Az Amerikai Egyesült Államokban a jogszabályok és az egyedi döntések közérthetőségének problémaköre a kilencvenes évektől került a döntéshozatal látóterébe. Felismerték, hogy mindez komoly demokrácia-deficitet is tud okozni, hacsak nem lép valamit a szövetségi állam. A Plain Language Movement (szabad fordításban: a közérthető jogi nyelvért küzdő mozgalom) célja a kezdetektől, hogy a jogi szöveg - a komplexitásához igazodó mértékben - vegye figyelembe a címzetteket és a nem-szakemberek által való könnyebb érthetőséget (azaz a közérthetőséget). A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a mai magyar törvényhozás, kormányzati jogalkotás, valamint a bíróság, ügyészségi, hatósági és más jogalkalmazás tudná-e használni a közérthető jogi nyelv követelményrendszerét.
Közigazgatási anyagi jogi órára készülve egy bírságot kiszabó jogesetet preparáltam éppen, amikor beleakadtam az alábbi normatív rendelkezésbe: "Ha a tűzvédelmi hatóság megállapítja, hogy az ingatlan használója az égéstermék-elvezetőt a tilalom ellenére üzemelteti, és az üzemeltetés az életet és a vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyezteti, az ingatlan tulajdonosával szemben tűzvédelmi bírságot szab ki..."[1] A jogesetben egy kéményről volt szó, a kormányrendeletben meg "égéstermék-elvezetőről", így gyanút fogtam és elkezdtem utánanézni ennek a rejtélyes terminus technicusnak. Csakhamar kiderült számomra, hogy a felhatalmazó törvény[2] definíciós rendelkezései között szerepel az a tétel, miszerint a kémények és más héjakból álló szerkezetek (jelentsen is ez bármit) igazából égéstermék-elvezetők. Mi sem világosabb! A szakzsargon diadala a közérthetőség felett. Sok ehhez hasonló példát találunk a hatályos jogunkban, csak kérdés, hogy amikor a tényleges jogérvényesülésről van szó, akkor a jogalany képes lesz-e egyenrangú félként eljárni? Érvényesülhet-e így a tisztességes eljárásban sokat
- 7/8 -
emlegetett "fegyverek egyenlősége"? Vagy minden joghatású cselekményünk mellé fogadjunk egy hozzáértő tanácsadót vagy ügyvédet?
Az Amerikai Egyesült Államokban a jogszabályok és az egyedi döntések közérthetőségének problémaköre a kilencvenes évektől került a döntéshozatal látóterébe. Egy négyszázmilliós országban ha csak töredéke is van a társadalomnak, aki nem érti a rá vonatkozó jogi szöveget, az is többmilliós népességet jelent. Felismerték, hogy mindez komoly demokráciadeficitet is tud okozni, hacsak nem lép valamit a szövetségi állam.
Az alábbiakban röviden összefoglalom annak a közérthető jogi nyelvet megvalósítani szándékozó mozgalomnak a céljait, amelyet az amerikai kormányzat közel harminc évvel ezelőtt jó érzékkel felkarolt és mára egy széles körű módszertant dolgozott ki az állami szervek számára. Ennek az alapgondolata az, hogy a jogi szöveggel a döntéshozó információt próbál közvetíteni mások számára. Ez annál sikeresebb, minél inkább a közérthető nyelvezetet használ, és így valóban sikerül eljuttatni az üzenetet a célközönséghez. Azaz a bíró ítéletét megértik a felek, a jogszabály szövegét képes felfogni a jogalany és a kéményseprő bírságoló határozatának okait megismeri az ingatlan használója. Összességében tehát a jog érvényesül.
A nyelv és a jog számos területen kapcsolódik egymáshoz. Az első és legkézenfekvőbb kapcsolat, amikor a nyelvre, mint a jog közegére tekintünk. A jogi parancs, a szabályosság megjelenési formája leginkább a nyelv csatornáján keresztül történik. Kivételként tekinthetünk arra az esetre, amikor a normatív magatartásmintát képek, ábrák, piktogramok, közlekedési táblák közvetítik ("tilos behajtani!", "kötelező haladási irány erre!").
A jogi előírás tehát elsősorban jogszabályban vagy más szabályozóban, szerződésekben, döntésekben megjelenő írásos és a tárgyalótermekben, tárgyalóasztaloknál, konferenciákon elhangzó szóbeli formáját jogi nyelvnek hívjuk. A jogi nyelv folyamatait, jellemzőit a jogi lingvisztika vizsgálja.[3] Ahhoz, hogy a jog által közvetíteni kívánt magatartásminta valóban célba érjen, figyelembe kell vennie a használt közeg (a nyelv) sajátosságait és a jelentéstartalmat. A közérthető jogi nyelv eszméje azonban sokkal inkább a jogi tartalom érvényesülésére koncentrál, mint a nyelv társadalmi megjelenésére, így jogtudományi (illetve sokszor jogszociológiai) szempontú megközelítést alkalmaz.
- 8/9 -
Az 1990-es évek elején[4] formálódó Plain Language Movement (szabad fordításban: a közérthető jogi nyelvért küzdő mozgalom) célja a kezdetektől mindössze annyi, hogy a jogi szöveg - a komplexitásához igazodó mértékben - vegye figyelembe a címzetteket és a nem-szakemberek által való könnyebb érthetőséget (azaz a közérthetőséget). A közérthető jogi nyelv tehát kezdetek óta a címzettre koncentrál. Ő lesz az, aki befogadja a jogi szöveg tartalmát. Egy jogszabály, vagy bármely normatív szabályozó esetében a befogadó a legsokrétűbb lehet: a fenti kéményseprőkre vonatkozó joganyagot olvashatja egy alkotmánybíró, egy bírósági titkár, egy vállalat vezetője, egy idegsebész, egy biztosítási alkusz vagy akár betanított rakodó vagy egy kertészsegéd is.
Az Egyesült Államokban a mozgalom megjelenését különösen az indokolta, hogy a joginyelv-érthetőségi olló a '90-es évekre nagyon szétnyílt. Az olló egyik szára jogi szöveg kórosan bonyolult és elvont szövegezése lett, akár jogszabályról, akár a kormányzati igazgatási szervek (agencyk) által hozott normatív szabályzókról, akár egyedi hatósági határozatokról volt szó. A jogászok nyelvezetét élénk kritika övezte - még a szakmán belülről is ebben az időben.[5]
Az olló másik szára a társadalom nyelvi képességeit mutatta. 2015-ben az USA lakosságának 79 százaléka használta az angol nyelvet első nyelvként.[6] Számunkra most a fennmaradó 21 százalék, azaz mintegy 65 millió ember nyelvi preferenciája az érdekes. Ők azok, akik nem az angolt, hanem valamely más nyelvet használnak elsődlegesen. Akár azért mert spanyol, francia vagy német telepesek leszármazottai, akár azért mert például kínai, vietnámi, orosz, arab, koreai, vagy közép- és dél-amerikai bevándorlók. A legnagyobb számban a spanyol ajkú hispán vagy latínó lakosságot ismeri a statisztika, akik ma, 2020-as népszámlálási adatok szerint az USA népességének 18,9 százalékát teszik ki a mintegy 62,1 milliós lélekszámukkal.[7]
Az amerikai kutatók azt is felismerték, hogy a nem elsődlegesen angol nyelvi preferenciájú népcsoportok angol nyelvi ismerete elég alacsony. E jelenségnek egy külön terminológiát is létrehoztak: az angolul kevésbé tudó, Limited English Proficiency (LEP) társadalmi csoportokat.[8]
- 9/10 -
A jog érvényesülése szempontjából nem meglepő tehát, hogy a LEP csoportok hátrányos helyzetbe kerültek, amelyet e csoport jelentős mérete miatt szükséges volt valahogy kezelni. Az alábbi térkép az Egyesült Államok területén mért angol nyelvismereti szinteket tükrözi. Minél sötétebb területet jelöl a térkép, annál alacsonyabb az angolnyelv-ismeret szintje. Azokon a helyeken, ahol a legsűrűbben él valamely nem angol nyelvet beszélő közösség, úgynevezett "nyelvi zárvány" is kialakulhat, azaz a helyi közösségnek nincs már szüksége a többségi nyelvre, mert az életük minden területét képesek saját anyanyelvükön intézni.[9] Látható az is, hogy az ország déli és nyugati területei felé haladva egyre jelentősebb a LEP jelenség.
Az ábrát a U.S. Census Bureau készítette.
https://www.census.gov/library/visualizations/2017/comm/english-speaking.html
- 10/11 -
A jogi parancs megértésének a hiánya ilyen méretekben, mint azt az előzőekben láttuk, jelentős társadalmi probléma lett az USA-ban. Angolszász módra, alulról építkező, a társadalomból eredő mozgalom próbált választ adni feszült helyzetre. Mindazonáltal már a közérthetőségi törekvések első éveiben felmerült, hogy a nyelvi egyszerűsítés és a jogi nyelv precizitás iránti igénye egymással versengő célok. A mozgalom tehát először arra fókuszált, hogy a jogi szöveg érintetlenül hagyásával az arról való kommunikációt tegye közérthetővé. Később azonban a közérthetőség magának a jogi szövegnek is egy követelménye lett.
A kormányzat elég gyorsan meghallotta a nyelvész és jogász kutatókból álló csoport törekvéseit, nevezetesen, hogy legyen minél szélesebb körben érhető a jogi parancs az angol és a nem angol anyanyelvűeknek egyaránt. 1998-ban Clinton elnök kiadott egy elnöki memorandumot, amely kimondta, hogy "[e]ltökélt szándékunk, hogy a kormányt a nyilvánossággal való kapcsolattartásban érzékenyebbé, hozzáférhetőbbé és érthetőbbé tegyük".[10] Az elnök még abban az évben el is rendelte a kormányzati szerveknél, hogy közérthető nyelvet használjanak, azaz a szükséges szakszavakon túl elsősorban hétköznapi kifejezéseket használjanak, szólítsák meg a címzetteket, kerüljék a szenvedő szerkezetet és szerkesszenek rövid mondatokat. Megjegyzi azt is az elnök, hogy a jogi nyelv dokumentumról dokumentumra eltérő, ezért mindig az adott környezetben kell mérlegelni azt, hogyan lesz közérthető a dokumentum.
Bő tíz évvel később, 2010-ben megjelent a Plain Writing Act,[11] amely minden közigazgatási döntésre és kommunikációra (azaz a jogalkotásra még nem) kötelezővé teszi a közérthető nyelv alkalmazását. A törvény szerint közérthető írás az, amelyik "világos, tömör, jól szerkesztett, és figyelembe veszi az adott téma vagy terület és a célközönség sajátosságait és eddigi bevált gyakorlatait". A törvény valódi erejét az hordozza, hogy létrehoz egy tisztséget a kormányzati hatóságoknál (agency), aki felelős lesz a törvény végrehajtásáért. A kijelölt tisztviselő a mai magyar jog szerinti integriás tanácsadóhoz[12] hasonlítható, aki a hatóság vezetőjének irányítása alatt végez egy speciális, a hatóság belső igazgatásához kapcsolódó feladatot. Mindemellett az agencyk vezetői képzéseket szerveznek a közérthető írás elsajátítása érdekében, valamint az elért eredményekről rendszeresen beszámolnak.
Mára a Plain Language egy természetes része lett az USA közigazgatási nyelvezetének. Bár a 2010-es törvény nem terjesztette ki a jogalkotásra ezt a követel-
- 11/12 -
ményt, elnöki rendeletek ezt megtették.[13] Fontos azonban aláhúzni, hogy itt nem a parlamenti jogalkotásról van szó, hanem a kormányzati szervek (agencyk) által meghozható normatív szabályozókról (regulation) van szó, amely nem azonos a magyar jogban ismert önálló szabályozó szerv elnöke által kiadható rendelettel. Az Egyesült Államokban a központi kormányzati szerv ugyanis alkothat alsóbb szintű normatív szabályt.
Ez utóbbi megjegyzéssel egy nagyon fontos területhez értünk el. Jelenleg az angolszász common law világ egyik intézményét vizsgáljuk, amely esetében különös tekintettel és visszafogottsággal kell lennünk a jogintézmény sajátosságai miatt. Különösen azért veszélyes egy angolszász intézmény európai megfeleltetésének vizsgálata, mert az egyedi és normatív döntés, valamint jogalkotás és jogalkalmazás fogalompárjai olyan mértékben térnek el a kontinentális rendszerekhez képest, hogy szinte minden szóhoz egy fejezetnyi magyarázatot kellene fűzni. Annak érdekében, hogy a tárgytól ne térjünk el, nem a funkcionális jog-összehasonlítás, hanem az amerikai jogi kultúra figyelembevételével vizsgálom azokat az eszközöket, amelyek ma a közérthető jogi nyelvet segítik.
A Plain Language Act végrehatjását segítő mai eszköztár több évtizedes fejlesztés eredménye. Láttuk, hogy nem a törvény hozta létre a közérthető fogalmazás követelményét, hanem már azt megelőzően több elnöki rendelet is szólt róla, illetve "alulról", azaz közvetlenül a jogalkalmazóktól és kutatóktól származó kezdeményezésről volt szó, ezért minden korábbi módszertani forrást felhasználva alkották meg a Guidelinest, avagy a közérthető írás módszertani segédletét (továbbiakban: Módszertan).[14]
A módszertan szerint a közérthető fogalmazás célja, hogy az ügyfelek és jogalanyok:
- megtalálják, amire szükségük van,
- megértsék, amit találtak; és
- használni tudják azt, amit találtak.[15]
Ha a jogalany megérti a rá vonatkozó jogi tartalmat, akkor már két nyertese van a kapcsolatnak: a jogalany, mert el tudja érni a célját és a hatóság, mert képes fennakadások és félreértések nélkül alkalmazni a jogot. Sőt hatékony tájékozta-
- 12/13 -
tással lehet, hogy nem is kell egyedi aktussal érvényesíteni a jogot, egyszerűbben megvalósul az önkéntes jogkövetés.
A Módszertan több elemből áll. Az alábbiakban röviden összefoglalom azokat a szempontokat és a kapcsolódó eszközöket, amelyeket a Módszertan öt fejezetbe rendez. Egyúttal alkalmazva is a Módszertant, egyes szám második személyben és felszólító módban mutatom be a közérthetőségi eszközöket, ahogy az eredeti szöveg is fogalmaz. A Módszertan mondatainak eredeti címzettjei az USA szövetségi közigazgatási hatóságai, amelyik mind egyedi, mind normatív döntéseket jogosultak kiadni, azonban meggyőződésem, hogy számunkra is tartalmaz hasznos tanácsokat.
1. Légy tekintettel a címzettjeidre, azaz a jogalanyokra! Ismerd meg az ügyfeleid körét és fogalmazz úgy, hogy megértsék az üzeneteidet. Ha a hatóság különböző ügykörökben jár el és az ügykörökben más és más alanyi kör jelenik meg, mindig az adott közönséghez igazodva fogalmazzon.
2. Fogalmazd és szerkeszd jól a szöveget (szavak, mondatok és bekezdések is számítanak)! A szöveged legyen strukturálva és legyen átlátható. Használj érthető definíciókat! A jogalkotásban itthon is kedvelt eszköz a definíciós rendelkezések normaszövegbe illetszétese. A Plain Language nem ellenzi a definíciókat, sőt támogatja, mivel sok mindent egyértelműsít. Ha már definiálni kell valamit, mert az nem egyértelmű (mint például egyértelmű egy "felperes" fogalma, azonban definiálni kell az "egyetemes szolgáltatás" jelentését), akkor mindez történjen közérthetően, logikus szerkezetben. Az észszerű és logikus nyelvhasználatra (és ennek következtében hozzátehetjük: a túllexikalizálás veszélyeire) Tamás András is felhívja a figyelmet.[16] A nyitó gondolatban felvetett "égéstermék-elvezető = kémény + más" fogalommeghatározással az a fő probléma, hogy a definícióban a tulajdonság és a fogalom helyet cseréltek: a köznyelvben használt és mindenki által érthető fogalom a "kémény", míg annak jellemzője, tulajdonsága, hogy elvezeti az égésterméket (akár héjas szerkezetű, akár nem). A túldefiniált jogszabály akadályozza a jogalkalmazást, hiszen minden bekezdés értelmezéséhez először a törvény elején található lexikont kell fellapozni, amely rosszabb esetben még saját magán túlra is mutat és más jogszabályban fellelhető definícióra utal.
3. Írj érthetően! A szövegezés a Módszertan szerint is nagyon érzékeny kérdés. Leginkább ezen a ponton áll vagy bukik a jogi szövegünk érthetősége - akár jogszabályról, akár egyedi döntésről legyen szó. Azt tanácsolják a Módszertan szerkesztői, hogy választékosan, de - amennyire lehet - a szakzsargon elkerülésével igyekezzünk fogalmazni. Legyen a jogi szöveg tömör, lényegre törő és kerüljük a töltelékszavakat. Mind az angol, mind a magyar jogi nyelvben (ebben a mondat-
- 13/14 -
ban talán megengedhető a közvetlen összehasonlítás) hiba a többszörösen összetett, ezért érthetetlen, bonyolult szerkesztésű és felesleges szavakkal teletűzdelt mondatok alkalmazása, írása, használata és szerkesztése. Ehelyett használjunk több rövid mondatot. Megéri.
A Módszertan szerkesztői javasolják továbbá, hogy a jogi szöveg szerkesztője írjon rövid bekezdéseket, és minden bekezdés csak egy témát tartalmazzon. A bekezdéseket logikai kapcsolók kötik össze, amelyek a gondolatokat egymásba fűzik és így alakul ki a teljes szöveg struktúrája. Megjegyzem, hogy ez a tanács jogszabályon kívüli egyéb jogi szövegekre alkalmazható, mint például egy ítélet vagy hatósági döntés indokolására. A jogszabály normatív egységeinek megfelelő terjedelmét inkább a helyes szóválasztással és mondatszerkesztéssel érhetjük el.
A nem normatív, hanem a tájékoztató, leíró szövegek esetében (például az Országgyűlés honlapján való tájékoztatások, vagy egy hatóság honlapján megjelenő ügyféltájékoztatásban) jól átlátható felsorolásokat és táblázatokat használhatunk. A folyó szöveg sok esetben elrejti azokat a fontos információkat, amelyeket a jogalany éppen keres. Ne felejtsük: akár jogszabályról, akár egyedi döntésről van szó, mindenképpen folyó szöveg készül - megfelelő formai és tartalmi szabályok szerint. Amennyiben ezek tartalmáról kívánunk további tájékoztatást nyújtani, érdemes a szöveg szerkezetét átstrukturálni és célravezetően a fontos információkat kiemelni.
4. Amennyiben az internetre szánsz szöveget, használd a webes standardokat! Mára meglehetősen fejlett a webes szerkesztési gyakorlat. Tudjuk, hogy egy linket vagy gombot a képernyő mely pontjára kell tenni ahhoz, hogy a látogató rögtön megtalálja. Azt is tudjuk, hogy optimálisan hány "kattintással" kell eljutnunk egy információhoz. Érdekes módon, a jogi szövegek publikálása esetén mégis ritkán alkalmazzuk ezt a tudást.
Nyilván a törvényhozás nem fog szövegbokszokat alkalmazni, sem hiperlinkeket a szövegbe ágyazni, mivel azok nem a döntés tartalmához kapcsolódnak, hanem technikai (szövegszerkesztési) kérdések. Mégis, amikor használjuk a Nemzeti Jogszabálytárat, érezhetően megkönnyíti a munkánkat egy-egy hiperlink, amely a hivatkozott jogszabály megfelelő szakaszára vezet bennünket. Az a régi szokás, hogy a vezető által aláírt, lepecsételt és szkennelt pdf formátumú iratokat helyezzük el a honlapon tájékoztatásképpen, nemcsak, hogy idejétmúlt, de mára technológiailag sem tartható. Folyamatosan bővül az internetes tartalmak felhasználási köre, hiszen mára nemcsak a statikus honlapokat töltjük fel jogi tartalmakkal, hanem a közösségi médiát is. A felhívás tehát arra, hogy tegyünk különbséget a nyomtatott és a weben publikált tartalmak között szerkesztési szempontból, több mint aktuális.
5. Ellenőrizd, teszteld a szövegedet! A Módszertani útmutató egy önálló fejezetet szentel az ellenőrzésnek, ami látszólag marginális kérdés lehetne. A gyakorló kodifikátor fel is kiált: kinek van erre ideje? Mégis sokkal fontosabb, mint amilyennek elsőre tűnik.
- 14/15 -
Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből anekdotaként ismert módszer: a "próbakatona" intézménye. Bár forrást sehol sem találtam ennek valóságtartalmára, még ha csak városi legenda is, akkor is megéri elgondolkodni rajta. A szóbeszéd úgy mondja, hogy azokban a csapategységekben, amelyekben több nemzet katonái (csehek, magyarok, tótok, osztrákok) vettek részt és német volt a vezénylési nyelv, a parancs kiadása előtt egy nem német anyanyelvű katonát véletlenszerűen kiválasztottak. Ha értette a parancsot, kiadható volt a teljes egységnek. Ha azonban nem értette, akkor várhatóan a többi, hasonló nyelvismeretű katonatársa sem fogja, amely veszélybe sodorhatja a műveletet, így a parancsot újra kell fogalmazni.
Ma az USA közérthetőségi módszertana kifejezetten azt ajánlja, hogy akár 6-9 "próbakatonát", azaz a címzetti körből véletlenszerűen kiválasztott alanyt is érdemes megkeresni. Tesztelni úgy kell, mondja a Módszertan, hogy megkérjük az alanyt, hogy olvassa el a szöveget egy meghatározott pontig és saját szavaival mondja el, hogy mit jelent az olvasott rész. A válaszokból egyértelműen ki fog derülni, hogy hol van a szöveg gyenge pontja. Még kérdéseket is javasol a Módszertan, amely segít kideríteni, hogy valóban értik-e a szöveget (Mit tenne, ha megkapná ezt a dokumentumot? Mit gondol, mit akart elérni az író ezzel a dokumentummal? Ha valamely ismerőse kapná, mit értene belőle vagy mi okozhat problémát a megértésben?).
Az ilyenfajta mély ellenőrzés a tájékoztató, leíró jellegű jogi szövegeknél észszerű. Természetesen a törvényhozásban ez a módszer nem alkalmazható így és azt is fontos látni, hogy a társadalmi egyeztetés sem azonos a közérthetőségi ellenőrzéssel. Ahogy később látni fogjuk, a jogalkotónak "törekednie kell" a közérthető fogalmazásra. A kész normaszöveg érhetőségét pedig majd a bírósági perek és hatósági jogalkalmazás mutatja meg.
A közérthetőség a magyar jogtudományban mára már ismert fogalom. A jogi szaknyelv határterületet jelent a jogtudomány és nyelvtudomány között, azzal, hogy a rendeltetése a jogérvényesülés és így a jogbiztonság előmozdítása.[17] Azt is hozzátehetjük, hogy a közérthető jogi nyelv a demokratikus értékek és a jogállam megőrzésének egyik feltétele. Tóth Judit aláhúzza, hogy mivel nincs univerzális mérce a közérthetőségre, a mai magyar pozitív jog a jogalkalmazásra hárítja a közérthetőségi követelményeket.[18] Szatmári Andrea pedig kérdőíves kutatással
- 15/16 -
igazolta, hogy a közérthető szabályok nem érvényesülnek megfelelően.[19] További kérdőíves felmérést közölt Gábri Angéla, aki megállapította, hogy a bírák ítéleteinek közérthető indokolása erősíti a közbizalmat.[20]
Mindezek után tegyük fel a kérdést: a mai magyar törvényhozás, kormányzati jogalkotás, valamint a bíróság, ügyészségi, hatósági és más jogalkalmazás tudná-e használni a közérthető jogi nyelv követelményrendszerét?
Mielőtt a jogalkotásra és a jogalkalmazásra vonatkozó hatályos joganyagra tekintünk, jegyezzük meg, hogy a magyar jogalkotás-tudomány is ismeri a közérthetőség kritériumát, még ha nem is nevesíti az amerikai terminológia szerint. Tamás András Legisticájában[21] megfogalmazott jogalkotási követelmények, Vida István máig érvényes kodifikációs stilisztikai megjegyzései[22] és Kampis György kodifikációelméletének első szakasza éppen elég munícióval lát el minket ma is.[23] Mindhármuk fontos meglátása, hogy a jogi szöveg megírását mindig megelőzi egy tervezési, koncepcionális vizsgálat, amelyet Kampis a "tematika szakaszának" hív.[24]
Kampis György a kodifikációt két nagy szakaszra bontja: a tematika szakaszára és a normaszöveg szakaszára. Az első szakasz a tervezés fázisa: azt vizsgálja a kodifikátor, hogy van-e szükség jogalkotásra, ha igen, milyen formában és célból és ehhez milyen eszközöket, kompetenciákat tud felhasználni.[25] A tervezés során felvázolja a tartalomjegyzéket, probléma-térképet rajzol, összegyűjti a vitapontokat, aggályokat, érveket, kérdéseket. Ahogy a kodifikációval halad, Kampis szerint mindenekelőtt beleélési készségre, empátiára lesz szüksége. Ahogy fogalmaz, a kodifikátornak "bizonyos mértékig bele kell élnie magát azoknak a helyzetébe, akiket a szabályozás érint".[26]
Ez a "beleélés" lesz az első lépés ahhoz, hogy a jogi szöveg nyelvezete elérje a címzetteket. A második lépés pedig a fogalmazás. Kampis reálisan látja a jog értelmezésének helyzetét: "[j]óllehet fogalmilag kizárt úgy fogalmazni a jogszabályokat, hogy azokat mindenki megértse (már csak az alkalmazott jogi és más szakkifejezések miatt sem), mégis törekedni kell a nyelvtanilag kifogástalan, magyaros, egyszerű, tömör, közérthető és mégis szabatos fogalmazásra."[27]
- 16/17 -
A közérthető nyelvezet kialakításának tehát nincs univerzális receptje. Nem lehet kódexet írni arról, hogy milyen lesz a közérthető a jogi szöveg. Még csak egy listát sem lehet írni az alkalmazható kifejezésekről vagy mondatszerkezetekről. Mindez azért van, mert minden jogi szöveg más és más jellemzőkkel bír: eltérő közönségnek szól, a szakkifejezések szakterületenként eltérő módon követelik meg használatukat, valamint a legtöbb ágazatnak sajátos logikája van, amelyet a jogszabálynak követnie kell. Összességében tehát: ahány jogi szöveg, annyi megoldás a közérthetőségre.
Mégis, a kiindulópont mind Kampisnál, mind közel egy időben megfogalmazott amerikai mozgalomnál ugyanaz: ismerd a célközönségedet és fogalmazz nekik!
A jogi szöveg szerkesztése során a jogalkotásra tekintünk röviden először. A hatályos, jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) ugyanazt a kritériumot használja, mint amit az amerikai modellben láttunk: a címzett azonosítását és a neki célzott szövegezést.
Jat. 2. § (1) A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.
Az előírás után a Jat. 2. § negatív tartalmú rendelkezésekkel folytatja, nevezetesen, hogy a normaszövegben kerüljünk olyan rendelkezést, amely a szabályozási cél eléréséhez nem feltétlenül szükséges, normatív tartalommal nem rendelkezik és más jogszabályban vagy közjogi szervezetszabályozó eszközben is megalkotható.
A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) 2. §-a a fentieket azzal egészíti ki, hogy "a jogszabály tervezetét a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan, közérthetően és ellentmondásmentesen kell megszövegezni". A közérthető jogalkotás jogszociológiai szempontból a jogérvényesülést, jogdogmatikai szempontból pedig a normavilágosságot szolgálja.[28]
Az eljárási törvények (akár a polgári, akár a büntető, vagy közigazgatási joganyagot nézzük) nem tartalmaznak rendelkezést arra nézve, hogy a döntést hogyan kell megfogalmazni. Az ok nyilván egyszerű: a jogalkalmazónak a dolga, hogy alkalmazza az (anyagi) jogot, így a döntés terminológiai bázisát is az alkalmazandó jog fogja meghatározni.
De tényleg ennyire egyszerű a feladat? Véleményem szerint egyáltalán nem. Ugyanis jogon inneni területről van szó: normatív rendelkezésekkel nem lehet
- 17/18 -
kikényszeríteni a közérthetőséget. A jogi szöveg szerkesztőjének a feladata, hogy legyen tudatában annak, hogy a döntését úgy fogalmazza meg, hogy azt a jogalany megértse és így annak megfelelő magatartást tanúsítson.[29]
Látható tehát, hogy van a magyar jogban (legalábbi a jogalkotásra vonatkozóan) közérthetőségi klauzula, mégis miért érezzük, hogy jogi szövegeink egyre nehezebben érthetőek még a szakavatott közönség számára is?
A válasz nem a hatályos és alkalmazandó jogi keretekben keresendő. Ezt ismerte fel az USA szövetségi kormánya is, amely több ízben megfogalmazta a közérthetőség (plain language) követelményét.
Mindezek alapján véleményem szerint, ötvözve az eredeti amerikai modellt és a magyar jogi hagyományokat, az alábbi kérdések megfontolását javaslom újra és újra jogi szövegeink közérthetőségének fejlesztése érdekében:
A kodifikátort és a jogalkalmazót is tudatosítani és képezni kell a közérthető fogalmazás módszerére, eszköztárára.
Minden jogi szöveg szerkesztője merjen a célközönsége számára fogalmazni.
Határozottan válasszuk szét a jogi kötőerővel rendelkező szövegeket a tájékoztató szövegektől és ez utóbbit merjük informatívabbá tenni.
Nincs univerzális szabály: a közérthetőség minden dokumentumban eltérő.
Érdemes az egyes szervezetekben (akár törvényhozásban, akár kormányzati vagy igazságszolgáltatási tevékenység során) időről időre ellenőrizni, hogy közérthető szövegek kerülnek-e ki, illetve hol van fejlesztési lehetőség. ■
JEGYZETEK
[1] Az idézet pontos helye: a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvény végrehajtásáról szóló 99/2016. (V. 13.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése.
[2] A kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény 1. § 2. pont
[3] Heikki E. S. Mattila: Comparative Legal Linguistics. Farnham (UK), Ashgate, 2013. 5.
[4] Egyes szerzők szerint a közérthető jogi nyelvvel már az 1940-es években foglalkoztak kutatók. Az mindenesetre látható, hogy a jogi nyelv megértése régóta vita tárgyát képezte az USA-ban. Michael A. Blasie: The Rise of Plain Language Laws. in: University of Miami Law Review, 2022/2, Volume 76. 464.
[5] Mark Adler: The Plain Language Movement. In: Tiersma-Solan (szerk.): The Oxford Handbook of Language and Law. Oxford University Press, 2012. 68-69. Jellemző jelenség volt ebben az időben, hogy az amerikai viccek által leginkább kritizált karakterek jogászok voltak.
[6] A továbbiakban a számokat lásd: http://www.migrationpolicy.org/article/frequently-requested-statistics-immigrants-and-immigration-united-states#CurrentHistoricalNumbers.
[7] Office of Minority Health (OMH) at the U.S. Department of Health and Human Services (HHS) Profile: Hispanic/Latino Americans. https://minorityhealth.hhs.gov/omh/browse.aspx?lvl=3&lvlid=64.
[8] Részletesen lásd a tárgykörben magyarul: Gerencsér Balázs: A latínók az Amerikai Egyesült Államokban. Pázmány Press, 2019.
[9] Gerencsér Balázs Szabolcs: Vigyázz! Kész! Beszél! A többségi és a kisebbségi nyelvek versengése az USA nyelvpolitikájában. Kisebbségi Szemle, 2019/11, 103-104.
[10] Memorandum on Plain Language in Government Writing, June 1, 1998. Office of the Federal Register, National Archives and Records Administration, https://www.govinfo.gov/ Hivatkozott szöveg eredetije: "We are determined to make the Government more responsive, accessible, and understandable in its communications with the public."
[11] Plain Writing Act of 2010. 5 USC 301.
[12] Lásd az államigazgatási szervek integritásirányítási rendszeréről és az érdekérvényesítők fogadásának rendjéről szóló 50/2013. (II. 25.) Korm. rendeletet.
[13] Executive Order 12866 of September 30, 1993 on Regulatory Planning and Review. Executive Order 12988 of February 5, 1996 on Civil Justice Reform. Executive Order 13563 of January 18, 2011 on Improving Regulation and Regulatory Review.
[14] Federal Plain Language Guidelines, March 2011 Revision 1, May 2011. https://www.plainlanguage.gov/media/FederalPLGuidelines.pdf
[15] Módszertan, i.
[16] Tamás András: Legistica - a jogalkotástan vázlata. Szent István Kiadó, 2009. 96-99.
[17] Szitás Benedek: Jogalkotásunk közérthetősége. Magyar Jogi Nyelv, 2018/1, 36-37.
[18] Tóth Judit: A közérthetőség úgy, ahogy a jogalkotó elképzeli. Közjogi Szemle, 2022/4., 26.
[19] Szatmári Andrea: A jogszabályok közérthető megfogalmazásának követelménye. Themis, 2016/2, 18-50.
[20] Gábri Angéla: Közérthetőség a hazai büntetőeljárási jogban. Jogtudományi Közlöny, 2019/12. 497-505.
[21] Tamás (16. lj.) 96-106.
[22] Módszertani útmutató a jogszabályszerkesztéshez. Igazságügyi Minisztérium, Magyar Közlöny Kiadó, 1999.
[23] Gerencsér Balázs Szabolcs: A kodifikáció munkafázisairól és a kodifikátor kelléktáráról - a jogalkotás bevezető lépései Tamás, Kampis és Vida alapvetései nyomán. Iustum Aequum Salutare, 2014/4. 42-43.
[24] Kampis György: Kodifikáció - elmélet és gyakorlat. Budapest, Unió, 1995. 112-116.
[25] A vizsgálatokról részletesebben: Gerencsér (19. lj.) 45-49.
[26] Kampis (20. lj.) 107.
[27] Kampis (20. lj.) 110. Kiemelés tőlem.
[28] Pátkai Nándor: A közérthető jogalkotásról. Fontes Iuris, 2019/1, 16.
[29] Novák István: Érthetetlen bírósági ítéletek? Magyar Jog, 2004/8., 464-469.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, PPKE JÁK, gerencser.balazs@jak.ppke.hu.
Visszaugrás
