Jelen tanulmány célja, hogy egy áttekintést adjon a felhasználási szerződésekkel kapcsolatban előírt érvénytelenségi szabályokról és a vonatkozó joggyakorlatról. A szerzői jogi jogviszonyokra vonatkozó szabályozás nem merül ki egyes egyedül a szerzői jogi szabályokban, hanem bizonyos kérdésekben a polgári jog szabályai kiegészítik azokat.[1] Ennek alapvető oka az, hogy a mindenkori Polgári Törvénykönyv a szerzői jogi viszonyok hátterét képezi, a szerzői jog a tág értelemben vett polgári jog viszonylagosan önálló része, hiszen "Az Szjt[2] szabályozási tárgya a polgári jog körébe esik, de a vagyoni és személyi jogviszonyok sajátosságai (a műre vonatkozóan az alkotó, a felhasználó és a nagyközönség viszonyai és érdekei) külön szabályozást indokolnak."[3] Mind a Ptk., mind az Szjt. rögzíti is e fennálló kapcsolatot. A Ptk. 2:55. §-ában olvasható kisegítő alkalmazás szerint "E törvényt kell alkalmazni a hatálya alá tartozó olyan kérdésekben, amelyeket a szerzői jogról és az iparjogvédelemről, valamint az üzleti titok védelméről rendelkező törvények nem szabályoznak."[4] E Ptk.-beli utaló szabály szerzői jogi párja az Szjt. 3. § (1)
- 99/100 -
bekezdése szerint a hivatkozott a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok átruházására, valamint egyéb vagyoni viszonyokban a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az Szjt.-ben nem találunk speciális szabályokat.
Valójában a felhasználási szerződések esetében külön, az Szjt.-ben nevesített sajátos érvénytelenségi okok is azt mutatják, hogy maga a felhasználási szerződés is sajátos a magánjogi szerződések között és nem lehet csupán a Ptk. alá vonni a rá vonatkozó szabályokat, hiszen "a szerzőnek a szerződéskötési folyamatban elfoglalt tipikusan gyengébb pozíciója"[5] indokolja a szerző-érzékeny szabályok megalkotását.[6] A felhasználási szerződések saját vonásainak hangsúlyozása, különleges önállósága jelenik meg Faludi Gábor egyik munkájában[7] is, kifejezetten egy sajátos, kizárólag a felhasználási szerződéseket érintő érvénytelenségi ok - az ún. életműszerződés semmissége[8] - szabályai alapján levezetve.
A Ptk. és az Szjt. tehát expressis verbis megteremtette az egymás közötti kapcsolatot, amelynek következtében bizonyos kérdésekben egyszerre alkalmazandó a két jogszabály. Ilyen kérdések közé sorolható a felhasználási szerződések érvénytelensége is, ahol bár az Szjt. meghatároz speciális szabályokat, azonban a Ptk. vonatkozó része szintén irányadó. Jelen tanulmány keretei között az érvénytelenség speciális, kifejezetten az Szjt.-ben megfogalmazott szabályait kívánjuk vizsgálni, elismerve egyúttal a Ptk., mint háttérszabály jelentőségét. Ugyanakkor érdemes arra is figyelemmel lenni, hogy nem mindegyik, a Ptk.-ban rögzített érvénytelenségi ok[9] értelmezhető egyértelműen a felhasználási szerződések körében.[10] Ez is mutatja a felhasználási szerződések elismert önállóságát a polgári jog szerződései között.
- 100/101 -
A szerzői művek jogszerű felhasználásának kereteit rögzíti az Szjt. 16. § (1) bekezdése. Ez a jogszabályhely nem csak a szerzői jogi szabályozás - és a jogviszonyban részt vevő felek kapcsolatrendszerének - középpontját jelenti. Valójában a jogszerű felhasználás, amely leggyakrabban
- a szabad felhasználási esetkörök és a védelmi idő lejárta, valamint a díjigényre "szűkülés" kivételével - a művekre vonatkozó felhasználási szerződések megkötésével történik, a szerzői jogi jogviszonyok lényegi elemét, sajátosságát képezi.
Az alapvető szabály a jogosításra, jogszerű felhasználásra vonatkozóan a szerzői jogi törvény 16. §-ának első mondata, mely kógens előírásként rögzíti, hogy "A szerzői jogi védelem a/apján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére." Ehhez a rendelkezéshez kapcsolódó magyarázatként Gyertyánfy Péter kifejti, hogy a vagyoni jogok abszolút jogosultságára épül a szerző kizárólagos felhasználási joga és annak engedélyezése. Emellett veleje a szabálynak, hogy a kizárólagos jog a mű teljes társadalmi felhasználási lehetőségeit átfogja.[11]
A kizárólagosság kapcsán - igaz, még a régi Szjt. hatálya alatt - fejtette ki Benárd Aurél, hogy a vagyoni jogok következménye az, hogy elegendő a szerző művének bármiféle felhasználását észlelni, a törvényi szabály a felhasználóra hárítja azt a terhet, hogy felhasználásának jogszerűségét igazolja, melyet leggyakrabban a szerzőtől kapott engedély legitimál.[12] Ezzel összefügg egyebekben a szabad felhasználás azon szabálya is, miszerint a felhasználónak kell bizonyítania azt, hogy cselekménye valamely szabad felhasználási esetkört valósított meg.[13]
További megkötésként, az engedély formájára vonatkozóan hozzáteszi az Szjt. 16. §-ának második mondata, hogy a törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető. A jogszabályi előírás tehát kifejezetten szerződéses helyzetet keletkeztet és követel meg a felhasználó és a szerzői jogosult között és a korábbi, 1969. évi Szjt.-vel ellentétben[14] nem engedi meg az egyoldalú jognyilatkozat formájában tett szerzői hozzájárulást,[15] hanem kizárólag szerződéssel engedi a jogszerű felhasználást.[16]
Az Szjt. 42. §-a meghatározza a felhasználási szerződés fogalmát, annak lényegi ismérveivel. Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a
- 101/102 -
felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A fogalmi elemek tekintetében érdemes rögzíteni, hogy a felhasználó oldalán csupán jogosultság keletkezik a mű felhasználására, egyetlen kötelezettsége a díjfizetésre vonatkozóan áll fenn, függetlenül attól, hogy valóban megkezdte-e a mű felhasználása, avagy sem. A Fővárosi Ítélőtábla egy ügyben[17] a díjfizetési kötelezettséget, mint a felhasználási szerződés lényegi elemét hangsúlyozta.[18] Ebből arra következtethetünk, hogy a felhasználási szerződés megkötése esetén a díjban való megállapodás - vagy arról való lemondás, olyan esetekben, amikor a törvény azt lehetővé teszi[19] - a szerződés lényegi elemének tekinthető. Ha pedig e lényegi elem tekintetében a felek nem állapodnak meg, közöttük a szerződés nem jön létre.[20] További esszenciális elemként kell megemlítenünk a felek és a mű - nem feltétlenül már létező mű[21] - meghatározását. Az említett elemek fontosságát hangsúlyozza mind a szerzői jogi törvény nagykommentárja, mind pedig az Szjt. Indokolása is. Az Indokolás szerint "Nyilvánvaló, hogy a felhasználási szerződések esetében melyek a lényeges kérdések: ezek közé tartozik a mű azonosítása, a felhasználási mód megjelölése, valamint a felhasználási engedély ellenértéke. Semmi esetre sem volna célszerű és polgári jogunktól is idegen volna, ha a törvény olyan kötelező tartalmi elemeket határozna meg, amelyek hiányában a szerződés semmisnek minősülne. A lényeges kérdésekben való megállapodás hiánya a szerződés létrejöttét akadályozhatja csak. A szabályozásnak inkább arra kell irányulnia, hogy segítse a feleket a megcélzott joghatások elérésében"[22]
A lényeges kérdésekben való megállapodás hiánya - fordított logikával - kihat a szerződések érvénytelenségére is annyiban, hogy ha a lényeges kérdésekben a felek nem állapodnak meg, a szerződés nem jön létre közöttük, így annak
- 102/103 -
érvénytelenségét sem lehet vizsgálni még akkor sem, ha utóbb megállapítható, hogy érvénytelenségi ok is lett volna a szerződésben.[23]
A felhasználási szerződésekkel kapcsolatos érvénytelenségi szabályok "mozaikszerűen" találhatóak meg a törvényben, nem pedig koncentráltan, egy külön fejezetben elhelyezve, mint a Ptk.-ban. Valójában ennek oka is a szabályozási környezetben, a szabályozás jellegében keresendő: az Szjt. csupán a Ptk.-n kívüli, "szerzői jog-fókuszú" érvénytelenségi okokat rögzíti, melyek tulajdonképpen kiegészítik a Ptk.-beli érvénytelenségi okokat abban az esetben, ha a jogviszony tárgya szerzői mű felhasználása. Az Szjt. által kifejezetten a felhasználási szerződéssel összefüggésben rögzített érvénytelenségi okokat a törvény 44. és a 45. §-ában találhatjuk. Ezek közül a 44. § rendelkezését egy tartalmi érvénytelenségi okként foghatjuk fel, míg a 45. §-t alaki hibaként. Alapvetően mindkét szakasz az érvénytelenség abszolút, semmisségi kategóriáját állítja fel.
Emellett a két szakasz mellett azonban további érvénytelenségi okként kell megemlíteni a 16. § (4) bekezdését, mely alapvetően az azonos alakiság szabálya miatt és a szerző díjra való jogosultsága védelme miatt követeli meg a díjazásról való lemondás írásbeli nyilatkozatban történő rögzítését is. 2018. október 10. óta[24] hatályos az az új érvénytelenségi ok,[25] mely szerint semmisek azok a szerződéses rendelkezések, melyek a vakok és látáskárosultak javára biztosított egyes szabad felhasználási esetköröket[26] kizárnák. A fentebb említett "mozaik-szerűséget" erősíti a 62. § (4) bekezdése, valamint a 84/B. § (5) bekezdése is, melyek az adatbázist jogszerűen felhasználó személy védelme érdekében rögzítenek semmisségi okokat. Az előadóművészek védelme okán írja elő továbbá az Szjt., hogy ha az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött szerződés alapján az előadóművész az előadás felhasználásából származó bevételekkel arányos ismétlődő díjazásra jogosult, az előadóművész a hangfelvétel forgalomba hozatalát, vagy - ha erre nem kerül sor - a hangfelvétel nyilvánossághoz közvetítését követő év első napjától számított ötvenedik évet követően díjazásra válik jogosulttá, mely díjazás előlegfizetéssel vagy szerződésben meghatározott levonással történő csökkentésére irányuló rendelkezés semmis.[27]
Az érvénytelenség kapcsán érdemes figyelmet szentelni a 42. § (2) bekezdésének, mely szerint "A felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg/Az idézett szakasz biztosítja a szerződési szabadság[28] intézményét a felhasználási szerződések esetében is. E jogszabályhely következménye, hogy az
- 103/104 -
Szjt. V. fejezete[29] alapvetően diszpozitív szabályokat rögzít. Szükséges azonban annak rögzítése, hogy ez a diszpozitivitás nem terjed ki minden releváns szerzői jogi elemre. Egyrészt például a szerződés nem tartalmazhat érvényesen olyan kikötést, amelynek következményeként a szerző valamely személyhez fűződő joga esne korlátozás alá, vagy arról lemondana. Másrészt a törvény rendelkezéseinek diszpozitív vagy kógens volta tekintetben a 42. § (2) bekezdés második mondata is eligazít, hiszen a felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lehet egyező akarattal eltérni, ha az eltérést az Szjt. vagy más jogszabály nem tiltja.
3.1. A felhasználási szerződés alakisága - az írásbeliség követelménye. A Ptk. 6:4. § (2) bekezdése kimondja, hogy jognyilatkozatot szóban, írásban és ráutaló magatartással lehet tenni. E szabály a szerződések körében is alapvetően alkalmazható, hiszen a polgári jog az alakszerűtlenség szabályát helyezi előtérbe. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy jogszabályi rendelkezések - akár a Ptk., akár más törvények - ne köthessék írásbeli formához a szerződés érvényességét. Erre a helyzetre jó példaként szolgál a felhasználási szerződés, melynek alakiságával kapcsolatban a törvény úgy rendelkezik, hogy "A felhasználási szerződést - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - írásba kell foglalni."[30] Az írásbeliség garanciális[31] főszabályától történő kivételes eltérést engedi meg az idézett szakasz következő bekezdése, miszerint nem kötelező a felhasználási szerződés írásba foglalása abban az esetben, ha a mű közzététele napilapban vagy folyóiratban történik.[32] E kivételes esetkörrel kapcsolatban ismeretes egy 2006-ban született Fővárosi ítélőtáblai határozat, mely kiemelte, hogy "Amennyiben a felhasználási szerződés napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre vonatkozik, annak írásba foglalása nem kötelező érvényességi kellék."[33] A napilapban, folyóiratban való közzétételhez kapcsolódó enyhébb alakisági szabály nem újkeletű, hiszen az Szjt. már közlönyállapotában[34] tartalmazta ezt a szabályt, így tehát a fent idézett, 2006-os ügy idején is alaptalanul hivatkozott a felperes az írásbeli szerződés hiányára.
Az Szjt. 45. § (1) bekezdése tehát a semmisség jogkövetkezményével sújtja a felek megállapodását, ha az - néhány kivételtől eltekintve - nélkülözi az írásbeliség követelményét. E körben utal arra a jogirodalom, hogy "Az írásba foglalás kötelezettségét (...) helyes tágan értelmezni. Ez annyit jelent, hogy a felhasználási szerződéssel kapcsolatos minden nyilatkozat - álláspontunk szerint - csak írásban érvényes."[35] Mi is osztjuk ezt az álláspontot, egyrészt amiatt, mert a szerzői jog egyik fő célkitűzése a szerző védelme, amely törekvés kevéssé valósulna meg, ha bár a felhasználási szerződés írásba foglalása kötelező volna, de a kapcsolódó
- 104/105 -
további nyilatkozatok tekintetében - melyek tartalma akár ki is üresíthetne bizonyos garanciákat - ez a követelmény nem állna fenn. Másrészt pedig a polgári jogban ismeretes azonos alakiság szabályával menne szembe a fentitől eltérő értelmezés. Az azonos alakiság szabályát maga a Ptk. is rögzíti, és előírja, hogy ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető meg érvényesen, a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is ebben a meghatározott alakban érvényes.[36] Annak ellenére, hogy az Szjt. kógens rendelkezést tartalmaz a felhasználási szerződés alakiságának tárgyában, ez a szabály nem szivárgott át teljes mértékben a szerződéskötési gyakorlatba és a felek több esetben eltekintenek ettől.[37]
Az alaki szabályok kapcsán egy megdönthetetlen vélelmet vezetett be az Szjt. egy 2006-os módosítással.[38] Eszerint, ha a 26. § (8) bekezdésének megfelelő nyilvánossághoz közvetítést maga a szerző gyakorolja, a felhasználási szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni, abban az esetben is, ha a műre a szerző elektronikus úton kötött és rögzített szerződéssel enged további felhasználást. Maga a 26. § a nyilvánossághoz való közvetítés vagyoni jogát taglalja. Nyilvánossághoz közvetítésről beszélünk, ha a mű sugárzással (földi sugárzás, műholdas sugárzás, kódolt sugárzás),[39] vezeték útján, vagy más módon,[40] továbbközvetítéssel,[41] illetve a fent hivatkozott 26. § (8) bekezdése által szabályozott lehívásra történő hozzáférhetővé tétellel történik a mű felhasználása.[42] A 26. § (8) bekezdésének értelmében a szerző kizárólagos joga, hogy művét a nyilvánossághoz közvetítse és hogy erre másnak engedélyt adjon, mely joga kiterjed arra az esetre is, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.[43] A jogirodalom ezt a felhasználási módot nevezi "interaktív internetes felhasználásnak" is, mely esetben a felhasználás egyrészt járhat azzal az eredménnyel, hogy a
- 105/106 -
közönség tagja a művet kizárólag érzékelheti, másrészt másolat birtokába juthat, mely utóbbi esetkört szokás letöltésnek nevezni.[44] Ennek a felhasználási esetkörnek a lényege az, hogy a mű oly módon jut el a közönséghez, hogy a nyilvánosság tagja a műhöz való hozzáférés (online megtekintés vagy letöltés) helyét és idejét önállóan választja meg. Visszakanyarodva a taglalt felhasználási jogot érintő érvénytelenségi szabályhoz: látható, hogy az Szjt. egy enyhítést, könnyítést vezetett be azon felhasználási szerződések alakisága tekintetében, ahol a szerző e nyilvánossághoz közvetítést maga végzi és elektronikus úton adott felhasználási engedélyt. A törvény indokolása szerint ennek a könnyítésnek az alapvető célja az volt, hogy "(...) a jogosult által engedélyezett, elektronikus úton megvalósuló felhasználási cselekmény jogi értékelését ne nehezítse meg az a tény, hogy a felhasználási szerződés az írásba foglalás miatt alaki okból érvénytelen. (...) Az egyre terjedő on-line felhasználások esetében azonban különösen gyakori, hogy a felek kötnek ugyan elektronikus úton szerződést, az azonban érvénytelen amiatt, mert nem látták el legalább fokozott biztonságú elektronikus aláŕrással. E szerződési nyilatkozatokat, ahol egyértelmű a szerző szándéka az engedély megadására, nem volna célszerű megfosztani a célzott joghatástól pusztán az alakiság megsértése miatt"[45] E szabály kapcsán emeli ki Pogácsás Anett, hogy "bár a jogalkotó felismerte az alaki könnyítés szükségességét (...) azt azonban a digitális világ igényeihez, a gördülékeny jogosítás lehetővé tételéhez képest a szükségesnél jóval szűkebb körben valósította meg".[46]
E körben lényeges továbbá megemlíteni, hogy az írásbeliség vélelmezése az elektronikus úton kötött felhasználási szerződéseknél csak a fenti esetkörre terjed ki. Erre a szigorú értelmezésre vezethet minket egyrészt maga az Szjt., hiszen másutt e szabályt nem említi, másrészt pedig a kialakult gyakorlat is. A Fővárosi ítélőtábla egy ügyben[47] ugyanis úgy fogalmazott, hogy "A kiadói szerződés érvényességi kelléke annak írásba foglalása. E követelménynek nem felel meg a felek elektronikus levelezése, amelyre nem fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott ajánlatváltással került sor."
Az Szjt. a felhasználási szerződésekre irányadó szabályok között az írásbeliség általános követelménye alól tehát csak a napilapban, vagy folyóiratban történő közzététel esetét említi, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen esetkör, amikor elengedi az írásbeli alakot. Külön szabályként ugyanis, a szoftver és az adatbázis kapcsán rögzíti, hogy nem kötelező a szoftver és az adatbázis felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása műpéldányok kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén.[48] Ez a szabály azonban csak a műpéldányok megszerzésére vonatkozóan állít fel szabályt és nem alkalmazható azokban az esetekben, amikor szoftver létrehozására és felhasználására vonatkozik a felek megállapodása.
- 106/107 -
Ehhez kapcsolódóan érdemes megvizsgálni azt a jogvitát,[49]amely egy szoftver felhasználása kapcsán alakult ki. A felperes és az I. rendű alperes 2009-ben vállalkozási szerződést kötött, amelynek tárgya szoftver kifejlesztése volt, melyet a felperes 2011 januárjáig elvégzett és a forráskódot az I. rendű alperes részére átadta. Az I. rendű alperes és a III. rendű alperes jogelődje között a "vállalkozási szerződés"[50] megkötése után két nappal egy végfelhasználói licencszerződés jött létre, melynek 1. pontja szerint az I. rendű alperes Magyarország területére engedélyt biztosít a III. rendű alperes jogelődje számára a szoftver használatára. Az I. rendű alperes a felperes részére megfizette a szerzői díj egy részét, a fennmaradt díj tekintetében pedig tartozáselismerést adott a felperes részére, aki átadta a forráskódot. Ezt követően az I. rendű alperes a forráskódot átadta a III. rendű alperesnek. Felperes kérte annak megállapítását, hogy az alperesek megsértették szerzői jogát azzal, hogy a szoftvert jogellenesen használták anélkül, hogy a felhasználására vonatkozó engedélyt megszerezték volna. A III. rendű alperes védekezése szerint az I. rendű alperestől jogszerűen és jóhiszeműen szerezte meg a szoftver felhasználási jogát. A másodfokú bíróság szerint a felhasználási jog harmadik személyre történő átruházásának szándéka és az átengedett felhasználási jog terjedelme a felek ráutaló magatartása alapján egyértelműen megállapítható volt. A megállapodás azonban az Szjt. által előírt írásba foglalás elmaradása miatt alaki okból érvénytelen. E ráutaló magatartás alapján megállapítható, hogy a felperes és az I. rendű alperes között szerződési akarat volt a felhasználási jog harmadik személy számára történő engedélyezésére, azaz a felhasználási szerződés ráutaló magatartással úgy jött létre a felperes és az I. rendű alperes között, hogy a perbeli szoftver felhasználási jogát az I. rendű alperes engedélyezhette a III. rendű alperes részére. Ez az érvelés - ahogyan azt a Kúria is megállapította - nem helytálló. Egyrészt azért, mert az Szjt. csak egy szűk körben enged kivételt a felhasználási szerződés írásbelisége alól és a kivételeket kiterjeszteni nem lehet. Ennek kapcsán mondta ki a Kúria, hogy "Nem lehet a felhasználási engedély átruházásának - a jogsértés megállapítását kizáró - engedélyezésére vonatkozó szerződéses szándék meglétét ráutaló magatartással megállapítani, és ennek alapján az alaki hibás érvénytelen szerződést hatályossá nyilvánítani, ha a felek ellentmondó nyilatkozatai és a körülmények alapján a megállapodás tartalma egyértelműen nem tárható fel."[51] Másrészt lényeges annak kiemelése is, hogy az Szjt. 46. § (1) bekezdése szerint a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte. Ez alapján tehát ismét megalapozást nyer, hogy a fent említett azonos alakiság szabálya kiterjed a komplett felhasználási jogviszonyra, így a felhasználási engedély harmadik személynek történő átengedésére is, mely
- 107/108 -
esetben szintén kötelező az írásbeli forma.[52]
3.2. Az életműszerződés semmissége. Az Szjt. 44. §-a egy semmisségi okot állít fel a felhasználási szerződések tekintetében, nevezetesen az ún. "életműszerződés semmisségét". E szabály értelmében "Semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amellyel a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználására ad engedélyt."[53]
Ez a korlátozó szabály, melyhez az Szjt. a semmisség következményét kapcsolja, a "teljes életműre" vonatkozik, nem pedig arra az - Szjt. által egyébként megengedett -esetre, amikor a szerző jövőben megalkotandó művére köti a szerződést.[54] A jövőben alkotott művekre vonatkozó felhasználási szerződéseknek általános vonása, hogy a szerző oldalán megjelenő egyik fő kötelezettség a mű megalkotása, amelynek következtében a felhasználási jog átengedésének hatálya a mű elkészültétől függ.[55] A jövőben megalkotandó művekre vonatkozó felhasználási szerződés természetét tekintve a polgári jogi vállalkozási szerződéssel mutat rokon vonásokat, hiszen a szerző mint quasi vállalkozó "tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására", a felhasználó pedig mint quasi megrendelő "annak átvételére és a vállalkozói díj (jelen esetben szerzői díj) megfizetésére köteles".[56] A bírói gyakorlat szerint vállalkozási szerződés tárgya lehet szellemi alkotás előállítása is. ilyen esetekben a szellemi alkotás jogvédelmet nem érintő kérdéseiben a vállalkozási szerződés szabályait kell alkalmazni, ha pedig a szellemi alkotás kielégíti a külön törvényben foglalt kritériumokat, az ezzel kapcsolatos jogvitában a jogvédelemre a külön törvény az irányadó.[57] Barta Judit szerint a jövőben megalkotandó szellemi alkotások létrehozására irányuló vállalkozási szerződés olyan vegyes típusú szerződés, amely szükségképpen felhasználási szerződés is egyben.[58] Utal továbbá arra is a szerző, hogy bár a vállalkozási szerződés tárgya is "mű", azonban a szellemi alkotásoknak (művészi) többletértéke van a vállalkozási szerződések által célzott művekhez képest.[59] Gyertyánfy Péter szerint azokban a szerződésekben, ahol első pillantásra a vállalkozási jelleg a szembeötlő, azonban a szerződés tárgya szerzői jogi oltalom körébe tartozó mű elkészítése, elsődlegesen az Szjt. 49. §-a alkalmazható, nem pedig a Ptk. 6:238. §.[60] A kérdést illetően ezzel a véleménnyel értünk egyet, mert a szerződés különleges tárgya, a szerzői jogi oltalom alatt álló mű alapozza meg azt, hogy a külön, Szjt.-ben rögzített szabályokat alkalmazzuk. Ez az alapvető koncepció mutatkozik meg abban a bírósági határozatban is, mely azt hangsúlyozta, hogy "A jövőben megalkotandó szerzői műre vonatkozó szerződés hibás tejesítése esetén a jogosult a szerzői
- 108/109 -
jogról szóló törvényben meghatározott szavatossági jogokat érvényesítheti. A szerződés eltérő rendelkezése hiányában a mással való kijavíttatás joga nem illeti meg."[61]
Amint fent említést nyert, a jövőben megalkotandó műre kötött felhasználási szerződés és az életműszerződés között párhuzam húzható atekintetben, hogy mindkét szerződéses helyzetben olyan művek megalkotásáról és későbbi felhasználásáról van szó, melyek a szerződéskötés időpontjában még nem léteznek. Ezen alapvető párhuzam azonban ellentétes eredményre vezet: míg a jövőben megalkotandó műre vonatkozó felhasználási szerződés alapvetően érvényes, addig az életműszerződés semmis. A két alaphelyzet - a még nem létező mű létrehozása - közötti különbséget szemlélteti Faludi Gábor azzal a példával, hogy "Egy tíz évre kötött felhasználási szerződés, amelynek alapján a szerző évente egy regényt és öt novellát köteles tni, érvényes. Az a tíz évre kötött szerződés, amely szerint a szerző évente legalább egy regényt és legalább öt, folyóiratbeli közlésre alkalmas publikációt köteles írni, nyelvtani értelmezés szerint meghatározatlan számú műre szól, mégis hiányzik belőle az a bizonytalanság, amelyhez a gyengébb fél védelme érdekében semmisségi következményt fűzött a jogalkotó. Ha az előbbi példa szerinti szerződés a szerző teljes életére szól, az érvénytelenség nyilvánvaló."[62]
Összefoglalva tehát fontos annak a tisztázása, hogy az Szjt. nem azt az - egyébként a gyakorlatban is elterjedt és életszerű - helyzetet szankcionálja a semmisség következményével, hogy a felhasználó és a szerző egy még nem létező, a jövőben majdan megalkotandó művére kössön szerződést, hanem azt, hogy a "felhasználó a szerző kapacitását a lehető leghosszabb időre",[63] vagyis teljes életművére foglalja le. Valójában ez a szabály a szerző jogainak és érdekeinek garanciális védelmét célozza és ahhoz vezet, hogy a jövőben alkotandó művekre irányuló szerződések megengedett kategóriáit szűk keretek közé szorítsa, és ne adjon teret olyan felhasználói igényeknek, amelyek nem férnek össze a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével.[64] Ezt a kérdést onnan is megfoghatjuk, hogy az életműszerződés a jövőben megalkotandó művekre vonatkozó felhasználási szerződés sajátos fajtájának tekinthető, mely a szerzőt sújtó nagyfokú bizonytalansági elem miatt fordul át olyan jogviszonyba, amelynek az alapjául szolgáló szerződést a törvény a polgári jog sajátos szankciójával, az érvénytelenséggel sújtja.
3.3. Az ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély. Az Szjt. 44. § (2) bekezdése az ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvényességét szabályozza, így a szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra nem adható érvényesen engedély. A
- 109/110 -
felhasználásnak a szerződés megkötését követően kialakuló módszere nem tekinthető a szerződés megkötésekor még ismeretlen felhasználási módnak pusztán azért, mert a korábban is ismert felhasználási mód megvalósítását hatékonyabban, kedvezőbb feltételekkel vagy jobb minőségben teszi lehetővé. Noha maga az Szjt. nem azonosítja ezen kikötéseket abból a szempontból, hogy ezek semmisek, vagy megtámadhatóak, a törvény szellemiségéből és a szerzői érdekvédelemből is az következik, hogy ezek semmisséget eredményeznek.
A felhasználás módjait az Szjt. 17. §-a tartalmazza, ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy az említett 17. §-ban található "lista" a felhasználási módokról, vagyoni jogokról nem kimerítő felsorolás, hanem példálózó és csupán a leggyakoribb felhasználási módokat jelöli. Ennek oka összefügg a 44. § (2) bekezdés második mondatával is, hiszen a szerzői jogi szabályozásra alapjaiban véve hat a technikai fejlődés, így a törvény az exemplifikatív felsorolásokat helyezi előtérbe.[65] Ellentmondana a logikának is, ha bár a technikai fejlődésre tekintettel a felhasználási módok nyitottak maradnának, de a technika vívmányait nem lehetne kedvezően hasznosítani a felhasználásnál, mert a szerződési kikötés érvénytelenségétől kellene tartani. Ez a szabály tehát nem annyira szigorú, hogy a korszerűbb, a felhasználást elősegítő, megkönnyítő technikai vívmányok közbeiktatását teljes mértékben kirekessze.
A Győri ítélőtáblának egy ügyben[66] reklámfilmek felhasználása kapcsán kellett döntenie. A perbeli esetben a felek között 2006-ban létrejött felhasználási szerződés szerint "(...) felperes a szerződés aláírásával hozzájárul ahhoz, hogy a közreműködésével elkészült reklámfilmeket az "A" Bt. mint megbízó (...) felhasználja a következő megjelenési formákban: elektronikus médiában, égi- és földi sugárzású magyar nyelvű televíziós csatornákon, interneten, moziban, kivetítőn és egyéb elektronikus médiában." Az alperes felhasználó feltöltötte Facebook profiljára a reklámfilmet, mely tekintetében a felperes arra hivatkozott, hogy az nem tekinthető saját honlapjának, így túlterjeszkedett a szerződési kereteken és emiatt jogsértést valósított meg. A bíróság, bár osztotta a felperes véleményét és kimondta, hogy a Facebook profil valóban nem azonos a saját honlap fogalmával, azonban hozzátette, hogy "A Facebook profilon történő megjelentés ugyan nem minősül az Szjt. 44. § (2) bekezdése szerinti a szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módnak, melyre az Szjt. 44. § (2) bekezdése értelmében felhasználási engedély érvényesen nem is adható, csupán egy, az alperes honlapján történő felhasználás körén kívül eső (...) internetes felhasználásnak tekintendő." Έbben az esetben tehát az látható, hogy nem érvénytelenségi alapon közelített a bíróság az esethez, miután a szerződés megkötésekor a Facebook már létezett, az 2004 februárjában kezdte meg működését, így tehát az azon történő közzététel nem tekinthető ismeretlen felhasználási módnak. A bíróság tehát elrugaszkodott az érvénytelenség talajától és az engedélyen való túlterjeszkedésnek tekintett a Facebookon történő közzétételt. Vitatható azonban az érvelés azon a ponton, hogy minek is minősül a Facebook. Az
- 110/111 -
az álláspont, hogy nem tekinthető az alperes saját honlapjának elfogadható, azonban a Facebook közösségi média, a szerződés szerint pedig a reklámfilm közzétehető" (...) egyéb elektronikus médiában." is.
A Ptk. által a szerződések érvénytelensége esetére megállapított jogkövetkezményeket[67] a felhasználási szerződések érvénytelenségénél is alkalmazni kell. Az azonban, hogy ezeket milyen módon lehet egy konkrét jogvitában alkalmazni, már érdekesebb kérdés. A szerzői jog szempontjából az érvénytelen felhasználási szerződés lényeges következményének azt tekintjük, hogy ez esetben a felhasználó nincs feljogosítva a felhasználásra. Ha a felhasználó nincs engedély birtokában, úgy felhasználása nem tekinthető jogos magatartásnak, és az így megvalósuló felhasználási cselekmény szerzői jogi jogsértést eredményez. Egyrészt - általános polgári jogi alapon - következik ez abból, hogy a Ptk. 6:108. § (1) bekezdésének értelmében érvénytelen szerződésre jogot alapítani és teljesítést követelni nem lehet. így tehát, a felhasználó oldalán nem jelennek meg a jogok, amelyek engedélyezésére a szerződés vonatkozik. Másrészt alátámasztja ezt az Szjt. 16. § (6) bekezdése is, miszerint jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet, mely esetben az Szjt. 94. § által rögzített jogkövetkezményeket kell alkalmazni. A jogirodalom kiemeli ugyanakkor, hogy vizsgálni szükséges, hogy volt-e engedély a jogosulttól a mű felhasználására, tehát - első körben - volt-e felhasználási szerződés, mert ha igen, de az érvénytelen, akkor a bíróságnak figyelembe kell vennie a jogkövetkezmények alkalmazásnál azt, hogy a felhasználó a felhasználást megkezdte-e, hiszen az eredeti állapot addig állítható helyre, amíg azt nem kezdi meg.[68] Más a helyzet azonban, ha a felhasználó a felhasználást megkezdte. A régi Ptk. alapján formálódott bírói gyakorlat azon az állásponton volt, hogy ilyen esetben a szerződést a határozathozatalig hatályossá kell nyilvánítani és a feleknek ez alapján kell elszámolniuk egymással.[69] A jelenleg hatályos Ptk. szerint azonban az érvénytelen szerződést a bíróság a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal akkor nyilváníthatja érvényessé, ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető vagy az érvénytelenség oka utóbb megszűnt.[70] Szerzői jogi vitákban az érdeksérelem kiküszöbölése igen sokrétű tényezőként jelenik meg, elsősorban a szerző és a műve közötti sajátos, személyes kapcsolat miatt, amely helyzetet a személyhez fűződő jogok esetleges sérelme is tovább színezhet. Ugyanakkor a felek maguk orvosolhatják az érvénytelenség okát, "ha az érvénytelenségi okot a felek utólag
- 111/112 -
kiküszöbölik (...)",[71] így például írásba foglalják a szerződést.[72]
A szerzői művek felhasználására vonatkozóan a viták egyik legnagyobb eredőjét az képezi, hogy a felek elhagyják a jogviszony pontos szerződési keretek közé szorítását, vagy a szóban - sok esetben csak nagy vonalakban - tett megállapodást nem rögzítik írásban, mert azt gyakran fölösleges formaságnak, bizalmatlanságnak tekintik. Érdemes lenne tudatosítani a gyakorlatban, hogy a szerződések megkötése és tartalmi elemeiknek pontos rögzítése nem a bizalmatlanság, vagy jogászi akadékoskodás jele, hanem valójában a felek érdekét szolgálja: mind a szerző, mind pedig a felhasználó pozíciójának megerősítését célozza és megkíméli őket azoktól a negatív jogi és - gyakran - lelki következményektől, amelyek egy megfelelő felhasználási szerződés nélkül sújtanák őket. ■
JEGYZETEK
* Jelen tanulmány "Az érvénytelenség és hatálytalanság vizsgálata az új Ptk. tükrében" elnevezésű, K124797 számú projekt a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a K17 pályázati program finanszírozásában valósult meg.
[1] E témában lásd bővebben: Bacher Vilmos: Mi lesz a cikk főcíme? Polgári Jogi Kodifikáció, PJK, 2000/2., 56-65.; Bacher Vilmos: A szellemi tulajdon jogi védelme és a Ptk, Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/3. sz. 23-32.; Faludi Gábor: Szerzői jog, iparjogvédelem és a Ptk. kodifikációja I. rész, Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/2.; Faludi Gábor: Szerzői jog, iparjogvédelem és a Ptk. kodifikációja II. rész, Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/3. 3-14.; Faludi Gábor: A felhasználási szerződés és a Ptk. viszonyának egyes kérdései, Gazdaság és Jog, 2001/9. 3-10.; Grad-Gyenge Anikó: Búcsú a szellemi alkotások jogától? -A szerzői jog és az iparjogvédelmi oltalmi formák polgári jogi védelme a magyar magánjogban, Polgári Jogi Kodifikáció, 2013/1. http://ptk2013.hu/szakcikkek/grad-gyenge-aniko-bucsu-a-szellemi-alkotasok-jogatol-a-szerzoi-jog-es-az-iparjogvedelmi-oltalmi-formak-polgari-jogi-vedelme-a-magyar-maganjogban/1776 (Letöltés dátuma: 2018. 08. 25.)
[2] 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról
[3] Gyertyánfy Péter (szerk.): Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez. Complex Kiadó, Budapest, 2014. (továbbiakban: Nagykommentár)
[4] Az idézett szöveg jelen formájában 2018. augusztus 8. óta található meg a Ptk.-ban, tekintettel arra, hogy 2018. július 31-én kihirdették a 2018. évi LIV. törvényt, az üzleti titok védelméről. Ezen új törvény az üzletit titok mellett rendelkezik a know-how-ról is, így a Ptk. korábbi szövegváltozata ("E törvényt kell alkalmazni a hatálya alá tartozó olyan kérdésekben, amelyeket a szerzői jogról és az iparjogvédelemről rendelkező törvények nem szabályoznak.") kiegészült az említett utalással.
[5] Faludi Gábor: A felhasználási szerződés önállósága az "életmű" szerződés példáján. In: Liber Amicorum. Studia E. Weiss dedicata. Ünnepi dolgozatok Weiss Emilia tiszteletére. ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2002, 82.
[6] Azt csupán zárójelben jegyezzük meg, hogy bár valóban az a tipikus, hogy a szerző a gyengébb fél a szerződéskötés során, de ez a tipikus helyzet nem általános. Különösen a külföldi - de a hazai, már "befutott" - szerzők által adott, vagy adható felhasználási engedélyek körében is megfigyelhető az általunk egyébként pozitívan értékelt szerzői jog-tudatosság. Láthatunk arra példát, hogy a híres színpadi szerzők (mint például Andrew Lloyd Webber) gyakorlatilag általános szerződési feltételek útján, komoly szerződéses feltételekkel és az előadásra vonatkozó minőségi követelményekkel adják meg műveik felhasználásra az engedélyt. Ilyen, a Dramatists Guild modellszerződéseiből származó az ún. "First-Class Production Requirement", ami az utóbbi időben átszivárgott a hazai szerződési gyakorlatba is, és különösen olyan darabok jogosítása kapcsán kerülnek kikötésre, amikor tengerentúli szerzők színdarabjait adják elő itthon. Lásd bővebben: Farber, Donald C.: Producing Theatre: A Comprehensive Legal and Business Guide. Limelight Editions, New Jersey, 1997.
[7] Faludi Gábor: A felhasználási szerződés önállósága az "életmű" szerződés példáján. In: Liber Amicorum. Studia E. Weiss dedicata. Ünnepi dolgozatok Weiss Emília tiszteletére. ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2002.
[8] Szjt. 44. §
[10] Különösen érdekes lehet például a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés, a megtévesztés, a tisztességtelen általános szerződési feltétel, a jóerkölcsbe ütközés, vagy a feltűnő értékaránytalanság, mint érvénytelenségi ok vizsgálata.
[11] Gyertyánfy Péter: Vagyoni jogok. In: Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2000. 96.
[12] Benárd Aurél: Vagyoni jogok. In: Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973, 117.
[13] A Fővárosi ítélőtábla 8. Pf. 20112/2003/5. számon közzétett döntésében kimondta, hogy "Szerzői mű engedély nélküli felhasználására alapított kereseti követelésekkel szemben a szabad felhasználással védekező alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szabad felhasználás körébe esett a felhasználás." (Közzétéve: BDT 2004.137.)
[14] 13. § (1) A mű bármilyen felhasználásához - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a szerző hozzájárulása szükséges.
[15] Benárd: i.m. 115.
[16] Gyertyánfy: Vagyoni jogok i.m. 100.
[17] Fővárosi ítélőtábla 8. Pf. 20 136/2008/5. (előzményhatározat: Fővárosi Bíróság 8.P.23.213/2006/32.)
[18] "A felhasználási szerződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is." Közzétéve: BDT 2008.1862.
[19] Ilyen esetet ír körül az Szjt. 16. § (4) bekezdése: Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes.
[20] Ptk. 6:63. § (2) bek. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni.
A Ptk. továbbfűzi azonban a ellenszolgáltatásra vonatkozó lényegi elem kérdését (Ptk. 6:63. § (3) bek.) és úgy rendelkezik, hogy "Ha a szerződés létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, vagy ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni. "
[21] Felhasználási szerződés köthető még nem létező, jövőben alkotandó műre vonatkozóan is (Szjt. 49. § és 52. §), de természetesen e körben figyelemmel kell lenni az életműszerződés semmissége által felállított korlátokra (Szjt. 44.§).
[22] Szjt. Indokolás. Részletes indokolás a 42-57. §-okhoz.
[23] Fővárosi ítélőtábla 8.Pf.20.812/2009/6.
[24] A módosítást a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló 2018. évi LVI. törvény iktatta be.
[26] Szjt. Szjt. 41. § (1)-(1d) bek.
[29] A diszpozitivitás kapcsán fontos annak rögzítése, hogy az Szjt. szabályai általánosságban nem diszpozitívek, hiszen olyan személyhez fűződő és vagyoni jogokat rögzítenek, melyek kizárólagosságot biztosítanak egy abszolút szerkezetű jog jogosultjának, a szerzőnek.
[30] Szjt. 45. § (1) bek.
[31] Pogácsás Anett: Garancia vagy akadály? A szerzői jogról való lemondás tilalmának helye egy rugalmas szerzői jogi rendszerben, Infokommunikáció és jog, 2017/1. 43.
[32] Szjt. 45. § (2) bek.
[33] Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20 463/2006/9. Közzétéve: BDT 2006.1467.
[34] 1999. VII. 6.
[35] Nagykommentár 306.
[36] Ptk. 6:6. § (2) bek.
[37] Lásd pl.: Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.317/2011/6. sz. határozata, Fővárosi ítélőtábla 8.Pf.21.422/2010/3. sz. határozata, Fővárosi ítélőtábla 8.Pf.20.394/2016/3. sz. határozata, Szombathelyi Törvényszék 17.P.20.663/2014/36/I. sz. határozata, Szombathelyi Törvényszék G. 40.003/2016/7. sz. határozata, Debreceni ítélőtábla Pf.I.20.634/2016/6. sz. határozata, Fővárosi ítélőtábla Pf. 21.817/2009/6. sz. határozata, BDT 2019.3989.
[38] 2005. évi CLXV. törvény egyes törvényeknek az iparjogvédelmi és a szerzői jogok érvényesítésével összefüggő módosításáról. A módosítás az Szjt.-be 2006. január 1. napjával került be.
[39] Szjt. 26. § (1)-(6) bekezdések
[40] Szjt. 26. § (7) bek.
[41] Szjt. 28. §
[42] Grad-Gyenge Anikó (szerk.): Kézikönyv a szerzői jog érvényesítéséhez. Útmutató a gyakorlat számára. http://www.szerzoijogikezikonyv.hu/#oldal/1/7
[43] E szabály uniós hátteréül szolgála 2001/29/EK irányelv az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról (a továbbiakban: InfoSoc irányelv). Az InfoSoc irányelv 3. cikk (1) bekezdésének értelmében ugyanis a nyilvánossághoz közvetítés keretében a tagállamok kötelesek a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítani műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
[44] Grad-Gyenge (szerk.): i.m.
[45] Indokolás a szerzői jogi törvényhez.
[46] Pogácsás Anett: i.m. 44.
[47] Fővárosi ítélőtábla 8.Pf.20.394/2016/3. sz. határozat. Közzétéve: BDT 2017.3734.
[48] Szjt. 60. § (5) bek. valamint Szjt. 62. § (5) bek.
[49] Kúria Pfv. IV. 22.330/2016.
[50] A vállalkozási szerződés idézőjelbe tételét az indokolta, hogy véleményünk szerint ez a szerződés nem vállalkozási, hanem jövőben megalkotandó mű létrehozására szóló szerződés, lévén, hogy a szoftver a szerzői jogi oltalom tárgya. Többször előfordul egyébként a gyakorlatban, hogy a felek vállalkozási szerződést kötnek szerzői művek megalkotása és felhasználása tárgyában, ez azonban helytelen. Erről lásd bővebben a következő pontot.
[51] Közzétéve: BH 2017.341.
[52] Ehhez kapcsolódóan lásd még: Kúria Pfv. IV. 20.671/2017. Közzétéve: BH 2018.228.
[53] Szjt. 44. § (1) bek.
[54] Szjt. 49. § (1) bek.
[55] Nagykommentár 317.
[56] Ptk. 6:238. §
[57] Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 315/2010. (Közzétéve: BDT 2011.2577.)
[58] Barta Judit: A vállalkozási típusú szerződések. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó törvények nagykommentárja. III. kötet. Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 594.
[59] Barta i.m. 594.o.
[60] Nagykommentár 318.
[61] BH 2015.11.
[62] Faludi Gábor: A felhasználási szerződések. In: Gyertyánfy Péter: A szerzői jogi törvény magyarázata. Budapest, KJK Kerszöv, 2000, 232.
[63] Faludi Gábor: A felhasználási szerződés önállósága az "életmű" szerződés példáján. In: Liber Amicorum. Studia E. Weiss dedicata. Ünnepi dolgozatok Weiss Emilia tiszteletére. ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2002, 81.
[64] Ficsor Mihály: Szerzői jogi törvény. Budapest, VIVA Media Holding, 1999, 116.
[65] Ez a jogalkotási technika köszön vissza nem csupán a 17. §-ban, de a legtipikusabb szerzői műveket mutató 1. § (2) bekezdésében is.
[66] Győri ítélőtábla Pf. 20.154/2014/7. sz. határozata
[67] Ptk. 6:108 - 6:114. §
[68] Nagykommentár 320.
[69] Vö.: BH 2017.341.
[72] Lásd bővebben: Nagykommentár 320.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos segédmunkatárs. Miskolci Egyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Civilisztikai Tudományok Intézete, Polgári Jogi Intézeti Tanszék.
Visszaugrás
