A bankgarancia - mint a kötelezettségvállalás egy speciális formája - a letét háttérbe szorulásával kezdett elterjedni a magyar banki gyakorlatban. (Bánhegyi Ilona: A bankgarancia. Jogtudományi Közlöny, 1992/5. szám, 218. o.) A letéthez való hasonlóság azonban mind a mai napig kimutatható, hiszen a bankgarancia készpénzletétet pótol. Ezzel áll összefüggésben az is, hogy bankgarancia esetén erős az óvadékkal való rendeltetésbeli hasonlóság. A garancia célja ugyanis az, hogy a kedvezményezett ugyanúgy birtokon belül legyen, mintha óvadékul készpénzletétet helyeztek volna el. Teljesítési garanciáknál gyakori a merőben óvadéki letétjelleg, de a versenytárgyalási - ún. bánatpénz - garancia esetében is gyakran előfordul a letétpótló jelleg. (Hidas János-Szilágyi Ernő: Bankgaranciák és bankkezességek a külgazdasági kapcsolatokban. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1978, 29. o., illetve 38. o.). A bankgarancia, a letét, valamint az óvadék - és részben a kötbér - közötti összefüggéseket érinti a BH 2010/1/16. jogeset is.
A bankgarancia polgári jogi szempontból egy absztrakt személyi hitelbiztosíték, amelynek lényege egy szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének - a szerződésben egyébként részt nem vevő - bank által történő megerősítése. Ez a megerősítés a bank részéről egy fizetési ígéretet jelent, amely alapján a garáns bank meghatározott összeghatárig és meghatározott időre fizetést vállal.
A garanciát vállaló bank arra kötelezi magát, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén és határidőn belül, a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni a kedvezményezettnek. A bank fizetési kötelezettségének a bankgaranciában foglalt feltételek megvalósulása esetén, a kedvezményezett javára, az ügyfél megbízásából és költségére, de a saját nevében tesz eleget.
Abból, hogy a bankgarancia a Ptk.-ban a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között szerepel, nem következik a járulékos jelleg (BH 1998/6/293.). A járulékosság hiányából fakadó lényeges különbség a kezességgel szemben, hogy a bankgarancia és a biztosított követelés között nincs közvetlen jogi kapcsolat. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy bankgarancia esetén egyáltalán ne lenne egy biztosítandó követelés, illetve egy alapul fekvő jogviszony. Ennek létezése a bankgarancia feltétele. A bankgarancia érvényessége ugyanakkor nem függ a biztosított szerződés érvényességétől (EBH 1999/1/29.).
A járulékos jelleg hiánya nem jelenti azt sem, hogy bankgaranciát olyan szerződéshez kapcsolódóan is lehetne vállalni, amely már megszűnt. Megszűnt vagy létre sem jött szerződéshez kapcsolódóan nem adható ki bankgarancia, illetve az a bíróság ítélete alapján sem létesülhet (BH 1997/3/134.).
A járulékosság hiánya bankgarancia esetén valójában azt jelenti, hogy a garantőr bank fizetési kötelezettségvállalása a maga szabta feltételekhez igazodik, vagyis teljes mértékben független attól a jogviszonytól, amelynek biztosítására a bankgarancia létrejött (BH 2003/11/473.).
A bankgarancia a bank részéről olyan önálló kötelezettségvállalás, amely a bank és a kedvezményezett között hoz létre jogviszonyt (BH 2009/8/251.). Ebből következik, hogy a kedvezményezett nem az alapjogviszony, hanem a bankgarancia-szerződés feltételei szerint kérhet kielégítést a banktól.
Az absztrakcióval áll kapcsolatban a bankgarancia esetén érvényesülő kifogás-korlátozás is.
A bankgarancia azonban nemcsak egy absztrakt, de egyúttal egy önálló főkötelem, vagyis nemcsak nem járulékos, de nem is szubszidiárius jellegű. A Ptk. meghatározásából ugyanis hiányzik az a kitétel, hogy "ha a főkötelezett nem teljesít". Ez szintén egy lényeges különbség a kezességhez képest.
Ehhez kapcsolódik az a kérdés, hogy miként kell értelmezni a garanciavállalás önállóságát. A garancia önállóságának, független jellegének az ugyanis mindenképp határt szab, hogy a kedvezményezett a kapott lehetőséggel ne tudjon visszaélni. Visszaélésen ebben az esetben nem azt értjük, hogy a garanciát igénybe veszi, noha tudja, hogy a kötelezett az alapjogviszonyból alapos ellenigényt támaszthatna. Az ilyen igénybevétel önmagában nem ellentétes a garancia rendeltetésével. Ha azonban a kedvezményezett csalást követ el, akkor már nem lehet az alapjogviszonytól való függetlenségre hivatkozni. A bank csak azt vállalhatja, hogy az alapügylettől függetlenül teljesít, azt azonban már nem, hogy csaláshoz nyújt segítséget. Amennyiben tehát a bank tudomására jut, hogy a kedvezményezett a garanciát bűncselekménynek minősülő, vagy egyébként is csalárd célra kívánja igénybe venni, a teljesítést megtagadhatja. (Hidas-Szilágyi: i. m. 69. o.). Ebből a szempontból azonban nemcsak a Büntető Törvénykönyv szerinti tényállásokat lehet figyelembe venni, de az ún. kereskedelmi csalást, vagy egyéb csalárd mesterkedést is.
A bankgarancia önálló jellegével áll összefüggésben az is, hogy a bankgarancia alapján a bank a fizetést a megbízást adó ügyfél hozzájárulása nélkül teljesíti. A bank ugyan erről értesíti a megbízót - hiszen a fizetéssel együtt érvényesíti a garanciavállalásért a megbízótól kért biztosítékot -, de nem kéri annak hozzájárulását.
A jogirodalom és a bírói gyakorlat ma már nem vonja kétségbe a bankgarancia szerződéses jellegét, amely a garanciát kibocsátó bank és a kedvezményezett - az alapjogviszony jogosultja - között hoz létre szerződéses kötelmet. Ennek a szerződésnek a bankgarancia kibocsátására megbízást adó személy - aki jellemzően az alapjogviszony kötelezettje - nem alanya.
Kérdés azonban, hogy mikor jön létre a garanciaszerződés. A kérdés egészen pontosan úgy hangzik, hogy mikor válik hatályossá a bank szerződéses ajánlata, illetve, hogy a szerződés létrejöttéhez szükség van-e a kedvezményezett elfogadó nyilatkozatára. Ezzel kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy a garanciaszerződés a kedvezményezett elfogadó nyilatkozatának a hiányában is létrejön. Maguk a bankok is úgy tekintik, hogy a garanciavállaló nyilatkozatuk nemcsak szerződéses ajánlat, hanem őket egyoldalúan kötelező nyilatkozat, amelynek hatályossá válása attól függ, hogy az adott jogrendszer a nyilatkozat elküldését, vagy megérkezését tekinti-e irányadónak. A legtöbb jogrendszerben ennek megfelelően elismerik, hogy a kedvezményezett részéről kifejezett elfogadó nyilatkozat nincs, illetve, hogy a garanciavállalás elfogadása hallgatólagosan történik. A hallgatás mellett a kedvezményezett az igénybevétellel, mint ráutaló magatartással fogadhatja el a garanciát. Az más kérdés, hogy ha a kedvezményezett kifejezetten nem utasította vissza a bank ajánlatát, utóbb a garanciát nem köteles igénybe venni.
Ehhez kapcsolódik, hogy a bankok rendszerint már nem fogadnak el a garanciavállalásra megbízást adó személy részéről olyan utasítást, amely a megszabott feltételek módosítására irányul, kivéve, ha a módosítás a kedvezményezettre egyértelműen előnyös. A bankok tehát úgy tekintik, hogy az elküldött nyilatkozat már köti őket, amelyet a kedvezményezett részéről kapott válasz hiányában sem módosíthatnak egyoldalúan. Hidas-Szilágyi: i. m. 16. o.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
