Közhelyszerű tény, hogy a napjaink kereskedelmi és diplomáciai lingua franca-ja az angol nyelv. Mindez nem csupán azt jelenti, hogy a nemzetközi érintkezésben vált szinte kizárólagossá, de egyúttal megkerülhetetlenné is teszi a nem angol nyelvű országok számára, hogy az országhatáraikat átlépő megjelenésükhöz szükséges információkat angolul is elérhetővé tegyék. Még inkább igaz ez azokra az országokra, melyek hivatalos nyelvének kevés külföldi beszélője és értője van, hiszen esetükben az angol nyelven közzétett tájékoztatások gyakran egyedüli információs forrásként szolgálnak. Ebben az összefüggésben kiemelt szerep jut a nemzeti jogszabályoknak, mivel ezekből ismerhető meg az a működési környezet, amely egyrészről meghatározó lehet egy külföldi piaci szereplő számára, mielőtt gazdasági kapcsolatokat létesít az érintett országban vagy országgal, másrészről lehetővé teszi az ország jogának, egyes jogi megoldásainak megismerését akár más államok jogalkotói, jogszabály-előkészítői számára vagy a nemzetközi tudományos élet szereplői részére.
Egyes országokban a nemzeti jogszabályok angol nyelvű koherens és konzisztens megjelenítésének és ingyenes hozzáférhetővé tételének igen nagy hagyománya van. E tekintetben kiemelt hangsúly helyeződik a koherens és konzisztens jelzőkre, mivel a fordításokkal szembeni minőségi elvárások csak abban az esetben érvényesülnek, ha azok képesek ugyanannak a rendszerszintű terminológiai és dogmatikai kapcsolódásnak a visszatükrözésére, mint ami magát a nemzeti jogot jellemzi. Ennek hiányában izolált, egymással nem összeolvasható, így dinamikusan nem értelmezhető szövegekről beszélhetünk csak. Az e tekintetben élenjáró országok között elsőként említhetjük Finnországot, amely a hivatalos, ingyenes online jogtárában[1] közel 600 törvény angol nyelvű fordítását teszi elérhetővé. Azt, hogy az elkészült fordítások egy koherens rendszerbe illeszkednek, elsősorban az támasztja alá, hogy a honlapon két nagyobb volumenű szószedet is megtalálható. A német jogszabályok esetében a német igazságügyi minisztérium hivatalos online jogi adatbázisban biztosítja a hozzáférést egyes jogszabályok angol fordításához.[2] Ez a folyamatosan bővülő lista jelenleg mintegy száz fordítást tartalmaz. Figyelemreméltó továbbá az észt fordítási projekt, amely egy négyéves munkát követően 2014-ben kezdett hozzáférhetővé válni a köz számára. Az észt igazságügyi tárca által koordinált projektben csak hites fordítók vehettek részt, és kiemelt hangsúly jutott a konzisztenciának, nem véletlen, hogy csak évekkel a feladat megkezdését követően váltak a fordítások nyilvánossá. Az angol nyelvű jogszabályfordításokat tartalmazó ismert nemzeti adatbázisok közül egyértelműen az észt a leggazdagabb, több mint 3100 angol nyelvű dokumentummal, ami nemcsak törvényeket, hanem alacsonyabb szintű jogszabályokat is magában foglal. Fontos hangsúlyozni, hogy valamennyi esetben szigorúan nem hivatalos fordításokról lehet csak beszélni, amelyek kizárólag tájékoztatási célúak lehetnek, és nem nyújthatnak hivatkozási alapot jogok vagy kötelezettségek érvényesítésére. A használhatóság okán minden esetben egységes szerkezetű jogszabályok fordításairól beszélhetünk.
E példák alapján és a fenti célkitűzések jegyében kezdődött el 2017-ben az Igazságügyi Minisztérium szakmai irányítása és koordinációja mellett a magyar joganyag angol nyelvre fordítása. A feladat nem volt minden előzmény nélküli, hiszen a több mint 100 000 közlönyoldalt kitevő uniós joganyag magyar nyelvre fordítása is a minisztérium koordinációjában készült 1997-2004 között, így az annak során szerzett tapasztalatok és tanulságok hasznosíthatók voltak az új feladat során is. A projekt kezdettől fogva azt a kiinduló elvet követte, hogy a fordítások tudatosan kialakított és következetesen alkalmazott terminológián kell, hogy alapuljanak, amelyek a lehető legnagyobb szakmai támogatottsággal rendelkeznek, érthetőek legyenek a külföldi és nem feltétlen angol anyanyelvű olvasó számára, ugyanakkor ne legyenek összetéveszthetők rögzült angol jogi terminusokkal. Emellett meghatározó szempont volt a fordítási folyamat kialakításánál annak biztosítása, hogy a lehető legtöbb és legszélesebb körű minőségi szűrő kerüljön beépítésre. A projektben a szakmai és tudományos koordinációt az Igazságügyi Minisztérium végzi, míg
- 55/56 -
a fordításhoz szükséges nyelvi és személyi szakértelmet és hátteret az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) biztosítja.
Az elkészült fordítások a Nemzeti Jogszabálytárban egy külön e célból kialakított felületen érhetők el,[3] közzétételükről a Nemzeti Jogszabálytárról szóló kormányrendelet rendelkezik.[4]
A magyar jogszabályokhoz a múltban is születtek fordítások, azonban egyedileg, nem összehangolt módon, nem egységes minőségi szempontok, fordítási, terminológiai követelmények mentén készültek, és nem követték a jogszabályi változásokat. Könnyű belátni, hogy ezek az elszigetelt pillanatfelvételek nem alkalmasak a jogszabályok közötti kapcsolatok, a jogrendszeren belüli összefüggések koherens ábrázolására. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) egy régebbi, 2011-ben készült fordításából vett következő példák jól érzékeltetik, milyen negatív következményekkel járhat a fordítások összehangoltságának hiánya. Az Infotv. egyes rendelkezései szerint a perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége; ez az angol fordításban a következőképpen jelent meg: "persons without legal capacity". A 6. § (2) bekezdésének fordításában ugyanakkor az érintett cselekvőképtelenségét a "legal incapacity" kifejezés jelölte. Az Infotv. fordítását az Alaptörvény XV. cikkének, az ember jogképességét megállapító rendelkezésnek a fordításával ("Every human being shall have legal capacity") összevetve még zavarosabbá vált az összkép, a fordítás szintjén teljesen összemosódott három jogi fogalom, a jogképesség, a cselekvőképesség és a perbeli jogképesség. Pusztán a fordítások összevetéséből akár az is kiolvasható, hogy az Infotv. az Alaptörvénnyel nem összeegyeztethető módon jogképességgel nem rendelkező természetes személyekről - érintettekről - rendelkezik.
A megfelelő minőség biztosítása érdekében az Igazságügyi Minisztérium a következő főbb garanciális elemeket építette be a jogszabályfordítás rendszerébe: egységes fordítási útmutató, terminológiai előmunka, a fordítás - nyelvi lektorálás -jogi lektorálás fázisainak szétválasztása és egymásra építése, aktív kommunikáció az egyes fázisokban részt vevők között, terminológiai utómunka és utánkövetés. A felsorolt jellemzőknek, továbbá a teljes folyamat során nagy hangsúlyt kapó, a tudományos szféra képviselőivel, valamint a jogszabályok előkészítésében és a jogalkalmazásban közreműködő szakértőkkel folytatott egyeztetéseknek meghatározó szerepük van a konzisztencia, illetve a fordítások érthetősége és pontossága biztosításában.
Egy részletes és körültekintő fordítási útmutató az egységesség és koherencia alapja. Célja, hogy a forrás, a jogrendszer jogszabályi sajátosságai, így annak tartalmi, szerkezeti, logikai és egyes stilisztikai jellemzői előzetesen rögzítésre kerüljenek a célnyelven és a fordítási folyamatban részt vevők azt kötelező jelleggel vegyék figyelembe. Az IM e szempontokat szem előtt tartva dolgozta ki a magyar jogszabályok angol nyelvre fordításának kereteit meghatározó Jogszabályfordítási útmutatóját.
A jogszabályfordítás általános formai, módszertani szabályai mellett az Útmutatónak olyan koncepcionális kérdésekben is iránymutatást kellett adnia, mint a helyesírás és a nyelvtani nemek használata. Az első tekintetében az Útmutató úgy foglal állást, hogy a magyar jogszabályok angolra fordítása során a kontinentális és európai uniós hagyományokat követve az egyesült királysági helyesírás szabályait kell alkalmazni. A grammatikai nemek jelölése azonban ennél sokkal összetettebb kérdésnek bizonyult. A fennálló lehetőségek mérlegelését követően az Útmutató olyan megoldást szorgalmaz, amely nem terheli meg a már egyébként is bonyolult mondatszerkezetet, és nem igényel komolyabb szintaktikai átalakítást. A nemsemleges nyelvhasználat egyik szövegezési metódusa az, amikor az egyes szám 3. személy említésekor mindkét nemet feltüntetik (he or she). Egy másik elterjedt technika a többes szám 3. személyű személyes névmást (they) alkalmazza egyes szám esetén is a nemspecifikusság elkerülésére. Az első megoldás a magyar jogszabályok fordításaira jellemző gyakori névmáshasználat mellett tovább nehezítené a sűrűn előforduló többszörösen összetett mondatok olvashatóságát. A másik megoldás az egyes számú és többes számú utalások összemosódásával veszélyeztetné a névmások és a helyettesített elemek közötti kapcsolatok felismerhetőségét, illetve szintaktikai átalakításokat tenne szükségessé, ami könnyen félrefordításhoz vezethet. A Nemzetközösség több államának jogrendszerében létezik az ún. értelmezési törvény (Interpretation Act), amely rögzíti, hogy - eltérő rendelkezés hiányában - a hímnemre utaló szavak a nőnemre is, a nőnemre utaló szavak a hímnemre is vonatkoznak. E megközelítésből kiindulva a magyar jogszabályok angol fordításai, ha a névmás használata nem kerülhető el, a he névmást és annak megfelelő alakjait használják általános jelleggel.
Az Útmutató a jogi instrumentumok fordításának alapvető formai alapelveként nevesíti a megegyező tagolás elvét: a célnyelvi szöveget a forrásnyelvivel teljesen megegyező módon kell tagolni. A szerkezeti egységek felépítésének, a tördelésnek a párhuzamossága mellett ebből az elvből az is következik, hogy a mondathatároknak is egybe kell esniük: a magyar normaszöveg többszörösen összetett mondatai a fordításban semmilyen célszerűségi vagy egyéb megfontolásból nem bonthatók több mondatra, és a rövidebb mondatok sem vonhatók össze. A szintaktikai keretek túlzott feszegetése esetén általában megoldást jelenthet a pontosvessző.
Fontos kihívást jelentett továbbá a normatív jelleg megjelenítésének mikéntje, hiszen ez a jogszabályok legfontosabb jellemzője. A normatív tartalom kifejezésére a magyar nyelvnek nincs külön nyelvi eszköze, a kijelentő mód szolgál erre is. Az Útmutató az Európai Unió angol nyelvű jogi
- 56/57 -
aktusainak gyakorlatát követve a shall segédige használatát írja elő a normatív tartalom kifejezésére. Ugyanakkor nevesíti a jogszabály azon elemeit is, amelyek a magyar jogszabályszerkesztési szabályok szerint nem bírnak normatív tartalommal (pl. preambulum, értelmező rendelkezések).
A felsorolt általános jellegű szabályok után az Útmutató a különös szabályok között kezeli a jogszabályfordítás azon követelményeit, amelyek specifikusan a magyar jogszabályszerkesztési szabályokhoz, jellegzetességekhez kapcsolódnak. A különös szabályok a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) rendelkezéseit fordítói szempontok alapján vizsgálva határozzák meg, hogy a jogszabályok szerkezeti, logikai, tartalmi jellemzői, nyelvi konvenciói hogyan jelenjenek meg a fordításokban. A jogszabálytípusok és a jogszabályon belüli szerkezeti elemek angol nevének (section, paragraph stb.), illetve a hivatkozási módoknak a rögzítését követően az Útmutató a Jszr.-t követve bemutatja a jogszabály logikai egységeit (preambulum, értelmező rendelkezések, jogharmonizációs záradék stb.), és rögzített fordítási mintákat ad a Jszr.-ben meghatározott szövegezési panelekhez.
Az Útmutatóban rendezett kérdések nem képezhetik fordítói preferencia tárgyát, nem bírálhatók felül, hiszen csak így jelenthetik az egységesség zálogát. A rögzített terminusok nem lehetnek nyitottak akkor sem, ha adott esetben később egy "jobb", frappánsabb megoldás is felmerülne, mivel értékük az egyszeri döntésen alapuló rögzítettségben és a módszeres követésben áll. Hasonló Útmutató segítette az uniós jog magyar nyelvre fordítását is annak idején, mint ahogyan segíti egy intézményközi útmutató jelenleg is az uniós intézményeknél dolgozó fordítók munkáját.
A terminológiai előmunka lényege, hogy a fordító számára készen kínálja már az érintett jogszabály alapvető szókészletének angol nyelvű megfelelőit. Erre mindenekelőtt azért van szükség, mert a nemzeti jogi szövegek fordításának sajátosságaiból fakadóan a forrásszöveg jogi terminusainak kulturális és rendszerspecifikus beágyazottsága nem minden esetben teszi lehetővé a kifejezés egyértelmű nyelvi megfeleltethetőségét. De Groot egyenesen úgy fogalmaz, hogy jogi fogalmak fordítása esetében a forrásnyelv és a célnyelv között teljes megfeleltetés sosem, legfeljebb hozzávetőleges lehet (approximate equivalence).[5] Ezért elsősorban arra érdemes törekedni, hogy a jogszabályfordítás esetében a célnyelvi szöveg a jelentés szintjén képes legyen ugyanannak a hatásnak a kiváltására, mint a forrásnyelvi szöveg, megőrizve annak eredeti célját.[6] E tekintetben kiemelt szerep jut a megfelelő terminus megválasztásának. Éppen ezért a fordítási folyamatban cél volt a terminológiai előmunka (a jogszabály alapvető fogalmainak azonosítása, tartalmi feldolgozása és a tartalmat leginkább tükröző megfelelő megtalálása) előtérbe helyezése és elsődleges munkafázissá emelése. A munka során értelemszerűen a legnagyobb kihívást a megfelelő angol nyelvű terminus azonosítása vagy adott esetben létrehozása jelenti. Ebben jelentős szerep jut a tudományos szférával való egyeztetésnek, a magyar szerzők angol nyelvű publikációi tanulmányozásának, illetve hasonló jogintézményeket használó vagy ismerő országok jogszabályfordításai által használt megoldások esetleges átvételének.
A megfelelő terminus azonosítását háromféle fordítástechnikai módszer segítheti: a funkcionális megfeleltetés, a körülírás, illetve az új kifejezés létrehozása (szóteremtés). A funkcionális megfeleltetés lényege, hogy a fordító megkeresi a célnyelvben a forrásnyelvi terminusnak megfelelő kifejezést. A jog rendszerkötöttsége okán teljes megfeleltetésről valójában még a jog alapfogalmait kifejező szavak esetében sem beszélhetünk, mert azok az anyajogban való működésüket tekintve egyes aspektusaikban eltérhetnek egymástól. Kisebb eltérést mutató jogintézményeknél jó módszer a legközelebbi természetes funkcionális megfelelőt jelölő kifejezés megtalálása a célnyelvi jogrendszerben,[7] relevánsabb eltérések esetében azonban ez a módszer kockázatos lehet, mert helytelen asszociációkat kelthet az olvasóban.[8]
A funkcionális megfeleltetés valós nehézségei, a fent említett helytelen asszociációk a hasonló, de alapvetően eltérő konstrukciót és működési mechanizmust tükröző jogintézményeknél merülnek fel. Ilyen a "jogalap nélküli gazdagodás" fogalma, amely esetében szinte kínálja magát a common law által ismert unjust enrichment kifejezés, ugyanakkor ez az angol jogban nem jogalap (causa) nélküliséget jelent, inkább szubjektív viszonyulást tükröz. Ezért helyesebb a kontinentális jogok leírására használt, illetve nemzetközi instrumentumokban is szereplő, a fenti jellemzőt jobban kifejező unjustified enrichment alkalmazása.[9]
Funkcionális jellegű kihívást jelent a polgári jog alapfogalmaként használt "ellenszolgáltatás" (Gegenleistung) angol nyelvű fordítása is. Ehhez a common law-ban legközelebb a consideration fogalma áll, ami azonban bizonyos szempontból ellenérték és nem tükrözi a szolgáltatás-ellenszolgáltatás dichotómiát. A német jog viszonylatában például Goddard éppen ezért úgy véli, hogy a Gegenleistung fogalmának az angol jogi nyelvben nincs valós funkcionális párja, az mesterséges kifejezés kialakítását igényli (counter-performance).[10] A magyar Ptk. fordítása más megoldást követ: az "ellenszolgáltatás" párja annak legközelebbi funkcionális megfelelője, a consideration maradt.
Kifejezetten funkcionális és nem nyelvi alapon nyerte el angol nyelvű megfelelőjét az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény "ügyfél" fogalma, amelyet annak eljárási szerepére tekintettel nem a nyelvi szempontból
- 57/58 -
egyértelműen adódó client, hanem a "fél" szerepét tükröző party jelenít meg a fordításban.
A fordítási projekt szakított a korábbi a megközelítéssel a "gazdasági társaság" fordítása tekintetében, elhagyta az elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban ismert business association konstrukciót, és az angol jogi nyelvben fellelhető legközelebbi funkcionális megfelelőt, a company-t választotta, tudva, hogy a megfeleltetés nem teljes, hiszen az angol jogi nyelv company fogalma nem foglalja magában a személyegyesítő társaságokat, míg a magyar gazdasági társaság fogalomnak ezek is részei. A fordítás során ez az ellentmondás annyiban került tovább árnyalásra, hogy az összefoglaló fogalmon belül a személyegyesítő társaságok már saját nevükben nem hordozzák a company kifejezést, hanem partnership elnevezéssel jelennek meg.
Nagymértékben segíti a funkcionális megfeleltetést, amikor a nemzeti jogszabály egy nemzetközi instrumentumra, modellszabályra épül, és nyelvileg, valamint tartalmában is azt követi. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény nagymértékben a UNCITRAL modell törvényén alapul,[11] ezért az angol megfelelők könnyen azonosíthatók a magyar törvényhez. Mégis kell némi elővigyázatosságot tanúsítani, a más magyar jogszabályok fordítása során kialakított terminológiai kötöttségek nem hagyhatók figyelmen kívül. A választottbírósági ítélet "érvénytelenítése" esetében nem használható például a modell törvényben használt setting aside, mivel azt már a polgári eljárásjogban a magyar jogszabályok angol nyelvű változata az ítélet "hatályon kívül helyezésére" használja, ezért a megfelelő kifejezés az annulment.
Végül, a funkcionális megfeleltetés látszott a legjobb megoldásnak az egyik alapfogalmunk, a jogszabály megjelenítésénél. Itt akár több, versengő megfelelő is szóba jöhetett volna, míg végeredményben a law kifejezés talált elfogadásra. Az angolszász jog statute fogalma például közel áll a jogszabályhoz vagy akár a törvényhez is. A statute ugyanakkor gazdasági, társadalmi, nemzetközi szervezetek belső szabályait tartalmazó alapokmányt is jelent, ami nélkülözi a jogszabályok esetében elengedhetetlen közhatalmi jelleget, ezért nem lehet alkalmas annak megjelenítésére. A felmerülő megoldások körül a legal act aktustani szempontból tágabb kategória a jogszabálynál, a szó szerinti fordításnak tűnő rule of law pedig teljesen eltérő, kötött jelentéssel bír, mivel a jogállamiság elvének jelölésére szolgál. A fennmaradó változatok közül a mesterségesen létrehozott legal regulation használata mellett éppen annak idegen és erőltetett hangzása miatt volt nehéz érveket találni, így a dogmatikai, nyelvi és stilisztikai szempontból is legtalálóbb megfelelő a létező, az angol jogban átfogó kategóriaként szereplő law kifejezés lett, amely esetében nem merülhet fel a közhatalmi jelleg hiánya, nem jelöl eltérő rendszertani kategóriát és gördülékenyen alkalmazható terminusként. Pozitív érvként említhető még, hogy az Európai Unió is rendszerint a laws kifejezéssel utal a tagállamok jogszabályaira.
A funkcionális megfeleltetéssel szemben a körülíró technika azt jelenti, hogy az érintett jogintézményt - melynek nincs a célnyelven közeli funkcionális párja, vagy annak használata félrevezető lenne - a fordító hosszabb-rövidebb magyarázattal teszi érthetővé az olvasó számára. A körülírás tájékoztatási célú, formailag nem annyira kötött szövegek fordításánál alapvetően jól használható módszer, mert ilyenkor a fordító nagyobb szabadsággal rendelkezik a forrásnyelvi tartalom célnyelvi megjelenítését illetően, az idegen fogalom vagy éppen jogintézmény pedig magyarázat útján gyakran jobban kifejhető. A jogszabályfordítás során azonban a körülíró technikának megvannak a maga korlátai; a formai és tartalmi kötöttségekből adódóan egy jogintézmény magyarázó fordítására elsősorban akkor nyílik mód és lehetőség, ha a körülíró megoldás egyszersmind terminusként is alkalmazható az adott jogszabály többi részében vagy más jogszabályokban is, azaz nem töri meg a szöveg dinamikáját, normatív jellegét, nem túlságosan körülményes, hosszadalmas.
Kifejezetten tilos lenne például a "bizalmi vagyonkezelés" esetében a trust használata, hiszen a magyar jogban a bizalmi vagyonkezelés a kötelmi jog keretében, szerződéses konstrukcióban valósul meg, és csupán alapvető célját tekintve táplálkozik a common law-beli jogintézményből. Ez a rendszertani különbség indokolja a körülíró jellegű fiduciary asset management kifejezés használatát, függetlenül attól, hogy a kapcsolódó fogalmak esetében megmaradt az eredeti modellintézményre utaló szóhasználat (a "vagyonkezelő" például maradt trustee).
Az egyértelműség kedvéért a körülírás technikáját alkalmazza több helyen a polgári perrendtartás angol nyelvű fordítása. A költségkedvezmények fajtáinál a törvény 94. §-a valamennyi kedvezményfajta körülírásával pontosítja a mentesség típusát és mértékét.
Elkerülhetetlen volt a körülíró technika alkalmazása a magyar jogban gyakran használt "belföldi" fogalmának fordításánál. A domestic jelző esetenként megfelelő lehet, de a legtöbb konstrukcióban idegen és helytelen fordításra vezetne, elsősorban személyek esetében. A fordító szabadsága itt a magyar jogszabályszövegeknél abban mutatkozott meg, hogy a "belföldit" megfelelően Hungarian vagy in Hungary jelölésre cserélte. Így nem szó szerinti fordítás, hanem az értelmet teljes mértékben tiszteletben tartó tartalmi körülírás történt.
A harmadik módszer a szóteremtés, vagyis egy, a célnyelvben nem létező kifejezés, jellemzően szóösszetétel létrehozása. E megoldásnak a veszélye valójában az előnyében rejlik. Az új kifejezés a célnyelvben ismeretlen, ezért ahhoz jelentés sem társul, így félreérthető asszociációkhoz sem vezethet. Ugyanakkor tartalma csak akkor válik a célközönség számára világossá, ha az a normaszöveg alapján érthető, abból levezethető. Éppen ezért ezt a technikát nem javasolt gyakran használni. Az, hogy ezek a konstrukciók mennyiben lesznek sikeresek, mennyiben lett volna szerencsés helyettük a funkcionálisan nem megfelelő, de hasonló kifejezés használata, az idő függvénye.
A magyar polgári jog a 2013-as Ptk.-val vezette be a nem vagyoni kártérítés helyett a "sérelemdíj" fogalmát. A kifejezés ugyan rokonságot mutat a német, illetve osztrák jogban ismert Schmerzensgeld kifejezéssel, mivel azonban tartalmilag nem
- 58/59 -
teljesen azonos velük, a magyar kifejezés fordításánál nem biztos, hogy szerencsés lett volna a német kifejezés különböző angol fordításainak (smart money, injury compensation) a használata. Hasonló a helyzet az Amerikai Egyesült Államok jogában ismert damages for pain and suffering kifejezéssel, ez sem feleltethető meg teljesen a magyar polgári jog sérelemdíj fogalmának[12]. Így ez esetben kézenfekvőbbnek tűnt a mesterséges szóképzés (grievance award), amely mesterséges jellegénél fogva jelzi, hogy egy egyedi jogintézményt kíván jelölni.
Kénytelen kellett mesterséges összetételt használni a magyar magánjog sajátos "jogalany" kifejezésének jelölésére (subject of law), mivel az angol jognak még hasonló fogalma sincs.
A fenti példákból is látható, hogy a terminológiai előmunka a fordítási folyamat legsokszínűbb, leginkább kihívásokkal övezett, de legidőigényesebb része is, ami sok esetben aktív eszmecsere és hosszas, körültekintő tájékozódás eredményeit tükrözi, és a felmerülő problémák, kérdések összetettsége okán leginkább csapatmunkában végezhető hatékonyan. Ez is indokolta a tevékenységnek a fordítási szakasztól való egyértelmű leválasztását.
A fordítások elkészítése során az OFFI fokozott figyelmet fordít arra a fontos garanciális szempontra, hogy a fordítók sokéves jogi szakfordítói gyakorlattal rendelkező jogászok legyenek, akik alaposan ismerik és betartják az Útmutató szabályait, követelményeit is.
A jogszabály fordításának megrendelésekor az IM az érintett jogszabály egységes szerkezetbe foglalt hatályos - vagy adott időállapot szerinti - szövegváltozata mellett rendszerint a fordításhoz hasznos segédanyagokat is az OFFI rendelkezésére bocsát. Ilyen segédanyag mindenekelőtt az előmunkálatok során kidolgozott terminológiai lista. A jogszabály tervezetéhez fűzött indokolás, a jogszabály kommentárja és a kapcsolódó tudományos, szakmai anyagok is hasznos mankók a fordító számára, hiszen a fordítás nem automatikus átváltási műveletek sorozata, hanem olyan kognitív tevékenység, amely a forrásszöveg - ebben az esetben a jogszabály - folyamatos értelmezését kívánja meg. Az angol nyelvű szakirodalom és más nemzeti jogszabályok angol fordításai szintén hozzájárulhatnak a megfelelő nyelvezet és szóhasználat biztosításához. További fontos segítséget jelenthet a jogszabály jogharmonizációs záradékában felsorolt európai uniós jogi aktusok angol nyelvi változatának tanulmányozása. Az IM jogharmonizációs adatbázisából a jogszabály megfelelési tábláját (Table of Correspondence, ToC) segítségül hívva rendelkezésekre lebontva is beazonosítható az uniós jogi aktusok érintettsége, így egyes szó szerint átültetett vagy hivatkozott rendelkezések akár közvetlenül is átemelhetők az irányelv vagy rendelet angol nyelvi változatából.
A fordítások megfelelő minőségének biztosításában fontos tényező a lektorálás, vagyis a fordított szöveg helytállóságának egy, a fordító személyétől eltérő személy általi átnézése. Erről a szükségszerűségről az EN 15038 szabvány (European Quality Standard for Translation Services Providers) is rendelkezik. A szabvány a fordított szövegnek egy másik fordító általi ellenőrzését írja elő.[13] Bár a fordítási folyamatokban a lektorálás korábban is általában megfelelően megjelent, a szabvány által csak 2006-tól vált kötelezővé. A lektorálást a szabvány úgy határozza meg, mint az érintett projekttel összhangban a forrásszöveg összevetése a célszöveggel terminológiai konzisztencia, terjedelem és stílus szempontjából.[14] A szabvány nem különbözteti meg a lektorálás fajtáit, a gyakorlatban azonban ezek többféle szempontú tevékenységet is takarhatnak, így beszélhetünk nyelvi lektorálásról, jogi lektorálásról, szakmai lektorálásról. A nyelvi lektorálás azt hivatott biztosítani, hogy a fordítás megfelel a nyelvhelyességi szabályoknak és érthető. Ennek olyan esetben, amikor egy fordító nem saját anyanyelvére fordít, kiemelkedő jelentősége van. Éppen ezért nem volt kérdéses, hogy a magyar jogszabályok angol nyelvre fordítását célzó projektben a fordításokat anyanyelvű lektor ellenőrizze. Az anyanyelvi ellenőrzés a projekt egyéb szakaszában is jelen van egyébként, így a terminológiai kutatásnál elsősorban szóteremtés esetében és értelemszerűen az Útmutató kidolgozásakor is.
Hasonlóképpen fontos a jogi lektorálás, hiszen jogszabályok fordításairól van szó. A jogi lektor a szöveg olvasásakor hasonló ellenőrzést végez, mint az uniós intézményeknél dolgozó jogász-nyelvészek, vagyis a szöveg jogi koherenciáját és megfelelőségét tekinti át, azzal a különbséggel, hogy nem anyanyelvű. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy igyekeznie kell a fordításokat nem a magyar jogász szemével olvasni, hanem bizonyos szempontból kívülállóként, úgy, hogy az egy külföldi, nem feltétlenül angol anyanyelvű jogász számára érthető-e. Egyúttal arra is figyelnie kell, hogy a magyar jogszabály által közvetíteni kívánt tartalom megfelelően átjön-e a fordított szövegen. Magától értetődő funkciója a jogi lektorálásnak annak ellenőrzése, hogy a fordítás során alkalmazásra kerültek-e, illetve következetesen kerültek-e alkalmazásra az előzetesen meghatározott terminológia és a kötelező útmutatások.
A lektorálás harmadik formája a szakmai lektorálás, amely a szöveg által érintett speciális szakterület terminológiája helyes használatának ellenőrzésére irányul. Jogszabályok esetében ez természetesen nemcsak a jogi terminológiát érinti, hanem esettől függően azt a területet, amit az szabályoz. A magyar jogszabályok angol nyelvre fordításának folyamatába ez a szakasz szándékosan nem került beépítésre, a szaknyelvi, szakterminológiai megfelelést egyrészről a terminológiai előmunka, másrészről az elkészült fordításoknak az érintett jogszabály előkészítésért felelős szaktárcák vagy a jogalkalmazásban érintett szervek, szervezetek általi észrevételezése biztosítja.
- 59/60 -
A folyamat során nem elhanyagolható elem az egyes szakaszokban részt vevők közötti közvetlen kommunikáció, vita lehetősége, aminek szintén a szöveg jobbítása a célja és általában az eredménye is.
A terminológiai utómunka azt a célt szolgálja, hogy a lefordított jogszabályok meghatározó szókészlete bekerüljön egy nyilvánosan elérhető terminológiai adatbázisba. A kétnyelvű adatbázis (Termin) közvetlenül az igazságügyi tárca honlapjáról, de közvetetten a Nemzeti Jogszabálytárból is elérhető.[15] A Terminben magyarul és angolul egyaránt lehet keresni a teljes kifejezés megadásával, a kifejezés elejének vagy tetszőleges részének beírásával, illetve a kifejezés rövidítése alapján. A keresési feltételek a szakterület megadásával, illetve egy tematikus kötet kiválasztásával tovább pontosíthatók. A bejegyzések egy része esetében rövid magyarázat írja le, hogy az adott jogintézmény milyen szerepet tölt be a magyar jogban. A Termin használata során fontos szem előtt tartani, hogy a benne szereplő magyar és angol kifejezések elsősorban a forrásként megjelölt jogforrás szabályozási kontextusában feleltethetők meg egymásnak. E cikk írásakor a terminológiai adatbázisban 1500 bejegyzés szerepel, köztük az Alaptörvény és a Ptk. jellemző kifejezései, valamint a magyar közigazgatási szervek angol megnevezései.
A terminológiai utómunka azért is fontos, mert egyfajta utolsó ellenőrzést jelent az elkészült jogszabályfordítás felett, kiszűrheti a szóhasználat esetleges, esetenkénti következetlenségeit. Fontos továbbá abból a szempontból is, hogy a terminológiai előmunka során kidolgozott terminológiai lista elemei nem feltétlenül egyeznek meg a végleges fordításban szereplő, a Termin adatbázisba kerülő kifejezésekkel, mivel előbbiek a fordítói, lektori vagy szakértői észrevételek alapján indokolt esetben módosulhatnak.
A Nemzeti Jogszabálytárban közzétett jogszabályfordítások minden esetben pontosan jelölik, hogy mely időállapot egységes szerkezetű változatát tükrözik. A jogszabályi környezet viszonylag gyakori változásait azonban idővel - és lehetőség szerint minél hamarabb - a fordításoknak is le kell követniük. A változásoknak a lefordított szövegekbe integrálása érdekében ezért elengedhetetlen annak folyamatos figyelemmel követése, hogy mely jogszabály milyen hatálybalépéssel és mennyiben módosul.
Az első két év tapasztalatai megerősítették, hogy helytálló az a megközelítés, amely alapján a nemzeti joganyag összehangolt fordítását célzó projektet az igazságügyi tárca fogja össze. A fordítások tartalmi és jogi szempontú helytállóságának, koherenciájának, egységességének biztosítása érdekében továbbra is a minisztérium szervezeti keretein belül célszerű gondoskodni a terminológiai előmunkálatokról, valamint - az OFFI által végzett fordítást és nyelvi lektorálást követően -a jogi lektorálásról, a terminológiai utómunkáról, a szakmai egyeztetések lefolytatásáról és az utánkövetésről.
E cikk írásakor a gazdasági élet szempontjából legfontosabb kódexek és számos ágazati törvény- összesen 29 jogszabály - angol fordítása érhető el a Nemzeti Jogszabálytárban. A jelenlegi tervek szerint 2019 nyarára a Büntető törvénykönyv, az év végére a büntetőeljárási kódex és több további jogszabály angol fordítása is elkészül, miközben a már elérhető fordítások "hatályosítására" is időről időre sor kerül.
Az egyre bővülő számban rendelkezésre álló jogszabályfordítások segítséget jelenthetnek az állampolgárok számára a mára már mindennapossá vált határon átnyúló vonatkozású kapcsolataikban, elintézendő ügyeikben; gazdasági téren fontos szerepet játszhatnak a versenyképesség szempontjából, hiszen elősegítik a jogszabályi környezet megismerhetőségét és csökkentik a gazdasági élet szereplőinek adminisztratív terheit; nem utolsó sorban pedig az állami szervek is profitálnak belőlük a külföldi államokkal, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartás, együttműködés során. Mindezeken túlmenően a projekt szemléletváltást eredményezhet a fordítás mint feladat és szakmai tevékenység megítélését illetően, sőt, tudatosabb nyelvhasználatra sarkallhatja a jogszabályok előkészítőit. ■
JEGYZETEK
[1] https://www.finlex.fi/en/laki/kaannokset/
[2] http://www.gesetze-im-internet.de/Teilliste_translations.html
[3] www.njt.hu
[4] Lásd a Nemzeti Jogszabálytárról szóló 338/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. §-ának (4) bekezdését.
[5] Géraud-René De Groot: Law, Legal Language and the Legal System: Reflections on the Problems of Translating Legal Texts. In Volkmar Gessner - Armin Hoeland - Csaba Varga (eds.): European Legal Cultures, Aldershot, Darmouth, 1996, 156.
[6] Susana ©arčević: New approach to legal translation. The Hague, Kluwer Law International, 1997, 233.
[7] ©arčević, i. m. 234-235.
[8] Joanna Komsta: Marriage-related legal concepts in English translations of the Polish Family and Guardianship Code - translation challenges, Lingua Legis, 2017/25., 139.
[9] A koncepcionális eltérésre nézve lásd: Attila Menyhárd: Unjustified enrichment in the new Hungarian Civil Code, ELTE Law Journal 2014/2., 233-245.
[10] Christopher Goddard: Where legal cultures meet: Translating confrontation into coexistence, Investigationes Linguisticae, vol. XVII., 2009, 188.
[11] UNCITRAL Model Law on International Commercial Arbitration 1985 With amendments as adopted in 2006, https://www.uncitral.org/pdf/english/texts/arbitration/ml-arb/07-86998_Ebook.pdf
[12] A sérelemdíj fogalmára nézve lásd különösen Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, Budapest, HVG-ORAC, 2015, valamint Fézer Tamás: A nem vagyoni (erkölcsi) sérelmek megítélése a polgári jogban, Budapest, HVG-ORAC, 2015.
[13] Charles Martin: The Dark Side of Translation Revision, Translation Journal, 2012/2., https://translationjournal.net/journal/59editing.htm
[14] Isabelle Robert: Translation Revision Procedures: An Explorative Study. In Pieter Boulogne (ed.): Translation and Its Others. Selected Papers of the CETRA Research Seminar in Translation Studies 2007. http://www.kuleuven.be/cetra/papers/papers.html
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a minisztérium jogszabályfordítási programjának vezetője, Igazságügyi Minisztérium, Európai Uniós Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárság, Európai Uniós Jogi Főosztály.
[2] A szerző habilitált egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, az Igazságügyi Minisztérium jogszabályfordítási programjának tudományos koordinátora.
Visszaugrás
