A védelem formalitásmentes keletkezése a szerzői jog egyik legalapvetőbb garanciális szabálya, amely a Berni Uniós Egyezmény (BUE)[1] berlini, 1908-ban végrehajtott felülvizsgálata során vált a nemzetközi szerzői jog meghatározó részévé. Ennek megfelelően a szerzői jogi védelmet keletkeztető jogi tény maga a mű létrejötte[2], azaz a megalkotásán kívül nincs szükség más cselekményre (elismerésre, nyilvántartásba vételre, zsűrizésre stb.) a védelem keletkezéséhez, az mint joghatás egyszerűen a mű elkészítéséhez mint reálaktushoz fűződik.
Az ily módon "automatikusan" keletkező védelmet a magyar szerzői jogban mintegy kiegészítő garanciális szabály, hogy a szerző a mű létrejöttétől kezdve őt megillető személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk.[3] A szerzőket megillető vagyoni jogok főszabály szerint szintén nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet, viszont a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak.[4] Ezek a vagyoni jogok tehát a magyar jogrendszerben elsősorban kizárólagos vagy nem kizárólagos felhasználási engedélyekkel gyakorolhatóak azzal, hogy a jogalkotó indokoltnak látta, hogy bizonyos műtípusok és egyes jogviszonyok esetében a szabályozás adjon módot a szerzői vagyoni jogok átruházására.[5]
A jogszerű felhasználás tehát - az egyébként széles körű törvényi kivételektől eltekintve - elsősorban felhasználási szerződések láncolatára épül, amelyhez kapcsolódó további garanciális szabály az írásbeliség szigorú előírása.[6]
E garanciák részben a cenzúramentes oltalom és a rendezett jogszármaztatás biztosításának igényéből fakadva alakultak ki, részben pedig a jogviszony sajátosságai indokolták őket, mint a személyhez fűződő és vagyoni jogok összefonódása, vagy a szerzőnek a szerződéskötési folyamatban elfoglalt tipikusan gyengébb pozíciója.[7]
A szerzői joggal való rendelkezés tehát hatályos jogunkban elsősorban a mű felhasználásának engedélyezését mint vagyoni rendelkezést takarja, valamint - ahogyan Törő Károly fogalmaz - "személyiségi rendelkezéseket" is magában foglal (ez utóbbi alatt értve a mű titokban tartásához, a nyilvánosságra hozatalához és visszavonásához való jogot).[8] A digitális kor közegében viszont a szerzői joggal való rendelkezés kapcsán is új dimenziók és új igények nyíltak. Ennek során az alkotó személye és akarata jelentőségének növekedése nem azt jelenti, hogy a mű és alkotója közötti kapcsolat a jövőben valamennyi mű és hasonló teljesítmény esetében szorosabb lesz, sőt! Az esetek nagy részében az alkotó akaratának erőteljesebb figyelembevételének éppen a művek szabadabb hozzáférhetővé tételében lesz jelentősége.
Központi kérdése a szerzői jognak, hogy miként viszonyul az alkotók széles és igen heterogén táborához, és hogy maguk az alkotók hogyan viszonyulnak a szerzői joghoz. Az eredeti jogosultak közötti különbségek nem csak mű- és teljesítménytípusonként, valamint a rájuk jellemző felhasználási módok alapján mutatkoznak meg (nevesül hogy egy szoftver alkotójának motivációja és érdekei jelentősen különbözhetnek egy szobrászétól), a szerzői jog által biztosított lehetőségekkel az egyes kategóriákon belül is eltérő módon kívánnak élni a jogosultak. Egyes területeken az alkotók jellemzően nyitottabbak a szerzői jog alkalmazásának nyitott modelljeire (például a tudományos művek alkotói, igaz, részben "kényszerűségből"), de például művészeti területen az nyitott modellek erősödése nem tapasztalható. Határvonal képződik a kereskedelmi értelemben jelentős - azaz a "kulturális piacra" készült vagy annak részévé vált - művek jogosultjai és más művek alkotói között is. A "tipikus" és "atipikus", a "professzionális" és "hobbi"-alkotó, a névfeltüntetés jogával élők és anonim utat választók közötti különbségek mind alapvető eltéréseket hoznak a szerzői jog alkalmazása során is. A szerzői jog elviekben képes kezelni ezeket a különbségeket. Ugyanakkor egy adatbázis, egy megrendelt reklámgrafika, a wikipédiára írt egyéni, eredeti jellegű tíz sor, egy vers, egy hangfelvétel előállítása, vagy egy rádióműsor - a különféle védett művek/teljesítmények létrehozása mögött egészen eltérő motivációk állhatnak, amelynek nem lebecsülendő a szerzői jog jövőbeli alkalmazására gyakorolt hatása.
Az, hogy a szerzői jogi szabályozás középpontjában klasszikusan és a jövőben talán méginkább a szerző áll, nem azt jelenti, hogy az alkotó a "tudás fájának" féltékeny őrzésére kap eszközt a jogalkotótól a felhasználók és a közönség rovására. A szerzői jog jövőjéről szóló viták észrevétlenül ugrasztották egymásnak a közönséget és az alkotót, pedig viszonyuk távolról sem ellenséges a XXI. század digitális közegében sem.
A szerzői jogban a magánautonómia erősödésére a hozzáférést biztosító láncolat működőképessége, és az egyéni, eredeti alkotótevékenységnek a tömegtermelés zűrzavarában is biztosítható támogatása érdekében nagy szükség van. A digitális kor valóban "kitermelte" a szerzőség új rétegét is: "a szerző eredetiségének és újat teremtő képességének a kétségbevonása azt is jelenti, hogy előtérbe kerül a szövegek létrehozása mint időt és teret átívelő kollektív alkotás, s maguk a szövegek pedig mint sokforrású, sokszólamú, állandó változásban lévő képződmények tárulnak a szemünk elé."[9] A közösségi alkotás léte, az alkotó/befogadó gyakori összemosódása, az erőteljes egymásra építkezés, a kérészéletű alkotások azonban nem a szerzői jog lényegét, hanem alkalmazását formálják.[10] Azokban az esetekben, ahol az alkotó maga sem kötődik művéhez, a szerzői jognak nem a kötődés mesterséges fenntartása, hanem a bizonytalanság elkerülése a fő célja. Egy magánjog gya-
- 38/39 -
korlása ugyanis akkor sem tehető kötelezővé, ha arról - egyébként jól megalapozott etikai/filozófiai okokból - nem lehet lemondani. A jogosult számára mindig is adott volt a lehetőség, hogy műve felhasználását - akár díjfizetés nélkül - szabadon lehetővé tegye. Ennek az akaratnak a sokkal egyszerűbb, egyértelmű helyzetet eredményező kifejezhetőségére (és kifejezésére) alapvető szükség van az internet világában. Ha mindezek során az "amatőr" és "professzionális" alkotó között nem húzható a jog eszközével választóvonal, az látható, hogy a szerzői jog által biztosított lehetőségekkel más módon kívánnak élni a különféle alkotói csoportok.
Ahogyan Handke fogalmaz: "a jogosultak valószínűleg nagyobb rugalmasságra törekednek ahhoz, hogy a védelmi szintjüket a saját igényeikhez igazítsák."[11] A kérdés csak az, hogy mennyiben kell a jogviszony tartalmát módosítani ennek eléréséhez.
Ha végigtekintünk a "Gutenbergtől Zuckerbergig"[12] terjedő időszakon, a szerzői jogi jogviszony talán legszembetűnőbb változása, hogy a jogalkotó által rögzített sarokpontok és az általuk szabályozott élethelyzetek között több helyen komoly szakadék képződött.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
