Az igazságügyi miniszter a kormány jogalkotásért felelős tagja. Ezért az Igazságügyi Minisztérium múltja, jelene és jövője elsősorban a benyújtott és elfogadott - kisebb részt akár valamilyen okból el nem fogadott - törvényjavaslatokkal írható le. A Fontes Iuris 2019. évi első száma e tekintetben munkás időszakban lát napvilágot. Egyrészt folytatjuk a közigazgatási bíróságok felállításáról szóló, tavaly elfogadott törvény 2020. január 1-én esedékes hatálybalépésére történő felkészülést. Másrészt az első negyedévben három törvényjavaslatot is kidolgoztunk és benyújtottunk az Országgyűlésnek, amelyek részben kapcsolódnak is a lapszámban megjelent tanulmányok némelyikéhez.
Az első a megállapodás nélküli BREXIT esetén alkalmazandó szabályokat rögzíti. (Elég arra gondolni, hogy a kilépés után a brit alattvalók megszűnnek uniós polgárnak lenni, aminek az élet- és jogviszonyok számos területén, így pl. az idegenrendészet, a társadalombiztosítás, stb. lennének következményei.) A második törvényjavaslat az EU új általános adatvédelmi rendeletéhez kapcsolódó ágazati törvények módosításáról rendelkezik. A harmadik javaslatot az Országgyűlés már el is fogadta: ez a vagyonkezelői alapítványokról szól.
Májusban európai parlamenti választások lesznek. A Fontes Iurist eddig is úgy szerkesztettük, írtuk, hogy abban európai témák is fontos helyet kapjanak. A magyar jogalkotás és jogalkalmazás nem élhet és fejlődhet elszigetelten. Így miközben miniszterségem első napjától kezdve a magyar jog nemes és értékes hagyományainak megőrzésén, megismertetésén és felhasználásán fáradoztam, mindezt európai és nemzetközi összefüggésbe ágyazva igyekeztem tenni. A mostani számban is jelen vannak európai témák. Ilyen például az általános adatvédelmi rendelettel kapcsolatos magyar jogszabályalkotás tapasztalatainak, vagy a magyar joganyag angol nyelvű elérhetőségének biztosítására irányuló projektünk bemutatása, az előbbi Salgó László Péter, az utóbbi pedig a Gáspár Endre - Somssich Réka szerzőpáros tollából. Az adatvédelem iránt érdeklődők figyelmébe különösen ajánlom az interjú rovatot, amelynek vendége ezúttal Péterfalvi Attila. A fordítás témájának pedig az ad különös aktualitást, hogy a tárca felügyelete alá tartozó Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda idén ünnepli működésének 150. évfordulóját. Ennél szomorúbb apropója van Budai Péter "Down the rabbithole" - A Brexit és a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények helyzete az uniós jog tükrében címmel megjelenő tanulmányának. E sorok írásakor még bizonytalan a BREXIT pontos kimenetele, de a folyamatnak még a legjobb megállapodás esetén sem lesznek győztesei. Ahogy Churchill fogalmazott Dunquerque után: evakuálással, bármily sikeres legyen is, nem lehet háborút nyerni.
Szombati Zoltán és Szakács-Hegedüs Dóra a magánszakértés jogi természetéről írott cikkel jelentkezik; kortünet, hogy a bíróságok egyre inkább szakértőkre vannak utalva az ítélethez szükséges tényállás megállapításához, tekintettel arra, hogy az élet- és jogviszonyokat egyre mélyebben szövik át a mindenféle csúcstechnológia és szofisztikált pénzügyi konstrukciók.
A lapszám kiemelt témája a kellő felkészülési idő követelménye a kodifikációs gyakorlat szempontjából, amelyről Kovács Ferenc írt tanulmányt. Ehhez szorosan kapcsolódik Pátkai Nándor írása, amely a jogalkotás közérthetőségének kérdéseivel vet számot. Triviális (kellene, hogy legyen), hogy a jogalkalmazóknak fel kell készülniük minden új jogszabályra ahhoz, hogy azt a gyakorlatba, azaz az életbe át tudják ültetni. Az pedig még inkább elengedhetetlen, hogy a jogszabályok világosak és pontosak legyenek - régi meggyőződésem, hogy e két követelmény nem ellentmond egymásnak, hanem feltételezi egymást.
Nem hiányozhat a büntetőjog sem, amelyet e számban Pongrácz Attila tanulmánya képvisel, aki a sértett fogalmának változásait veszi végig a hazai büntetőeljárási jogban. Mint ismeretes, a büntető anyagi és eljárásjog reflektorai hagyományosan az elkövetőre irányultak, az áldozatnak, ill. a sértettnek legfeljebb statiszta szerep jutott. Az utóbbi években a jogalkotó arra törekedett, hogy az egyoldalú elkövető-központúságot oldja a bűncselekmények kárvallottjai eljárásbeli jogállásának megerősítésével, ill. perrendtartáson kívüli eszközökkel.
Kívánok most és a jövőben is elmélyült és szórakoztató olvasást mindazoknak, akik a jog forrásánál keresik a felüdülést és intellektuális szomjuk csillapítását. ■
Visszaugrás
