A fedezetelvonásra reagáló belföldi magánjogi szabályoknak illetve gyakorlatuknak hatékonyságával kapcsolatos vita örökzöldnek nevezhető a jogtudomány berkein belül. Annak apropóján is azonban, hogy a fedezetelvonásra egyéb polgári jogi ügyleteknél nagyobb alkalmasságot mutató bizalmi vagyonkezelés in fraudem creditoris felhasználásának kockázata egy 2017 nyarán történt, váratlan, miniszteri indokolást mellőző jogalkotói lépés (2017. évi LXI. törvény 11. § c) pont) alapján jelentősen megnőtt valamint, hogy külföldről kezdenek láthatóan is begyűrűzni hazánkba is a vagyonvédelmi szolgáltatások és így a vagyonvédelmi célú ügyletek,[2] így emiatt újra aktuálissá vált a hazai magánjog fedezetelvonásra
- 46/47 -
reagáló - így különösen a fedezetelvonó, és az e céllal színlelő szerződéseket tiltó - szabályainak vizsgálata.
A jelen dolgozat e vizsgálat számos aspektusa közül a szigorú témakezelés érdekében kizárólag a fedezetelvonást megvalósító, kötelem típusokra összpontosít. Azaz arra, hogy mely kötelem típusok tartoznak a fedezetelvonó, és az e céllal színlelő, leplező szerződési tilalmak tárgyi hatálya alá, vagy esnek kívül azokon valamint, hogy mely kötelemtípusok esetében tett a jogalkotó párhuzamosan elérhetővé a fedezetelvonás orvoslására irányuló sajátos jogorvoslati igényeket, és ezeknek mi a viszonya a Ptk. 6:120. §-án vagy 6:92. § (2) bekezdésén alapuló igényekhez. A dologi, öröklési jogi jognyilatkozatok illetve a bírói és hatósági döntések, aktusok fedezetelvonási és e céllal színlelt szerződési tilalom alá tartozásának kérdéseit önálló dolgozatokban vizsgálom.
E tanulmányban a vizsgálatokat megelőzően röviden bemutatom a feltevések életszerűségére, és a vizsgálati lehetőségek szélesebb dimenzióit, és annak a fenti két tilalomra szűkítésére vonatozó magyarázatokat, a két tilalom egymáshoz való viszonyát. Ezt követően elemzem egyes szerződéstípusok vonatkozásában azok fedezetelvonásra való alkalmasságát, a hitel- és kölcsönjellegű szerződéstípusok körében a tilalmak alkalmazhatóságának kérdését, a kezességi szerződés körében a kezes szabadulásának viszonya a tilalmakkal, a garanciaszerződés, garanciavállaló nyilatkozat vonatkozásában a garantőr mentesülésének viszonyát a tilalmakkal, végül az előszerződési jogok megsértését, mint sajátos fedezetelvonási esetet.
Előljáróban szükséges arra utalni, hogy a Benke[3] által említett, már a római jog gyakorlatában is felmerült kreatív fedezetelvonó módszereket, a szervezetek és magánszemélyek esetében az agresszív vagyonvédelmi,[4] adótervezési[5] technikák minden bizonnyal jelentősen továbbfejlesztették. Erre is tekintettel e dolgozatban azon kötelmi jogi jogintézmények kerültek a jelen dolgozatban vizsgálatra, amelyek felhasználásával vagyonátruházás útján való vagyonszerzés lehetősége felmerülhet, függetlenül az adott jogintézmény fedezetelvonási céllal való felhasználásának ismert vagy éppen ismeretlen jellegétől.
- 47/48 -
Előzetesen szükséges bemutatni, hogy a dolgozatban vizsgált kötelemtípusok vonatkozásában miért kerültek elsősorban a fedezetelvonás, másodsorban a színlelés, leplezés tilalmaiba ütközés érvénytelenségi illetve hatálytalansági okai kiválasztásra, és miért maradt el a többi érvénytelenségi ok vizsgálata.
A hitelező aktív perbeli legitimációját semmisségi okok esetén a Ptk. 6:88. § (3) bekezdése biztosítja, amely szerint, ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, a szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik vagy akit erre törvény feljogosít. Ezt a megtámadási okok vonatkozásában a Ptk. 6:89. § (2) bekezdése akként mondja ki, hogy megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik.
Vékás[6] utal rá e szakaszok magyarázata körében, hogy a Ptk. a semmisség körében tételes szabályként fogalmazta meg a kialakult joggyakorlatot. A fenti kimondásával az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. PK vélemény 10. a) pontja kiüresedett, és ezért a Kúria 1/2014. PJE határozata az abban foglalt állásfoglalást a Ptk.-ba beépültnek tekintette, és a Ptk. alkalmazása körében nem tartotta irányadónak. Kiemeli, hogy a Ptk. alapján is irányadónak tekinthető viszont e 2/2010. PK vélemény 10. b) pontja, amely szerint harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását csak annyiban és olyan mértékben kérheti, amennyiben ezt a jogi érdeke ténylegesen indokolja, megalapozza.
Meglátásom szerint a fenti esetben, a hitelező nem a Ptk. 6:120. §-ara, hanem a megfelelő semmisségi okra alapított keresetében jogi érdekeként hivatkozhat arra alappal, hogy a semmisség megállapítása esetén a jelenleg behajthatatlan követelése behajthatóvá válna, hiszen az adós vagyonába visszakerülő vagyontárgy elérhetővé válna kielégítés keresésre esedékes, végrehajtható követelése tekintetétében. Az adós és a hitelező közötti jogviszonyból fakadó szolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez való jog gyakorlásának biztosítása védendő érdeknek tekintendő. E jogi érdek indokolja azt, hogy a hitelező, mint harmadik személy a 2/2010. PK vélemény 10. b) pontjával összhangban kérhesse az érvénytelenség bármelyik jogkövetkezményének levonását, így az eredeti állapot helyreállítását is.
Ezt látszik alátámasztani a Kúria elvi határozatában (EBH 2013.P10.), ahol azért nem látta fennállónak a keresetindításhoz az örökhagyó a törvényes öröklés szabályai szerint utána öröklésre jogosult személyre (ún. reménybeli örökösre) vonatkozásában a jogi érdeket, mert az örökhagyó a vagyonáról mind élők közötti, mind halála esetére szóló ren-
- 48/49 -
delkezési szabadságát a törvényes öröklés rendje nem korlátozza, így a reménybeli örökös örökségi váromány megszerzéséhez fűződő érdekét nem tekintette olyan jogi érdeknek, amely az örökhagyó által kötött szerződés érvénytelensége iránti perben a kereshetőségi jogot (aktív perbeli legitimációt) megalapozná.
A jelen esetben ezzel ellentétben az adós által kötött szerződés érvénytelensége iránti per alapján a hitelező létező, érvényes, hatályos követelésének kielégítéskeresési lehetősége nyílna meg az érvénytelenség esetén elérhetővé váló vagyontárgyból.
Fontos azt külön kihangsúlyozni, hogy a Ptk. az adott harmadik személy jogi érdekéről beszél függetlenül attól, hogy az egybeesik-e az adott semmisségi, vagy megtámadási ok által védett társadalmi érdektől. Ezen egybeesés elvárása azért is tűnik hibásnak, mert számos érvénytelenségi ok elsődlegesen a szerződést kötő feleket kívánja védeni ügyleti partnerével szemben, miközben a felek intern érdekeit esetleg egyáltalán nem szolgálja a harmadik személy fellépése, a jogalkotó azt e harmadik személy számára saját nevében saját érdekei szolgálatára tette elérhetővé.
A Kúria a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK véleményének 10. pontjában rámutatott arra, hogy a fedezetelvonó magatartás miatt elméletileg a fedezetelvonási tilalomba ütköző magatartással szembeni jogvédelem igénylése során e hatálytalansági ok helyett egyes érvénytelenségi okokra is lehet alappal hivatkozni.
A magánjogi jogalkotó nem kívánta elzárni a fedezetelvonással sérült hitelezőt attól, hogy ha bizonyítani tudja azok feltételeinek beálltát - a PK véleményben említett színleltségen, nyilvánvaló jóerkölcsbe ütközésen kívüli - bármely érvénytelenségi okra hivathozhasson. Így elméletileg elsősorban bizonyítási nehézséggel nézne szembe a hitelező, ha mint harmadik személy az adós vagyonátruházási ügylete vonatkozásában tévedésre, megtévesztésre, jogellenes fenyegetésre kívánna hivatkozni. A szerződési akarat hibái közül azonban ezek közül a fedezetelvonó ügyletekben általában a szerződés színlelésének illetve leplezésének tilalmába ütközésre szokás hivatkozni, az 1/2011-es PK vélemény is ezen érvénytelenségi okot emelte ki.
Így elméletileg a hitelező a szerződés alaki hibája miatti érvénytelenségre hivatkozástól sincs elzárva, itt is bizonyítási nehézségek jelenthetik a fő problémát azzal a kiegészítéssel, hogy ezen semmisségi ok felek általi Ptk. (6:94. §) szerinti orvoslása a teljesítés elfogadásával, illetve a tényleges helyzet közös akaraton nyugvó megteremtésével is eredményezheti keresetének elutasítását.
Itt hangsúlyozandó, hogy annak egy ilyen perben sem lesz akadálya, hogy a szerződést kötő felek akaratából a Ptk. (6:111. §-a) alapján a szerződés érvényessé váljon megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal, ha az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik (mert az kiküszöbölhető) vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik.
- 49/50 -
A célzott joghatás hibái körében a fedezetelvonó szerződés megvalósítja a Ptk. 6:95. §-a szerinti jogszabályba ütközést, de mivel a Ptk. 6:120. §-a erre sajátos jogkövetkezményt ír elő, az abban foglalt tilalom megsértése esetén az ott meghatározott (relatív hatálytalansági) szankció alkalmazandó. Erre tekintettel, ha a hitelező keresetében a fedezetelvonás magánjogi tilalmába ütközésre hivatkozik azon kérelem helyes (speciális) jogalapja a Ptk. 6:120. §-a lesz.
A fedezetelvonó szerződés többlettényállási elem fennállása esetén minősülhet jogszabály megkerülésével kötöttnek. Ez különösen akkor nyerhet nagyobb jelentőséget, amikor éppen a Ptk. 6:120. §-ában foglalt fedezetelvonási tilalmat kerülik meg a felek egy hibás vagyonvédelmi célú vagyonstruktúrálási terv alapján.[7]
Az 1/2011-es PK vélemény 10. pontja kiemeli a fedezetelvonással összefüggésben a jó-erkölcsbe ütköző szerződésre hivatkozás lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy ennek többlet tényállási eleme is beálltak. Vékás[8] utal rá, hogy a szerződés tartalmánál, joghatásainál fogva, illetve a felek által elérni kívánt közös cél miatt minősülhet nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközőnek (BH 2001.473.). Kiemeli, hogy e nyitott törvényi tényállás tartalmának kitöltését a Ptk. is a bírói gyakorlatra hagyta, amelynek eddigi eredményei a jövőben is hasznosíthatók. Kiemelhető ezek közül azon eseti döntés (EBH 2003.956.), amely szerint e tilalmat azok a szerződések sértik, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. A jóerkölcs polgári jogi értelemben a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. A jóerkölcs értelmezése során a 20/1997. (III. 19.) AB határozatban írt közerkölcs fogalmát is figyelembe lehet venni. A közerkölcs ugyanis erkölcsi közfelfogást is jelent a társadalmilag helyesnek tekintett magatartási szabályokról. Az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jóerkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó. A jóerkölcsbe ütköző lehet az, amit jogszabály nem tilt, de az az érintett szerződéssel elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti (EBH 2005.1234., BH 2000.260.).
Ennek megítélésénél pedig nem a szerződő fél, vagy az érdekérvényesítő harmadik fél egyéni érdeksérelmét kell vizsgálni, hanem azt, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e, (BDT 2007.1585.). Éppen ez utóbbi eseti döntés alapján nem nyilvánvaló, hogy a jogszabályba ütközés fennállása kizárja-e a jóerkölcsbe ütközés megállapítását, ha a fél utóbbira hivatkozik keresetében és annak a jóerkölcsbe ütközés feltételei akként állnak fenn, hogy a bizonyítás során a fedezetelvonás tilalmába ütközés is megállapítható. Meg-
- 50/51 -
látásom szerint az 1/2011-es PK vélemény 10. pontja alapján ez nem kizáró körülmény, a keresetnek ilyenkor helyt kell adni.
Meglátásom szerint a jóerkölcsbe ütközést és a jogszabálykerülést egyaránt megvalósíthatják azok a szerződések, amelyekkel a jogalany jövőbeli - ezért fedezetelvonási igény érvényesítéséből kizárt - hitelezői kielégítés keresése elől vonja el teljes vagyonát vagy annak olyan részét bizalmi vagyonkezelésbe rendeléssel vagyonrendelőként, amely miatt előreláthatóan jövőbeli hitelezői - önkéntes teljesítés hiányában - nem fogják tudni vele szembeni követelésüket megmaradt vagyonából végrehajtani. Itt is hangsúlyozandó, hogy a magánjog azon válasza, hogy a gondos hitelező szerezzen biztosítékot, ha nem magára vessen, még a szerződéses követelések jelentős része tekintetében is vitatható, a nem szerződésből fakadó (kötelmi) követelések esetén pedig logikailag kizárt. A jóerkölcsbe ütköző jelleg egy törvény szerinti gyerektartásdíj mérték csökkentési[9], a jogszabálykerülés a jövőbeli kötelezettség alóli kibújási szándék bizonyítása esetén lehet különösen megállapítható.
A teljesség igénye nélkül, a célzott joghatás hibája körében az uzsora és a feltűnő értékaránytalanság, a fogyasztóval kötött fiduciárius hitelbiztosítéki, fogyasztói jogot csorbító, fogyasztói joglemondó nyilatkozatot tartalmazó, tisztességtelen általános vagy tisztességtelen fogyasztói szerződési feltételt, lehetetlen szolgáltatást, vagy érthetetlen, ellentmondó kikötést tartalmazó szerződések (Ptk. 6:97- 6:107. §§), vagy a képviselő és a képviselt közötti érdekellentét mellett a képviselő által tett jognyilatkozat (6:13. §) ezen jellegüknek bizonyítása esetén érvényesíthetőek az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti igények (Ptk. 6:108-6:115. §§-ok). Azzal, hogy nyilván az egyes érvénytelenségi okokra csak vagylagosan lehet hivatkozni.
Azaz a fedezetelvonás történeti tényállásának beálltára tekintettel jogvédelmet kereső hitelező jogosult a Ptk. által biztosított aktív perbeli legitimációja alapján arra, hogy a Ptk. 6:120. §-a helyett az érvénytelenségi okok egyikének fennállására hivatkozzon, kérelmének jogalapját azok egyikében jelölje meg. Ezen kereseti kérelmének sikere azonban függ attól, hogy ezen érvénytelenségi okok történeti tényállási elemeinek beállását a perben sikerrel tudja bizonyítani.
Ezek közül pedig arra tekintettel került a fedezetelvonó és a fedezetelvonási céllal színlelt, leplező ügylet kiválasztásra, hogy ezek alkalmasak elsődlegesen a fedezetelvonó ügyletek e jellegére tekintettel való fellépésre. A színlelés, leplezés fentiek szerinti általánoson túlmutató alkalmasságát pedig az alábbi pontban mutatom be.
- 51/52 -
A fentiek részben ellent mondanak Gellén[10] 2005-ös tanulmányában foglalt azon megállapításának, hogy a fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a vagyonátruházási szerződés érvényes. Az akkor jogszabályi környezet alapján úgy látta, hogy a szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítására indított perekben a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a szerződés nem volt-e színlelt. Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az adós és a jogszerző tényleges szerződési akarata hiányzott, és csak azt a látszatot akarták kelteni, hogy a vagyontárgy már nem az adós tulajdona, a szerződés semmisségét és nem annak relatív hatálytalanságát kell megállapítani. Az érvényes szerződés fedezetelvonó jellegének, és így a szerződés viszonylagos hatálytalanságának megállapításához már nem a felek akaratának vizsgálatára kerül sor, hanem a szerződéskötés egyéb körülményeinek - melyek előbbinél csak a valós akarat feltárásában bírhattak jelentőséggel - bizonyítása szükséges.
Ehhez képest a Kúria 1/2011-es PK véleményének jelenleg is irányadó 10. pontja szerint a peres eljárások tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a jogosult a fedezetelvonás miatt a Ptk. 6:120. §-a mellett vagy helyett gyakran hivatkozik érvénytelenségi okokra is, így jellemzően a színleltségre. Utóbbi ténybeli alapját abban jelöli meg, hogy a kötelezett és a szerző fél a fedezetelvonási célzattal kötött szerződést, vagyis azért, hogy a jogosult kielégítési alapját elvonják. Ha a jogosult a keresetében kizárólag a kötelezett és a szerző fél közötti szerződés érvénytelenségére hivatkozik, azonban a kérelme tartalmát tekintve a fedezetelvonásra utal megállapítható, hogy az érvényesített jog és az annak alapjául szolgáló tényelőadás nincsenek összhangban. Az érvényesíteni kívánt jog a kereset ténybeli alapjával való összhangjának a hiánya esetén az ilyen keresetet érdemben el kell utasítani. A fedezetelvonás tényére alapítottan ugyanis a mások által kötött szerződés érvénytelenségének a megállapítása nem kérhető. Ha a jogosult mind érvénytelenségre, mind pedig fedezetelvonásra hivatkozik a keresetében, de a kérelem ténybeli alapját mindkét esetben a kielégítési alap elvonásában jelöli meg, a bíróság a kifejtettek alapján az érvénytelenségi keresetet elutasítja és a pert a szerződés relatív hatálytalanságára vonatkozóan folytatja le.
A Kúria nem zárta ki, hogy a jogosult jogi érdeke fennállásának igazolása mellett más, ténybeli alapjában is érvénytelenségi okra alapítottan kérje a kötelezett és a szerző fél közötti szerződés érvénytelenségének megállapítását. Ebben az esetben a szerződés érvénytelenségének vizsgálata a 2/2010. (VI.28.) PK. véleményben foglaltaknak megfelelően megelőzi a relatív hatálytalanság megállapíthatóságának vizsgálatát.
- 52/53 -
Vékás[11] utal rá, hogy a színlelt szerződés kétoldalú akarathibában szenved, ahol a szerződési akaratok és azok nyilatkozatban való megjelenése nincs összhangban egymással, mindkét félnél azonos módon. Ilyenkor a szerződő felek - közös elhatározással, egyetértésben - valódi akaratukkal nem egyező jognyilatkozatot tesznek, hamis látszatot keltve ezzel harmadik személy irányába, a külvilág felé, miközben pl. közös akaratuk arra irányul, hogy a jognyilatkozatuk alapján keletkező szerződés ne kösse őket (BH 2001.29.). Hangsúlyozza, hogy a felek szerződési akarata közös, nyilatkozatuk is egyezik, de a szerződési akarat és annak nyilatkozati alakja nincs összhangban egymással. A felek közös akarata arra irányul, hogy a szerződést ne kössék meg, illetve ahhoz jogkövetkezmények ne fűződjenek. Ha a szerződő felek szándéka a vagyonátruházásra valóságos, a színlelt szerződés jogkövetkezményeit alkalmazni nem lehet (BDT 2009.2002.). A szerződés színlelt jellege nem állapítható meg akkor sem, ha több szerződő fél közül akár csak az egyik fél akarata az adott szerződés megkötésére irányul (BH 2000.457.). Kiemeli, hogy színlelt szerződés mögött fedezetelvonó célzat és ügylet is meghúzódhat. A két ügylet azonban mind tényállásában, mind jogkövetkezményében különböző. A hitelezőt károsító fedezetelvonó szerződés érvényes szerződés, annak a hitelezővel szembeni relatív (viszonylagos) hatálytalansága csak akkor állapítható meg, ha a szerződés az adós vagyontárgyának az átruházására irányuló szándék tekintetében nem volt színlelt, tehát a másik szerződő fél valóban megszerezte az adósnak azt a vagyontárgyát, amely a hitelező követelésének a kielégítési alapja volt. Színlelt a szerződés, ha az adós a követelés behajtásának a meghiúsítása végett köt és csak azt a látszatot akarja kelteni azzal, hogy a fedezetül szolgáló vagyontárgy nem az ő, hanem harmadik személy tulajdona (BH 2001.62.).
Kiemeli továbbá, hogy a színlelt (palástoló) szerződés mögötti leplezett (palástolt) szerződés érvényességét a Ptk. szerint is önállóan kell megítélni. A továbbra is irányadó korábbi bírói gyakorlat szerint a felek a szerződésüket több okiratba foglaltan is megköthetik. Ha az egyik okirat szerinti szerződés színlelt, a másik szerződés azzal egységet képezhet, amely alapján az egész ügylet valós tartalmát, érvényes és érvénytelen voltát, illetve részeit egységesen kell elbírálni (BH 2012.17.). A színlelt szerződéssel kapcsolatban nincs helye az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásának, ha az más szerződést leplez, ilyenkor a leplezett szerződés érvénytelenségének megállapítása kérhető, ha az érvénytelen a leplezett szerződésre vonatkozóan lehet erre irányuló kereseti kérelemmel kérni az érvénytelenség vagy relatív hatálytalanság jogkövetkezményeinek a megállapítását (BH 2010.148.).
A fentiek alapján állapítható meg, hogy a fedezetelvonó szerződés két alesete közül a szerző fél rosszhiszeműségével megvalósuló formája tekintetében a vagyonátruházási szerződést kötő felek szándéka közös abban, hogy a fedezetet el akarják vonni, és az átruházást és az adott szerződéses jogcímet (ajándékozás, adásvétel) is kívánják.
- 53/54 -
Ezzel szemben a vagyonátruházási szerződés akkor válik színlelővé, ha a felek ügyleti szándéka már a tényleges vagyonátruházást nem fedi le. Ha a vagyonátruházást akarták, de jogcímét a megjelölthöz képest másban kívánták megállapítani, úgy leplező ügyletről beszélünk. Ettől függően vagyonátruházási szándék nélküli ügyletük, ha csak birtokátruházás történt letéti, ha vagyonátruházás is történt bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt leplezhet az érintett vagyontárgy vonatkozásában.
A fedezetelvonó szerződés e jellege - 1/2011-es PK véleményben említett - feltételeinek fennállása mellett is e szerződés semmisségéhez azon többlettényállási elemek bizonyítására is szükség van, hogy a felek vagy egyáltalán nem akarták megkötni a szerződést vagy azzal valós szerződési jogcímüket leplezték. A PK vélemény 10. pontja e kontextusban tehát akként is értelmezhető, hogy amennyiben a színlelésre vagy leplezésre vonatkozó bizonyítás sikertelen, de a fedezetelvonó jelleg bizonyításra került úgy az elsődlegesen érvényesített színlelésre vagy leplezésre alapított kereseti kérelem elutasítása mellett a Ptk. 6:120. §-ára alapított, másodlagosan érvényesített kérelemnek helyt lehet adni.
A jogalkalmazási nehézség tehát abban áll, hogy gyakran nagyon valószínű, hogy a fedezetelvonást konstituáló történeti tényállási elemek mellett a színlelést vagy leplezést megállapíthatóvá tevő elemek is megvalósultak, azok mégsem bizonyíthatóak. Ilyenkor pedig a feltételezett valóságra tekintettel mintegy mögöttes biztonsági szelepként a keresetlevélben másodlagosan érvényesíthetőek a Ptk. 6:120. §-ából fakadó igények.
A terminológia és e magánjogi tilalmak tényállásai közötti különbség tisztázása azért is lényeges, mert a szerződések körében alapvetően a klasszikus fedezetelvonási tényállási elemek mellett a színlelés vagy leplezés bizonyíthatatlansága ellenére is magas a valószínűsége, hogy az adós nem kívánta vagyonát egyáltalán vagy véglegesen másra ruházni a fedezetelvonó ügylet megkötésével, hanem pusztán a hitelezői behajtást kívánta meghiúsítani, a hitelező kielégítés keresési kísérletek elmúltával azonban annak saját vagyonába való visszaszerzését kívánta.
Azaz a fedezetelvonási céllal történő színlelés megvalósulása ellenére, annak bizonyíthatatlansága miatti rejtettségére (látenciájára) tekintettel kerülhet sor az ügylet fedezetelvonó jellegének megállapítására, ha utóbbi jelleg is bizonyítást nyer.
Tovább akkor is, ha a színlelésen helyet a leplezett szerződés megállapítható és érvényes, amikor is a Ptk. (6:92. § (2) bek.) alapján a leplezett ügylet alapján kell megítélni a felek jogait és kötelezettségeit az pedig, ha megvalósítja a fedezetelvonási feltételeket, akkor annak ellenére lehet fedezetelvonó, hogy átminősített színlelésből fakadt.
- 54/55 -
A visszterhes tulajdonátruházó, vállalkozási, megbízási, használati, letéti típusú, tartási és életjáradéki szerződések fedezetelvonási célú színlelésre, fedezetelvonó szerződésként való felhasználásra különösen alkalmasnak nevezhetőek.
Egyrészt, mert az ügyletek visszterhessége esetén - a bizonyítási terhet fordító vélelmek (Ptk. 6:120. § (2) bek.) alkalmazhatóságának hiányában - a hitelezőnek azt is bizonyítania kell, hogy a vagyont szerző fél rosszhiszemű volt a fedezetelvonást illetően, amely általában nehezen teljesíthető.[12]
Másrészt, mert ezen szerződéstípusok vonatkozásában a fedezetelvonásbeli közreműködési hajlandóság nagyobb valószínűséggel bír, ellentétben azon nevesített szerződésekkel (pl.: hitel- és számlaszerződések, forgalmazási, jogbérleti, vagy biztosítási szerződések) ahol tőkeerős vállalkozások kerülnének az előnyszerző pozícióba. Utóbbiak számára ugyanis a szerezhető előny és a jogellenes fellépés kockázata miatt nem ésszerű a rosszhiszemű közreműködés az adós fedezetelvonásában, jóllehet ez elméletileg nem is zárható ki.[13]
A hitelszerződés körében a hitelezői felmondást a Ptk. (6:382. § (4)-(5) bek.) alapvetően - jóllehet eltérést tűrően - korlátozza, sajátos okok esetén teszi lehetővé. A Ptk. által meghatározott okok pedig kivétel nélkül az adós személyes vagyonának, vagy egy meghatározott részének, mint fedezetnek az elvonására, vagy egyébként történő csökkenésére illetve ennek veszélyére reagálnak. Ez igaz a kölcsönszerződés felmondására is (Ptk. 6:387. §).
Az e körbe tartozóak közül kiemelendő két ok kimondásával a jogalkotó szerződésszegési szankcióként megnyitja a hitelező számára a felmondási jogot, ha az az adós a fizetőképességére vonatkozó, valamint a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot akadályozza (d) pont), vagy az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének (illetve behajtásának) lehetőségét, nyilván ideértve azt az esetet is, amikor az adós a követelés fedezetét ténylegesen el is vonja (e) pont).
A jogalkotó a - lényegét illetően sajátos természetű biztosíték mellett nyújtott kölcsönnek tekinthető (Ptk. 6:408. §) - faktoring szerződés körében is korlátozza a faktor, mint kölcsönt nyújtó hitelező felmondási jogát, amelyet a Ptk. (6:407. § (1) bek.) a fentiekhez hasonló feltételek mentén nyit meg a faktor számára. Így, ha az adós a fizetőképességére és az átruházott követelés jogi helyzetére vonatkozó vizsgálatot akadályozza,
- 55/56 -
vagy az adós vagyoni helyzetének lényeges romlása[14] vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti megtérítési kötelezettségének a teljesítését, vagy az átruházott követelés kötelezettjének vagyoni helyzete oly mértékben romlik, hogy az veszélyezteti a követelés teljesítését, ideértve a teljesítésre kötelezés sikerét is.
A - szintén sajátos, itt valódi fiduciárius hitelbiztosíték mellett történő kölcsönnyújtásnak tekinthető - pénzügyi lízingszerződés felmondása (Ptk. 6:415. § (1) bek.) körében a lízingbeadó szerződés felmondási joga hasonlóan korlátozott a pénzügyi lízing lényéből fakadó eltérésekkel. A fedezetelvonó magatartás, mint lízingbeadó felmondási jogát megnyitó szerződésszegés itt is kifejezetten említésre kerül.
Ezek alapján felmerül a kérdés, hogy a jogalkotó ezen hitel- és kölcsönjellegű ügyletek körében a fedezetelvonás sajátos - felmondási jog megnyitásával való - szankcionálásával nem alkalmazott-e kizárólagos jogkövetkezményt az adós e hitelezőkkel szembeni fedezetelvonó magatartásaira vonatkozóan és ezzel nem zárta-e ki ezen eseteket a Ptk. 6:120. §-a szerinti általános fedezetelvonási tilalmának hatálya alól.
E kérdésre az a válasz adható, hogy mivel a felmondási jog megnyitása csak a felek közötti jogviszonyra hat ki, és a fedezetelvonást megvalósító ügyletre nem, így a Ptk. 6:120. §-a által szolgált jogalkotói célokat nem tudja szolgálni, illetve kifejezett rendelkezéssel lehetne csak a tilalmat vagy annak jogkövetkezményét kizárni egy konkrét ehhez hozzájáruló hitelező tekintetében.
Azaz e sajátos szankciók a fedezetelvonás tilalmának megsértésére reagálnak ugyan, de kizárólag a hitelező és az adós közötti hatállyal mondanak ki tilalomsértő magatartására speciális szankciót, az adóstól szerző harmadik személyre vonatkozóan nem, vele szemben a kielégítés tűrésére kötelezés továbbra is a Ptk. 6:120. §-a alapján lesz kérhető, ahogy vele és az adóssal szemben együttesen a közöttük létrejött ügylet fedezetelvonó jellegének a megállapítása is.
A kezest illető megtérítési igény vonatkozásában szintén megvalósulhat ezen igénye fedezetének elvonása. A jogalkotó a kezest is sajátos rendelkezéssekkel védi megtérítési igénye fedezetének körében is nemcsak annak elvonásától, hanem annak egyéb okból való csökkenésétől is.
E fedezetvédelem tehát független a kezesi helytállás járulékos jellegétől, itt ugyanis nem arról van szó, hogy a kezes e kötelezettsége igazodik a kötelezettéhez, azaz pl. azzal együtt csökken.
- 56/57 -
E körbe a kezes kötelemből való szabadulásának esetköre tartozik, amelyet a Ptk. (6:426. §) e joghatás, jogkövetkezmény felől közelít meg, miközben e rendelkezés a kezesi fedezet jogosult általi, szerződésszegő csökkentése felől is megragadható lett volna.
Ide tehát az sorolható, amikor a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról vagy egyébként az ő hibájából a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik vagy a behajtása jelentősen megnehezül. Ennek joghatása, hogy a kezes szabadul e jogállásából fakadó főkötelezettsége alól annyiban, amennyiben a kötelezettel szembeni megtérítési igénye alapján egyébként kielégítést kaphatott volna.[15]
Mivel e magatartás nem minősíthető fedezetelvonásnak a Ptk. 6:120. §-ának alkalmazásában általában, ilyenkor e két rendelkezés konkurenciája nem merülhet fel. Ha azonban a kezessel szembeni jogosult a kötelezettel összejátszva, fedezetelvonó ügylet megkötésével, színlelésével csökkenti a kötelezett vagyonát, mint a kezes számára rendelkezésre álló fedezetet a fenti módokon, akkor elméletileg felmerülhetne a kezes szabadulása és a fedezetelvonási igény párhuzamossága, jóllehet azok az alábbiak szerint nem tudnak versengeni egymással.
A Ptk. fenti szakasza ugyanis "a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik vagy a behajtása jelentősen megnehezül" fordulatában a jogosult bármilyen magatartását beleérti a szabadulást kiváltó eljárásai közé, ha azok ilyen eredménnyel járnak. Így e körbe tartozhat a jogosult és az adós utóbbi vagyonát illető fedezetelvonó ügyletkötése, annak színlelése is. Tehát ilyenkor a fedezet csökkenésével a kezes szabadul a fentiek szerint. A kezes szabadulása esetén megtagadhatja a teljesítést a jogosult felé, ha pedig erről utóbb szerez tudomást a Ptk. 6:426. §-ára, úgy szabadulása ellenére történő teljesítését a Ptk. jogalap nélküli gazdagodási rendelkezéseire hivatkozással követelheti vissza tartozatlan fizetésként.[16] Mivel pedig a kezes szabadulása megszünteti azon szolgáltatási kötelezettségét, amely miatt felmerült volna azon megtérítési igénye, amely fedezetet igényelt volna. Így fedezetet igénylő megtérítési követelés hiányában az adóssal szemben a Ptk. 6:120. §-a, vagy 6:92. §-a alapján való fellépése fel sem merülhet, de nincs is rá szükség, hiszen a kezes érdekeit e körben a szabadulás joghatása megfelelően védi.
- 57/58 -
A kezességi szerződés körében említett jogértelmezés megfelelően irányadó a garantőr mentesülése (Ptk. 6:436. §) esetében is. Így amikor a garantőr megtagadja a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítást teljesítését, vagy az ezek alapján már teljesített fizetést visszaköveteli annak kiváltó oka lehet a kötelezett és a jogosult közötti fedezetelvonó, vagy fedezetcsökkenéssel járó színlelő magatartás is. A Ptk. a mentesülés eseteit csak példálozó, nem kizárólagos jelleggel sorolja fel, e kivételes szabályt mégis szűken kell értelmezni.[17]
Megjegyzendő, hogy a garantőr, ha a Hpt. (3. § (1) bek. g) pontja) szerint professzionális pénzpiaci szereplő azonban a mentesülési szabályokon túl jogalkotói védelem mellett képes érdekeinek önálló védelmére is, így az ismert garantőri gyakorlat szerint a garantőr megtérítési igényét a kötelezettel szemben általában zálogjog illetve fiduciárius hitelbiztosítéki (tulajdon)jog biztosítja.[18]
Az előszerződési jogok (pl.: 5:81. §) lényege, hogy meghatározott vagyontárgy jogosultjának rendelkezési jogát terhelik az előszerződési jog jogosultjának javára. Rendeltetésük azon lehetőség biztosítása az előjog jogosultja számára, hogy a terhelt vagyontárgyat másokat megelőzően szerezhesse meg.[19] Ilyen értelemben az előszerződési jog várományt jelent az általa terhelt vagyontárgy megszerzésére, az a vagyontárgy kiadására vonatkozó követelésként nem értelmezhető.
Az előszerződési jog megsértése így e sajátos, vagyontárgyra való váromány fedezetének elvonását valósítja meg, amelyre a fedezetelvonó szerződés jogkövetkezményével megegyező szankcióval reagál a Ptk. (6:223. §), azaz a jogsértő szerződés az előjog jogosultjával szembeni (relatív) hatálytalanságának kimondásával, jóllehet az az előjog sajátosságára tekintettel függ harminc napon belüli igényérvényesíttől és azzal egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot megtételétől, és a teljesítőképesség igazolásától. A szankció sajátossága az is, hogy míg az 1/2011-es PK vélemény (6. pontjában) szerint az általános fedezetelvonási igény esetében a perben érvényesített igény értékét pénzben kell meghatározni és a jogosult igénye nem irányulhat a kötelezett és a szerző fél közötti szerződésben kikötött szolgáltatás visszaadására, hanem csak a követelése kielégítésé-
- 58/59 -
re, annak fedezete megteremtésére, addig e körben az előjoggal terhelt vagyontárgyat a szerződés megkötésével az előszerződési jog jogosultja természetben szerezheti meg.
Ha az előszerződési jog önálló, Ptk. (8:1. § (1) bek. 5. pontja) szerinti vagyontárgyi természetétől eltekintünk és annak fentiek szerinti vagyontárgyra vonatkozó várományi jellegére koncentrálunk további sajátosságaként értékelhető, hogy a Ptk. általában a valódi várományok - mint tényállás hiányos vagyoni jogok, követelések - fedezetének elvonását nem tiltja.[20] Így az 1/2011-es PK vélemény 3. pontja kiemeli, hogy a fedezetelvonási tilalom megsértésének feltétele, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a jogosultnak a kötelezettel szemben követelése álljon fenn, amelynek a fedezetét a kötelezett el akarja vonni. A szerző féllel szemben történő perindításkor már az is feltétel, hogy a jogosultnak a kötelezettel fennálló jogviszonyából származó követelése az igény állapotába kerüljön, azaz bírósági úton kikényszeríthető legyen, jóllehet azt nem kell megkísérelnie. ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány lezárásának napja: 2018. szeptember 14.
[2] Ld.: A bizalmi vagyonkezelés az ún. vagyonvédelmi (asset, estate protection planning, Vermögensschutz) szolgáltatások számára is igen jelentős eszköz-jogintézménynek tekinthető. A vagyonvédelmi szolgáltatás akként határozható meg mint, amely a megrendelő vagyonába tartozó vagyontárgyak és tartozások olyan átszállását tervezi meg, illetve vitelezi ki, amelynek célzott eredményeként a megrendelő köz- és magántartozásainak mértéke csökken, illetve az azokból való állami kényszer melletti kielégítésre elérhető vagyon mértéke csökken, illetve elérése megnehezedik, vagy ellehetetlenül e tartozások hitelezői számára. Ld.: Lewis D. Solomon-Lewis J. Saret: Asset Protection Strategies CCH Wolters Kluwer Chicago 2009. 6-8.
Ennek legismertebb logikai alterülete az adótervezési szolgáltatás, amely széles értelemben az adózó vagy potenciális adózó részéről az adózása vagy potenciális adózása körében elérhető adóelőnyök az adott körülmények közötti maximalizálási, bekövetkezhető adóhátrányok minimalizálási lehetőségei közül legalább néhány előzetes vizsgálatára, felmérésére, elérésének megtervezésére irányul. Ld.: Herich György, In: Claus Ágnes-Heinzinger Róbert-Hadas Ildikó-Herich György-Pálszabó Tibor-Rados Kata-Rencz Botond-Szakál László-Vékás Tamás: Adótervezés II., Magyarország, Penta Unió, Bp. 2003. 11. skk.
Ebből fakadóan pedig a vagyonvédelmi célú, magánjogi ügylet meghatározható egy természetes vagy jogi személy jogosult azon egyoldalú bármely magánjogi terület által szabályozott jogügyleteként, vagy mással kötött szerződéseként, megállapodásaként (ide értve különösen a jogi személy létrehozására irányuló másokkal együtt, vagy egyoldalúan tett, illetve már létező jogi személy tagsági jogainak megszerzésére irányuló jognyilatkozatait) is, amely e jogosult vagyonába tartozó vagyontárgyak és tartozások olyan átruházásra, egyéb átszállására, megszerzésére, vagyonából való kikerülésre irányul, amelynek eredményeként köz- és magántartozásainak mértéke csökken, illetve az azokból való állami kényszer melletti kielégítésre elérhető vagyon mértéke csökken, illetve elérése megnehezedik vagy ellehetetlenül köz- és magánhitelezői számára.
[3] Ld.: Benke József: A valódi actio Pauliana "apoteózisa", MOE 2011. referátum, https://www.ajk.elte.hu/file/ Absztrakt_Benke_Jozsef.pdf; utolsó letöltés napja: 2018. szeptember 12., Döme Attila-Benke József: "Gyógyíthatatlanfedezetelvonás 2.0": remények és aggályok : avagy: hol találkozik a "valódi actio Pauliana" és a Ptk. 120. §-a?, Magyar Jog, 2013. 3. 148-156.
[4] Ld.: Lewis D. Solomon és Lewis J. Saret lábjegyzetben idézett műve a vagyontervező szempontjából mutatja be a vagyonvédelmi szolgáltatás lényegesebb állomásain vizsgálandó körülményeket.
[5] Ld.: Freisleben Enikő: Agresszív adótervezés, Adó-Kódex, 2015. 9. 65-66., uő: Freisleben Enikő: Mikortól válik agresszívvé a nemzetközi adótervezés?, Adó-Kódex, 2015. 9. 66., illetve a már az uniós jogalkotó által is azonosított konstrukciók bemutatásáért ld.: Az Európai Unió Tanácsa (EU) (2018. május 25.) a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló 2018/822 irányelvének IV. melléklet II. pontját, Ld.: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/ HTML/?uri=CELEX:32018L0822&from=HU; utolsó letöltés napja: 2018. szeptember 14.
[6] Ld.: Vékás Lajos: Hatodik Könyv Második Rész IV-VIII. cím, In: Vékás Lajos-Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz 2. kötet Wolters Kluwer Bp. 2014. 1427-1428.
[7] E két érvénytelenségi okról, különösen a jogszabálykerülő ügyletekre vonatkozó gyakorlatról (BH 2011.345., EBH 2004.1019.) részletesebben ld.: Vékás Lajos: i.m. 1442-1445.
[8] Ld.: Vékás Lajos: i.m. 1446-1448. Kiemeli továbbá, hogy a jóerkölcsbe ütközés megállapítása körében a felek jó- vagy rosszhiszeműségének nincs jelentősége és e körülménynek már a szerződéskötéskor fenn kell állnia (LB Gfv.VI.31.227/2002., LB Gfv.VII.32.266/2001.). A kérdés részletesebb vizsgálatáért ld.: Menyhárd Attila: A jóerkölcsbe ütköző szerződések. Gondolat, Budapest, 2004.
[9] A Ptk. (4:218. § (2) bek. b) pont és (4) bek.) lehetővé teszi a bíróságnak a tartásdíj meghatározása során, hogy a szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét mérlegelje, de a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában rendeli meghatározni. Előfordulhat azonban, hogy a vagyonrendelő rendszeres jövedelmet termelő vagyontárgyait, vagy csak jövedelmeire vonatkozó követeléseit bizalmi vagyonkezelésbe kezelt vagyonként a vagyonkezelőre ruházta még a gyermek fogantatása előtt, így a bíróság nem vehetné figyelembe azt a vagyonrendelő jövedelmeként.
[10] Ld.: Gellén Klára: A fedezetelvonó és a fedezetelvonás céljából kötött színlelt szerződés elhatárolása, Jogelméleti Szemle, 2005.4. sz. (http://jesz.ajk.elte.hu/gellen24.html; utolsó letöltés napja: 2018. szeptember 12.)
[11] Ld.: Vékás Lajos: i.m. 1437-1439. Gyakori esetekként említi, amikor az ajándékozási szerződést leplez az a színlelt adásvételi szerződés, amelynek alapján nem keletkezik vételár-fizetési kötelezettség (BH 2009.293.), vagy fordítva ajándékozásnak színlelik a felek valójában adásvételi megállapodásukat (BDT 2006.1431.), vagy nem a valóságos vételárat írják a felek a szerződésükbe (BH 1997.593.).
[12] Ehhez ld. pl.: Fabók Zoltán: Lehet-e fedezetelvonó a visszterhes szerződés? (A rosszhiszeműség tartalmáról), Gazdaság és Jog, 2014. 3. 14-18.
[13] Egyes jogesetek alapján pedig inkább az látható, hogy a pénzintézetek a károsultjai a felek kétoldalú színlelésének (EBH 1999.113.).
[14] Ez lényegében az adós fedezetelvonó magatartása hiányában is megvalósulható fedezetcsökkenés esetkörét fedi le.
[15] Erről részletesebben ld.: Gárdos Péter: Hatodik Könyv XXI. cím, In: Vékás Lajos-Gárdos Péter (szerk.): i.m. 2082-2083.
[16] Vékás a megszűnt szerződések alapján történő teljesítést, okafogyott szolgáltatásoknak nevezi. Ld. erről a BH 2001.371. eseti döntést és a 6:597. §-ának magyarázatát, Vékás Lajos: Hatodik Könyv Hatodik Rész, In: Vékás Lajos-Gárdos Péter (szerk.): i.m. 2345-2348.
[17] Erről részletesebben ld.: Gárdos Péter: i.m. 2097-2098.
[18] Erről részletesebben ld.: Bodzási Balázs: A bankgarancia elhatárolása más jogintézményektől, Gazdaság és Jog, 2011.11. 21-25.
[19] Ehhez ld. pl.: Kollár Márta-Wellmann György: Az elővásárlási joggal kapcsolatos jogértelmezési kérdések a bírói gyakorlatban, Gazdaság és Jog, 2009. 7-8. 3-9., Miczán Péter: A szerződésalapító jogtípusokról, Magyar Jog, 2013. 6. 330-347.,
[20] Ahogy a harmadik személyként mások jognyilatkozatának, szerződésének érvénytelenségének jogkövetkezményei alkalmazása iránti perre sem ad perbeli legitimációt a várományosnak. Erre példa lehet a már 2.1. alpontban említett kúriai elvi határozat (EBH 2013.P10.).
A fedezetelvonás esetében is az a jogalkotói megfontolás állhat, hogy a reménybeli jogosult - várományával érintett - vagyontárgy megszerzéséhez fűződő érdekéhez képest elsőbbséget élvez a vagyontárgy jelenlegi tulajdonosának (jogosultjának) vagyontárgya feletti rendelkezési szabadságának a biztosítása.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző szakmai tanácsadó, Innovációs és Technológiai Minisztérium.
Visszaugrás
