Magyarországnak kötelessége a közösségek méltóságának védelméről gondoskodnia, ami alaptörvényi, nemzetközi jogi és európai uniós jogi kötelezettségekből is fakad. "A büntető-igazságszolgáltatás gyűlölet-bűncselekményekre adott válasza csak egy, és talán nem is a legfontosabb a lehetséges állami reakciók közül. Mindazonáltal a vonatkozó tényállások (...) fontos szimbolikus jelentőséggel is bírnak."[1]
A gyűlölet-bűncselekmények kategóriája a mai napig számos vitát generál mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten, amelynek hátterében leginkább az a tény állhat, hogy igazából nincs egy kialakult, egységes és általánosan elfogadott gyűlöletbűncselekményi fogalom. Nemzetközi szervezetek szintjén leginkább az Európai Bizottsági és Együttműködési Szervezet (a továbbiakban: EBESZ), Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (a továbbiakban: ODIHR), a Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság (a továbbiakban: ECRI), az ENSZ Faji Diszkrimináció Felszámolásával Foglalkozó Bizottság (a továbbiakban: CERD) és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (a továbbiakban: FRA) foglalkozik a gyűlölet-bűncselekmények kérdéskörével. Egyik szervezet sem készített azonban egy, a fenti követelményeknek is megfelelő fogalommeghatározást, csupán az e kategóriába sorolható cselekmények legáltalánosabb jellemzői alapján igyekeznek azt meghatározni.[2]
Az ODIHR szerint a gyűlölet-bűncselekmények két fő elemből tevődnek össze, egy alapbűncselekményből (pl. testi sértés vagy garázdaság) és egy előítéletes motivációból ("bias motivation").[3] Ez az előítéletes motiváció az, ami megkülönbözteti a gyűlölet-bűncselekményeket a többi bűncselekménytől. Az ECRI is ezt a meghatározást használja.[4]
Az ODIHR arra is felhívja továbbá a figyelmet, hogy a "gyűlölet-bűncselekmény" kifejezés és a "gyűlöletmotiváció" kifejezések használata kifejezetten félrevezető lehet. Számos olyan bűncselekmény létezik, amelyet "gyűlöletből" követnek el, azonban mégsem esnek a gyűlöletbűncselekmények kategóriájába, így pl. emberölés elkövethető a sértettel szemben táplált gyűlölet miatt, és mégsem feltétlenül minősül gyűlölet-bűncselekménynek, csak ha az a sértett egy védett tulajdonságával szemben táplált előítélet végett történt. Másrészt ennek fordítottja is elképzelhető, vagyis egy bűncselekmény minősülhet gyűlölet-bűncselekménynek annak ellenére, hogy az elkövető nem érez gyűlöletet az adott sértett irányába, csupán a sértett által képviselt csoport, vagy akárcsak egy eszme vagy egy fogalom ellen táplál ellenséges érzelmeket.
A gyűlölet-bűncselekmények mindazonáltal súlyosan megalázó és megfélemlítő hatással lehetnek mind a cselekmény sértettjére, mind pedig a sértetten keresztül az általa képviselt közösségre is, ami kifejezetten hátrányos következményekkel járó társadalmi feszültségeket szíthat, vagy tovább fokozhatja azokat.[5]
A fentiekre tekintettel Magyarország a nemzetközi előírásokból fakadó kötelezettségének úgy tett eleget[6], hogy a gyűlölet-bűncselekménynek minősíthető magatartásokat elsősorban sui generis tényállások keretében iktatta a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénybe (a továbbiakban:
- 12/13 -
Btk.), másrészt az előítélet motivációt az aljas indok[7] keretében, mint minősítő körülmény szabályozta.[8]
E cikk nem vizsgálja a tág értelemben véve gyűlölet-bűncselekménynek definiálható, a Btk. emberiesség elleni bűncselekményekről szóló fejezetében szabályozott tényállásokat, hanem az egyes hátrányos megkülönböztetésen és előítéleten alapuló nem erőszakos bűncselekmények közül
- a közösség elleni uszítás (Btk. 332. §),
- a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása (Btk. 333. §),
- az önkényuralmi jelkép használata (Btk. 335. §) bűncselekmények, míg az erőszakos jellegű bűncselekmények közül
- a közösség tagja elleni erőszak (Btk. 216. §) bűncselekménye szabályozásának jelentősebb változásait foglalja össze.
A közösség elleni uszítás bűncselekménye hatályos szövegének kialakításáig igencsak hosszú és göröngyös út vezetett. Az Országgyűlés elsőként 1989. évi XXV. törvénnyel állapította meg a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 269. §-ának új címét (közösség elleni izgatás) és szövegét. Ennek megfelelően a bűncselekmény (1) bekezdése alapján a közösség elleni izgatás bűntette valósult meg, ha az elkövető nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség, illetve valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá a lakosság egyes csoportjai elleni gyűlöletre uszított. A bűncselekmény (2) bekezdése alapján pedig a bűncselekmény vétségi formája valósult meg, ha az elkövető nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használt, vagy más ilyen cselekményt követett el.[9] A (2) bekezdést azonban - amelyet a közösség elleni izgatással összefüggésben mind a mai napig gyalázkodási tényállásként emlegetnek - az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozattal megsemmisítette, mert álláspontja szerint a köznyugalom fenntartásához nem szükséges, hogy a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezés nagy nyilvánosság előtti használatát önmagában véve büntetőjogi büntetéssel fenyegesse a törvény, hiszen ezzel a jogalkotó szükségtelenül, és az elérni kívánt célhoz képest aránytalanul korlátozza a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot.
A tényállás következő módosítására az 1996. évi XVII. törvénnyel került sor. A gyűlöletre uszít kifejezés változatlanul hagyása mellett bekerült a szövegbe a gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el szövegrész. Ezt azonban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a 12/1999. (V. 21.) AB határozatában. Indoka az volt, hogy a novella olyan tényállási elemet iktatott be, amely nem felelt meg a jogbiztonság elvének, nem elégítette ki az alkotmányos büntetőjog határozottságának, egyértelműségének követelményét, és magában hordozta a véleménynyilvánításhoz való alkotmányos alapjog önkényes korlátozásának lehetőségét.
2003. december 8-án az Országgyűlés ismételten elfogadott egy törvénymódosítást, amely a régi Btk. 269. §-át érintette, azonban a köztársasági elnök előzetes normakontrollt kért többek között azzal az indokkal, hogy az új törvény-szöveg[10] alapján a bíróságok nagyobb mértékben korlátoznák a véleménynyilvánítás szabadságát. Az Alkotmánybíróság előzetes normakontroll keretében a 18/2004. (V. 25.) AB határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította a törvényt.
Az Országgyűlés a 2008. február 18-ai ülésnapján elfogadott egy újabb törvényt a régi Btk. módosításáról, amellyel kapcsolatban azonban a köztársasági elnök szintén előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól. Ez egy olyan új törvényi tényállással egészítette volna ki a régi Btk.-t, amely a gyalázkodást rendelte volna büntetni. A törvénymódosítás célja az volt, hogy a jogalkotó biztosítsa azt, hogy a gyalázkodó kijelentések és mozdulatok akkor is büntethetők legyenek, ha a sértettek konkrét személye nem állapítható meg. A gyaláz-
- 13/14 -
kodást büntetni rendelő új törvényi tényállást[11] tartalmazó törvénymódosítást azonban az Alkotmánybíróság a 95/2008. (VII. 3.) AB határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította.
A büntető törvényi rendelkezések alkotmánybírósági vizsgálatának alapja mind a négy esetben
- a véleménynyilvánításhoz való alkotmányos alapjog,
- az ezzel a joggal kapcsolatban meglévő nemzetközi jogi követelményrendszer (ez értelemszerűen a hazánk által aláírt nemzetközi szerződésekben foglalt számos kötelezettségvállalást jelenti),
- az Emberi Jogok Európai Bírósága által a véleménynyilvánítás szabadságával összefüggésben megfogalmazott számos bírósági ítélet, illetve
- a véleménynyilvánítás jogával összefüggésben az Alkotmánybíróság által kimunkált "precedensjog" volt.[12]
Az Alkotmánybíróság már az 1992. évi 30/1992. (V. 26.) AB határozat határozatában is nagy hangsúlyt fektetett az alkotmányos jogállamok többségében elfogadott "clear and present danger" elvre, amely szerint a közösség elleni izgatás bűncselekményének vizsgálatakor a nyilvánvaló és közvetlen veszély tesztjét és a támadott értékek egyediségének követelményét mindenképpen figyelembe kell venni.[13] Csak bizonyos mérték fölött (azaz a nyilvánvaló és közvetlen veszély esetén) igazolható alkotmányosan a szabad véleménynyilvánításhoz való jog korlátozása.[14] Az Alkotmánybíróság kiemelkedő szerepet tulajdonít azon elvi tételnek is, amely szerint "a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül"[15], továbbá "a szólásszabadság korlátozását nem alapozhatja meg a szélsőséges álláspont tartalma, kizárólag annak közvetlen, belátható következménye"[16].
A fentiekben ismertetett magyar alkotmányossági előzmények, alkotmányjogi szempontok figyelembevétele mellett ugyanakkor a kormányzat az elmúlt években kiemelt figyelmet fordított a hátrányos megkülönböztetésen és előítéleten alapuló magatartások, így különösen a rasszizmus, az idegengyűlölet, illetve ezen belül is az antiszemitizmus ellen való fellépésre. Ennek az egyik legjelentősebb megnyilvánulása Magyarország Alaptörvényének 2013. március 25-én elfogadott és 2013. április 1-jén hatályba lépett negyedik módosítása[17], ami Bárándy szerint is "egyértelműen lehetővé teszi, hogy a közösséget sértő véleménynyilvánítást törvények tiltsák, a véleménynyilvánítás szabadságát pedig e megnyilvánulások esetén nem részesíti alkotmányos védelemben"[18].
A 2013. július 1-jén hatályba lépett Btk. a közösség elleni uszítás (Btk. 332. §) tényállását azonban az Alaptörvény negyedik módosítása ellenére lényegesen nem alakította át. Formai változtatásnak tekinthető a bűncselekmény elnevezése és az elkövetési magatartás közötti koherencia megteremtése azáltal, hogy a bűncselekmény a Btk. szerint a címében már nem az "izgat", hanem az "uszít" kifejezést használja.
- 14/15 -
A tényállás a védett csoportok tekintetében védelmet biztosít valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt az egyes személyeknek. Új eleme a tényállásnak továbbá, hogy a lakosság egyes csoportjai közül nevesíti a nemi identitást, a nemi irányultságot és a fogyatékosságot[19] is. Az egyes nemzetközi dokumentumokban nevesített "(bőr)szín" és a "származás" alapján meghatározott csoportok a magyar jogi szabályozásban nemzeti, etnikai és faji csoportokként értelmezhetők, és ekként kapnak büntetőjogi védelmet. Következésképpen a "(bőr)szín" és a "származás" szerinti csoportok nem tartoznak a "lakosság egyes csoportjai" körébe. A "nemzeti és etnikai csoport" megnevezés látszólag ugyan egyezik a nemzetiségek jogairól rendelkező 2011. évi CLXXIX. törvény tartalmi meghatározásaival[20], azonban a Btk.-beli fogalom lényegesen szélesebb körre terjed ki. A "nemzeti csoport" fogalom nem az állampolgárságra, hanem valóban a nemzeti származásra vonatkozik.
E csoportképző kategóriák fenntartásával a jogalkotó nem csupán az ország területén legalább egy évszázada honos, magyar állampolgárságú népcsoportok (nemzetiségek) védelmét kívánta biztosítani, hanem - állampolgárságtól függetlenül - mindazon nemzeti, etnikai és faji csoportok védelmét, amelyek tartós vagy ideiglenes jelleggel élnek, tartózkodnak Magyarországon (pl. letelepedett külföldiek vagy hontalanok). Ez egy adott eset összes körülményének tükrében akár azt is jelentheti, hogy ha a bűncselekményt az utóbbi csoportokkal szemben nemzeti, etnikai, faji vagy vallási motiváció alapján követik el, a cselekmény a "nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz való vagy vélt tartozás" szerint minősül. Ha azonban a tényállásszerű magatartás "általában" (nemzeti, etnikai, faji származásuk említése nélkül) irányul pl. letelepedett külföldi ellen, a védelem e csoport tagját, illetve a csoportot a "lakosság egyes csoportjaihoz való vagy vélt tartozás" szerint, mint a "lakosság egyes csoportjait"[21] illeti meg.
A tényállás következő jelentősebb módosítására 2016-ban került sor[22], aminek az elfogadása az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2015. december 23-án, EU Pilot programon[23] keresztül a magyar Kormányhoz a Tanács 2008/913/IB kerethatározata[24] (a továbbiakban: kerethatározat) magyarországi átültetése tárgyában megküldött megkeresésére vezethető vissza. A Bizottsággal történt egyeztetések eredményeként sor került a Btk. közösség elleni uszítás rendelkezéseinek módosítására. Ez egyrészt arra terjedt ki, hogy - bár a joggyakorlat eddig is elfogadta azt, hogy a tényállás kiterjed az egyénre is, amennyiben az őt ért támadásra valamely védett csoporthoz való vagy vélt tartozása miatt került sor - a tényállás a példálózó jelleggel felsorolt védett "csoport" mellett a továbbiakban a "csoport tagjára" is már kifejezett utalást tartalmaz, ezzel teremtve meg a teljes összhangot a kerethatározat idevonatkozó rendelkezésével.
A 2016-os módosítás másik meghatározó jellegű újítása a tényállásban meghatározott elkövetési magatartást érintette. Ennek értelmében a Btk. 332. §-ának tényállása kifejezett hivatkozást tartalmaz a gyűlölet mellett az "erőszakra" történő uszításra is, ezzel törvényi szinten egyértelműsíti, hogy a gyűlöletre uszítás és az erőszakra uszítás nem azonos fogalmak. Ennek megfelelően, a gyűlöletre uszítás tehát nem jelenti egyértelműen az erőszak közvetlen veszélyét, illetve az erőszakos jellegű konkrét sérelem reális lehetőségét, ez utóbbit a "erőszakra uszít" elkövetési magatartás fedi le.
Ki kell emelni, hogy a közösség elleni uszítás továbbra is veszélyeztetési bűncselekmény, ezért a bűncselekmény megállapításához nem szükséges, hogy a gyűlölet másokban ténylegesen kialakuljon vagy megnyilvánuljon, elegendő ennek veszélye is. Ha az elkövető tudatában van annak, hogy a nagy nyilvánosság előtti megnyilvánulása gyűlölet szítására objektíve alkalmas, megvalósította a bűncselekményt. "Nemcsak akkor valósul meg, amikor a veszély már a tetőfokát eléri, vagy ahhoz közeledik, hanem már akkor is mihelyt a gyűlöletkeltésből származható veszély már felismerhető" (Királyi Kúria 5793/1923.)
Annak ellenére, hogy a közösség elleni uszítás veszélyeztetési bűncselekmény, csak szándékosan követhető
- 15/16 -
el, de elegendő, ha az elkövető tudata csupán arra terjed ki, hogy a nagy nyilvánosság[25] előtt tett megnyilvánulásai a védett csoportok valamelyike ellen irányulnak, gyűlölet vagy erőszak felkeltésére alkalmasak, és ezen magatartásnak vagy az a célja, hogy gyűlöletet vagy erőszakot szítson vagy előre látja, hogy gyűlölet vagy erőszak alakulhat ki, de ennek a tudattartalomnak magába kell foglalnia annak felismerését is, hogy a felhevített gyűlölet szélsőséges aktivitásba [intoleráns, kirekesztő, jogfosztó magatartásba, végső esetben - erőszakos jellegű - cselekvésbe csaphat át (EBH 1999.5., EBH 1999.6., EBH 2010.2215.)].
A nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűncselekmény alapjait az Alkotmánybíróság 14/2000. (V. 12.) AB határozatában kifejtett azon alkotmányos álláspont teremtette meg, amely nem tesz különbséget a nácizmus és a kommunizmus áldozatainak emberi méltóságát, kegyeleti jogait sértő megnyilvánulások büntetőjogi megítélésében. Az Országgyűlés 2010. február 22-ei ülésén elfogadta a régi Btk. újabb módosítását[26], és így új büntetőjogi tényállás született a "holokauszt nyilvános tagadása" elnevezéssel (régi Btk. 269/C. §), amely 2010. április 10-től lett része a régi Btk.-nak. Az Országgyűlés ezt követően 2010. június 8-án módosította e tényállást[27], így a bűncselekmény új elnevezése "a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek által elkövetett bűncselekmények nyilvános tagadása" lett. A módosítás 2010. július 24-én lépett hatályba. A régi Btk.-ban szabályozott tényállás alapján, aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A bűncselekmény létjogosultságát igazolta továbbá az Alaptörvénynek 2013. április 1-jén hatályba lépett negyedik módosítása, és az Alkotmánybíróság 16/2013. (VI. 20.) AB határozatának azon megállapítása, amely szerint a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek által elkövetett bűncselekmények nyilvános tagadása bűncselekmény nem ütközik az Alaptörvénybe. Ez utóbbi AB határozatban az Alkotmánybíróság a fenti alaptörvényi módosítás szerepét is hangsúlyozta, mint amely rendelkezések tulajdonképpen megtiltják a véleménynyilvánítás szabadságával való tudatos visszaélést. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek tagadása a véleménynyilvánítás szabadságával való visszaélésnek tekintendő, és a szankcionálni rendelt közlések az általános társadalmi meggyőződéssel oly mértékben ellentétesek, az igazságérzetet és az áldozatok méltóságát oly mértékben sértik, hogy így arra is alkalmasak lehetnek, hogy közfelháborodást keltve, másokat megbotránkoztatva olyan indulatot gerjesszenek, amely a köznyugalom megzavarásához vezethet.
A Btk. (333. §) szigorításának eredményeként a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása - nemzetközi büntetőjogi követelményekre - a kérdéses bűnök tagadása, kétségbe vonása és jelentéktelen színben való feltüntetése mellett új elkövetési magatartásként büntetni rendeli az "igazolni törekvést" is.
Az önkényuralmi jelkép használatáról szóló büntetőjogi tényállást az 1993. évi LXV. törvény iktatta a régi Btk.-ba. Ennek oka az 1993. évi LXV. törvény indokolása szerint az volt, hogy a "különböző szélsőséges (fasiszta és bolsevista) szimbólumok továbbélése, újra felhasználása felháborítja, jogos érzékenységében sérti a társadalom jelentős részét[28]", és az ilyen cselekmények "rontják hazánk nemzetközi hírnevét is".[29] Az Alkotmánybíróság 14/2000. (V. 12.) AB határozata megállapította, hogy e tényállás "olyan jelképek terjesztését, nagy nyilvánosság előtti használatát és közszemlére tételét rendeli büntetni, amelyek politikai diktatúrák jelképei voltak;
- 16/17 -
e diktatúrák tömegesen követtek el törvénytelenségeket, sértették meg az alapvető emberi jogokat".[30] Az Alkotmánybíróság kimondta továbbá, hogy "jelen történelmi helyzetben a büntetőjogi eszközrendszeren és szankciókon kívül más jogi eszköz a hatékony védelemre nem biztosított (ultima ratio)"[31]. Az önkényuralmi jelkép használata bűncselekmény tényállásban felsorolt jelképek olyan eszmékhez és eseményekhez kapcsolódnak, amelyekben a hatalom erőteljes megragadásával és diktatórikus fenntartásával járnak együtt, a lakosság egyes csoportjaiban félelmet, fájdalmas emlékeket vagy akár fenyegetettség érzését válthatják ki. Fel kell hívni a figyelmet azonban az Emberi Jogok Európai Bíróságának a "Vajnai kontra Magyarország" ügyben hozott 2008. július 8-án kelt ítéletére[32] is, amelyben az EJEB megállapította, hogy az ötágú vöröscsillag nagy nyilvánosság előtti használatának a régi Btk. szerinti szankcionálása sérti az Egyezmény 10. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságát. A bíróság ítéletének tükrében az Alkotmánybíróság is vizsgálta a régi Btk. vonatkozó tényállását, és alkotmányellenesnek minősítette azt[33], tekintettel arra, hogy a jogalkotó túlzottan általánosan és túlzottan tágan határozta meg a büntetőjogi tilalom kereteit. A jogalkotó ezt követően a 2013. évi XLVIII. törvénnyel az EJEB és az Alkotmánybíróság döntésének tükrében újraszabályozta a régi Btk.-ban a bűncselekményt.
A hatályos Btk. megtartotta a korábbi szabályozásban felsorolt jelképek zárt listáját, amely a horogkeresztet, az SS jelvényt, a nyilaskeresztet, az ötágú vöröscsillagot és a sarló-kalapácsot tartalmazza. A bűncselekmény elkövetési tárgyai a törvényi tényállásban felsorolt jelképek tárgyiasult formái, amibe olyan tárgyak is beletartoznak, amelyek felületén képszerűen kerültek ezek a jelképek ábrázolásra.
A bűncselekmény elkövetési magatartásai az önkényuralmi jelképek terjesztése, nagy nyilvánosság előtti használata, illetve közszemlére tétele. Fontos kiemelni, hogy a fent felsorolt bármely elkövetési magatartás kizárólag abban az esetben büntethető, ha az eset összes körülményére figyelemmel az a köznyugalom megzavarására objektíve alkalmas, ezzel megfelelve az EJEB, valamint az Alkotmánybíróság által meghatározott, fentebb ismertetett követelményeknek.
Az sem mellékes, hogy ez a bűncselekmény szubszidiárius jellegű, vagyis csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Súlyosabb bűncselekménynek minősülhet, és az eset összes körülményét figyelembe véve szóba kerülhet akár a közösség elleni uszítás (Btk. 332. §) tényállása, a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása (Btk. 333. §) tényállása, vagy akár még a közösség tagja elleni erőszak (Btk. 216. §) tényállása is.
A régi Btk. korábbi 156. §-ában bűntettként szabályozta a valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport tagjának, a csoporthoz tartozása miatt, súlyos testi vagy lelki sérelmet okozását, amelyet azonban az 1996. évi XVII. törvény hatályon kívül helyezett, és helyette a régi Btk. 174/B. §-ba iktatta a közösség tagja elleni erőszak tényállását. A bűncselekményben szabályozott védetti kör ekkor még kifejezetten szűknek tekinthető, hiszen csak a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz tartozás alapján történő elkövetést szankcionálta. A 2008. évi LXXIX. törvény azonban kiterjesztette a védelmi kört, így közösség tagja elleni erőszakot követett el az, aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. A cselekmény súlyosabban minősült amennyiben a bűncselekményt fegyveresen, felfegyverkezve, jelentős érdeksérelmet okozva, a sértett sanyargatásával, csoportosan, bűnszövetségben követték el.
2011-ben[34] a jogalkotó kiegészítette a tényállást egy új bekezdéssel, amely szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte fenyegetni azt, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozó közösség tagjaiban riadalmat keltsen. Ez egyfajta előrehozott védelmet jelent az előítéleten alapuló erőszakos cselekményekkel
E jelenséghez kapcsolódóan említést lehet még tenni az egyesülési joggal visszaélés (Btk. 351. §) bűncselekményéről is, amely a bíróság által feloszlatott egyesület vezetését, annak a működéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételek biztosítását, illetve, ha az a köznyugalom megzavarására alkalmas módon történik, az abban való részvételt rendeli büntetni. A jogalkotó az erre vonatkozó szabálysértési jogi szabályozást is szigorította, azaz a feloszlatott egyesület tevékenységében való részvétel (Szabstv. 174. §) amennyiben az nem a köznyugalom megzavarására alkalmas módon történik, szabálysértésnek minősülhet, és az elkövetése esetén elzárás büntetés kiszabására is lehetőség van, illetve a kiszabható pénzbírság összege is felemelkedett.
- 17/18 -
szemben, hiszen a tényállás nem kívánja meg azt, hogy a kihívóan közösségellenes magatartást - vagyis a közösségi együttélés szabályainak nyílt semmibevételét - az elkövető más személlyel szemben tanúsítsa, hanem elegendő, ha az a tényállásban meghatározott diszkriminatív indítékból, dolog (pl. az utcán parkoló gépkocsi stb.) ellen irányul. E magatartásnak továbbá alkalmasnak kell lennie arra, hogy riadalmat keltsen, de a bűncselekmény megvalósulásához nincs szükség arra, hogy a riadalom be is következzen.[35]
Az Btk. (216. §) lényeges változást nem eszközölt a tényálláson, megtartotta az elfogadása előtti másfél évben hozott büntetőjogi szigorításokat, köztük a 2011. évi XL. törvény rendelkezéseit is, de a lakosság egyes csoportjai tekintetében itt is kiemelésre került a fogyatékosság, a nemi identitás és a szexuális irányultság.
Bár a mai napig heves viták zajlanak a gyűlölet-bűncselekmények jogi szabályozásának lehetőségeiről, módjairól és eszközeiről, e szabályozások alkotmányossági kérdéseiről, illetve magáról a gyűlölet-bűncselekmény fogalmáról, a "nemzetközi jog iránymutatással szolgál a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni küzdelem jogi keretrendszer vonatkozásában, de jellemzően csak a főbb célokat határozza meg, tág mozgásteret hagyva az államok jogalkotói számára' [36]. Ezért is fordulhat elő, hogy jelentős különbségek vannak az egyes országok szabályozási megoldásai között. Tagadhatatlan, hogy a büntetőjog a gyűlölet-bűncselekmények akár sui generis tényállásként való szabályozásával, akár a gyűlöletmotívum minősítő körülményként való nevesítésével "erős érzelmi és szimbolikus töltettel rendelkezik"[37], hiszen e magatartások és ezek szankcionálásának "hatásai nem csupán az egyéni áldozatot tekintve jelentősek, hanem a védett csoport és a teljes társadalom is érintetté válik, és így hatással lehetnek mind a közösségek közötti kapcsolatokra, mind a társadalmi stabilitásra"[38], beleértve az egyenlőség általánosan elfogadott társadalmi értékként történő elismerését is. "A csoportos támadások és az előítélettel kapcsolatos bűncselekmények aláássák azt a szabadságot, amely egy nyílt és toleráns társadalom alapját kell, hogy képezze."[39]
Az Alaptörvény negyedik módosítása Magyarországon megteremtette az alapot arra, hogy a közösségek méltóságát a büntetőjog eszközrendszerével is hatékonyabban lehessen megvédeni.[40] Összességében elmondható, hogy az e bűncselekményi kategóriába vonható bűncselekmények Btk.-beli szabályozásával, illetve e szabályozás rendszeres felülvizsgálatával, valamint az alkotmányossági és a nemzetközi követelményeknek való megfeleltetésével a hazai büntetőjogi szabályozás[41] összhangban van a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos nemzeti és nemzetközi elvárásokkal is.
Végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hatóságok gyűlölet-bűncselekmények terén megfigyelhető hozzáállásában is folyamatos fejlődés figyelhető meg[42], egyre több nyomozás indul[43], az ügyészség egyre több esetben emel vádat és a bíróság pedig egyre több esetben tudja az elkövető bűnösségét megállapítani és határozatában sajátos magatartási szabályként különleges intézkedéseket írnak elő az elkövetőknek, így pl. holokauszt emlékhely meglátogatását vagy a témára vonatkozó könyvek elolvasását.
- 18/19 -
A fentiektől függetlenül azonban szem előtt kell tartani, hogy a büntetőjogi szabályozás egy alkotmányos demokratikus jogállamban csupán, mint végső eszköz alkalmazható és egy egyre inkább globalizálódó és radikalizálódó társadalomban elkerülhetetlen a társadalmi feszültségek szociológiai, gazdasági, illetve történelmi okait feltérképezni és lehetőség szerint büntetőjogon kívüli érdemi lépéseket tenni a feloldásukra, és egy toleránsabb társadalmi közeg megteremtésére. "A gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni fellépés hatékonysága kizárólag egy komplex stratégia[44] keretében valósítható meg, amellyel egyben az alapul szolgáló társadalmi problémák is kezelhetők lennének."[45] ■
JEGYZETEK
[1] Bárd Petra: A gyűlölet-bűncselekmények büntetőjogi üldözésének jogszabályi és társadalmi feltételrendszere.
https://drive.google.com/file/d70B2SNd0aaBWEnV3ZmSlplRWZvNzQ/view, 2019. 08. 16. 1. o.
[2] Mind az ODIHR, mind pedig a többi nemzetközi szervezet által kiadott számos, jogi szabályozásra vonatkozó ajánlásban annyi a közös, hogy azok a gyűlölet-bűncselekmények főbb tartalmi elemeinek tekintetében javasolnak meghatározott pontokat, amiket a jogalkotónak figyelembe kell vennie a nemzeti szabályozás kialakítása során. Ilyen szabályozási pont például, hogy mind személy, mind pedig tárgy lehessen a gyűlöletbűncselekmény célpontja; mind alapesetként, mind pedig minősítő körülményként értékelni lehessen az előítéletes motivációból történő elkövetést; valós vagy vélt csoporthoz tartozás is megalapozhassa a bűncselekményt. Az ajánlások továbbá felsorolják azokat az alapvető csoportképző tényezőket is, amelyekkel szembeni előítélet végett elkövetett bűncselekmény gyűlölet-bűncselekménynek minősülhet stb..
[3] https://www.osce.org/odihr/36426?download=true (2019. 07. 04.) 16. o.
[4] https://rm.coe.int/ecri-general-policy-recommendation-no-15-on-combating-hate-speech/16808b5b01 (2019. 07. 04.) 19. o.
[5] Bárd Petra: A gyűlölet-bűncselekmények büntetőjogi üldözésének jogszabályi és társadalmi feltételrendszere. https://drive.google.com/file/d/0B2SNd0aaBWEnV3ZmSlplRWZvNzQ/view, 2019. 09. 04. 3. o.
[6] Kúria: A joggyakorlat-elemző csoportok vizsgálati eredményeinek összefoglalói. Az egyes alapjogokat sértő bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának vizsgálata, 2015. Összefoglaló vélemény az egyes alapjogokat sértő bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának elemzéséről. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_4.pdf, 2019. 09. 04. 7-8. o.
[7] A rasszizmus, illetve más hátrányos megkülönböztetésen alapuló gyűlölet által motivált elkövetés mindig aljas indokból, illetőleg célból történő elkövetésnek minősül. A Btk. Különös Részében több olyan bűncselekmény is található (pl. emberölés, testi sértés, rágalmazás stb.), amelyeknél minősített eset és így súlyosabban büntetendő az aljas indokból, illetve célból történő elkövetés.
Amennyiben az elkövető olyan bűncselekményt követ el, amelynél az aljas indok, illetőleg cél nem minősítő körülmény (pl. zaklatás), a bíróság a büntetéskiszabás körében súlyosító körülményként értékelheti a gyűlölet által motivált elkövetést, amennyiben az megfelelően bizonyított, amint ezt az ítélkezés során figyelembe vehető súlyosító és enyhítő körülményekről szóló 56. számú BK vélemény III. 2. pontja is meghatározza: "Az az elkövetési mód, amit a törvény az egyes bűncselekményeknél minősítő körülményként értékel, más bűncselekményeknél általában súlyosító körülmény".
Emellett a Btk. 80. §-a általánosan megfogalmazza azt a követelményt, miszerint a büntetést - céljának szem előtt tartásával - a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.
[8] Összességében elmondható, hogy a "gyűlölet-bűncselekmény" kifejezés általánosan használt - azonban kizárólag kriminológiai - fogalommá vált, és nem tekinthető az általa leírni kívánt jelenséget tökéletesen tükröző, pontos, büntetőjogi kodifikációra alkalmas fogalomnak. Az alkotmányos büntetőjog követelményének nem felelne meg egy ilyen határozatlan vagy túlzottan tág fogalom használata, amely akár teret engedhetne a büntetőjog önkényes alkalmazásának. Ezt igazolja az Alkotmánybíróság a 12/1999. (V. 21.) AB határozata is, amely alkotmányellenesnek minősítette a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269. § b) pontjának az "illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el" fordulatát, mivel az túlzottan tágan jelölte ki a büntetendő magatartások körét és nem felelt meg az alkotmányos büntetőjoggal szemben támasztott követelményeknek (határozottság, egyértelműség, önkényes jogalkalmazás lehetőségének kizárása).
[9] Indokolás a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 332. §-hoz.
[10] "269. § (1) Aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre izgat, vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel vagy megaláz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
[11] Gyalázkodás
"181/A. § (1) Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel, vagy a lakosság egyes csoportjaival, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporttal kapcsolatban olyan kifejezést használ, vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a csoport tagjainak becsületét csorbítsa, avagy emberi méltóságát megsértse, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki nagy nyilvánosság előtt olyan
- különösen önkényuralmi rendszerre vagy eszmére emlékeztető vagy utaló
- testmozdulatot tesz, amely alkalmas a magyar nemzet, vagy lakosság egyes csoportjai, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport tagjai becsületének csorbítására, avagy emberi méltóságának megsértésére.
(3) Nem büntethető, aki politikai párttal, vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban közszerepelésükkel összefüggésben
a) olyan kifejezést használ, vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a lakosság e csoportjához tartozó tagok becsületét, vagy emberi méltóságát megsértse,
b) a (2) bekezdésben meghatározott magatartást tanúsít"
[12] Kúria: A joggyakorlat-elemző csoportok vizsgálati eredményeinek összefoglalói. Az egyes alapjogokat sértő bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának vizsgálata, 2015. III. sz. melléklet A "gyűlöletbeszéd" büntetőjogi szabályozása és az Alkotmánybíróság gyakorlata. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/iii._sz._melleklet_-_a_gyuloletbeszed_alkotmanyos_osszefuggesei.pdf, 2019. 09. 04.
[13] Clear and Present Danger. https://www.law.cornell.edu/constitution-conan/amendment-1/clear-and-present-danger 2019. 09. 02.
[14] Koltay szerint azonban "a köznyugalom és az egyéni jogok védelme egymástól nem választható el, ami azt is jelenti, hogy e két védett jogi tárgyra nézve, az alapjog-korlátozás szempontjából a gyakorlatban felesleges eltérő mércét alkalmazni, mert az egymástól való elválaszthatatlanságuk miatt a kettő közül az alacsonyabb (a szólásszabadságot inkább korlátozó) mércét kell alkalmazni a bűncselekmény elkövetésének megállapításához. Azaz - mivel az egyéni jogokat (mivel azok konkrétak) a clear and present danger mércéhez képest alacsonyabbra helyezett mérce alapján lehet a kifejtett véleménytől alkotmányosan megvédeni - azon megállapítás, miszerint a köznyugalmat (ha az önmagában, kizárólagosan képezné a bűncselekmény jogi tárgyát) egyébként csak a clear and present danger mérce alkalmazását követően tartaná az AB alkalmasnak ara, hogy védelme érdekében a szólásszabadságot korlátozzák, indifferens, és így nem kell figyelembe venni a jogalkalmazáskor. (...) ha "csupán" a köznyugalom megzavarásáról van szó, akkor clear and present danger kellene a szólásszabadság korlátozásához. DE nem csak erről van szó, a "döntő" az, hogy alanyi (egyéni) jogok is veszélybe (de nem feltétlenül celar and present dangerbe) kerültek". In: Koltay András: A nagy magyar gyűlöletbeszédvita: A "gyűlöletre uszítás" alkotmányos mércéjének azonosítása felé. https://jog.tk.mta.hu/uploads/files/Allam-%20es%20Jogtudomany/2013_1_2/2013-1-2-koltay.pdf, 2019. 09. 04. 8-9. o.
[15] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, Indokolás V. 3.
[16] 95/2008. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás III. 2.1.
[17] Ki kell emelni, hogy Magyarország Alaptörvényének 2013. március 25-én elfogadott és 2013. április 1-jén hatályba lépett negyedik módosítása révén az Alaptörvénynek a véleménynyilvánítás szabadságát rögzítő rendelkezései új rendelkezésekkel egészültek ki. Az Alaptörvény IX. cikk új (4) és (5) bekezdése a következő alkotmányos rendelkezéseket tartalmazza:
"(4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.
(5) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek - törvényben meghatározottak szerint - jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni."
[18] Dr. Habil. Bárándy Gergely: Hová vezethet a tolerált gyűlöletbeszéd? Gondolatok a parlamenti gyűlöletbeszéd, s a nagy nyilvánosság előtt elkövetett gyalázkodás egyes társadalmi hatásairól. (In: Válogatás a 2014-ben és 2015-ben tartott tudományos rendezvények előadásaiból - Kriminológiai Közlemények 75. Magyar Kriminológiai Társaság - Budapest, 2015. 78. o.)
(http://barandygergely.hu/dokumentumok/egyeb_publikaciok/hova%20vezethet%20a%20toleralt%20gyuloletbeszed%20kriminologiai%20kozlemenyek%202016.pdf; 2019. 09. 04.)
[19] Bárd szerint a védett csoportok kiválasztásával kapcsolatos "hatékony szabályozás feltétele, hogy a jogalkotó szembenézzen az adott állam múltjával, a történelem során saját állampolgáraival szemben elkövetett bűnökkel, erről társadalmi vitát generáljon, majd végül a fokozottan védendő csoportok kiválasztásáért felelősséget vállaljon. Ellenkező esetben ugyanis vagy kizárólag a nemzetközi minimumkötelezettségeket teljesíti a jogalkotó, és az ott meghatározottakon túli, a gyakorlatban diszkriminált és bántalmazott kisebbségi csoportokra nem terjeszti ki a gyűlölet-bűncselekmények védelmi körét (...), vagy pedig annak érdekében, hogy minden tetszőleges csoportnak megfeleljen, gyakorlatilag bármely, tetszőleges közös ismérvvel rendelkező egyének csoportját fokozott védelemben részesíti..." Bárd Petra: A gyűlölet-bűncselekmények büntetőjogi üldözésének jogszabályi és társadalmi feltételrendszere. https://drive.google.com/file/d/0B2SNd0aaBWEnV3ZmSlplRWZvNzQ/view, 2019. 09. 04. 5.o.
[20] "1. § (1) E törvény értelmében nemzetiség minden olyan - Magyarország területén legalább egy évszázada honos - népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.
(2) A nemzetiségi jogok és kötelezettségek vonatkozásában az (1) bekezdés szerinti nemzetiséghez tartozik az a Magyarországon lakóhellyel rendelkező személy, aki magát valamely nemzetiséghez tartozónak tekinti és ezen nemzetiséghez tartozását az e törvényben meghatározott esetekben és módon kinyilvánítja."
[21] Amint azt a 30/1992. (V. 26.) AB határozat is kifejtette, a lakosság egyes csoportjai kategória mögött "az eltérő nézetrendszer (párttagok, egyesületek, mozgalmak stb. résztvevői) vagy egyéb, tulajdonképpen bármely ismérv szerint elkülönülő személyek védelmének szándéka húzódik meg".
[22] A Btk. 332. §-ának új szövege az módosító törvény (2016. évi CIII. törvény) kihirdetését követő nyolcadik napon, vagyis 2016. október 28-án lépett hatályba.
[23] "Ha a Bizottság az uniós jog esetleges megsértését észleli, vagy panaszt kap ilyen esetről, megpróbálja strukturált párbeszéd keretében (az ún. EU Pilot rendszeren keresztül) gyorsan rendezni a problémát az érintett tagállammal." https://ec.europa.eu/atwork/applying-eu-law/infringements-proceedings/indexhu.htm (2019. 09. 04.).
[24] A Tanács rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008/913/IB kerethatározata (2008. november 28.)
[25] A magyar szabályozás szerint a nagy nyilvánosság előtti elkövetésnek a feltétele, hogy a bűncselekmény megvalósításakor nagyobb létszámú személy legyen jelen, vagy fennálljon annak a reális lehetősége, hogy arról nagyobb, előre meg nem határozható, egyszeri ránézésre meg nem állapítható számú személy szerezzen tudomást (BH 1981.223.). Az értelmező rendelkezés értelmében a nagy nyilvánosság előtt elkövetett bűncselekmény megállapításának helye van mindazokban az esetekben, amikor rádió, televízió, újság, elektronikus hírközlő hálózat [például digitálisan rögzített képi anyag (videoklip) feltöltésével az internet valamely megosztó portáljára], vagy sokszorosítás útján történik az elkövetés (Btk. 459. § (1) bekezdés 22. pont).
Kubicza szerint az "Interneten terjedő gyűlöletbeszéd-tartalmak azért is veszélyesebbek a "hagyományos" kiadású beszédeknél, mert nagyobb tömegekhez juthatnak el kevesebb idő alatt, ráadásul az adott beszéd törlése sem jelent feltétlenül végleges megoldást, hiszen az addig eltelt idő alatt számos olvasója adhatta tovább, menthette le és terjeszthette azt más platfomokon. (...) az Internet tartalmát tekintve nem tartozik egy hivatal fennhatósága alá, nincs egy kifejezett szervezet, amely ellenőrizhetné a világhálón megjelenő valamennyi bejegyzést, így a gyűlöletbeszéd-tartalmak gondtalanul szaporodhatnak. Egyes országok beavatkozása közel sem elégséges az ilyen oldalak és bejegyzések megfékezéséhez, hiszen hiába kapcsolják le ezeket a holnapokat, ha azok akár migrálással, akár pedig webtárheéy szolgáltatással továbbélhetnek... Az Internet adta anonimitásnak köszönhetően a gyűlöletbeszéd-tartalmú bejegyzések írói ellen is szinte lehetetlen fellépni (...) Adott a feltételezés, hogy ha a honlapok ki tudják kerülni a korlátozásokat áttelepüléssel, akkor a hazai felhasználók elérhetőségének korlátozásával meg lehetne gátolni, hogy az adott állam által nemkívánatosnak minősített holnapokat a lakosság elérhesse. Azonban ez a módszer is csak azoknál a felhasználóknál vezethet eredményre, akik nem próbálják meg egy teljesen legálisan működő VPN szolgáltatón keresztül elérni ezen oldalakat. Joghatóság hiányában pedig egy ország sem képes végérvényesen meggátolni a lakosságát a kifogásolt oldalak elérésében" In: Kubicza Márta: Mit utálunk jobban? Infokommunikáció és Jog, 2017. Különszám, 42. o.
[26] 2010. évi XXXVI. törvény 1. § Hatályos: 2010. IV. 10-től.
[27] 2010. évi LVI. törvény 7. § Hatályos: 2010. VII. 23-tól.
[28] Indokolás az 1993. évi LXV. törvényhez.
[29] Indokolás az 1993. évi LXV. törvényhez.
[30] 14/2000. (V. 12.) AB határozat IV. 3. pont.
[31] 14/2000. (V. 12.) AB határozat IV. 5. pont.
[32] Vajnai Attila kontra Magyarország, 33629/06.
[33] 4/2013. (II. 21.) AB határozat V. [61]: "A diktatórikus rendszerekkel való azonosulást kifejező nézetek nyilvános megfogalmazása, terjesztése vagy hasonló célzatos magatartások büntetendővé nyilvánítása alkotmányosan elfogadható lehet, ha a büntetőjogi szabályozás kellően pontos, konkrét és meghatározott ahhoz, hogy az ne jelentsen aránytalan beavatkozást a véleménynyilvánítás szabadságába, illetve a tényállás a cél elérése érdekében a lehető legszűkebb körre vonatkozik"
[34] Ebben az évben jelent meg Magyarországon az "egyenruhás bűnözés" néven ismertté vált bűnözői jelenség, ami miatt elszaporodtak egyrészt a hivatalosság látszatát keltő civil szerveződések, másrészt azok a magatartások, amelyek ugyan nem érték el a közösség tagja elleni erőszak tényállásában szankcionált erőszak mértékét, azonban az egyes nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportok tagjaiban jogos félelmet, riadalmat keltettek. A jogalkotó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2011. évi XL. törvénnyel biztosított határozott fellépést e magatartásokkal szemben. A közösség tagja elleni erőszak tényállásának módosítása mellett új bűncselekményként került bevezetésre a közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése (Btk. 352. §), amely szerint a közbiztonsági tevékenység szervezése jogszabályi felhatalmazás nélkül a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló, vagy ennek látszatát keltő tevékenység szervezésével válhat jogellenessé. E magatartás szankcionálásának célja elsősorban az volt, hogy megakadályozza a civil szerveződések törvényi felhatalmazás és állami kontroll nélküli, a hivatalosság látszatát keltő szerveződéseit. A jogalkotó büntetni rendelte a közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzését (Szabstv. 171. §) a szabálysértési joganyagban is, vagyis aki közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy ilyen tevékenység látszatát kelti, szabálysértést követ el.
[35] Indokolás a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 216. §-hoz.
[36] Bárd Petra: A gyűlölet-bűncselekmények büntetőjogi üldözésének jogszabályi és társadalmi feltételrendszere. https://drive.google.com/file/d/0B2SNd0aaBWEnV3ZmSlplRWZvNzQ/view, 2019. 09. 04. 11. o.
[37] Bárd Petra: A gyűlölet-bűncselekmények büntetőjogi üldözésének jogszabályi és társadalmi feltételrendszere. https://drive.google.com/file/d/0B2SNd0aaBWEnV3ZmSlplRWZvNzQ/view, 2019. 09. 04. 4-5. o.
[38] Dinók Henriett Éva: A gyűlölet-bűncselekmények szabályozásának általános kérdései - a kiemelt büntetőjogi figyelem mellett és ellen szóló érvek. http://real.mtak.hu/21491/1/2014_4_beliv_DINOK_u_114115.554849.pdf, 2019. 09. 04. 2. o.
[39] Ferenczy Konrád: A gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés Európában. https://www.academia.edu/34764785/A_gy%C5%B1l%C3%B6letb%C5%B1ncselekm%C3%A9nyek_elleni_fell%C3%A9p%C3%A9s_Eur%C3%B3p%C3%A1ban, 2019. 09. 04. 10. o.
[40] Nem szabad azonban elfeledkezni arról sem, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:54. § (5) bekezdése is védelmet biztosít a megtámadott csoportoknak és az azokhoz tartozó egyénekhez, amikor kimondja, hogy "A közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. A közösség bármely tagja a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésének kivételével a személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját érvényesítheti". Az ehhez kapcsolódó eljárással kapcsolatban pedig ugyanezen § (4) bekezdése is tartalmaz egy fontos előírást, mégpedig azt, hogy "az ügyész a jogosult hozzájárulása nélkül is - az elévülési időn belül - keresetet indíthat".
[41] Érdemes megjegyezni, hogy büntetőjogi szabályozás egyes magatartások bűncselekménnyé nyilvánítása mellett számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely fokozott védelmet kíván biztosítani a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai számára is. Ilyen többek között a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC törvény különleges bánásmódot igénylő személyekre vonatkozó speciális rendelkezéseket tartalmazó XIV. Fejezete, amely alapján - az eset összes körülményét (pl. a bűncselekmény erőszakos jellegét) figyelembe véve - akár a gyűlölet-bűncselekmények sértettje is minősülhet ilyen személynek. A különleges bánásmód eszközrendszere a kényszerintézkedésekhez hasonlóan szintén egy fokozatosságra épülő rendszer, ami egyrészt kíméleti szabályokban, másrészt védelmi jellegű szabályokban ölt testet. Emellett például az Interneten elkövetett gyűlölködő magatartásokkal szemben adott esetben alkalmazható szankciók közül ki lehet emelni az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatoknak a végleges hozzáférhetetlenné tételét (Btk. 77. §). A jogi szakvizsga büntető anyagi jogi tételsorába expressis verbis bekerült az IHRA 2016. május 26-i ülésén elfogadott "antiszemitizmus" definíciója.
[42] Az Európai Unió lapjogi Ügynöksége (FRA) 2016-os jelentésében jó gyakorlatként hivatkozik a Gyűlölet Elleni Munkacsoport és a rendőrségen működő gyűlölet-bűncselekmény szakvonal közötti együttműködésre. https://fra.europa.eu/en/promising-practices/specialised-unit-within-police-and-its-multi-agency-partnerships-cooperation 2019.09.04., http://gyuloletellen.hu/aktualitasok/rendorsegi-egyeztetes-hatekonyabb-jogalkalmazas-erdekeben 2019. 09. 04.
[43] 2018 júliusa óta pedig valamennyi bűncselekmény esetében - sértett hozzájárulása függvényében - lehetőség van az előítéletes indítékot a statisztikai rendszerben is feltüntetni. Gyűlölet-bűncselekmények elleni Munkacsoport: Sokat javult a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó adatgyűjtés az új bűnügyi statisztikai rendszerben. http://gyuloletellen.hu/aktualitasok/sokat-javult-gyulolet-buncselekmenyekre-vonatkozo-adatgyujtes-az-uj-bunugyi, 2019. 09. 04.
[44] Különös hangsúlyt kellene kapnia az oktatásnak a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni küzdelem és az elfogult nézetek és az előítéletek kezelése során, amint azt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagállamai számos EBESZ-kötelezettségvállalásban és határozatban is elismerték. Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete: Oktatással az antiszemitizmus ellen. Útmutató szakpolitkai döntéshozóknak.
https://www.osce.org/hu/odihr/420806?download=true 2019.09.04.
[45] Dinók Henriett Éva: A gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni fellépés jelentősége és lehetőségei.
http://doktori.bibl.u-szeged.hu/2748/1/Dinok%20Henriett%20Eva_ertekezes.pdf, 2019.09.04. 234. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogi ügyintéző, Igazságügyi Minisztérium, Büntető Anyagi Jogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Kodifikációs Főosztály.
Visszaugrás
