Napjaink igen jelentős, mindenkit érintő jogterülete a fogyasztóvédelmi jog.[1] Mind fogyasztóként, mind vállalkozási oldalon lévő szereplőként, és sokan a jogászi hivatásrendek tagjaiként is, nap mint nap találkozunk a fogyasztói többletvédelemmel, ezen belül a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés szabályozásával.[2] Ez önmagában is indokolja, hogy figyelmünket e gyengébb felet fokozottan védő joganyagra fordítsuk.
Jelen tanulmányban e reláció szerinti fogyasztói szavatossági és jótállási igények intézésének kérdéses regulációjával és gyakorlatával - fogyasztók, vállalkozások, hivatásgyakorlók számára hasznosítható ismeretekkel szolgálva - foglalkozom, arra is tekintettel, hogy a kellékszavatosság - amely mellett gyakran a jótállás is megjelenik[3] - szinte mindig velünk van.[4]
Témánk jelenleg hatályos, fókuszált jogszabálya a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM r.), amelyhez az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) erősen kötődik. E kapcsolat amiatt is figyelemre méltó, mert a fogyasztóvédelmi hatósági és bírói gyakorlat az NGM r. 5. §-ától - jelentős kötelezetti, felperesi érvelés ellenére - elválasztja a Korm. r. 7. §-át. Annak ellenére, hogy a Korm. r. 7. §-a nem tartalmazza az "azonnal" szót, e praxis beleérti azt, s így a Korm. r. 7. §-a esetében az NGM r. 5. §-a az alábbiak szerint (némi kivétellel) szóba sem jön. A kivétel akkor van, amikor "az azonnali csere azért nem lehetséges, mert a fogyasztási cikk átmenetileg nincs a forgalmazó üzletében vagy raktárában".[5]
A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2006. október 12-i, K.27.532/2006/5. sz. jogerős ítélete tartalmazza: "Keresetében - a közigazgatási fellebbezéssel egyezően - előadta, hogy a felperes értelmezése szerint a fenti jogszabályhely csupán a választható szavatossági igények közötti választási lehetőséget korlátozza azzal, hogy a forgalmazó nem jogosult vizsgálni azt, hogy számára aránytalan többletköltséget okoz-e a kicserélés. A Kormányrendelet 7. §-a ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a forgalmazó ne lenne jogosult azt vizsgálni, hogy a hiba egyébként gyári eredetű-e vagy esetleg a vásárlást követően keletkezett." "A bíróság álláspontja szerint, a nyelvtani értelmezés szabályai szerint a jogszabály rendelkezésének megvalósulása esetén nincs helye a hiba eredetének - kicserélés előtti - vizsgálatára, a forgalmazó a fogyasztási cikket azonnal köteles kicserélni, amennyiben a hiba a rendeltetésszerű működést akadályozta. A tartós fogyasztási cikk esetén, tehát a három munkanapon belül érvényesített csereigény épp azt valószínűsíti, hogy a hiba gyári eredetű. Ilyen szinte azonnal észlelt hiba esetén tehát kötelezővé teszi a termék cseréjét és eltér a Ptk. általános szabályaitól. Mindez nem jelenti azt, hogy a forgalmazó ne lenne jogosult a termék hibájának eredetét vizsgálni. Miután kicserélte a készüléket, jogosult vizsgálni a hiba eredetét, és amennyiben azt tapasztalja, hogy az a vásárlást követően keletkezett okra vezethető vissza, illetve rendeltetésellenes használat eredménye, a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítheti kártérítési igényeit a fogyasztóval szemben. Természetesen ez némileg kedvezőtlenebb pozíciót jelent a forgalmazónak, hiszen neki kell igényérvényesítőként fellépni, de a bíróság megítélése szerint épp ez volt a jogalkotó célja a tartós fogyasztási cikkek esetében, amennyiben ilyen rövid határidőn belül érvényesített fogyasztói igényről van szó. A bíróság véleménye szerint a felperesi álláspont elfogadásával, az igényérvényesítés kitolódna egy konkrétan meg nem határozott időre, így »kiüresedne« a [...] Korm. r. 7. §-ában nevesített jogintézmény lényege, eltűnne annak fokozott fogyasztóvédelmi jellege."
Az NGM r. 5. §-a alapján a vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze. A Korm. r. 7. §-a pedig - a jelenleg hatályos szöveg szerint - azt foglalja magában, hogy ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a vállalkozás nem hivatkozhat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.
- 212/213 -
évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:159. § (2) bekezdés a) pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza. Az új Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontja azt tartalmazza, hogy kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása szerint kijavítást vagy kicserélést igényelhet, kivéve, ha a választott kellékszavatossági jog teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek - másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva - aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a kellékszavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott érdeksérelmet.
Mindemellett az NGM r. 5. §-ának tartalmával kapcsolatban is különböző álláspontok vannak. A fogyasztóvédelmi hatósági gyakorlatban még az is felmerült, hogy e § megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság egyáltalán eljárhat-e, egész pontosan: elsőfokú hatósági álláspont szerint, amit a másodfokú hatóság helyre tett, a fogyasztóvédelmi hatóságnak e tekintetben - mivel az eljárást "fogyasztói igény kikényszerítésé"-nek tartja - nincs hatásköre.[6] Ez annak ellenére vetődött fel, hogy az NGM r. 8. § (1)-(2) bekezdése kimondja: "(1) A 4-6. §-ban, valamint a 7. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések."
Az NGM r. 5. §-ával kapcsolatos fogósabb kérdés azonban az, hogy e rendelkezés szerinti kijavítás vagy kicserélés nem tizenöt napon belül történő elvégzése feltétlenül sérti-e ezt a §-t, vagyis, hogy a "törekednie" és a "legfeljebb" szó miként értendő. Válaszunk az alábbiakban - a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i, 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv célkitűzéseire[7] is figyelemmel - de lege ferenda javaslattal is párosul.
Az említett vizsgálandó, igen aktuális problémákat a következő sorrendben tárgyalom: a Korm. r. 7. § hatósági és bírói gyakorlata szerinti "azonnaliság" kérdése; az NGM r. 5. §-ának közigazgatási jogi relevanciája; az NGM r. 5. §-ának "törekednie" és "legfeljebb" tartalma; és a de lege ferenda javaslat.
A BH 2008.257. szerint a Korm. r. 7. §-a "egyértelmű rendelkezést tartalmaz":
- "nem ad lehetőséget arra, hogy a hiba eredetét a forgalmazó megvizsgálja";[8]
- "A Kormányrendelet 7. §-a [...] kivételt jelent az általános szabályok alól; ez a rendelkezés a fogyasztóra nézve kedvezőbb, mivel ebben az esetben - a kicserélést megelőzően - nem kell vizsgálni, hogy a hiba gyártási eredetű-e. A jogszabályhely egyetlen feltételt ír elő ugyanis a készülék cseréjéhez, mégpedig azt, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza. A Kormányrendelet nem ad lehetőséget arra, hogy a hiba eredetét a forgalmazó megvizsgálja a 3 [munka]napon belül benyújtott csereigények esetében.";
- a Ptk.-nak [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: régi Ptk.)] a Korm. r. 7. §-a által hivatkozott rendelkezése "nem tartalmaz semmilyen olyan lehetőséget, miszerint az igény jogosságát a forgalmazó megvizsgálhatja; a régi Ptk. 306. §-a kizárólag az igény rendezéséről szól.";
- "a Kormányrendelet 7. §-a azt a célt szolgálja, miszerint a vásárlást követően rövid időn belül felmerülő probléma esetén a vásárló igényt tarthasson a termék azonnali cseréjére.";
- "a felperesi álláspont elfogadása esetén a vásárló semmivel sem jut kedvezőbb helyzetbe akkor, ha a jótállás keretében kifogása 3 [munka]napon belül merül fel, mint ha a régi Ptk. hibás teljesítés szabályai alapján szavatossági igényt érvényesítene; a Kormányrendelet 7. §-ának megalkotásával pedig nem ez volt a jogalkotó célja.";
- "a Kormányrendelet 7. §-a prioritást, és kvázi megkülönböztetett elbánást biztosít az egyes, a Kormányrendelet mellékletében felsorolt tartós fogyasztási cikk meghibásodása miatti, 3 munkanapon belüli csereigényt érvényesítők részére. A Kormányrendelet ezen rendelkezése kivételes és kiemelt eset, szoros határidővel és törvényi vélelemmel, hogy ezen idő alatt nem a vásárló oldalán merül fel a cserére okot adó körülmény. Ennek vizsgálatára a Kormányrendelet 7. §-ának rendelkezése egyébként sem biztosít lehetőséget [...]."[9]
- 213/214 -
Az EBH 2008.1744. szerint a Korm. r. 7. §-ának rendelkezése "abban jelent kivételt a[z akkor hatályos, a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.)] GKM rendelet [a továbbiakban: GKM rendelet] 4. §-a alól, hogy a csereigény három munkanapon belüli érvényesítése esetén a forgalmazó nem alkalmazhatja a GKM rendelet 4. §-ának (1) bekezdését, vagyis nem választhatja az áru kijavítását, hanem köteles a meghibásodott árut - amennyiben van ugyanolyan árucikk a forgalmazónál - előzetes vizsgálat nélkül azonnal kicserélni. Ha az azonnali csere azért nem lehetséges, mert a fogyasztási cikk átmenetileg nincs a forgalmazó üzletében vagy raktárában, a GKM rendelet 4. §-ának (2) bekezdése irányadó a Korm. rendelet szerinti kicserélés tizenöt napos határidejére is." "[...] a GKM rendelet 4. § (1) bekezdése [...] a három munkanapon belül érvényesített jótállási csereigényre nem vonatkozik. A Legfelsőbb Bíróság megyei bírósággal egyező álláspontja szerint, miután a Korm. rendelet 7. §-a alkalmazásában az előzetes vizsgálatot igénylő kijavításra nem ad a jogszabály lehetőséget, ebből értelemszerűen következik a meghibásodott fogyasztási cikk azonnali kicserélésének kötelezettsége a forgalmazó részéről."
A GKM rendelet 4. §-ának (1)-(2) bekezdése a következő rendelkezéseket tartalmazta: "(1) A forgalmazó köteles a fogyasztót tájékoztatni arról, hogy a kijavítást vagy kicserélést a Ptk. 306. §-ának (2) bekezdése értelmében - a termék tulajdonságaira és a fogyasztó által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. (2) A forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze."
A Kúria 2016. február 3-án meghozott, Kfv.II.37.507/2015/3. számú, a Kúria honlapján is elérhető[10] ítélete szerint is a fogyasztóvédelmi hatósági gyakorlat és a bírói gyakorlat egységes: "[...] a felperes a csereigény jogosságát nem vizsgálhatja", "a hiba okát a felperes nem vizsgálhatja, a kicserélés előtti vizsgálatra nincs lehetőség, a csereigény nem köthető ilyen vizsgálathoz. A felperes a fogyasztási cikket azonnal köteles kicserélni, amennyiben a hiba a rendeltetésszerű használatot, működést akadályozza. [...] A felperes a termék hibájának eredetét csak a cserét követően jogosult vizsgálni és amennyiben a hiba nem hibás teljesítés eredménye, a meghibásodás a vásárlást követően keletkezett okra vezethető vissza, illetve rendeltetésellenes használat eredménye, a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítheti kártérítési igényét a fogyasztóval szemben."[11]
A kúriai tanács álláspontja szerint is: "A felperes [...] köteles a hibás árut előzetes vizsgálat nélkül azonnal kicserélni."; indokolása nagyon szikár [dogmatikai elemzést - ráadásul a felperesi érvek (lásd a jogerős ítéletet is) ellenére - nem foglal magában]: a Korm. r. 7. §-a "kógens rendelkezés"-t, "kivételes, a kellékszavatossági általános szabályoktól eltérő szabályt tartalmaz".[12]
Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. március 2-án meghozott, 9.K.27.299/2014/7. számú jogerős ítéletében - az elsőfokú hatóság határozatát illetően - szerepel: "A vállalkozás nem hivatkozhat arra, hogy a termék hibája a nem rendeltetésszerű használatból származik. A bejelentett csereigény jogosságát nem vizsgálhatja, hanem köteles a meghibásodott árut előzetes vizsgálat nélkül kicserélni."
Ezen, indokolásában ugyancsak rendkívül szikár ítélet bírósági 'érdekessége' - túl azon, hogy a "3 munkanapon belül" mellett nem példa nélküli módon[13] kétszer "3 napon belül" is olvasható benne - a következő megfogalmazás: "[...] a 7. § olyan kógens rendelkezést tartalmaz, amely szerint kötelező a fogyasztási cikk kicserélése a vásárlástól számított 3 munkanapon belül, amennyiben a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza."
Dogmatikai mélységekbe ez az ítélet sem hatol: megelégszik az idézett Kfv.IV.37.206/2007/5. (BH 2008.257.) és a Kfv.III.37.027/2007/4. (EBH 2008.1744.) számú ítélet - "a Kúria töretlen gyakorlatá"-nak - citálásával; majd rögzíti: "Helyesen hivatkozott az alperes a másodfokú határozatban arra, hogy a vállalkozás a későbbiekben vizsgálhatja azt, hogy a termék hibája hibás teljesítés következménye, amennyiben pedig bebizonyosodik, hogy a meghibásodás rendeltetésellenes használat eredménye,
- 214/215 -
azaz a vállalkozás részéről nem állt fenn hibás teljesítés, polgári peres eljárás keretében érvényesítheti igényeit a fogyasztóval szemben."
Véleményem szerint azonban a Korm. r. 7. §-a alapján sem zárható ki az, hogy a forgalmazó a fogyasztó kicserélés iránti követelése közlésekor, a meghibásodás rendeltetésszerű használatot akadályozó volta megfelelő vizsgálatakor (pl. a hiba jellege, a forgalmazói szakértelem, a tanúk előadása, a fogyasztószavai[14] alapján) bizonyítja: a hiba oka a teljesítés után keletkezett (például a fogyasztó annál a forgalmazói alkalmazottnál követeli a teljesítés után nyilvánvalóan nem rendeltetésszerűen használt, emiatt meghibásodott, megrongálódott fogyasztási cikk kicserélését, aki a vásárláskor, üzembe helyezéskor a fogyasztóval együtt kétséget kizáróan meggyőződött a hiba okának egyértelmű hiányáról - például a mobiltelefon fogyasztó gyermeke által történő "megfürdetése", "földhöz vágása" miatt jelentkező "beázás", meghibásodás esete).
A BH 2008.257. szól a meghibásodás rendeltetésszerű használatot akadályozó voltának forgalmazói vizsgálhatóságáról, ami az EBH 2008.1744. számon közzétett elvi határozat értelmében sem kizárt, miként - olvasatomban - az említett ("azonnali") bizonyíthatóság sem.
A Korm. r. 7. §-ában rejlő - BH 2008.257. szerinti - "vélelem" nem megdönthetetlen; az EBH 2008.1744. szerint (a jogerős ítéletet osztva) a forgalmazó a hiba okát (eredetét) a kicserélés után vizsgálhatja, "a fogyasztási cikket azonnal köteles kicserélni", ha a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza (a Korm. r. 7. §-a alapján "nincs helye a hiba eredetének kicserélés előtti vizsgálatára"): "Miután kicserélte a készüléket, jogosult vizsgálni a hiba eredetét és amennyiben azt tapasztalja, hogy az a vásárlást követően keletkezett okra vezethető vissza, illetve rendeltetésellenes használat eredménye, a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítheti kártérítési igényét a fogyasztóval szemben."
A Korm. r. 7. §-ában foglalt rendelkezés, amely a régi Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontja, illetve az új Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontja alól tartalmaz kivételt, szó szerint kicserélést, és nem azonnal történő kicserélést ír elő a forgalmazó számára, ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, feltéve, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza.
A "vélelem", amely a jótállással már eleve adva van, a jótállási kötelezettséget nem változtatja meg: a forgalmazói bizonyításnak helye van. Véleményem szerint a Korm. r. 7. §-a a kicserélés iránti követelés alaposságának (különösen azonnali) előzetes forgalmazói vizsgálatát sem zárja ki.
Miként a bíróság - az EBH 2008.1744. szerint - nem minősíti jogellenesnek azt, hogy "a fogyasztási cikk átmenetileg nincs a forgalmazó üzletében vagy raktárában", és erre az esetre a GKM rendelet 4. §-ának (2) bekezdését - a "tizenöt napos" szabályt - tartja irányadónak, úgy e rendelkezés, illetve az NGM r. 5. §-a - véleményem szerint - az említett, előzetes forgalmazói vizsgálat szempontjából is értelemszerűen (a Korm. r. 7. §-ával összevetve: a "kijavítást vagy" szövegrész nélkül) alkalmazandó.
A GKM rendelet 4. § (1) bekezdése tájékoztatási kötelezettséget foglalt magában, amelyet a Korm. r. 7. §-ával összevetve, a 'dolog' természetéből adódóan, ugyancsak értelemszerűen (a "kijavítást vagy" szövegrész nélkül) kellett - volna - alkalmazni. A régi Ptk. 306. § (2) bekezdése a régi Ptk. e §-ának (1) bekezdésével összefüggésben tartalmazott követelményt; vö. új Ptk. 6:159. § (2)-(4) bekezdés[15]: az új Ptk. 6:159. § (4) bekezdése az új Ptk. e §-ának (2) bekezdésével kapcsolatos.
A Korm. r. 7. §-a a régi Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontjához, illetve az új Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontjához képest véleményem szerint csak annyiban rendelkezik a fogyasztó számára kedvezőbben, de annyival kedvezőbben, hogy a forgalmazó - ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt - nem hivatkozhat a régi Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontja, illetve az új Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza.
Tehát nem igaz az, hogy a Korm. r. 7. §-ában "nevesített jogintézmény lényege" "kiüresedett" (kiüresedne), annak "fokozott fogyasztóvédelmi jellege" eltűnne. Az igényérvényesítés nem tolódik ki, nem tolódna ki egy konkrétan meg nem határozott időre, mert a "tizenöt napos szabály" ezt kizárja.[16]
E kivételes, fogyasztói többletvédelmet biztosító sza-
- 215/216 -
bályban, a gyengébb jogalanyok fokozottabb oltalma iránti fogékonyságom ellenére, nem látom az "azonnaliság" 'mércéjét', követelményét, a GKM rendelet 4. § (2) bekezdés, illetve az NGM r. 5. § - a régi Ptk. 306. § (2) bekezdésére, illetve az új Ptk. 6:159. § (4) bekezdésére is figyelemmel történő - értelemszerű alkalmazhatóságának kizártságát. A Korm. r. 7. §-ából nem következik a GKM rendelet 4. § (1) bekezdésében, illetve az NGM r. 5. §-ában és a régi Ptk. 306. § (2) bekezdésében, illetve az új Ptk. 6:159. § (4) bekezdésében foglalt, említett (a "kijavítást vagy" szövegrész nélküli) rendelkezések alkalmazhatatlansága [vö. régi Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pont, új Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pont].
A GKM rendelet 4. § (1)-(2) bekezdésében, az NGM r. 5. §-ában és a régi Ptk. 306. § (2) bekezdésében, az új Ptk. 6:159. § (4) bekezdésében foglaltak szerinti határidő nemcsak az "előzetes vizsgálatot igénylő" kijavítás, hanem a kicserélés vonatkozásában is irányadó (a kicserélés esetében nincsen szó azonnaliságról, a kicserélés iránti követelés alaposságának előzetes vizsgálatára e rendelkezések szerint sor kerülhet). A Korm. r. 7. §-a pedig nem azonnali kicserélési kötelezettséget foglal magában (nem tartalmazza az "azonnal" szót), az eltérés (a kivétel) mindössze a régi Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontjához, az új Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontjához képest áll fenn (a Korm. r. 7. §-a nem kötelezetti határidős szabályt foglal magában).
A Korm. r. 7. §-ával kapcsolatban például a BH 2008.257. által említett állítólagos "jogalkotói cél" (finis operantis) vonatkozásában utalok arra, hogy például Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) R) cikkének (3) bekezdése alapján a rendelkezés céljának (finis operis) van meghatározó jelentősége (kormányrendelet indokolása nem is publikus); vagyis a jogalkalmazónak a jogszabályi rendelkezések tartalmát kell megállapítania.
Véleményem szerint - a kifejtettek értelmében - jótállás- és életszerűbb, igazságosabb (a józan észszerű) az "azonnaliság"-nak a Korm. r. 7. §-ából való jogalkotói és jogalkalmazói 'mellőzése': a Korm. r. 7. §-a nem bír az "azonnalisággal".
Az említett hatósági és bírói gyakorlat "szóvá tétele" (ismerete) mindenesetre milliós értelemben sem tűnik haszontalannak (vö. pl. EBH 2008.1744., BH 2008.257. szerinti fogyasztóvédelmi bírság). A 2006. évi egymillió forintos és ötszázezer forintos fogyasztóvédelmi bírsághoz azt is érdemes látni, hogy az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság idézett, 9.K.27.299/2014/7. számú jogerős ítéletének indokolása szerint "a Kúria Kfv.III.37.027/2007/4. számú, valamint Kfv.IV.37.206/2007/5. számú ítéleteiben" (EBH 2008.1744., BH 2008.257.) "a felperesi társaság vonatkozásában" "foglalt állást", a Kfv.IV.37.206/2007/5. számú ítélet szerint a felperes a "Távközlési Rt.", a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.27.532/2006/5. számú (az EBH 2008.1744. szerinti) jogerős ítéletének indokolása tartalmazza: "A felperes keresetében a bírság jogalapját vitatta, a bíróságnak nem volt feladata a bírság összegét vizsgálnia, azonban az eset összes körülményeire - így különösen a felperes nemzetközi és honi piacon betöltött pozícióját tekintve, megjegyzi a bíróság, hogy nem tekinthető eltúlzottnak és jogsértőnek a kiszabott bírság."
Mindemellett ugyanakkor a következőket is érdemesnek tartom hangsúlyozni: az egy hónapos határidővel történő szóban forgó átvétel a régi Ptk. 306. § (2) bekezdésébe, az új Ptk. 6:159. § (4) bekezdésébe, a GKM rendelet 4. § (2) bekezdésébe, az NGM r. 5. §-ába ütközését "nagymértékben valószínűsíti", jelenti (vö. EBH 2008.1744.: "a telefont egy hónapos határidővel javításra vették át", de "A szerviz a csereigény indokoltságát megállapította, a panaszos az új készüléket átvehette."; Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.27.532/2006/5. sz. jogerős ítélet: "A telefont egy hónapos határidővel javításra vették át." "[...] a felperes a konkrét ügyben nyolc napon belül eleget tett a kicserélési igénynek.").
Továbbá: az adott esetben a tíznapos "kivizsgálás" is jelentős kényelmetlenséget okoz(hat), amit a "cserekészülék" "köztes időre" történő biztosítása enyhíthet, vagy megelőzhet (vö. BH 2008.257.).
A tárgyalt csereigény-érvényesítés esetében a kicserélés helyett kijavításra történő átvétel a Korm. r. 7. §-ába ütközik (vö. EBH 2008.1744.).
Ha a fogyasztó a Korm. r. szerinti fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül kijavítási igényt érvényesít, a forgalmazó, vállalkozás ezen igény kielégítésével - vonatkozó tájékoztatási kötelezettség fennállásától, annak teljesítésétől függően [vö. pl. régi Ptk. 4. § (1) bekezdés, 205. § (3) bekezdés, új Ptk. 6:62. § (1) bekezdés[17]] - nem sérti meg a Korm. r. 7. §-ában foglalt rendelkezést, mert abban csereigény érvényesítéséről van szó [a Korm. r. 7. §-a nem a fogyasztó, hanem a forgalmazó, vállalkozás jogát - régi Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pont, új Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pont - szűkíti (vö. EBH 2008.1744., BH 2008.257.)].[18]
A fogyasztóvédelmi hatóságnak az NGM r. 8. § (1)-(2) bekezdését az NGM r. 5. §-a vonatkozásában is alkalmaznia kell, mert az NGM r. 8. §-a így rendelkezik; a jogalkotó úgy döntött, hogy
- 216/217 -
az NGM r. 1. § (1)-(2) bekezdése[19] szerinti esetekben az NGM r. 8. § (1)-(2) bekezdésével is védi a fogyasztókat, az NGM r. 8. §-a pedig az NGM r. 5. §-ára is kiterjed, az NGM r. 8. §-ában az NGM r. 5. §-a is szerepel.
A fogyasztóvédelmi hatóság nem teheti meg, hogy "jogszabályt módosít", hogy az NGM r. 8. § (1) bekezdéséből kiveszi az NGM r. 5. §-át, mert nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó. A válasz az EBH 2008.1744. és a BH 2008.257. alapján is kiolvasható: amennyiben a vállalkozás vizsgálhatja a tartós fogyasztási cikk meghibásodásának eredetét, az NGM r. 5. §-a szerinti "törekednie kell" és "legfeljebb" köti, közigazgatási jogilag is, mert a jogalkotó az NGM r. 8. §-ával - szó szerint - így döntött.
Ha a vállalkozás bizonyítja, hogy nem teljesített hibásan, akkor a kijavítás vagy kicserélés nem terheli. Ha az NGM r. 5. §-a szerinti határidő után, a kijavítást vagy kicserélést követően bizonyítja, hogy nem teljesített hibásan, akkor kártérítést követelhet a fogyasztótól (vö. BH 2008.257.; EBH 2008.1744., Kfv.III.37.027/2007/4.: "[...] amennyiben azt tapasztalja, hogy az a vásárlást követően keletkezett okra vezethető vissza, illetve rendeltetésellenes használat eredménye, a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítheti kártérítési igényét a fogyasztóval szemben."; továbbá: Kfv.II.37.507/2015/3.).
Álláspontom szerint a fogyasztóvédelmi hatóság az NGM r. 5. §-a vonatkozásában, az NGM r. 8. § (1)-(2) bekezdése alapján nem abban a kérdésben foglal állást, hogy a vállalkozás hibásan teljesített-e, hanem azt vizsgálja, hogy a vállalkozás eleget tett-e az NGM r. 5. §-a szerinti "törekvésnek", amely a "legfeljebb tizenöt napon belül" értendő.
Ha a vállalkozás a bizonyítási teher - például a Korm. r. szerinti jótállás - ellenére, az NGM r. 5. §-a szerinti határidőn belül nem bizonyítja, hogy nem teljesített hibásan, és az NGM r. 5. §-a szerinti határidőn belül nem elégíti ki a fogyasztót a szóban forgó igényben, akkor az NGM r. 5. §-ának megsértése miatt a fogyasztóvédelmi hatóságnak az NGM r. 8. § (1)-(2) bekezdése alapján el kell járnia a vállalkozással szemben. Ebben az esetben a fogyasztóvédelmi hatóság határozata akkor sem minősül jogszabálysértőnek, ha a vállalkozás utóbb - akár jogerős ítélettel - bizonyítja, hogy nem teljesített hibásan, mert a hatóság nem hibás teljesítés miatt járt el, hanem az NGM r. 5. §-ának megsértése miatt.
A jogalkotó az NGM r. 8. § (1)-(2) bekezdése által, az NGM r. 5. §-a vonatkozásában sem szándékozta pusztán a magánjogi védelemre hagyni a fogyasztót, azaz e rendelkezésekkel is - miként [a fogyasztóvédelmi hatóság által is ismeretes módon - lásd például a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 45/B. §] számos esetben, egyre inkább - közjogilag behatolt a polgári jogi jogviszonyokba, ami teljesen logikus, észszerű a gyengébb fél megfelelő védelme érdekében. A vállalkozás ténylegesen így van rákényszerítve a jogalkotó által arra, hogy a mentesüléshez bizonyítson, különben a bizonyítási teher megfordítása (a fogyasztói többletvédelem) nem sokat érne. Ha a vállalkozás az NGM r. 5. §-a szerinti határidőn belül nem jár el megfelelően, utóbb kártérítési igénnyel neki kelljen élnie. A fogyasztóvédelmi hatóság határozatát - a kifejtettek szerint - késedelme miatt szenvedi el, amelynek csekély köze van ahhoz, hogy hibásan teljesített-e.
Az EBH 2008.1744. és a BH 2008.257. szerint a fogyasztóvédelmi hatóság és a bíróság a Korm. r. 7. §-a vonatkozásában is megtalálta a közigazgatási jogi relevanciát (ráadásul az "azonnalisággal"), pedig az ügyben irányadó szabályozás szerint, akkoriban a Korm. r. nem bírt a 7/B. § (1)-(2) bekezdéssel, amely kimondja: "(1) A 3. §-ban, az 5. § (2)-(4) bekezdésében, valamint a 6. és 7. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések."
A fogyasztóvédelmi hatóságnak most, amikor a jogszabály szó szerint tartalmazza, hogy "(1) A 4-6. §-ban, valamint a 7. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések." (NGM r. 8. §), egyértelműen el kell járnia az NGM r. 5. §-ának megsértése miatt.
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 28. cikke azt is magában foglalja, hogy a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek megfelelő célt szolgálnak. Ez a rendelkezés a bíróságokra is kötelező, s nyilvánvalóan a hatóságokra is. A hatóság az NGM r. 8. § (1) bekezdésének az NGM r. 5. §-ára vonatkozó része tekintetében sem teheti meg, hogy megkérdőjelezi a "józan észnek megfelelő cél szolgálatát".
Az, hogy az NGM r. 5. §-a az NGM r. 8. § (1) bekezdése alapján közigazgatási jogilag releváns, a fentiekben kimutatásra került: a szabályozás dogmatikai szempontból is koherens, ellentmondásmentes, a józan észnek megfelelő.
A hatóságnak a jogszabályt, az NGM r. 8. §-át alkalmaznia kell, mert jogalkalmazó, s nem jogalkotó. Az Fgytv. 45/A. § (2) bekezdése ki is mondja: "A fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a külön jogszabályban fogyasztóvédelmi rendelkezésként meghatározott rendelkezések betartását, és - ha a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény eltérően nem rendelkezik - eljár azok megsértése esetén."
S végül: a fogyasztóvédelmi hatósági és a bírói gyakorlat is elismeri a "tizenöt napos" szabály közigazgatási jogi relevanciáját: lásd pl. Kfv.II.37.851/2014/7. (2015. május 6.): "[...] a jótállási igényérvényesítéskor minden esetben a 15
- 217/218 -
napos határidő betartására törekedjen. [...] Megállapította továbbá az alperes, hogy a felperes a 2012. december 27-én jegyzőkönyvben rögzített minőségi kifogás kapcsán nem törekedett a[z adott ügyben alkalmazandó, akkoriban hatályos] GKM r. 4. § (2) bekezdésében foglalt legfeljebb 15 napos határidőn belül történő intézkedés megtételére, [...] Ezzel összefüggésben a felperesnek a GKM r. 4. § (2) bekezdésében foglalt határidőben kellett törekednie a fogyasztó kifogásának orvoslására. [...] a minőségi kifogás kapcsán a felperesnek a GKM r. 4. § (2) bekezdése alapján az ott meghatározott, legfeljebb 15 napos határidőben kellett volna törekednie a fogyasztó igényének megfelelően a készülék kicserélésére. [...] a Kúria bizonyítottnak tekintette, hogy a felperes a 2012. december 27-én felvett jegyzőkönyvhöz képest a jótállási igényt nem a GKM r. 4. § (2) bekezdése szerinti határidőben intézte, nem az előírt határidőben törekedett annak elintézésére."
A GKM rendelet 4. § (2) bekezdése ugyanazt a szabályt tartalmazta, mint az NGM r. 5. §-a: "A forgalmazónak [vállalkozásnak] törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze."
A kúriai ítélet szerint a konkrét esetben "készlethiány"-ról volt szó, a fogyasztó "a minőségi kifogását a három munkanapos határidőn belül előterjesztette" - vö. "15 napos határidő".
A Pest Megyei Kormányhivatal a 2018. március 10-i, PE/002/40-8/2018. számú határozatának indokolásában kimondta, hogy az illetékes fogyasztóvédelmi hatóság - az NGM r. 8. § (1) bekezdése alapján - az NGM r. 5. §-a vonatkozásában köteles eljárni, de álláspontja szerint a tizenöt napon túli teljesítés a konkrét esetben nem sérti az NGM r. 5. §-át:
- "A 15 napos határidő vizsgálata során a kötelező jótállást érintő 3 munkanapos cserekötelezettségből szükséges kiindulni." (hivatkozva az EBH 2008.1744.);
- "[...] A Korm. rendelet nem ad lehetőséget arra, hogy a hiba eredetét a forgalmazó megvizsgálja a 3 munkanapon belül benyújtott csereigények esetében. Ha az azonnali csere azért nem lehetséges, mert a fogyasztási cikk átmenetileg nincs a forgalmazó üzletében vagy raktárában, úgy a forgalmazónak törekednie kell a Korm. rendelet szerinti kicserélés tizenöt napos határidejének megtartására." [vö. NGM r. 5. §];
- "A rendelkezésre álló iratokból kiderül, hogy a Társaság a cserét azonnal nem tudta eszközölni, mivel a termék újbóli legyártatására volt szükség, a minőségi kifogás jegyzőkönyvezése után pedig továbbították a kifogást a gyártó felé, akinek közreműködésével végül november 16-án került sor a cserére. Kérelmező helytállóan kifogásolta, hogy az elsőfokú eljárás során nem került vizsgálat alá a 15 napos határidő betartására való törekvés, illetve a 3 munkanapon belüli cserekötelezettség teljesítése, hiszen a Korm. rendelet 7/B. § (1) bekezdése szerint a 7. §-ban, valamint az NGM rendelet 8. § (1) bekezdése alapján az 5. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint.";
- a másodfokú hatóság "az iratok felülvizsgálata folytán megállapította, hogy a Társaság törekvése nem vitatható a panasz rendezése kapcsán, a kifogás rendezése nem indokolatlanul, és nem hosszabb időn keresztül húzódott, olyan körülmények az ügy kapcsán nem merültek fel, melyek e tekintetben (15 napos, illetve 3 munkanapos határidő betartására való törekvés) is indokolnák a Társaság felelősségre vonását."[20]
A másodfokú hatóság határozata az NGM r. 5. §-a vonatkozásában véleményem szerint jogszabálysértő, mert figyelmen kívül hagyja a "legfeljebb" szót: a másodfokú hatóság az NGM r. 5. §-át oly módon alkalmazta, noha a határozat a "legfeljebb" szóval szó szerint tartalmazza azt,[21] mintha az nem tartalmazná a "legfeljebb" szót,[22] vagyis elhagyta a "legfeljebb" szót. E §-ról úgy szól, mintha abban az állna, hogy a vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést tizenöt napon belül elvégezze, holott e §-ban a következő mondat szerepel: "A vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze."
Az NGM r. 5. §-a a "legfeljebb" szó nélkül valóban úgy lenne értelmezhető, ahogyan azt a másodfokú hatóság tette, amely jól mutatja azt, hogy a "legfeljebb" szó értelme, jelentősége, valós tartalma abban áll, hogy a tizenöt nap kijavítás vagy kicserélés nélkül történő eltelte esetén a vállalkozás megsérti az NGM r. 5. §-át.
Azáltal, hogy az NGM r. 5. §-ában szerepel a "legfeljebb" szó, e §-nak nyilvánvalóan nem lehet ugyanaz az értelme, tartalma, mintha nem lenne benne ez a szó.[23]
- 218/219 -
A másodfokú határozat véleményem szerint amiatt is jogszabálysértő, mert az NGM r. 5. §-a szerinti törekvési kötelezettség teljesítése nem bizonyított (október 22-től november 16-ig 26 nap van). A másodfokú hatóság e tekintetben nem szerzett be bizonyítékot,[24] hanem megelégedett annyival, hogy: "a minőségi kifogás jegyzőkönyvezése után pedig továbbították a kifogást a gyártó felé, akinek közreműködésével végül november 16-án került sor a cserére",[25] valamint a vállalkozás azon előadásával, hogy "A Vásárló panaszbejelentését ezt követően azonnal továbbítottuk a Gyártó/Garanciális Javítószolgálat részére az eset kivizsgálása és a garanciális csere elvégzése érdekében."[26] Az nem tisztázott, nem bizonyított, hogy a vállalkozás a kicserélés érdekében mikor, miként, mennyiben járt el a gyártónál, például mikor "továbbították a kifogást a gyártó felé". A hatóság részére e tekintetben - a vállalkozás mentesüléséhez - rendelkezésre kellett volna állnia a vállalkozástól származó szükséges bizonyítéknak (a vállalkozás puszta előadása ehhez kevés). A vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy eleget tett a törekvési kötelezettségének, mert az NGM r. 5. §-ának a vállalkozás a kötelezettje, címzettje.[27]
A másodfokú határozat azt tartalmazza, hogy: "A másodfokú hatóság tehát az iratok felülvizsgálata folytán megállapította, hogy a Társaság törekvése nem vitatható a panasz rendezése kapcsán, a kifogás rendezése nem indokolatlanul, és nem hosszabb időn keresztül húzódott, olyan körülmények az ügy kapcsán nem merültek fel, melyek e tekintetben (15 napos, illetve 3 munkanapos határidő betartására való törekvés) is indokolnák a Társaság felelősségre vonását."[28]
A Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontját is sértve arról nem szól, hogy a hatóság konkrétan mely irat alapján jutott erre a következtetésre, a vállalkozás törekvési kötelezettségének teljesítése miben áll.
Az NGM r. 5. §-a szerint a vállalkozás nem teheti meg például azt, hogy a 15. napon intézkedik a kijavítás, illetve kicserélés érdekében, mondván, hogy azon a napon el tudja végezni azt, mert a "legfeljebb" szó követelményéből nem ez következik, hanem az, hogy a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül járjon el a kijavítás, illetve kicserélés végett, és ha a kijavítást, illetve kicserélést tizenöt napon túl végzi el, akkor megsérti az NGM r. 5. §-át.
Azt, hogy "a Társaság törekvése nem vitatható", "a kifogás rendezése nem indokolatlanul, és nem hosszabb időn keresztül húzódott", a tényállás tisztázásával lehet eldönteni, mert például, ha a vállalkozás egy héten keresztül nem járt el a kicserélés érdekében, pedig - a rendelkezésére álló apparátusával - nyilvánvalóan megtehette volna, akkor nem tett eleget a szóban forgó törekvési kötelezettségének, a kicserélés indokolatlanul húzódott, és a "hosszabb idő" is ettől függően értendő.
A vállalkozás felelősségre vonását az NGM r. 5. §-ának megsértése miatt a következők indokolják: a) a vállalkozás tizenöt napon túl végezte el a kicserélést, pedig arra legfeljebb tizenöt napon belül sor kellett volna, hogy kerüljön; b) a vállalkozás az eljárás során nem bizonyította törekvési kötelezettségének teljesítését. A hatóságnak a határozatához, a vállalkozás felelősségre vonásához nem a "körülmények" "felmerülését" kell várnia, hanem az NGM r. 5. § kötelezettje (címzettje) bizonyításának hiányát kell alapul vennie.
Az NGM r. 5. §-ának megsértése vonatkozásában nincsen jelentősége annak, hogy a forgalmazó vállalkozás önhibáján kívül (pl. a gyártó hibája miatt) nem végzi el legfeljebb tizenöt napon belül a kicserélést, illetve nem tesz eleget a törekvési kötelezettségének (az így keletkezett kárát - vö. pl. fogyasztóvédelmi bírság kiszabása - az új Ptk. szabályai szerint a jogellenesen kárt okozó harmadik személlyel szemben érvényesítheti).
A Ket. 1. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási hatóságnak hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében kell gyakorolnia, az NGM r. 5. §-ában előírt cél pedig a legfeljebb tizenöt napon belüli teljesítés, ezen belüli törekvéssel.
Tekintettel arra, hogy a másodfokú hatóság ugyan elismeri az NGM r. 5. §-ának közigazgatási jogi relevanciáját [vö. NGM r. 8. § (1)-(2) bekezdés], de - véleményem szerint - figyelmen kívül hagyja az NGM r. 5. §-ában lévő "legfeljebb" szót, a következő szövegszerű jogszabálymódosítási javaslattal élek:
A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: "A vállalkozásnak a kijavítást vagy kicserélést haladéktalanul, de legfeljebb tizenöt napon belül el kell végeznie."
Az R. 8. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: "(3) A fogyasztóvédelmi hatóság az 5. § vonatkozásában vizsgálja egyrészt, hogy a vállalkozás a kijavítást vagy kicserélést a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül elvégezte-e, másrészt, hogy a kijavítás vagy kicserélés legfeljebb tizenöt napon belül megtörtént-e. Ezt a szabályt a 7. § (2) bekezdése vonatkozásában is megfelelően alkalmazni kell." ■
JEGYZETEK
* A Magyar Jogász Egylet Fővárosi Szervezete Fogyasztóvédelmi Szakosztályának 2018. november 14-ei tudományos ülésén elhangzott előadás bővített, szerkesztett változata.
[1] Lásd pl. Hámori Antal: A fogyasztóvédelem jelentősége és oktatása. Javaslatok Magyarország V. középtávú fogyasztóvédelmi politikájához, In Jogtudományi Közlöny 71 (2016/3) 175-183.
[2] Lásd pl. Hámori Antal: A fogyasztók védelme és az új Ptk., In Magyar Jog 62 (2015/5) 257-273.
[3] Lásd pl. az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet.
[4] Lásd pl. Hámori Antal: A fogyasztó szavatossági és jótállási igénye, in Gazdaság és Jog 25 (2017/12) 21-23.
[5] Lásd pl. EBH 2008.1744. (Kfv.III.37.027/2007/4., 2007. október 2.; Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2006. október 12-i, K.27.532/2006/5. sz. jogerős ítélet; Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatója 2006. július 11-i, HAJ-1286-2/2006. sz. határozat; Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2006. május 17-i, F-905-1/2006. sz. határozat); BH 2008.257. (Kfv.IV.37.206/2007/5., 2008. április 9.; Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2007. január 9-i, K.27.461/2006/6. sz. jogerős ítélet; Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatója HAJ-1013-2/2006. sz. határozat; Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége F-426-1/2006. sz. határozat); Kfv.II.37.507/2015/3. (2016. február 3.); Pest Megyei Kormányhivatal 2018. március 10-i, PE/002/40-8/2018. sz. határozat.
[6] Lásd Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatala 2017. november 16-i, BP/FOGY/5916-2/2017. és 2017. november 28-i, BP/FOGY/5916-4/2017. sz. irat, 2017. december 13-i, BP/FOGY/6254-2/2017. sz. határozat indokolása (4. oldal), Pest Megyei Kormányhivatal 2018. március 10-i, PE/002/40-8/2018. sz. határozat; részletesen (a fogyasztói igény jogsértő intézéséről is írva) lásd Hámori Antal: Fogyasztói jogok érvényesülése hatósági eljárásban 1. rész, In Jura (24) 2018/2. A "panasz"-hoz [vö. NGM r. 4. § (7) bekezdés] lásd pl. Hámori Antal: Javaslatok a 'fogyasztók' fokozottabb védelme érdekében. A 'vásárlók könyve' és a 'vásárlói' (fogyasztói) panaszfórumokról szóló tájékoztató jogi szabályozása történeti áttekintéssel, In Iustum Aequum Salutare 14 (2018/1) 63-98.; Hámori Antal: A "vásárlói" (fogyasztói) panaszfórumokról szóló tájékoztató jogi szabályozása történeti áttekintéssel, In Gazdaság és Jog 25 (2017/7-8) 42-46.
[7] Lásd pl. irányelv preambulum (1) bekezdés ("a fogyasztóvédelem magas szintjének eléréséhez"), (23)-(24) bekezdés ("a fogyasztóvédelem magas színvonalának biztosítására", "a még magasabb színvonalú fogyasztóvédelem elérése érdekében"), 8. cikk (2) bekezdés ("A fogyasztók magasabb szintű védelme érdekében").
[8] "A vásárlástól számított 3 munkanapon belül érvényesített csereigény esetén a forgalmazó nem vizsgálhatja a tartós fogyasztási cikk meghibásodásának eredetét [1997. évi CLV. törvény 6. §, 48. §, 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 7. §]." (BH 2008.257.)
[9] A régi Ptk.-nak e jogeset szerinti időpontban hatályos 306. §-a: "(1) Hibás teljesítés esetén a jogosult a) elsősorban - választása szerint - kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget; b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) bekezdésben írt feltételekkel nem tud eleget tenni - választása szerint - megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye. (2) A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. (3) Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. (4) A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. (5) Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el."
[10] Lásd https://birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/birosagi-hatarozatok-gyujtemenye
[11] Lásd Heves Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2014. július 10-i, HEO/001/00883-002/2014. sz. határozat, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 2014. szeptember 18-i, HAJ-2762-3/2014. sz. határozat, Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. március 2-i, 9.K.27.299/2014/7. sz. jogerős ítélet.
[12] Lásd Kfv.II.37.507/2015/3. sz. ítélet (3. oldal); lehet, hogy e szikárság miatt nem olvasható ez az ítélet BH-ként, EBH-ként.
[13] Lásd pl. Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2006. október 12-i, K.27.532/2006/5. sz. jogerős ítélet, BH 2008.257.; több esetben az ítélet kihirdetésekor is tapasztalható (volt).
[14] Az ember olykor úgy ad elő (követel) valamit, hogy nem tudja, az számára nem jár, - 'anyagilag' - nem kedvező (egyszerűen elmondja azt, ami történt - "a fogyasztó leejtette a telefonkészüléket"); illetve, ha tudja, hogy a "követelés" alaptalan és az illető tisztességes, akkor nem követeli azt, ami nem jár neki.
[15] Az új Ptk. 6:159. § (2)-(4) bekezdése: "(2) Kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása szerint: a) kijavítást vagy kicserélést igényelhet, kivéve, ha a választott kellékszavatossági jog teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek - másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva - aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a kellékszavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott érdeksérelmet; vagy b) az ellenszolgáltatás arányos leszállítását igényelheti, a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja, vagy a szerződéstől elállhat, ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének a (4) bekezdés szerinti feltételekkel nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. (3) Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye. (4) A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve kell elvégezni."
[16] Vö. Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2006. október 12-i, K.27.532/2006/5. sz. jogerős ítélet.
[17] A régi Ptk. 4. § (1) bekezdése: "A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni."; 205. § (3) bekezdése: "(3) A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről."; az új Ptk. 6:62. § (1) bekezdése: "(1) A felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről."
[18] Lásd Hámori Antal: Kötelező jótállás - fogyasztóvédelem, In Gazdaság és Jog 19 (2011/6) 21-24.
[19] Az NGM r. 1. § (1)-(2) bekezdése: "(1) E rendeletben foglaltakat kell alkalmazni, ha a Polgári Törvénykönyv szerinti fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az eladott ingó dolog hibája miatt a fogyasztó a Polgári Törvénykönyv szerinti kellékszavatossági vagy termékszavatossági igényt (a továbbiakban: szavatossági igény) vagy jogszabály alapján őt megillető jótállási igényt (a továbbiakban: jótállási igény) érvényesít. (2) E rendelet vállalkozásra vonatkozó szabályait a Polgári Törvénykönyv szerinti termékszavatossági igény érvényesítése esetén a dolog gyártójára is megfelelően alkalmazni kell."
[20] Lásd még másodfokú határozat indokolásának Összegzés című II. pontja. Megjegyzendő, "3 munkanapos határidő betartására való törekvés"-ről a Korm. r.-ben sincsen szó: a Korm. r. 7. §-a szerinti három munkanapon belüliség az említettek szerint másról szól.
[21] Lásd határozat 10. oldal második bekezdés.
[22] Lásd határozat 10. oldal negyedik bekezdés: "Ha az azonnali csere azért nem lehetséges, mert a fogyasztási cikk átmenetileg nincs a forgalmazó üzletében vagy raktárában, úgy a forgalmazónak törekednie kell a Korm. rendelet szerinti kicserélés tizenöt napos határidejének megtartására."
[23] Vö. Kfv.II.37.851/2014/7 sz., 2015. május 6-i, fentiekben idézett ítélet. Más megközelítésben a kérdés: az NGM r. 5. §-a szerinti "törekednie kell" szövegrész úgy értendő-e, hogy a tizenhatodik napon történő kijavítás vagy kicserélés már megsérti az NGM r. 5. §-át (ebben az esetben az NGM r. 5. §-a szerinti "legfeljebb" szó - a fogyasztó számára kedvezően - "felülírja" azt, hogy a "törekednie kell" szövegrész a mondatban előrébb szerepel, mint a "legfeljebb" szó - a jogalkotó el akarta kerülni a hosszabb, "magyarázó" jellegű szövegezést); vagy, mivel a "törekednie kell" szövegrész a rendelkezésben megelőzi a "legfeljebb" szót, ha a vállalkozás - általa bizonyítottan - törekedett arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze, de ennek ellenére csak tizenöt napon túl tudja elvégezni azt, e törekvésének megtörténte miatt nem sérti meg az NGM r. 5. §-át?
[24] Vö. - az adott ügyben alkalmazandó - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpont.
[25] Lásd másodfokú határozat 10. oldal.
[26] Lásd 2017. december 6-ai vállalkozási beadvány 1. oldal, vö. másodfokú határozat 13. oldal.
[27] Lásd Ket. 105. § (2) bekezdés: "Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy az elsőfokú döntés meghozatalát követően új tény merül fel, vagy egyébként a tényállás további tisztázása szükséges, a másodfokú döntést hozó hatóság a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt."; vö. pl. uo. 51. § (2) bekezdés első mondat, 52. § (1) bekezdés.
[28] Lásd határozat 10. oldal, vö. uo. 16. oldal.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, egyetemi docens, BGE.
Visszaugrás
