Köszöntöm az Olvasót a Fontes Iuris 2019 őszi számának megjelenése alkalmából. Az Igazságügyi Minisztérium szakmai lapja főszerkesztőjének lenni megtisztelő és örömteli feladata az igazságügyi miniszternek. Hivatali elődöm, a joggal nagy tiszteletnek örvendő Trócsányi László azért alapította ezt a lapot, hogy fórumot biztosítson annak a szellemi műhelynek, amely az Igazságügyi Minisztériumban működik. A velünk dolgozó jogászkollégák ugyanis rendszeresen tanúbizonyságát teszik annak, hogy a kormánytisztviselői lét, a napi kodifikátori és jogalkalmazói rutin nemhogy nem zárja ki a tudományos munkát, de nagyon jól kiegészíti és segíti azt. A Fontes Iuris élő példája annak, hogy a jogszabály-előkészítés tudományos munka is.
Ennek kézzelfogható bizonyítékai az elmúlt években megalkotott kódexek is: a Ptk., a Btk., az Nmjtv., a Pp., az Ákr., a Kp., vagy éppen a Be., amelyek napjaink társadalmi, gazdasági, emberi viszonyaira íródtak, azzal a szándékkal, hogy a következő évtizedekben is alkalmazhatóak legyenek. A nagy kodifikációk lezárultak, de ez nem jelenti azt, hogy az Igazságügyi Minisztérium munka nélkül maradt volna. Éppen ellenkezőleg. Nemcsak a jogalkotás területén állnak előttünk új kihívások, de új feladatkörrel, az európai uniós politikák összehangolásával is bővült a tárca munkája. Ez a feladatkapcsolás egy minisztériumban - klasszikus igazságügyi és európai ügyek - párját ritkítja Európában, de mindenképpen indokolt. Nemcsak az uniós jogalkotás hathat azonnal és közvetlenül a magyar jogrendszerre, de bármely hazai jogalkotási aktus Európai Uniós fórumok elé kerülhet. Ezért is tartozik már évek óta a miniszter igazságügyért való felelősségi körébe az Európai Unió jogának való megfelelés céljából folytatott jogharmonizációs tevékenység összehangolása és az Európai Unió Bírósága előtti eljárás. E koncepció sikeres a mindennapokban. Biztos vagyok abban, hogy e munka hatékonyságát is növeli, hogy az európai uniós ügyek koordinációjáért való felelősség keretében az igazságügyi miniszter felel az európai politikák kialakításáért és koordinációjáért, továbbá az európai uniós kapcsolatokért is.
Magyarország igazságügyi miniszterének kötelessége Magyarország közjogi életét és anyagi érdekeit képviselni az uniós intézményekben, érvényre juttatni a magyar nemzeti érdeket Európában, valamint az uniós jog szerződéseken alapuló érvényesülése mellett védeni az ezer éves gyökerekkel rendelkező magyar alkotmányos identitást is. A magyar igazságügyi miniszternek mindenkor a magyar jogfelfogás kifejezőjének kell lennie, a magyarok önbecsülését, a magyar nemzet méltóságát kell képviselnie. Az igazságügyi miniszter ebben az értelemben is "Magyarország ügyvédje", amikor a magyar jogalkotást kell megvédenie. Első feladata éppen annak kimondása és érvényesítése, hogy az Európai Unió olyan jogközösség, amelynek szabályait mindenkinek, nem csak az őrzötteknek, hanem az őrzőknek is be kell tartaniuk ahhoz, hogy az európai értékés érdekközösség valóban érvényesülni tudjon. Kötelességünk fellépni azért, hogy az Európai Unió szervei ugyanazzal a lelkesedéssel és alapossággal kérjék számon a jogállamiság elvének érvényre jutását nemcsak a tagállamok, hanem saját intézményei tekintetében is. Elfogadhatatlan, ha más mércével mérik a "régieket" és az "újakat", ha valamilyen szabályozási megoldás egyes tagállamokban megfelel, más tagállamokban azonban már elfogadása előtt jogállamisági kritikák tárgyává teszik. Arról nem is beszélve, ha éppen az uniós szervek eljárása során nem érvényesülnének a jogállamiság kritériumai. Ezzel nagy lépést tennénk mindenféle kettős mérce elkerülése érdekében, amivel - úgy gondolom - egész Európa csak nyerhet.
A jogász - és így az igazságügyi miniszter és munkatársai - élete sem csak pereskedésből, jogszabályok elemzéséből és előkészítéséből, hanem alkotó tevékenységből is áll. Ideális esetben ez utóbbiból ad többet az élet. A Fontes Iuris mostani számában közölt írások is az alkotói légkör meglétéről tanúskodnak az Igazságügyi Minisztériumban, valamint a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézetben.
A folyóirat szerkezete továbbra is ugyanaz. A közjogi rovatban ezúttal Salgó László Péter tollából olvashatunk elemzést egy elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt izgalmas problémáról, amelyet egy konkrét jogeset és jogvita bemutatásával tár elénk. A 2019. évi európai parlamenti választásokat megelőző kampányban az egyik párt részéről történt aláírásgyűjtést egy másik párt jogszerűtlennek tartotta, és ennek megállapítását kérte a választási jogorvoslati eljárásban, illetve közigazgatási perben. Az ügy rendkívüliségét jelzi, hogy abban összesen nyolc döntés született: kettő a választási szervek, három a Kúria és három az Alkotmánybíróság részéről! Az ügy kapcsán a szerző több kérdést is felvet, valamint tanulságokat von le a kasszációs, illetve a reformatórius hatáskörben lefolytatott eljárások különbségeiről. De a spoiler a Fontes Iuris lapjain is kerülendő.
Tóth Csenge Diána a gyűlölet-bűncselekmények szabályozásának változásait veszi számba az új Büntető Törvénykönyv tükrében. Ezzel a nemzeti és nemzetközi büntetőjog-fejlődés
- 3/4 -
egyik legdrámaibb és leginkább vitatott területére merészkedik. A nemrég elhunyt magyar származású amerikai történész, John Lukacs mondogatta, hogy a joggal ellentétben a történelemben nincs jogerős, megmásíthatatlan ítélet. A gyűlöletbűncselekmények egy nagy csoportja a múlt eltérő megítéléséből fakad: vannak, akik a XX. század totalitárius ideológiái iránt továbbra is elnézőek, sőt, lelkesednek értük, átvéve és erőszakos cselekményekkel kifejezve az ordas eszmék által hirdetett faji, etnikai vagy osztálygyűlöletet. A társadalom, és így a jogalkotó ugyanakkor a nácizmus vagy a bolsevizmus fölött mégis mintha végleges ítéletet mondott volna - így a magyar Alaptörvényben is, amelyre azután az új büntetőjogi szabályozás épül. Azzal csak egyet lehet érteni, hogy - amint a szerző írja - a büntetőjog eszközei csupán szükségesek, de nem elégségesek ennek a devianciának a visszaszorítására.
Farkas Fatime A fogyasztói minőség egyes kérdései: a fogyasztói szerződés és a fogyasztói magatartás kritériumai című cikke is korszerű megközelítésben reflektál korszerű témára. Cikkét annak megállapításával kezdi, hogy a "XXI. század társadalmának találó elnevezése a fogyasztói társadalom". Ehhez hozzátenném, hogy a fogyasztói társadalom már az előző században kialakult, és számos kritika tárgyává vált. A jognak ez esetben nem a bírálat vagy a reform a feladata, hanem az, hogy fokozatosan definiálja és védje a fogyasztót mint jogalanyt, akinek jogai és felelőssége is van az áruk és szolgáltatások egyre bonyolultabb és egyre inkább globalizálódó piacán. A hazai, európai és nemzetközi (magán) jog együttfejlődése kevés jogterületen jelenik meg ilyen egyértelműen, mint ennél a témakörnél.
Béres Nóra személyében először publikál a Fontes Iuris hasábjain a nyár elején megalakult Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet. Szándékaink és reményeink szerint az intézet munkatársai rendszeresen követik majd példáját. Béres Nóra tanulmányának témáját a nemzetközi közjog világából vette, a Nemzetközi Büntető Bíróságot létrehozó Római Statútum harmadik államokra történő esetleges alkalmazhatóságának korántsem magától értetődő kérdéseit vizsgálja. Annak megállapításával kezdi, hogy bár az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége csatlakozott az egyezményhez, és ezzel alávetette magát a bíróság joghatóságának, a legnagyobb tagállamok egy része, közöttük a Biztonsági Tanács állandó tagjai közül épp a három legnagyobb hatalom mindezidáig vonakodtak ezt megtenni. Ma, amikor az állami és nemzeti szuverenitásról folytatott elméleti és politikai viták ismét fellángoltak, különösen izgalmas annak megértése, milyen hatással van a Római Statútum puszta léte a szuverenitás fogalmának és valóságának változásaira, illetve át tudja-e törni, vagy esetleg csak tovább erodálja a nemzetközi jog pacta tertiis nec nocent, nec prosunt elvét.
A nemzetközi magánjog területéről meríti témáját Nemessányi Zoltán a Szingapúri Mediációs Egyezményről írott cikkében. A nemzetközi kereskedelmi szerződésekből adódó jogviták alternatív rendezését szabályozó ENSZ-egyezmény sikernek és reménysugárnak tekinthető a legnagyobb globális gazdasági hatalmak fenyegető kereskedelmi háborújának árnyékában, annak bizonyítékaként, hogy mindig lehetséges a megegyezés. A ratifikációk gyorsan növekvő száma - mások mellett az USA és Kína részéről - is biztató.
A lapszám a hagyományoknak megfelelően összefoglalót közöl egy közelmúltbeli szakmai tanácskozásról. Idén június 20-án az Igazságügyi Minisztérium és az Európai Közjogi Szervezet (EPLO) közös rendezésében nemzetközi igazságügyi partnerségi konferenciára került sor Budapesten. A nagyszabású, igazságügyi minisztereket és az igazságügy számos területén komoly szakmai múlttal rendelkező professzorokat vendégül látó eseményen Libanon, Marokkó, Tunézia, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Ukrajna és Moldova, illetve Luxemburg egyaránt képviseltette magát, és nagyra becsült elődöm, Trócsányi László is felszólalt.
Együttműködés, és szükség esetén vita, de mindenkor párbeszéd - íme, egy egyszerre idealista és realista ars politica. ■
Visszaugrás
