A kérdésfelvetés és a problematika címként történt megjelölése szinte már önmagában feladatként tűzi ki annak a megvizsgálását és azoknak az elvi alapoknak a feltárását, hogy
- a szellemi alkotásokhoz és a rokon intézményekhez fűződő jogokat nevezhetjük-e szellemi tulajdonnak,
- e jogok szabályozása integrálható-e, és ha igen, miként az új Polgári Törvénykönyv rendszerébe.
A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok a személyiségi és vagyoni jogok olyan sajátos ötvözetét jelentik, amelyek mind a hozzá fűződő személyi, mind pedig a kapcsolódó vagyoni jogviszonyok következtében a polgári jog elválaszthatatlan részei.
E tanulmányban a kérdést kizárólag a kitűzött feladatnak megfelelően és a kodifikáció szempontjából kívánom vizsgálni, vajon
- a szellemi tulajdon védelme szerves része-e a polgári jognak, és
- a kodifikáció során beépüljön-e az átfogó szabályozásba, továbbá
- ha igen, fennmaradjon-e a jelenleg hatályos Ptk. koncepciójából fakadó törvényi tartalma és rendszerbeli elhelyezése,
- vagy szükséges-e ettől eltérni és miként, figyelemmel
- a polgári jog elvi megközelítésére,
- az elmúlt évtizedek során kialakult bírói gyakorlatra,
- a szellemi alkotásokra vonatkozó külön törvényi szabályozásokra és
- a vonatkozó nemzetközi egyezményekre, valamint azoknak a szellemi tulajdon fogalmi körébe vont szabályozására.
A kérdés gyakorlati megközelítésére tekintettel nem kívánok foglalkozni a szellemi alkotások jogával összefüggésben kialakult különféle elméletekkel és azok történeti fejlődésével. Ennek összefoglaló elemzését megtaláljuk Lontai Endre: "Szellemi alkotások joga" c. művében (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1998.)
1. Az 1959. évi IV. törvény 84. § úgy rendelkezett, hogy a szellemi alkotáshoz fűződő személyi jogok védelmének külön szabályát a szerzői, találmányi és újítói jog, valamint a védjegy és mintaoltalom szabályai állapítják meg.
A miniszteri indokolás szerint a javaslat a szűkebb értelemben vett személyhez fűződő jogok mellett nem szabályozza a szellemi alkotásokhoz fűződő személyi jogok védelmét.
A Ptk. 1977. évi IV. § tv.-vel módosított szövege a Második rész "A személyek polgári jogi védelme" IV. cím keretében "A személyhez és szellemi alkotáshoz fűződő jogok" VII. fejezetében "A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok" alcím alatt a Ptk. 86. § (1) bekezdésében megállapítja, hogy a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll.
A Ptk. 86. § (2) bekezdése szerint a védelmet - e törvény rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre a szerzői, iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, eredet-megjelölés, származásjelzés és mintaoltalom), továbbá az újítói jog, valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg.
A törvényi védelem kiterjed még:
- azokra a szellemi alkotásokra, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak [Ptk. 86. § (3) bek. ] és
- a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretekre és tapasztalatokra, a megkezdett vagy tervbe vett hasznosítás esetén a közkinccsé válásig. [Ptk. 86. § (4) bek., Ptké. II. 4. §]
- A Ptk. 87. § értelmében akinek szellemi alkotásához fűződő jogát megsértik - a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül - a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja.
A jelenlegi szabályozás tehát a szellemi alkotások törvényi védelmét két csoportra osztja:
- a külön jogszabályok által nyújtott védelemre,
- a Ptk. által a személyiségi jogok megsértésére irányadó rendelkezéseken alapuló védelemre.
A Ptk. tehát a szabályozás köréből kirekeszti a szellemi alkotásokhoz fűződő vagyoni jogok védelmének rendezését, illetve a külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotások, illetve a műszaki szervezési ismereteket és tapasztalatokat érintő védelem körében úgy rendelkezik, hogy a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményét elsajátító felhasználó személy részesítse őt az elért vagyoni eredményben.
2. A jelenlegi szabályozás értékeléséhez és következményeinek a levonásához az alábbiakat kell figyelembe vennünk:
2.1. A magánjog struktúrája már történelmileg kialakult, amikor a múlt század második felében kifejlődött és általánossá vált a szellemi alkotásokra vonatkozó tételes jogi szabályozás megalkotása. E tanulmány célhoz kötöttségére tekintettel e körülményre csak utalok, annak részletes bemutatása nélkül.
A nemzetközi jogegységesítésnek jelentős állomásai voltak:
- az 1883. évi Párizsi Uniós Egyezmény, amellyel az Egyezmény hatálya alá tartozó országok az ipari tulajdon oltalmára uniót alkottak; az Egyezmény meghatározása szerint az ipari tulajdon tárgya: a szabadalom, a használati minta, a gyári, kereskedelmi védjegy, a szolgáltatási védjegy, a kereskedelmi név, a származásjelzés vagy eredet-megjelölés, valamint a védelem a tisztességtelen verseny ellen; [1. cikk (2) bek.]
- az 1886. évi Berni Egyezmény az irodalmi és szerzői művek védelméről.
2.2. Mivel Magyarországon nem volt kodifikált magánjog, e jogintézmények jogrendszerbeli elhelyezését a magánjog tudományán belül vizsgálom és megállapíthatjuk, hogy a jogtudomány a szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogok védelmét a magánjog szerves részének tekintette.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
