A viselkedési közgazdaságtan az utóbbi évek/évtizedek egyik legnagyobb hatású közgazdaságtani-közpolitikai keretrendszere: a fogyasztói döntéshozatal egyre mélyebb ismerete lehetőséget ad arra, hogy a fogyasztóvédelmi jogalkotás és jogalkalmazás a fogyasztók tényleges viselkedését vegye alapul. A digitális platformok működése még inkább ráirányította a figyelmet a fogyasztói viselkedésalapú megközelítés fontosságára. Az utóbbi évtizedben mind a fogyasztóvédelmi jogalkotás, mind a jogalkalmazás felhasználta a viselkedési gazdaságtan eredményeit, különösen a digitális platformok vizsgálata során. Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal szinte mindegyik digitális platformmal szemben indított eljárásában jól bemutathatóan és elemezhetően használta a viselkedési közgazdaságtan egy vagy több eredményét.
Behavioral economics is one of the most influential intellectual economics/public policy framework of the last years/decades: a more and more sophisticated knowledge of consumer decision-making makes it possible to base consumer policy on actual consumer behavior. The rise of digital platforms has further highlighted the importance of consumer behavior-based policy. The last decade saw both legislation and enforcement to use the results of behavioral economics, especially when assessing the practices of digital platforms. In Hungary, the Hungarian Competition Authority used those results in a clear and easy-to-analyze way in most of the cases opened into the practices of digital platforms.
Tárgyszavak: viselkedési közgazdaságtan, digitális platform, fogyasztó, fogyasztóvédelem, Gazdasági Versenyhivatal
A fogyasztóvédelmi politika és szabályozás hosszú utat tett meg az egyedi fogyasztói sérelmek orvoslásától kezdődően. A 20. században a fogyasztói társadalom kiteljesedésével előtérbe kerültek a fogyasztók széles körét érintő gyakorlatokkal szembeni fellépések. Így a fogyasztóvédelmi szabályozás a közelmúltban egyre inkább a piaci kudarcok orvoslására épül, ily módon kiszélesítve a fogyasztóvédelem fogalmát. Ebben a gondolati keretben a piaci kudarc a fogyasztóvédelmi beavatkozás alapja,[1] azt a jelenséget jelöli, amikor egy piac nem Pareto-hatékonyan, vagyis nem a tökéletes verseny modelljének megfelelően működik.[2]
Ilyen piaci kudarcként kezelte (és kezeli most is) a fogyasztóvédelmi politika a fogyasztók és kereskedők közötti tudáskülönbséget (információs aszimmetria).[3] Az elmúlt évtizedekben ugyanakkor előtérbe kerültek olyan piaci jelenségek, amelyekre nem ad magyarázatot az információs aszimmetria, ezek a jelenségek ugyanis nem az információ hiányából, hanem a fogyasztók kognitív korlátaiból adódnak (pl. túlzott önbizalom, halogatás/késleltetés, döntési heurisztikák használata).
Ilyen jelenségek esetén a piaci kudarc nem, vagy nem teljes egészében a kereskedő, hanem a fogyasztók viselkedéséből fakad, és végül nem optimális fogyasztói döntésekhez vezet. Ezeket a jelenségeket elemzi a viselkedési közgazdaságtan, amely az elmúlt években számos jogalkotási és jogalkalmazási szakpolitika alapját képezte, főként a digitális szektorban.
A digitális szektor mérhetetlen fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. A digitális platformok[4] felemelkedése, a digitális iparág fejlődési üteme a számosságból adódóan önmagában is magyarázatot adhat az ágazatban felmerülő fogyasztói problémák megoldásának szükségességére,[5] azonban a szektor sajátosságai új, korábban nem jelentős fogyasztói problémákat is felszínre hoznak. Megjegyzem, hogy a digitális platformok a fogyasztóvédelmi kérdéseken túl jelentős adatvédelmi és versenyjogi problémákat is felvetnek.[6]
A tanulmányban - a leíró tudományos módszertant követve - bemutatom a fogyasztóvédelmi politika legújabb uniós fejleményeit, a viselkedési közgazdaságtan főbb eredményeit, majd azon jogalkotási és jogalkalmazási törekvéseket, amelyek a viselkedési közgazdaságtan
- 67/68 -
eredményeit a fogyasztóvédelembe építik. Ezt követően empirikus módon elemzem a magyar Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) azon döntéseit, amelyek egyes digitális platformok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak értékelése során a viselkedési közgazdaságtan eredményeit használták fel.
Az uniós fogyasztóvédelmi szabályozás 2000-es évek elején induló újabb jelentős szakaszának célja az egységes, magas szintű védelem megteremtése az uniós állampolgárok számára. A cél elérése a korábbi minimum harmonizációs irányelveket kiegészítő/felváltó teljes (maximális) harmonizációt tartalmazó irányelvek és - egyes esetekben - rendeletek útján történik.[7]
Az Európai Közösség Alapító Szerződésének (jelenleg Európai Unió működéséről szóló szerződés, a továbbiakban: EUMSZ) maastrichti módosítása emelte be a fogyasztóvédelmet az elsődleges uniós jog szabályozási körébe önálló közösségi politikaként. A jelenleg hatályos EUMSZ 169. cikk megerősíti mind a fogyasztóvédelem, mind a szabályozási cél meglétét, mind pedig az unió fogyasztóvédelmi fellépési lehetőségeinek szükségességét.
A horizontális fogyasztóvédelmi jogi irányelvek közül a maastrichti módosítást követően került elfogadásra a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: UCT).[8] A horizontális fogyasztóvédelmi tárgyú irányelvek közül a tanulmány szempontjából kiemelkedő fontosságú a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (a továbbiakban: UCP).[9] A fogyasztói döntéshozatal folyamatára vonatkozó jogalkotást teljesíti ki a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv.[10] A fogyasztóvédelmi joganyag megújítását, illetve módosítását szolgálta az ún. fitness check,[11] melynek során az Unió a lejelentősebb horizontális irányelveket vizsgálta felül abból a szempontból, hogy megfelelnek-e a piaci és fogyasztói változások által nyújtott kihívásoknak. A horizontális irányelvek módosítását célozza a Fogyasztóvédelmi New Deal[12] részeként 2019-ben elfogadott Omnibus irányelv.[13]
A digitális szektort csak részben (a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokon keresztül) érintő, a hírközlési keretszabályozást megújító (EU) 2018/1972 irányelv[14] (a továbbiakban: EECC), valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló (EU) 2019/770 irányelv[15] (a továbbiakban: DSD) határozza meg a digitális platformokon nyújtott szolgáltatások ágazatspecifikus kereteit, míg az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó szerződések általános szabályait a (EU) 2019/771 irányelv[16] tartalmazza.[17]
A fenti irányelvek mellett további, a közelmúltban lezárt jogalkotás mélyíti és egységesíti az EU fogyasztóvédelmi szabályozását: a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (Digital Services Act, a továbbiakban: DSA) véglegesítése után módosult az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv,[18] illetve kiteljesedtek a digitális
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
