A szerzői művek (és részben a szomszédos jogi teljesítmények) értékesítésének jogi technikája a felhasználási szerződés. A magyar szerzői jog a felhasználási szerződések szabályozását három szabályozási "szinten" rendezi. A különöstől az általános felé haladva: a szerzői jogról szóló, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) rendelkezik a kiadói, a megfilmesítési szerződésről, továbbá a reklám-mű, a szoftver és az adattár felhasználására kötött szerződések egyes specifikus szabályairól a műfaji sajátosságokra figyelemmel. Mivel csak egyes rendelkezéseket írnak elő a speciális műfaji szabályok, e területen is több helyről kell összerendezni az adott felhasználási szerződésre vonatkozó szabályokat a különös és az Szjt. felhasználási szerződésről szóló általános szabályaiból. Tulajdonképpen ugyanerre a szintre lehetne sorolni a szerzői vagyoni jog átruházására irányuló, valamint az előadóművészi teljesítmények felhasználására kötött szerződéseket, hiszen ezeket nevesítve megemlíti az Szjt., így elvileg különösek az "általános" felhasználási szerződéshez képest, azonban még sem léteznek rájuk eltérő különös (kiegészítő) anyagi szabályok. Így egy utaló rendelkezés (Szjt. 55. §) útján az alábbi, általános rendelkezések ernyője alatt léteznek e szerződések is. Az Szjt. -a Ptk. 86. § (2) bekezdés utalása nyomán - tartalmazza a valamennyi felhasználási szerződésre irányadó általános jellegű előírásokat egy önálló fejezetben (a felhasználási szerződés általános szabályai). Végül mindarra a szerződési tartalomra nézve, amelyekre sem a felhasználási szerződések általános, sem a műfaj-specifikus szabályai nem tartalmaznak megoldást, a Ptk. valamennyi szerződésre irányadó általános előírásait kell nézetünk szerint (ld. a következő szerkezeti egységet) alkalmazni (legáltalánosabb szint).
A felhasználási szerződés Szjt.-beli szabályai általában diszpozitívak, kivéve azokat a rendelkezéseket, ahol az Szjt. vagy más jogszabály (a háttérjogszabály Ptk.-ra kell elsősorban gondolni), az eltérést kifejezetten vagy értelemszerűen tiltja.
A felhasználási szerződéseket azon a témánk szempontjából lényeges szempont szerint is csoportosíthatjuk, hogy már a szerződéskötés időpontjában kész, befejezett mű felhasználását szabályozzák-e, vagy a szerződés céljai között van egy, vagy több létrehozandó mű megalkotása is. Ebben az esetben tartalmazhatnak ugyanis a szerződések a tevékenység végzésében álló (facere) szolgáltatásokkal kapcsolatos rendelkezéseket. Szükség szerint itt vetődik fel hangsúlyosan az a kérdés, hogy lehet-e a tevékenység végzésére irányuló egyes szerződések szabályait közvetlenül alkalmazni a jövőben alkotandó művekre kötött felhasználási szerződésekre? Ha igen, az megkérdőjelezheti a felhasználási szerződés önálló típusjellegét. E jelleget másfelől viszont alátámasztja, ha a felhasználási szerződési szabályok mögött - szerződési vitában - csak a Ptk. általános szerződési szabályai alkalmazhatók.
Megállapításunkat tükrözi a szerkezeti egység címe. A felhasználási szerződés önálló típus, a Ptk. mögöttes szabályai között az egyes, más típusokra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. Van olyan nézet, amely vitába száll ezzel a megállapítással. A véleménykülönbségre az ad alapot, hogy a szerzői jogi törvény a Ptk. egészére, mint háttér - a törvény indokolása szerint "anya" -jogszabályára, de nem annak valamely részére, fejezetére utal. Ez nem is lenne lehetséges, hiszen a Ptk. szabályai közül szerzői jogi ügyekben (itt nemcsak a szerződési vitákra gondolunk) szükség szerint kerülhet sor az alábbi tárgyú rendelkezések alkalmazására:
- a személyhez fűződő jogokról szóló rendelkezések a szerzői jog által nem védett szférában, és annak meghatározásában, hogy ki jogosult fellépni a személyhez fűződő jogok védelmében a szerző halála után a vagyoni jogok átruházása esetén;
- a tulajdonátruházás szabályai a műpéldány átadásával megvalósuló teljesítés körében; a bérlet és a haszonkölcsön szabályai a megfelelő terjesztési móddal kapcsolatos jogviták esetén;
- álláspontunk szerint a szerződések általános szabályai a felhasználási/jogátruházási szerződések körében;
- a jogszavatosság szabályai szerződéses kikötés alapján;
- a szerződésen kívüli kártérítés szabályai vétkes jogsértés esetén; az öröklési szabályok a vagyoni jogok öröklésére,
- és természetesen a konkrét szabályok mögött alapelvi szintű rendelkezések, például előnyök szerzése végett a saját felróható magatartásra való hivatkozás, továbbá a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma.
Mivel tehát az Szjt. utaló szabálya nem ad, és nem is adhat bővebb útmutatást, csak értelmezéssel, illetve elméleti következtetéssel lehet meghatározni, hogy a felhasználási-szerződéses szabályok mögött milyen rendelkezések segíthetnek a szerződési viták rendezésében. A vitára alapot adó álláspont az, hogy a jövőben alkotandó művekre kötött felhasználási szerződéseket szem előtt tartva a "facere" szolgáltatások közül a vállalkozás szabályai látszanak kézenfekvőnek, különösen az egyik félnek sem felróható lehetetlenülés, és a felhasználási jogot engedő szerzői jogosult jogszavatossága területén. Alátámasztani látszik a vállalkozási szerződéshez kapcsolást, hogy a vállalkozási szerződés altípusaiként a Ptk.-ban nevesített tervezési és kutatási szerződési szabályok rendelkeznek az adásvételre utalással a jogszavatosságról. Nem lényegtelen a kérdés, ugyanis a felhasználási szerződés szerzői teljesítésének legsúlyosabb minőségi hibájával találkozunk, ha a felhasználó nem szerez, vagy csak korlátokkal szerzi meg a szerződés szerint átengedett felhasználási jogot. Az általunk hangsúlyozott megállapítás az, hogy a jelenleg az adásvétel szabályai között elhelyezett jogszavatosságra utalás sajnos hiányzik az Szjt.-ből, ezért a jogszavatosság jelenleg csak kifejezett szerződési kikötés esetén áll fenn. Ennek oka az, hogy a jogszavatosság szabályai nem a legszerencsésebb helyen vannak a Ptk.-ban, egy típuson belül elhelyezett típus fölötti általánossági szintű rendelkezések, amint erre Vékás Lajos a szerződési rendszer fejlődési csomópontjairól szóló monográfiájában rámutat. Helyük a szerződések általános szabályain belül a hibás teljesítés jogkövetkezményei között lenne, és ekkor a szerzői jogi törvény Ptk.-ra való általános utalása alapján is el lehetne jutni a jogszavatossághoz.
Ha a felhasználási szerződés mögött - első lépésként - a vállalkozási szerződés szabályait lehetne alkalmazni, ez azzal a nem vitás előnnyel járna, hogy a felhívott vállalkozási szerződési altípushoz tartozó rendelkezéseken keresztül jogalkalmazási logika vezetne el a jogszavatossághoz.
E gyakorlatias szempont azonban nem írhatja felül az alábbi érvekkel alátámasztott elméleti megközelítésű tipizálást.
A felhasználási szerződéseknek a Ptk.-hoz képest különleges, kivett szabályozását egyrészt a szerzői műveknek a felhasználási szerződés, mint jogviszony közvetett tárgyaként megnyilvánuló sajátosságai, valamint a személyhez fűződő és vagyoni jogok összefonódása indokolja, másrészt a szerzőnek a szerződéskötési folyamatban elfoglalt tipikusan gyengébb pozíciója is (a kulturális, és a szerzői művekkel egyre inkább egy "társaságba" kerülő információs ipar koncentrálódik). A szerzői jogi szerződési szabályok egyik sajátos, az elkülönülést indokoló funkciója, hogy a felbillenésre folyamatosan hajlamos mérleget igyekszik egyensúlyba állítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
