti kérelem időben érkezett, alkalmazható-e a Pp. 370. § (3) bekezdése? Vagy a felülbírálat tárgya kizárólag a fellebbezést visszautasító végzés lehet? [Pp. 370. § (3) bek.]
A másodfokú bíróság a bírósági meghagyásra előterjesztett ellentmondást visszautasító végzés elleni fellebbezést elkésettség okán visszautasító végzés elleni fellebbezés elbírálása során nem veheti figyelembe hivatalból azt a tényt, hogy a bírósági meghagyás kibocsátására lényeges eljárási szabályszegéssel került sor. Ilyen esetben a 370. § (3) bekezdés alkalmazására sem kerülhet sor. A másodfokú felülbírálat kizárólag a fellebbezést hivatalból visszautasító végzésre terjed ki.
23. Az elsőfokú eljárásban a fél az érdemi szakban tartalmilag keresetváltoztatásnak minősülő nyilatkozatot terjeszt elő. Sem a keresetváltoztatás iránti kérelem, sem a keresetváltoztatás formai előterjesztésére nem került sor, azt az első fokon eljáró bíró nem is észleli. A bizonyítási eljárást azonban a megváltoztatott keresettel kapcsolatban, azzal relevánsan folytatja le. Az ellenfél a bizonyítási eljárás ilyen lefolytatása ellen nem tiltakozik. Az elsőfokú ítéleti döntés is a megváltoztatott kereseti kérelemre vonatkozik. A másodfokú bíróság észleli a fentieket. Nem jelent problémát, hogy ha a Pp. 370. § (3) bekezdése alapján az eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság a felek tudomására hozza, és a fellebbező fél továbbra sem kifogásolja a keresetváltoztatás engedélyezésére irányuló kérelem hiányát, illetve magát azt a tényt, hogy a keresetváltoztatásnak megfelelően folyt le a bizonyítási eljárás és született meg az ítélet.
Mi a helyes eljárás akkor, ha a fellebbező fél kéri figyelembe venni az eljárási szabálysértést? [Pp. 370. § (3) bek.]
Amennyiben az elsőfokú bíróság a per érdemi szakában a keresetváltoztatás szabályainak figyelmen kívül hagyásával a megváltoztatott keresetről döntött, a másodfokú bíróság a 370. § (3) bekezdése szerint jár el. A másodfokú bíróság anyagi pervezetése folytán a fél előterjesztheti a keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelmet, a másodfokú bíróság ezt elbírálhatja, és dönthet a keresetváltoztatás engedélyezéséről.
24. Mi a jogkövetkezménye, ha a fél nem vagy nem megfelelően indokolja meg a fellebbezési ellenkérelmét? (Pp. 372. §)
Amennyiben a fél a fellebbezési ellenkérelmét nem a Pp. 371. §-a szerinti tartalommal terjeszti elő (pl. nem indokolja meg megfelelően), nincs helye sem hiánypótlás elrendelésének, sem visszautasításnak, a beadványt annak hiányos tartalma szerint kell figyelembe venni. ■
Visszaugrás
