A jelen tanulmány a szerződési jog egyik alapelvére, a szerződési szabadság elvére koncentrálva közelíti meg a szerződéskötés két fontos kérdését: az általános szerződési feltételekkel kötött szerződést és az online platformokon előforduló úgynevezett sötét mintázatok problémakörét. E két területen közös pontként a szerződéses akaratformálás régi-új nehézségei állnak, elsősorban a befolyásmentesség és a szabad akarat követelménye. A sötét mintázatok (dark patterns) a szerződési akarat rejtett, alig észlelhető, de egyértelműen meg nem engedhető torzítását eredményezik, ami labilissá és "veszélyessé" teszi a szerződéskötési folyamatot, aminek egyébként a felek mellérendeltségén és egyenjogúságán kellene nyugodnia.
The paper focuses on one of the principles of contract law, namely on freedom of contracts while approaching two significant questions of concluding contracts: entering contracts by standard contract terms and the issues of so-called 'dark patterns' on online platforms. The old and new difficulties of formation of contractual will, in particular the requirements of freedom from influence and free will, are the common points of these two areas. Dark patterns result in a hidden, barely noticeable but clearly unacceptable distortion of contractual will, which makes the contracting process unstable and 'dangerous', which should otherwise be based on the equality of parties.
A címbéli "veszélyes szerződések" kifejezést Sárkány Lajos egy 1938-ban megjelent igen érdekes tanulmánya nyomán alkalmazzuk.[1] Magára a tanulmányra még visszatérünk, de a kifejtésre váró téma nagyobb ívű rákanyarodást is lehetővé tesz és nézetünk szerint indokol is.
Nehéz időket élünk. Gombamód szaporodnak szerződési jogunk problémái és nem mindegyikkel sikerül kellőképpen megbirkózni. Ott tartunk, hogy a szerződéskészítés mellett már a szerződésbe bocsátkozás is kezd egyfajta veszélyes üzemmé válni, mely köztudottan nehezen definiálható (már ami a fogalom alá vonható eseteket illeti...). A "fogalomalkotási nehézséget" - a veszélyes üzemre nézve - az elmélet persze bölcsen elmellőzi és a technika követhetetlenül gyors fejlődésére utalva eleve csak körvonalazni hajlandó a fokozott veszéllyel járó tevékenységek körét. És ez nagyon jól van így.
Az viszont már kevéssé, hogy ez az állandósuló veszélyesség a kárkötelmek mellett magát a szerződéskötési folyamatot is elborította, maga alá gyűrte. A szerződés létrejöttének hajdan egyszerű, de legalábbis viszonylag könnyen áttekinthető módja egyre bonyolultabbá válik, ami nem kevésszer szorongással tölti el a jogalanyokat. És ez már nagyon nem jól van.
Napjainkban divatos kihívásokról beszélni és nem is kell sokáig keresni, hogy a kontraktuális kapcsolatokban ilyen jószágokra akadjunk. Vegyük példaként - még mindig a lassú témára-hangolódás jegyében - az egyik legújabb fenyegetést, a már nevében is baljóslatú sötét megoldásokat ("sötét mintákat"). "Az online platformok online interfészein megjelenő sötét megoldások olyan gyakorlatok, amelyek akár szándékosan, akár ténylegesen jelentősen torzítják vagy korlátozzák a szolgáltatás igénybe vevőinek azon képességét, hogy önálló és megalapozott döntéseket hozzanak. Ezek a gyakorlatok felhasználhatók arra, hogy a szolgáltatás igénybe vevőit meggyőzzék arról, hogy nem kívánt magatartást tanúsítsanak, vagy olyan nem kívánt döntéseket hozzanak, amelyek negatív következményekkel járnak rájuk nézve."[2] A "dark patterns" fogalmi körülírása nagyon nehéz, egy szerződési jogi cikkben azonban (talán) csaknem teljesen felesleges is. Elvben egyetértés van abban, hogy a "sötét minták" olyan interakciókat jelentenek, amelyek a felhasználót olyan nemkívánatos döntések meghozatalára ösztönzik vagy csábítják, amelyek negatív következményekkel járnak. Ráadásul ez a manipulatív megoldás egy folyamatosan változó gyakorlatot jelent, amely az adott, aktuális környezettől függően mindig másként alakulhat és ami maga is folyamatosan változik és alkalmazkodik, különösen a digitális térben.[3] Az említett jelenségek közös jellemzői, hogy az interakcióval érintett személyt valamilyen cselekvésre bírják rá, méghozzá úgy, hogy ez a cselekvés ellentétes a feltehető érdekeivel. A hevenyészett jellemzés is rámutat arra, hogy a sötét mintázatok szerződési akaratra, a döntéshozatalra, magára a szerződésre jelentős, figyelmen kívül nem hagyható hatást gyakorolnak. Ezek a megoldások egyéb veszélyeik mellett megingathatják és alááshatják a feleknek a szerződés igazságos létrejöttébe vetett bizalmát, ami a szerződéseknek általában véve sem tesz jót. És itt nem csak
- 3/4 -
a fogyasztói szerződésekre és a téma fogyasztóvédelmi vetületeire gondolunk.
Sárkány cikke 1938-ban azzal foglalkozott, hogy a gazdasági élet szerződéseiben - egészen konkrétan a hitelügyletekben, még közelebbről ezek biztosítéki konstrukcióiban - nagy számmal fordulnak elő olyan kikötések, amelyek alkalmasak a felek közötti erőegyensúly torzítására, megbontására. Az általa említett példák között több olyan megoldás is szerepel, melyek állandó szereplői a mai hitelszerződéseknek is. Ennek oka nem feltétlenül az, hogy ezek a jogintézmények az üzleti élet szerződéseit tartósan magas színvonalon képesek szolgálni, hanem - enyhe, de nem indokolatlan túlzással fogalmazva - az, hogy alkalmasak az erősebb szerződő alany érdekeinek egyoldalú támogatására. Az egyenjogúság háttérbe szorulását az ilyen szerződések blanketta-jellege is nagyban előmozdítja, amiről a jogi irodalom újra és újra kénytelen szót ejteni. Eleve elgondolkodtató, hogy a szerző által említett "szerződési határozmányok" jó része ma is előfordul a szerződésekben. Nem koptak ki, inkább tömegessé váltak, megítélésünk szerint egyszerűen azért, mert ténylegesen alkalmasak arra, hogy a feltételeket kidolgozó és alkalmazó fél e kikötések révén befolyásolja, akarata alá vonhassa, nyomás alatt tartsa szerződő partnerét. És ez a lehetőség igen csábító. Azonban e szerződési elemek megítélése korántsem lehetséges egzakt módon és a legkevésbé sem egyszerű.
A szerződéseket be kell tartani: a szerződés kötelez. A pacta sunt servanda nemes szabálya azonban csak akkor fejthet ki "kötelező-rászorító" hatást, ha a szerződés elemeiben való megállapodás a felek részéről befolyásmentes és szabad akaratból indul ki és arra épül.
Bár fogyasztói érintettségű ügyben, a Fttv.[4] alapján, de általános értelemben is felfogható megállapításként szögezte le a Kúria, hogy a kereskedelmi gyakorlat teljes folyamatának tisztességesnek kell lennie, attól függetlenül, hogy az ügyleti döntés meghozatala az offline vagy online térben történik. Ez a teljes folyamatra, a jogi kapcsolat egész időtartamára vonatkozó elvárás nem csak a fogyasztó ügyleti döntésére vonatkozó követelmény, hanem - természetesen megfelelően - a hagyományos szerződési jogviszonyokra is vonatkoztatható követelmény.[5] A fogyasztó ügyleti döntése ráadásul maga is egy folyamat, mely részegységekből áll és a kereskedelmi gyakorlatnak - írja a határozat - valamennyi részegység tekintetében jogszerűnek kell lennie, vagyis minden magatartási elem releváns, ami kihat a fogyasztó döntésére. Egyetértünk. Az alanyi kör - fogyasztói szerződések - tekintetében nem vitásan érzékeny ítéleti hozzáállás a nem fogyasztói, tehát a normál üzleti szerződések esetében sem érdektelen jogi következtetés levonására alkalmas. Az elvi megállapítások, az Fttv. alkalmazásban leszűrt következtetések tehát szélesebb körben is megszívlelendők. Amennyiben hagyományos szerződési konstrukcióban gondolkodunk, lényegében ugyanezt mondja ki az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség szerződési jogi alapelve is[6], amikor rögzíti, hogy a felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. E kötelezettség a jogalanyokat arra is kötelezi, hogy a szerződéskötési folyamat során legyenek figyelemmel egymás jogilag releváns érdekeire, ami a tájékoztatási kötelezettség tárgyi kiterjedésének kereteit is jobbára meghatározza. Félreérteni nem szabad: a jogalanyoknak nem kötelességük, hogy lépten-nyomon kutassák a másik fél gyakran egyébként is csak "feltehető" érdekeit, még kevésbé, hogy a maguk érdekét minden esetben a szembenálló érdek alá rendeljék. Szentmiklósit idézve jegyezte meg egyik cikkében Beck Salamon, hogy ilyen esetben "az élet mártírium lenne..."[7]
Elvárható ellenben, hogy a szerződőtársat a jogi pozíciót tekintve magukkal egyenlőként kezeljék és tartózkodjanak a jogviszonybeli jogok és kötelezettségek egyensúlyának meg nem engedett torzításától. A Ptk. 6:62. § (1) bekezdés által szerződési alapelvi szabályként leszögezett elvárás valamennyi létszakot átfogja, vagyis a teljes szerződési jogviszony alatt érvényesül. A jóhiszeműség és tisztesség alapelvi szabályában az is benne foglaltatik, hogy a felek kötelezettségeiket - miként Szladits Károly is megfogalmazta - becsülettel, emberséggel teljesítsék s jogaikat is ebben a keretben gyakorolják.
Az együttműködési kötelezettség a szerződési jogban az imént mondottak alapján már a prekontraktuális (azaz a szerződés létrejöttét megelőző) szakaszban, és a szerződés létének - előkészítésének és létrehozásának - egész folyamatában alkalmazandó szabály. Ennek pedig komoly következményei vannak: a szerződés felé tartó lépések tisztasága ugyanúgy megkövetelendő, mint a már létrejött szerződés egyes elemeinek jogszerűsége. Az előkészítő jogviszony alatt elvetett magok - nyugodtan mondhatjuk - a szerződésben fognak szárba szökkenni, a szerződésalakítási és -formálási hibák ezért végül a szerződésben bosszulják meg magukat.
A Ptk. 6:58. § értelmében a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A szerződés létrejöttéhez - konszenzuális ügylet lévén - elegendő az egyező akarat kinyilvánítása, de ennek az ügyleti akaratnak a tisztaságát is megköveteli és védelemben is részesíti a polgári jog. A befolyásmentes - tiszta és szabad - akaraton nyugszik a szerződéses kötőerő, ha ugyanis a joghatás kiváltására irányuló (jogi) akarat hibás, ez a fogyatékosság konkrét jogszabályi rendelkezések alapján - mint enyhébb vagy súlyosabban megítélendő akarathiba - a szerződés csonkaságát, érvénytelenségét fogja eredményezni. Magától értetődő elvárás, hogy a magánjog alanyai önként dönthessenek arról, hogy szerződésbe bocsátkoznak-e vagy sem, igenlő esetben a
- 4/5 -
szerződést milyen tartalommal töltik meg és így tovább. Ezt rögzíti a szerződési szabadság törvényi rendelkezése is. A szerződésre lépés körében az állami beavatkozás kivételes, ellenben szinte kötelező megteremteni a szerződési akarat jogellenes befolyásolásának szankcionálását, annak jogszabályi kereteit.
Régi a szabály: "világos, miszerint kívánatos, hogy a szerződések kötésénél a felek jogaikat és kötelezettségeiket szabadon megfontolják és e szerint cselekedjenek. Ahol ez nincs meg, a kiskorunál, részeg embernél, elmegyöngénél, a szerződés megdől. És ugyanezen elvnél fogva meg kell dőlni a lelki kényszer-, az illetlen befolyásnál, kivált, ha azt a másik fél alkalmazta. [...] meg kell dőlni annak az ügyletnek, melyben az ügyletet valakinek jogtalan illetlen befolyása idézte elő."[8]
Ha a fél a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési jognyilatkozatot megtámadhatja, ha a tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.[9] Ez utóbbi fordulat valószínűleg megállapítható és a tévedés miatti megtámadás jogi lehetősége fennforog, amikor a tévedés oka a másik fél által használt platform jogszerűnek semmiképpen nem mondható működése, ami az ügyletkötési folyamatot az akaratformálásra kiható módon befolyásolta. Arra nézve, hogy mit kell lényeges körülménynek tekinteni, a nemzeti szabályok lényegüket tekintve azonos módon foglalnak állást: lényeges körülményben való tévedés (akarathiba) akkor áll fenn, ha annak ismeretében a fél egyáltalán nem, vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést.
Alapelvi szabályok megsértése is vezethet érvénytelenségre, a semmisség fő hatásával egyező jogi következtetés levonására: a kötőerő (kikényszeríthetőség) megtagadására. Ha például a jognyilatkozat megtételére a jóhiszeműség és tisztesség alapelvi követelményének sérelmével került sor, a nyilatkozó a jogügyletet a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésbe ütközésre hivatkozással is támadhatja. Ilyenkor a bíróság az alapelvi szabályba ütközést - álláspontunk szerint - hivatalból is észlelni köteles, a kötőerő hiánya és a közvetlen jogkövetkezmény levonása nem kerülhető el. Az ilyen szerződésre jogok szerzése és kötelezettség kikényszerítése végett ugyanúgy nem lehet hivatkozni, mint azt az érvénytelen szerződésekre nézve a Ptk. 6:108. § (1) bekezdés első fordulata kimondja.
Itt érkezünk el arra a pontra, hogy mondanivalónk körül a cikk szálait kissé szorosabbra fűzzük.
Az általános szerződési feltételek alkalmazásával létrehozott és a káros sötét mintázatokat felvonultató szerződési megoldások között felfedezhetünk néhány témánk szempontjából releváns hasonlóságot. Ez pedig nem más, mint a befolyásolás, nyomásgyakorlás hatásmechanizmusa.
Szerződési jogunk egyik nem új keletű neuralgikus pontja az általános szerződési feltételek - blanketta-szerződések - megítélése és lényegében ugyanezt a már megismert problémakört látjuk előállni a sötét mintázatok kapcsán is. A történelem ismételni látszik önmagát. Mára szinte közhellyé, majdhogynem elcsépelt szólammá vált, hogy az általános szerződési feltételek útján létrejövő szerződés az alku halálát jelenti. Nem érvényesül ugyanis a hagyományos szerződéskötési folyamat akarategyeztető és a szerződési akaratokat kiegyenlítő szerepe, mert a kötelező (kötőerővel bíró) szerződés az egyik alany által előre kidolgozott szerződési feltételrendszer alapján jön létre. Az általános szerződési feltételekkel összefüggő majd minden jogi nyavalya erre az egyoldalúságra vezethető vissza. Ha valaki a szerződéskötési folyamat során blankettát használ, ez jórészt meg is határozza a jogviszony arculatát.
Beck Salamon írta a túlhatalom korlátolása címet viselő cikksorozatában[10], hogy a káptalan és az állam közismerten két olyan alany, akivel alkunak helye nincs. Magyarul: a szerződési feltételek befolyásolásával kár is próbálkozni... Ilyenre példát ma is könnyen tudnánk hozni, de most nem ez a feladat. A szerződő felektől a polgári jog elvárja, hogy egyaránt tevékenykedjenek a szerződés előremozdítása érdekében: az egyik ismertesse meg az általános szerződési feltételeket a másikkal és tegye lehetővé a tartalomalakítás reális lehetőségét, a másik pedig iparkodjék a véleményét kialakítani és közölni. Persze a tapasztalatok szerint ez a véleményformálási esély többnyire nemigen reális: a blanketta alkalmazója nem azért alakít ki előre kidolgozott szerződési feltételeket, hogy aztán a lehetséges partnerekkel ezt egyenként meg is tárgyalja (tisztelet a nyilvánvalóan létező kivételeknek). Erre egyébként jórészt kapacitása sincs. A blankettáknak ugyanakkor eleve van egy erőteljes akaratelfojtó hatása, a nagy tömegű alkalmazásból fakadó egyfajta tehetetlensége, kimozdíthatatlansága.
Elgondolkodtató, hogy a "globalizált digitális tér" - ha nem is egy az egyben - de az említett problémákat újra felszínre hozta, illetve folyamatosan felszínre hozza. Sőt, az online-platformokon megvalósuló befolyásolás új és sokkal veszélyesebb lett: az utóbbi években egyre többször szóba hozott dark patterns problémája a szerződő felekre - és nem csak a fogyasztókra! - gyakorolt pszichés nyomásgyakorlás minden eddiginél rafináltabb és elképesztően változatos formáját képes magára ölteni. Már önmagában az említett megoldások egyik szembetűnő tulajdonsága is elegendő zavart okoz a megküzdési stratégiák - alkalmazkodási, megoldási - lehetőségek kiválasztásában, tudniillik hogy ezek a folyamatok alapvetően rejtettek: leginkább a tudatalattira hatnak és a felszín alatt végzik a befolyásolást.
A blanketta alkalmazása során az egyes szerződő alanyok, a jogi pozíciók közötti egyensúlyhiány szinte magától értetődő és "várható" volt. Ezt eleve magával hozta az előre kidolgozott feltételek használata, a blankettával élő a szerződési feltételek tartalmán keresztül
- 5/6 -
kerekedett a másik szerződő fél fölé, amit a diszpozitivitással való meg nem engedett visszaélés jelenségeként írhattunk le. A helyzet azonban változni látszik: a szerződési feltételek látható, csak éppen meg nem tárgyalt tartalmának egyensúlyi és jogszerűségi vizsgálatát ki kell egészíteni a rejtett befolyásolás új eszközeinek felderítésével és a védekezés eszközeinek megtalálásával. A szerződési nyilatkozat tehát nem egyszerűen "uniformizálódik" és objektivizálódik - ami a szerződési akarattól való fokozatos távolodást eleve maga után vonja -, hanem alig észlelhető, de annál jelentősebb rafinált torzítás alá is eshet. A platform általános szerződések átláthatósága és érthetősége érdekében tett lépések[11] ezen a területen már nem elegendők: általános vélekedés, hogy olyan új szabályozásra van szükség, amely erőteljesebben koncentrál az információs szinten túli, tudatalatti befolyásolásra, annak kivédésére. Azok a jogellenesnek minősítendő szerződési megoldások, melyek ellen fel kell lépni, már nem a felszínen (nyíltan) jelennek meg, tehát értelmezéssel, a megszokott jogi módszerekkel nem deríthetők fel, mert a befolyásolás a felszín alatt történik, amit sokszor alig - vagy egyáltalán nem - lehet észlelni. Tény ugyanakkor az is, hogy nem lehet minden "tervezési mintát" kategorikusan károsnak kimondani és megtiltani. A válogatás, kiszűrés azonban nem kevésbé nehéz feladat.
A szerződési akarat tiszteletben tartását azonban komolyan kell venni és meg kell követelni. Meglehet, valamennyi szerződési létszakban mások lesznek a figyelem súlypontjai, más és más lesz az adott szerződési szakasz szem előtt tartandó releváns jellemzője. Másképpen oda a szerződés legfontosabb elvi bázisa. Szerződést kötni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes (József Attila után szabadon). Ez a lényeg, a többi csak toldás. A jóhiszeműség és tisztesség elve és az együttműködési kötelezettség kívánalma hatja át azt a talajt, melyből a kötelező erőnek ki kell nőnie. Ez az a biztos talaj, amit ha kihúzunk a felek lába alól, elveszett az egész szerződés...
Ha a szerződést a kölcsönösség és közösségi gondolat mezején helyezzük el, akkor nyilvánvaló az is, hogy a szerződés semmilyen formában nem lehet az egyéni és ellenőrizhetetlen érdekérvényesítés eszköze. Ezt külön hangsúlyozni nem kell, de úgy tűnik nem is felesleges. A jelen tanulmány gondolati kiindulópontját jelentő mindkét témakörben - a blanketta-szerződések és a sötét mintázatok problémája kapcsán egyaránt - felfedezhető ez a veszély, hasonlóan, de azért másképpen. Az általános szerződési feltételek alkalmazása körében a magánjogi szabályozás - a kezdetben hangsúlyos fogyasztóvédelmi fókusz mellett - a polgári jog rendelkezésre álló eszköztárát bevetve igyekezett is felvenni a küzdelmet, a blanketta útján létrejövő megállapodások korán felismert jellemzőit (mint az alku halála és a fogyasztói információs aszimmetria) tartva szem előtt. A tisztességtelen kikötések féken tartása mellé zárkózott fel a szerződési magatartások újraformált ellenőrzése, elsősorban - de nem kizárólagosan - a tiszteségtelen kereskedelmi gyakorlatok megtiltásával.
A sötét mintákban rejlő veszélyek azonosítását ezek nagyfokú, igencsak közeli fenyegetése és nagyon is reálisnak tűnő károsító hatása miatt hamar meg kellett kezdeni. Az új technológiák formálódása és terjedése a digitális térben elképzelhetetlenül felgyorsult, ennek folytán a késlekedés több mint veszélyes. Ez mára egyértelművé vált. A közösségi jogalkotási válaszlépések - melyek ismertetése nem feladatunk - azokon a területeken történnek meg, melyen szembetűnő és leginkább kimutatható a veszély, mint például az adatvédelem, a versenyjog és reklámjog és a fogyasztóvédelem (fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megakadályozása)[12]. Ez viszont további kérdéseket is felvet.
Úgy érezzük, hogy a vázolt problémához való hozzáállás egyre erőteljesebben atomizálódik. A figyelem ténylegesen és bizonyos mértékben kényszerűen az apróbb részletek felé fordul, a technikai megoldások kezelése eltereli a figyelmet a nagyobb volumenű kérdésről, a szerződésről magáról. Ez az elterelés ráadásul olyan sikeres, hogy aztán az (a figyelem) már vissza sem talál. Nem látjuk a fától az erdőt, az aprólékosan vizsgált részletelemektől az összképet. Ez a fent említett "probléma atomizáltság" arra vezet, hogy a szerződési kikötések tisztességtelenségéről szót ejt a polgári jog, de magának a szerződéskötési folyamatnak a tisztességességéről keveset mond. A blanketták alkalmazása a tömegessé válás miatt lényegében egyenes úton vezethet az egyébként tipikus, rendszerint követett és követendőnek minősített, a kódex által is helyesnek minősített és alkalmazásra javasolt diszpozitív szabályok intézményesített félretételére. Ezen a ponton érdemes felidézni Eörsi Gyulának néhány, a blankettaszerződésekkel kapcsolatban kifejtett "egyensúlyi" gondolatát. Eörsi világosan kifejti, hogy az általános szerződési feltételek igen széles körben vezetnek a diszpozitív szabályok imént említett, egyoldalú kikötésekkel való felváltására. Ma is helytálló az a megállapítás, hogy e feltételek olyan általánossággal érvényesülnek, mintha jogszabályok volnának. Ez pedig - folytatja - lényegében visszaélés a diszpozitivitással. A diszpozitivitással, a szerződési szabadsággal való visszaélés lehetősége, veszélye ismert.
A jelen tanulmányt hangos gondolkodásnak szántuk: a címbeli "nincs új a nap alatt" fordulat arra kívánt utalni, hogy ugyanazok a problémák képesek megújult formában visszatérni. Félő azonban, hogy a megoldáskeresés útvesztőiben az óvatos lépések[13] csak a probléma aprópénzre váltását eredményezik. Meggyőződésünk, hogy az "atomizált" nézőpont mellett nagyobb figyelmet kell fordítani az evidensnek tűnő, talán éppen emiatt már megszokott és szem elől tévesztett lényeges kérdésekre is. A szerződés az szerződés - nem meglepő gondolat - akkor is, ha blanketta (általános szerződési feltételek) segítségével jön létre és akkor is, ha online platformokon formálódik és ölt végül testet. Lényege a kölcsönös és egyező, legalább a lényeges elemekben egybecsengő akaraton nyugvó konszenzus, az akarategység. A szerződési szabadság annak elismerését jelenti, hogy a vagyoni forgalom legjelentősebb előmoz-
- 6/7 -
dítóját és mozgatóerejét jelentő szerződés alapvetően a felek autonóm mozgásterébe tartozó jogi tény, mely azonban soha nem jelent korlátlan szabadságot. A szerződés sem lehet az egyoldalú, önkényes akarat másikra kényszerítésének eszköze, de a jog tiltja - mert tiltania kell - a másik alannyal szembeni burkolt, bújtatott hatalomgyakorlást. A lényeg ugyanaz, mint amit a kerülő ügyletekkel kapcsolatban is megfogalmazhatunk: amit a jog nem enged meg nyíltan megtenni, nem nézheti el annak leplezett alkalmazását sem. A kényszerrel, fenyegetéssel, tisztességtelen vagy nyilvánvalóan jóerkölcsöt sértő kikötésekkel, megtévesztő, tisztességtelen vagy agresszív kereskedelmi gyakorlattal szemben számos normatív szabály nyújt védelmet. Az élet azonban gyorsan változik, a jog reakcióidejénél sokkal sebesebben termeli ki azokat a szerződési megoldásokat, amelyek a védelmet, elhárítást szükségessé teszik. Valami hasonló áll előttünk most is, mint amire annak idején a magánjog nagyjai már felhívták a figyelmet: a magánjogi válaszreakció csak követi a jogellenes gyakorlat formálódását, nem túlzás azt mondani, hogy jogi szabályozás lassan kullog az élet után. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a szóban forgó területen egyértelműen az utóbbi van lépéselőnyben: olyan jelenségek ütik fel fejüket, amelyekkel korábban a polgári jog nem számolt. A fűnyíró elv - a válogatás nélküli tizedelés - alkalmazása talán drasztikus megoldás lenne[14] és jogi szempontból nem is mondható túlontúl kifinomultnak. Az viszont bizonyos, hogy a szerződési akaratelhatározás befolyásolását - célzott torzítását - nem lehet ölbe tett kézzel nézni. Nem tűnik célszerűnek, ha csak az apró részletek finom kidolgozására koncentrálunk miközben a fő kérdések másodlagossá válnak. ■
JEGYZETEK
[1] Sárkány Lajos: Veszélyes szerződések. Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1938. (VI. évfolyam) 233-248.
[2] Digital Services Act (DSA) preambulum (67).
[3] Jürgen Kühling and Cornelius Sauerborn: ""Dark patterns" unter der DSGVO und dem DSA - Neue Herausforderung für die digitale Rechtsordnung - Klassifikation und datenschutzrechtliche Steuerungsvorgaben" Computer und Recht, vol. 38, no. 4, 2022, pp. 226-235. https://doi.org/10.9785/cr-2022-380409. A hazai jogirodalomban lásd erről Tóth András: Az online platformok európai szabályozása In Medias Res, 2022/2., 96. 102., Tóth András: Fogyasztóvédelmi, adatvédelmi, médiajogi és versenyjogi eszközök együttes alkalmazása az online figyelempiacok kudarcainak kiküszöbölésére. Infokommunikáció és Jog 2021/2. 8-14.
[4] Lásd a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.).
[5] Nyilván nem maga az Fttv. alkalmazandó minden szerződési jogviszonyra, hanem a kiemelt megállapítás igazságtartalma elgondolkodtató.
[6] Ptk. 6:62. § (1) bekezdés.
[7] A szerződőtárs érdekében való cselekvés kötelezettsége Jogtudományi Közlöny 1946. 20. szám 311.
[8] Králik Lajos: A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 991. §-ához: Az illetlen befolyás. Jogtudományi Közlöny, 1901/3. 17-19.
[9] Ptk. 6:90. § (1) bekezdés.
[10] Beck Salamon: A túlhatalom korlátolása. Magánjogi tanulmány. Jogtudományi Közlöny, 1921. 58., 76. és 86.
[11] Németh Gabriella: A platform általános szerződési feltételek átláthatóságának és érthetőségének néhány aktuális európai magánjogi kérdése. Gazdaság és Jog, 2021/5. 18-23.
[12] Lásd erről többek közt Balogh Virág: A viselkedési közgazdaságtan eredményei a fogyasztóvédelemben Jogtudományi Közlöny, 2023/2., 67-77., Pázmándi, Kinga: Médiatartalmak forradalma és a "marketingjog" - újkori fogyasztóvédelem a digitális médiapiacon. Gazdaság és Jog 2021/11-12 2-6., Pusztahelyi Réka - Czibrik Eszter: Online kereskedelmi gyakorlatok tisztességtelensége a Booking.com döntés tükrében. Miskolci Jogi Szemle 2022/1., 78-96., Pázmándi Kinga: A jogi értelemben vett fogyasztókép átformálódásáról, azaz mit üzen a viselkedési közgazdaságtan a jogi beavatkozás paradigmájáról. Gazdaság és Jog 2020/11-12 73-77., Fazekas Judit: A fogyasztóvédelmi jog digitális transzformációjának újabb eredményei avagy az áruk, a digitális tartalmak és a digitális szolgáltatások hibás teljesítéséről szóló irányelvek és transzpozíciójuk. Jog-Állam-Politika, 2022., 2. Különszám, 121-130., Pázmándi Kinga: Digitalizáció, technológiai fejlődés, jogi paradigmák. Gazdaság és Jog 2018/12 10-14., Tóth András: Médiaszabályozási indikációk az online figyelempiacok kudarcainak kiküszöböléséhez In Medias Res, 2021/2., 287-296.
[13] Dark Patterns Phänomenologie und Antworten der Rechtsordnung Dark Patterns Prof. Dr. Mario Martini/Christian Drews/Paul Seeliger/ Quirin Weinzierl, LL.M. (Yale)//
[14] Erre utal a jogi irodalom is a sötét mintázatok esetében, lásd például a 12. vj.
Visszaugrás
